Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-27 / 73. szám

1968. március 27, punantmi tiers» to 3 Elveszett évek? A szabászasztaltól a főtechnológus irodájáig Csalódott technikusok és nagyreményű f izikaiak — Munka után tanulás — Kesztyűgyári beszélgetés az igényekről és lehetőségekről A munkaügyi miniszter múlt év végén napvilágot Iá. tott kedvezménymódosító ren­deleté ismét a dolgozók to­vábbtanulási lehetőségei felé fordította a közvélemény fi­gyelmét. A változtatásokkal szorosabbra vonták a tovább­tanulásra javasoltak körét — s ez, érthetően, vitákra adott okot. Az új rendelet értelmé­ben a vállalat csak azok ta­nulási szándékát támogatja szabadság, illetve munkaidő­módosítás biztosításával, akik a magasabb képesítés meg­szerzésével valamilyen formá­ban tényleges termelési ér­dekeket szolgálnak. Kétségte­len tény, az új törvény hatá­sára némileg csökken majd a technikumok esti és levelező tagozatain a tanulók száma, ez a folyamat azonban már ko­rábban megindult — mintegy jelezve: valami nincs rendben a dolgozók továbbtanulási rendszere körül. Nem magánügy Az elmúlt években átlago­san ezer olyan oklevelet adtak ki Baranya ipari és közgazda- sági technikumaiban, melye­ket a munka utáni tanulás terheit vállalva szereztek meg tulajdonosaik. Közülük sokan a magasabb képesítésnek meg­felelő magasabb beosztásba kerültek, de számosán vannak olyanok is, akik életében sem­milyen változást sem hozott a technikusi oklevél, s így joggal érzik elveszett éveknek a ta­nulásra fordított esztendőket A „csalódott” technikusok szá­ma a legutóbbi egy-két évben sajnos jelentősen nőtt, ami mögött az a kétségtelen tény áll, hogy a beiskolázás nem volt elég tervszerű, a javasla­tok aláírásakor nem egyeztet­ték megfelelően az egyéni és vállalati érdeket A továbbtanulással kapcso­latos panaszok ez idő szerint tehát kettősek. Akik most akarnak valahova beiratkozni azt fájlalják, hogy újabban nem egy könnyen adják az il­letékesek kérelmükhöz az alá­írásukat azok pedig, akik már végeztek, s nem sikerült mű­szaki beosztásba kerülniük —- emiatt elégedetlenek. Lehet-e és érdemes-e hát munka után tanulni? — erre a kérdésre kerestünk választ megyénk egyik legnagyobb vállalatánál, a több mint 3200 embert fog­lalkoztató Pécsi Kesztyűgyár­ban. Biszkup Gyula főmérnök a legfontosabb iratok között kü­lön dossziéban őrzi a beiskolá­zással kapcsolatos dokumen­tumokat. — Kezdjük a legnehezebb kérdéssel: van-e fizikai állo­mányban dolgozó techniku­suk? — Nincs. — & olyan dolgozóik Tan­nak-e, akik most végzik a technikumot? — Hogyne, huszonheten. Három követelmény A Budapesti Bór- és Kon­fekcióipari Technikum 1960- ban kihelyezett osztályt nyi­tott Pécsett. A kesztyűgyárból már az első évben harminc­ötén kértek felvételüket, s kö­zülük tizennyolcán eredmé­nyesen le Is érettségiztek. Többségük ekkor még fizikai állományban volt — Beiskolázási programun­kat a káderfejlesztési tervvel szoros összhangban állítottuk össze — mondja a főmérnök — Továbbtanulásra javasolt dolgozóinkat két csoportra oszthatjuk. Az egyikbe azok tartoznak, akik műszaki mun­kakörben dolgoznak, de nem rendelkeznek megfelelő iskolai végzettséggel, a másodikba pe­dig azok. akik fizikai állo­mányúak. de szorgalmuk, szakértelmük vagy szervező- készségük révén felhívták ma­gukra a figyelmet. Őket azért küldjük iskolára, mert terve­ink vannak velük. — A javaslat előfeltétele le­lát a kimagasló munka... — Ez az egyik követelmény, van azonban még kettő, me­lyek éppen ilyen fontosak. Szakértelem, vezetőkészség és politikai szilárdság — ez kell ahhoz, hogy valaki vezető le­gyen, s miután mi azért vál­laljuk a taníttatás terheit, mert szükségünk van jólkép- zett vezetőkre, a három kö­vetelményt minden esetben figyelembe is vesszük. Hetenként háromszor tíz kesztyűgyári nő és tizenhét férfi ül be a technikum pad­jaiba. öten a felsőfokú techni­kumba járnak Pestre, nekik havi két nap munkaidőkedvez­ményt ad a vállalat. A köz- gazdasági technikumba heten járnak, s közel ötven azoknak a száma, akik a különböző szakmai tanfolyamokon vesz­nek részt. — A különböző oktatási for­mák nagyszerűen kiegészítik egymást — mondja a főmér­nök. — Vannak olyanok, akik a technikumot megelőzően szaktanfolyamot hallgatnák, mások oklevéllel a kezükben kerülnek át a gyári tanfolya­mok valamelyikére. Most pél­dául a vezető műszakiak ré­szére külkereskedelmi turnust szerveztünk — s minden részt­vevő úgy érzi: ez még kell a technikumi ismeretek mellé... Biztos jövő Csillag János 1964-ben szer­zett technikusi címet. Mikor beiratkozott az iskolába sza­bász volt. Most főtechnológus. Huszonnyolc éves. — Mindenképpen tanulni akartam — mondja —, csak azt nem tudtam, hol kezdjem. Az utazást nem vállalhattam, így aztán csak múlt az idő, míg aztán 1960-ban végre Pé­csett is lehetőség nyílt olyas­mit tanulni, amihez kedvem van. A magam szempontjából egyenesen áldásnak érzem, hogy a Bőripari Technikum kihelyezett osztályt létesített a városban. — Az iskola elvégzése után azonnal előléptették? — Már előtte, természetesen nem a mostani beosztásba. Hat munkaköröm volt, míg eljutot­tam a főtechnológus irodájáig. Ha most így utólag visszagon­dolok a tanulás éveire, nagyon világosan látom, hogy a biz­tató perspektíva volt az az erő, ami a nehézségeken átse­gített. Nagy dolog, ha az em­ber érzi, hogy számon tartják, s amit megtanul azt haszno­síthatja is a gyakorlatban ... Zákányi István most har­madéves. Heti 18 órát tölt az iskolában, s 6—8 órát fordít egyéni tanulásra. Csillag Já­noshoz hasonlóan sohasem gondolt még arra, hogy feles­leges volt ezt a terhet vállal­nia. — Egy ilyen gyorsan fejlődő gyárban mindenki megtalálja a számítását... — Az órákon való részvétel biztosított? — Nem tudok róla, hogy va­laki azért hiányzott, mert nem engedték el a főnökei... — Ha végzett? — Néhány évi szünet után szeretnék a felsőfokú techni­kummal is megpróbálkozni. Az iskola helybe megy Számos tanuló, illetve közel­múltban végzett kesztyűgyári dolgozóval beszélgettem — s mondanivalójuk lényege ugyanez volt. A beszélgetések nyomán kialakult kép azt bi­zonyítja, hogy a kesztyűgyár­ban reális elképzelésekkel és igényekkel lépnek fel a tanul­Miért hiánycikk a jő eke Sikerrel mutatkozott be a Roskó-íéle barázdabehúzó Nemzetközi ekebemutatót tartottak kedden délelőtt — a műszaki hónap keretében — Szilágypusztán, ahol a bu­dapesti AGROTRÖSZT tehát a nagykereskedelem, és a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazdasá­gi Gépgyár, Jakus Frigyes konstruktőr személyében, is képviseltette magát. A ma­gyar, jugoszláv, és NDK ekék, talajművelő gépek munkáját Somogyi József az állami gazdaságok megyei főmérnö­ke mutatta be, a mezőgazda- sági nagyüzemek szemszögé­ből értékelve az egyes eke­típusok előnyeit és hátrányait A keddi ekeparádé, jórészt a nullszériás, illetve a kísér­leti ekék bemutatója volt, leg­alább is ami a legsikerültebb konstrukciókat illeti. A pál­mát kétségtelenül a moson­magyaróváriak új gyártmá­nya a FEF 440-es, négy vasú félig függesztett Dutra vonta­tásé, mélyszántásra és nagy­tömegű szalma illetve kukori­caszár alászántására kiválóan alkalmas eke vitte el. Hazai viszonylatban — állapították meg egyönetüen a résztvevők — kétségtelenül ez az eke képviseli pillanatnyilag azt a színvonalat, amit a mélyszán­tó ekéktől a ma nagyüzeme, a munka minőségében és tel­jesítményében elvárhat Saj­nos, mint kiderült ez az eke is csak prototípus, Baranyá­ban ez az egyetlen példány, s az országban is csak hét ilyen eke dolgozik, Miért nincs belőle elég? Erre a kér­désre a gyár képviselője azt válaszolta, hogy a kereskede- delem igen óvatos volt és csak 100 darabot rendelt, a termelő üzemek sürgetésére azonban a gyár felemelte ezt a számot és 1968-ban 800 darabot gyártanak belőle. Elnyerte a résztvevők tet­szését az Eszéken gyártott jugoszláv két vasú, függesz­tett eke is — az országban egyedül a Villányi Állami Gazdaság rendelkezik vele — amely kiválóan alkalmas a dombos erodált területek mű­velésére. Súlyra kétszer köny- nyebb a magyar kétvasú eké­nél azonos teljesítmény mel­lett, a kormánylémezének kü­lönleges kiképzése folytán ki­váló minőségű szántást végez. Az AGROKER-nél sajnos még nem kapható. Kapható viszont a tegnapi bemutatón sikerrel bemutatkozó Roskó féle ba­rázdabehúzó, — ára 9580 fo­rint — amelyből az idén 50 darabot gyárt le a Mágocsi Gépjavító Állomás. A gép konstruktőre baranyai szak­ember, Roskó Zsigmond a siklósi tsz elnöke. Újítását 1955-ben adta be, a találmány a 12 éves huza-vona után sem évült el, sőt mint azt a részt­vevők tegnap megállapították míg meg nem születnek a megbízható hazai váltvafor- gató eketípusok, addig ez a gép hivatott elvégezni a nagyüzemi táblák végbaráz­dáinak elmunkálását. Ma, a betakarító gépek, kombájnok, munkasebességé­nek nagyarányú fokozódásá­val. az eke iránt is nagyobb igénnyel lépnek fel a mező- gazdasági üzemek s ezt az! ipar és kereskedelem képvi­selőinek tegnap elmondották. Az egyenetlen talajfelszínből — ha az eke nem végez jó mun­kát —- gyakran adódnak ten­gelytörések a kombájnoknál márpedig a termények beta­karításánál az idő és munka­kiesés egyúttal terméskiesést is okoz. A tegnapi bemutató és az azt követő tanácskozás akkor éri el célját, ha a gyár és a kereskedelem, mielőbb or­vosolja az elhangzott prob­lémákat, s valóban jó ekék­kel latja el a mezőgazdaságot. ni vágyó dolgozók — több év távlatában sem emlékezett senki olyanra, aki teszem azt bölcsész-hallgató akart volna lenni —, ugyanakkor a gyár sem kegynek minősiti. ha va­lakit iskolába enged; ellenke­zőleg, a továbbtanulók ügye a legszigorúbban vett gyári ügy. — Jövőre végez a második pécsi turnus, s így a központi gyár technikus-igénye néhány évre biztosított — mondja a főmérnök. — Van azonban két vidéki gyárunk is — Dombó- várott és Siklóson —. a jól képzett szakemberek ott is kellenek, ezért azt tervezzük, hogy 1969—73 között Dombó­váron működtetjük a techni­kum kihelyett osztályát. * — A Kesztyűgyárnak köny- nyű, úgy látszik ők már most tudják, mit fognak tíz év múl­va csinálni — mondta egyik ismerősöm kedvező benyomá­saink hallatán, s ezzel mint­egy a dolog lényegét ragadta meg. A továbbtanulással kap­csolatos egyéni sérelmek és vállalati ellenérzések egyik fő oka ugyanis éppen a jövő is­meretének hiányában keresen­dő. Távlati műszaki fejlesztési terve már számos vállalatnak van. a hosszabb távra szóló káderfejlesztési tervről azon­ban legtöbb helyen mintha megfeledkeztek volna. Márpe­dig a jövő szempontjából oly fontos versenyképességnek mindkettő alapvető feltétele... Békés Sándor Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bi­zottsága tegnap, kedden délelőtt kibővített ülést tartott. Tár jékoztatók hangzottak el az MSZMP Központi Bizottsága 1968. március 21-1 üléséről; elfogadták a termelőszövetke­zeti és földtörvény megyei végrehajtásának eddigi tapasz­talatairól szóló jelentést: végül jóváhagyták a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére a Megyei Pártbizottság, az SZMT, a Megyei Tanács és a KISZ megyei Bizottsága által kezdeményezett szocialista munka- versenyben kiemelkedő eredményt elért vállalatok és intéz­mények jutalmazásáról készített előterjesztést. Szállítmányozás és idegenforgalom Háromszáz fénykép Európa közlekedéséről és idegenforgalmi nevezetességeiről Európa közlekedésének két nagy területét: a szállítmá­nyozást és az idegenforgalmat bemutató kiállítás nyílt ked­den délután a Technika Háza nagytermében. A kiállítás mintegy 300 fényképből össze­állított anyaga jól szemlélteti, hogy a korszerű közlekedés a komplexitás irányában fejlő­dik, a különféle közlekedési ágak szorosan együttműköd­nek a növekvő igények kielé­gítésében. A személyszállítás­ban az utazási kedv megnö­vekedése diktálja a gyorsuló fejlődés tempóját — erről be­szélt a kiállítást megnyitó dr. Szabó Tibor vasútigazgató, a Közlekedéstudományi Egyesü­let pécsi területi szervezeté­nek elnöke. A műszaki propaganda hó­nap rendezvénysorozata kere­tében március 31-ig, vasárnap estig nyitva tartó tárlatot Oszetzky Egon, a Közlekedés­tudományi Egyesület területi titkára mutatta be a megnyi­tó közönségének. A szállítmányozással kap­csolatos rész a Hungarocamion bemutatásával kezdődik. A vállalat hatalmas szállítóautói rekord idő alatt juttatják el a magyar primőrárukat a nyugat- és északeurópai or­szágokba. Mellettük az „In­tertrigo” nemzetközi hűtőko­csi vállalat modern vasúti járművei láthatók, odább az osztrák „Transalpina” szállít­mányozási vállalat kitűnően szervezett szállítótartályos árutovábbítását mutatják a képek. Színes fényképfelvéte­lek egész sora Ismerteti meg a látogatót a szovjet hajózás és légiközlekedés fejlettségé­vel. Gyönyörűek a „Rakéta” és „Üstökös” nevet viselő gyorsjáratú szárnyas hajókról készült, felvételek. Látható a könnyű mezőgazdasági heli­kopter, és a V 10-es óriás he­likopter is, amely 12 tonna súly emelésére alkalmas, öt méter magas lábai közé fogva könnyedén emeli a magasba az autóbuszt, vagy a teher­autót. Érdemes megállni né­hány pillanatra az amsterda- mi KLM repülőtér nagymére­tű színes képe előtt is. ahol teleszkópos zárt folyosók nyúlnak az érkező, vagy in­duló repülőgépek ajtajáig, j A kiállítás legszebb része az idegenforgalom propagan­da anyagát adja 15 európai országból. A Loire-völgyi kas­télyok képei, az Alpok festői tájai, vagy a riviéra fürdőhe­lyei utazásra hívják a nézőt — ezt egyszer látni kell.. örvendetes, hogy a legmegka- póbb színes diapozitív felvé­teleket a hazai idegenforga­lom adta a kiállítás rendezői­nek. így azután valóban cső- I dálatos látványt nyújt az agg- I teleki cseppkőbarlang „Óriá­sok” terme, a Lánc-híd, vágj az új Karancs Szálló Salgó­tarjánban. Készül a csűszózsalu a Misina-tetőii Augusztus végére áll a torony betonteste A Misina tetőn kedd reg­gel megkezdték az új TV adó­torony csúszózsalujának készí­tését. Délelőtt, amikor felke­restük az építkezést, az ÉVM 31-es számú Állami Építőipari Vállalat ácsbrigádja javában dolgozott már a tavaly el­készített vasbeton alapon. — Az alapból másfél méter ma­gasan kiálló betonvasak kö­rül mérték, rajzolták a ké­szülő „csúszó” szerkezet alak­ját. — Tegnap érkeztünk Al­másfüzitőről. ahol egy' tim­földsiló építését fejeztük be. Korábban mi végeztük a hen­ger alakú Budapest Szálló csúszózsaluzását is — mondta Kádár Imre brigádvezető. — Hányán jöttek most? — Hét tanulót hoztunk ma­gunkkal, velük együtt íl-en vagyunk a brigádban. Ügyes szakmunkásjelöltek, itt meg­tanulhatják majd, hogyan keli csúszózsaluzást végezni. — Mi volt eddig a legna­gyobb munkájuk? — Komádi ban építettünk égy TV tornyot, ahql 146 mé­ter magasra mentünk fej a csúszózsaluzással. Ott vasból készült zsalu­szerkezettel dolgoztunk, itt pedig fából készül a zsaluzat. — Mennyi idő alatt készí­tik el a csúszózsalu szerke­zetét? — Három és fél hét biz­tosan kell hozzá — felelte a csúszózsaluzás „specialistája”. — Április második felében kezdődhet a betonozás, .s ha minden jól megy, augusztus végére elkészül az óriás to­rony vasbeton teste. A talajszinttől 174 méter magasan emelkedik majd ki a j hegytetőre épülő vasbeton to- I rony, amelyre majd még egy | 22 méteres műanyag bevonatú acéltornyot helyeznek. A vas­beton torony építéséhez 610 tonna vasat és 2450 köbméter betont kel] majd felhasználni. Az alap közepén a helyén áll már a svéd gyártmányú „Ali-K Solo” felvonó berende­zés, amelynek segítségével a csúszózsaluzás anyagellátását biztosítják majd. — A felvonó berendezés pályáját másfél méteres ré­szekből szereljük majd össze sz emelkedés ütemének meg­felelően — mondta Korbéli Győző, a Bárány megyei Ál­lami Építőipari Vállalat fő­építésvezetője. Tíz személy, vagy egy tonna anyag szál­lítására alkalmas a felvonó­kas és maximálisan 200 mé­ter magasságra lehet feljut­tatni vele az anyagot. — Hogyan készültek fel a különleges munka megkezdé­sére? — A csúszózsaluzást végző 31-es vállalat dolgozói részé­re kifogástalan anyagellását kívánunk biztosítani — vála­szolta a főépítésvezető. — Az itt felhasználásra kerülő be­tont a helyszínen keverjük. A vállalat TMK szerelői ma adták át az üzemeltető íőépí- tésvezetőségnek a torony mel­lett felszerelt és teljesen gé­pesített betonközpontot. Egy 500 literes betonkeverő dol­gozik majd s központban, automata mérlegekkel mérik a keverésre beadagolt anya gokat. Szünet nélkül végzik majd a betonozást és a zsaluszer­kezet naponta 2,5—3 métert emelkedik, míg elérik a 174 méteres magasságot. L. 1 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom