Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-31 / 25. szám

IMS. JANUAR 31. napló A műszaki értelmiség helye és szerepe a mai társadalomban Ülést tartott a Megyei Pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) vezett továbbképzési rendszer színvonala megfelel a kor kö­vetelményeinek, hatékonysága azonban alacsony, mert a fő­városba való utazás rengeteg időt és költséget igényel. Ja­vasolta: szervezzenek helyi mérnöktovábbképző turnuso­kat, s ezzel nemcsak Pécs és Baranya, de egész Dél-Dunán- túl jobb helyzetbe kerül. Fog­lalkozott a felszólaló a MTESZ tevékenységével is. A Baranya megyei szervezetnek 19 tag­egyesülete van, a taglétszám 5400, s bár az egyesületek tar­talmi munkája fejlődő, tevé­kenységük még mindig vi­szonylag szűk témakörben mo­zog, s nem megfelelő a kü­lönböző szakterületek közötti koordináció sem. Kárpáti Ferenc, a Mecseki Szénbányák műszaki káderel­látottságáról beszélt. A válla­latnál ez idő szerint négy­száznál több technikus dolgo­zik fizikai munkakörben, amit csak súlyosbít az a tény, hogy jelenleg is háromszáz dolgozó jár levelező úton technikum­ba, illetve hatvanan szereznek rövidesen mérnöki diplomát Megoldást csak a gyors ütemű műszaki fejlesztés ígér, ami­nek következtében mind több fizikai munkakörben válik szükségessé a magasabb képe­sítés. A bányaüzemekben a mű­szaki dolgozók politikai akti­vitása szinte minden tekintet­ben kielégítő. A műszaki ál­lomány ötven százaléka párt­tag, háromszázan teljesítenek különböző pártmegbizatásokat, kétszázan dolgoznak rendsze­resen a szakszervezetben, s nyolcvan azoknak a száma, akik az ifjúsági szövetség munkáját segítik. A különbö- ső szintű tanácsokban hatvan műszaki beosztású bányász ténykedik. Kétezer agrármüszakt Cxégémy József a gyorsan «ősödé agrármű szaki-gárda tevékenységéről beszélt Az iparban dolgozó műszaki ér­telmiség ötezer fős és a pe­dagógusok négyezer fős rétege mellett ma már az agrármű­szakiak közel kétezer fős tá­bora jelenti a megyében a legnépesebb értelmiségi kate­góriát A tudomány a mező- gazdaság vonatkozásában te mind hatékonyabb termelést segítő tényező, s ennek meg­felelően a mérnökök, techni­kusok és közgazdászok száma te folyamatosan nő. Az állami gazdaságok jelen­tős része, s a termelőszövet­kezetek növénytermelési ága­zata agrárműszakiak vonatko­zásában ma már telítettnek tekinthető, nagy hiány van azonban jól képzett termelő­szövetkezeti brigádvezetőkből, közgazdászokból, mezőgazda­sági gépészekből és vegyészek­ből A mezőgazdaságban Jóval kisebb a „nemzedéki” vita, mint az iparban. A tsz-ekben, állami gazdaságokban óriási lehetőségek várnak a fiatal, lelkes és hozzáértő szakembe­rekre, ami érthető is, ha fi­gyelembe vesszük, hogy né­hány évvel ezelőtt még alig- alig igényelt a falu mérnökö­ket és technikusokat. Az ag­rárértelmiség politikai és köz­életi aktivitása megfelelő — 38 százalékuk párttag —, s szerepük évről évre jelentő­sebb a falvak életében. Nemeskéri László, az építő­ipari műszaki szakemberek helyzetéről beszélt. A Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalatnál 35 mérnök dolgozik, s közülük tizenötnek építésve­zetőnél magasabb beosztása van. Gond: az egyetemről ki­kerülő fiatalok megfelelő szín­vonalú anyagi dotálása, lakás­sal való ellátása. A fiatal mérnökök, techni­kusok tevékenységével foglal­kozott Petőhází Szilveszter is. Kimondotta; a fiatal műsza­kiak és közgazdászok tanácsa jó keretet biztosítanak az ön képzésre és az egyéni képes­ségek kibontakoztatására, amit nagyszerűen reprezentál az évről évre megírt szakdolgo­zatok emelkedő száma. 1964- ben 106 dolgozatot írtak a me­gye fiatal műszaki dolgozói, tavaly pedig már kétszázötve­net, melyből több országos el­ismerésben részesült. Kamatoztassuk az alkotó kedvet Kupái Gyula, a Megyei Párt- bizottság első titkára felszó­lalásában a műszaki értelmi­ség rangjával, társadalmi hely­zetével, hatalomhoz való vi­szonyával foglalkozott. — Van olyan vélemény, amely szerint a technika fej- lődésével a munkásosztály ke­zéből az értelmiség kezébe te­vődik át a hatalom — mon­dotta. — Ez természetesen té­ves nézet, azonban a műszaki értelmiség ma már egyre job­ban a munkásosztályhoz tar­tozik. óriási tömegei közvet­lenül részt vesznek a terme­lésben. f ennek megfelelően a hatalomnak is közvetlen ré­szesei. A technikumképzésről szól­va Rapai elvtárs a közel­múltban bevezetett, Illetve a folyamatban lévő reformok helyességét és szükséges vol­tát hangsúlyozta. A szakkö­zépiskoláknak a jövőben csak alapképzést kell adniuk, azt, hogy kiből lesz vezető és ki­ből szakmunkás, az életnek keli eldöntenie: próbára téve a fiatalok szakértelmét, ve­zetőkészségét. Egy másik gyakran elhang­zó kérdés: mi legyen azok­kal a vezetőkkel, akik még nem rendelkeznek a szüksé­ges „papírokkal”? A válasz: a papírnál fontosabb a rá­termettség. Az érintett embe­rekkel való foglalkozás so­rán messzemenő türelmet kell tanúsítani, s jövőjüket egyéni elbírálás alapján kell meghatározni. Segíteni kell azt a tendenciát, hogy a ve­zető posztokra megfelelő vég­zettségűek kerüljenek, ez azon­ban nem lehet egyedüli kö­vetelmény. Végül hangsúlyozta: a gaz­daságirányítás új rendszere paranesolóan követeli, hogy mindenki, akinek ez hatás­köre, többet és jobban fog­lalkozzon a műszaki értelmi­ség anyagi és erkölcsi meg­becsülésével. Azokat a ve­zetőket kell dicsérni és biz­tatni, akik kibontakoztatják a bennük rejlő energiát, al­kotó kedvet és a szocializ­mus javára kamatoztatják. Szabó Tibor, a MÁV mű­szaki állományú dolgozóinak eredményeit és gondjait ösz- szegezte. A mérnök és szak- technikusok száma ezen a te­rületen is nő, s bár a vasúti szolgálat számos nehézséggel jár, a legutóbbi években a fiatalok közül is egyre töb­ben választják ezt a hivatást A MÁV ösztöndíjak adásával igyekszik igényeit kielégíteni, s számos intézkedés történt annak érdekében is, hogy a vasútnál dolgozó műszakiak átlagkeresete elérje a megyei átlagot. Szellemi kincseink A számos részletkérdést tisztázó vitát dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság tit­kára foglalta össze, hangsú­lyozva: a téma napirendre tűzése időszerű és nagyon hasznos volt. Felhívta a fi­gyelmet arra a felelősségre, melyet a szellemi kincseink­kel való gazdálkodás során a jövőben sokkal jobban szem előtt kell tartani. Január 29-ig Százhatvan, .Mecsek“ hálót gyártott a Pécsi Bútorgyár Január havi termelési elő­irányzatát 160 „Mecsek” háló­szoba garnitúrának a keres­kedelem részére történt le­szállításával 29-én teljesítette a Pécsi Bútorgyár. A „Mecsek” hálószoba — amelyből az idén kétezer gar­nitúrát várnak a bútorüzletek — régi bevált gyártmányuk, melyet elismert márkaként „fémjelez” a Pécsi Bútorgyár neve. Eleinte csak Dél-Du- nántúlra, majd később Du­nántúl valamennyi megyéjébe szállították. Tavaly már a Dunát is „átlépte” a „Me­csek” hálószoba és az ország egész területére eljutottak a Pécsi Bútorgyár kissé kon­zervatív vonalú, de erős és ezért megbízható fényezett garnitúrái. Szűkös helyzetük, műhelye­ik zsúfoltsága nem teszi le­hetővé a nagyobb arányú műszaki fejlesztést a gyár­ban. Az idén csak arra fut­ja erejükből, hogy 240 ezer forintos beruházással áttér­jenek a poliészteres fényezés­re. Az ehhez szükséges poli- rozógép már megérkezett hoz­zájuk, a lakköntő gépet áp­rilisra ígéri a komáromi gyár­tó üzem. A poliószter-lakk- öntő technológia alkalmazá­sára három helyiséget kell leválasztaniok I-es üzemük­ből, ezekbe központi fűtést írnak elő a tűzrendészeti sza­bályok és most már nem ha­lasztható a kazán kéményé­nek megépítése. Évente csak mintegy 130— j 140 ezer forintos fejlesztési alap áll rendelkezésükre. ‘ Azért, hogy a szükséges kor­szerűsítés költségei ne vigyék el a nyereségüket, az új me­chanizmus szellemében új gyártmányokkal is igyekez­nek növelni bevételeiket. — Most például terven felül ké­szítenek 30 darab, varia bú­torral berendezett szobákba jól Illő, kisméretű íróasztalt Ezeket február közepén ad­ják át a kereskedelemnek. Szükség van ennyi érdekképviseleti műszakra? Számukat csökkenteni lehet Eddig kényes téma volt Feszültség a brigádokon belül Nagy érdeklődéssel ol­vastam Nemeskéri elvtárs cikkét. Az érdekképviseleti műszakok véleményem sze­rint azért érdemelnek a jövőben nagyobb figyelmet mint eddig, mert a terv- szerűségnek, pontosságnak is nagyobb szerepe lesz, s az „urasági” műszakok ép­pen ezt akadályozták. A szabadszombatok rendszere sok új lehetőséget ígér. Most csak egy példát em­lítek: a héten öt emberem ment katonai orvosi vizs­gálatra. Vidékiek, tehát el­veszett az egész napjuk. Az ő munkájukat senkivel sem végeztethettem él — te­hát ez már késleltető té­nyező. Nem mehettek vol­na szombaton? Egy másik dolog, most már nem a hivatalos — ka­tonai. rendőri, bírósági —, behívásokkal kapcsolatban. Nálunk brigádbérezés van, hogy mi kerül a boríték­ba azt az egész kollektíva munkája dönti el. Képzel­jünk el most egy olyan bri­gádot, melyből egy ember sűrűn hiányzik... Nem túl­zók, ha azt mondom, a bri­gád kinézi ezt az embert, pedig az esetleg éppen hogy elismerést érdemelne hasz­nos közéleti tvékenységéért De meg kell érteni a többi brigádtagot is, éppen ezért valamiképpen rendezni kell az ilyen távolmaradások anyagi vonatkozásait Mátyás Mihály szerelőipari részlegvezető Állami Építőipari Váll. Elöljáróban szeretném ki­jelenteni: mi itt István-ak- nán. mindenekelőtt azért ol­vastuk örömmel Stier József elvtárs, s az őt követő hoz­zászólók cikkeit, mert eddig az érdekképviseleti műsza­kok ügyét úgynevezett „ké­nyes’’ témaként kezelték, s bár mindenki látta, hogy sok megbeszélni való lertne ezzel kapcsolatban — senki sem szólt. Nálunk, az előkészítő kör­letnél. már napok óta amo­lyan kis „sajtóértekezlettel” kezdődik a munka — az ér­dekképviseleti műszakokkal kapcsolatban ugyanis min­denkinek véleménye van. Persze, szélsőséges nézetek is elhangzanak. Az általá­nos állásfoglalást körülbelül így tudnám megfogalmazni: érdekképviseleti műszakokra valóban szükség van, de ez­zel senkinek sincs joga visz- szaélni. Arról van ugyanis szó, hogy gyakran csak a kényelmesség diktálja az el­határozást. hogy néhány tu­cat embert munkaidő alatt összehívjanak. Pedig a moz­galmi ügyek jelentős részét egy jól fogalmazott levéllel, vagy akár egy telefonnal is lehetne intézni. Van egy másik dolog, ami ugyancsak komoly kiesése­ket jelent. Gyakori, hogy a bíróság vagy rendőrség négyszer-ötször megidéz va­lakit tanúnak, pedig az ille­tő nagyon keveset vagy ép­pen semmit sem tud. Itt sem arról van szó, hogy meg kell szüntetni, de a hivatalok ve­zetőinek is gondolni kellene arra: hogy amíg a tanú a folyosón lődörög, valahol üresen áll egy munkahely — Nem tudom, hogy zárul majd a vita. Mi továbbra is érdeklődéssel figyeljük a vé­leményeket. A magam nevé­ben még azt tudnám java­solni: próbálják meghatároz­ni azokat a feladatokat, me­lyek elvégzéséhez elenged­hetetlenül szükséges a mun­kától való távolmaradás. Hangsúlyozom: a hatékony politikai, érdekvéde’mi mun­kát elképzelhetetlennek tar­tom munkaidőkedvezmény nélkül, de az azért túlzás, hogy egy ember csak azért hiányozzon, mert bemegy a központba átvenni valami brosúrát vagy utasítást. Lajtai Béla bányamester hel y ettes. István-akna. Társadalmi ellenőrzés munkaidő után Hatvanszemélyes betegotthonná épíHk át az egykori Ferenc József laktanya egyik épületét az Alkotmány és a Kisrókus utca sarkán. A Mecseki Szénbányák elvállalta a kivitele­zést. A négyágyas szobákból álló betegotthont a tervek sze­rint ez év augusztusában adják át. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével a vállalatok mind több intéz­kedést foganatosítanak a jö­vedelmezőség fokozása érde­kében. amj a társadalmi és egyéni érdekeknek egyaránt megfelel. Igyekeznek minél több tartalékot feltárni és új forrásokat keresni, ame­lyek hatékonyan segíthetik a gazdálkodás jövedelmező­ségét. Az érdekképviseleti mű­szakokkal való gazdálkodás is így került előtérbe csak­nem mindenütt. Az eddig megjelent vita­cikkek csaknem kivétel nél­kül azt az álláspontot tük­rözték. hogy szükség van az érdekképviseleti műszakok­kal való ésszerűbb, tervsze­rűbb és szigorúbb gazdál­kodásra. Tapasztalataink mutatják, hogy a társadalmi és moz­galmi munkának vannak olyan területei, ahol a fel­adatokat zömmel munka­időn kívül, a szabadiejükben végezték el a társadalmi munkások. így végzik el munkájukat pl. a szakszer­vezetek keretén belül mű­ködő kereskedelmi társa­dalmi ellenőrök is. A Mecseki Szénbányák különböző üzemeiben mint­egy kétszáz kereskedelmi társadalmi ellenőr dolgozik, akik 1967-ben összesen 1400 esetben végeztek ellenőr­zést anélkül, hogy érdekkép­viseleti műszakot vettek vol­na igénybe. A társadalmi ellenőrök már 1952 óta vég­zik így a munkájukat. A nagyszámú szakszerve­zeti kereskedelmi társadalmi ellenőr irányítását és okta­tását is évek óta érdekkép­viseleti műszakok igénybe­vétele nélkül, társadalmi munkában, műszak után és vasárnap oldottuk meg, eredményesen. Ügy gondolom, ezek a té­nyek is bizonyítják, hogy lehet érdekképviseleti mű­szakok igénybevétele nélkül is hatékony érdekképviseleti tevékenységet kifejteni — társadalmi munkában. Való­színűnek tartom, hogy a szakszervezeti munka egyéb területein is lehetne a mi tapasztalatainkat hasznosí­tani. Ehhez persze az kell, hogy a dolgozókkal megér­tessük: a saját érdekükben végzett társadalmi munka hasznos és nélkülözhetetlen. Meggyőződésem, hogy az ér­dekképviseleti műszakokkal való helyesebb gazdálkodás­sal. a szakszervezeti munka további társadalmasításával, lényegesen csökkenthető e műszakok száma. Kecskés István, a Mecseki Szénbányák szakszervezeti kereskedelmi ellenőrök csoportvezetője. I Megalakultak az Í MHSZ rádiós szak- í körei. A Ságvári ! Művelődési Ház rá- | iiós szakköre 70, az építők rádiós szak- köre 3o fővel ala­kult meg. Az elmúlt lapokban megtartot­ták az alapító és a vezetőségválasztó összejöveteleket és a héten megkezdik rendszeres munká­inkat. A Ságvári Művelődési Ház rá­diósai iránymérő (ró­kavadász) URH, éS , konstruktőri szak­osztályokban kezdik meq tevékenységü­ket. Ezeken a szak- ! osztályokon kívül • íz úttörők egy hu­szas csoportot al­kotnak. Képünkön• méréseket végeznek | l rádió-szakkörösök. I | — Szokolai felv. «—

Next

/
Oldalképek
Tartalom