Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-16 / 12. szám

\ 2 napló 1968. JANUÄR 1«. 4- LONDON: John Gollant újra megválasztották a Köz­ponti Bizottság főtitkárává. | Frank Stanley, a párt eddigi elnöke pedig a Politikai Bi­zottság tagja és a londoni vá­rost pártszervezet titkára lett. Helyére a 38 éves dr. Tony Chater-t választották. A vég­rehajtó Bizottság Jack Wod- dls-t, a Politikai Bizottság tagját és Betty Matthews-t jelölte ki a budapesti konzul­tatív találkozón résztvevő an- ' goi pártküldöttség tagjaivá. + LONDON: A londoni Sunday Times jelentése szerint Johnson elnök személyes üzenetében szólí­totta fel Wilsou miniszterelnököt, ; ho^y Nagy-Britannia katonai ki- | adásait ne csökkentse nagyobb . mértékben, mint amennyire ok- ! vetlen szükséges. Az üzenet tudtul > adja, hogy az amerikai elnök sze­rint a brit katonai költségvetés­ben előirányzott megtakarítások 1 túlm ennek azokon a korlátozáso­kon, amelyeket a gazdasági hely­set megkövetel és ez belpolitikai •kok miatt történik. 4- HAVANNA: Vasárnap a rendőrség szabadon engedte azokat a perui kommunistá­kat, akiket néhány napja az Unitad című illegális lap szerkesztőségében tartott raz­ziánál tartóztattak le. + LONDON: Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén állást foglalt a brit kormánynak ama törekvése ellen hogy gazdasági és pénzügyi nehézségeit a dolgozók rovására oldja meg. A kommu­nista párt felszólította a baloldali erőket hogy egységesen lépjenek fel a kormány „takarékossági” tervei ellen, 4 BUKAREST: NicoLae Ceausescu, a Román Kommu­nista Párt főtitkára Paul Ni- eulescu-Mizil. a párt állandó elnöksége végrehajtó bizott­ságának tagja, a KB titkára és Mihaj DaJea. a KB titkára társaságában vasárnap Pre- t^tlealon fogadta Georges Mar- 1 chais-t, a Francia Kommunis­ta Párt Politikai Bizottságá­nak tagját, a Központi Bi­zottság titkárát-V PÁRIZS: Január M-án és IV- én összeül a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának plé­numa» A napirendjén két kérdés szerepel: Előkészületek a kommu­nista és munkáspárttok nemzet­közi tanácskozására, ideológiai hare és propaganda-munka a tö­megek között. 4- SANTIAGO. OSLO. A Chilej Kommunista Párt részt vesz a kommunista- és mun­káspártok budapesti konzulta­tív tanácskozásán — jelentet­te kj Louis Vocorváian, a Párt Központi Bizottságának főtitkára. Oslóban ugyancsak bejelentették, hogy a Norvég Kommunista Párt szintén kép­viselteti magát a budapesti tanácskozáson. 4- MOSZKVA: Mint * Pravda tokiói tudósítója jelenti, a kínaiak már a nemzetközi segélyjelekre, I az SOS-re fenntartott hullámhosz- szón is propagandát fejtenek ki. Néhány kínai adóállomás tavaly j óta az 500 kilociklus frekvencián | Mao idézeteket sugároz. A japán | tengeri figyelőszolgálat szerint ez ! év januárjától naponta húsz—har- ! mine, esetenként 12 perces ilyen . adásuk van az SOS hullámhosz- szán. 4 BECS: Az osztrák kor­mánypárt vezetői között a hét végén is folytak tárgyalá­sok a valószínűleg még e hé­ten megalakuló új kabinetről. Egybehangzó értesülések sze­rint Withalm, a néppárt fő­titkára is belép az új kor­mányba alkancellárként, azaz Klaus kancellár szaktárcanél­küli helyetteseként. A lapok úgy tudják, hogy leváltják Toncic külügyminisztert is, akinek' helyébe Waldheim, Ausztria jelenlegi ENSZ-beli nagykövete lépne. ó MÜNCHEN: Az újfasiszta Nemzeti Demokrata Pari elnöksé­ge nyiit levelet intéze t Kjesinger nyugatnémet kancellárhoz. A levél felszólítja Kiesingert, indítson hi­vatalos vizsgálatot és bizonyítsa be, ha tudja bogy a párt alkot­mányellenes és újfasiszta Irányvo­nala* követ.-f JERUZSÁLEM: Jarringot, U TYvu ENSZ-'őtitkár közel-keleti meghízottját ismé: Jeruzsálembe és Kairóba várják Az UPI úgy t tdja, hogy Jarringnak a hé‘ ele- | lén kezdődő izraeli tárgyalásai minden eddiginél fontosabbak lesz­nek, Ezúttal minden bizonnyal a közel-keleti békerendezés alapvető problémái, köztük a területi kér­dések la szóba jönnek. Az SZKP és a LEMP vezetőinek baráti találkozója „Ellenségeim vádjaira halálom a válási Vihar egy végrendelet körűi Varsó: A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjet Minisztertanács elnöke, mindketten az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, január 12-töl 14-ig nem hivatalos látogatást tettek a Lengyel Nép­köztársaságban. A látogatás során lezajlott baráti megbe­széléseken lengyel részről YV. Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Edward Ochab, a Lengyel Államtanács elnö­ke, Józef Cyranklewicz, a Minisztertanács elnöke, mindketten a LEMP KB Politikai Bi­zottságának tagjai és Zénón Kliszko, a Köz­ponti Bizottság titkára vettek részt. Jelen volt a találkozón Arisztov, varsói szovjet nagykövet, az SZKP Központi Bizott­ságának tagja is. A pártvezetők megvitatták a lengyel—szov­jet kapcsolatokat és megelégedésüket nyilvá­nították azzal kapcsolatban, hogy a Szovjet­unió és a Lengyel Népköztársaság együttmű­ködése állandóan bővül és mélyül mindkét nép érdekében, s a szocialista országok egy­ségének erősödését szolgálja. A találkozó résztvevői eszmecserét folytat­tak számos külpolitikai kérdésről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom helyzetéről. Kifejezésre juttatták, hogy továbbra is erősíteni igyekeznek az SZKP és a LEMP testvéri együttműködését a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom akció- egysége érdekében, az Imper ializmus ellen vívott harcban. A megbeszélések, amelyek során minden megvitatott kérdést illetően a nézetek teljes egysége nyilvánul meg, elvtársi légkörben, a kölcsönös megértés, a szívélyes és őszinte barátság szellemében folytak. Növekvő nehézségek Indonéziában Tizenötmillió ember munka nélkül Fölkér FÖrsterling. az ADN dajakartaj tudósítója írja: A Su harto-kormány az új­esztendő kezdetén megannyi súlyos belpolitikai problémá­val áll szemben. A hatalom birtokosainak a legnagyobb gondot továbbra is a tartós gazdasági válság okozza. Az indonéz sajtó közlése szerint a múlt év kezdete óta több, mint 200 százalékos volt a drágulás. Az 1968. évi költségvetés az új esztendőre sem szolgál ked­vező prognózissal. Amíg a ka­tonai célú kiadásokra kereken a kiadások 30 százalékát irá­nyozták elő, a mezőgazdaság­nak. az iparnak és a kereske­delemnek csak 15 százalék jut. A gazdasági szakértők is­mételten figyelmeztettek arra, hogyha a pénzösszegek leg­nagyobb részét a nem-termelő ágazatokra fektetik be. akkor számítani lehet a munkanél­küliek számának tetemes megd uzzadására. A munka- nélküliek száma már tavaly is meghaladta a 15 milliós szintet. I A legutóbbi parlamenten belül és kívül végbement fej­lemények azt mutatják, hogy ma már Suharto tábornok sem támaszkodhat teljesen az őt korábban feltétel nélkül támogató erőkre. Így például elsősorban a jobboldali diák- szervezetek váltak a Suharto- kormány gazdaság-politikájá­nak legélesebb bírálóivá. Elnökválasztás Finnországban Helsinki. Hétfőn délben csaknem 5400 választókörzetben meg­kezdődtek a finnországi el­nökválasztások. A jelenlegi elnök, Kekkunen mellett Virkkunen és Yennamo in­dul — akik a választási kampányból ítélve a reakciós erők jelöltjei. Kekkonent szé­les baloldali tömb és a cent­rum támogatja, mivel az ál­lamfő eddig is megmutatta, hogy szem előtt tartja a finn nép valódi érdekeit. Letették a hivatalt esküt az új iraki miniszterek Egy tizenhárom évvel ez­előtti pisztolylövés késői vissz­hangja politikai viharágyú­nak bizonyult Brazíliában. A Cruzeiro című nagy példány- számú hetilap egy sajtóvita : betetőzéseként fénymásolatban j közölte azt a levelet, amelyet j 1954. augusztus 24-én a Rio de Janeiro-i Catete palotában a végzetes lövésre besiető testőrök találtak az öngyilkos Getulio Vargas elnök asztalán. „Ellenségeim vádjaira halá­lom a válasz” — íría búcsú­levelében. Mi tette időszerűvé, hogy Cruzeiro több mint egy év­tized elteltével fellebbentse a titokzatosság fátylát Vargas búcsúleveléről? Juan Cobo, a több nyelven megjelenő Novoje Vremja la­tin-amerikai tudósítója el­mondja, hogy a Braziliában Vargas halála óta az „elnökö­lőként” ismert Carlos Lacer- da, jobboldali politikus nem­régiben közzétette emlékira­tait, s ebben azt állította, hogy Vargas nem maga írta politikai végrendeletként fel­fogott búcsúlevelét, sőt, — annak még tartalmát sem is­merte, csupán kézjegyével lát­ta el gépírt példányait. La- cerda kihívására válaszolt a Cruzeiro a híres búcsúlevél kézírásos eredeti példányának fényképével. A vita — históriai érdekes­ségén túl — égető napi kér^ déseket érint. Vargas elnök a brazil történelem ellent­mondásos és gyakran követke­zetlen alakja volt ugyan, de utolsó éveiben és hónapjaiban komoly erőfeszítéseket tett, hogy kiépítse a. legfontosabb gazdasági ágazatokban az ál­lami szektort és megpróbálja valamilyen formában ellen­őrizni a külföldi, elsősorban amerikai tőke mozgását. Ezért indított ellene dühödt hadjá­ratot a reakció. Most tizen­három év múltán, Vargas politikai végrendelete szinte újonnan fogalmazott vádirat­ként cseng, miután a jelenlegi kormány szélesre tárta a ka­put az amerikai tőkebehato­lás előtt. A Cruzeiróban közölt doku­mentum hitelességét senki nem vitatja. A kéziratot a halálba hajszolt elnök leánya, Alzira Vargas do Amaral Peixoto bocsátotta a hetilap rendelkezésére. Tőle tudjuk, hogy apja a halála előtti na­pon, amikor már a Juarez Tavora vezette tábornoki cso­port gyakorlatilag megfosztot­ta hatalmától, Getulio Vargas azt mondta: „Nem fogom élve elhagyni a palotát”. Leányá­nak még lelkére kötötte, hogy őrizze meg búcsúlevelének — végrendeletének — kéziratát, hogy azzal válaszolhasson rágalmazóinak. l\ag)-Britannia nem akarta megállítani Hitlert Bagdad: A bagdadi rádió Je­lentése szerint Vasárnap letette a hivatali esküt Aref elnök előtt az a hat új miniszter, aki a szomba­ton lemondott politikusok helyet került be a kormányba. A bagdadi rádió szerint a hat miniszter távozása „a kormány ellen megnyilvánult ellenzéki hul­lámmal” kapcsolatos. Az A1 Dzsumhurija kormánylap viszont vasárnap azt írta, hogy a lemon­dott miniszterek, ,»szembeszegültek az új törvénnyel”. Nyugati hírügynökségek beiruti megfigyelőket idézve, a kormány- átszervezést azzal magyarázták, hogy néhány politikusnak nem tetszett az izraeli agresszió utáni helyzetben kialakult erőskezű kor­mányzási rendszer. Aref ezekre a vádakra a beik- ( tatás! ceremónián válaszolt. Van­nak, akik csak azért ellenzik a ! rendszert, hogy ellenezhessenek valamit, mások pedig kifejezel ten rosszindulatból — mondotta. Aref i élesen támadta a nyugati politikai köröket és olajvállalatokat is, mert ezek — mint mondotta, — „össze- , esküdtek a kormány ellen, így akarják ismét megkaparintani az iraki olajat”. A lemondott miniszterek között van Abdel Razak Mohieddiu volt államminiszter, az 1965-ben felállí­tott iraki-egyiptomi „Egyesült [politikai Parancsnokság*’ főtitkára. Az angol kormány most fel­tárt titkos irattárának 1936. évi anyagaiból kiderült, hogy sem a kabinetben, sem a kül­ügyminisztériumban egyetlen kormányférfiu. sem akarta megakadályozni a Rajna-vidék náci katonai megszállását. Mint ismeretes, Hitler bizal­mas körben maga is úgy nyi­latkozott, bármilyen angol— francia ellenállás minden to­vábbi terjeszkedési tervének feladására késztette volna. A kormánypapírok között nyoma sincs semmiféle előzetes terv­nek a náci bevonulási kísérlet esetére. Ellenkezőleg, a brit vezetők mindent megtettek, hogy Hitlert minél engedé­kenyebben kezeljék. A Hadügyminisztérium pél­dául 1936. március 9-én, két nappal Hitler csapatainak Rajna-vidéki bevonulása után, azt írta a kabinetnek, hogy „fegyeveres erői jelenlegi hely zete valamint egyiptomi köte­lezettségei miatt Nagy-Britan­nia csupán jelképes erőt ál­líthatna ki”. A brit kormány örömmel vette azt a „nagylelkű enged­ményt”, hogy Hitler az ag­resszióval egy időben megígér­te: vissza fog térni a Nép- szövetségbe. A hadügyminisz­térium kijelenti, hogy „éppen ez az alku volt á brit kor­mány tevékenységének célja ez év (1936) elejétől fogva”. 13. „Nono!” Nem megőrülni, Harrincourt! Szedd össze magad! Mi történhe­tett itt? Hollá! Hiszen ezt a bajonettot ő dob­ta be az ablaküvegen át, ami­kor a riadóautó szirénája szólt. Tehát? Tehát mialatt a folyosón bo­lyongott, és megtalálta a hátsó kaput, azalatt valaki beugrott a kertből, az ő bajonettjét magához vette, felrohant ide, megölte ezt az embert és.,, És? Egy ugrással kint termett, és rohant le a lépcsőn. Lehet, hogy a gyilkos még a házban van ... Meggyújtotta a hallban a Vil­lányt. Mozdulatlan, poros búto­rok, némaság, a saját lépteinek visszhangja és a szikkadt parkett recsegése. Azután távolról finoman egy női hang dúdolását hallotta... Dermed ton állt Mégis ... lehet hogy vannak kísértetek? ... Ostobaság! Fülelt Valahol nagyon halkan, egy nő dúdolt Ha ő tudta volna ...” És bölcsődalszerűem. dúdolás- ban folytatódott a dal, szöveg nélkül... Ment a hang irányába. Fel a falépcsőn... A nyitott ajtón át látta a pad­lón fekvő mozdulatlan testet To­vább sietett. Világosan hallotta, hogy abban a szobában dúdolnak, amely szomszédos a gyilkosság színhe­lyével. Odaszorította a fülét az ajtóhoz. Kétségtelen volt, hogy bent va­laki finoman dúdol. Egy őrült nő van ott bent, vagy ml a csoda? Nono! Nono, Harrincourt. Mi ez az az érzés gégéd körül? Bent dú­dolnak. Ez biztos. És te itt kint állsz, kissé hűvös és nyirkos kéz­zel. Benyitni, közlegény. Benyitni, a mindenségit, mert kiköttetem, maga úri csirkefogó! Belökte az ajtót és... Abban a pillanatban a szobá­ban néma csend lett. Ott halt el az utolsó énekakkord a füle hal­latára, mellette. És a szoba üres volt! A szoba, ahol abban a pilla­natban. amikor ő fogta a kilin­cset, még énekelt valaki, most üres volt, a padlót belepte vas­tagon a pór, és egyetlen lábnyóm sérti látszott rajta. De hát ki énekelt? . Nem fontos. Nem kutatjuk. Ezt hagyjuk. Mi köze neki hozzá? Kiment, becsukta az ajtót. Magá­hoz kell venni a bajonettját, hogy ne maradjon itt bűnjel, és gyerünk. „Ha ő tudta volna ...” A szobában ismét dúdolt a nő. Mi?! Nahát, a mindenségit, ezt majd én... Mint a villám nyitott be. És ahogy benyitott, az utolsó han­got még tisztán hallotta, de a szobában nem volt senki, a dal sem hallatszott. Hátrafordult A hatalmas, ki­világított hallban minden néma és mozdulatlan volt. Becsukta az ajtót, és a korlátnak dőlt. Egy tengerészakadérniát járt ember idegei nem mondhatják fel oly könnyen a szolgálatot És külön­ben is. „Ha 6 tudta volna ...” Újra felcsendült a dal a szo­bában. Karba tett kézzel fixírozta a csukott ajtót „Tévedsz, te ajtó, ha azt hiszed, hogy én ki foglak nyitni. Kísértetekben nem hiszek. Az egész dolgot nem értem, és megállapítom, hogy a mellkasom bal oldalán bizonyos nyomás ész­lelhető”. Visszament abba a szobába, ahol a meggyilkolt feküdt. A dú- dolás most már állandóan hallat­szott Egy Ms, félig nyitott tapéta­ajtó mögött halk csobogást hal­lott Benyitott Fürdőszoba volt A csapból folyt a víz, és már túlömlött a kádon. Gyorsan el­zárta, azután körülnézett. Egy székre fehér frakk volt odakészít­ve minden hozzávalóval. A tükör előtti üveglapon borotvaecset és zsilett. Nemrég használhatták, mert a szappan még nedves volt... A kisasztalon apróbb tár­gyak, óra, zsebkendő töltőtoll... „Na, köszönöm. Mist innen el­megyünk szépen. Ezzel torkig va­gyok.” Kilépett a fürdőszobából. Egy hadnagy toppan eléje dísz­egyenruhában, összecsapja a bo­káját, és tiszteleg: — Alázatosan jelentem: fél tizenkettő. Lábainál a halott. A másik szo­bában dúdolnak. És itt egy had­nagy jelenti a közlegénynek, hogy fél tizenkettő van. Ösztönösen érezte, hogy itt va­lami homály van, és ha ezt el­oszlatja, abból baj lesz. Kissé megköszörülte a torkát. — Csakugyan már fél tizen­kettő volna? — Pontosan, őrnagy úr. Szeretett volna megfordulni, mert az az érzése volt, hogy a há­ta mögött egy őrnagy áll. De minden idegszálát megfeszítve igyekezett közömbös és nyugodt maradni. — Igen, igen... — mondta, és Ismét meg kellett köszörülnie a torkát. — Az autó a kiskapunál vár. Kegyeskedjék felöltözni, addig én mindenütt eloltom a villany. Ez most a legfontosabb. Igen? Közömbösen felvonta a vállát, bár lelke legmélyén úgy érezte, hogy a hadnagy magatar­tása kissé érthetetlen, midőn egy frissen meggyilkolt ember tete­me mellett állva legfontosabb te­endőjének azt véli. hogy minde­nütt eloltogassa a villanyt. (Folytatjuk) < 1 $

Next

/
Oldalképek
Tartalom