Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

2 1968. március 17, 4 Francia és az Olasz Kommunista Párt Egy hét a világpolitikában nyilatkozata a nemzetközi értekezletről "VMOSZKVA: Andrej Grecs- | ko marsall, szovjet honvédel­mi miniszter és Pjotr Gye- mentyev repülőgépipari mi­niszter meghívására április másodk felében hivatalos lá­togatásra a Szovjetunióba uta- | zik Pierre Messmer, a francia I fegyveres érők minisztere. A. BSCS: Jons« osztrák közMur- j sasági elnök pénteken fogadta s bécsi jugoszláv nagykövetet, aki í Átnyújtotta neki Tito elnök sze- 1 mélyes levelét, amelsben tneg hívja az osztrák államelnököt a ' tömbön kívül álló országok ter­vezett Csúcsértekezletére. Jona« elnök köszönettel tudomásul vet te a levél tartalmát és közö.te, ; hogy mivel a kormány hatásköré­be esik. továbbítja n külügyiül- taszternek. A NEW YORK. Az ENSZ j (7yarmatügyi — 24-es — bi­zottsága folytatta a Dél-Rho- desiában és az afrikai spa­nyol gyarmaton, egyenlítői Guineában kialakult helyzet megvitatását. A bolgár és az etióp képviselő élesen elítélte a dél-rhódesiai hatóságok cse­lekményeit. P. Sahov szovjet képviseld meggyózó adatokkal bizonyította, hogy az Egyesült Államok és Dél-Rhodesia kö­zött növekszik a kereskedelmi forgalom. • BECS: A héten az osztrák — feözöspiaeí problémák megoldásá­nak terveiről tárgyaltak Bécsben a kormány. Illetékes tagjai az EGK-tagállamokba" működő oszt­rák nagykövetekkel. A háromna­pos konferencia záróebédjén mondott beszédében Klaus oszt­rák kancellár újólag az Auszt­ria és a Közös Piac közötti szer­ződés mellett foglalt állást, nem rejtve véka alá, hogy a két éve folyó tárgyalások sikeres lezárá­sának időpontja még teljesen bi­zonytalan. Klaus szerint ennek el­lenére „nyakas realizmussal” kell a tárgyalásokat szorgalmazni. A A guatemalai ' kormány további harminc napig meg­hosszabbítja a január 16-án bevezetett rendkívüli állapo­tot , A guatemalai hatóságok a rendkívüli állapotok ürü­gyén próbálnak leszámolni az országban egyre hatékonyab- r hap tevékenykedő partizán erőkkel. A BELGRAD: Jugoszláv—román Jegyzőkönyv aláírásával Belgrád- ban befejeződött a két ország gazdasági vegvesbizottságának ne­gyedik ülésszaka. A jegyzőköny­vet Gheorghe Radulescu román miniszterelnök-helyettes és Musz- tafa Sabics, a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács tagja írta alá. Mika Spiljak, a kormány el­nöke pénteken fogadta Gheorghe Radulescut. 4 A biztonsági tanács hét­főn összeül, hogy megvizsgál­ja a Cipruson állomásozó ENSZ rendfenntartó erők kérdését. Az ENSZ-csapatok megbíza­tási ideje ugyanis a közel­jövőben lejár, A LONDON: A szombatra vir­radd éjszaka egy kitünően felké­szült betörőbanda robbanóanya­gok és más műszaki felszerelés segítségével kifosztotta a Canter­bury székesegyház páncélszekré­nyeit és nagymennyiségű muzeá­lis értékű ezüstöt rabolt el az anglikán egyház leghíresebb templomiböL 4 PERING: Az Űj-Kína je- i lentése szerint a Kanszu-tar- tományi bíróság kémkedésért háromévi fegyházra ítélte George Watt angol állampol­gárt. Watt társát, a nyugat- ! német Peter Deokartot a ki- j nai hatóságok kiutasították. A OSLO: A norvég exportnak j az elmúlt évben mintegy 3# millió dollár értékű kárt okozott a be- ringhalaszatot majdnem lehetet­lenné tevő viharos Időjárás. A | halászati időszak 30 napja közül csak egy napon lehetett halaszni. A AGRIGENTO: Pénteken a késő esti órákban 20 má­sodpercig tartó földrengés ráz- kódtatta meg Szicíliában a tengerparti Sciacca városát. A lakosok rémültén menekültek ( ki házaikból és az éjszakát t a szabadban töltötték. Károk­ról nem érkezett jelentés. A NEW ORLEANS: Garrlsoé, , new orleansl ügyész kérte, hógy I vetítsék le á new orleansl es­küdtszék előtt annak az amatőr- filmnek az eredeti példányát, amelyet Abraham Zapruder texa- i si lakos készített Dallasban Ken- I nedy elnök meggyilkolásáról. Zapruder a filmet annak Idején 25 000 dollárért eladta a „Life című magazinnak. Garrison kl- , jelentette, azért van szükség a ,Life” magazin tulajdonában lévő eredeti példány megtekintésére, mert á másolatok nem pontosak { és nem megbízhatók. A DELHI: Ne Win burmát elnök pénteken hétnapos jó­szólgálall látogatásra Delhibe érkezett. Párizs. „A Politikai Bizott­ság jóváhagyta a Francia Kommunista Párt küldöttsé­gének tevékenységét a feb­ruár 26-tól március 5-ig Bu­dapesten tartott konzultatív találkozón” — hangoztatja a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyi­latkozata. amelyet pénteken tettek közzé. A Politikai Bizottság meg­erősíti. teljes mértékbe» tá­mogatja azt a határozatot, amely szerint 1968. november rágj1 decemberében össze kell hívni Moszkvában a kommunista és munkáspár­tok képviselőinek nemzetközi értekezletét. A Politikai Bi­zottság üdvözli a vietnami népnek küldött szolidaritási nyilatkozatot. A budapesti találkozón elfogadott határo­zatok, az összes kommunista és munkáspárthoz intézett fel hívás aktívan elősegítheti, hogy a soronkövetkező nem­zetközi találkozó fontos szaka­sza legyen á nemzetközi kom­munista mozgalom egységének a megerősítéséhez vezető úton. A» FKP aktívan részt vesz a nemzetközi tanácskozás elő­készítésével foglalkozó bi­zottság munkájában. * / Róma: Rómában pénteken ülést tartott az Olasz Kom­munista Párt vezetősége és meghallgatta Luigi Longonak, az OKP főtitkárának beszá­molóját a párt tevékenységé­ről a választási kampányban, majd úgy határozott, hogy március 26-ra összehívjak a Központi Bizottság és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság bő­vített teljes ülését. Ezután Fennicö Berlinguer, a Politikai Bizottság tagja be­számolt a kommunista és munkáspártok budapesti kon­zultatív találkozójának ered­ményeiről. A vezetőség a be­számolót egyhangúlag jóvá­hagyta. Arany 1&2 a tőkés piacokon A „galambokat” nem lehet eltemetni A CSKF helyesli a közélet aktivizálódásai Tárgyalások zárt ajtók mögött Saigon. Az amerikai és dél-vietna­mi egységek közös „nagy of- fenzívájában” több, mint 25 ezren, vesznek részt. Az offen- zíva célja, hogy megkísérel­jék visszanyomni a szabadság­harcosokat a főváros közvet­len környékéről. Brown nem nyilatkozik \ Lón&on (MTI) ! George Brown külügymi­niszter lemondása után szom­baton délelőtt először nyilat­kozott az újságíróknak, de nem volt hajlandó beszélni további politikai terveiről. A szombati angol lapok nagy terjedelemben foglal­koznak Brown külügyminisz­ter lemondásával A Daily Mirror „Búcsú Georgetól, az üdítő bohóctól” című ve­zércikkében így ír: „Brown bohóckodása kezdetben csupán ízléstelen vicc volt, de később súlyos veszélybe sodorta az egész kormány és parlament méltóságát. Nemcsak önma- | gából, hanem Wilsonból is | bolondot csinált... Hány bárgyú tréfának és gyerme­kes ostobaságnak kellett vég­bemennie a királyi család jelenlétében, hogy Wilson végre észrevegye a felség- sértést'’ A Times valószínűnek tart­ja, hogy Brown a lemondás­sal „politikai öngyilkossá­got” követett el. A Daily Telegraph „Jaj, a szegény George” című vezér­cikkében sajnálattal jegyzi meg, hogy lemondott az a miniszter, aki komédidzással élvezhetőbbé tette a szomorú angliai politikai színjátékot. A jobboldali lap ezután őszin­tén dicséri Brown energiá­ját, eszét, elsősorban a jobb­oldali eszmékhez való hűsé­gét. A Financial Times szerin* Brówn távozása súlyos csa­pást mér a munkáspártra és nagy szerencsétlenség lenne Wilsonra nézve, ha Brown a pártón belüli elégedetlen­ség gyújtópontjává válnék. Hanoi. A VNA hírügynökség je­lentése szerint a dél-vietnami partizánok január 21-e és március 13-a között Khe Sanh körzetében 2580 amerikai és 1540 dél-vietnami katonát öl­tek, liléivé sebesítettek meg. A dél-vietnami népi felsza­badító erők 218 ellenséges re­pülőgépet lőttek le. * Washiftgtón. Zárt ajtók mögött folynak a tárgyalások Washingtonban a vietnami amerikai politika „módosításáról”. A tanácsko­zásén Clifford, az EgyesültÁl- lartiók új hadügyminisztere, Rusk külügyminiszter, Weeler tábómok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnö­ke és Rostow, Johnson elnök személyes tanácsadója vesz részt A megfigyelők valószí­nűnek tártják, hogy a kilá­tásba helyezett „revízió” nem jelenti „az ellenőrzött kato­nai eszkaláció” politikájának feladását, hanem inkább tak­tikai módosításokra vonatko­zik. « Nagygyűlések Lengyelországban Varsó: „Aki a nép! Lengyel- országra tör, a szocialiíímis ól- lensége” — ennek a jelszónak a jegyében Lengyelország-szerte nagygyűléseket tartanak a mun­káskollektívák a dolgozó értéiml- 6ég képviselői pedagógusok, ve­terán harcosok. A nagygyűléseken elfogadott határozatok ezreiben a dolgozók követelik, hogy a felsőoktatási tanintézetek a tudomány központjai legyenek, ne pedig politikai fel­fordulás centrumai. „Nyugodtan akarunk élni, a párt vezetősége által megjelölt úton kívánunk haladni, meg akarjuk óvni a fiatalságot attól, hogy a népi Len­gyelország ellenségei bevonják őket szennyes játékukba*» — han­goztatják. A varsói utcákon lezajlott kilen­gések bűnöseinek szigorú felelős­ségre vonását követelik a falusi dolgozók is. E heten példátlan méretű spekulációs hullám söpört végig a nyugati világ tőzs­déin, súlyosan fenyegetve a nyugati vezérvaluta, a dollár szilárdságát: az arany felvá­sárlása fantasztikus méreteket öltött, a londoni aranypiacon egyetlen nap leforgása alatt 200 tonna arany cserélt gazdát, holott máskor, normális üzlet­menet mellett S-5 tonna ara­nyat adnak csak el. Az „arany !áz” olyan nyomást gyakorolt! a dollárra, hogy végül is rend- i kívüli intézkedéseket kellett tenni az egész nyugati pénz- j ügyi rendszer megrázkódtatá­sával fenyegető fejlemények megakadályozására. Johnson elnök telefonon fordult segít­ségért Londonhoz, s Wilson miniszterelnök egy sebtiben összehívott éjszakai tanácsko­zás után elrendelte a lóndoni aranypiac átmeneti bezárását, j hogy ezzel a kényszerszünettel [ lefékezze a pánikszerű arany­vásárlást. Ugyanakkor sürgős tanácskozásra hívták össze a nyugati bankvezéreket, hogy közös intézkedésekkel mentsék meg a dollárt a leértékeléstől A nagy válság mellékterméke­ként az angol kabinetben éles összecsapásra került sor a miniszterelnök -és külügymi­nisztere között, mely végül is Brown külügvm’rtiszter le­mondásával végződött. Utóda Michael Stewart lett, aki ko­rábban már volt külügymi­niszter. A washingtoni Fehér Ház­ban egyébként nemcsak az aranyláz okozott fejfájást a héten, hanem az elnökválasz­tási kampány első p-óba-mér- kőzésének. a New Hampshire államban megtartott elővá­lasztásnak kimenetele is. A vietnami beavatkozást ellenző McCarthy szenátor ugyanis több szavazatott kapott, mint Johnson elnök. Az eredmény szenzáció erejével hatott mert hiszen a politikai megfigye­lők többsége mindeddig sem­milyen esélyt nem adott McCarthvnak Johnsonnal szem ben, a demokrata pártban az elnökjelölésért folyó küzde­lemben. Amerikai politikai kö­rökben általános vólt a véle­mény, hogy a békeprogram­mal induló szenátor „még csak labdába sem rúghat” és Johnson mindén különösebb erőfeszítés nélkül megszerez­heti pártja jelölését. Bár a new-hampshirei eredményt nem szabad túlértékelni, Mc­Carthy sikere kétségkívül meg < cáfolta azokat, akik azt állí tották: nem számíthat tömeg visszhangra a választási kam­pányban az a politikus, aki szembefordul a vietnami ag­resszió folytatásával. A „ga­lambok”, tehát mégsem olyan esélytelenek a „héjákkal" szemben, mint azt az irányí­tott propaganda eddig állítot­ta. A politikai megfigyelők bizonyosra veszik azt is. hogy McCarthy sikere lényegében az elnöki ambíciókat tápláló Robert Kennedy útját egyen geti. A választási kampány pszi­chológiai légkörében tehát for dulat kezd kibontakozni s ez épp akkor következik be, ami­kor a Fehár Házban azt fon­tolgatják, hogy több mint 200 Ö00 újabb katonát küldje­nek Dél-Vietnamba. A New York Times, amely elsőnek adott hírt ezekről a tervekről, vezércikkében erélyesen sík- raszállt az újabb eszkalációé lépés ellen. A lap szerint az elmúlt hat hét eseményei minden kétséget kizáróan be­bizonyították az eszkaláció« politika kudarcát. „Eljött az idő — írta —. hogy végre fel­hagyjanak ezzel az eszkalá- ciős politikával. A nemzet sor­sa függ ettől”. C sehszlovákiában megélén­kült közéleti aktivitás lég­körében folyik a CSKF Központi Bizottsága már­cius végén összeülő plénumá­nak előkészítése. Az eddig tar­tott járási és városi pártkon­ferenciák általában azt mutat­ták, hogy a párttagság helyes­li a legutóbbi plénumok hatá­rozatait, síkraszáll a közélet erőteljes demokratizálásáért és határozottan elutasítja azokat a helyenként megnvilvánuló törekvéseket, amelyek a most megindult megújhodási folya­matot gátolják. A CSKP Elnöksége legutób­bi ülésén behatóan foglalko­zott a megnyilvánuló fokozott politikai aktivitással s hang­súlyozta, hogy ez alapvetően egészséges folyamat, s a párt­tagok és .pártszervezetek min­denütt álljanak e mozgalom élére. Az Elnökség nyomaté­kosan rámutatott arra is: ki­fejezetten szocialista jellegű demokratizmusról van szó, s Csehszlovákia hú marad a Szovjetunióhoz és a többi szo­cialista országhoz fűződő ha­gyományos barátsághoz. 65. Delahay szobájában voltak együtt. Az őrnagy kissé lobban érezte magát. Az ágyban könyö­költ, és szivarozott. Délután ro­hama volt, így csak most érte­sült az eseményekről. Kréta, il­letve íves Őrnagy, Finley és Hil- liers hadnagy ültek körülötte. — Az erőd mindaddig nincs biztonságban, amíg a szokotáktól tartani kell — mondta az őrnagy. — Ha tudnánk, honnan jönnek, gyerekjáték lenne visszaszorítani vagy bekeríteni őket — jegyezte meg Finley. — De nem tudjuk — mondta íves. — És kevés remény ván rá... Pedig az óra, ami annál a fiúnál van... az óta a nyitja mindennek. Nem is vette észre, hogy mi­lyen csodálkozással nézik. Kréta ugyanis megdöbbentél változáson ment át. Soványsága most ener­gikusnak hatott. Angolosan szi­kár, napbarnított ember volt. és a szemei okosan, tisztán csillog­tak. — Mikór leplezted le magadat Finleyrtekt — kérdezte Delahay. — Amikor azt a kedves fiút, akit összetévesztettek velem, en erapaudine-re ítélték. Meg kel­lett mentenem. Akkor szóltam Finleynek, hogy jelentse neked az ügyet Gardone megkerülésével. Előbb kénytelen voltam igazolni magam. Azután Finley szerezte meg a viaszosvászón zsákot a pénzszekrényből, amit egy másik barátom visszacsempészett a fiú­hoz. Grison tárcája volt benne, az én szolgálati számom és né­hány írás. Versek. Az írásokat akartam ólvaSni, mert még az én Troppauer barátomról is kiderül­het, hogy komédiázik és közben hírszerző. Hálá istennek, a versek ezírányban megnyugtattak. Latouret lépett be Gálámbbál. — Jöjjön ide, barátom... — niondta az őrnagy. — Maga ftágy szolgálatot tett ma, és különleges jutalomban lesz részé ... — Ómagy úf! Szóra seré érde­mes, jutalomra még kevésbé. Különben is az egész sikér Ivés őrnagy érdemé... Szent isten! — Micsoda? ... Mi vart? .— — érdeklődtek -ámultán a tisz­tek ... — őrnagy út! Tiszteletté! ké­rem, hogy bocsásson el rtéhány percre. Egy tisztet még kora dél­után bezártam valahová, és le­hetséges, hogy az illető szeretne enni vagy inni... Az őrnagy csodálkozva intett, hogy elmehet. Kréta újra előjött. — Ez a fiú azt hiszi, hogy egy Hlavács nevű cipész azonos ve­lem ... HlavácS éhesen és szomjasan ült a szobában. Már azon a pon­ton vólt, hogy lemászik az eme­leti . ablakból. Amikor Galamb kinyitotta az ajtót, a cipész újabb bonyodalmaktól tartva rémülten elrohant a kantinba. Odalent az őrséget váltották. Felhallatszott a vállrók leperdülő puskák koppanása és Battista kommandója. Éjfél volt... Galamb nem ment nyomban vissza az őrnagyhoz. Szerelmes volt, s ez az érzelem már igen- komoly embereket is károsan befolyásolt. . A kantin felé igyekezett, de még félúton sem volt, amikor valahonnan egyszercsak feltűnt az udvar sötétjéből az arab su- hanc: Madge! Megölelte a lányt, és magához szorította. — Na látja — suttogta —, mondtam, hogy az egész hecc ném tart sokáig. — Nagyon aggódtam magáért! — felelte a lány. — De most már, hála istennek... — Távolról sinCs befejezve az ügy. Elsősorban még nem tudjuk, hogy a rabokkal mi lesz. Azután a négéfek is terveznek állítólag valami támadást. Fent a mellvéden egyhangúan kopogtak a poszt léptei... — Igaz... — felelte szóirtófúan a leány. — A négerek titka, az az átjáró, amely után apám ku- ! tatott... ! — Igen, az átjáró — bólogatott Galamb. — Áldást jelentene ezen a vidéken, ha végre megtalál­nánk ... És csakugyan ebben az órában lenne a titok? Odanéztek mind a ketten a csúf ezüst krokodilfejre. — Egész bizonyos ... Ezt akarta doktor Brétail átadni Corot kapi­tánynak azon az estén, amikor megölték. Galamb búsan nézte az óra összekarcolt fedelét. Azután egy ösztönös mozdulattal lenyomta a felhúzó gombját. Felkattant a fe­dél, és... És ahogy egy pillantást vetettek a lapra, mind a ketten felkiál­tottak a meglepetéstől. Ott volt a térkép! ... Ilyén még nem volt. Az őrnagy szobájának küszöbén meg­botlott egy rohanó ember, és be­zuhant Delahayhoz, aztán felug­rott, nem törődött a feletteseivel, csak kiabált... — A Villányt... oltsák el a vil­lanyt!... Megvan! Itt van!... azonnal... — és lihegett kifullad­va a lépcsőktől. Galamb volt. Kréta eloltotta a villanyt. ...És zöldessárga fénnyel, ki­sugározva izzását az ezüst kroko­dilfejre is, ott világít néhány ap­ró vonallal a Russel-átjáró mi­niatűr térképe __! A sötétben csak ámuló embe­rek fojtott lélegzetvétele hallat­szik ... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom