Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-27 / 73. szám
1968. március 27, punantmi tiers» to 3 Elveszett évek? A szabászasztaltól a főtechnológus irodájáig Csalódott technikusok és nagyreményű f izikaiak — Munka után tanulás — Kesztyűgyári beszélgetés az igényekről és lehetőségekről A munkaügyi miniszter múlt év végén napvilágot Iá. tott kedvezménymódosító rendeleté ismét a dolgozók továbbtanulási lehetőségei felé fordította a közvélemény figyelmét. A változtatásokkal szorosabbra vonták a továbbtanulásra javasoltak körét — s ez, érthetően, vitákra adott okot. Az új rendelet értelmében a vállalat csak azok tanulási szándékát támogatja szabadság, illetve munkaidőmódosítás biztosításával, akik a magasabb képesítés megszerzésével valamilyen formában tényleges termelési érdekeket szolgálnak. Kétségtelen tény, az új törvény hatására némileg csökken majd a technikumok esti és levelező tagozatain a tanulók száma, ez a folyamat azonban már korábban megindult — mintegy jelezve: valami nincs rendben a dolgozók továbbtanulási rendszere körül. Nem magánügy Az elmúlt években átlagosan ezer olyan oklevelet adtak ki Baranya ipari és közgazda- sági technikumaiban, melyeket a munka utáni tanulás terheit vállalva szereztek meg tulajdonosaik. Közülük sokan a magasabb képesítésnek megfelelő magasabb beosztásba kerültek, de számosán vannak olyanok is, akik életében semmilyen változást sem hozott a technikusi oklevél, s így joggal érzik elveszett éveknek a tanulásra fordított esztendőket A „csalódott” technikusok száma a legutóbbi egy-két évben sajnos jelentősen nőtt, ami mögött az a kétségtelen tény áll, hogy a beiskolázás nem volt elég tervszerű, a javaslatok aláírásakor nem egyeztették megfelelően az egyéni és vállalati érdeket A továbbtanulással kapcsolatos panaszok ez idő szerint tehát kettősek. Akik most akarnak valahova beiratkozni azt fájlalják, hogy újabban nem egy könnyen adják az illetékesek kérelmükhöz az aláírásukat azok pedig, akik már végeztek, s nem sikerült műszaki beosztásba kerülniük —- emiatt elégedetlenek. Lehet-e és érdemes-e hát munka után tanulni? — erre a kérdésre kerestünk választ megyénk egyik legnagyobb vállalatánál, a több mint 3200 embert foglalkoztató Pécsi Kesztyűgyárban. Biszkup Gyula főmérnök a legfontosabb iratok között külön dossziéban őrzi a beiskolázással kapcsolatos dokumentumokat. — Kezdjük a legnehezebb kérdéssel: van-e fizikai állományban dolgozó technikusuk? — Nincs. — & olyan dolgozóik Tannak-e, akik most végzik a technikumot? — Hogyne, huszonheten. Három követelmény A Budapesti Bór- és Konfekcióipari Technikum 1960- ban kihelyezett osztályt nyitott Pécsett. A kesztyűgyárból már az első évben harmincötén kértek felvételüket, s közülük tizennyolcán eredményesen le Is érettségiztek. Többségük ekkor még fizikai állományban volt — Beiskolázási programunkat a káderfejlesztési tervvel szoros összhangban állítottuk össze — mondja a főmérnök — Továbbtanulásra javasolt dolgozóinkat két csoportra oszthatjuk. Az egyikbe azok tartoznak, akik műszaki munkakörben dolgoznak, de nem rendelkeznek megfelelő iskolai végzettséggel, a másodikba pedig azok. akik fizikai állományúak. de szorgalmuk, szakértelmük vagy szervező- készségük révén felhívták magukra a figyelmet. Őket azért küldjük iskolára, mert terveink vannak velük. — A javaslat előfeltétele lelát a kimagasló munka... — Ez az egyik követelmény, van azonban még kettő, melyek éppen ilyen fontosak. Szakértelem, vezetőkészség és politikai szilárdság — ez kell ahhoz, hogy valaki vezető legyen, s miután mi azért vállaljuk a taníttatás terheit, mert szükségünk van jólkép- zett vezetőkre, a három követelményt minden esetben figyelembe is vesszük. Hetenként háromszor tíz kesztyűgyári nő és tizenhét férfi ül be a technikum padjaiba. öten a felsőfokú technikumba járnak Pestre, nekik havi két nap munkaidőkedvezményt ad a vállalat. A köz- gazdasági technikumba heten járnak, s közel ötven azoknak a száma, akik a különböző szakmai tanfolyamokon vesznek részt. — A különböző oktatási formák nagyszerűen kiegészítik egymást — mondja a főmérnök. — Vannak olyanok, akik a technikumot megelőzően szaktanfolyamot hallgatnák, mások oklevéllel a kezükben kerülnek át a gyári tanfolyamok valamelyikére. Most például a vezető műszakiak részére külkereskedelmi turnust szerveztünk — s minden résztvevő úgy érzi: ez még kell a technikumi ismeretek mellé... Biztos jövő Csillag János 1964-ben szerzett technikusi címet. Mikor beiratkozott az iskolába szabász volt. Most főtechnológus. Huszonnyolc éves. — Mindenképpen tanulni akartam — mondja —, csak azt nem tudtam, hol kezdjem. Az utazást nem vállalhattam, így aztán csak múlt az idő, míg aztán 1960-ban végre Pécsett is lehetőség nyílt olyasmit tanulni, amihez kedvem van. A magam szempontjából egyenesen áldásnak érzem, hogy a Bőripari Technikum kihelyezett osztályt létesített a városban. — Az iskola elvégzése után azonnal előléptették? — Már előtte, természetesen nem a mostani beosztásba. Hat munkaköröm volt, míg eljutottam a főtechnológus irodájáig. Ha most így utólag visszagondolok a tanulás éveire, nagyon világosan látom, hogy a biztató perspektíva volt az az erő, ami a nehézségeken átsegített. Nagy dolog, ha az ember érzi, hogy számon tartják, s amit megtanul azt hasznosíthatja is a gyakorlatban ... Zákányi István most harmadéves. Heti 18 órát tölt az iskolában, s 6—8 órát fordít egyéni tanulásra. Csillag Jánoshoz hasonlóan sohasem gondolt még arra, hogy felesleges volt ezt a terhet vállalnia. — Egy ilyen gyorsan fejlődő gyárban mindenki megtalálja a számítását... — Az órákon való részvétel biztosított? — Nem tudok róla, hogy valaki azért hiányzott, mert nem engedték el a főnökei... — Ha végzett? — Néhány évi szünet után szeretnék a felsőfokú technikummal is megpróbálkozni. Az iskola helybe megy Számos tanuló, illetve közelmúltban végzett kesztyűgyári dolgozóval beszélgettem — s mondanivalójuk lényege ugyanez volt. A beszélgetések nyomán kialakult kép azt bizonyítja, hogy a kesztyűgyárban reális elképzelésekkel és igényekkel lépnek fel a tanulMiért hiánycikk a jő eke Sikerrel mutatkozott be a Roskó-íéle barázdabehúzó Nemzetközi ekebemutatót tartottak kedden délelőtt — a műszaki hónap keretében — Szilágypusztán, ahol a budapesti AGROTRÖSZT tehát a nagykereskedelem, és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, Jakus Frigyes konstruktőr személyében, is képviseltette magát. A magyar, jugoszláv, és NDK ekék, talajművelő gépek munkáját Somogyi József az állami gazdaságok megyei főmérnöke mutatta be, a mezőgazda- sági nagyüzemek szemszögéből értékelve az egyes eketípusok előnyeit és hátrányait A keddi ekeparádé, jórészt a nullszériás, illetve a kísérleti ekék bemutatója volt, legalább is ami a legsikerültebb konstrukciókat illeti. A pálmát kétségtelenül a mosonmagyaróváriak új gyártmánya a FEF 440-es, négy vasú félig függesztett Dutra vontatásé, mélyszántásra és nagytömegű szalma illetve kukoricaszár alászántására kiválóan alkalmas eke vitte el. Hazai viszonylatban — állapították meg egyönetüen a résztvevők — kétségtelenül ez az eke képviseli pillanatnyilag azt a színvonalat, amit a mélyszántó ekéktől a ma nagyüzeme, a munka minőségében és teljesítményében elvárhat Sajnos, mint kiderült ez az eke is csak prototípus, Baranyában ez az egyetlen példány, s az országban is csak hét ilyen eke dolgozik, Miért nincs belőle elég? Erre a kérdésre a gyár képviselője azt válaszolta, hogy a kereskede- delem igen óvatos volt és csak 100 darabot rendelt, a termelő üzemek sürgetésére azonban a gyár felemelte ezt a számot és 1968-ban 800 darabot gyártanak belőle. Elnyerte a résztvevők tetszését az Eszéken gyártott jugoszláv két vasú, függesztett eke is — az országban egyedül a Villányi Állami Gazdaság rendelkezik vele — amely kiválóan alkalmas a dombos erodált területek művelésére. Súlyra kétszer köny- nyebb a magyar kétvasú ekénél azonos teljesítmény mellett, a kormánylémezének különleges kiképzése folytán kiváló minőségű szántást végez. Az AGROKER-nél sajnos még nem kapható. Kapható viszont a tegnapi bemutatón sikerrel bemutatkozó Roskó féle barázdabehúzó, — ára 9580 forint — amelyből az idén 50 darabot gyárt le a Mágocsi Gépjavító Állomás. A gép konstruktőre baranyai szakember, Roskó Zsigmond a siklósi tsz elnöke. Újítását 1955-ben adta be, a találmány a 12 éves huza-vona után sem évült el, sőt mint azt a résztvevők tegnap megállapították míg meg nem születnek a megbízható hazai váltvafor- gató eketípusok, addig ez a gép hivatott elvégezni a nagyüzemi táblák végbarázdáinak elmunkálását. Ma, a betakarító gépek, kombájnok, munkasebességének nagyarányú fokozódásával. az eke iránt is nagyobb igénnyel lépnek fel a mező- gazdasági üzemek s ezt az! ipar és kereskedelem képviselőinek tegnap elmondották. Az egyenetlen talajfelszínből — ha az eke nem végez jó munkát —- gyakran adódnak tengelytörések a kombájnoknál márpedig a termények betakarításánál az idő és munkakiesés egyúttal terméskiesést is okoz. A tegnapi bemutató és az azt követő tanácskozás akkor éri el célját, ha a gyár és a kereskedelem, mielőbb orvosolja az elhangzott problémákat, s valóban jó ekékkel latja el a mezőgazdaságot. ni vágyó dolgozók — több év távlatában sem emlékezett senki olyanra, aki teszem azt bölcsész-hallgató akart volna lenni —, ugyanakkor a gyár sem kegynek minősiti. ha valakit iskolába enged; ellenkezőleg, a továbbtanulók ügye a legszigorúbban vett gyári ügy. — Jövőre végez a második pécsi turnus, s így a központi gyár technikus-igénye néhány évre biztosított — mondja a főmérnök. — Van azonban két vidéki gyárunk is — Dombó- várott és Siklóson —. a jól képzett szakemberek ott is kellenek, ezért azt tervezzük, hogy 1969—73 között Dombóváron működtetjük a technikum kihelyett osztályát. * — A Kesztyűgyárnak köny- nyű, úgy látszik ők már most tudják, mit fognak tíz év múlva csinálni — mondta egyik ismerősöm kedvező benyomásaink hallatán, s ezzel mintegy a dolog lényegét ragadta meg. A továbbtanulással kapcsolatos egyéni sérelmek és vállalati ellenérzések egyik fő oka ugyanis éppen a jövő ismeretének hiányában keresendő. Távlati műszaki fejlesztési terve már számos vállalatnak van. a hosszabb távra szóló káderfejlesztési tervről azonban legtöbb helyen mintha megfeledkeztek volna. Márpedig a jövő szempontjából oly fontos versenyképességnek mindkettő alapvető feltétele... Békés Sándor Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága tegnap, kedden délelőtt kibővített ülést tartott. Tár jékoztatók hangzottak el az MSZMP Központi Bizottsága 1968. március 21-1 üléséről; elfogadták a termelőszövetkezeti és földtörvény megyei végrehajtásának eddigi tapasztalatairól szóló jelentést: végül jóváhagyták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére a Megyei Pártbizottság, az SZMT, a Megyei Tanács és a KISZ megyei Bizottsága által kezdeményezett szocialista munka- versenyben kiemelkedő eredményt elért vállalatok és intézmények jutalmazásáról készített előterjesztést. Szállítmányozás és idegenforgalom Háromszáz fénykép Európa közlekedéséről és idegenforgalmi nevezetességeiről Európa közlekedésének két nagy területét: a szállítmányozást és az idegenforgalmat bemutató kiállítás nyílt kedden délután a Technika Háza nagytermében. A kiállítás mintegy 300 fényképből összeállított anyaga jól szemlélteti, hogy a korszerű közlekedés a komplexitás irányában fejlődik, a különféle közlekedési ágak szorosan együttműködnek a növekvő igények kielégítésében. A személyszállításban az utazási kedv megnövekedése diktálja a gyorsuló fejlődés tempóját — erről beszélt a kiállítást megnyitó dr. Szabó Tibor vasútigazgató, a Közlekedéstudományi Egyesület pécsi területi szervezetének elnöke. A műszaki propaganda hónap rendezvénysorozata keretében március 31-ig, vasárnap estig nyitva tartó tárlatot Oszetzky Egon, a Közlekedéstudományi Egyesület területi titkára mutatta be a megnyitó közönségének. A szállítmányozással kapcsolatos rész a Hungarocamion bemutatásával kezdődik. A vállalat hatalmas szállítóautói rekord idő alatt juttatják el a magyar primőrárukat a nyugat- és északeurópai országokba. Mellettük az „Intertrigo” nemzetközi hűtőkocsi vállalat modern vasúti járművei láthatók, odább az osztrák „Transalpina” szállítmányozási vállalat kitűnően szervezett szállítótartályos árutovábbítását mutatják a képek. Színes fényképfelvételek egész sora Ismerteti meg a látogatót a szovjet hajózás és légiközlekedés fejlettségével. Gyönyörűek a „Rakéta” és „Üstökös” nevet viselő gyorsjáratú szárnyas hajókról készült, felvételek. Látható a könnyű mezőgazdasági helikopter, és a V 10-es óriás helikopter is, amely 12 tonna súly emelésére alkalmas, öt méter magas lábai közé fogva könnyedén emeli a magasba az autóbuszt, vagy a teherautót. Érdemes megállni néhány pillanatra az amsterda- mi KLM repülőtér nagyméretű színes képe előtt is. ahol teleszkópos zárt folyosók nyúlnak az érkező, vagy induló repülőgépek ajtajáig, j A kiállítás legszebb része az idegenforgalom propaganda anyagát adja 15 európai országból. A Loire-völgyi kastélyok képei, az Alpok festői tájai, vagy a riviéra fürdőhelyei utazásra hívják a nézőt — ezt egyszer látni kell.. örvendetes, hogy a legmegka- póbb színes diapozitív felvételeket a hazai idegenforgalom adta a kiállítás rendezőinek. így azután valóban cső- I dálatos látványt nyújt az agg- I teleki cseppkőbarlang „Óriások” terme, a Lánc-híd, vágj az új Karancs Szálló Salgótarjánban. Készül a csűszózsalu a Misina-tetőii Augusztus végére áll a torony betonteste A Misina tetőn kedd reggel megkezdték az új TV adótorony csúszózsalujának készítését. Délelőtt, amikor felkerestük az építkezést, az ÉVM 31-es számú Állami Építőipari Vállalat ácsbrigádja javában dolgozott már a tavaly elkészített vasbeton alapon. — Az alapból másfél méter magasan kiálló betonvasak körül mérték, rajzolták a készülő „csúszó” szerkezet alakját. — Tegnap érkeztünk Almásfüzitőről. ahol egy' timföldsiló építését fejeztük be. Korábban mi végeztük a henger alakú Budapest Szálló csúszózsaluzását is — mondta Kádár Imre brigádvezető. — Hányán jöttek most? — Hét tanulót hoztunk magunkkal, velük együtt íl-en vagyunk a brigádban. Ügyes szakmunkásjelöltek, itt megtanulhatják majd, hogyan keli csúszózsaluzást végezni. — Mi volt eddig a legnagyobb munkájuk? — Komádi ban építettünk égy TV tornyot, ahql 146 méter magasra mentünk fej a csúszózsaluzással. Ott vasból készült zsaluszerkezettel dolgoztunk, itt pedig fából készül a zsaluzat. — Mennyi idő alatt készítik el a csúszózsalu szerkezetét? — Három és fél hét biztosan kell hozzá — felelte a csúszózsaluzás „specialistája”. — Április második felében kezdődhet a betonozás, .s ha minden jól megy, augusztus végére elkészül az óriás torony vasbeton teste. A talajszinttől 174 méter magasan emelkedik majd ki a j hegytetőre épülő vasbeton to- I rony, amelyre majd még egy | 22 méteres műanyag bevonatú acéltornyot helyeznek. A vasbeton torony építéséhez 610 tonna vasat és 2450 köbméter betont kel] majd felhasználni. Az alap közepén a helyén áll már a svéd gyártmányú „Ali-K Solo” felvonó berendezés, amelynek segítségével a csúszózsaluzás anyagellátását biztosítják majd. — A felvonó berendezés pályáját másfél méteres részekből szereljük majd össze sz emelkedés ütemének megfelelően — mondta Korbéli Győző, a Bárány megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője. Tíz személy, vagy egy tonna anyag szállítására alkalmas a felvonókas és maximálisan 200 méter magasságra lehet feljuttatni vele az anyagot. — Hogyan készültek fel a különleges munka megkezdésére? — A csúszózsaluzást végző 31-es vállalat dolgozói részére kifogástalan anyagellását kívánunk biztosítani — válaszolta a főépítésvezető. — Az itt felhasználásra kerülő betont a helyszínen keverjük. A vállalat TMK szerelői ma adták át az üzemeltető íőépí- tésvezetőségnek a torony mellett felszerelt és teljesen gépesített betonközpontot. Egy 500 literes betonkeverő dolgozik majd s központban, automata mérlegekkel mérik a keverésre beadagolt anya gokat. Szünet nélkül végzik majd a betonozást és a zsaluszerkezet naponta 2,5—3 métert emelkedik, míg elérik a 174 méteres magasságot. L. 1 t