Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-27 / 73. szám

Vn&g proletárjai, egyesüljetek » *ua: 70 Hint Dunántúli napló XXV. évfolyam, 73. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és« Megyei Tanács lapja I960, március 27., szerda Fock Jenő elvtárs látogatása a Renault Művekben Az esős hétfő este után, de­rűs tavaszi reggel köszöntött Párizs magyar vendégeire. A keddi program középpontjá­ban a francia gazdasági élet­tel ' való ismerkedés állt A magyar kormányfőt és kísére­tét szállító húsz gépkocsiból álló karaván kilenc óra után indult el a Renault Művek Párizstól 36 kilométerre levő, korszerű FLins-i üzemébe. A francia kormány részéről Ro­land Nungesser gazdasági és pénzügyi államtitkár kísérte I el Fock Jenő miniszterelnököt I és a többi magyar vendéget. Flins-be, ahol Pierre Dreyfus, a Renault Művek elnök-vezér­igazgatója köszöntötte a ma­gyar kormányfőt A fogadó­csarnokban, a hatalmas üzem modellje előtt az elnök-vezér­igazgató ismertette a termelés menetét A Renault Művek futószalagjairól lekerülő napi 3500 gépkocsinak körülbelül egyharmadát szerelik össze a rendkívül korszerűen megépí­tett üzemegységben. Az elő­zetes magyarázatot követő, több mint kétórás gyárlátoga­táson a magyar kormányfő és kísérete saját szemével győ­ződhetett meg arról, hogy az üzem valóban egyike a leg­korszerűbbeknek. Ez volt Euró­pában az első program vezérlé­sű gépkocsigyár. A tízezer munkást foglalkoztató komp­lexum elsősorban karosszériát készít A szerelőszalag régén a mi­niszterelnök Dreyfus vezér- igazgató javaslatára beült az éppen legördülő, 440 810. szá­mú gyári cédulával jelzett ég­színkék R—10-es gépkocsiba és a gyári meós kíséretében kipróbálta. A fényképészek lelkesen örökítették meg a je­lenetet. Fock Jenő megtekin­tette az üzem korszerű szociá­lis létesítményeit is, röviden elbeszélgetett az éppen ebéd­jüket fogyasztó rí ] unkásassmo­nyokkal. A gyárlátogatás be­fejeztével a magyar kormány­fő beírta nevét a Renault Mű­itek, valamint a Flins-i üzem aranykönyvébe. „Sok sikert kí­vánok az üzem vezetőinek és egyre szebb és boldogabb éle­tet az üzem összes dolgozójá­nak’ — írta a Fl ins-i vendég­könyvbe, míg a Renault Mű­vek arany könyvébe ezt a mon­datot jegyezte be: „Sok sikert és jó együttműködést kívánok a magyar üzemekkel”. A Renault Művekkel kü­lönben Magyarország egyre szélesedő kapcsolatokat épít M. Dreyfus úr, az állami kéz­ben lévő nagy üzem elnök-ve- aérigazgatója elmondotta az MTI tudósítóinak, hogy' egy évvel ezelőtt személyesen írta alá Budapesten azt az egyez­ményt, amelynek értelmében Magyarország francia részről történő viszontvásárlások mel­lett vesz gépkocsikat. Ehhez új kereskedelmi piacokat kell teremteni. így a Renault Vál­lalat is érdekéit abban, hogy Magyarország vevőket találjon francia földön áruinak — mon­dotta az elnök-vezérigazgató. A gyárlátogatás után Fock Jenő visszatért a Crillon-szál- lóba, majd Latin-Amerika há­zába hajtatott, ahol Georges Villiers, a Francia gyáriparo­sok Szövetségének elnöke adott ebédet a magyar kormányfő és kísérete tiszteletére. Az ebéden a magyar mi­niszterelnök pohárköszöntőt mondott, ismertette a gyár­iparosok és bankok képvise­lői előtt azon lehetőségeket, melyeknek kihasználásával ja­vítani lehetne a két ország •gyüttműködését. r __ Á prilis 24-én Budapesten Összeül a nemzetközi kommunista tanácsknzás előkészítő bizottsága Komócsin Zoltán interjúja a budapesti konzultatív értekezés eredményeiről Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke cs Georges Pompidou, a Francia Népköztársaság miniszter­elnöke a kerékasztal mellett. A kép baloldalán Vaikó Már­ton, hazánk franciaországi nagykövete. Küldöttségünk látogatásának visszhangja Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozójáról be­szélgetést folytatott Várnai Ferenccel, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagjával, valamint Megyeri Ká­rollyal, a Magyar Rádió és Televízió munkatársával, és válaszolt kérdéseikre. A beszélgetést kedd este közvetí­tette a rádió és a televízió. Alább közöljük a kérdéseket és Komócsin elvtárs válaszait. Vita a teljes jogegyenlőség alapján Párizs (MTI): A kedd reggeli francia la­pok ismertetik Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke hét­főn kezdődött franciaországi hivatalos látogatásának első napi programját. A legtöbb lap, mivel hétfői számában már előzetes kommentárt kö­zölt, ezúttal már csak ese­ményszerűen számol be a lá­togatásról. Beszámolóikban a lapok többsége elsősorban a két miniszter repülőtéri be­szédét idézi. A francia mi­niszterelnök szavaiból a la­pok azt a mondatot emelik ki, amelyben Georges Pompi­dou hangoztatta, hogy „a mai Franciaország és Magyaror­szág között nemcsak vitás kérdések nincsenek, hanem számos nemzetközi kérdésben, közel állnak egymáshoz a né­zetek különösen abban a kér­désben, amely szívünkhöz leg­közelebb áll, az európai konti­nens jövője tekintetében”. Fock Jenő válaszbeszédében a sajtó annak hangsúlyozását emeli ki, hogy a nagy nemzetközi kérdésekben a magyar és a francia álláspont „azonos vagy közel áll egymáslioz” és meg­oldást kell találni Európa sú­lyos problémáira. Az Aurore, terjedelmes cikket közöl kelet-európai szakértőjének, Philippe Ber- nemek tollából. Bemer „a ma gyár Koszi ginnek” nevezi Fock Jenőt, akinek egész alak­ját, kissé szomorkás moso­lyát, komoly tekintetét a pu­ritán megjelenését rendkívüli módon hasonlatosnak tartja a szovjet miniszterelnökhöz. A cikkíró Fock Jenő pá­lyafutását ismertetve idézi Berthold Beitznek, a német Krupp Művek egykori teljha­talmú megbízottjának kijelen­tését, aki megállapította a magyar miniszterelnökről: „ő egyike a legrendkívülibb mó­don hatékony embereknek, akiket valaha is ismertem", A Combat hangsúlyozza, hogy Franciaország úttörő sze­repet játszhat a szocialista országokkal való kapcsolatok­ban. Belgrád: A jugoszláv sajtó érdeklődéssel kíséri Fock Je­nőnek, a Minisztertanács el­nökének franciaországi láto­gatását. • A belgrádi Politika keddi számában hangsúlyozza, hogy Fock Jenő személyében elsőízben érkezett magyar mi­niszterelnök a háború óta Párizsba. A Borba címében ugyancsak azt emeli ki, hogy magyar miniszterelnöknek ez az első hivatalos útja Fran­ciaországba. — A kommunista és j munkáspártok budapesti konzultatív találkozóján ün vezette a magyar de­legációt, s így aktív ré­szese volt a találkozó elő­készítésének és lebonyolí­tásának. Ezért kívánjuk üntól megkérdezni: ho­gyan érv ényesült a találko­zón a demokratikus, az őszinte, nyílt elvtársi esz­mecsere módszere? — A kommunista és mun- j káspártok budapesti konzulta- ! tív találkozóján résztvevő testvérpártok küldöttségei po­litikai, ideológiai kérdésekről, a nemzetközi kommunista mozgalom előtt álló gyakor­lati feladatokról vitatkoztak. Valamennyi testvérpárt saját politikájának, elhatározásának megfelelően fejtette ki az ál­láspontját Egy kérdésben nem volt vita a résztvevő testvér­pártök küldöttei között. Ab­ban, hogy a budapesti talál­kozón nyílt szabad, demokra­tikus, elvtársi tárgyalásokat folytattak a jelenlévők. Vala­mennyien úgy ítéltük meg, hogy a találkozó eredményein túl, ez a budapesti légkör, ez - a budapesti szellem, mind­annyiunk szánvára maradandó és kedves emléket is jelent — Ezt a megállapítást csu­pán a román testvérpárt kül­döttsége vonta kétségbe. Az ő megítélésük szerint — es ez­zel a véleményükkel egyedül állnak — a találkozón nem volt elég demokratikus vita- lehetőség. A valóságban valamennyi testvérpárt küldöttsége a tel­jes és igazi jogegyenlőség alapján fejthette ki nézeteit. Mindenki azt mondta, amit gondolt, mindenki arról be­szélt, amit saját pártja politi­kájának megfelelően szüksé­gesnek: tartott elmondani, mindenféle befolyásolás és mindenféle akadályoztatás nélkül. Sokatmondó tény az is, hogy a román pártküldött­ség vezetője például, amíg részt vett a találkozó munká­jában, nem kevesebb, mint 30 érdemi felszólalást mondott el. Voltak küldöttségvezetők, akik húszszor, mások huszon­négyszer szólaltak fel. Az egyik küldöttség vezetője, a találkozó utolsó plenáris ülé­sén, a záróközleményről foly­tatott vitában, tizenhatszor szólt hozzá és tette meg észre­vételeit. Ezek a számok ön­magukban is bizonyítják, hogy a budapesti konzultatív talál­kozón az összes résztvevők nyílt, szabad, elvtársi, igazi internacionalista vitát folytat­hattak egymással. — Ismeretes, hogy a rá­mán elvtársak elhagytak a találkozol. Véleménye sze­rint ez a tény befolyásol­ja-e a Roman Kommunis­ta Parttal való kétoldalú kapcsolatokat? — A román küldöttség ál­láspontja az összes lényeges kérdésben meglehetősen el­tért attól az állásponttól, ame­lyet a mi pártunk képviselt I a budapesti találkozón, a ma­gunk részéről nem értünk I egyet azzal sem, hogy a fb* mán elvtársak elhagyták a találkozót. A többi résztvevő testvérpárttal együtt azt vall­juk, nem volt Igazi, komoly indok arra, hogy a román elv­társak lie vegyenek részt vé­gig a találkozó munkájában. A testvérpártok egy része, köztük a mi pártunk küldött­sége is, nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy valamilyen megoldást talál­junk és elkerüljük a román elvtársak kivonulását Köztu­dott, hogy ez nem sikerült Ezt őszintén sajnáljuk, ugyan­akkor hangsúlyozzuk, hogy a budapesti konzultatív talál­kozón történtek semmilyen vonatkozásban sem vethetnek árnyékot a magyar és a ro­mán párt- és államközi kap­csolatokra. Ezeket a kapcsola­tokat — erre széles körű le­hetőségeink vannak — to­vábbra is fejleszteni kíván­juk. A kétoldali párt- és ál­lami kapcsolatok nem szen­vedhetnek kárt a találkozón előfordult sajnálatos esemé­nyek miatt. — A mi pártunk mindenl megtesz azért is, hogy a ro­mán elvtársakat megnyerje: vegyenek részt a nemzetközi tanácskozás előkészítő bizott­ságának munkájában és no­vemberben vagy decemberben a moszkvai nemzetközi ta­nácskozáson is. Ennek érde­kében, kezdeményezésünkre, a közeljövőben kétoldalú talál­kozóra kerül sor, amelynek keretében minden bizonnyal véleményt cserélünk a konzul­tatív találkozóról is, de még inkább az előttünk álló fel­adatokról. — Amennyire ismerjük, ha­sonló az álláspontja a többi testvérpártnak is. A nemzet­közi kommunista munkásmoz­galomnak az az érdeke, hogy minél több testvérpártot meg­nyerjünk az előkészítő bizott­ság munkájában való részvé­telre, és arra, hogy részt ve­gyenek majd a moszkvai ta­nácskozáson. Ez teljes mérték­ben vonatkozik a Román Kommunista Pártra is. Erősödik egységünk Szedik a salátát a fóliasátrakból a mohácsi Űj Barázda termelőszövetkezet fóliás kerté­szetében. A három kataszteri hold területen lévő fóliás kertészetéből saláta után paradi­csomot, majd pedig paprika primőrt szállít a mohácsi közös gazdaság az üzletekbe. — Hogyan értekei! a konzultatív találkozó vi­lágvisszhang jat? — A kommunista és mun­káspártok vezetőinek a köré­ben, a testvérpártok sajtójá­ban nagyon kedvező, Interna­cionalista visszhangra talált a budapesti konzultatív talál­kozó. Emellett — s ez a leg­fontosabb, a találkozót is ezért rendeztük — erősödött az egység azok között, akik párt­jaik küldötteiként részt vet­tek a találkozón, és ezen túl a testvérpártok egész tagsá­gában is. A kedvező visszhang a testvérpártok részéről az egység erősödésének a bizo­nyítéka — Ami a negatív visszhan­got illeti, abban sem volt hiány. A nyugati burzsoá saj­tó egy része rendkívül ellen­ségesen írt a találkozó előké­szítéséről és magáról a talál­kozóról. Ezek a körök nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy a találkozó kudarcba tullad és nem éri el a kívánt eredményt. A burzsoá sajtó egy másik része viszont arra törekedett, hogy objektív Is­mertetést adjon a nemzetközi kommunista mozgalom hely­zetéről, és azokról az esemé­nyekről is, amelyek a buda­pesti találkozón lejátszódtak. — Nem volt hiány ellensé­ges hangú kommentárokban a Kínai Kommunista Párt és az Albán Munkapárt vezetői részéről sem. — E két párt vezetősége mint ez köztudott, jelenleg taJ gadó álláspontot foglal el a» egység erősítésére irányuló tö­rekvésekkel szemben. Ebből következik, hogy már eleve rendkívül ellenségesen írtak a budapesti találkozó létrejöt­téről, és ugyanezt mondhatjuk el a találkozót kommentáló cikkeikről. Érvelésük teljesen a régi: útszéli, gyalázkodó hang a kommunista és mun­káspártok döntő többségével szemben. Ez a hang természe­tesen csak ellenségeinknek okoz örömet, a kommunistá­kat, a kommunistákhoz közel álló haladó embereket viszont csak szomorúsággal töltheti el. Ám a kínai és az albái (Folytatás a 2. oldalon) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom