Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-20 / 42. szám
1968. FEBRUAR 28. napló 3 A magyar nagykövet beszéde a moszkvai tv-ben Zökkenőmentes együttműködés A Bevételi Igazgatóság szerepe az új gazdaságirányítási rer\dszerben Szipka József hazánk moszkvai nagykövete vasárnap televízió-beszédében méltatta a húsz évvel ezelőtt aláírt szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés jelentőségét. A magyar nagykövet egyebek mellett hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a kommunista és munkáspártok konzultatív találkozóját Budapesten tartják meg. Serény! László KapoM-díJas faragó népművész somogyi virágmotivu- mokkal díszített dobozokat és busó fejekkel díszített használati tárgyakat készített, (cigarettakínálót, írókészlet-tartót, fali gyertyatartót), melyeket a fővárosba küld- jtek zsűrizésre. A pécsi fafaragó népi iparművész busómotivumok- kal újabb tárgyak készítését tervezi. A címben szereplő intézmény pontos neve: a Pénzügyminisztérium Bevételi Fő- igazgatóságának területi Igazgatósága. Baranyán kívül Tolna, Somogy és Zala megyékre terjed ki a feladatköre, amelyet tömören így fogalmazhatnánk meg: az állami vállalatok pénzügyi revizora, amely az adóztatással összefüggő számviteli rendet és mérlegvalódiságot ellenőrzi, amit eddig a szaktárcák végeztek. Ebből következett a kézenfekvő kérdés, amelyet dr. Buzánszky Józsefnek, a területi igazgatóság vezetőjének tettünk fel: — Mi tette szükségessé » pénzügyi ellenőrzés új rend szerének bevezetését? — A választ mindjárt azzal kezdeném, hogy a korábbi adóellenőrzés szükségszerűen igazodott az ismert terv-le- bontásos jövedelemelvonási vagy adóztatási rendszerhez, ami a népgazdaság tejlődese folytán elkerülhetetlenné tette, hogy a minisztériumokon illetve Központi Adóhivatalon kívül több más szerv is beleszóljon a vállalatok pénzügyi ellenőrzésébe. Ismeretes, hogy a helyszíni ellenőrzések meny nyisége az utóbbi években növekvő tendenciát mutatott Például a minisztériumok a tárcájukhoz tartozó vállalatok rendszeres mérleg-felülvizsgálata mellett a mérlegek jóváhagyásával is foglalkoztak, amíg a bankok a pénz forgalmát és a hitelt, az adóhatóságok az állami kötelezettségek teljesítését, az SZTK a járulékok levonását ellenőrizte, vagyis e különböző szervek évenként átlagosan 130 revizori napon át végeztek ellenőrzést a vállalatoknál. — Ebből természetszerűen az következett, hogy a vállalatok gazdasági tevékenységének átfogó értékelése mindinkább háttérbe szorult, noha időközben számos kezdeményezés történt e probléma korrigálására. — Mivel a vállalatok nyilvánvalóan továbbra is az illetékes szaktárcákhoz tartoznak, nem okoz-e ütközést ez a minisztériumok és az ellenőrzés szerepét betöltő új intézmény között7 — Az új gazdaságirányítási rendszer lehetővé, sőt szükségszerűvé teszi, hogy a jövőben a minisztériumok a felügyeletük alá tartozó vállalatoknál az éves mérleg-revi- zió és más apróbb-nagyobb j ellenőrzési tevékenység helyett átfogóbb gazdasági ellenőrzést fejtsenek ki. Az adóhatóság, illetve a mi dolgunk lesz az, hogy ellenőrizzük az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségek teljesítését, és a különféle pénzügyhatósági jogszabályok betartását a vállalatoknál. Ez azt jelenti, hogy mi vállaljuk át a közgazdasági tartalmukban is valóságossá vált adók bevallásának továbbá az adóalapok kimunkálásának és az adók befizetésének ellenőrzését. Emellett feladatunk még a különféle pénzügyi konstrukciók gyakorlati hatásának értékelése is, ami any- nyit jelent, hogy az adóellenőrzés tartalmában, jellegében és módszerében is kiszélesedik, illetve átalakul pénzügyi revízióvá.... — Az ellenőrzésnek ez sokfélesége nem jelent-e a régebbinél is gyakoribb netyszíni vizsgálatokat, j ezzel többrétű beavatkozást is a vállalati életbe és a vezetés önállóságába? — Semmiképpen. Ugyanis az egyik legfontosabb feladat, a mérleg jóváhagyása a vállalati igazgatók, a szövetkezetekben pedig a közgyűlés feladata lesz. A jövőben tehát sem a szaktárcák, sem az adóihatóság nem hagyhat jóvá vállalati illetve szövetkezeti mérleget A feladatunkat képező pénzügyi revíziónak abból kell kiindulnia, hogy a vállalatok az új gazdaság- irányítási rendszerben minden lehetőt el fognak követni gazdaságosságuk illetve nyereségük növelésére, — ami törvényes keretek között nemcsak vállalati, hanem nyilvánvalóan népgazdasági érdek is. Nos. ebből következik a mi feladatunk is, hogy a vállalati nyereségből származó adók teljes egészében és időben az államkasszába kerüljenek, vagyis a vállalatok nyereségét ne növeljék eltitkolt adók. Ami pedig a vállalatvezetők által jóváhagyott mérlegeket illeti, egészen természetes, hogy revíziónknak ki kell terjednie a mérleg valódiságvizsgálatára is, mert mindenekelőtt ez adja meg a lehetőséget a nyereségadó alapjának, mértékének világos és egyértelmű megállapítására. Emellett persze folyamatos feladatot jelent számunkra az eszközlekötési járulék, az illetményadó, a vállalati termelési adó, a forgalmi adó, az árkiegészítés és egyéb támogatás indokoltságának, szabályszerűségének vizsgálata is... — Történtek-e már vizsgálatok, és ha igen, milyen tapasztalatokkal jártak? — Erről egyelőre korai volna nyilatkozni, mert azon túlmenően, hogy részt veszünk a vállalatok múlt évi zárómérlegének felülvizsgálásában, jelenleg még az intézmény és a vállalatok közötti kapcsolatok kiépítésénél tartunk. Ezt természetesen ösz- szekötjük a megjelent jogszabályok ismertetésével, illetve azok helyes és egyöntetű értelmezésével, hogy ezáltal is kölcsönös és zökkenőmentes legyen az együttműködés. Vagyis arra törekszünk, hogy e kapcsolatot a vállalatok maguk is igényeljék, ami azt jelenti, hogy maguk is segítsék elő a vállalati és a nép- gazdasági érdek együttes érvényesülését P. GY. Napirenden: az önjáró íejtésbiztosítás Egy korszerű bánya belső képet önjáró biztosítással, szállítószalag gal — gépi jövesztéssel. Hegyet tartó acélvállak A műszaki fejlesztés megmentette az angol szénipart Automatizált óriásfejtések — A Mecsek még sok nehézséget rejteget A 40-es évek végén olyan mélypontfa jutott Anglia szénbányászáta, mint azt megelőzően még soha. s ezt nemcsak a tőzsde egyre értéktelenebb szénpapírjai bizonyították. Borúlátás és kedvetlenség uralkodott el az iparág szakembereinek egy jelentős csoportján is. s ezért volt kétszeres bátorság azok tette, akik ebben a nehéz helyzetben vállalni merték a totális rekonstrukció anyagi terheit és erkölcsi konzekvenciáit. 4 Az oly sokáig halogatott, mindenre kiterjedő műszaki fejlesztés pár év alatt robbanásszerű változásokat hozott. Gépesítették a jövesztést, szállítást. rakodást, minimálisra csökkentették az improduktív műszakok számát, megsokszorozták az előrehaladási sebességeket — s mindezek betetőzéseképpen 1954-ben üzembehelyezték az első lépegető biztosító berendezéseket. Órák helyett percek Az eredmény lenyűgöző vplt. Míg a hagyományos robbantásos jövesztés alkalmazásával — 2 méteres telepvastagság mellett —. 257 tonna szenet hoztak ki naponta egy-egy 100 méter hosszúságú, fával biztosított fejtésből, a gépi jövesztés bevezetése után. önjáNői pulóverek harmincféle színben Nincs még másfél esztendeje, hogy Debrecen és Balassagyarmat után Pécsett is telephelyet létesített a Budapesti Kötöttárugyár. A Pécsi Hőerőmű Vállalat szomszédságában lévő felvonulási épületek egyikében kaptak helyet még a múlt évben és így lehetőség nyílt arra, hogy erőteljesebb fejlesztést hajtsanak végre. 1967-ben 44 700 női pulóvert kötöttek a bedolgozók, akiknek létszáma múlt év januárjában még csak 7, december 31-én már éppen tízszerese, azaz 70 fő volt. Az elmúlt napokban pedig nyolcvanháromra emelkedett az összlétszám. Mester Gyula művezető ■— egyben a pécsi telep vezetője — elmondotta, hogy több jelentős elképzelést szeretnének valóraváltani ebben az esztendőben. . — Már január közepén itt helyben megkezdtük a lekötött pulóverek összeállítását. Ugyan is az eddigi gyakorlat az volt, hogy a bedolgozók a kötéseket itt nálunk leadták, innét a szállítmány Debrecenbe érkezett, ahol' összeállították az ujj-, illetve mell- és hátrészt, majd a kész pulóver pesti törzsgyárunkba került. Most aztán, hogy kaptunk egy ösz- szeállítógépet, a végterméket küldjük közvetlenül Budapestre. Rövidesen kapunk egy ket- lizőgépet is. Ha üzembeállítjuk. megkezdjük a kétféle fazonú férfipulóverek gyártását is. — Mennyi pulóvert gyártanak ebben az évben? — Szeretnénk százezer darabot lekötni. Ehhez a létszámot száz főre emeljük. A százezer pulóver negyven százaléka a férfiak részére készül. — Jut-e a belkereskedelemnek? — Mi egészen kis termelő- egysége vagyunk törzsgyárunknak. A termékek zöme exportáru. De valószínű lesz arra lehetőség, hogy a pécsi nagykereskedelmi szervek is kapjanak bizonyos mennyiséget. Az biztos, hogy termékeinknek lenne sikere a helyi vásárlóközönség körében ... Végül pedig: nézzük csak meg, milyen termékeket gyárt a vállalat pécsi bedolgozó gárdája? Körülbelül 30 féle színben kötnek, szintetikus, úgynevezett „cashmilon” anyagból testhez simuló, köny- nyen mosható. könnyű női pulóvert. Azonos színben két- szálas gyöngy-, illetve simakötésű férfipulóvereket is előállítanak, amennyiben az említett gép megérkezik. Szűk ség esetén a megrendelő kívánsága szerint, akár kis tételeket is szállítanak majd. A pécsi kereskedelmi szervek ügyességén múlik, hogy a törzsgyárral történő megbeszélés alapján a város kirakataiban is helyet kapjanak a Budapesti Finomkötöttárugyár igazán szép termékei. rő biztosító szerkezetek felhasználásával, 710 tonna fölé emelték ezt a számot. A magyarázat: ugrásszerűen megnőtt a fejtésekben a produktív — „szénmozgató” —. munkával eltöltött idő. a fejtés és biztosítás között ugyanis számos, ideiglenes jellegű munkafolyamat feleslegessé vált. Az új lehetőségeket természetesen az angolokkal egy- időben más államok is felismerték, ha nem is alkalmazták olyan széleskörűen. A britek után a Szovjetunió, Nyugat-Németország. Francia- ország és Lengyelország is számos önjáró biztosítási rendszert kísérletezett ki és állított a termelés szolgálatába. A hidraulika elvén működő lépegető biztosítások három fő csoportja alakult ki az évek folyamán: a keretes, a blokkos és a pajzsos — ez utóbbi elsősorban szovjet ötletek alapján. Az altípusok száma ma már meghaladja az ötvenet. A működési alapelv valamennyinél közös: a nyomást felfogó tárnok hidraulikus úton feszíthetők. s az előrelépés sakktábla-elv alapján, a fejtés előrehaladásának megfelelően fokozatosan történik. A beépített tárnok átlagos teherbíróképessége 35— 40 tonna, de vannak olyan egységek is. melyek a 60 tonnás nyomást is elviselik. A legjobb típusok „lépéshossza” megközelíti az egy métert, s így nagykapacitású jövesztő- gépek beépítésével megteremtődött a kevés emberrel dolgozó. automatizált óriásfejtések kialakításának minden alapvető feltétele. Hazai helyzet Viszonylag kis késéssel Magyarország is bekapcsolódott a bányaipari kutatóintézetek és gépgyárak nagy nemzetközi versenyébe, amire nagy szükség is volt. mert a külföldi cégek típusaik túlnyomó többségét lapos telepekre kísérletezték ki. A rossz geológiai adottságaikról híres magyar bányák ezeket a gépeket egy az egyben nem vehették át. Az első kísérletek 1953- ban kezdődtek az Ursitz-féle pajzzsal. Később egy háromtagú mérnökkollektíva HKV- 1000 jelű gépe került le a bányába — sajnos, a vártnál gyengébb eredményeket produkálva. A magyar típusok főhibája: gyengeségük, gyakori meghibásodásuk. A közelmúltban viszonylag nagyszabású import-beszerzésekre került ezért sor: az angol Dob- son-cég jól bevált, nagy strapabíró szerkezeteit helyezték üzembe Borsodban és Oroszlányban. A probléma ezzel azonban még csak részben oldódott meg — a meredek dőlésű fejtésekben ezeket az automatikákat sem lehet beállítani. márpedig a magyar bányák széntermelő munkahelyeinek többsége ilyen. Különösen nehéz helyzetben vannak a mecseki üzemek. Mindennaposak a geológiai meglepetések, s nem egy fejtés érdemelte már ki a „kút” elnevezést. A vállalat szakemberei több éves munkával először a kérdés elméleti vonatkozásait igyekeztek tisztázni. gondosan elemezve a folyamatosan piacradobott új típusok műszaki és gazdaságossági adatait. A pécsiek közül többen — mindenek előtt Szabó Dezső. Mányó Mihály és Szilágyi Antal — az önjáró biztosítási technika ór- szágosan is elismert „teoretikusai” lettek — sőt Sebestyén Béla. Széchenyi-aknai főmérnök és munkacsoportja speciális. „mecseki” lépegető rendszer kialakítására is vállalkozott. Régi és új gondok A Mecseki Szénbányák idei első műszaki értekezletén hivatalosan is napirendre tűzték önjáró biztosítás lehetőségszerinti meghonosítását. Ez a program azonban a régiek mellett számos új göndot is felvet. Régi gond például az öngyulladásos tüzek elleni hathatós védelem, am; ilyen nagy értékű berendezés esetén fokozott jelentőséget kap. Mielőbbi megoldásra vár a gépi jövesztés problémája, mert a legkorszerűbb biztosítási technika csak hasonló színvonalú jövesztési eljárással egybekapcsolva lehet igazán eredményes. De az új gondok sem kisebb kaliberűek: megfelelő hosszúságú fejtéseket kell biztosítani. meg kell szervezni a gépek gyors és alacsony költségű áttelepítését, nem is beszélve a geológusok előrejelző tevékenységével kapcsolatos óriási felelősségéről. Az elméleti kérdések tisztázása után most a legkülönbözőbb típusok valós munkaerényeit veszik majd szemügyre a mecseki szakemberek. Először természetesen idegen bányákban, s aztán — talán már' jövőre — itthon is. Az eddigi tapasztalatok alapján mindesetre az látszik célszerűbbnek. hogy a hazai kísérletezgetés és egyedi gyártás helyett a mecseki üzemek is külföldi gyáraktól vásárolják meg a nehéz körülményekhez legjobban alkalmazkodó „hegyeket tartó acélvállakat”. Békés Sándor — Női átmeneti kabát 395—150 forintért. Női ballon barna nadrág 360 forintért. Női jeresey barna nadrág 230 forintért, férfi fehér ;ng 68 forintért vásárolható a Leértékelt Áruk Sallai u. boltjában. (x)
