Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

* Dunanttui napid 5 1968. április 21. Hangversenykrónika A Pécsi Kamarazenekar-------------------------------i_____ h angversenye Premier hangulat avatta ünnepivé a Liszt Ferenc hangversenyteremben szer­dán este megtartott koncer­tet. A Nagy Ferenc vezényel­te Pécsi Kamarazenekar el­ső sikeres szereplésének le­hetett tanúja a város zenei életében új színfoltot jelentő együttes bemutatkozására ki­váncsi. szépszámú közönség. A műsort Händel h-moll concerto grossoja nyitotta meg, kissé még vázlatos ki­dolgozottsággal. Graef Tildy, Ribly János és Sassy Iringó a concertalo szólamok elő­adásával sikerrel tett vallomást a kamaramuzsiká­lásban való jártasságról és a barokk stílushűségről, megnyerve egyúttal a közön­ség rokonszenvét Két neves pécsi művész is lehetőséget kapott a szereplésre: a kon- certfermi orgona adta lehető­ségek kihasználásával ezúttal abban a ritka élvezetben ré­szesülhettünk, hogy Halász Béla kiegyensúlyozott, érett művészi tolmácsolásában az orgonairodalom egyik gyöngy szemét. Händel d-moll ver­senyművét hallhattuk. Az ilyesfajta kísérlet hibájául róhatjuk fel, hogy az orgo­na és a zenekar hangzási aránya nem a legszerencsé­sebb módon a zenekar javá­ra dőlt el. Borsay Pál zon­goraművész Mozart A-dúr versenyművének előadásával újból bebizonyította, milyen járatos és otthonos a zongo­rairodalom minden korszaká­ban és milyen fölényes mu­zikalitással látja el szólista feladatát. A műsor második részében Mozart A-dúr szimfóniáját hallottuk. Nagy Ferenc, aki pécsi évei után most az Ál­lami Operaház karmestere, érzelemgazdagsággal és a tő­le megszokott precizitással irányította a zenekart, mely önálló produkciójával csak megerősítette meggyőződé­sünket: ez a kitűnő muzsiku­sokból álló együttes rendel­kezik mindazokkal a lehető­ségekkel, hogy e koncert ne maradjon csupán egyszeri kísérlet, hanem nagyon biz­tató premierje egy életképes, úttörő kezdeményezésnek. Kircsi László hangversenye Elismerésre méltóan hatal­mas feladatra való felkészü­lésről adott számot csütörtö­kön este a Liszt-teremben Kircsi László oboaművész. Műsora, melyet bemutatott, azonos volt a Prágában meg­rendezésre kerülő nemzetközi zenei verseny anyagával. A magas színvonalú és komoly nehézségi fokú verseny elő­döntőjének két kötelező mű­sorszáma: a díszítésekkel megnehezített Händel g-moll szonáta. valamint Saint- Seans D-dúr szonátája után a középdöntő szabadonvá- lasztott két darabját hallot­tuk: Telemann e-moll oboa­versenyét Péter Szabó Anikó zongorakíséretével, valamint Britten: 6 metamorfózis Ovi­dius után szóló oboára című alkotását, míg befejezésül a középdöntő kötelező száma­ként Slavicky ma élő cseh komponista Szvitjének két tételét. Kircsi László rokon­szenves, szerény egyéniségé­vel párosuló kivételes tehet­ségét már eddig is nagyra értékeltük, hatalmas verseny­programjának végighallgatá­sakor azonban újból felfi­gyeltünk hangszerének hol melegen daloló líraiságára, hol szinte káprázatosán vir­tuóz kezelésére. A közönség meleg tapsaival kívánt Kir­csi Lászlónak további ered­ményes szereplést. A tapsok­ból kijutott a koncert két vendégművészének is: Bár­sony Lászlónak és Resch Máriának. Nádor Tamás Könnyed, látványos, szórakoztató Baracsi Ferenc, Holl István ésVetró Margit a Gyertyafénykeringőben Gyertyafénykeringő A közönségnek J<51 esik a figyelem, amivel a Pécsi Nemzeti Színház — először tájelőadásokon, majd a nagy­színházban — a Gyertyafény- keringőt műsorára tűzte. Jól esik, mert néha szüksége van arra, hogy jótékony, pihen­tető áramszünetet okozzanak gondolkodásában. Ha pedig nyugodtak lehetünk abban, hogy ez az áramszünet csu­pán néha közbeiktatott pi­henő, csupán a színház fo­lyamatos nevelőmunkájának afféle óravégi szünete, —ak­kor nincs benne semmi meg­vetendő. Márpedig a Gyer­tyafénykeringő ezt a figyel­mességet nyújtja; könnyed látványt, a műsor többé-ke- vésbé súlyos darabjai között súlytalan, de kellemes par­fét. A háromfelvonásos zenés vígjátékot Siegfried Geyer, a bécsi békeidők színpadi szerzője írta, zenéjét pedig Rudolf Katschner szerzetté, s magyar színpadra Szántó Armand, illetőleg Szécsén Mi­hály dolgozta át. Tulajdon­képpen egy agyonírott sztori: az arisztokrata és inasa sze­repet cserélnek, ebből egy sor komikus helyzet születik, aztán mindent tisztáznak Ennyi az egész. Méghozzá a szöveg sem szellemes, he­lyenként kopott, s idejétmúlt képzettársításokat kelt (olyan józan, mint egy adóhivatali felszólítás), néha lapos (Hol jár az eszed? — Egy kis ki­menőt adtam neki). De így mód van rá, sőt egyedül ar­ra van mód, hogy külső szí­nészi technikával teremtse­nek atmoszférát a színpadon. Szilágyi Sándor csiszolt rendezésében elsősorban az a sikeres, hogy a pusztán kül­ső színészi technikára épít­hető előadásnak tempót tud diktálni, sodrást ad a darab­nak. így észrevétlenné vál­nak a szöveg szürkeségei, a bagatell alaptörténet, — s a színpadon uralkodik a moz­gás, a játék. De olyan fokon uralkodik, hogy látszik: a darab szereplői is élvezik ezt a könnyed játékot, a felsza­badult színészi fizikum tor­násztatását. Elsősorban a Baracsi—Holl kettős számára nyújt ez sok lehetőséget A bárót alakító Baracsi Ferenc, valamint az inasát megformáló Holl Ist­ván a legmesszebbmenőkig él is az alkalommal. A köz­ismerten elegáns mozgáskul­túrájú Baracsi, és a közis­merten sokszínű, remek mimes Holl kifogyhatatlan bőséggel komédiázik. Gesz­tusaikkal pótolják, hangsú­lyozzák, kiegészítik a szöve­get, a cselekményt. Baracsi elsősorban arcmimikájával, Holl inkább gesztusaival el­lenpontozza társának szöve­gét. Szöveg-gesztus, illetőleg szöveg-mimika ellenjátékuk nem egyszer virtuóz. Stílusuk ugyanakkor általában mér­téktartó, csak helyenként ko- médiázzák túl a jelenetet, például túl gyakran ismétlő­dik a szórakozottságból kör­möt égető gyufaszál „gegje”. Szivler József jól eltalálja a féltékeny férj figurájának harsány színeit. Monori Fe­renc sofőrje mértéktartó. Sajnos, a darab mostohán bánik a ijői szereplőkkel, nem ad számukra lehetőséget. Per­sze. a komédiái világiroda­lom általában mostohán bá­nik a komikákkal, s több­nyire férfiakra bízza a ko­mikus feladatokat. Wilhelm Treilinger, az ismert bécsi színészpedagógus írta: a nő­nek a színpadon elsősorban erotikus funkciót kell betöl­tenie, s ezért alakja ellene van a torzításnak és a túl­zásnak, vagyis a komikum­nak. Ügy látszik, az ugyan­csak bécsi szerzőtől szárma­zott Gyertyafénykeringőben még ma is kísért ez a felfo­gás. Mindenesetre Földessy Margit és Meszléri Judit rö­vid szerepeikben valóban nem nyújthatnak sokat. Vet- ró Margit még nehezebb helyzetben van, hiszen ő a darab harmadik főszereplő­je. Szerencsére rutinja és nem utolsósorban természe­tes bája átlendíti az akadá­lyokon. Vata Emil díszletei mértéktartóak, hasonlókép­pen a zenekart vezető Ko- váts Zoltán dirigálása, vala­mint Holl István koreográ­fiája. Nagyobb hangsúlyt kapnak viszont Gyurász Fe­renc és Keresztess Lászlóné díszletei, éppen a mozgásuk­ban élő színészi figurák hang- súlyozása céljából. Földessy Dénes Jugoszláv professzorok előadása A Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kara, va­lamint a zágrábi egyetem közötti kapcsolat keretében városunkba énkezik dr. SINISA TRIVA, a zágrábi egyetem jogi karának dé­kánja, polgári perjogi professzor és dr. HÓD IMIK SIROTKOVIC, egyetemi tanár, jogtörténész. TRIVA professzor április 22-én, hétfőn „A kontradiktórius eljárás elvéhek alkalmazása a jugoszláv polgári perben”, SIROTKOVIC jogtörténész április 23-án, kedden „Az új jugoszláv állam legfel­sőbb szerveinek megteremtése és fejlődése a II. világháború után*’ címmel előadást tart az egyetem aulájában. Annak idején a Dunántúli Napló is beszámolt váz­latosan arról a fontos tanácsko­zásról, melyet a népművelés szak­emberei rendez­tek Debrecenben, hogy az ALFÖLD másfél éve tartó „Ízlés, világnézet, mű­vészet’ vitáját kiértékeljék. Most a tanácskozás anyagát teljes terjedelmében adja köz­re a folyóirat áprilisi száma. Hasznos segítséget nyújthat a tanácskozáson elhangzott fel­szólalások áttanulmányozása a népművelés területén dol­gozóknak, hiszen lényegbevá­gó és nagyon is aktuális prob­lémák kerültek itt terítékre. Különösen annak a kérdés­nek a kiemelése érdemel fi­gyelmet, melyet röviden így fogalmazhatnánk meg: Ho­gyan tovább a gyakorlatban, hogy az eddiginél sokkal eredményesebb munkát vé­gezzünk? Akaratlanul is ehhez a té­makörhöz kapcsolódik Mimics Károly HÍD-beli tanulmány­vázlata (A tömegkommuná- ciós eszközök kultúrája), mely a modem társadalmakban a kultúraközvetítő eszközök sze­repével foglalkozik. A nyugati szociológusokat mind többet izgatja ez a probléma. Ná­lunk most van kialakulóban az irodalma, pedig a valóság­ban máris megfigyelhetjük a kommunikáció ellentmondá­sait. Kétségtelen, hogy bizo­nyos fokú elidegenedés, el- tárgyiasodás a későbbiek fo­lyamán méginkább tapasztal­ható lesz, a szocialista társa­dalomnak azonban — lénye­géből eredően — megvannak a lehetőségei, hogy gátat ves­sen ennek a folyamatnak. A szerző ezeket a lehetőségeket igyekszik konkretizálni. Ugyancsak egy megkésett, de annál időszerűbb „hozzá­szólásnak” tekinthetjük Po­gány Frigyes cikkét a TÁR­SADALMI SZEMLÉ-ben (A környezet kultúrája), mely a bennünket körülvevő min­dennapi világ ízlésünkre, esz­tétikai műveltségünkre gya­korolt hatását elemzi. Gyak­ran nem is tudjuk kellőkép­pen értékelni, hogy egy jól tervezett épületsor, egy gon­dozott park, milyen nagyban elősegíti kulturálódásunkat. Végső soron ez is népműve­lés, akármilyen furcsán hang­zik! A környező világ meg­tervezése, szép kiképzése te­hát saját magunknak és egy­ben saját magunkért törté­nik. Könyvtárosok bizonyíthatják, hogy a nemrégen még csaknem is­meretlen Moldova György ma az egyik legolvasot­tabb fiatal írónk. Külvárosi történe­tei új színt hoztak az iroda­lomba, bőségesen áradó me­sélőkedve pedig magával ra­gadta a cselekményességre mindig éhes olvasókat. Az utóbbi években azonban a kis­sé romantikus-ízű Moldova- műveket, féktelen szatírájú írások váltották fel. Moldova ebben a „változatban” is meg­állta a helyét, sőt úgy lát­szik. itt tudja csak igazán ki­futni magát. Földes Anna írá­sa, „A másik Moldova" (KOR­TÁRS) a szatirikus alkotó erényeit és hibáit teszi mér­legre. nemcsak az író, hanem valamennyiünk tanulságara. Szabó Magda szintén a nép­szerű írók közé tartozik. Ér­dekes világba pillanthatunk egy-egy művét olvasva, regé­nyei felkavarnak, legmélyebb intellektusunkat mozgatják meg. Népszerű, de nem köny- nyen érthető író Szabó Mag­da. A JELENKOR-b&n Tax- ner-Tóth Ernő portréja az író­nő alkotóművészetének leg­rejtettebb törvényeit igyek­szik feltárni és közérthetővé tenni mindenki számára. Szabó Lőrinc költészetének avantgárd korszaka, melyben A sátán műremekei kötet versei születtek, még megle­hetősen ismeretlen. Pedig ez a kötet lényeges fordulatot jelent a költő pályáján, az idillek és az önfeledt Én köl­tészete után, a legsúlyosabb társadalmi problémákkal való viaskodást. Kabdebó Lóránt elemzése (JELENKOR) a köl­tőnek ebben a korszakában segít tájékozódni. A határainkon kívül megjelenő magyar nyelvű folyóiratok némi késéssel érkeznek hozzánk. Így az alább említésre kerülő két lap februári, illetve márciusi. A Romániában megjelenő KORUNK, melyet a harmin­cas években Gaál Gábor szer­kesztett, hosszú cikkben fog­lalkozik a székely népcsoport eredetével és Erdélybe való betelepedésével (Ferenczi Ist­ván). A szerző felhasználva a folklorisztikai, régészeti, iro­dalomtörténeti kutatások eredményeit, az eddig homá­lyos részletekre igyekszik fényt deríteni. Az IRODALMI SZEMLE a Csehszlovákiában élő magyar írók havi folyóirata. Márciusi számában érdekes és újszerű kezdeményezést találunk. A szerkesztőség kerékasztalhoz hívta a legilletékesebbeket, hogy őszintén és felelősségtu­dattal elbeszélgessenek a ma­gyar értelmiség helyzetéről és fejlődési távlatairól Csehszlo­vákiában. A beszélgetésre, melynek itt első részét köz­ük. az országban most végbe­menő demokratizálódási fo­lyamat szelleme jellemző. Kovács Sándor Kultúra és műve­lődés írók - mérlegen Kitekintő ITT SZÜLETETT LENIN Lenin könyvei Kilencvennyolc éve, 187®. áp­rilis 22-én született V. I. Lenin Aki csak egyszer is meg­fordult Uljanovszkban (a for­radalom előtt Szimbirszknek hívták); a maga élményeiből megérti azt az izgalmat, amely ebben a városban el­foglalja az embert A közel négyszáz éves város króni­kája számos nevezetes ese­ményt és híres nevet őriz. A régi Szimbirszk látta Sztye- ! pan Razin szabadcsapatait és a bilincsekbe vert Pugacso- vot. Járt itt Puskin is. Szim- birszkben született Goncsa- rov és az orosz kultúra sok más neves képviselője, hala­dó gondolkodású férfiak, for­radalmi harcosok. De Szim­birszknek örök dicsőséget az adott, hogy itt született Le­nin. Uljanovszkban mindig ta­lálkozhatunk az ország kü­lönböző sarkaiból érkezett emberekkel és külföldi ven­dégekkel. A volt Moszkva utcában áU az a hétablakos faház, ahol Uljanovék 1878-tól 1887- ig laktak. Fennállása óta négymiüió ember kereste fél V. I. Lenin lakóház-múzeu­mát, a vendégkönyvben sok- ezer az aláírás. Az emberek meghatva lé­pik át a ház küszöbét. Sza­lon, Hja Nyikolájevics puri­tán dolgozószobája, ebédlő, ahol az egész család össze­gyűlt, gyermekszoba, a dajka szobája ... Fenn Vologya Ul- janov igénytelen szobácskája. Az ablaknál asztal, két Tho- net-szék, jobbra földgömb, balra a keskeny ágy. Az asz­talon ellenőrzőkönyvecske a gimnázium negyedik és ötö­dik osztályának érdemjegyei­vel, dicsérő okmányok és egy könyv, „Az európai népek élete”. Minden szoba a régi otthonosságot és meleget őr­zi. Félig olvasott könyvek, kinyitott kották. Uljanovék házában min den a régi. Fenn Vologya szobácskája, Marija Alek­szandrovna zongorája, Ilja Nyikolájevics Nyekraszov kö­tete, a zöld udvar, ahol Vo­logya Mityával és Manyasá- val futkározott — és az utca is olyan, mint a hetvenes években volt. A térrel szemben, ahol a neves történész, Karamzin bronz emlékműve áll, fehér egyemeletes épület magaso­dik. Itt volt a humán fiúgim­názium, amelyet aranyérem­mel végzett ei Vologya Ul- janov. Ma az 1. számú „Le­nin” középiskola székel az épületben. A díszterem mellett az osztálymúzeumba lépünk. Három sorban kétszemélyes padok, tanári katedra, osz­tálytábla. Az ablak felőli utolsó pádon kis tábla: „Itt ült Vlagyimir Iljics Uljanov, VII. osztályos tanuló”. A történészek tovább foly­tatják a kutatásokat Uljanov életéről. így nemrég kinyo­mozták a házat, ahol V. I. Lenin született. Eddig azt tartották, hogy ez a ház a ré­gi Sztreleckaja utcában (ma Uljanov utca) állt, ahol ma a megyei gyermekkönyvtár ka­pott helyet. Most szakszerű a múzeumban vizsgálatokkal megállapítot­ták, hogy a kúria, ahol Vla­gyimir Iljics Lenin születeti, a mai gyermekkönyvtártól egy házzal odébb állt. K 4 ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom