Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-10 / 7. szám
1968. JANUAR 10. napló Az önálló gazdálkodás a legfőbb adottság Három állami gazdaság a reform küszöbén A reform első évének kü szobán három állami gazdaság vezetőjének, szakvezetőjének tettük fel a kérdést: 1968-ban hogyan kívánnak élni az új lehetőségekkel? Milyen irányba befolyásolják tevékenységüket a reformintézkedések? Molnár Mikló» föagronómus, Bikái — Erős állattenyésztési profilú gazdaságunk rákfenéje éveken át az abrakhiány volt. Nálunk lényegében akkor kezdődött el az új mechanizmus, amikor a kötelező kenyérgabona termesztés alól a gazdaságot felmentették. Cserébe több húst adunk az államnak. Most is termesztünk olasz és szovjet búzát takarmánynak, itt a hegyek között tavaly 20 mázsás átlagtermést takarítottunk be. Abrakból önellátók lettünk, sőt feleslegeink vannak. Hatvan vagon búzát a nyáron eladtunk, eladtunk 70 vagon szénát is, lucematermésünk 30 mázsás volt holdanként. Az idén már nem akarunk takarmányt eladni, inkább több húst. A kedvező ár- és exportlehetőségek arra késztetnek bennünket, hogy express 'pecsenyebárány- vagy broyler bárány — és húsnyúl- hizlalással foglalkozzunk. Az angol Matthews cégtől ötszáz anyát vásároltunk, e szapora és igen gyors fejlődésű hibrid- nyulak húsa iránt rendkívül nagy külföldön a kereslet. Alsómocsoládi tízezres sertés telepünk, mely évi 20 millió forint értéket produkál, az ország első sertéskombinátja volt. A telepet most újra korszerűsítjük, tavaly lecseréltük az állományt a legkorszerűbb Landras6 fajtára, ebben az évben — komplet- tlrozzuk az objektumot Másfélmillió« költséggel egy dán rendszerű automatizált és légkondicionált malac-utónevelő házat építünk. Kétfázisú hizlalást rendszerünkben újdonság lesz a malac utónevelés, de ennél az új sertésfajtánál a malac három hetes korában már nem kapja meg az anya- tejből azt a tápanyagmeny- nyiséget, amely fejlődési eré- lyét száz százalékban lekötné, ezért le kell választani. A tej pótló startert illetve speciális indítótápot a PHY- LAXIA gyártja megbízásunkra. A gazdaság és gyár együtt működésében a kockázatvállalás — ez is a mechanizmus vívmánya — már nem egyoldalú, a feltételek korrekt betartása mellet a PHYLAXIA vállalta, hogy a 10 százalékon felüli elhullásból származó kárt megtéríti. Ezzel a korszerűsítéssel újra nagy lépést teszünk előre, s már ez évben a tavalyi 4,16 kilóról, 3,5 kilóra tudjuk lecsökkenteni az egy kiló sertéshús előállításához felhasznált abrakot A reform első évében lehetőséget kaptunk kukoricatermesztésünk forradalmasítására. A területünk kétharmadán új. jugoszláv és hazai hibrideket vetünk, s az utolsó Zalai házaspáré a főnyeremény Az Országos Takarékpénztár zalaegerszegi fiókjánál jelentkezett Z. F. Zala megyei lakos és letétbe helyezte a lottó 1. játékheti öttalálatos szelvényét. A csaknem kétmillió forintos lottó főnyeremény tulajdonosa fiatal házaspár. Z. F. elmondotta, hogy rendszeresen lottózik, hosszú ideig állandó számokkal játszott, de kettes találatnál többre nem vitte velük. Ezért változtatott a számokon. A nyertes szelvényt is „találomra” töltötte ki. j láncszemet a kukorica beta- ! karítását is teljesen gépesítjük. Ez az intenzív vetőmag nem olcsó, de a külföldi és hazai nemesítők legkevesebo 10 mázsa többlet termelést garantálnak, s így megéri. Végül az új beruházáspolitika lehetővé tette, hogy megépítsük Bikalon a régen nélkülözött gyümölcs manipulá- lót illetve feldolgozót, ahol 460 hold gyümölcsösünk termését osztályozhatjuk, csomagolhatjuk. A 2,5 milliós beruházással épülő manipuláló napi kapacitása 6 vagon gyümölcs lesz. A teljesen villamosított villanytargoncákkal, osztályozó szalagokkal felszerelt üzemet, egy két vagonos hűtőház teszi kompletté. Vadál Béla igazgató, Bükkösd — A silány földeken gazdálkodó bükkösdi gazdaság mindaddig nem tudott talpra- állni, míg szigorú tervek írták elő, mit termeljen. Három évvel ezelőtt mentesítettek a kenyérgabona termesztése alól, s ezzel megkezdtük a termelés szerkezeti átalakítását. Csak takarmányok termesztésével foglalkozunk. Három évvel ezelőtt kevesebb jószágunk volt, s mégis 100 vagont tett ki az abrakhiány. Ma nem szorulunk abrakvásárlásra. Hegyi gazdaság vagyunk, s ez megszabja a profilunkat. Juhállományunkat három év alatt tízezerre növeltük, a tehénlétszámot háromszorosára. Akkor 35 vagon húst termeltünk, most 50 vagon húst adunk el évente. Takarmány- J ból, mint említettem önellátók lettünk, s ezt a hozamok növelésével értük el. Búzából! és takarmánygabonából 10 mázsáról 20 mázsára, pillán-! gósokból 25 mázsára, silókukoricából 180 mázsára emeltük a terméseket A sok pillangós és a gyakori istállótrágyázás — évente 800 holdat megtrágyázunk — és a nagyobb adagú műtrágyázás fel-, javította a földjeinket s ezért j ad most olyan jó termést a búza is. Valamikor képtelennek tartották volna azt, hogy a bükkösdi földeken Ilyen nagy terméseket lehessen elérni. Ráfordításaink per*» még ma is magasak s a jelenlegi felemelt termelői árakban 6em térülnek meg. Ezért gazdaságunk 1968-tól teljes adómentességet élvez és árdotációt kap a termékei után, de ezt 1970-ig fokozatosan „le” kell gazdálkodni. Ez nem lesz könnyű, de én úgy vélem, ha jól élünk a lehetőségekkel, melyeket a reform kínál, akkor megfelelünk ennek a követelménynek. A bárányhizlalás az egyik legjövedelmezőbb ágazatunk, ezért Ligeten felépítettünk egy új hizlaló telepet, s most egyszerre 4200 bárányt tudunk elhelyezni. A tavalyi ötezerrel szemben az idén már 10 ezer express pecsenye bárányt hizlalunk exportra. Még ebben az évben megkezdjük Felsőeger- szegen egy ötezeres sertéstelep rekonstrukcióját, mely 1969-ben fejeződik be. Ezzel megteremtjük a feltételét annak, hogy Bükkösd is korszerű árutermelő • üzemmé váljék. Pallér Gáspár főagronómus, Szentlőrinc — Gazdaságunk speciális helyzetben van, ami a kibővült önállóságot illeti, egy hat-hét évvel ezelőtti állapothoz jutottunk vissza, amikor még kifejezetten tanjelleggel működtünk, s nem tartoztunk az állami gazdaságok közé. Talán ezért is viseltük nehezebben azokat az éveket, amikor mindent kötelezően előírtak: a legapróbb részletekig. Modem (ikfthizak é ülnek Pé'-se *t a Magaslati ú* nyn?a*l a Pet őfi háztól Bátlcsig húzódó szakaszán is. A családi házakon kívül eddig 34 lakás épül* itt, emeie es épületekben, Idén pedig újabb * lakást adnak át társasházakban. „Többet ndni, mint amiért meg fizetnek66 Milyen a jó vezető? Nyugalomba vonult az Ércbánya kerületi főmérnöke Intézet keretében a bauxit- gyártásnál keletkező vörös- iszapban található hasznos anyagok kimentésén fáradoztam. Az eredmények elég jelentősek voltak, több publikációm is napvilágot látott a témával kapcsolatban — egyszóval úgy tűnt: befutottam... — Akkor nem is kérdezem: hogy fogadta az áthelyezés hírét... — Arra gondol, hogy a jólkiépített, biztos helyről nem szívesen megy el az ember? Én nem ilyen vagyok. Higgye el, örültem neki. Ez a feladat izgalmasan új volt, egy kicsit veszélyesnek is tűnt, s ami a legfontosabb, arra kénysze- rített, hogy félre tegyek minden eddigi eredményt, s a legnagyobb alázattal újra tanulni kezdjek... 1929-ben végezte a Műegyetemet — megszakítással, mert néhány évig tanulmányi ideje alatt is dolgoznia kellett —, s azóta mint vegyész mindig a legnehezebb feladatokat kereste. Az uránércdusítással kapcsolatos kísérleteket laboratóriumi méretekben kezdték, aztán egy fél-üzemi mód- Iszer kftvetkezett, s a többéves munka eredményekénpen elkészült a Mecsekalji nagyüzem technológiája, ahol Dunai Sándor kerületi főmérnök lett. — Szeretném megjegyezni, hogy nagyon sok segítséget kaptunk a mtmkához a szovjet elvtársaktól, természetesen az is az igazsághoz tartozik, hogy a mecseki specialitások következtében számos területen teljesen a magunk eszére voltunk utalva. Gépekről, gyártási technológiáról beszélgetünk, bennem azonban ott motoszkál a kérdés: vajon a vegyész, aki tulajdonképpen az orvos szerepét tölti be az oly sok ijesztő ulajdonsággal rendelkező érc születésénél — vajon fél-e tő- e? — Nem, az ember csak az smeretlén dolgoktól fél. A 'élelem azonban nem zárja ki i tiszteletet: a vegyész min- lenkinél jobban tudja, hogy íz elemeket tisztelni kell. ko- nolyan véve a legjelentékte- enebbnek látszó tulajdonsálukat is. Múlnak a percek, nemsokára előáll a kocsi, igyekezni cell, hát a beszélgetéssel. — Még valamit a fiatalokéi — mondja Sándor bácsi. - Minden uávariaskodás nél- :ül állítom: az én távozáso- nat senki sem veszi észre — nár ami a termelést illeti —, fieri az utóbbi pár év alatt, gy világszínvonalon álló ma- yar szakembergárda nőtt fel. Is ezt nemcsak én mondom ... — Ez azt jelenti, hogy a azai vegyészképzés világszín- onalon áll? Hat év óta például nem volt szabad cukorrépával foglalkozni az állami gazdaságoknak. ezt a tilalmat a gyenge munkaerő ellátottság persze indokolta. Mi 1968-tól kezdve újra termelünk cukorrépát mindenekelőtt nagy felfejlesztett tehenészetünk miatt. A cukorgyár csak partnereinek ad vissza mellékterméket, répaszeletet és melaszt, s mi ettől évekig elestünk. Most 30 hódira kötöttünk szerződést a gyárral, ha azonban a betakarítás gépesítése megoldódik s tudunk vásárolni megfelelő répakombájnokat, növeljük a területet. A répa munkaigényes növény, s nemcsak betakarítása, de az egye- lése is sok kézimunkát kíván. Ezért mi már tavaly elkezdtük a Növényfajtanemesítő Tanáccsal egy közös kísérletet a monogerm répamaggal, a drazsirozott kalibrált maggal, mely szemenként vethető, s ez feleslegessé teszi vagy nagymértékben meggyorsítja az egyelést. Egyik legfontosabb 'tervünk 1968-ra, hogy komplettirozzuk a fő profilunkat képező tehenészeti telepet, melyhez nem készültek növendéknevelő istállók. E célból számoltuk fel a juhászatunkat, — melyet csak a tanjelleg miatt tartottunk fenn eddig is, de leadásra nem volt mód, — a technikumi tanulókat ezentúl juhászati bemutatóra autóbuszon szállítjuk Szentegátra, ahol mellesleg korszerűbbet, többet is láthatnak. A reform új helyzetet teremtett, ezentúl egy gazdaságnak nemcsak termelni kell jól tudni, hanem eladni is. A felvásárló vállalatok jórésze monopol helyzetet élvez s ennélfogva tetszése szerint diktálja a szerződési feltételeket. A tej például igen kényes, gyorsan romló cikk. Ezért a gazdaság kénytelen elfogadni az érdekeit gyakran sértő feltételeket is, mert a Tejipari Vállalat különben egyszerűen nem veszi át a tejet. Ilyen meggondolásokból támogatjuk a körzetünkben alakuló termelőszövetkezeti tejfeldolgozó társulást. Tárcsán afz egyik épületünket máris átadtuk e célra, sőt bejelentettük csatlakozási szándékunkat. *— Iné — A kocsi két óra múlva indul, van még hát egy kis idő végiglátogatni az irodákat, mert mindenütt akad valaki, akitől nem elég egyszer búcsút venni... Feketében, nyakkendőben elég nehéz elkerülni az ünnepélyességet, pedig Dunai Sándor éppen ezt szeretné: úgy menni el, mintha holnapután reggel újra itt lehetne. Hatvanhét éves, magas, szikár férfi. Szerénysége, közvetlensége másodpercek alatt fel- j old minden feszültséget, először találkozunk, mégis úgy ülünk egymással szemben, mint régi barátok. — Nagyon szépen búcsúztattak az üzemben is, a vállalatnál is... — Hány évig volt Sándor bácsi Pécsettt — Hatvankettőben jöttem Pestről, de már korábban is oz itteni ügyekkel foglalkoztam: ötvenhétben ugyanis én kaptam feladatul az uránérc- dusítás vegyi eljárásainak kikísérletezését. — Es azelőtt? — A háború előtt gázspe daliáidnak számítottam, aztán pedig a Fémipari Kutató Havas sikóköl szólok. Foto: M Masa — Ha ezt nem is, azt igen, hogy az egészséges szakosítással létre jöttek annak feltételei, hogy szorgos jönképzéssel az egyetem elvégzése után mindenki felnőjön feladatai mellé. — Most néhángy „kulissza- titokról”, ha megengedi... — Az ilyen öregembernek már nincsenek titkai. — Van-e a vegyészek között szakmai féltékenység? — Egyre kevesebb. Ennek két oka van: mások az emberek és mások a körülmények. Egyedül ma már senki sem tud olyasmit produkálni, amiért irigyelni kellene. Ami ma születik, az mind kollektívák munkáiának gyümölcsei Az a meggyőződésem, hogy d tudományos világ egyre inkább egy nagy, egységes szervezethez hasonlít. — Mi az ön legfőbb életelve? — Többet adni, mint amiért megfizetnek. — És mit javasol a fiataloknak? — Nem ügyesnek kell lenni, hanem szívósnak. — Mi a véleménye a szabadidőről? — A szabadidő nem a henyélés ideje! Hasznosan, életcéljainkhoz illeszkedően kell eltölteni. — Van-e hobbyja? — Mások nyilván így nevezik, én azonban szerelemnek mondom, amit a természet iránt érzek. Gyerekkoróm óta él bennem ez az érzés, s hogy csak egyet mondjak: a természettől tanultam meg, hogy mindenben a célszerűséget kell keresni, a természetben ugyanis egyetlen rezdülés sem történik ok nélkül. Egyébként a gombákkal, foglalkoztam sok éven át. — És honnan ez a vonzalom? — Hatéves koromban, 1900- ban, egy Miskolc környéki erdőben összetalálkoztam Hermann Ottóval. Ügy beszélt velem, mint egy felnőttel. A lakására is elvitt, s nagyon sok könyvet, képet, vrepará- tumot mutatott. Órákon át mesélt. És én nem felejtettem el ezeket a meséket... Jön a titkárnő: — Sándor bácsi, még egy utolsó kávét... — Jövök én még ide. kedves ... Gondosan elkeveri a cukrot, aztán hirtelen eszébe jut még valami: — Egyszer azt kérdezték tőlem: milyen ön szerint a jó vezető? — Nem tudtam mit mondani. Azóta aztán sokat gondolkoztam ezen, s ma úgy látom, olyannak kell lennie, mint a cigánprímás. akiről a banda tagjai akkor is tudják, hogy ért a hegedűhöz, ha éppen nem muzsikál... Békés t I
