Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

1968. FEBRUAR 11. napló s Péntek este öttőf tízig Az Ifjásági Presszóban — Későn jött, már lement a kislányom! Péntek délután, és tömve a Pannónia Szálló nagyterme. A pódiumon gitárzenekar „mundérban”, nem tudom me­lyik fegyveres testület zene­kara, a tánctéren tizenévesek. A központi Ifjúsági Presszó soronkövetkező klubnapját tartja. Hát valóban későn, fél nyolc felé érkeztem, s miköz­ben asztalt keresgélek, isme­rőst, Bódis Irént, a Pécsi Nem­zeti Színház művésznőjét pil­lantom meg. Ö csóválja a fe­jét nevetve: Későn jött, már lement a kislányom. Ha döcögve is, de folytatódik a Ki mit tud? vetélkedőn részt­vevők meghallgatása. A döc- cenőt az okozza, hogy az éne­kesjelölteknek, ahogy ez szo­kás, maguknak kell gondos­kodniuk zenekarról. Nem könnyű feladat. Amit nyitáskor szóvátettünk, a hideget, már nem téma, s ! ne kötekedésként hangozzék, inkább túl meleg van. Ekkora ' tömegben, persze. Akkor a te- I rém bizonyos jó értelemben ' vett intimitásáról is írtam, mint j hiányról. Hely hiányában ki­maradt a cikkből, mire gon­doltam. A világítással, a folt­hatás kihasználásával lehetne elérni intimitást, mégpedig az I | osztott világítással, azaz, hogy I ne a plafonon égjenek csak | körték, szerte-szétszórva a í fényt, hanem a teremben több j helyen, foltokat képezve. Ezt ki kell kísérletezni. Rövid beszélgetésre fiatal párt szemelek ki. A fiú, Be- retzky István, a Kesztyűgyár­ban segédmunkás, a lány Boncz Edit, a Gázműnél ad­minisztrátor, mindketten 19 évesek és egyforma hosszú a hajuk. Mindenféléről beszél­getünk. Hogy például, amit ma a fiatalok táncolnak, an­nak a szving és a rock and roll az alapja, a többit ki-ki maga teszi bele, magyarán úgy cifrázza, ahogy akarja. Sokallják az 5 forintos belé­pőt. Ha már klub, legyen klub­tagság és igazolvány. Pedig az 5 forint igazán nem sok, na­gyobb része elmegy a rezsire. Sőt, szívesség is ez a terem gazdájától, hogy csak ennyi. De miért olyan nehéz a tánc délután programjába mondjuk irodalmi műsort beiktatni, miért megy el fele fiatalság, és azok közül, akik ottmarad­nak, idétlenkednek, fütyül­nek, kiabálnak egyesek? — A KPVDSZ-ben egyszer egy színész konferált és Vil- I Ion-balladákat szavalt. Ami­kor elkezdett beszélni, kifü­tyülték. De később mindenki odafigyelt. Hogy mit mond valaki, az az érdekes — mond- je Beretzky Pista. — Ki tudna érdekeset mon­dani, kit hozna ide? Némi gondolkodás után: — Például Berkesit. (Fél tu­cat könyvét felsorolják, mind­ketten olvasták). Közben Beke Pali. a klub vezetője ironikusan mosolyog. Nehéz dolgok ezek. Művészet itt szervezni, a fiatalokat pén­teken délután 5-től 10-ig első­sorban a tánc érdekli. Fogas kérdés: a táncon túl milyen pluszt adjon a KISZ, ha már az égisze alatt jött létre. Hogy, egészen konkréten: milyen szellemi táplálékot képes „le­nyelni” ez az ifjúság fütty nélkül. Majd kialakul, nagyon bízunk ebben. Váltás van, új zenekar száll- ja meg a színpadot. Idegesítő a szerelés. „Egy-egy-egy” — próbálgatják a mikrofonokat, erősítőket, selmereket. Min­denki pattanásig feszült ide­gekkel figyeli a menőket, akikre most csak azért nem tudok haragudni a körülmé­nyes szerelés miatt, mert kö­zöttük az énekes, egyébként orvostanhallgató ... hm-hm... barátom. Végre belekezdenek. Égszakadás-földindulás. Búcsúzom. Jő, jó, ez a beat- muzsika. De az én dobhár­tyámnak tisztes távolból. Miklósvári Zoltán A hétköznapi dolgok — el­szigetelten — alig tűnnek fel. De ha egyszerre, szinte kon­centráltan észlelhetnénk, iga­zán mulatságos látványban lenne részünk. Mondjuk, ha egy óriás pengéjű késsel egyet len nyisszantással valamennyi épület tetejét lemetszenénk, babajátékhoz hasonlóan tárul­na elénk az épületek falai között zajló élet hétköznapi- sága: minden egyszerre és egyidőben. Látnánk a beteget, aki rémülten kapja föl a jobb lábát, amint az orvos a fogó­val fogait ritkítja. Gyerek tanul a kissámlin, hokedlire könyökölve. Papa ül a kony­hában, ingujjban, újságot ol­vas. Iroda: gépírónő tükrét tá- ' masztja a gépnek, fésülködik, az íróasztalnál férfi ül, fejét karjába hajtva alszik. Albérlő i ül nyakig a fürdőkádban, ' énekel és a Nők lapját olvas- : sa. Értekezlet: fő helyen ül | a Fő, paksamétából gépiesen ! szaval, hamutartókban ciga- rettavég-hegyek, papírszele­tekre vetett izgalmas üzene- | tek utaznak az asztal alatt térdről-térdre. És akit e látvány még nem elégít ki, ereszkedjék lejjebb a fellegekből, és máris pon­tosabban körvonalazhatja a jelenségeket: fölismerheti a városrészeket, utcákat, falva­kat, egyes épületeket, jármű­veket. „Konkrété” például a sásdi kenyérgyárat. Apró em­berkék — ahogy látni tetszik, amint szorgoskodnak — le­tesznek egy súlyos, nagy, hosz- szú vasteknőt, amiben majd dagasztanak, vagy talán ke- lesztenek. Utána fölhúzzák a négy falat És már majdnem a tetőit is fölrakják, amikor rájönnek, hogy a nagyteknő nem ide való. A nagyteknő egy másik helyiségbe való. Az ajtónak hagyott nyíláson nem fér ki, — és bár falat bont­hatnának — mégis másképpen döntenek: autogén pisztollyal elvágják a nagyteknőt így lesz az egy nagyból, több apróteknő. Fenemód szeretnek a fel­nőttek játszani. Tetszik látni ott azt a szép, fehér, villa­szerű épületet a Kisszkókó utcában? Az a Szőlőskert ven­déglő. Meleg fényt árasztanak a falilámpák. Fehér asztalok. Szőnyegek. Intim boxok. Kan­dalló. Presszógép. Valaki dú- dolgatja, hogy feketeszárú cseresznye. Szolid vendégek. És „klassz fejek”, ök nem szolidak, de vendégek. És a nem szolid vendégek — mi­után kiisszák boraikat — ha­zafelé indulnak, át az udva­ron. ki a kapun és pusztán játékból a prizmába rakott szegélyköveket szétdobálják. Ki minél messzebb, az győz. Az az „erős fej”. A szolid vendégek pedig rendre föl­buknak a köveken. Aztán zá­rás előtt a fehérkabátos, han- gerlis pincélfiú kirohan az épületből, ismét prizmába rak ja a szegélyköveket. Ennek ez a rendje. Az „úr ír, a kutya ugat, a pincér felszolgál és követ hord”. Mindez, minden nap megismétlődik. Régóta folyik ez a játék. Amióta a köveket az útépítők itt hagy­ták. A megmaradt, „fölösle­ges” anyagot hagyták itt. Mi­óta? Ki tudja. Talán tavaly óta. Vagy Krisztus előtt két­ezer óta. Rég volt ciusban, a Műszaki Propagan­da hónap keretében okvetle­nül meghallgatok egy elő­adást. Mert olvastam a műsor nyomdai kefelevonatán, hogy a MÁV egyik mérnöke elő­adást tart a — gondolom az Olyan rég volt, mint- ami­lyen régi a Sásd—Szentlőrinc között délután 4—5 óra kö­rül közlekedő személyvonat. A személyvonat személykocsi­jába belép a kalauz, vállán táska, fezében a piszkavas. Fölcsapja a kályha tetejét, mégkurgálja a tüzet, kicsap a láng, a korom meg a bűz, az utasok versenyben köpködnek, aztán: „Uj felszállók menet­jegyeit kérem!” A kályhacső pedig a vagon tetején vágott résen át ontja a füstöt. Prí­ma. Azt is mondta a kalauz, hogy „Kérjük az utasokat, időnként dobjanak rá néhány lapáttal...!” Ezt a kalauz mondta. Én meg azt mondom — magamban —, hogy már­említett vicinális utasait is fölöttébb érdeklő témáról: „Az Alpok szerepe Európa közlekedésben” — nmei. Valóban, az Alpoknak milyen szerepe lehet a közlekedés­ben? Teszem fel: azok a jő, hideg alpesi szelek visszave­rik-e a füstöt az alpesi sze­mélyvonatok tetején kiálló európai kályhacsövekbe? De hát, hogyan is állunk a tető nélküli házakkal? Ér­dekes lehet — mondjuk egy bírósági épület is tető nélkül. Más városbéli igazságházről van szó, amely különben ép­pen olyan, mint bármelyik a világon. Folyosók, barna padok, némán, dühösen, ci­nikusan ülő emberek, ajtón ki-beviharzó, aktákat cipelő tűsarkok, büfében vitatkozó és szendvicsező ügyvédek, szi­gorú börtönőrök és ejtett vál- lú vádlottak, az udvaron poroló és szénhegy. A hom­lokzaton lepattogzó színét vesztett dombormű ábrázolja a dúskeblű Justitia istennőt, de a tárgyalóterem is egy­hangú: pulpitus, korlát, azj ső padsor használtan kójf5 a többi nem annyira. És itt egy nagydarab, nagy- tényerű, busafejű férfi topo­rog. Igazán harmatos lelkű egyén, ájulás környékezi, ha legyet lát vergődni a légyfo­gón, mert ő soha senkihez egy ujjal sem! Ha... nem pisztkálják, persze. Mert ha piszkálják, mint a minap is — akkor már nem ura indu­Politikai könyvhónap 1. Részlet * Poütttarf Könyv- hónapra a Kossuth Könyvkiadó­nál megjelent „Lenin rövid élet­rajza" e. könyvből. („Kuznyecov búcsúzóul ezt mondta: folyta­tás függ. 19. és vízsz. 73. bz. alatt.) 16. Kis helység Lausanne- tól NY-ra. 17. „A" dekorációja. Iá. Uralkodó kártyafigura. 19. Tá­vozó. 20. Névéi ős pióca. 22. 3,14; 1,14. 23. Papíron közölt. 24. Csürt- esavart felépítmény. 26. 101! 27. Kiejtett mássalhangzó az ált. is- koa I. o.-ban. 29. Papírra vettek. 31. Zavartan sír. 32. Görög levegő. 34. SRUYG. 35. Különböző magán­hangzók. 37. Nép ia, ige la. 38. Babilónia legendás alapítója. 41. Felkiáltás. 42. Erős a német nyelvben. 47. Növényi, állati vagy ásványi eredetű gyógyhatású anyag. 45. Fordított skálahang. 47. Igénybe veszi az orrát. 48. Be­cézett női név. 49. Statisztikai je­lentések. 52. Biztatás. 53. Nagy­község Fejér megyében. 54. Má­sodik személy tulajdonát. 58. Kér­dőszó. 59. Kisebb település Mon­tana államban. 60. Titok kezdete és vége. 61. Munkakönyvi mel­léklet 62. 599. 63. . . . ta, kisváros a Japán Agano folyó partján. 65. Visszafelé: ki innen! 67. Tájnyelvű beigli jelző. 68. órája, napja. 69. Ma kötöttek házasságot. 70. ML. 71. Ritkán szóló jelző. 72. Bíbor, bíborszínű. 73. Függ. 19. folyta­tása. 74. A Visztula mellékfolyója. 75. Kent. 76. Csendben derül. 77. AOK. 78. Gilbert szigetek egyike. 80. Moziüzemi Vállalat. 82. Sze­mélyes névmás. 83. Ékes latin ■461, -tői. 85. Magasított. 86. Élet­tele» tárggyal történik, ha titok­(IV. forduló) KOcaOge poszt*. M. Gyümölcsöző növények. 92. Cipész szerszáma (utolsó előtti négyzetben két be­tű), 94. Lila. »6. Edények. 97. Kis­község Baranyában. 98. Vontatást, szállítást gyorsító kézi eszköz. 100. NAR. 101. Település Lenkasz szigetén. 103. Holdfogyatkozás. 104. Személyes névmás. 106. Csibe- Jelző. 109. Második személy bir­tokos esete latinul. 110. UUU. 111. Közeli rokon. 112. Vándorló életet folytat. 114. Kétjegyű mássalhang­zó. 115. AA. 116. Német tőke. 118. Zamata. 119. Egyesek egyes he­lyeken Így tudnak ülni. Függőlegest 2. Számjelző, melyből öt közel kétmilliót ér. 3. Angol grófság. 4. Fém és személyes névmás. 5. Vetés széle. 6. Fesztiváljairól hí­res francia város. 7. Irodalmi műfaj. 8. Munkahelyi divatáruk. 9. „Egy” játékos szenvedély tár­gya. 10. Kelta nyelv ékhiánnyal kiejtve. 11. Okozatszülő. 12. Kér­dés többek után. 13. Béldudor fordítva. 14. Utolsó két betű helycseréjével szemeddel érzé­kelsz. 15. Az értékpapír-árfolyam értékének és névértékének meg­egyezése (+), 19. A vízszintes 1. folytatása. 20. AÖL. 21. Tibeti háziállat. 25. Kézbentart. 28. Hegy Berlinben. 30. Névelős német fe­keterigó (első kockában két be­tű). 32. S-sel az elején polinéziai szigetcsoport. 23. Görög betű. 35. Nemcsak ,,az” enyém. 36. Harag, és (latinul). 39. Pusztító. 40. A legrégibb jóshely. 42. A bridzsben ebből két féle van. Kicsi és nagy (12, 13). 43. KTK. 46. Egyes táj­nyelvekben nóta. 47. Dohányzik. 49. Olasz folyó. 50. Kétjegyű más. ■felhangzó. U. Több bejáratot. 52. Spanyol folyó. S*. Hangosan mon­dom. 59. Hátlan időegységek. 60. Háromszoros. 62, Régi országgyű­léseken résztvett képviselő napi­díja. 64. Ókori római hóközép. 65. Ilyen cipő a mokaszin. 66. Kötő­szó. 67. Különböző római számok. A számok közötti különbség 500— 500. 69. Mohamedán. 70. Memoár. 72. Épületelemet.. 73. Szovjet helység Balasovtói E-ra. 74/a. Ak 75. Szü­lő megszólítása. 76. Hajit 79. Helyrag. 90. Beigll-belső. 8l! Pe­rec, kifli, zsemle. 84. csecsebe­csék. 86. Lálálá. 87. Becézett űr­mérték. 89. Mint keverve. 91. Kb. 2500 fős település a Niger-f'orrás vidékén. 93. CSUA 95. Elölről biz­tatás, hátulról fém. 99. Tréfásan üt. ver. 101. Németül mivel. 105. Idegen észak. 107. Pap Romániá­ban. 108. Bicegve biceg. 111. Idős bácsi, 113. Rövidített latin részes határozó eset. 114. Fát őröl. 115. Németül fordítva heute. 116. KT. 117. Elek. 118. Idegen előljárószó. Vágy! Imre A Hl. forduló helyes megfej­tése: Társadalmi Szemle. Univerzum. Világesemények dióhéjban. Béke és Szocializmus. Könyvet nyertek: dr. Szatmári Lajos, Máté Rozika, Szomor Ká- rolyné, dr. Hargittai Ferenc, Tóth Antalné, Huza Zoltán, Csapó Jó­zsef, Kassal Imréné Pécs. Amb­rus Zoltán Mohács, Pataki Kál­mán Üjpetre. A IV. forduló megfejtéseit feb­ruár 17-1 g kérjük beküldeni a Kossuth Könyvkiadó Megyei Ki- rendeltségére (Pécs, József Attila u. 10.). Beküldendői az idézet (vízsz. L, JX. függ. UJ. latainak és ezért föl is pofoz­ta a zsúfolt autóbusz utasai­nak felét, s még utána két­szer a sárhányóba is belehara­pott. Bosszúból! Mert nagyon egyedül érzi magát, végülis magányos ember és igaza is van önnek igen tiszetelt Bí­rónő Kartársnő, hogy nekem egy galamblelkű asszony ké­ne, aki engem visszatart, aki­nek az ölébe hajthatnám a fejemet, aki az anyámra em­lékeztet engem, aki olyan szépen tud beszélni mint ön, tisztelt Bírónő Kartársnő... Talán, hogy megfogadjam a tanácsát, most tüstént, ezen­nel .. meg is kérném a ke­zét! A büntetést természetesen megfizetem előtte, mert én úriember vagyok . .. Ezt mondta a vádlott és zo­kogott. Én meg arra határozottan emlékszem, hogy az épület homlokzatán, a két- serpenvős mérleget tartó Jus­titia elpirult, pedig mondom, az idő ugyancsak pergette ar­cáról a vakolatot... Rab Ferenc Rajzolta: Erb Jáno*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom