Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
IMS. janit Ab n. napló 9 Rekviem A főpróba sikerült (Folytatás a S. oidalróIJ — Január' 21-én ön szintén Novi-Oskolban volt? — Igen. Ott aztán láttam egy ronda esetet. Visszamaradt egy magyar gépkocsi. Egyszer csak ott terem egy német katona, és ráordít a magyar sofőrre, hogy: Raus! Majd. 6 megy a mi gépkocsinkul. A fiú vonakodott, mire a német gondolkodás nélkül lelőtte, mint egy kutyát, és ő ült a volán mögé. Végigsimít az arcán. — Egyet tudok mondani, léagy szenvedés volt. Ott meghalt az örök emberi Jog, a humanizmus. Es mi terror alatt voltunk, semmit se tehettünk. Egy hét múlva vitéz Jány Gusztáv azt ordítozta: Gyáva banda! Majd a Balkánon megtanulják, hogy mi o háború!, .. 0 Nincs mit hozzátenni. Az aktív tisztikar, a teljes magyar hadvezetés, az urak lelkén szárad több százezer magyar katona élete. Ostoba gőgjükben nem számoltak a reális hadihelyzettel, az erőviszonyokkal sem. Embertelen közömbösségük miatt tíz- és tízezer katona és munkaszol. gála’tos fagyott meg, akiknek az életét egy meleg csizmával, egy meleg bundával, rendes élelmezéssel meg lehetett volna menteni. A téli raktárakat inkább felgyújtották, a hátországban gyűjtött bundákat ők maguk viselték, a kievi pályaudvarra márciusban érkezett meg az a több vagon ablaküveg szállítmány, amit a doni téli bunkerokhoz küldtek ... Hosszan folytathatnám. 1943. január 21. a visszavonulás hetedik napja volt. Három nappal később, január 24-én — kilenc nappal von Paulus sztálingrádi kapitulációja előtt — adta ki vitéz Jány Gusztáv vezérezredes a hírhedt hadseregparancsot: „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét... Az úgynevezett csapatlegénység szétszóródott, állati színvonalra süllyedt és csürhe benyomását kelti... A szövetséges hadsereg és az otthon mélységesen1 megvet bennünket. Ehhez minden oka meg is van... Nem tűrök mindenféle rongy- gyal körültekert lábbelit, polgári köntöst, lehetetlen föve- get... A legkeményebb emberekből állítson össze mielőbb egy csendőrosztagot... Elsősorban annak van jussa élelmezéshez, aki elöl harcol, alti helyét elhagyta és itt hátul gyülekezik, örüljön ha annyit kap, hogy éhen nem pusztul .., fel kell koncolni! Ha egység kísérli meg. azt meg kell tizedelni!... Marad mindenki míg meg nem gyógyul vagy el nem pusztul"! A 8/III. pécsi zászlóalj 1500 katonájából csupán néhány százan tértek vissza ... TIUERY ARP AD Támadásban a tél A Kelet-Európa térségeiben fel- j gyűlt igen hideg sarkvidéki ere- 1 deíö légtömegek a szombatra vir- | ráció éjszaka elérték a Kárpátok j hegyláncait. Az áramlás két ágra ! szakadt: az északi ág az Észak- I keleti Kárpátok hágóin, másrészt a Kis-Kárpátok felé kerülve, a Kis-Alföldön át érkezett hazánk területére. Keleti ága pedig a Vaskapun át szivárog. A Stockholm—Varsö—-Kolozsvár vonaltól keletre fekvő területeken mindenütt fagypont alatt maradtak a maximumok, sőt a Lening- rád—Kijev—Moszkva háromszögben, mínusz 20 fok alatt maradtak. Az említett területen az éjszakai lehűlés többhelyütt elérte, vagy meghaladta a mínusz 30 fokot is. Ugyanakkor Európa nyugati és déli felén még mindig szokatlan enyheség uralkodik. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán közölték, hogy a továbbiakban számítanunk kell a hideg levegő fokozatos beáramlására. de a hőmérséKlet átlagai egyelőre csupán az évszaknak megfelelő szintre mérséklődnek. A város másik arca Készül a dzsámi díszkivilágításának terve — Az új misinai tv-toronyról megfeledkeztek — Szerelmesek „riadója“ Bgy Infflmt toronyépület — koatúrmegvilágításban. A ■ fényárban úszó Erzsébetied nemcsak fővárosunk egyik legkorszerűbb idegenforgalmi látványossága, de amolyan bizonyítvány-féle is: általa lett nagykorú a magyar fényarchitektúra. A dísz- és fényárvilágítás polgárjogot nyert a városrendezési szakágak között, s ennek eredményeképpen mind több városi köztér és műemlék-jellegű épület ölt fényruhát — s most már nemcsak Budapesten. Szeged, Győr és Sopron több jellegzetes, központi fekvésű objektuma kapott a közelmúltban díszkivilágítást, s ha szerény körülmények között is, de Pécsett is sor került a főpróbára. A magyar felsőoktatás 600 éves jubileuma alkalmából pár napon keresztül fényárban úszott a dzsámi. A dísz- világítással kapcsolatos előkészületeket a város lakói nagy érdeklődéssel figyelték, s a reflektorok bekapcsolása az ünnep egy sajátosan szép színfoltja volt A világítótesteket azóta már leszerelték, a tér újra „sötét”, a főpróba sikere azonban nem múlt el nyomtalanul. A Városi Tanács a Dél- Dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál megrendelte a végleges díszkivilágítás részletes terveit, melyek ez év március 31-re el is készülnek. A feladat megoldását Sántavy László és Máyer Nándor villamosmérnökökre bízták, akiknek a „főpróba” előkészítésében is óriási érdemeik voltak. A két fiatal szakember! természetesen nemcsak a dzsámi megvilágításának problémáival foglalkozik. — Baranyai vonatkozásban a Magyar Elektrotechnikai Egyesület helyi csoportjáé az érdem, hogy a dísz- és fényárvilágítás lehetőségeire felhívta a figyelmet — mondja Sántavy László. — Az egyesületen belül külön munka- bizottság alakult, mely tanulmánytervet készített — a téma számos elméleti kérdését tisztázva. — Milyen- előzményei voltak az októberi „lámpagyúj- tásnak”? — Ez a párnapos fényár igazi társadalmi összefogás eredménye volt. A reflektorolcat és egyéb anyagokat kölcsön kaptuk; (a MALÉV-tól a Vízügyi Igazgatóságig minden ajtón bekopogtunk), a Városi Tanács jelentős pénzösszeget áldozott, a DÉDÁSZ dolgozói pedig több, mint 500 óra társadalmi munkával segítették az előkészületeket, illetve a megvalósulást. A végleges megvilágítási terv elkészítése már-már művészi igényességet követel. Az esti városképben megjelenő fénypontok és világító felületek nagysága és erőssége ugyanis nem bízható a vélet- I lenre. Elemezni kell az egymásra ható fényeket, a megvilágított felületek fényvisszaverő képességét, egy percig sem tévesztve szem elől azt az egyéni hangulatot, amely a várost, s azon belül az érintett teret jellemzi. — A megvilágításnak kettős célja lehet: az épületek nappali képét mutatni este is, vagy pedig feltárni a létesítmény, a tér másik arcát — azt, ami csak a fény és árnyék különös világában léteik ... — Es jelen esetben melyiket választották? — Az utóbbit. 'Díszkivilágítással' „kcameti- kázni” is lehet a házakat. — Kevésbé tagolt épületeknél az ablakok belső megvilágításával lehet a tagoltság érzetét kelteni — mondja Máyer Nándor. — Az objektum karakterét a jellegtelen melléképületek, oldalszárnyak árnyékban hagyásával fel lehet erősíteni, vagy ha a helyzet úgy kívánja, néhány fénynyalábbal az egész teret ösz- szébb lehet nyomni vagy meg lehet nyújtani... A két fiatal szakember a Széchenyi téri városközpont fényárvilágítása mellett egész sor létesítmény esti „arcát” szeretné megmutatni. — Szinte követeli a kivilágítást a Székesegyház, a minaret, a mecseki francia szobor és a mindjobban kibontakozó Barbakán. Az új mecseki tv-adóról még nem is beszélek: azt már úgy kellett volna tervezni, beépített fényforrásokkal — mondja Sántavy László. A dísz- és fényárkivilágítás meglehetősen drága1 dolog, a korszerű, idegenforgalmi jellegű város azonban nem nélkülözheti ezt a varázslatot. A külföld vendégcsalogató prospektusaiban szinte mindenütt ott van ezt a mondat: „Látni kell városunkat éjszaka!” — Ha ebben a vonatkozásban Pécs még nem is verseny- képes, a fejlődés kétségtelen — mondja Máyer Nándor. — Éppen most készül a Tettye és a 48-as tér parkvilágításának terve, s ha a sötétet kereső szerelmesek ennek nem is örülnek majd túlságosan, városrendezési és idegenforgalmi szempontból jelentős esemény lesz a virágok' közé „ültetett* apró lámpácskál: kigyulladása ... Békés Sándor Törökországi kép: Fény- é* árnyékhatásokkal operáló fényármog▼Uácítáa. Tetszik tudni mi ez? Kavics. És a sóder mást is jelent: mellébeszélést. Mintha apró kavicsdarabok sokasága ro- pogna-roszogna az ember nyelve alatt. Meg a sóder jelzi fura esetek homályos hátterét, vagy éppen következményét. Azt mondjuk akkor, hogy itt valami nem stimmel, „ebben sóder van”. Teszem fel az „elefánt-ügyben” is. Halljuk is újév estéjén a Kossuth-rádió ' hírei között, hogy Pécsett kitünően mulattak az emberek az ó év utolsó éjszakáján, úgyannyira, hogy a műemlék elefántos- ház homlokzatáról elvitték még a műemlék elefántot is, — bizonyára viccből. A rádiót Pécsről . informálták hamisan, j de a városban sokan kész- í pénznek vették és másnap te- j lefonos érdeklődők sokasága zörgette a szerkesztőséget, követelvén, hogy szigorú büntetéssel sújtassék a tolvaj. Mert mégis csak felháborító, hogy a „mi kis városkánk kisele- fántját” garázda elemek így, meg amúgy, meg műemlék, meg történelem, meg a Déryné is ott szállt meg egyszer egy éjszakán át ott hált, és ott... A sóder nem ebben van — végül is az elefántot javítani vitték hivatalos engedéllyel — hanem abban, hogy némely tősgyökeres pécsi polgár városkánk iránti érzéseit ez sérti. Már mifit az, hogy egy pléh elefántot „elloptak”. Pedig elloptak itt már mást is. A cementiparinál benzint és festéket, a dohánygyárban több tízezer cigarettát, a terményforgalminál mázsaszám a terményt, a geodéziánál jóval százezer fölött sikkasztottak, a mohácsi dunai kavics- kitermelőnél sódert loptak ... Hogy csak néhány múlt évi bűnesetet említsünk. És tudják hol itt a sóder? Ott, hogy amikor e különféle „holmik” kezdtek eltünedezni, senki sem telefonált, sem ide, sem a Kossuth-rádióhoz. Rádió? Lezajlott a szilveszteri műsor. Tudják milyen volt? Olyan! Hossz. Csapnivaló. Bődületes. Silány. Ezt mondják a -kritikusok, a sznobok, a nem sznobok, vagyis sokan mások, miután jól kiI mekkora lehetett, mert mindennek tud örülni, még a szilveszteri műsoroknak is. Pedig a sanyarú felnőttkorukat élő humoristák , pártjára állok csupán: nem az általuk irt és szerkesztett műsor hagy rossz szájízt az emberben, hanem a szilveszter éjszakáján vagonszám elfogyasztott ital. És van-e valami a világon, ami az embernek egyáltalán tetszik — másnapos állapotban? Még harmadnapos állapotban sem. Például kinek van kedve - azon nevetni, hogy a vendéglátóipari' vállalat 4Z összes szórakozóhelyről, bevonta a rádió- és televízió- készüléket? Pardon! Ne essenek abba a hibába mindjárt, hogy azonnal szidalmazzák a vállalatot, mint ahogy én tettem! Takarékosság, mechanizmus. meg egyebek, tehát helyénvaló ötlet, hogy beszedik a rádiót. Utána majd az asztalokat, székeket, poharakat, később az italt, leszerelik a pultot és a pincért átképezik kőművesnek, s végül lehúzzuk a rolót. Deficit nem lesz, Rartntncháromezer elektromos fogyasztásmórót és mintegy Hatsz** mutatós elektromos műszert Javítanak évente a DfiDASZ villamisüzem müsteriavító műhelyeibe:. Képen: (limest Anna a kijavított fogyasztásmérőket ellenőrzi a hitelesítő próbápadon. — Szokolal felv. — neyették magukat a készülék előtt... A rádió és a tévé szilveszteri műsora mindig rossz volt, tavalyelőtt is, meg azelőtt is. De rossz lesz 1968, 1978, 1988 végén Is, ezt én megjósolom, tehát kritikát írni és véleményt mondani akár nem is kell. Időpocsékolás ! lenne. Nopersze, most sokan fölényesen mosolyognak és el- j nézőén mondják: „Ennek a 1 Rabnak nagyon sanyarú gyerm. Ti egiój Joevtoő annyi szent, aki viszont inni akar, átmegy a szomszétj megyébe fröccsözni — gondoltam. — De aztán rájöttem, hogy a vád nem a vendéglátót illeti. A vendéglátó vállalat csupán azt kívánja elkerülni, hogy lehúzzák róla a hetedik bőrt is — még hozzá a Szerzői Jogvédő Hivatal által. Mert — most tessék csak jól megkapaszkodni: — a vállalat eddig is évente 280 ezer forintot fizetett a Hivatalnak a saját készülékek használata fejében. Azon kívül persze, hogy a szokásos adót a postának is befizették. A Hivatal védi a szerzőket, akiknek alkotásai elhangzanak a rádióban. És e pénzből... fedezi a jogdíjakat is. Ki érti ezt? A Hivatal odáig megy a jogvédelemben, hogy még a vendég által bekapcsolt és asztalra helyezett táskarádió után is adót vet ki- a vendéglátó vállalatra, ha az ellenőr eme égbekiáltó bűntetten rajta csípi az üzletvezetőt. Hát kérem, — ez a sóder, méghozzá nem is akármilyen mennyiségben. Rab Ferenc Rajzolta: Erb János n i
