Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-21 / 68. szám
W68. március 21. Dunantmi notutf Ifjúsági nagygyűlés Szigetváron Tegnap délután fél 5 órai kezdettel nyitotta meg Lukács János, a megyei KISZ Bizottság első titkára a szigetvári Zrínyi filmszínházban a Tanácsköztársaság kikiáltásának és a KISZ újjászervezésének évfordulója alkalmából rendezett megyei ifjúsági nagygyűlést. Az ünnepi gyűlésen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Novics János, a Megyei Pártbizottság titkára, Mesztegnyei Imre, a szigetvári Városi és Dittrich József, a szigetvári Járási Párt- bizottság titkára, Tinusz János, a Városi és Bernáth Béla, a Járási Tanács vb-el- nöke, Papp Györgyné, a szigetvári Városi KISZ Bizottság titkára, valamint Gombos Gyula 19-es veterán. A nagygyűlés szónoka Szabó János, a KISZ Központi Bizottságának titkára így kezdte ünnepi beszédét: — Történelmi helyen gyűltünk össze, hogy a szigetvári hősök örök dicsőségének színhelyén emlékezzünk a magyar szabadságért és függetlenségért, a társadalmi haladásért vívott harcok forradalmi örökségére. A forradalmi ifjúsági napok keretében három tavaszt ünnepelünk, három nagy forradalmi korszakra emlékezünk, melyek időben távol esnek egymástól, történelmi körülményeik is mások, de mégis egy egységes forradalmi harc kiemelkedő állomását 1848, 1919 és 1945 tavasza egyaránt arra tanít bennünket, hogy „a hazafiságot minden korban a nép valóságos érdekeinek szolgálata bizonyítja, hogy minden korban azok az igazi hazafiak, akik vállalni merik a harcot és az áldozatot a haza sorsának jobbrafordulásáért” — mondotta a továbbiakban, majd így folytatta: — Voltak és ma is vannak olyanok, akik igyekeznek szembeállítani Petőfi márciusi ifjúságát a kommunisták idősebb és fiatalabb nemzedékeivel. Nagyra értékelik Pe- tőfiék harcát, de szeretnék kijátszani. a kommunisták vezette munkásosztály fél évszázados küzdelmével. A forradalmi ifjúsági napok lényege éppen abban van, hogy a történelmi igazsághoz híven, szerves egységbe kapcsolja népünk három nagy forradalmi évfordulójának megünneplését, és a történelmi összefüggések feltárásával megmutatja, hogy a kommunisták és velük együtt az ifjú kommunisták is, a magyar nemzet forradalmi hagyományainak legközvetlenebb örökösei és folytatói. Elemezte a 46-as forradalmi demokraták céljait, a „bőség kosarának” programját, mely az akkori munkásság gyenge és szervezetién volta miatt nem tudott megvalósulni, majd a 19-es eseményeket elevenítette fel, amikor „a magyar munkásosztály elsőként követve az orosz példát, kivívta a néphatalmat, megteremtette a Magyar Tanács- köztársaságot, mely fennállásának 133 napja alatt megvalósította Petőfi álmát, hozzákezdett a legigazságosabb társadalmi rend: a szocializmus felépítésének megszervezéséhez.” A forradalmi nép ereje azonban 1919-ben is kevésnek bizonyult a nemzetközi reakció túlerejével szemben. — 133 napi alkotómunka és hősies élethalálharc után elbukott a Magyar Tanácsköztársaság. Emléke azonban tovább élt, mélyen bevésődött a magyar dolgozók millióinak és a nemzetközi munkásosztály százmillióinak tudatába. Ahogyan a legsötétebb viharfelhő sem tudja legyőzni a napot, csak legfeljebb ideiglenesen elhomályosítja fényét, úgy Horthy ellenforradalmi fehért error ja is csak ideiglenesen szoríthatta vissza a fel- 1 szabadulásáért küzdő munkásosztályt. Szólt a 25 éves, sokszor embertelen körülmények között vívott, bukásokkal és belső ellentmondásokkal tarkított küzdelemről a Horthy-rend- szer ideje alatt, mely minden nehézsége ellenére is új hősöket szült és előkészítője volt a végső győzelemnek. — A végső győzelem lehetőségét 1945-ben a. világ első szocialista országának, a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott diadala teremtette meg. A felszabadulás után a kommunisták vezette magyar munkásosztály a társadalom vezető ereje lett, és a nép haladó erőivel szövetkezve megvalósítja a márciusi örökséget, tovább folytatja és betetőzi azt, amit a Tanácsköztársaság rövid, de dicső 133 napja alatt elkezdett. Szabó János beszéde után a jelenlévő mintegy négyszáz fiatal megtekintette a Fiúk a térről című magyar filmet, majd a művelődési házban megrendezett ifjúsági bálon szórakozott. Nemcsak a szigetváriak, hanem komlóiak, siklósiak, pécsiek is, akik a megyebizottság különbuszai- val érkeztek Szigetvárra. Meggondolja a tagság kire adja a szavazatát Titkos szavazással választott vezetőséget a dunafalvai tsz Rendezvények J a Tanácsköztársaság tiszteletére Talán a mai napon kerül sor a legtöbb rendezvényre a forradalmi ifjúsági napok keretében. A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját a legkülönbözőbb ünnepségekkel, kulturális- és sportversenyekkel köszöntik megyénk fiataljai, általános és közép- iskolások, az egyetemek hallgatói, városi és falusi dolgozó fiatalok. Ma reggel 8 órakor veszi kezdetét a komlói Kun Béla Gimnáziumban a Kun Béla- napok háromnapos rendezvénysorozata. Szintén reggel 8-kor indítják a Tanácsköztársaság emléktúrát a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikumban, számos helyen, köztük Siklóson e napon tartják a Tanácsköztársaság tiszteletére kiírt mezei futóverseny helyi illetve járási döntőjét A Megyei Úttörőtanács a Szabó István Üttörőházban tartja ünnepi ülését délelőtt 9 órakor, Bolyban a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat ünnepélyes csapatgyűlésére gyűlnek össze az iskola úttörői, Siklóson körzeti kulturális úttörő szemlére kerül sor, Pécsváradon e nap délelőttjén rendezik meg a gimnázium KISZ-alapszervezetének névadó ünnepségét. Ifjú gárdisták, úttörők, munkásőr- és katonafiatalok adnak díszőrséget Pécsett a 48-as téri tanácsköztársasági emlékműnél délelőtt 10 órától, délután 3- kor a csertetői bányász emlékműnél rendezik meg a Mecseki Szénbányák új KISZ-tag- jainak íogadalomtételi ünnepségét. Délután 2 órakor a siklósi Szék- és Kárpitosip.ari Vállalatnál rendeznek KlSZ-szer- vezet névadót, délután 5 órakor Mohácson, a Széchenyi téri általános iskolában veteránok és úttörők találkozója lesz, este 6 órakor Pécsett, a Bányász-szállóban KlSZ-veze- tők és komszomolisták találkoznak. Délután 5 órakor Pécs város ifjúsága a Tanárképző Főiskolán emlékezik meg a Tanácsköztársaság kikiáltásának és a KISZ újjászervezésének évfordulójáról, este 7 órakor a bólyi művelődési házban nyilvános műsoros vetélkedőt rendeznek „A magyar szabadság útja” címmel. — Pontosan 347-en szavaztak rám, 25-en pedig ellenem. Bár a 25 ellenszavazat több annál, mint amennyit 1962-ben kaptam — amikor egyszerű közfelkiáltással választottak meg elnöknek — mégis jobban hiszek és örülök ennek az aránynak. Hat évvel ezelőtt ugyanis igazán nem lehetett lemérni, hogy hányán kiáltják a nevemet, illetve, hogy hányán hallgatnak a gyűlésen. Most viszont demokratikus légkörben folyt a választás, titkos szavazással döntött a tagság, következésképp minden kétséget kizáróan bizonyos lehetek abban, hogy a 372 szavazó közül 347, tehát 93 százalék támogat. Higgyék el, többet ér ez a biztos 93 százalék, mint az a hat évvel ezelőtti bizonytalan száz ... Régi kortesfogások Sebők József, a dunafalvai Kossuth Tsz elnöke mondotta a fenti szavakat, amelyeket több elnöktársa figyelmébe ajánlunk. Nem mindenki örült ugyanis annak a rendelkezésnek, hogy 1968. január elsejétől kezdve titkos szavazással kell megválasztani a vezetőséget, ellenőrző bizottságot és természetesen az elnök személyét is. Sok aggályoskodó i megjegyzést szegeztek szembe 1 ezzel. Akár kimondták, akár ! nem, de attól tartottak néhá- nyan, hogy a tagság nem lesz elég érett erre a szavazásra. A mohácsi járás legutóbbi eseményei frappáns válaszokat adtak az ilyen aggályokra. Dunafalvával együtt ugyanis 8 tsz-ben járt le a vezetőség mandátuma, s ebből a 8-ból 6-ban már megtartották a választásokat. öt szövetkezetben ismét bizalmat szavaztak a régi vezetésnek, csupán Köl- keden választottak új elnököt. A választások mindenütt — még Kölkeden is — a legnagyobb rendben folytak le, csupán Dunafalván került sor előre nem látható eseményekre. A dunafalvai Kossuth-ban néhány ember megpróbálta a maga céljára felhasználni a választásokat. így például a választások előtt elárasztották a falut kézzel sokszorosított levelekkel, melyek „titokzatos” szerzői az elnök, főagro- nómus és főkönyvelő — méltányos és reális fizetését — vették célba. Ha a névtelen levél íróinak indítványát elfogadják, akkor a fenti három felelős vezetőnek még annyi jövedelme sem lehetne, mint amennyit egy jó állattenyésztő kap ma a tsz-ben. A „titokzatos” szerzők nem elégedtek meg ezzel az — enyhén szólva demagóg — indítvánnyal, hanem még a szavazás időszakában is megpróbálták a maguk javára fordítani az eseményeket. A szesz- tilalom ellenére italt szereztek és osztogattak, a szavazó- fülkék körül téblábolva még a szavazás pillanatában is maguk mellett agitáltak. Elsősorban azokat szerették volna maguk mellé állítani, akik még ma is a szétszórt tanyákon élnek, s akik — a tsz- földekre kóborló, ott kárt tevő háziállataik miatt — gyakori konfliktusba kerültek a vezetéssel. Olyan „liberális” vezetést akartak látni, amely mindent megenged a tanyásoknak. Ha bizalmat szavaztak... Nemcsak a vezetők személyéről volt tehát szó, hanem — és mindenekelőtt — az ősi és konzervatív, valamint a haladó életfelfogás csapott itt össze egymással. Ezért jelentett valóságos hideg zuhanyt az ellentábor számára a 347:25 arány, tehát az a tény, hogy még a tanyások többsége is cserben hagyta őket. A számokból ítélve még azok is 12Ö millió forint útépítésre A Pécsi Közúti Építő Vállalat ebben az évben mintegy 120 millió forintot fordít utak építésére, javítására. A jelentős útépítések közül: korszerűsítik a 6-as utat Szigetvártól a megyehatárig, 19 tsz- majorhoz bekötőutat építenek, Hegyhátmaróc, Kökény, Szőkéd, Vásárosbéc, Magyarluka- fa községekben elkezdik, illetve folytatják és befejezik a bekötőutak építését. Elkészül a Mánia—Sikonda útvonal korszerűsítése is. megértették, hogy más összeszólalkozni a közös érdeket védő tsz-vezetéssel egy eikóbe rolt sertés miatt és megint más nem szavazni rájuk. A számok azt bizonyítják, hogj — ha érzelmileg még nem is tudják mindig elfogadni — gondolatban már belátták: a tsz azért tudott 19 ezer 300 forint jövedelmet osztani (eny- nyi jutott egy dolgozó tagra 1967-ben), mert határozott a vezetés, mert fegyelem uralkodik, mert senkinek sem engedik meg, hogy Csáki-szal- májaként bánjék a közössel, s mert mind kevesebb a tsz- földek közé ékelődött tanya, ház. Ezért volt kétszeres győzelem az a dunafalvai 347:25- ös arány. Jellemző a gyűlés légkörére, illetve arra, hogy hol tart ma a tagság — egy kis epizód. A szavazás után az elnök (miután megköszönte a tagság bizalmát) a többi között így szólt a 372 emberhez: „Elvtársak, ma demokrácia van, holnap pedig következik a végrehajtás”. Bár nem volt pontos a kijelentés, hiszen ez a kettő egyszerre hat és van jelen, a tagság megértette mire céloz az elnök: Ha a tagság bizalmat szavaz a vezetésnek, akkor a vezetés — a bizalomnak megfelelően — azt kívánja, hogy hajtsák végre az utasításait. S mi történt erre? Zúgolódás, vagy hasonló? Nem, a tagság minden korábbinál nagyobb tapssal adta tudtul, hogy így — fegyelmezetten — képzeli el a munkát. Ennyit változott a világ Ilyenek hát az emberek, ennyit változott hát a világ, még azon a Mohácsi-szigeten is, ahol 12 évvel ezelőtt, a jeges árvíz idején egy seregnyi embert erőszakkal kellett leszedni a háztetőkről és fákról, mert nem akarták otthagyni a tanyájukat. Ha már a szigeten is itt tartanak, miért kellene aggályoskodni más falvakban a titkos szavazás bevezetése miatt? A tsz-tagság megérti, hogy milyen felelősséggel jár a szavazófülke, illetve urna használata, s meggondolja kire adja le a voksát. Ez a dunafalvai események legfőbb tanulsága. — Magyar — IV. ü:::a no társadalmi helyzetét elsősorban a CSALÁDI állapota határozza MEG.. Mai Júliák — Ne írja ki a nevemet! — Miért? — Nem akarom. — Valami oka csak van? — Férjhez szeretnék menni. — Megpróbálja még egyszer? — Elvégre csak huszonkét éves vagyok. (A szavait bánatos mozdulattal kíséri, mintha ez a huszonkét év a valóságban legalább hússzal több volna.) Egy nőnek nagyobb szüksége van a házasságra, mint egy férfinak. (A nevét tehát kérése szerint homály fedi, de nem ismeretlen. Sok ezer társnőjével reggel nyolctól délután ötig a hivatalok villanyfényes mélyén végzi gépszerű munkáját, hazafelé végignézi a kirakatokat, időnként józanul a pénztárcájára tapintva, s este otthon, vagy a szomszédban tv-nézéssel tölti az idejét. Olvasni nem sok türelme van. Hetenként kétszer- háromszor beül egy presszóba, újabban mindig ugyanabba a presszóba, ahol már jól temerik, a férjével is idejárt, tudják, hogy mi történt vele, és a személyzet nem mustrál- gatja, mintha szabadáruként foglalna helyet az ablak melletti asztalnál. Sima bronzhaja fényesen omlik le kétoldalt, a kérdéseket hagyja maga előtt lebegni a csöndben. A kezében egy fekete szőrmedvét szorongat, csüggedt mosollyal néz vissza a házasságába. Hat hónapja váltak el, egy évi házasság után. A férje, a fénykép után ítélve: határozott, rokonszenves fiatalember. Nem is mulasztom el, hogy megjegyezzem.) — Nem téved. — Gondolom, szerették egymást. — Nagyon. — Maga még most is szereti? — Most is. — Mit gondol, hol tévesztették el? — Az egész el volt tévesztve. — Utólag nem érzi úgy, hogy meg kellett volna bocsátania? — Az első hetekben azt 'mondtam ' mágarímak, hogy ] meg kellett volna bocsáta- nom. De most már azt mondom, hogy nem. — Miért? — Mert nem az ő félrelépése volt a főok. — Hanem? — (A szőrmedvével játszadozik az asztal szélén.) Nem volt bennünk annyi lelkierő, hogy összeegyeztessük a természetünket. Sokat veszekedtünk, de nem ez volt a nagy baj, hanem az, hogy az első két hónap után mind a ketten tudtuk: már csak a hibákat keressük egymásban. — Meddig udvarolt magának? — Másfél évig. — Ha újrakezdhetné, gondolom, nem menne hozzá feleségül? — Ezt a kérdést nem lehet így feltenni. Sajnos, abban a helyzetben újra hozzámennék. (Ebben a beszélgetésben kissé másképp visszhangoznak a kérdések, mint az előbbiekben. Itt kevesebb az érzelem, de legfeljebb fájdalmas elté- vesztésről van szó, és nem behozhatatlan hátrányról. Huszonkét éves, az átlagnál nem műveltebb, de reálisabb.) — Okvetlenül férjhez kell-e menni egy nőnek? —■ Igen. Az én esetem ellenére nem vagyok rossz véleménnyel a házasságról, és még csali azt se mondhatom, hogy nagyobb körültekintésre lett volna szükségem a házasság előtt —* Véleménye szerint egy nő hátrányos helyzetbe kerül-e a házasságban a férjével szemben? — Nézze, a legtöbb férfi a házasság harmadik hónapjától kezdve rájön arra, hogy a férfi tüdőbelégzése négy liter, a nőé csalt kettő és fél. A férfi izomzata 35 kiló, a nőé csak 23. Ezen a szemléleten kell változtatni. — Megverte a férje? — Meg. — Kell-e gyerek, és mennyi ideális egy mai házasságban? — Persze, hogy kell, de nálunk jó, hogy nem volt. Véleményem szerint csak két-há- rom év után jöhet a gyerek, amikor már anyagilag is állnak valahogy, és egymást is alaposan megismerték. De két gyerek feltétlenül kell. — A szerelemnek milyen jelentősége van a házasságban? — Az én házasságom szerelmi volt, és megbukott, mert | kiderült, hogy nem értjük meg egymást. Én mégis azt mondom, hogy szerelem nélkül nem szabad férjhezmen- ni. Valamikor nagyon sok házasságot az anyagiak, a hozomány tartott össze, de ezek boldogtalan házasságok lehettek. Kell valaminek lenni, és ez a szerelem. Az én esetem megcáfolja, amit mondok, mégis ez a véleményem. — Es a hűség? — Engem ebben megbuktattak, aztán én buktam meg. A hűség nagyon fontos, de ez következménye annak, ha egy házaspár testileg, lelkileg megérti egymást. Ha ez megvan egy házasságban, akkor a hűség is megvan. (Iszik egy korty italt, szinte csak megnedvesíti a száját.) És akkor a megbocsátás is könnyebb. — Felsorolok öt férjtípust. Ezek közül melyik magának a legszimpatikusabb? Tehát: a pénzkereső? A szexuális értelemben vett partner? A lelkitámaszt nyújtó? Az otthonülő? A közéleti? — A második és a harmadik együtt. — A házasságban milyen szerepe van a szexuális vonásnak? — Nagyon fontos szerepe van, de ezt egy nő sem ismerheti be nyíltan, vagy nem szívesen ismeri be. — Felírtam ide tizennégy, férjre vonatkozó jótulajdonságot. Válassza ki a három legfontosabbat. — (Rövid habozás után.) őszinteség, hűség, okosság. — Megítélése szerint jó feleség volt? — Jó lehettem volna. — Ez magától függött, vagy a férjétől? — Tőle is, tőlem is. Ha férjhez tudok menni még egyszer, okosabb leszek. — Hogy értsem ezt? — Tudni fogom, hogy az ember elképzelése nagyon sokszor másképp alakul a valóságban. Én a maga felsorolásába bevettem volna a türelmet is, ami persze, a nőre is vonatkozik. Türelmes lennék, feltétlenül. — Ha elvált férje egyszer csak betoppanna, és azt mondaná, hogy kezdjék újra. mit tenne? — (Mellére hajtott fejjel hallgat.) Nem tudom. — Megnősült a férje? Szép bronzfejét szomorúan rázza, s a pillantásából megértem: szeretné, ha megnősülne. hogy végleg lezáruljon a házasságuk. (Folytatása következik) Thiery Árpád !
