Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
6 otrno 1968. március IT to BARANYI FERENC: Megbocsátom Neked még azt is megbocsátom, hogy nincs mit megbocsátanom, kegyetlenül jó vagy te hozzám, a jóságod már fájdalom, neked még azt is megbocsátom, hogy vak gyanúsításaim miatt én bűnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín, neked még azt is megbocsátom, hogy szüntelenül kedvembe jársz s már néni tudom, mi ejt karomba: odaadás vagy megadás, neked még azt is megbocsátom, hogy már e csöpp kétség miatt még selymes szóval simogatni rendelt sorom is vádirat, neked még azt is megbocsátom, hogy tiszta vagy, mint... Nem tudom. Csak azt tudom, hogy tisztaságod* csak úgy hiszem, ha piszkolom, mert égi már e tisztaság, hogy földibb legyen — szennyezni kell. Neked még azt is megbocsátom, hogy megcsallak valakivel. Pattantyu* József linóleummetszete SZTANYI SZLÁV KUNYAJEVi Városliget Villany ragyog, álom ragyog. Ünnepi harsány lárma tombol. Idevetődtem, unalomból Ma itt becsült vendég vagyok. Csábit az ismerős vidék. Megyek a fasorban tűnődve. A fák között: gipsz-őzikék. Megállók: itt a céllövölde. Körhinta. Festett kis lovak, kopottan körbe bandukolva. Egyszer fele-cárságomat egy ilyenért eladtam volna, egyetlen szédítő körért a háború-utáni édent! A férfi, aki visszatért, választhat már kedvére mindent: övé most minden szédület, keréken is roboghat körbe pukkadozva szamárfület mutathat a görbetükörbe — Ki az utolsó? fin nyugodtan védem helyem: — Ott a sor véget Örömért állok sorba végre Volt idő: kenyérért topogtam. N emcsak épületszárnyakért és házért folyt csata, hanem szobákért, a lépcsőházakért is. És a hadosztálynak a hadse- regtörzskarhoZ küldött egyik jelentése így szólt: „Heves harcok eredményeképpen az északi körzetben az „ezredes” első téglalapjában elfoglaltuk as 1-es és 2-es számú lakásokat”. Ezekben a napokban az egész kali- nyini frontszakaszon elterjedt Nyikoiaj Haritonov utász híre. Valóban csodákat mű vélt Éjszaka, szőrcsizmában, hogy zajtalanabbul járjon, olyan nesztelenül, mintha kísértet lenne, átment az úton az „alezredestől” az „ezredeshez”. Ugyanilyen ügyesen erőshatású röpítő aknát helyezett el a németektől nyüzsgő ház sarkában, meggyújtotta a kanócot és eltűnt Szinte feloldódott az éjszakában. Majd rövid idő múlva robbanás hallatszott, a gyalogság előretört az épület romjai közé és még el sem oszlott a robbanás füstje, a robbanás zajától megsi- ketült németek még magukhoz sem tértek, amikor már el is foglaltak néhány szobát vagy lakást... Az utászok fáradtságtól elcsigázottan, nehéz lövészárokálomba merülve aludtak. A pince minden sarkából különböző hangnemben harsogó horkolás tompa zajjal töltötte meg az egész épületet. A levegő olyan volt, hogy a lámpában a láng nyugtalanul imbolv- gott és pislákolt. Közvetlenül a kis lámpa alatt alacsony, sovány katona ült és a saját maga által készített, de nyilván igen éles késsel, nagy igyekezettel faragott valamit Miután közöltem vele, hogy írni akarok róla a „Pravdá”-ban, kissé hitetlenkedve nézett rám és udvariasan elhárította, hogy magáról beszéljen. Sok ilyen tárgy — amelyet Nyikoiaj Haritonov faragott — járt kézről kézre a katonák között az utászszázadban, amelynek — most eszembe jutott — Grusin kapitány volt a parancsnoka. A baj társak az őrmestert ezermesternek, hidegvérű, megfontolt, bátor és okos embernek tartották. Volt nap, hogy a katonák csak pár mondatot hallottak tőle. De a században mondogatták: „Haritonov ezt meg ezt mondotta. Az őrmester azt tanácsolta, hogy így meg így cselekedjünk.” Az élete ugyanolyan egyszerű, szelíd és derék volt, mint ő maga. Egy vjat- kai kályhás fia volt. Gyermekkorában apjával együtt járta az országot és a falvakban esetlen orosz kemencéket rakott. Szerette munkáját és tökéletesen el is végezte, amit rábíztak. De amikor megkezdődtek az első óriási ipari építkezések, visszaadta apjának a szerszámot, elbúcsúzott tőle és Dnyeprosz- trojnál, a nagy gát építésénél maradt. A Dnyeprosztroj méretei megragadták képzelőerejét. Az építőmunkásból utászkatona lett. Az ember, aki élvezettel alkotott téglából és betonból hatalmas épületeket, a visszavonuló csapatok legutolsó soraiban menetelt, robbantotta mögöttük a hidakat, zsilipeket, a villanyerőmfi- veket, pusztította és aknázta az utakat, hogy az, amit az emberek jólétére építettek, ne szolgálja a fasizmus sötét céljait. Lehet, hogy Haritonov két tölténytárat sem lőtt ki az egész háború alatt, de a kárt, amelyet ez a zárkózott, hallgatag ember az ellenségnek okozott, csak egy tüzérségi üteg munkájával lehetne összehasonlítani. A Kalinyin várt» elfoglalását megelőző éjszakáin Haritono- vot kiküldték, hogy vágja át az ellenséges erődítmények drótakadályait. A kapitány figyelmeztette, hogy a drótakadályok előtti tér valamilyen új, eddig még fel nem derített módszer szerint van aláaknázva és a szomszéd zászlóaljból már két utász elpusztult a rejtélyes csapdákon. Haritonov magába* vette u csípöfoTÉNAGY SÁNDOR: Didergő kert Tágas lett, kiüresedett a kert. Húzódna összébb, meleget remélve, mint az öregek, rejtve szégyenét: ősz rlngy-rongyát. kórót, korhadó levelet. S gyöngeségét, hogy didereg. Elfeledte, hogy tavaly Is kitelelt. Kőmívesek Vakolnak; löttyentik, csapják a mű-sarat. S hogy tűrik a pofonokat a nyers falak, sőt: várják, kérik, követelik! Pofon után a simogatás jobban esik. Lugas Klorofil- s cukor-alagút: a dombra föl lugas vezet. János bácsi, a mórikás varázsló fogad s nyújt kezet, derekán rafia-szakáll. Tavasztól őszig — kedve szerint kötözgeti a természetet. Arcunk napfogyahkozása ííelcfájdul a szemem, ha téged keres, a lábam, ha hozzád közelít szám szólitása néma. meghallod-e? amit kezem mutat, láthatatlan, mint a hó árnyéka, meglátod-e? elutaztam a gyermekkorból, elbúcsúztam, mindent becsomagoltam, de nem veszem hasznát semminek arcunk napfogyatkozásában elhalványul a föld, a víz, a kö, nem látunk semmit, mindent elfelejtünk. Gellért István rajza Borisz Polevoj: Haritonov, az utász Hatvan esztendővel ezelőtt ezOletett Hátira Nyikolnjevics Polevoj, a szovjet irodalom jelentő« alakja, akit főleg novelláiból, valamint az Kgy igaz ember és az Arany című regényeiből Ismernek a magyar olvasók. Az évforduló alkalmából közöljük fenti novella-részletét. gót és elindult. Megközelítette a drótakadályt, de mielőtt munkához kezdett volna, figyelmesen megtekintette azt a helyet, ahol bajtársai elpusztultak. A drótok alatt nyomok látszottak, a titok, úgy látszott, ezzel volt kapcsolatos. Haritonov végigkúszott a drótakadály mellett és egyszerre csak észrevette, hogy annak tüskéiről alig észrevehető, hóval borított szálacskák csüngenek le. Az utász odakúszott, ahol a szálacska a hóba ért, ügyesen eltakarította körös-körül a havat, majd leheletével melengette a helyet, anélkül, hogy megérintette volna a fonalat. Tudta, hogy ez a fonal a halálhoz vezet. Csaknem érintette. Amikor a hó elolvadt, meglátta, Jiogy a kis gödör fenekén kerek fémhenger vonalai rajzolódnak M. Kiderült a ravaszság. A drótakadály legkisebb rázkódását a szál továbbította a robbanóanyaghoz. Óriási erejű akna semmisítette meg az óvatlan utászt és egyidejűleg elsöpört minden nyomot, amely a titok nyitjára vezethetett volna. Ugyanakkor azt is jelezte az előőrsöknek, hogy valaki feltűnt a drótakadálynál. Haritonov megértette, hogy miről van szó. Ledobta bekecsét és számot- vetve magában azzal, hogy a levegőbe repülhet, óvatosan dolgozni kezdett. Grusin kapitány — aki a legelső lövészárokban ült — számolta a múló másodperceket és türelmetlenül tekintett ki a sötétbe arrafelé, amerre a katona eltűnt. Már régen elmúlt a feladatra kitűzött idő, de Haritonov még nem tért vissza. De robbanás sem hallatszott. Ez pedig azt jelentette, hogy él. A kapitány, a hidegtől vacogva, feszülten nézte óráját Végül 1« hajnal előtt, amikor a sötétség szétoszlóban volt és már szürkülni kezdett, nehé* lélegzés és hóropogás hallatszott. Haritonov ugrott be a havas mellvéden át az árokba, össze volt karcolva, kimerült volt, kékrefagyott ajkaival fáradtan mosolygott Foga va« cogott a hidegtől. Zsebéből elővette a fémhengert, amely kávéfőzőre hasonlított — Itt van. Meg kell mutatni a gyerekeknek. Huszonnyolc darabot vágtam le belőlük a drótról. Ravasz munka. Ha egy kicsit is megérinted a vezetéket, akkor „váljék egészségedre” ... És hanyagul a hóra szórta az ártalmatlan aknákat, majd kihúzta magát és jelentette: „Az átjáróhelyeket átvágtam és fenyőlevelekkel jelöltem meg, kapitány elvtára.” ... És most Itt áll ebben a tágas teremben, amelyet betölt a napsugár és a forgó turbinák egyenletes zúgása, itt áll, izgatottan, feszülten és úgy hallgatja az új gépek zúgását, mint anya a gyermeke első hangját és szürke szemében nagy, igaz emberi boldogság fénye látszik... Pártmunkások kézikönyve Az MSZMP IX. kongresszusa után az alapszervezeti párttitkárok, vezetőségi tagok, aktivisták körében megnőtt az igény a pártmunka legjobban bevált, hasznosnak bizonyult módszereinek, szervezeti elveinek megismerésére. Ennek a jogos igénynek a kielégítését segítette korábban a Pártélet- ben megjelent cikksorozat, mely az alapszervezeti pártmunka legfontosabb feladataival, módszereivel foglalkozott. Teljesebb, átfogóbb képet ad ennél a Kossuth Könyvkiadó által, 30 ezer példányban, nemrégiben megjelentetett Pártmunkások kézikönyve, mely összefoglalja a pártmunka hasznos tapasztalatait, általános és jól bevált módszereit. A kézikönyvet egy 17 tagú szerzői gárda írta, 5 tagú, nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szerkesztő bizottság állította össze, megjelenése előtt megvitatta az MSZMP Központi Bizottságának pártépítési munkaközössége. A könyv írói és szerkeszői nem törekedtek arra, hogy a pártmunkában minden helyzetre érvényes „forgató- könyvet” adjanak. Arra kívántak választ adni; a jelenlegi időszakban mit, hogyan kell és lehet megoldani a párt- életben. Ennek érdekében a kézikönyvben rövid áttekintését adják a pártmunka legfontosabb közös vonásainál;, az általánosan, jól bevált módszereknek. Mindezek figyelembevételével elemzi * kézikönyv az alapszervezeti pártin unka egyes részterületeit, annak ösz- szefüggéseit. Foglalkozik a pártalap- szerrvezetek munkájával, a gazdaság területén, felvázolva a politika és a gazdaság kapcsolatát, megadja a gazdasági munka pártellenörzésének helyes értelmezését, szól a pártalapszer- Vezetek vezetőinek és a gazdasági vezetők kapcsolatairól, külön is foglalkozik a gazdasági tevékenység sajátosságaival a mezőgazdasági termelési üzemekben. Bizonyára sok pártmunkás figyelmét kelti majd fel az alapszervezetek agi- tációs és propagandamunkájával foglalkozó fejezet, mely szól a tájékoztatás és tájékozódás megszervezéséről, az agitációs munka főbb módszereiről és formáiról, a pártoktatás általános megszervezéséről, tartalmi irányításának és ellenőrzésének feladatairól, a politikai irodalom terjesztésének módszereiről. Külön fejezetekben tárgyalja a kézikönyv a kádermunka, a tagfelvételi munka feladatait, a tömeg- szervezetek és mozgalmak pártirányítását, az alapszervezeti pártélet szervezésének kérdéseit, végül a pártrmmka sajátos területein belül szól a hivatali, a községi és lakóterületi pártmunkáról. A kézikönyv függelékében az elmúlt évtized legfontosabb, ma is érvényben lévő, az alapszervezeti pártmunkások munkáját meghatározó és segítő húsz különböző határozatra, irányelvre, állásfoglalásra hívja fel a figyelmet. M. E.
