Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-19 / 66. szám

tV6S. március 19. |»unantmi nctoto Fokozódik a vízéhség Rohamosan növekszik a fogyasztás A vízzel gazdálkodnitakarékoskodni: társadalmi ügy őseink valamikor még ab-I vállalatokat — s késztetik ' is f Á magyar fotóművészet utánpótlása A pécsi országos kiállítás A I® €RíiyŐ CLÖTT ban a tudatban éltek, hogy a víz olyan természeti kincs, mely korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre. Az ese­mények azonban azt bizonyít­ják, hogy egyre kevesebb lesz a vizünk. Rohamosan növek­szik ugyanis a világ vízéhsé- ge, s e tendencia alól nem képez kivételt hazánk és szű- kebb pátriánk, a Dél-Dunán- túl sem ... Ez volt az egyik vezérlő gondolata annak az előadás­nak, amelyet Kiss György, a Déldunántúli Vízügyi Igazga­tóság vezetője tartott a Tech­nika Házában a műszaki hó­nap keretében. A Dél-Dunán- túl gazdasági fejlődését meg­alapozó vízügyi feladatok címmel. Az előadó utalt arra, hogy természetesen nem abszolút vízhiányt kell elképzelni. A rendelkezésünkre álló, haszno­sítható vízkészleteknek ugyanis (Duna, Dráva, egyéb felszíni és felszín alatti vizek) ma még csak a 12 százalékát hasz­náljuk ki, s előreláthatóan még 1980-ban sem haladjuk meg a 30 százalékot. Ez azon­ban általános igazság. Attól, hogy az egyik helyen vízbő­ség van, még óriási vizinség lehet másutt Kiss György több számada­tot sorolt fel a rohamosan nö­vekvő vízéhség illusztrálására. Mint mondotta, évenként 8 százalékkal növekszik ma ha­zánk villamosenergia termelé­se, ezzel szemben 1970—1975. között évi 13 százalékkal nő majd az ország vízigénye. Az ország lakosságának 55 száza­léka 1970 végén már közmű­vesített lakásokban fog élni, * ez az arány 1985-ig mint­egy 85 százalékra növekszik. Az öntözött területek nagysá­ga egyes változatok szerint kétszeresére, más változatok szerint viszont háromszorosá­ra növekszik Í985-ig. Súlyosbítja a problémákat, hogy a 140 legnagyobb dél­dunántúli üzem — tehát a fő vízfogyasztók — csaknem fele — két vízszegény városba, Pécsre és Kaposvárra tele­pült S ha már az iparosítás­nál tartunk, nem árt megem­líteni, hogy — elsősorban az ipari üzemek szennyező hatá­sa következtében — a felszíni vizek ma már csak 55 száza­léka mondható természetes tisztaságúnak. E tények birtokában vonta le az előadó azt a következte­tést, hogy a megfelelő minő­ségű, friss víz előállítása, il­letve a kívánt helyre való juttatása egyre költségesebb és természetesen mind haté­konyabb koordinációt igényel. Tudományosan megalapozott vízkészlet gazdálkodást kell folytatnunk. A vízzel gazdál­kodni és takarékoskodni nem­csak a vízügyi szolgálat fel­adata, hanem társadalmi ügy. lehetőleg a Duna és a Drá­va mellé kell telepíteni az új ipari üzemeket s ha ez az elv nem tartható, akkor regionális vízellátó rendszereket kell lé­tesíteni. Arra kell késztetni a a magasabb vízdíjak beveze- 5 tésével —, hogy takarékoskod- í janak a vízzel. Állandóan mé- ! rik a vizek tisztaságát, felde-i rítik a szennyeződések ' okait,) s ha azt tapasztalják, hogy egy ] vállalat gondatlanul jár el, < büntető szankciókkal kénysze-i rítik magatartása megváltoz-1 tatására. Kiss György elmondotta, ! hogy a szakemberek vélemé- < nye szerint előbb-utóbb ha- t laszthatatlanná válik Pécs, > illetve Kaposvár és környéke) számára egy új, idegen te-; rületről jövő vízvezeték meg­építése. Mint közölte, az ille­tékes megyei, illetve pécsi ve­zetők hamarosan megvizsgál­ják, illetve megtárgyalják! majd a témát, s a Vízügyig Igazgatóság részletesen kifej­ti majd az álláspontját. Hírt adtunk róla: a Nagy Lajos Gimnázium és Szakkö­zépiskola KISZ-szervczete idén is megrendezi a hagyományos­sá vált diák-fotokiállítást. Most már pontosabb tájékoztatást kaptunk a kiállításról. E sze­rint a védnöki tisztet a Ma­gvar Fotóművészek Szövetsége látja el a Népművelési Inté­zettel együttesen. A képeket a következő szakértőkből álló zsűri értékeli: Bence Pál, Réti Pál és Tillai Ernő, mindhár­man a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségének tag­jai. A kiállításon bármilyen kö­zépiskolába járó fiatal részt- Vtíhet, iskolatípusra való te­kintet nélkül, mégpedig sze­mélyenként négy kötetlen tár­gyú, tizennyolcszor huszon­négy centiméteres nagyságú képpel. A kép hátoldalán a címen kívül fel kell tűntetni a szerző nevét, lakcímét, isko­lájának és osztályának meg­nevezését. Mellékelni kell az iskolavezetés Igazolását arról, hogy a képeken feltüntetett tanuló az iskola diákja. Ennek hiánya ugyanis a fotókat ki­zárja az értékelésből. A sérü­lést kizáró módon csomagolt képeket március rj-ig kell eljuttatni a rendezőség címé­re: Pécs, Széchenyi tér II. számra. A nyilvános képbírálat már­cius 31-én, az ünnepélyes meg­nyitás és a díjkiosztás pedig április 4-én lesz a Nagy La­jos Gimnáziumban. Az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is bizonyára nagy érdeklődés nyilvánul majd meg ország­szerte a világhírű magyar fotóművészek utánpótlásának seregszemléje iránt. Remélhe­tőleg a város többezer kö­zépiskolás diákja méltó szám­mal szerepel majd a kiállítók között és sikerül a legjobb összteljesítményt jutalmazó vándorserleget elhódítani a je­lenleg védő budapesti Táncsics Gimnáziumtól. As rttOróház vendégel élményeiket mesélik. Foto: Erb János Elindult a templomtorony Előadás az alábányászott pécsi területek alappont-elmozdulásairól A pécsbányai templom 1901—1903 között épült Geo­déziai pontjait 1915-ben — Pécs város első beltel ekfelmérése alkalmából — határozták meg. A második alappontmeghatá­rozásra 1956-ban került sor, amikorls a templomtorony már 67 centiméterre volt eredeti helyétől... Ez az adat Fleck Alajos és Ben gém ó József, a Geodéziai Vállalat mérnökeinek tegnap elhangzott előadásából való, akik a műszaki propaganda hónap keretében „Az alábá­nyászott területek alappontel­mozdulásai” címmel Pécs vá­ros egyik legfontosabb geodé­Frankel Leo hamvait hazaszállítják Hétfőn délelőtt a párizsi Pere Lachaise-temetőben ex­humálták Frankel Leónak, a Párizsi Kommün egykori mun­kaügyi miniszterének, a ma­gyarországi munkásmozgal­mak egyik megalapítójának holttestét Az exhumálásnál megjelentek a párizsi városi tanács képviselői, valamint Valkó Márton hazánk párizsi nagykövete. í’rankel Leó ma­radványait elhamvasztás után hazaszállítják Budapestre és a magyar munkásmozgalom riagy halottai között helyezik örök nyugovóra. Frankel Leó síremléke a párizsi Pere La­chst se-temetőben eddigi helyén továbbra is megmarad. A Párizsi Kommün 97. év­fordulója alkalmából a Pravda párizsi tudósítója cikkében idézi azt a nyilatkozatot, ame­lyet ebből az alkalomból ka­pott Raymond Guyot-tól a Francia Kommunista Párt Po­litikai Bizottsága tagjától. Guyot megállapítja, hogy a Párizsi Kommün Franciaor­szág történelmének legdicső­ségesebb napjai közé tartozik. A Párizsi Kommün mélyen rá­nyomta bélyegét a francia munkásmozgalom további fej­lődésére. Ennek jegyében har­colt a Francia Kommunista Párt, hogy teljesítse a haza iránti nemzeti kötelességét és a világ munkásmozgalma irán­ti nemzetközi kötelességét. A továbbiakbán hangsúlyozta, hogy a mozgalom egysége dön­tő jelentőségű, ezért örvende­tes. a budapesti konzultatív találkozó sikere. ziai problémájáról tartottak ismertetőt A földmérési szervek először 1952-ben regisztrálták az alá­bányászott területek felszín- süllyedését Ezt megelőzően — a szögellentmondások jelent­kezésekor —, először a régi alappontok pontatlanságára gyanakodtak, s ezért az ille­tékes szervek elrendelték Pécs város 334 négyzetkilométernyi területének újraháromszögelé- sét Az új hálózat süllyedési teknőbe eső része már a fel­mérés során deformálódott s így 1966-ban ismét megkezd­ték az elmozdult pontok meg­határozását E többrendbeli pontmeghatározások alapján sikerült megszerkeszteni a mozgásban lévő süllyedési tek­nő vízszintes elmozdulási vek­torait, s igy ma már a veszé­lyeztetett zónában lévő épü­letek biztonsági állapotára is következtetni lehet A maximális süllyedés a Puskin kultúrház környékén tapasztalható, mely négy év alatt mintegy 70 centiméterrel került lejjebb eredeti helyéről. A mozgások vizsgálata most már az egész város területén folyamatos, s a mérési adatok alapján felállított mozgás­egyenletekből teljes bizonyos­sággal ki lehet számítani, hogy egy szénmező lefejtése esetén mekkora süllyedés és milyen mérvű deformáció vár­ható. Az így szerzett informá­ciók birtokában az építészek tehát már előre megtervezhe­tik az épületek különleges ala­pozási és építési módját — je­lentősen csökkentve a mozgá­sok okozta károsodást, s ezzel több tízmillió forintot takarít­va meg a népgazdaságnak. Az út két végcélt 17 gyenruhás úttörök sor- fala között megyek föl­felé az Üttörőház lépcsőjén. A kislányok tétovázva méreget­nek, végül úgy döntenek, hogy mégsem szólítanak meg. Kó- czián Erzsébet házlgazgató szo­bájában kiderül, a gyerekek a veteránokat várják, és en­gem egyelőre még nem sorol­tak közéjük ... A Tanácsköztársaság közel­gő évfordulója alkalmából gyűltek össze a ház úttörő- tanácsának tagjai és a leg­kiválóbb szakköri tagok ezöh a vasárnap délelőttön. Kürtszó jelzi az ünnepség kezdetét, egy kislány Scsipacsov-verset szaval, az ÚttörÓház titkára el­mondja ünnepi beszédét, majd megkoszorúzzák Szabó István, az Üttörőház névadójának szob­rát. Ez az ünnepség hivatalos része. A belső teremben, móst már az asztalok mellett ülve egy lemezösszeállítást hallgatunk meg, amely a 19-es eseménye­ket eleveníti fel, aki ismeri a felhangzó dalokat, együtt énekel a lemezzel. Mahó Lajos munkásmozgal­mi veterán és ftóhr Józsefné, Szabó István lánya, akik a pajtások meghívására eljöttek ide, elérzékenyülteti nézik a fehér inges-blúzos, piros nyak- kendős kis gyülekezetei, fü­lüknek jólesik a bizonytalan gyerekhangok kakofóniája. Aztán a gyerekek válnak hallgatóvá. Mahó Lajos bácsi mesél nekik emigrációbeli és itthoni életéről a Horfchy-rend- szer évei alatt, Róhr néni Sza­bó István alakját igyekszik felrajzolni előttük. A pajtá­sok közbe-közbekéfdeznek, időnként nevetés harsan. Érde­kes dolgokat tudnak mondani ezek az öregek; érdekes volt a életük. — Magyaróvár Jubilál. A* Idén ünnepli fennállása 150. évforduló­ját a Mosonmagyaróvári Agrár- tudományi Főiskola. A főiskolá­jára büszke város, s az ősi ok­tatási intézmény gazdag progra­mot állított össze e nevezetes évfordulóra. A május 24—-25-étt megrendezésre kerülő ünnepsé­gekre külföldi vendégeket Is vár­náké \a hallgatás. A hallgatás adott eset­ben bűn, s ha ennek a hallgatásnak nem egy kül­ső, kényszerítő oka van (esetleg a megfélemlíti*) vagy nem elsősorban az, hanem a közöny: a hall­gatás a legsúlyosabb bűnök közé süllyed. A hazai köz­véleményt megdöbbentette annakidején egy 64 éves idős ember tragikus halála, aki vasárnap sörért ment le az italboltba, és két hazai gengszter az ököl jogán megtámadta, összeverte- rugdalta, és az áldozat á kórházban belehalt a sérü­léseibe. Senki nem szólt, nem lépett közbe. A Tele­vízió és a Balázs Béla Stú­dió közös dokumentum­filmje döbbenetes és fáj­dalmas erővel idézte fel a tragikus eseményt, felvo­nultatva a bűnösöket, a kö­zönyöseket és a megfélem­lített hallgatókat. A néző­ben az az első perc döb­bent csöndje után egymást érték a kérdések: Hogyan tarthatott két • gengszter ret­tegésben legalább harminc polgárt? Hogyan lehet any- nyira félni, hogy ez a féle­lem még az igazságot is megbénítja? Hol volt a köz­biztonság, amely a kocsmá­ból ugyan kitiltotta Benéé- ket, de nem ellenőrizte, hogy mit csinálnak a kocs­mán kívül, s főleg nem akadályozta meg? Fájdal­mas, haragos kérdések ezek. Szálkái Sándor író-rendező réális célratöréssel tette fel kérdéseit, és így közelítette meg a téma mögött rejlő társadalmi kérdéseket. A közöny veszélyesebb, mint gondolnánk. Egy korábbi Kék fény műsorban szere­pelt egy ember, akinek a háza előtt éjszaka megöl­tek egy embert, s Ő még csak annyit sem tett, hogy a zajra felfigyelve legalább telefonált volna (a saját la­kásából) a rendőrségnek. Több figyelmet kell szen­telni a közönynek, ami irt­ott idegen testként meg­nyilvánul társadalmunkban. Ebből a szempontból is ki­tűnő figyelmeztető volt A hallgatás, mely megrendítő erővé! tárta a néző elé sa­ját közönyét —- döntésre, állásfoglalásra. AZ ÍRNOKOK KÁLVÁRIÁJA Tulajdonképpen egy óriá­si téma volt az író (Ben- csik Imre) kezében, és hogy mivé fejlődhetett volna ez a téma, elég visszagondol­ni egy néhány év előtti olasz filmre, a Rovere tá­bornokra. Bizonyára sokan emlékeznek még. A kis em­ber hőssé válása mindig valami fanyar, utánozhatat­lan magasztosulás, ami a lélek mélyén mindenkié tud lenni, mert a lélek mé­lyén mindenki hősséválásá- ról van szó, nem pedig a különleges hősök tetteiről. Ennyiben nagy lehetőség volt a hét városházi tiszt­viselő 1944-es története, de a történet megírása, moti­válása, elmélyítése, meg­formálása — a nemes szán­dék ellenére — kevésbé si­került. Most nem is első­sorban a részhibákra gon­dolok, mint a kissé modo­rosnak ható „stáció-felosz­tás”, vagy a drámaépítke­zés nyilvánvaló egysíkúsá­ga, az „elmondásos” be­mutatkozások. különösen Nevelés és a főfoglár szin­te naiv és hosszú prológja, melyek együttesen végülis azt a benyomást keltették az emberben, mintha egy dolgozatot párbeszédre bon- ! tottak volna — hanem az j egész tv-játék belső izzását, drámai erejét, jellemeinek természetes mozgását • hiá­nyolom. Hiányoztak a len­dületek, a drámai lökések, amelyek lázbahozzák a né­zőt, amely a témát a maga különös, belső világában tárja fel. Nagy téma volt, középesen diszkrét megfo­galmazásban. VILÁGIRODALMI MAGAZIN. Az emberi helytállás nem csupán bizonyos időszakok­hoz, nem csupán rendkí­vüli eseményekhez van köt­ve, hanem az embernek nap mint nap, minden helyzetben keményen helyt kell állnia. Ezt a mélyen igaz és humánus gondolatot állította eszmei tengelyébe a Világirodalmi Magazin legújabb összeállítása. A központi gondolat köré cso­portosított művek szerinti szerkesztés általában kitű­nő — de egyben elég ne­héz — megoldás. Ezt a fel­adatszerűséget éreztük a vasárnap esti műsorban, il­letve ennek a nehézségei tűntek szembe. A kis mi­niatűrök elég széles skálát öleltek fel a felesége ha­lálára spekuláló bürokra­tától Rozewicz idegenben magára maradt nénikéjéig, a gyilkosságig elgépesített Jacobsontól Urzidil különös hangulatú liftjelenetéig — mégis, az egymagukban ér­dekes művek, így együtt inkább meditativ jellegük révén váltak értékké a né­ző előtt. Nem annyira szó­rakoztattak, mint inkább el­gondolkoztattak. Az elgon- dolkoztatás önmagában is értékes, de szórakoztatva meditálásra késztetni a né­zőt: hát, ez volna az igazi. Egy szer-egy szer már sike­rült a Világirodalmi Ma­gazinnak. (T) Erős mezőny, magas színvonal a fodrászok házibajnokságán Rrós mezőny, magas színvo­nal és izgalom jellemezte a fodrász házibajnokságot, ame­lyet tegnap délután 3 órakor rendezett a Kossuth utca S* szám alatti 1-es számú Üzlet­ben a Pécsi Fodrászipari Vál­lalat KISZ-szervezete. A ki­váló szakmunkásokból álló zsűri előtt 14 női és 8 férfi fodrász versengett a vízhullám és az estélyi frizura készítésé­ben, illetve az angol és a plasztikus (borotva) hajvágáe- ban. Különösen a nőknél szo­ros, fej-fej melletti küzdelem folyt; g a házibajnokságon meglepetésre előretörtek a fia­talok, olyanokat utasítva ma­guk mögé, akik már többszőr megjárták az országos ver­senyt, A zsűri este 7 órakor hirdetett eredményt. A férfi­ben az összetett eredmények alapján; L Hesz János (li-es számú üzlet). 2. Várhelyi Ká­roly. 3. Kovács Imre. Mind­ketten az 1-es üzlet dolgozói. A nőiben; L Dózsa Andrásné. 2. dr. Túri Jánosné Visoczky Stozemari. 3. Dévai Andrásné. Mindhárman az 1-es üzlet dol­gozói. Ök hatan indulnak má­jusban a budapesti országos bajnokságon. Az ifjúságiak közül a to­vábbi helyezettek a dunaúj­városi ifjúsági versenyen való részvételre nyertek jogot, ame­lyet április 23-én rendeznek meg. Férfi fodrászok: Schrei­ner József és Hartmann Fe- rencné, az 1-es üzlet dolgozói. Női fodrászok: Románc Mi- hályné (l-es üzlet), Széli Ist- vánüé (3-as üzlet) éa Széles Ágota (4-es üzlet). A győztesek és helyezettek ezen kívül tárgyjutalomban és oklevélben részesültek. Kovács Béla igázgatő ugyanakkor be­jelentette: a házibajnokság va­lamennyi résztvevője ingyen, á vállalat költségén elutazhat a dunaújvárosi ifjúsági vér- senyre. Az összetett női versenyben első ? helyezést elért Dózsa Andrásn.: modellje Marinov Czanka. < t

Next

/
Oldalképek
Tartalom