Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
1968. JANUÁR 28. YlC&plÖ A * általános iskolát és ** középiskolát végző fiatalok és szüleik napi beszédtémája a pályaválasztás. Ez természetes. Az is természetes, hogy a rádió, a televízió, a sajtó, a Pályaválasztási Tanácsadó kiadványai e kérdésről egyre többet szólnak, írnak. Van azonban egy lényeges különbség köztük. A szülők, a pályát választó fiatalok a maguk szemszögéből, de főleg a szülői szándékok által meghatározottan beszélgetnek, majd döntenek a sorsukról, jövőbeni munkájukról. Ma még nem mondhatjuk el, hogy e döntésben alapvetően a társadalmi érdekek a meghatározók. Ugyanakkor a hírközlő szervek alapvetően társadalmi szemszögből igyekeznek befolyásolni a pályaválasztást. Ez azért lehet így, mert e szervek jobban ismerik a népgazdasági igényeket, az intézmények befogadó- képességét, azaz a beiskolázhatok számát, a szakmai képzés szakmák szerinti igényét. Szándék és realitás q pályaválasztásban lom adta lehetőségekhez. Ennek még akkor is így kell lenni, ha az állam folyamatosan emelni képes a beiskolázhatok számát t Évről évre megismétlődő gondok, feladatok ezek a pályaválasztásban szülőknek, fiatalnak, iskolának és a társadalomnak. Tudatosan írtam le, hogy nemcsak feladatok, hanem gondok vannak együtt. Milyen gondokról kell szólAz 1968/69-es tanév beiskolázási feladatai most vannak ismét napirenden. Ezért úgy vélem, helyes, ha szintén feltárjuk az általános és középiskolát végző fiatalok előtt a továbbtanulási lehetőségeket, ami az elhelyezkedési lehetőségeknek csak egyik formája, hisz nem tartalmazza a „nem tanulási” formákat, a közvetlen termelőmunkában való helyezkedést. Ebben a tanévben, a megyében és Pécs városában együtt 7256 fiú és leány fejezi be általános iskolai tanulmányait. Ezen fiatalok számára adva van a szakmunkásképzés és a középfokú iskolák közötti választási lehetőség. Ha • kést pályaválasztási lehetőcélja volt a szakközépiskolák magasabb arányának kialakítása a középfokú oktatásban. Ennek a célnak megfelelően a következő tanévben középiskoláinkban tovább bővül a szakközépiskolai hálózat és lényegében a Zipernovszky Károly Általános Gépipari, Erősáramú Ipari és Műszeripari Technikumban, továbbá a Középfokú Vegyipari Technikumban marad meg a technikusi képzés. A hagyományos és tagozatos gimnáziumi osztályok mellett Komlón gép-, gyorsíró és általános ügyviteli; egészségügyi; Bolyban mező- gazdasági gépszerelői, Szent- lőrincen és Mohácson növény- termesztési, állattenyésztési szakközépiskolai osztályok nyílnak. Pécsett lényegében — a fentebb említett két technikum kivételével — valamennyi középiskolában nyílik szakközépiskolai osztály a következő szakterületeken: gyermekfelügyelői, egészségügyi, postaforgalmi, művészeti, földmérő, villanyszerelői, autószerelői, női szabó, pénzügyi, A FeUCfoktl fipflletgépész Technikám, Illetve ®pitÍHpari Műszaki Ffilskola 1S6S—71 között épül fel Pécsett » Pártiskola melleti gyümölcsösben. mmk? Véleményem szerint akkor lehet és szükséges is gondokról beszélni, ha a fiatal sorsának a tervezésébe hiba csúszik. Meggyőződésem, hogy e tervezési hibát rendszerint a családnál (a szülőnél, a fiatalnál) követik el. Miért? Azért, mert sokan még mindig nem ismerik fel, vagy nem akarják felismerni, hogy a pályaválasztás, a fiatal jövőjének tervezése elsősorban társadalmi ügy. Ez pedig azt jelenti, hogy csak annyi fiatalt helyes beiskolázni középiskolákba, szakmunkásképző intézetekbe, felsőfokú intézményekbe, amennyit a népgazdaság igényel, s teherbíróképessége lehetővé tesz. Sokan úgy vélekednek, hogy a beiskolázás ezen népgazdasági meghatározottsága nem egészen helyes, mert végső soron a tanulás szabadságát korlátozza. Elismerhető, hogy e véleményben van igazság. Igaz, hogy korlátozott a beiskolázás, de nem szubjektív, egyéni indítékokból, hanem össztársadalmi érdekből. Ebből a szemszögből érvényesül a tanulási szabadság. Ezt azért is megteheti az állam, mert a fiatalok tanulási, képzési összköltségeinek jelentős hányadát a társadalom, a népgazdaság biztosítja. Ezenfelül fontosnak tartom azt a tényt is, hogy az állam a képzési feladatai mellett csak így tudja biztosítani a kiképzettek elhelyezését, foglalkoztatását. Az anyagi érdekeltségen túl, vagy azzal együtt nem elhanyagolható az emberről való humanista gondoskodás, mely e kettősségben nyilvánul meg: képzés és foglalkoztatás. Nem mindegy számunkra, hogy milyen érzelmi és értelmi motiváltsággal tanulnak, dolgoznak az emberek! Éppen ezért a gondokban megnyilvánuló ellentmondást, az egyéni törekvéseket és azok megvalósítását csak úgy lehet csökkenteni, ha a szülök, a fiatalok pályaválasztási irányultsága igazodik a társadaséget együtt nézzük, akkor kb. 6000 általános iskolát végző fiatal igénye elégíthető ki. Mindenki tudja, azonban, hogy ez nem ilyen egyszerű, már csak azért sem, mert az itt végző fiataloknak kb. 50 százaléka leány, s e két lehetőségen belül a helyeknek 35—40 százaléka jut csak a lányoknak. Szeretném újra felhívni a szülők figyelmét, hogy a szakmunkásképző intézetekben, az ipar, a kereskedelem, a vendéglátóipar területén több mint 100 szakmában folyik képzés. Ezek közül is kiemelem a kőműves, a vájár, a géplakatos, a mezőgazdasági gépszerelő szakmákat, amelyek népgazdaságilag is különösen fontos szakmák. Ugyanakkor a mezőgazdaság számára is több mint 10 szakmában, korszerűen felszerelt iskolákban, tangazdaságokban folyik a szakmunkásképzés. A szakmunkásképzés kb. 3200 fiatal számára jelent lehetőséget. Talán nem felesleges leírni, hogy az országos és helyi tervek végrehajtása nemcsak a technikai fejlődéstől, hanem legalább ennyire függ a jól képzett szakmunkásoktól is. Örömmel állapítható meg, hogy az elmúlt két évben pozitív tartalmú változás van a szakmunkásképzés iránti érdeklődésben, bár ezen örömbe üröm is vegyül, mert még vannak fiatalok — szép számban —, akik kényszerből jelentkeznek, mert máshova nem vették fel őket Most igazán aktuális feladata a pedagógusoknak, hogy hatványozottan tárják fel végzős tanítványaik előtt a reális lehetőségeket, (erre szolgál a Pályaválasztási Tanácsadó legfrissebb kiadványa), de úgy vélem nem kevésbé jelentős szülői feladat a saját szakmájuk szépségeinek bemutatása a döntés előtt álló gyermekeik számára. Ismert a közvélemény előtt, hogy az oktatási reform egyik könyvelői, kereskedelmi, magas- és mélyépítöipari. Fontos tudni, hogy a szakközépiskolai osztályok sikeres elvégzése, érettségi vizsga letételére, ennek megfelelően továbbtanulásra, a középfokú végzettséghez kötött munkakörök betöltésére jogosít. Ezeken túl, ha a szakközépiskolát elvégezte a fiatal és közvetlenül az előképzettségének megfelelő termelőmunkába helyezkedik el, az őt foglalkoztató üzemben technikusi minősítést szerezhet. A jelenlegi tanévben az általános iskolát végző megfelelő tanulmányi eredményű fiatalok számára közel 2800 férőhely lesz a középfokú intézményekben. Ügy vélem gondjaink valamivel nagyobbak az idén érettségiző-képesítőző fiatalok vonatkozásában. Azért tartom gondjainkat nagyobbaknak, mert a felsőfokú képzésnél egyre növekvőbb tendenciájú a verseny a bekerülésért. Sajnos sok szülő és fiatal nem akar tudomást venni erről a kemény versenyről. Álljon itt néhány példa a szándékok irrealitása igazolására. Az ELTE természettudományi karának vegyész szakán 47 helyre 59, a matematikus szakon 32 helyre 44 kitűnő tanuló pályázik a most érettségizők közül. Sokak előtt ismeretes már, hogy a Művelődésügyi Minisztérium — két év óta — kérdőív útján felméri a középiskolák harmadikos tanulóinak pályaválasztási szándékait. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy negyedikes korukban a fiatalok még változtatnak elképzeléseiken, altkor is megközelítően pontosan lehet lemérni a törekvések és a lehetőségek viszonyát, a köztük számokban is kifejeződő ellentmondást. A tavalyi felméréskor 55 252 tanuló töltötte ki a kérdőíveket. Közülük 47,9 százalék a felsőfokú intézményekben, 9 százalékuk szakmunkásképzésben, 13,9 százalékuk egyéb formákban szándékozik továbbtanulni, s 26 százalékuk kíván közvetlenül munkába állni, de ezek többsége is adminisztratív területen (3,2 százalék a felméréskor nem döntött még). Mit mutatnak ezek az előzetes adatok? Több mint 26 ezer fiatal tervezte továbbtanulását felsőfokú intézményben. És a lehetőségek? Az 1968/69-es tanévre előfelvételi nyert közel 2000 fiatal mellett a most végzők közül csak 8000-nek van esélye felvételre. A számok szerint tehát háromszoros a túl jelentkezési arány. De ez így közel sem igaz. Mert pl. az ELTE bölcsészeti karán az orosz— idegen nyelv, pszichológia— idegen nyelv. történelem— földrajz szakon, a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz— testnevelés, magyar—történelem, történelem—testnevelés szakán, a Színházművészeti Főiskolán — több mint tízszeres a túljelentkezők száma. Ügy hiszem a felsorolt példák ténylegesen bizonyítják, hogy igen kemény a verseny egy-egy szakra való bejutásért. A valóság az, hogy csak komoly tanulmányi eredménnyel, tizennyolc évesektől elvárható politikai-erkölcsi szilárdsággal, jellembeli vonásokkal van realitása a „startvonal elé állni”, a felvételi vizsgára jelentkezni. Ez persze nem jelentheti azt. hogy csak a kitűnő és jeles eredmény űek- nek van alapjuk a startolásra. Nem! Azok a fiatalok, akik nem • a „legkiválóbbak” átlag- eredményük alapján, de a választott pálya felvételi tárgyaiból átlag feletti teljesítményt értek el, s az átlagosnál nagyobb képességük van a választott szakterületen, nemcsak megpróbálhatják, hanem szükséges is, hogy jelentkezzenek továbbtanulásra. A választott tárgyakban átlag feletti képességet, tudást felmutató tanulók esetében különösen fontos, hogy az iskolai jellemzések erre rámutassanak, amire ezúton is felhívom az osztályfőnökök figyelmét, mert az ő felelősségük is a tehetséges fiatalok sorsának alakítása. Különös gondot fordítson minden középiskola párt- szervezete, tantestülete, igazgatósága a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei továbbtanulásának alakulására. A megye és Pécs város középiskoláiban végző közel 2300 fiatalból az országos átlagnak megfelelően kívánnak továbbtanulni. Éppen ezért szükséges, hogy szülők és fiatalok, az iskolák nevelői még egyszer vegyék fontolóra gyermekeik, tanítványaik elhatározását. Szükségesnek tartom külön is felhívni a figyelmet arra, hogy Pécsett és a megyében közel 400 érettségizett fiatalt várnak a szakmunkásképző intézetek is. Ügy gondolom, hogy most még nem késő újra mérlegre tenni a szándékokat és a lehetőségeket. Fontos mozzanata ez a pályát választó fiatal életének, a szülői gondoskodásnak, az iskolai munkának. Fontos azért, mert a felsőfokú képzettségű emberek egyben a mi társadalmunk „szellemi tőkéjét” alkotják, s tudásuk kamatoztatása a szó szoros értelmében társadalmi ügy. Fontos azért is, mert helyes döntéssel megelőzhető fiataljainkban a csalódás és a kiábrándultság érzése. Tegyünk meg mindent, hogy legyenek összhangban a pályaválasztási szándékok és realitások. Szentlrányi József 5 Cseh Mária és Mester István Mórica grófnő Bemutató a Nemzeti Színházban Pénteken este a Pécsi Nemzeti Színházban igazi premierláz uralkodott. Megérdemelt nyíltszíni tapsok és újrázások láncolata nyújtotta bele az éjszakába Kálmán Imre egész világot bejárt nagyoperettjének előadását. Különösebb jóstehetség nélkül is hosszú sikersorozatot jövendölhetünk színházunk legújabb teljesítményének. Vérbeli operett A műfaj szokott keretét elég épkézláb cselekmény telíti tartalommal s a zenét nemcsak dallamgazdagsága, hanem szólamszövése is magasrendűvé teszi. Ilyen értékes alkotás jelentkezése esetén az operettműfaj sokat vitatott létjogosultságát igazolva látjuk s a kérdés elveszíti vitatéma jellegét. Egy időben az operettet a népszínmű sorsára akarták juttatni, mert úgy találták, hogy nem illeszthető bele a szocialista művelődésbe. Most pedig eljutottunk odáig, hogy a népszínmű nemes értelemben vett, korszerű folytatását véljük felismerni ebben és még sok más, hasonlóan magyar hangvételű operettben s úgy érezzük, hogy ez a felismerés esztétikai magaslatot jelent. A csaknem fél évszázados darabot hat éve játszotta színházunk utoljára. A fali hirdetmény mégsem túloz, amidőn a mostani felújítást bemutatónak tünteti fel, mert új a rendezés és szinte teljesen kicserélődött a szereplőgárda is. Felesleges párhuzamot vonnunk az akkori meg a mai előadás között, egyszerűen csak megállapítjuk, hogy vérbeli operettet vérbeli előadókkal játszatni egyenlő a komoly fajsúlyú művészi sikerrel. Igazi összművészetnek lehettünk tanúi: hang, mozgás és fény ötvöződött össze egyetlen izgalmasan szép játékfolyamattá. Ötletes rendezés Elsősorban Sík Ferenc ötletes és lendületes rendezésének érdeme, hogy az előadás a szüreti mulatságtól kezdve a „Szép város Kolozsvár” zárószámig egy szüntelen színes forgatag, amelynek sodrását jól megkomponált jelenetsor biztosítja. Elképzelésének ügyes megvalósítása azután már a szereplőkön múlott. Alakításaikon érezni lehetett, hogy szívesen játsszák szerepeiket. Kezdve a primadonnától a színészvilág névtelen közkatonáiig, mindenki lelkesen munkálja azt a közös célkitűzést, hogy a műfaj életrevalóságát meg kell tartani. Színházunk hatalmas anyagi áldozatot nem kímélve, pazar kiállításban, látványos elemekkel ékesen felruházva. újította fel a darabot Ezt szolgálják Pintye Gusztáv romantikus díszletei, Fekete Mária korhű ruhatervei, Léka László maszkmester és. a táncok mozdulatírói: Sík Ferenc és Tóth Sándor. Pompás muzsika Hasonlóan ünnepi parádéban van része a fülnek is. Annak megemlítésével kell kezdenem, hogy Harsányi Zsolt versei kitűnőek. Minden énekelt zene jó vagy rossz szelleme a megzenésített verses szöveg minősége. Folytatnom kell új karmesterünk munkájával. Szabó László tüzes és gondos ténykedése a karmesteri pulpituson biztonságérzettel telíti a pompásan muzsikáló zenekart, a Károly Róbert betanításában remeklő énekkart és a lírában, humorban, szangvinikus kitörésekben egyaránt kitűnő magánszereplőket. A hangerőt gyakran eltúlozza — arról nem tehet, hogy a partitúra szüntelenül együtt halad az énekszólamokkal s ez már magában véve is takar — holott meg kell alkudnunk az adott helyzettel, hiszen nem rendelkezünk olyan jelentékeny énekhangokkal, mint amilyenekkel rendelkezett a Király Színház az 1924. évi bemutatón. Jó szereposzfás A szereposztás megfelelt annak az alapkövetelménynek, hogy minden szerep a legalkalmasabb aktorra leljen. A címszereplő Cseh Mária sokat fejlődött tavaly óta. Hangja és arcjátéka egyaránt felodódott azelőtti merevségéből. Olyan primadonnára találtunk benne, aki hangban és játékban egyformán képes a leggyorsabb hangulati átállásokra. Mester István Török Pétere csupa szenvedély, csupa izzás. A második szerelmespár bohó- kás alakját a színpadot melegséggel elárasztó Vári Éva és az örök mókamester Men- delényi Vilmos töltötte meg élettel. A szereposztás egyik érdekessége a Faludy—Karikás kettős, akik két szerepet váltogatva játszanak. Ma Faludy László volt a „vén bakkecske herceg” és Kari- kás Péter a hercegnő fontoskodó titkára. Legidősebb művészünk, Bakos László, örökifjú Mihály hajdú szerepében. Örömmel figyeltünk fel Gelencsér Mária és Kálny Zsuzsa énekkari tagok számottevő szólószereplésére és a kisebb szerepekben Bors Ferenc, Fülöp Mihály, Péter Gizi rutinos fellépésére, valamint táncosaink tüzes ritmikájára. A „Marica grófnő” a legízlésesebb pihentető, gondkikapcsoló darabok közé tartozik. A távolmaradók műélvezettől fosztják meg magukat. Veress Endre ) V » V
