Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-24 / 19. szám

1988. JANIT AR 24. napló 3 Szükség van ennyi érdekképviseleti műszakra? Harminckétezer műszak esett ki csupán a Mecseki Szénbányáknál Hárommillió forint kifizetett bér mögött nincs termelőmunka Tanfolyamok, értekezletek, sportrendezyények munkaidő alatt Hét gépjavító — egyetlen vállalat Megváltoztak a feladatok Négy lehetőség a munkák megrendelésére — A gyenge tsz-eknek továbbra is végeznek gépi munkát —Mozgó műhelyek, szervizkocsik A vállalatoknál mind több szó esik az 1967-es évi ered­ményekről, a problémákról és az 1068-as év főbb feladatai­ról. Politikai és gazdasági szer. vek vezetői a dolgozók vélemé nyére támaszkodva olyan kér­désekre összpontosítanak, amelyek még inkább elősegí­tik az elkövetkezendő időszak gazdaságosabb munkáját Miből ered? A Mecseki Szénbányák Is eredményes esztendőt zárt az 1967-es évben. A piachoz iga­zodó mennyiségi tervfeladata­inkat, valamint az ehhez kap­csolódó minőségi mutatókat teljesítettük, illetőleg túltelje­sítettük. Ennek eredményeként fokozódott jövedelmezőségünk. Gazdálkodásunkban mindezek ellenére több gátló tényező is jelentkezett Ezek közül most egy olyan ritkán elemzett és figyelemmel kísért kérdésről szeretnénk szólni, mint az ér­dekképviseleti műszakok ala­kulása, amely közvetlenül érinti vállalatunk, de termé­szetesen más vállalatok terme­lési, termelékenységi és gaz­dasági mutatóinak teljesítését. E kérdés gondos vizsgálatát az is szükségessé tette, hogy míg a Mecseki Szénbányáknál az 1966-os évben e műszakok száma 29 981 volt, addig 1967. évben — jóllehet a létszám az előző évihez képest mintegy 500 fővel kevesebb — ez a szám már SÍ 875 műszak, te­hát emelkedő tendenciájú. E műszakok mögött rejlő és végeredményben kieső érték ,nagyságát legjobban a követ­kező számok jellemzik: az 1967-es évben felmerült mű­szakók kifizetett bére 2 928 000 forint volt, amely termelési értékben 10 375 000 forintot je­lent, tehát az 1967. évi teljes termelési érték 0,59 százalé­kát Az úgynevezett érdekképvi­seleti műszakok gyakorlatilag két tényezőből tevődnek ösz- sze: a) A dolgozók azon tá­vollétei, amikor a munka tör­vénykönyvi rendelkezéseknek megfelelően, mert döntően ál­lampolgári kötelességét telje­síti (tanulás, katonaság stb.) ré­szére a vállalatnak a ' távoliét idejére átlagkeresetet kell fi­zetnie. b) A másik tényező, amikor a dolgozó közérdekű, vagy személyi körülményeire tekin­tettel (társadalmi, sport, moz­galmi szervek kikérése stb.) rendkívüli fizetett szabadság­gal van távol, természetesen ugyancsak bérezés mellett. Fizessenek a kikérők! Az első csoportba tartozó, többségben állampolgári köte­lesség teljesítés miatti távol­létnél azonban gyakran ta­pasztalható, hogy az igénybe­vevő vagy idéző szerv (bíró­ság, rendőrség, honvédség stb.) a megjelenés tényét igazolja, ám a távozást nem. Ez elke­rülhetetlenül együtt járhat oly veszteségidőkkel, amelyek ab­ból származnak, hogy jóllehet a. dolgozó munkahelyére még több órás munka teljesítése végett visszatérhetett volna, azonban mert csupán a meg­jelenés tényét igazolták, hosz- szabb időre részesült díjazás­ban. Feltétlenül pozitív ered­ményt jelentene, ha az erre vonatkozó rendelkezést oly irányban kibővítenék, hogy ez esetekben a térítés minden esetben az igénybevevő szerv által igazolt időre jár. E kérdéskomplexumon belül csökkentené a gazdálkodó vál­lalatok gondját, ha az a szerv, illetőleg hatóság, amely uta­sítására az érdekképviseleti műszák felmerült, a kiesett munkaidőre vonatkozóan a vállalatnak a felmerült mun­kabérköltséget megtérítené. Ez pozitiven éreztetné hatását a gazdaságosság és jövedelmező­ség szempontjából is. A bíró­sághoz, rendőrséghez tanúként beidézett dolgozó ugyanis a vállalattól kapja meg átlagke­resetét. Ugyanakkor igénybe­vétele (pl. bűnügynél) a vád­lott, vagy terhelt magatartása folytán válik szükségessé, en­nek ellenére a költségeket a vállalat viseli. A második csoportba tarto­zó úgynevezett kikérésekre történő rendkívüli fizetett sza­badságok több okból is fel­merülhetnek. így például: a különböző sport-, kulturális szervek, munkásőrség, szak- szervezeti, KISZ, Nőtanács stb. szervek kikérései. Ezek nagyságrendjére jellemzőként például meg lehet említeni, hogy sportkikérések címén 1967-ben 2854 műszakot enge­délyeztek. Sokan összekeverik a minőségi sportot az alsóbb osztályokban végzett sportte­vékenységgel. Egyes sportkö­rök, szakosztályok már-már olyan követeléssel lépnek fel, mintha élsportolókat nevelné­nek. Egyes sportolókat csak akkor látják munkahelyükön, amikor a fizetésüket veszik feL Tréfásan szokták monda­ni: eljött a „mellékállásért” járó illetményéért. Párhuzamos tanácskozások Az utóbbi években jelentő­sen megnőtt a különböző cí­men összehívott tanácskozá­sok, tanfolyamok száma. Ezen a címen kiváló műszakiakat, frontmestereket, vájárokat hívnak meg, akiknek pozíció­juk miatt magas a bérük. Ha megvizsgálnánk ezek célszerű­ségét, értékét, akkor kiderül­ne, hogy gyakran haszontala­nul töltötték el idejüket Mi­ről, mikor, mit hoz? — ezt a kérdést kellene sokkal jobban meggondolni minden szinten. Azt is tapasztaltuk, hogy sok a párhuzamos értekezlet Min­dig' hangoztatjuk, hogy a fel­adatok megoldásának egyik feltétele a körültekintő koor­dinálás. Igen, de ki végezze ezt? Hiszen minden szerv fon­tosnak tartja a maga értekez­letét, ki akarja képezni aktí­váit, meg szeretné beszélni társadalmi munkásaival a fel­adatokat Gyakran azonban ugyanazokat az arcokat látjuk az értekezleteken. így fordult elő, hogy nemrég egy dolgozó négy különböző helyre kapott meghívót Megérteném ezt a törekvést, ha az illető min­denütt mást hallana, de jól tudom, ez nem így van. Egyik­másik esetben a meghívottak is azt mondják: Jobb lett vol­na itthon maradni. Az ilyen tanácskozásokon szinte elfogadott gyakorlat­ként a „kérdés megoldtára” a legkülönbözőbb elnevezésű bizottságokat választják meg. Gondoljuk csak el, milyen kö­vetkezményekkel jár ez. Álta­lában 8—10 elvtárs alkot egy- egy bizottságot, előbb csak vizsgálódnak, azután összege­zik a tapasztalatokat, maid elkészítik, megvitatják a je­lentést Mindezt természetesen munkaidőben, a vállalat pedig fizeti a bérüket, arról nem is szólva, hogy helyettest is ál­lít, mert a termelő munka fo­lyamatosságát biztosítani kell. Azt hiszem erről a „munka- módszerről” is le kell szokni, s bizonyára egyszerűbb, ope­ratívabb lesz munkánk. Azért is fontosnak tartom az egész probléma körültekin­tő átgondolását, mert ezekkel a jelenségekkel a dolgozók jelentős része, sem ért egyet. A társadalmi munkások sem szeretik, ha ide-oda rángatják őket, anyagilag sem mindig járnak jól. Az egyszerű embe­rek nem igen szólnak róla nyíltan, de egymás között szó­beszéd tárgyát képezik az in­dokolatlan kikérések, hiányzá­sok. Azt is tudják, hogy amíg például a személyi igazolvá­nyokat a helyszínen állítják ki, a honvédségi nyilvántartás rendezésére berendelik őket. E szervek részéről felmerü­lő érdekképviseleti műszakok jogosságát általában senki sem vitatja, hisz azokra gyakorla­tilag szükség van. De termé­szetesen az e jogcímek alap­ján felmerült ez irányú mű­szakszám lényegesen csökkent­hető. A szóbanforgó szervek részéről vizsgálat tárgyává kellene tenni azt is, hogy a munkájukkal összefüggő tevé­kenység mikor végezhető úgy­nevezett „tiszta” társadalmi munkában, s mikor „a mun­kaidő” alatt teljesített társa­dalmi munkában. Társadalmi munka szabadszombaton Természetesen az elvégzen­dő munka jellegétől függően gyakran találkoztunk és az elkövetkezendő időszakban is fogunk találkozni olyan ese­tekkel, amikor az csak mun­kaidőben végezhető el. E terv­szerű ütemezés e*y#k tényező­je lehet az is, hogy az indo­kolt kikéréseket a vállalat nem egy-két nappal előbb kapja meg, hanem már ko-1 rábban, és figyelembe véve az egyre több vállalatnál jelent­kező úgynevezett szabadnapo­kat, az előbb említett ,»tisz­ta” társadalmi munkát e na­pokra is tervezzék! Küloriösen jó lehetőség nyílik erre válla­latunknál, ahol 1968. I. fél­évében valamennyi termelő üzemünkben a havi kettő, il­letve három szabadszombatos munkarendre térünk át E cikkben olyan kérdéseket | kívántam felvetni, amelyek a Mécseid Szénbányáknál, de gondolom más vállalatok vo­natkozásában is még mind fej­tett, ki nem használt tartalé­kok jelentkeznek. E tekintet­ben a munkánk jobbá, terv­szerűbbé tétéle __ amely kí­v ül álló szervektől és intéz­ményektől függ alapvetően — elősegítheti az előttünk álló gazdasági és politikai felada­tok eredményesebb megoldá­sát Stier József, a Mecseki Szénbányák pártbizottságának titkára. Mint már röviden hírül ad­tuk. 1968. január 1-ével — a Gépállomások Megyei Igaz­gatósága megszűnésével — megalakult a Cserkúti Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat, vagy röviden MGV, mely nem azonos a tavaly beindult Cserkúti Gépjavító Állomás­sal. A 30 milliós beruházás­sal két lépcsőben épülő, kor­szerű gépjavító. csak egyik egysége az MGV-nek, s mind­össze annyiban különbözik a vidéki állomásoktól. hogy nincs külön igazgatója. A vál­lalatot és a gépjavító állomást is Lukács Antal — korábban megyei gépállomás-igazgató — vezeti. Egy vállalat hét egység Jogi tekintetben eddig hét gépjavító állomással, most egyetlen vállalattal állnak „Papír­csomaiiolás“ Réyen ismén I-azsäR. hogy sok múlik a csomagoláson. N03, ez a kislány — papírruhában is csi­nos ... A Pámutnyomőipari Vállalat kísérleti papíranyagából a Minta Kisipari Szövetkezetben elkészül­tek az első ruhák. Négy-ötszöri gépi és tizenöt-hússzori kézi mo­sással tisztítható!*, langyos vassal vasalhatók. formafaríők és — ami nem utolsó szempont — lényege­sen olcsóbbak lesznek a hagyo­mányos textilruháknál. Képünkön: az utolsó igazítás az Ízléses, testhez simuló papírruhán. szemben a tsz-ek és más me­zőgazdasági üzemek. Az állo­mások neve is megváltozott, az MGV 1-es számú gépjavító állomása lett Mágocs, 2-es Palotabozsok, 3-as Pécsvárad, 4-es Szigetvár, 5-ös Vajszló és 6-os Villány. A centralizá­lás azonban gyakorlatilag csak a műszaki fejlesztés, a kooperáció és forgalmazási tevékenység, valamint ' az anyagellátás központi irányí­tásában érvényesül. A partne­rekkel, mindenekelőtt a tsz- ekkel kialakult kapcsolatok tekintetében, továbbra is tel­jes önállóságot élveznek az állomások. Miután a múlt év őszén — négy megye javító, gyártó és szolgáltató tevékenységét ösz- szehangolva — tovább szako- j sították az állomásokat, de i különösen január 1., az új vállalat megalakulása óta, a tsz-ek gyakran nem tudják, hová jelentsék be javítási vagy egyéb igényüket. Erre négy lehetőség van, legegy­szerűbb az illetékes körzeti állomást megkeresni, amely azonnal intézkedik, a tsz a hibás gépet, vagy gépszerke- zeti egységet, fődarábot köz­vetlen beszállíthatja a meg­felelő profilú javító állomás­ra is, harmadik lehetőség a központi, tehát cserkúti álta­lános vevőszolgálat igénybe­vétele. végül postán, illetve vasúton érkező megrendelése­ket is felvesznek az állomá- «ok­Csupán 60 kombájn marad A vállalat tevékenysége 1968-ía döntően eltolódott a javítás és gyártás felé. Az éves kapacitás így oszlik meg; mezőgazdasági traktorok és munkagépek javítása, felújí­tása 35 százalék, speciális szerkezeti egységek felújítása és mezőgazdasági gépgyártás 20 százalék, istállófelszerelé­sek és berendezések, major­gépesítés 12 százalék, szerelő- ipari tevékenység mezőgazda­ságnak 5 százalék, nem me­zőgazdasági jellegű ipari te­vékenység 16 százalék, össze­sen 86 százalékot tesz ki ez a felajafa, mig a gépi munka szolgáltatás, mely Öt-hat évvel ezelőtt az állomások fő tevé­kenysége volt, erde az évre 14 százalékra zsugorodott, s a 210 millió forintos teljesít­ményértékből mindössze 30 millióval részesedik. A tsz-géppark telítődésével ez a szolgáltatási forma las­san elveszti jelentőségét, 6 néhány éven belül meg is szűnik. Ebben az évben a vállalat újabb 120 gabona- kombájnját adja el a bara­nyai tsz-eknek. s mindössze 60 kombájnja marad a gyen­gébb tsz-ek aratási munkái­Tegnap valami dolgom akadt a pártiskolán. Felkap­tattam a rengeteg lépcsőn a második emeletre, a folyosón feltűnően sokan és halkan voltak. Rögtön észrevettem Bódis Irént, a Pécsi Nemzeti Színház művésznőjét Krassó László, a Pécsi Rádió bemon­dó-riporterének társaságában. — Ügy látszik, interjú ké­szül — konstatáltam, és szóra­kozott bólintássdí mentem el mellettük. — De miért a párt­iskola folyosóján? — nyilallt belém a kétely. Visszafordul­tam, odaléptem hozzájuk. Ki­derült, hogy ők is és a töb­biek mind— amint körülnéz­tem, egyre több ismerős arcot fedeztem fel a — Marxizmus —Leninizmus Esti. Egyetem másodéves hallgatói, most vizsgáznak politikai gazdaság­tanból. Így a lényegben nem tévedtem, valóban készült in­terjú. Bódis Irén: — Én már vizsgáztam egy­szer polgazdból, 1953-ban, a főiskolán. Mégis nehéz volt felkészülni, két okból im. Vagy Ismerősök a folyosón háromból? Amit akkor tanul­tam, arra alig emlékeztem, amire emlékeztem, az is meg­változott, ma már másképp tanítják. És tudja, nem volt szabadságom sem, sőt, a múlt héten beugrottam az Érettségi találkozóban Ljuba szerepébe. A Katonák második felvoná­sában szerencsére nincs sze­repem, miért ne vallanám be, ezalatt is tanultam az öltöző­ben. Otthon meg vár rám a férjem, a két gyerek és a ház­tartási munka. Sokan kérde­zik, miért kell nekem ez az egyetem? Egyszerű a magya­rázat. Alapszervi párttitkár vagyok és úgy érzem, csak megfelelő felkészültséggel le­hetek komoly partnere a „gaz­dasági vezetésnek”. Négyes érdemjegyet szerzett. Krassó László: — Én hármast kaptam. — Mi volt a tételed? — A monopóliumok formál volt az egyik. — És formában voltál) — Doktor Sebők Imre, a vizsgáztató látta, hogy az első évben ^ jobban szerepeltem, megígérhette velem, hogy év végére és jövőre alaposabban felkészülök. Sajnos két be­mondás között elég kevés a szünet, és jószerével csak ak­kor forgattam a könyvet Így aztán valószínű, hogy az orgánumával jobban meg vol­tak elégedve, mint a feleleté­vel. Cerecs István, Pécs Főpá­lyaudvar állomásfőnöke: — Azért kaptam négyest, mert nem eléggé logikusan építettem fel a feleletemet — Mennyit tanult? — Sokat. Évközben is rend­szeresen, a szemináriumokra is felkészültem. Megpróbáltam összefüggésében elsajátítani ezt az óriási anyagot, mert itt nem elég az, ha valaki csak a kihúzott tételt tudja, nem lehet számítani a szerencsére nak elvégzésére. A vállalat traktorparkja is nagymérték­ben csökkent, az idén már csak 112 traktoruk lesz. A traktormunka kapacitását is a gyenge tsz-ek kötik le. Vál­tozást jelent e téren, hogy a rossz adottságú, alacsony aranykoronás földeken gaz­dálkodó tsz-ek, ezután három évre előre megkapják az ál­lamtól a gépi munka dotá­ciót — ez az 1967-ben általuk fizetett gépi munkadíj, s a gépállomások által 1968-tól felszámolt díj különbsége — s ezzel szabadon rendelkez­nek. Tehát vagy a vállalattal végeztetik el a munkát, vagy a pénzen saját traktort vásá­rolnak. Zöld út a gyenge tsz-eknek A gépesítés fejlesztésében 1961 óta bizonyos párhuza­mosság figyelhető meg, egy­részt kialakultak és gyors ütemben fejlődtek a gépjavító állomások, másrészt létrejött és fejlődött a tsz-ek saját gépjavító tevékenysége is. A gyenge tsz-ek azonban nem tudtak lépést tartani ezzel a fejlődéssel, s a tsz-ek mint­egy 40 százaléka nem rendez­kedett be saját gépjavításra. Ezek a tsz-ek főleg napi gon­dokkal küzdenek, a kisébb meghibásodások' javítása, kar­bantartása ugyanis egyre in­kább kiszorult a gépjavító ál­lomások profiljából. A társu­lásból létrehozott közös tsz- gépjavítók épp ezeken a napi gondokon nem segítenének, s az állam is inkább a saját gépműhelyek létesítését támo­gatja hitelekkel. Mig ezek felépülnek, addig is meg kell oldani a gyenge tsz-ek problémáit. A megyé­ben működő területi tsz-szö- vetségek ezért olyan megálla­podást kötöttek a Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalattal, hogy amig ez szükséges, a vállalat végezzen ilyen jellegű szolgáltatást a tsz-eknek. Mi­vel ez csak átmenetileg jelent bizonyos visszalépést, s a ka­pacitásba is belefér, a vállalat nem zárkózott el, sőt kiemel­ten kezeli a gyenge tsz-eket, s a javítások tekintetében is zöld utat biztosít számukra. Az új Mezőgazdasági Gép. javító Vállalat Szakosított üze­meit a legkorszerűbb gépek­kel szerelték fel. igazi ipari üzemekké váltak, ahol a ja­vítás szalagszerűen történik, a gyártás három műszakos, a szolgáltató tevékenység rugal­mas és gyors. A tsz javító társulások e téren nem ver­senyezhetnek a vállalattal, s előbb-utóbb a mezőgazdaság látná kárát, ha ezt a kapaci­tást. melyet ma 75 százalék­ban a mezőgazdaság köt le, végleg elvesztené. — Rné — sem. És a megfogalmazáson is rengeteg múlik, ha saját „meghatározásokkal” próbál­kozunk, vulgáris lesz a fele­let. Bárdosi László, a Fodrász Ktsz elnöke nem tudja, há­nyast kapott. — Szigorított vizsgám volt, mert több szemináriumról hiányoztam. — Miben nyilvánul meg a szigorítás? — Elmondtam a két tételt, és utána kaptam még vagy öt kiegészítő kérdést. — Az ötösért szoktak így feleltetni — jegyzi meg mel­lettem valaki. Bárdosi László határozottan tiltakozik, nem, ötöst biztos, hogy nem kapott. Sebők Imre azt mondta, maga jeles is le­hetne, ha járna szeminárium­ra... — Izgult? — Akár csak annak idején a futballmeccsek előtt. Vagy talán még jobban, hiszen ak­kor nem hiányzott a tréning, mint most a szemináriumok. (Kéri) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom