Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-25 / 96. szám

Ara: 70 fillér Vitáig proletárjai, egyesüljetek i DunanTQit napiö xxv. évfolyam, 96. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968- °Pri|i*25- «ütsitsk Lakás, hűség, megbecsülés panaszkodnak a gazda- ságvezetők: „hűtlenek” a munkások, nagyon sokuk­nak elég ötven fillérrel töb­bet ígérni s mindjárt odébb állnak. Olyanok is akadnak, akik az új Munkatörvény­könyvet okolják; nem kellett volna feloldani a kötöttsége­ket, mondják, ki tud így ren­det, fegyelmet tartani? Kétségtelen, az elmúlt hó­napokban megélénkült a munkaerővándorlás, s ezt az adminisztratív megkötöttsé­gek eltörlése mellett minde­nekelőtt az a tény tette lehe­tővé, hogy — a múlt évi fé­lelmekre rácáfolva —, mun­kanélküliség helyett munka­erőgondokkal küzd az ország. Aki körülnéz, könnyen talál magának új helyet, s miután b régihez való ragaszkodás­nál csak a jobb felé való tö­rekvés vágya erősebb az em­berben, hónapról hónapra százak veszik kezükbe a munkakönyvét. A Munkatör­vénykönyv „liberalizmusára” fogni a vándorlást nagyon egyszerű és nagyon könnyel­mű dolog. Magyarázatnak ta­lán elfogadhatóan hangzik ez az érv, de indoklásnak semmiképp se jó. Ha vala­honnan elmennek az embe­rek, nem azért teszik, mert tehetik, hanem azért, mert nem érzik ott jól magukat. Meggyőződésem, az emberek túlnyomó többsége kizárólag azért vállalja az újrakezdés nehézségeit, izgalmát, mert többet vár, jobbat reméL Hogy mit? A közelmúltban ezen a he­lyen már szó esett a hang­nemről, a vezetettek és ve­zetők viszonyáról. Ez az egyik dolog. A másik — s ez a sokrétűbb, a bonyolultabb —, az úgynevezett vállalati ragaszkodás. A napokban ol­vastam valahol egy igazgató nyilatkozatát, aki az anya­gi és érzelmi „gyökerek” együttes fontosságát hangsú­lyozta. Anyagi és érzelmi gyökerek! — milyen tökéle­tes megfogalmazása a mun­káshűség alapjának, előfelté­telének, s mégis milyen ke­vés szó esik róla. Sorra kérdeztem munkásis- merőseimet: véleményük sze­rint mi kell ahhoz, hogy az emberek hűségesek legyenek munkahelyükhöz? Valameny- nyien azt mondták: elfogad­ható kereset, igazságos elbí­rálás és olyan légkör, mely­ben mindenki érzi, hogy tö­rődnek vele. A vállalatok eredményes munkájának számos előfelté­tele van, a legfontosabbakat azonban minden különösebb szakértelem nélkül meg le­het határozni. Jó vezetés kell, megbízható, hozzáértő mun­káskollektíva, s olyan mű­szaki színvonal, mely ha mi­nimális mértékben is, de megfelel a kor által támasz­tott követelményeknek. Hegy a három közül melyiket kel­lene egyes sorszámmal illet­ni, nem tudom, de az biztos: a legnagyszerűbb tervek sor­sa is a munkapad mellett dől el. Nem lehet hát jó vezető az, aki nem tartja legfonto­sabb dolgai egyikének, hogy „magához” láncolja az erre érdemes embereket. Biztos kollektívákra van szükség, s hogy az ilyenek létrejöjje­nek, ahhoz a pénzen kívül egyebek mellett az kell, hogy a vállalat minden kétséget kizáróan éreztesse ragaszko­dását. A vállalati „ragaszkodás” kinyilvánításának ezeregy a módja, de beszéljünk most a legegyértelműbbről — a la­kásgondok megosztásáról. Mondjuk ki őszintén: e rend­kívül nehéz probléma meg­oldásában a legtöbb egysze­rű ember teljesen magára marad. A vállalat, a gyár sa­ját keretéből, illetve erejé­ből sajnos a legtöbbször va­lóban nem tud munkásainak otthont biztosítani, a dolog ezzel azonban nem zárulhat le. Ha adni nem is tud — segíteni igen. A Mecseki Szénbányák KISZ-bizottságán hónapok óta lelkes készülődés folyik: lakásokat akarnak építeni a fiataloknak. Nem, nem vál­lalati- pénzből — kinek-kinek magának-kell a terheket vál­lalni, a munkahely azonban nem közömbös idegenként nézi az erőfeszítéseket, ha­nem a rendelkezésre álló, törvényes eszközökkel a vál­lalkozók segítségére siet. Le­hetővé tették például a kisa­játított, bányakáros épületek lebontását, önköltségi áron gépkocsit ígértek, s ameny- nyiben az egyéb munkák en­gedik, az üzemi építőbrigád is besegít. Ha mindezt átszá­mítjuk forintra, jónéhány ezerrel kisebb lesz a beke­rülési költség, a dolog lénye­ge mégsem ez. Sokkal fon­tosabb ennél az a tény, hogy a lakáshoz segített fiatalok érzik: fontosak a vállalat szá­mára, törődnek velük. Ismerek igazgatót, aki úgy harcol egy-egy munkása szö­vetkezeti lakáskérelmének el­fogadásáért, mintha a saját otthonáról lenne szó, s jár­tam már olyan üzemben is, ahol külön értekezleten tár­gyalták, hogy lehetne mi­előbb lakáshoz juttatni — a saját eszközök felhasználásá­val —, a legjobban rászoru­lókat. De vannak más pél­dák is. Nemrégiben felkeresett egy segédmunkás, panaszkodni jött. A vállalat, ahol dolgo­zik, jelentősen bővül; bonta­nak, építenek. Az öreg épü­letek téglaanyagát felkínál­ták eladásra, hogy ezzel is csökkenjenek a költségek. Emberem jelentkezett, lakást építek, mondta, jól jönne ez a néhány ezer olcsó tégla. Ígéretet kapott, így hát biz­tosra vette a dolgot. Aztán, mikor a szállításra került volna a sor, látja ám, hogy más viszi az anyagot. Az egyik műszaki. Hogyan, hát nem az enyém? — kérdezte —, hisz tudják az elvtársak, építek... ö is épít — mond­ták, s nem hazudtak. Való­ban épített — présházat újonnan szerzett szőlőjé­ben . _ í1 rzelmi gyökerek. A fen- ti történet szereplője sajnos ebben az üzemben már nagyon nehezen fog megbízható gyökeret ereszte­ni. De így vannak azok is, akik azt látják, hogy a vál­lalatnak juttatott — kétség­telenül nagyon kicsi —, la­káskeretet nem igazságosan osztják szét. Fontos, nagyon fontos dolog a mérnökök, technikusok „meggyökerezte­tése” — félre ne értse sen­ki, nem ellenük szól ez az írás! —, de az sem lehet mellékes, mi lesz fiatal, jó szakembernek tartott kétkezi munkásokkal. Az arányokról van szó. Az arányokat min­denképpen meg kell tartani. A hűség és megbecsülés összefüggéseivel kezdtük, tér­jünk hát vissza oda. Nem a megbecsülés jele-e az a terv, amit a drávaszabolcsi len­gyár vezetői melengetnek? Házhelyet akarnak juttatni azoknak a dolgozóknak, akik hajlandók a gyár mellé tele­pülni. Hogy miből lesz pénz? Ezt ők is szeretnék tudni, de napirenden van a kérdés, vi­tatkoznak az ügy érdekében — s ezt az érintett emberek is tudják... Lakás, hűség, megbecsülés — külön-külön is égető prob­lémák. Helytelen dolog len­ne elválaszthatatlanul egy­máshoz kötni e három fo­galmat. Nem is volt célja ez ennek az írásnak — a példák mindössze arra akartak fi­Szerdán folytatódtak a magyar—egyiptomi tárgyalások A Magyar Népköztársaság és az Egyesült Arab Köz­társaság közötti külügyminiszteri tárgyalások szerdán folytatódtak Budapesten a külügyminisztériumban. A megbeszéléseken a Péter János külügyminiszter vezette magyar delegáció tagjai Szarka Károly külügyminisz­terhelyettes, Rácz Pál kairóri magyar nagykövet, Tóth Elek minisztériumi főosztályvezető és dr. Slmonyi Er­nő, a külügyminisztérium munkatársa. Az egyiptomi delegáció vezetője Mahmud Riad külügyminiszter, tag­jai Mohamed Shoukry kabinetfőnök, Mohamed Riad, a külügyminiszter titkárságának tagja, Amre Moussa má­sodtitkár, a miniszteri titkárság munkatársa és Abdel Fattah Fouad, az EAK budapesti nagykövete. Abdel Fattah Fouad, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete szerdán magánrezidenciáján ebéden látta vendégül a magyar— egyiptomi tárgyalásokon rész­vevő két küldöttséget, Péter János és Mahmud Riad kül­ügyminiszterrel az élen. v. * Budapesten szerdán Mah­mud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere, a kíséretében lévő egyiptomi személyiségekkel együtt meg­koszorúzta a Magyar Hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János kül­ügyminiszter, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Pes­ti Endre vezérőrnagy, a bu­dapesti helyőrség parancsno­ka és Abdel Fattah Fouad, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete. * Kairó. A kairói lapok vezető he­lyen számolnak be M. Riad A Pécsi Tanárképző Fő­iskola háromszáz harmad­éves hallgatója látogatott el tegnap a pécsi Petőfi és Bajcsy laktanyákba. A jö­vő tanárait az egységek pa­rancsnokai és vezető párt- politikai munkásai fogadták. Tájékoztatták őket az ala­kulatok életéről, fejlődésé­ről, tevékenységéről, a sor­kötelesek körében végzett politikai nevelő munkáról. Ismertették előttük a had­seregen belüli párt és KISZ életet. Mindkét egy­ségnél gondosan és körül­tekintően készítették elő a haditechnikai bemutatókat, az egyes fegyverek, harc­eszközök rendeltetését szak­szerűen megmagyarázták, többet működés közben is bemutattak. A főiskolai hallgatók nagy érdeklődés­sel vettek részt a laktanya­látogatásokon, több kérdést tettek fel a kísérőknek, elő­adóknak. A látogatás közben mind­két laktanyában megtekin­tette a hallgatók program­ját Márk Bertalan a főis­kola igazgatója is, elisme­gyelmeztetni: a legszemélye­sebb magánügynek látszó problémák is súlyos vállalati közügyek. A lakásgond tár­sadalmunk egyik legsúlyo­sabb gondja, s mint ilyen üzemi, vállalati — sőt: ter­melési ügy is, s bár az nem­csak hogy nem kívánatos, de meg sem engedhető, hogy termelő egységeink felcsap­janak „lakáshivatalnak” — a vezető embereknek tudomá­sul kell venniük, hogy a munkás nem hagyja a gyári portán gondjait, s csak ott érzi jól magát, ahol segíte­nek neki, vagy legalább a szándék kinyilvánításával megkönnyítik terheit. egyiptomi külügyminiszter bu­dapesti látogatásáról. Az Akhbar kiemeli, hogy a magyar sajtó méltatta Riad látogatásának jelentőségét. Ez a látogatás ismét bizonyítja, hogy az EAK és Magyarország közt kitűnő a kapcsolat, írja a lap. A Gumhurija az EAK kül­ügyminiszterének moszkvai, prágai és budapesti tanácsko­zásait méltatva kiemeli, hogy ezek baráti megbeszélések. Ami a csehszlovákiai megbe­széléseket illeti, elsősorban ke­rült sor eszmecserére az új prágai vezetőkkel. A csehszlo­vák külügyminiszter biztosí­totta Riadót, hogy a közel-ke­leti csehszlovák politikában semmiféle változás nem kö­vetkezett be, vagyis Csehszlo­vákia továbbra is támogatja az arabok jogait és a BT ha­tározata értelmében a békés Vnegoldást sürgeti. rően nyilatkozott a látot­takról és a tapasztalt szer­vezettségről. Az egységekkel történő megismerkedés után vidám percek következtek: az ala­kulatok öntevékeny művész együttesei adtak Ízelítőt tu­dásukból. A kulturális be­mutatókat a látogatók öröm­mel fogadták és jól szóra­koztak vendéglátóikkal együtt. Az egésznapos program a fiatal pedagógus jelöltek­nek sok segítséget adott az iskolákban folyó honvédel­mi nevelőmunka megszer­vezéséhez A vendéglátók kívánsága, hogy ezt a ta­lálkozót kövesse majd az alakulatok KISZ vezetőinek, aktivistáinak látogatása és tapasztalatcseréje a Tanár­képző Főiskolán. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke szerda délután hivatalában — a parlament­ben — fogadta Mahmud Ria­dót, az Egyesült Arab Köz­társaság külügyminiszterét. — Baráti megbeszélésükön részt vett Péter János külügymi­niszter, Rácz Pál, hazánk kairói nagykövete és ott volt Abdel Fattah Fouad, az EAK budapesti nagykövete. A ta­lálkozás alkalmával véleményt cseréltek időszerű nemzet­közi kérdésekről, elsősorban a Közel-Kelet kérdéseiről és a két ország kapcsolatainak fej­lesztéséről. A kommunista és munkáspártok budapes­ti konzultatív találkozó­ja döntésének megfele­lően április 24-én meg­kezdte munkáját Buda­pesten a kommunista és munkáspártok nemzet­közi tanácskozását elő­készítő bizottság. Az előkészítő bizott­ság ülését Komócsin Zoltán elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Mun­káspárt küldöttségének vezetője nyitotta meg. A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zását előkészítő bizottság A tíz éves fennállását ün­neplő Boly és Vidéke Taka­rékszövetkezet nagyszerű eredményeket ért el a ju­bileumi esztendőben. Bár működési körzete mindössze tizennégy apró községre ter­jed, taglétszáma egyre nő. Eddig csaknem háromezren kérték takarékszövetkezetbe való felvételüket a környék lakói közül. A szövetkezet jó munkáját és a környező lakosság bizalmának növe­kedését mutatja, hogy betét­Kádár János látogatása Heves megyében Mint jelentettük. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Jakab Sándornak, a Közpon­ti Bizottság osztályvezetőjé­nek és Háry Bélának, a Köz­ponti Bizottság osztályveze­tőhelyettesének társaságában — kedden kétnapos látoga­tásra Heves megyébe érke­zett. Kedden délután Kádár Já­nos elvtárs, a megyei vezetők társaságában felkereste » Mátravidéki Fémműveket, szerdán délelőtt pedig a me­gye egyik legjobb közös gaz­daságával, a detki Szabadság Termelőszövetkezettel ismer­kedett a párt első titkára, továbbá Jakab Sándor és Háry Béla. ülésére kedden éjszaka újabb küldöttek érkeztek Buda­pestre. A Brazil Kommunista Párt küldötte, Francisco Silva, a Központi Bizottság tagja, a Finn Kommunista Párt kül­dötte, Olavi Poikolainen, a KB titkárságának tagja, as Indiai Kommunista Párt kül­döttsége, S. G. Sardesai, az IKP titkársági tagja, a Pe­rui Kommunista Párt küldöt­te, Jésus Rivas, a Politikai Bizottság tagja. A küldötteket megérkezé­sükkor Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a KB osztály- vezetője fogadta. állományuk 1968 elejére meg haladta a húszmillió forintot. Kiváló munkájuk elisme­réséül a SZÖVOSZ igazgató­sága és a KPVDSZ elnök­sége a bólyiaknak adomá­nyozta az „1967 legjobb ta­karékszövetkezete” címet. Az ezzel járó oklevelet és pénz­jutalmat szerdán este ünne­pélyes termelési tanácskozá­son adta át Wieder Imre, .« SZÖVOSZ igazgatóság kép­viselője a bólyi takarékszö­vetkezet dolgozóinak. Főiskolások a laktanyákban Megkezdte munkáját a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság Boly Baranya legjobb takarékszövetkezete Békés Sándor A főiskolai hallgatók a Bajcsy-laktanyában. 4 < A

Next

/
Oldalképek
Tartalom