Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

1968. JANüAS 1 naplő 5 Reform és kultúra A t új évben előttünk álló legfontosabb fel­adat az új gazdasági Bsechanizmus bevezetése, il­letve az ezzel összefüggő ten- íuvalók megoldása. A legtöbb újságolvasó ember már meg tudja határozni a reform lé­nyegét és célját: növelni a szocialista gazdaság haté­konyságát, gyorsítani a gaz­dasági fejlődést és ezen ke­resztül emelni a dolgozó nép életszínvonalát Az említett célkitűzés meg­valósításának közgazdasági eszközeit jól ismerjük, de ke­veset beszéltünk arról, hogy a társadalmi fejlődésnek ezek nem kizárólagos tényezői. Jellegük, hatásuk determi­náló, de hatékonyságuk mér­téke elszakíthatatlan össz­hangban van a társadalom kulturális életével. A társa­dalmi fejlődés lehetőségeinek elemzésénél erről nem feled­kezhetünk el. A társadalom­nak nemcsak anyagi, hanem szellemi igényei is vannak, és ezeknek együttes kielégí­tése jelenti és egyben bizto­sítja is a társadalmi fejlő­dést Az új gazdasági mechaniz­mus feladatai megkövetelik a kulturális visszahatás haté­konyságának növelését. Ez azonban csak úgy növeked­het, ha kulturális életünkben Is előbbre lépünk a tervezés­ben, irányításban és a végre­hajtásban, ha a mostani mód­szerek és eszközök helyébe a reform céljának jobban meg­fejelő módszereket és eszkö­zöket állítunk, vagyis korsze­rűsítünk. A kulturális élet összetett egymástól nagyon elütő terü­letei a gazdaságtól eltérő ter­vezést. irányítást igényelnek. A kultúra termékei és szol­gáltatásai a szocializmusban Is piac révén jutnak él a fo­gyasztóhoz, vagyis ezek a ter­mékek és szolgáltatások bizo­nyos értelemben áruvá vál­nak. A kultúrának azonban csak egyes területein érvé­nyesülhetnek erőteljesen a gazdasági folyamatok és csak alig kaphatnák meghatározó szerepet a piaci gazdaság spontán törvényei. A gazda­sági eszközöket szigorúan alá kell rendelnünk kultúrpoliti­kai célkitűzéseinknek. Emel­lett azonban külön ki kell hangsúlyozunk, hogy a köz­oktatásban, a népművelésben reform jellegű változtatások nem lesznek, a szükséges vál­tozás a tervezési, a pénzügyi és az állami irányítási rend­szerben indokolt csupán. Az eddigiekből is világosan lát­ható, hogy a társadalom kul­turális igényeinek kielégítése továbbra is zömmel állami és társadalmi eszközökkel törté­nik, vagyis a gazdasági té­nyezők igénybevétele mellett is a kultúra szükségszerűen, továbbra is államilag támo­gatott terület marad. Már említettük, hogy a kul­turális termékek és szolgál­tatások bizonyos tekintetben áruk. Létrehozásuk jelentős anyagi befektetést igényéi és igen sok ember közreműkö­dését feltételezi. Nyilvánvaló tehát, hogy e termékek elő­állításának és a szolgáltatá­sok biztosításának legcélsze­rűbb, (ha nem is kizárólagos) szervezeti formája a vállalati forma. A vállalati formában hatékonyabb érdekeltségi, ösztönzési rendszert lehet ki­alakítani. mint az intézményi formában. A kulturális, művészeti és szolgáltatási tevékenység két­féle vállalati típusban való­sul meg. A nyereségérdekelt­ségű vállalatok (könyvkiadó, könyvterjesztő, filmgyártó és -forgalmazó, hanglemez- gyártó és -forgalmazó, képző-, iparművészeti vállalatok) tu­lajdonképpen úgy dolgoznak, 'mint az ipari vállalatok. Mű­ködésükre a termelő vállala­tokra érvényes rendeletek lesznek érvényben olyan el­téréssel, hogy művelődéspoli­tikai érdekből a központi kul­turális alapból anyagi támo­gatást kapnak, másrészt, vi- rzont bizonyos termékeik ctán kulturális járulék fize­tésére kötelezettek. E válla­latoknál a dolgozók anyagi érdekeltsége a vállalati nye­reséghez kapcsolódik. Az „ön­költség-érdekeltségű” válla­latok (tanszergyártás és -for­galmazás, varieté, stb.) gaz­dálkodásának lényege, hogy bevételeik egyensúlyban ma­radjanak kiadásaikkal. Ezt az egyensúlyt azonban csak úgy tarthatják fenn, ha jelentős összegű központi dotációt, il­letve a kulturális alapból tá­mogatást kapnak. Fontos az te, hogy e vállalatok megta­karítását nem vonják el, de utólagos pénzhiányukat sem térítik meg. Törekedniük kell, hogy saját bevételeiket növel­jék, — de nem minden áron — ugyanis az olyan kulturá­lis termékért, szolgáltatásért, amely nincs összhangban kul­túrpolitikai céljainkkal, ne­kik is kulturális járulékot kell fizetni, illetve saját erő­ből kell finanszírozni. A dol­gozók anyagi érdekeltsége a vállalat bevételi és kiadási tervének egyensúlyához fűző­dik. Ez a folyamat vigyázatlan­ság esetén tarzítólag hatna kultúrpolitikánkra. Társadal­mi fejlettségünk jelenlegi fo­kán, amely determinálja az igényt, szükségszerűen kell felhasználni az olyan gazda­sági szabályzókat, mint az ál­lami támogatás, illetve a kul­turális járulék kivetése. Nyilvánvaló, hogy az emlí­tett gazdasági befolyásolás kihat a kulturális termékek és szolgáltatások árrendsze­rére is, vagyis a vállalatok a kulturális járulék összegének egy részét áthárítják a fo­gyasztókra. A fogyasztó te­hát drágábban jut az olyan termékekhez, mint a külön­böző krimifilmek, kalandre­gények, táncdallemezek, stb. — ezzel szemben a közérde­kű kulturális termékek ala­csony árszínvonalon marad­nak, amit állami dotációval, konkrét termékek és szolgál­tatások esetében a kulturális alapból támogat államunk. Nemcsak gazdasági meg­gondolásból, kultúrpolitikai érdekből is célszerű egy dif­ferenciált árrendszer kialakí­tása a kulturális termékek és szolgáltatások esetében, amely lehetővé teszi a mozgó ára­kat, anélkül hogy a jelen­legi árszínvonal lényegesen megváltozna. Ez az árrend­szer megfontoltan, de kiter­jeszthető a könyveken, hang­lemezeken, filmeken kívül a színházi produkciókra te. Sokan felvetik, — miért hozunk be olyan filmeket, adunk ki olyan könyveket, mutatunk be olyan színházi darabokat, amelyek nincse­nek szinkronban kultúrpoliti­kánkkal. Ha mindezt nem tennénk, nem kellene kivetni kulturális járulékot, nem kel­lene megváltoztatni a kultu­rális termékek, szolgáltatások árrendszerét stb. Meg kell mondani, hogy politikailag ellenséges termékek nem jut­hatnak nálunk a fogyasztók­hoz, társadalmi fejlettségünk jelenlegi fokán azonban a társadalom tagjai (tömegek­ről van szó) igényelnek olyan termékéket, amelyek nem el­lenségesek, de nem is közér­dekűek (Cicababák, Fantomas- féle filmek, Rejtő Jenő köny­vei stb.). A fogyasztók igé­nyét ki kell elégíteni, de a rendelkezésre álló eszközök­kel ellensúlyozni kell a spon­tán keresletet, s ezen keresz­tül a várható negatív hatást A z új mechanizmus ter­mészetszerűleg kihat majd oktatási rendsze­rünkre is. Bár hangsúlyoz­tuk, hogy itt nincs szükség reform jellegű intézkedések­re, de a célszerű gazdálkodás követelményén túl — minta munkaerő újratermelésének egyik legfőbb területén — az ésszerűsítés folyamataival szükségszerűen számolnunk kell mind a tervezésben, mind az állami irányításban. Maga az oktatás, túl az egyé­ni indítékokon, mindenekelőtt társadalmi érdek, tehát fenn­tartása és fejlesztése össz­társadalmi gondoskodást fel­tételez. Itt nem érvényesül­hetnek a piaci törvények, — a társadalom érdekében vég­rehajtandó feladatok vannak. Mivel a társadalomnak az ok­tatásban konkrétabb, megha­tározott igényei vannak, kü­lönösen indokolt az eddigiek­nél igényesebb, a szükségletet jobban megközelítő tervezés. Az ilyen tervezés viszont megköveteli a gazdaságpoli­tika és az oktatás sokkal fo­kozottabb összehangolását, feltételezi a központi gondo­lat, az állami utasítás jelle­gének erősödését, amely a va­lóságos igények felmérésén alapul. Központilag kell meghatá­rozni — a különböző szintű beiskolázásoknál — a szak­mai csoportokat, a szakosítás mértékét, a működési normá­kat, a szükséges létszámot, az előbbieknek megfelelő be­ruházásokat. Az oktatás a lakosság szá­mára igen jelentős társadal­mi juttatást jelent E jutta­tást néhány évig nem lesz mód számottevően növelni, mivél a teher döntő mérték­ben az államra hárul, a teher­bírás mértékét ugyanis a nemzeti jövedelem határozza meg. Az új mechanizmusban az oktatás területén nyújtott társadalmi juttatások egy része (ösztöndíj, menza, diákott­hon stb.) mégis felülvizsgálat­ra szorul A juttatások mér­tékében fokozottabban kell realizálódni a jobb tanulásra való ösztönzésnek, a családo­kon belüli egy főre jutó jö­vedelemnek stb. Itt tehát nem az állami támogatás csökken­téséről van szó, hanem az igazságosabb, ésszerűbb és differenciált elosztásról. Olyan társadalmi igazságosságra kell törekednünk, amely magában hordja a jó tanulmányi mun­ka megbecsülését és nagy anyagi segítséget nyújt az ar­ra rászoruló és érdemes ta­nulóknak. F aitebb már szóltunk ró­la: a népművelésben sem lesz reformjellegű változás, de az irányításban, a fejlesztésben, a gazdálkodás­ban és a finanszírozásban el­engedhetetlen bizonyos éssze­rűsítés. A jelleggel összefüg­gő több szék tor óságból adó­dik, hogy időnként nehézkes, ellentmondásos az irányítás, összehangolatlan a beruházás, nem a legcélszerűbb a finan­szírozás iránya Nyilvánvalóan a több szektorúságról nem mondhatunk le, sőt, azt még erősítenünk kell (állami, tár­sadalmi. tömegszervezeti, szö­vetkezeti népművelés), de va­lamennyi szektorra vonatko­zóan az egységes irányító csakis a Művelődésügyi Mi­nisztérium lehet A több szek- torúságból adódó érdekeltsé­get viszont akkor erősíthet­jük, ha növeljük, a népmű­velési tanácsok szerepét, szé­lesítjük működési területét. A népművelési intézmények anyagi támogatása mintegy 50 százalékig az államra há­rul. Ezt az összeget államunk továbbra is biztosítja, de a működésnek ezután is alap­vető feltétele lesz, hogy a társadalmi, tömegszervezeti, szövetkezeti, vállalati ráfor­dítások összege ne csökkenjen. Támogatnunk kell az olyan törekvést, hogy valamely tár­sadalmi, tömegszervezet stb. tanácsi kezelésben levő nép­művelési intézményt saját kezelésbe akar venni. Népművelési intézményeink az új mechanizmusban termé­szetszerűleg törekedni fognak bevételeik növelésére’. Minden­képpen helyeselni kell az „önköltség-érdekei tség”-re való törekvést, de nem gondolha­tunk többre, mint differen­ciált bevétel szabályozásra. Bizonyos szórakoztató rendez­vények eseién ne legyen ki­zárt a nyereség-érdekeltség, de nem feledkezhetünk meg1 arról, hogy a népművelési szolgáltatások alapvető funk­ciója a tudatformálás, a szocia­lista gondolkodás kialakítása. Emellett az alapvető funkció mellett lehet aztán növelni a szórakozási lehetőségeket, akár úgy is, hogy egyes arra alkal­mas népművelési intézmény­ben kulturált vendéglátó egy­séget hoznak létre. Csorba Tivadar MEGJELENT A Múzeumbarátok Körének első különkiadványa A Pécs-Baranyai Múzeum- barátok Köre már régebben tervezett különkiadványai kö­zül megjelent az első kötet, amely Berze Nagy Jánosnak egyetemi hallgató korában gyűjtött népballadáit tartal­mazza Az anyag eddig az etnológiai adattár gyűjtemé­nyében feküdt, felderítetlenül. A század elején Sebestyén Gyula, a neves néprajztudós, szerkesztő az Etnográfia című folyóiratban ebből a mintegy Megyénk népművelési szervei az idén is újabb rendezvényekkel gazdagítják Pécs-Baranya kulturális éle­tét, állítanak emléket hala­dó hagyományainknak. Pécsett megemlékezés ké­szül a 6-os gyalogezred „pünkösdi lázadásáról”, mint az imperialista világháború ellen felkelő katonaság és pécsi munkásság első forra­dalmi tettéről. A KMP meg­alakulásának 50. évforduló­ját Komlón azzal ünnepük, hogy szobrot állítanak Kun Bélának, megemlékeznek az évfordulóról novemberben a járási székhelyeken és megyénk több városában te. Az „Éneklő Baranya” ifjú­sági és felnőtt kórusainak idei hangversenyét Komlón rendezik meg abból az al­kalomból, hogy a bányász- város művelődési házai tíz­éves sikeres működésre te­kintenek vissza. A Zsolnay Kerámiagyár alapításának 100. évfordulójáról október­ben helytörténeti és ter­mékbemutató kiállításokkal, illetve a népművelés szá­mos más eszközével emlé­keznek meg. Az országos jellegű, kie­melt kulturális események sorában rendezik meg a IV. magyar játékfilmszemlét, melynek műsorában új lesz a filmnevelés népművelési feladatait és a középiskolai filmesztétikai oktatás kérdé­seit megvitató tanácskozás. A pécsi nemzetközi ifjúsá­gi zenei tábor második, a kamarakórus harmadik, a „népek barátsága nyári sza­badegyetem” pedig a tizedik alkalommal kerül lebonyo­lításra városunkban. A már­ciusban sorra kerülő műsza­ki propagandahónap szin­tén megyénk jelentősebb, népszerű ismeretterjesztő eseményei közé számít A február 25-én lezajló busójárás programját a ha­sonló témájú képzőművé­szeti kiállítás bővítésével, valamint a maszkfaragó is­kola munkájának, berouta­40 népballadát tartalmazó gyűjteményből hetet közölt Most Bánó István folklórista szerkesztésében, jegyzeteivel jelent meg a gyűjtemény, amely tudománytörténeti szem pontból i» igen jelentős, a folklór-gyűjtés módszertaná­nak tanulmányozásához hasz­nos adatokkal szolgál. A kis kötetet árusítja te a Janus Pannonius Múzeum, de a Pécs-Baranyai Múzeumha- rátok Köre tagjainak ajándék gyanánt küldte eL tóinak gazdagításával rende­zik meg. A siklósi várfesz­tivállal, a fúvószenekarok találkozójával egyidőben a KISZ ismét megszervezi az ifjúsági írók országos kon­ferenciáját valamint a fia­tal képzőművészek táborát, ahol kiállítást nyitnak az előző táborozáson született alkotásokból. A szigetvári Zrínyi emlékünnepség prog­ramját az ifjúság szocialis­ta hazaszeretetre nevelésé­nek szelleme hatja át Az idén is sor kerül a KISZ vezetők szigetvári tanácsko­zására, úttörők harci játé­kára, kiállítások, dzsámi­hangverseny szervezésére. A fentieket számos más hagyományos és új kezde­ményezésnek számító ren­dezvény egészíti ki, melyek­ről most csak címszavak­ban szólunk. A megyei kul­turális események közül ilyen lesz a magyar és szovjet irodalom reprezen­tatív alkotásait bemutató előadóművészeti és szavaló­verseny, a dunántúli ama­tőr tánczenekarok találko­zója, majd októberben a „múzeumi hónap”, melynek kapcsán a Janus Pannonius Múzeum a KMP 50. évfor­dulójára emlékező helytör­téneti kiállítással jelentke­zik. Pécsett — ahol minden hónapra jut valamilyen je­lentős kulturális esemény — az említetteken kívül már­ciusban rendezik meg a for­radalmi ifjúsági napok ese­ménysorozatát, áprilisban az éneklő ifjúság napját, jú­nius—júliusban a szabad­téri színházi estéket, az OKISZ táncfesztivált, a Tettyei szombat esték mű­sorait, a Mecseki karnevált, szeptemberben a pécsi fú­vószenekarok napját, majd decemberben a pécsi zenei hét hangversenyeit, opera- előadásait, balettestjeit, — az egész évi gazdag zenei program összefoglalását. Újévi ajándék az úttörőknek Harminckét oldalas a Pajtás Nagyszerű újévi ajándékot kapnak úttörőink az új esz­tendőben. Népszerű lapjuk, a Pajtás, amely eddig 16 ol­dalas terjedelemben jelent meg, január 11-től duplájá­ra növekedve, minden héten 32 oldallal lepi meg olva­sóit. A megnövekedett ter­jedelem szükségessé tette a Pajtás szerkesztőségének bő­vítését, átszervezését. Vasvári Ferenc, a lap fő- szerkesztője, aki eddig a Dunántúli Napló főszerkesz­tője volt, az új profilú Paj­tásról az alábbi tájékozta­tást adta; — A szerkesztőségünkbe érkező sok ezer levél — hangzott a válasz — már régóta azt tükrözi, hogy a tíz-tizennégy éves úttörő korosztály tagjai színeseb­ben, érdekesebben szerkesz­tett újságot igényelnek. Miért nincs több vers, no­vella a Pajtásban? Miért nem olvashatunk többet a tudomány és a technika leg­újabb vívmányairól? Szeret­nénk jobban megismerni út­törőcsapataink, valamint a külföldön élő gyerekek éle­tét! Rendszeresebben sze­retnénk hallani kedvenceink­ről, a színészekről, táncdal- énekesekről, élsportolókról! — olvashattuk a levelekben. Az új, terjedelmesebb Paj­tás igyekszik minél jobban kielégíteni ezeket az igénye­ket. A KISZ Intéző Bizott­ságának határozata ugyanis azt tűzte feladatul elénk, hogy lapunk tül; tűzze mind­azt, ami olvasóit a család­ban, az iskolában, a baráti körben és az úttörőcsapat­ban foglalkoztatja: elégítse ki a gyermekek irodalmi, művészeti érdeklődését, tudo­mányos és technikai ismeret- vágyát. A rovatok élére a gyerme­ki világot jól ismerő peda­gógusok, írók, újságírók ke­rültek, mint például Hunya­di József, a „Hollós vitéz”j a „Pepitó”, a „Kék hegyek kapitánya” című népszerű regények írója, Papp László költő, Pető Gábor, az Élet és Tudomány volt rovatvezető­je. A 32 oldalas Pajtást, amelynek új ára 1,50 forint lesz, a posta — úgy mint eddig — az iskolába viszi. Húszé/ ren a Gyermcktzínházbaii A kicsiny látogatói köré­ben rendkívül nagy népsze­rűségnek örvendő pécsi gyer- mekszínház állandóan telt­ház előtt tartja előadásait és a kapunyitás óta eltelt egy év alatt húszezren lát­ták bemutatott darabjait. A színház együttese február 5- én Jékely Zoltán „Mátyás király juhásza” című darab­jának bemutatójával jelent­kezik 7400 ifjú bérletese, a gyermekszinház pécsi rajon­gót előtt. Kulturális program I968’ra Szoboravatás Komlón Amatőr tánczenekarok találkozója Pécsett Százéves a Zsolnay-gyár A k V *

Next

/
Oldalképek
Tartalom