Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

napló 1968. FEBRUAR 18. 8 fxfnes tr a színgerjesztővel Philips­paródé Pesten A képernyőn mértani áb­rák a szivárvány minden szí­nében. A Philips-cég — mint már annyiszor —, most is viiágkqruli útra indította legújabb termékeit — köz­tük a színes televíziót — s a Méréstechnikai és Auto­matizálási Tudományos Egyesület, valamint a Hír­adástechnikai Egyesület ven­dégszeretetét élvezve való­ságos műszerparádét szer­vezett Budapesten a Tudo­mány és Technika Házában. A szakemberek délelőtt tíz és este hat óra között szin­te sorban állnak a nagy­nevű híradástechnikai és műszergyár legújabb termé­kei előtt Sokan úgy ér­keznek, mint vevők, de szá­mosán jönnek „felderítő” célzattal — a Philips-kiál- lítás ugyanis nagyszerű al­kalom a hasonló profilú hazai gyárak informálódásá­ra is. A bemutatott készülékek sztárja kétségtelenül a szí­nes televízió, s a színes adással kapcsolatos műszer- csoport. Ezek a berendezé­sek egyaránt alkalmasak a fekete-fehér és színes mű­sorok minőségellenőrzésére, s ami külön erényük: az épí­tőkocka-elv alapján több — egymástól függetlenül is funkcionáló — egységből áll­nak. A kiállításon felvonul­tatott műszerek zöme rönt­gen- és analitikai készülék, illetve sugárzásmérő. Vala­mennyi típus „törpe” kivitel­ben készült, s fő jellemző­jük a rendkívüli érzékeny­ség. A kiállításon működés közben láthatók különböző sugárzásmárő műszerek, volt­mérők, oszcilloszkópok és frekvenciagenerátorok, vala­mint a Philips-termékek kö­zött újnak számító vezető­képesség-mérő eszközök. A nagy üzleti érzékkel meg­rendezett bemutatót öt elő­adás színesítette, melyek kö­zül kettőt színes műszaki filmekkel kísértek a Philips Európa-hírű konstruktőrei. A bemutató nagy sikerének minden bizonnyal ez a „min- denre-figyelés” a titka, nagyszerűen bizonyítja a gazdasági élet azon törvé­nyét, hogy nem elég jó cik­keket gyártani — azokat megfelelő színvonalon kell árusítani is. Víz alatti szálló Anglia partjai mentén eb­ben az évben 24 méter mély­ségben állandó víz alatti la­boratóriumot szándékoznak létesíteni. Az oceanológusok itt egy héten át, sőt még hosszabb ideig is dolgozhat­nának. Tanulmányozni fog­ják a halak viselkedését és a víz alatti akusztika és opti­ka kérdéseit. Arra számíta­nak, hogy a tudósok így né­hány nap alatt több anyagot gyűjthetnek, mint búvárok­ként vagy béka-emberekként egy év platt. A víz alatti „szálló” 8 méter hosszú, 10 méter széles és 5 méter ma­gas építmény lesz, amelyből zsilipen kOT-esztül lehet ki­jutni. Új kedvencünk: McLane őrnagy Fantázia és valóság Felépülhet-e az Orion űrhajó? Hadművelet tervek a tengerek ellen A nyugatnémet televízió 1966-ban mutatta be Theo Mezger Az Orion űrhajó fan­tasztikus kalandjai című film­jét. A siker a vártnál is na­gyobb volt: a hétszer egyórás film kapcsán több levél ér­kezett a filmforgalmazási osz­tály címére, mint amennyit az év folyamán bemutatott ötvenegynéhány film nyomán összesen kaptak. A Magyar Televízió — Vas János szink- ronrendező feldolgozásában —, szombaton a sorozat ne­gyedik részét sugározza, s a közvéleménykutató osztály adatai szerint eddig mindig „telt ház” volt a képernyők előtt Sok száz levél is érke­zett, melyekben azt kérdezik a nézők: a szimpatikus Mc­Lane őrnagy izgalmas kaland­jaiból mi a fantázia műve, s mi az, ami néhány évtized vagy évszázad múlva valóság lehet? Mágneses csapda Érdi-Krausz György mér­nök, a MTESZ központi asztronautikai szakosztályá­nak vezetőségi tagja, a koz­mikus geodéziával foglalkozó munkabizottság vezetője, egy cseppet sem lepődött meg, amikor felkerestük a kérdés­sel, az elmúlt napokban ugyanis már több tucat ha­sonló jellegű telefonhívást ka­pott. Mi hát az Orion űrhajó ka­landjairól a világürkutatás- sal foglalkozó szakember vé­leménye? — Elöljáróban a legfonto- sahbat: nem tudományos film­ről van szó, tehát ennek meg­felelően kell nézni. Ha nem így tenném, bosszankodhat­nék. A film műsorra tűzésé­nek mégis örülök, mert egy­részt felkeltette az emberek asztronautikai érdeklődését, másrészt — minden túlzás ellenére — sok vonatkozásban amolyan prognózis-féle — jö­vőnkkel kapcsolatban. — Mi az, amiben pontos képet ad a film az elkövet­kezendő évezredről? — Ez a tengeralatti élet. Mint ismeretes, most 3 milli­árd ember él a Földön, 2OJ0- ben 6 milliárdan leszünk. Nem nehéz kiszámítani, hova vezet ez ezer év távlatában. Mégis azt mondom: a kultu­rált emberi élet minden fel­tételét meg lehet teremteni, ha meg tudjuk hódítani a tengert. Két eshetőség van: vagy csökkentjük 150—200 méterrel a víz szintjét, s ak­kor lakhatóvá válnak a mély­tengerek felé hajló platók, vagy lemerészkedünk a víz alá. A jelek szerint az utóbbi látszik könnyebbnek. A kez­deti eredmények biztatóak, én szentül hiszem, hogy né hány száz év múlva városo! lesznek a víz alatt. — A filmben az űrhajóka is a víz alól indítják ... — Ez is logikus: a vízala test „könnyebb”, tehát keve­sebb energia kell a felem« léséhez. — McLane űrhajóját mag neses tér védi a sugárzástó.1 Lehetséges ez? — Csak ez lehetséges. Az ólomfal ma szükséges rossz, tulajdonképpen a továbbiépé' gátja. A világűrbe merészke­dő embert csak mágneses su­gárcsapdák védhetik meg — mint ahogy a jó öreg Földet is az védi a kozmikus sugár­zással szemben. Sugárpisztoly Van a filmben néhány ér­dekes fegyver, híradóeszköz is. Ezekről Nagy István György gépészmérnöktől, a Hadtudományi Szemle főszer­kesztőjétől kértünk véleményt, aki egyébként szintén tagja az asztronautikai szakosztály­nak. — A filmben nem hangzik el ez a szó: lézer, de minden bizonnyal erről van szó. Ezek a nagysűrűségű fénykötegek valóban alkalmasak híradás­ra, illetve fegyverként való felhasználásra, s ha figyelem­be veszem,' hogy már elké­szültek a napfénnyel szivaty- tyúzott lézerberendezések első példányai, nyugodtan állítha­tom: a jövő emberének nem lesznek energiagondjai. — Az Orion csatacirkáló főfegyvere az antianyagokkal működő ágyú ... — Ez, látja, képtelenség. Az antianyagnak az a fő jel­lemzője, hogy „normál” anyaggal találkozva kölcsönö­sen megsemmisítik egymást. A tárolás és szállítás gond­jai egyelőre megoldhatatlan­nak látszanak. — Tegyük túl magunkat ezen. Feltételezzük, hogy a harmadik évezred embere megoldja. A Nova ismert mó­don való megsemmisítése így már reális lehetőség? — Mit mondjak? Az biztos, hogy a tudomány döbbenetes eredményeket ért el, s fejlő­dése egyre gyorsul, így aztán jósolni könnyelműség. Tehát csak annyit tudok mondani: jelenlegi ismereteink mellett antianyag „bombákkal” csak velük egyenlő nagyságú tö­megeket lehet megsemmisí­teni. McLane-nak tehát egy egész Super Novát kellett volna magával vinnie — anti- anyagból... McLane őrnaggyal együtt vált közös ismerősünkké Szűcs József egykori pilóta, a Repülés című lap műszaki szakértője, a Szinkron Film­stúdió űr-specialistája. A ve­títéseket megelőzően három perces kiselőadásokban igyek­szik különválasztani a fantá­ziát és a valóságot — nemes, ismeretterjesztő missziót tel­jesítve. Ö így nyilakozott: — Tulajdonképpen az „Ori­on” is csak egy krími, de ta­lán szerencsésebb körítéssel, mint amit eddig megszok­tunk. Ezen gondolkodnak az emberek, esetleg utána is ol­vasnak a látottaknak. Tehát nem múlik el az élmény az adásidő végeztével. Ami a tu­dományosság kérdését illeti: nagyon sok benne a naivság. Csak egy példa: az űrhajó mágneses viharba kerül, az emberek dülöngélnek, a be­rendezés csörög... Ez kérem nem mágneses vihar, ez egy­szerű szél... Ez csak a kezdet — Az én készülékemről egy alkalommal eltűnt a kép, csak hangot hallottam, mégis mindent magám előtt lát­tam ... — Nagyon örülök, hogy el­mondhatom a szinkronról a véleményemét En, aki sok­szor láttam és hallottam az eredetit, bátran állítom: a magyar hangok mindenben tökéletesek, s így, ahogy van, ez a film jobb, mint a né­met változat. A színészek lel­kesedésére egyébként mi sem jellemzőbb, mint hogy min­den felvétel utón minden es­te megvárták, míg összeáll egy-egy rész, s utána beültek a vetítésre, hogy újraélvezzék McLane irigylésre méltó ka­landjait. Ez a mostani soro­zat egyébként csak a kezdet: a Magyar Televízió rövidesen újabb űrtörténetekkel jelent­kezik. Az Oriont a Vénusz mesterei című film követi — mely nemcsak hasonlóan iz­galmas, de nagyon sok vonat­kozásban tudományos értékű alkotás is. Békés Sándor A mexikói futball-stadion eredmény jelző táblája. O Villanyóra mutatja a mérkőzés Idejét. @ A mérkőzés állása. 0 A félidő. O A csapatok neve. Győzött: a VBKM Májusban Mexikóban is felszerelik a magyar eredményhirdetőket Grenoble-ban — a jég- és sípályák világsztárjai mellett — a magyar ipar által gyár­tott eredményjelző automa- tikák aratták a legnagyobb sikert A francia lapok már a versenyeket megelőzően is jelentős teret szenteltek az olimpia zavartalan és gyors bonyolítása szempontjából oly fontos berendezéseknek, ezekben a napokban azon­ban a világ-sportlapok első oldalaira is felkerült a VBKM négy betűje. Az előzmények 1953-ra nyúlnak vissza. A Villamos Előszerelő Vállalat — az azóta létrehozott Villamos Berendezés és Készülék Mű­vek 10. számú gyára —, ek­kor iktatta termékei sorába a különböző eredményjelző berendezéseket Az elmúlt években számos afrikai és ázsiai országba szállítottak korszerű eredményjelzőket, s miután a fejlesztés párhuza­mosan haladt a gyártással, a VBKM fokozatosan beérte nagynevű versenytársait. A téli olimpia színhelyé­nek kijelölése után a fran­ciák szállítási ajánlatokat kértek a legtekintélyesebb cégektől — köztük az im­már méltó partnernek szá­mító magyar gyártól is. A válasz mindenkit meglepett. ATOMLÁMPA ? Helmut Danzer német s mérnök érdekes találmá- ; nya a nemrég bemutatott j úgynevezett atomlámpa, ) amely hat évig tartó kuta- j tómunka számos megfon- { tolás, változtatás után > most már véglegesnek te­< kinthető. Az atomlámpa > veszélytelen — Danzer vé- ? leménye szerint —, és 12— s 20 évig üzemképes. A tö­> résbiztos ólomüveggolyó < belsejében az atommáglya S világító hulladékdarabkái ) állandó fényt biztosítanak, s s a hulladékdarabkák élet­I- képességétől függ a lámpa üzemképessége. Karbantar­tásra nincs szükség, és a feltaláló szerint különösen utcák, repülőterek és más olyan területek megvilágí­tására alkalmas. A magyar vállalat a legrö­videbb határidőre, a legol­csóbban vállalta a berende­zések leszállítását A siker titkát három pont­ban lehet összefoglalni. 1, A folyamatos fejlesztés ér­dekében speciális tervező osztályt hoztak létre; 2. a berendezésekbe a legkorsze­rűbb svájci, illetve amerikai gyártmányú időmérő és számláló egységeket építet­ték be, s végül: 3. a ma­gyar villamos- és híradás- technikai ipar nemzetközileg is elismert szakembergárdá­jára támaszkodva végezték munkájukat A grenoblei siker után most újabb, minden eddigi­nél nagyobb próbatétel előtt áll a gyár: májusban meg­kezdik a mexikói olimpia eredményjelző rendszereinek szerelését. A megbízatások kézhezvétele után az ÉVI- TER-vel (Szerelőipari Terve­ző Vállalat) együttműködve alakították ki a tengerentúl­ra szállítandó berendezése­ket. Összesen 53 •— négy nagy és 49 kisebb —, ered­ményjelző egységet készítet­tek. A nagy táblák Xochi- milco-ban, az olimpiai sta­dionban, az uszodában, illet­ve kerékpár-stadionban ke­rülnek felállításra, a „ki­csik” pedig aktatáska nagy­ságú, hordozható vezérlőmű­vel mobilizálva működnek. Néhány példa, hogy mi mindent tudnak az olimpiára „utazó” berendezések. Az uszodai egység egymilliomod másodperc pontossággal mu­tatja a beérkezési sorrendet Emellett azonban feltünteti az érvényben lévő világ- és olimpiai csúcsokat, valamint a versenyzők részidejét is. A berendezés lelke a svájci Omega-cég által készített Kvarcóra. „Mindentudók” a kisebb egységek is. A röp- labdázók eredményjelzője például a folyamatban lévő mérkőzés pillanatnyi ered­ménye mellett a lejátszott harmadok eredményeit is mutatja — sőt azt is feltün­teti, melyik csapat adogat Pécs első számítógépe Huszonegymillió összeadás óránként —120000 jelet ad vissza másodpercenként Nagy teljesítményű elektro­nikus adatfeldolgozó berende­zést kapott a Számítástech­nikai és Ügyvitelszervező Vál­lalat pécsi telepe. A néhány acélszürke szekrényt amely a francia Bull General Elect­ric cég 11,5 millió forint ér­tékű elektronikus berendezé­sét tartalmazza, egy 40 négy­zetméter alapterületű, külön­leges gumipadlóval burkolt helyiségben helyezték el. Négy egységből áll az elekt­ronikus adatfeldolgozó beren­dezés. Adatleolvasó egysége fotodiódás módszerrel „ol­vassa le” az adatokat órán­ként 36 ezer lyukkártyáról, de alkalmas elektromechani­kus adatleolvasásra is. A „be­táplált” adatokat a központi egység dolgozza fel, amely­nek óránkénti teljesítménye 21,3 millió nyolcjegyű szám összeadása, kivonása. Más műveleteknél a bonyolultság növekedésének arányában csökken a teljesítmény, de a számítás „menetsebessége” mindig rendkívül gyors. A központi egységgel szorosan összefügg az úgynevezett „me- m.ória”-egység, amely mág­neses lemezeken rögzíti az adatokat. Szükség esetén ezekből másodpercenként 120 000 jelet tud visszaadni. A berendezés negyedik egy­sége a „printer”, amely írás­ban adja meg a számítás eredményét Három számrendszerrel dol­gozik a Gamma 115-ös elekt­ronikus adatfeldolgozó. A közismert 10-es számrend­szerrel történik az adatok be­táplálása. Az így nyert ada­tokat 2-es, majd nyolcas számrendszerré alakítva dol­gozzák fel az elektronikus berendezések, majd a „prin­ter” újra a 10-es számrend­szernek megfelelően adja az eredményeket. Dél-Dunántúl első elektro­nikus számítógépe univerzális berendezés. Lehetővé teszi, hogy az eddigi számításoknál — melyek főként az anyag­könyvelés, a különféle költ­ségszámítások körébe tartoz­tak — magasabb szintű, tudo­mányos feladatokat is elvé­gezzen a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat pé­csi kirendeltsége. A berende­zés üzembehelvezése február végére befejeződik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom