Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-03 / 28. szám
IMS. FEBRUAR S. napló 3 Szükség van annyi érdekképviseleti műszakra? Helyeseljük, hogy Stier Jó-1 ■séf elvtárs szóvátette ezt a problémát Csak éppen nem kérdőjelet tettünk volna a cim után, hanem felkiáltójelet De még így, kérdőjellel sem felesleges cikk. Beszélnek róla. A gondolat tömegeket foglalkoztat, tisztázni kell Nem vitás a cikkben a jó szándék. Mindenki tudja, hogy most az új gazdasági rendszerben kétszeresen meg kell gondolni, hogy mire fordítunk minden egyes fillért, minden' egyes műszakot. Egyszóval, őt is az a gondolat foglalkoztatta, hogy miként lehetne olcsóbban? Elgondolkoztunk e cikken, aláhúztunk néhány szembeöt-1 lő mondatot. Hadd szóljunk néhány megjegyzést az aláhú- aottakhoz! Mi olcsóbb? Elismerjük, hogy akadhat olyan aktíva, aki, noha még dolga végeztével visszamehetne munkahelyére, nem megy vissza. Vele kétféle módszert használhatunk: vagy még tovább menni a tudatformálásban, vagy adminisztratív módszerekhez nyúlni. Melyik a hozzánk inkább méltó? Bél- ügy, döntsük el otthon, s döntésünkkel vizsgázik kollektívánk is. Ha pedig eldönteni sem merjük, küldjünk el mást, akiben megbízunk. Az az érzésünk, hogy a cikkből és még sokunk gondolkodásából hiányzik az édesapa áldozatkészsége. A hasonlat túloz persze, de még mindig fel-felbukkan a fillérekért való rettegés. Szívesen kivennénk az iskolából gyermekünket libát őrizni. Elfeledjük, hogy tíz év múlva többet fog érni, ha a gyermek esze csiszolódik. Nem a mi 20 év múlva kiűzetésre kerülő nyugdíjunk lész-e nagyobb akkor, ha ma fiataljainkból a KISZ melós helyett munkást nevel? Vajon nem nekünk lesz-e forint, rubel és dollár abból, ha sportolóink miatt felfigyelnek ránk, ha ebből előbb nagy népekkel barátság, majd kereskedelem, végül aktív fizetési mérleg lesz. De hogy lehessen, ahhoz falusi sparta- kiádok ezreit kell tartani. „Idézés bűnügyben!” — Tény leg baj ha van. De elkerülhető-e, és ha nem, kinek használ? Igazságügyi rendszerünk életünket és vagyonúnkat védő kerítés és őrző lakat. Kinek kell ezt beszerezni és felállítani? Vagy ma már feleslegesek ezek? Fogalmazzunk így: „Miért gyártunk lakatot? És ha már gyártunk, fizettessük meg a tolvajjal.” Az igazságszolgáltatási rendszer egyébként éppen úgy a miénk, mint például saját üzemünk készanyag raktára. Nem mindegy az, hogy költségeink napidíj, vagy forgalmi adó formájában fizetjük? Gondoljuk át, melyik olcsóbb: sok más áldozaton túl néhány ezer a munkásőrökre fordított műszak, vagy csak egyetlenegy rövid időre is visszatérő 1956? Megfontoltan! Kétségtelenül előfordul, hogy egy-egy üzemből szinte j minden egyes értekezletre < vagy tanfolyamra ugyanazt az í embert küldik. Célirányos-e [ emiatt a tanfolyamokat gyé- ríterii, illetve a képzés szintjét levenni? De nézzük meg, miként is! kerül valaki egy tanfolyamra? Először is a központi szer- j vekhez beérkeznek az üze- \ mekből az igények. Azután a S központi szerv megállapítja, j hogy milyen képzésre van <. szükség. Azután szervez az < igények felmért iránya és < mennyisége szerint tanfolya- \ mókát. Ezután kiír az üzem- £ nek, hogy a bizonyos tanfo-; lyamra akar-e küldeni megbízottat, és ha igen, kit és í pontosan hányat. Majd az) üzem visszaír és számszerintí megnevezi vagy névszerint is J megjelöli, hogy kit kíván aj kérdéses tanfolyamra elkülde-1 ni. Ezután — tehát csak az utolsó fázisban — ír ki a központi szerv az igazgatónak és kéri ki azt a személyt, akit az üzem, illetve az alapszerv tanfolyamra kíván küldeni. Ha ez így van, akkor nem érthető az eredetileg felvetett kérdés. Ha pedig nincs így, akkor mi kérdezünk: hol van az üzem alapszerveinek a koordinált munkája? Hol vannak azok a párt, szakszervezeti és KISZ-bizottságok, melyek mindenbe belelátnak és mindent irányítanak? De főképp hol vannak azok az oktatási előadók, akiknek a bizottságok irányítására személyesen össze kell hangolni azt a kérdést, hogy milyen tanfolyamból mennyit kérünk, és azokra mikor, kit küldünk el. Tényleg helytelen mindig ugyanazt az embert behívni. De nem sokkal helytelenebb mindig őt küldeni? Volt valami helyes is az egykori bíróválasztási rendszerben, ahol a tisztség férfiról férfira az egész falun körbejárt. Szervezzük így meg a tanfolyam-, ra járást elsősorban a választott tisztségviselők körében. És egy másik körforgásban az alapszervi munkába terjesszük ezt ki minden tagra, illetve dolgozóra. Addig, amíg az eszmék fürdőjén nem esik át mindenki elégszer és eléggé, központi tanfolyamokon és otthoni szemáriumokban, addig kell mélyíteni és szaporítani az alkalmakat javunkra és költségünkre Megéri Ennek a költségnek bele kell férnie éppen úgy a pénzügyi keretbe, mint a munkaidőbe. Természetesen nem pazarlóan, hanem a szükséges mértékben. Ez a szükség nem csorbíthatja vívmányainkat. Ha már valahol szabad a szombat, ne csináljunk belőle bujtatott túlmunkát. Tömegméretekben kvalifikált dolgozó réteg enélkül is hozza a tervet, és meg is érdemli a jobb és több munkáért a több pihenést A Baranya megyei Szakszervezetek oktatási aktívái jelenleg egyhetes képzésen vannak együtt. Mi, akik éppen ezzel a kérdéssel egy teljes hetet foglalkoztunk, látjuk, hogy Stier elvtárs gondolata sokak álláspontját fejezi ki. Itt is az 50 személyes teremben már csak 27-en vagyunk. A hívott üzemeknek majdnem fele hiányzik, ök sem hiszik el, hogy ez kell, hogy megéri, ha sokba is kerül. Pedig szükséges és vannak kérdések, amit másként nem lehet megoldani. Például a mi egyhetes munkaidő alatti tanfolyamunkat, ha esti műszakban, illetve műszakon túl végeznénk. 14—15 estét foglalna el. És az sem lenne tökéletes, mert sokan akkor nem a délelőtti, hanem csupán az esti műszakról hiányoznának. Alkalmunk van mérni az elmaradt műszakok értékét. Erről már vitázni is tudunk, de még nem próbáltuk felmérni a társadalmi munka hatékonyságát. S kinek volna ez feladata, ha nem a nagyüzemi, üzemi, kerületi párt, szakszervezeti és KlSZ-bizott- ságoknak. de az igazgatóknak is, A mérleg ugyanis nem helyesen mutat, ha nem kétol- dalról mér. Ezért kell beszélni a dolgokról, s széleskörben elfo- fogadtatni, hogy a jól méretezett és helyesen időzített érdekképviseleti műszak kell. Igenis arra szükség \7an, és perspektívában gazdaságos. Az SZMT oktatási tanfolyamának hallgatói. Külföldi lapok Lolt'a a Bem utcában A városi ■ ■ ti.úu v, - Ivére a ’ere itcába költözött a Pos» külföldi és divatlapok boltja, a Vapló hirdetésfelvevő Irodája. A bolt az új helyén a korábbiakhoz A-est majdnem dupla forgalmat bonyolít le. Érettségizett lányok a munkapadnál A félhomályos műhelyekkel körülbástyázott ormótlan szerelőcsarnok mellett, úgy hat a fiatal, karcsú, egy emeletes kompresszorüzem, mintha egy órás műhelyét hasonlítanák össze a falusi kovácsműhellyel. Pedig egy évtizeddel ezelőtt, mikor felépült a nagycsarnok, korszerű volt a maga nemében. A Heating- kályhás fűtés és a tetőmegvilágítás akkor a mennyországot jelentette a szerelőknek, akik addig huzatos szi- j nekben vagy a szabad ég alatt szerelték össze a traktorokat. Csak akkor vették észre, hogy a két kályha és a meny- nyezet lámpasora bizony nehezen birkózik a csarnok méreteivel, amikor három évvel ezelőtt a szomszédban felépült a modern kompresszorüzem központi fűtéssel, fényBerze Nagy János Népköltési gyűjtemény Dr. Berze Nagy János neves néprajztudósunk nagy és eredményekben gazdag munkáját már egyetemi hallgató korában elkezdte. Nemcsak népmeséket gyűjtött. Ugyanis — nemrég előkerült dallamgyűjtő füzetének adatai szerint — magyar népi dallamokat is gyűjtött az „Ethnographia” tudományos közlöny számára. Fia. ifjú dr. Berze Nagy János Budapesten 1965-ben az Országos Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában végzett kutató munkája közben újabb elsárgult kéziratokra talált. E kéziratok dr. Berze Nagy János néprajztudós által kb. 1900—1901. években ugyancsak egyetemi hallgató, illetve tanárjelölt korában — legnagyobb részében Heves és Szolnok megyékben — tehát a Palócságban és a Tisza mentén — feljegyzett magyar népballadákat tartalmazzák. Figyelemmel a népballadák tudományos értékére, eredetiségére és viszonylagos régiségére, a gyűjtés fényt vet a századforduló népköltészetének életére, a népi irodalmi Ízlés akkori állapotára is. végül új ada- , tokka] mutatja be a nagy ‘ néprajztudós első népköltési gyűjteményének feljegyzését. E népballadagyűjteményt a hozzájuk írt tudományos jegyzetekkel együtt ízléses formában és tudományos gonddal a „Pécs-Baranyai Múzeumbarátok Köre’’ adta ki. csővilágítással, az emeleten modern bútorokltal berendezett irodákkal, fűtött öltözőkkel, melegvizes zuhanyozókkal. Nemcsak az üzem fiatal, hanem a benne dolgozók is. Az országosan szakosított üzemben a Dunántúlnak, s részben a Duna—Tisza közének 16 év 25 év közötti fiatalok javítják a meghibásodott traktor-, teherautó- és autóbuszkompresszorokat. A műhely átlagos életkora 23 év. A fiatal részleg tavaly közel 10 millióval járult hozzá a mágocsi gépjavító állomás eredményéhez, mint az egyik legnyereségesebb ágazat. A földszinti, nappali megvilágítási, tiszta, barátságosan meleg szerelőteremben vidám kép tárul elém. A halkan zümmögő, szép, új gépek fölé overálos fiúk hajolnak, a kompresszorszerelő szalag mellett lányok ülnek sorban és adják egymás keze alá a félkész darabokat. Bállá Elvira, Kiss Magda. Csordis Erzsébet, Máté Klára, Mező Kati és a többiek. Betanított munkások, a környékről járnak be, a legtöbben Nagyhajmásról és Mekényesről. Egyikük sincs még húsz éves. A műszak ..korelnöke” a 19 éves Kertész Lászlóné, a műhely meosának a felesége, aki tavaly érettségizett a dombóvári gimnáziumban. Olajos ujjai között parányi csapágyat morzsolgat, s nevetve vono- gatja a vállát, mikor megkérdezem, vajon nagyon szigorú-e a meos, aki igen büszke rá, hogy feleségét le tudta beszélni az irodistáskodásról és eljött ide a kompresszorüzembe. Mágocson. a fiatal- asszony szüleinél laknak, egészen kezdő házasok, kell a pénz. Igaz, Kati kezdő órabére csak 5 forint — egy hónapja dolgozik szálason —, de a munka könnyű, s a munkahely nagyon tiszta, egészséges. Ez a véleménye a 18 éves Mező Katalinnak is. a szalag túlsó végén, aki Mekényesről i&t be mindennap busszal. Három évet dolgozott fizikai munkásként az erdőgazdaságnál. Négykor vége a műszaknak, meleg vízben megfüröd- nek. s frissen, csinosan utcai ruhában indulnak haza, akárha irodában dolgoznának. Hat hónapja dolgozik itt két barátnőjével, akik szintén az erdőgazdaságtól jöttek át, s olyan jól érzik magukat, hogy csak felsőfokon tudnak nyilatkozni minderről. Pál Júlia nem szalagon dolgozik, hanem köszörűs szakmunkásnak készül Kiss Józsi bácsi keze alatt. A mester, vagyis Kiss József jómaga is új ember az üzemben, csak tavaly óta dolgozik Mágocson, előtte hét évet húzott le a csepeli szerszámgépgyárban. Jágónaki, s amikor meghallotta, hogy a gépjavítóhoz egy új típusú szovjet köszörűgép érkezett, és jól képzett szakmunkást keresnek melléje, hazajött — Komoly, fegyelmezett és okos lány — mondja Julikéról — jó köszörűs lesz. Az Idén új gépet kapunk, azt már ő fogja egyedül kezelni. Julika 19 éves. tavaly érett- ' ségizett a dombóvári gimnáziumban. | A gépjavítónál 20 nő dolgozik, s többen érettségi Után jöttek ide betanított szerelő munkát végezni, szakmát tanulni. Az idén felvett fiúk közül is nvolunak van érettségije, belőlük esztergályos, forgácsoló. traktorszerelő lesz. A Mágocsi Gépíavító Állomásnak jelenleg 210 dolgozója van. s évente 25 fiút és lányt vesznek fel ipari tanu- I lónak. Nemcsak a komnresz- ■ szór üzemben, de a többi részlegben is alacsony az átlag kor. 26—27 év. a fiatalokat és főleg az érettségizetteket a modem kompresszor üzem vonza, mint a mágnes. Kulturált, városi szintű üzem. s szociális ellátottsága Is városi színvonalú. Minden dicséret a gépjavító vezetőié. ' akik egy idő óta tudatosan | helyeznek ilyen nagy súlyt a j szociális kérdésekre. A mező- gazdasági üzemekben Is egyre több vezető ráébred arra, hogy nem a munka, hanem a mostoha munkakörülmények riasztják el a fiatalokat. A kulturált viszonyok között dolgozó mágocsj fiatalok nem | érzik becsapva magukat azért, mert érettségivel szakmunkások lesznek. — Rné — A lottó nyerőszámai A Sportfogadás! és Lőtté Igazgatóság tájékoztatása szerint s sárbogárdi Járást művelődési házban megtartott lottósorsoláson, az ». Játékhéten a következő számokat húzták ki: 36, 42, 53, 55, 63 Cdenberg emlékezete Nemcsak a világ nyomdászai, de az egész kultúr- világ ma emlékezik meg Gutenberg János halálának ötszázadik évfordulójáról. Nem túlzott ez a főhajtás Gutenberg emléke előtt, — hanem kötelesség, a hála kötelessége is. Az, hogy a gondolat, a szellem szárnyaltat kapott, s a nyomtatott betű segítségével közkinccsé válhatott, — az ő nevéhez fűződik. Az elmúlt századok folyamán sok vita zajlott személye és találmánya, a mozgatható betű körül. Vitatták elsőségét, felavatták a „schwarze Kunst” szentjévé. — s lerántották az ötletlopó pénz- sóvár kalmár szintjére, kit roppant gyanús, titokzatos mesterségének űzésében csak a vagyonharácsolás vágya hajtott, — de mindez ma már nem fontos. Nem fontos azért, mert az egymással vitázó, inkább önmagukat megörökíteni kívánó szofisztikus szórágók könyvtárnyi kötetei igazában mitsem árthattak Gutenberg János, ma már félévezred fölé magasodó alakjának, — aminthogy nem árthattak a fáraók piramisainak a homokszemek miriárdjai sem. Korát megelőzően a szellem termékei, — az ókor klasszikusai éppúgy, mint a biblia —, a kódexek, gyakran egy élet munkájával írott-rajzolt pergamen lapjain vastagfalú kolostorok és fejedelmi könyvtárak féltett, polchoz láncolt kincse volt. Egyszerű ember se nem látta, se nem remélhette, hogy ismerője lehessen Vergilius, Horatius ódáinak, vagy éppen Sofok- lész, Aiszkhülosz drámáinak. Ám a reneszánsz felszabadító friss légáramlata nyomán egyre sürgetőbb a tömegek tudásszomja, s a kor, i- akár a kagylóba került idegen test a gyöngyöt, — mondhatjuk, szinte kikényszeríti a szellemi termékek többszörözésének megoldását. Mainz városában az ezermester hírében álló Gutenberg János talált először megoldást az ólomból egyenként öntött, tehát mozgatható betűk és a szőlőpréshez hasoló működésű nyomtató sajtó segítségével. A kor igényének megfelelően, s egyben grandiózus feladatként a biblia készítésére vállalkozott, mely csodálatosan szép és hatalmas művet „42 soros biblia” néven tartja számon a kultúrtörténet. Munkássága addig nem ismert gyorsasággal terjedt: az 1450-től 1500-ig eltelt ötven év alatt Európa tizennyolc országának 260 városában több mint 1120 nyomda kezdte meg működését, amelyek ugyanezen idő alatt több mint tizenhatezer különböző könyvet nvomtattak. Ez a néhány számadat is szemléletesen bizonyítja a tömegek betűéhségét, amely az azóta eltelt századok alatt sem csillapodott, — sőt fokozódott és életadó eleme lett a tudásnak, a haladásnak és egyetemes fejlődésnek. Ha csupán e szűkre szabottan elmondottak tükrében tekintünk Gutenberg János személyére és alkotására, akkor is bizonnyal úgy véliük, hogy őreá valóban illenek Horatius Carminájának sorai: „Exegi monumentum aere perennius regalique situ pyramidum altius”. „Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb s a királyi gúlák Ormánál magasabb”.., Borsj Karoly i