Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
4 naplő 1908. JANUAR 21. Eseménydús hét vége falun Sok helyen tartottak zárszámadást — Beszédes számok Élesedett tsz-tassás Ezekben a hetekben kétség kívül a zárszámadások jelentik a legnagyobb eseményt falun. E tekintetben a mostani hétvége különösen bővelkedett eseményekben, sók baranyai tsz pénteken és szombaton tartotta meg zárszámadási közgyűlését. Mohácsi Új Barázda — Teljes figyelmünket máris az új gazdasági év tennivalóira fordítjuk — mondotta a sikeres pénteki zárszámadás és még sikeresebb 1967-es év után Józsa István, a mohácsi Uj Barázda Tsz elnöke. A szövetkezet csak úgy, mint tavaly ezúttal is eredményes évet zárt. Több árut termelt közellátásra, mint ta- vaíy, gyarapította közös vagyonát és növelte tagjai jövedelmét Az összes termelési érték 4,5 millió forinttal magasabb, a munkaegység értéke 4 forinttal több — 59 forint 20 filler — az egy szántóegységre eső szövetkezeti bruttó jövedelem ezer forinttal jobb az előző évinél. Ez utóbbi 9350 forintot tesz ki, s az eddigi legmagasabb a megyében. A felhalmozási alappal arányosan növelték a részesedési alapot az egy napra eső kereset 102 forint átlagosan, ugyanakkor közel egymillió forint tartalékot hoztak át az 1968-as évre. Bükkősdi Rákóczi A rendkívül mostoha körülmények között gazdálkodó hegyvidéki tsz-ben is szombaton tartották a zárszámadást Az 1964. évi egyesülés óta — hat hegyközség, Bük- kösdj Cserdi, . Diimyefepr^i. Gorica, Helesfa és Megyefa tartozik ide — Gergely László vezeti a közös gazdaságot, 8 1966-ban már a gyengék — Gyémántmező Kazahsztánban. Kazahsztán északi részében a szovjet geológusok gyómántmezőre bukkantak. A kazahsztáni gyémánt felfedezésében a legnagyobb érdem Malflda Abdukabirova geológusnőé. aki húsz évvel ezelőtt kutatásai során arra a feltételezésre jutott, hogy Észak- Kazahsztánban gyémántmezőnek kell lennie. Ezt a hipotéziseit Pavel Korejso lenin- grádi geológus is megerősítette aki nagy hasonlóságot mutatott ki a kazahsztáni és a kelet-afrikai gyémántmezők geológiai képződményei között. közül a közepesen gazdálkodó tsz-ek közé kerültek. Míg 1964-ben csak 1430 forint volt az egy szántóegységre eső szövetkezeti bruttó jövedelem, most 2444 forint. Akkor évi 5,8 millió árbevételt könyvelhettek el, most 12,9 millió forintot. Növelték a növények termésátlagait, a búzahozíynot például 9 mázsáról 13,5 mázsára, s ez a gyenge, 5,5-ös aranykorona értékű földeken figyelemreméltó eredmény. Növelték a felosztható jövedelmet is, míg tavaly 6 millió, addig most 8,2 .millió forintot osztottak ki tagjaiknak. Bizakodva tekintenek az 1968-as év elé, amikor az állam jelentősen csökkenti adóterheiket, s gyengébb földadottságaik miatt termelvényeik után ártámogatást biztosit számukra. Gerdei Béke Tsz A szombati zárszámadási közgyűlésen Kozma József tsz-elnök sikeres évről adhatott számot. A híres állattenyésztő gerdei tsz a szántóföldi növénytermesztésben is előbbre lépett. Búzatermésük gazdasági átlagban^ 18,7 mázsa volt. Nagy tehenészetükben a tejtermelést egy év alatt 300 literrel növelték s az egy tehénre eső éves termelésben — 3527 litérrel — a megyei első helyezettek között vannak újra. A szövetkezet a jó kategóriában biztosan tartja magát. Az égy szántóegységre jutó bruttó jövedelem a tavalyelőtt! 8500 forintról 1967-ben 3685 forintra emelkedett. Gondoskodtak a közös vagyon gyarapításáról is. A tagok elégedettek, hisz az 1966. évi 13 900 forint helyett möst 17 678 forint volt az éves jövedelmük, az egy munkanapra jutó kereset pedig 97 forint 30 fillér. Az> új gazdasági évre több mint háromnegyedmillió forintot tartalékoltak biztonsági célokra. Beremendi Dózsa Tsz Tizenhetedik zárszámadási közgyűlését tartotta a beremendi Dózsa Tsz, de ez az első év, amikor az ipari üzemekhez hasonlóan nyereség- részesedést fizetnek tagjaiknak, akik az egy havi átlag- keresetüket kapják meg nyereségként. A közepes nagyságú, háromezer holdas tsz közös vagyona 24 millió forint, s ezen belül a tiszta vagyon 20 millió. Tavaly egy év leforgása alatt négymillió forinttal növelték a tiszta vagyont. Mintegy háromnegyedmilliós tartalékkal illetve félmillió forintos készpénztartalékkal zárták az évet A tagok éves jövedelmét átlag 1500 forinttal javították egy év alatt, mely 1967-ben 19 500 forint volt, s erre jön még a nyereségrészesedés. A 10 órás munkanap értéke 96 forint 80 fillér. Ha a tsz-t jellemezni akarnánk, akkor leginkább a magas fokú szervezettséget, a jó munkafegyelmeit és a szakszerű gazdálkodást emelhetnénk ki. A tehenek tejhozamát egy év alatt átlag 800 literrel növelték, a hízott- sertés előállításának idejét 7,3 hónapra redukálták, az 1 kiló sertéshús önköltségét 12 forintra csökkentették, s ez ma a legjövedelmezőbb, egyben profilmeghatározó ágazatuk. Szép tervekkel indul 1968- ra a szövetkezet ötmilliós beruházással korszerűsítik sertéstelepüket s ez évben már 3000 hízót adnak el az államnak. A növénytermesztési hozamok növelése végett holdanként 570 kilóra emelték a vegyesműtrágya felhasználását, a legmagasabb műtrágya adagokkal dolgoznak a megyében. A Bólyi Állami Gazdaság mintájára ez évben bevezetik a szövetkezetben a mozgó. bérezést. , Az első zeneszámok után még csak néhányon merészkedtek a táncparkettro, Farsang az Üdülőben Pénteken este az Üdülő szálló bárjában megrendezték az idei farsang első bálját. Az amúgyis kellemes hangulatú bárban a farsangi díszítés, a szerpentinek sokasága és a váltakozp színű világítás csak emelte a jókedvet és biztosította az igazi báli hangulatot. Ezzel párhuzamosan — ugyancsak a farsang jegyében — az emeleti társalgóban, szalonban rendezett ismerkedési esten táncoltak, szórakoztak az ország minden részéből érkezett üdülők. Erb János képriportja Néhány órával később viszont már nem lehet komoly arcokat találni Az ismerkedési est egyik kiemelkedő eseménye a fakanáltánc volt Ehhez viszont nagymértékben hozzájárult a Komlódy— Ernőházy duó hangulatos, vidám műsorával. A miniszter aláírta a kinevezést, s aztán azt mondta: a többi már a te dolgod. így aztán m;nden külön bejelentés nélkül érkezett leendő munkahelyének titkárságára A titkárnő -egv kicsit várakoztatta, majd kitárta előtte az ajtót. halkán figyelmeztetve: siessen, az idő drága. Az igazgató az íróasztal mögött ült, s azt kérdezte: na, mi járatban? Nem szólt csak kivette zsebéből a kinevezést és letette az asztalra. Az igazgató végigolvasta, aztán — mint aki nem hisz a szemének — feltette szemüvegét, s újra átböngészte a dokumentumot. A dologhoz nem fért kétség, a papíron az állt; a Bányatervező Intézet igazgatójául Piegl Jánost nevezték ki. aki azonnali hatállyal átveszi hivatalát. — Ez 1950. októberében volt. Az igazgató először vad, gyűlölködő pillantásokkal méregetett, de aztán úrrá lett magán, s azt mondta: parancsoljon, itt az asztala, s míg ön elhelyezkedik, én összehívom az embereket... Gondolhatja, 54 mérnök dolgozott akkor az intézetben, s nekem oda kellett állnom elébük — hat elemivel. Fáradt, hosszúra nyúló mozdulatokkal visszaül az íróasztal mögé. Akkurátusán rár- gyújt, ebben a mozdulatban már van valami öreges. — Persze, magában most azt kérdezi, hogy vezettem én ezt az intézetet? Hirtelen mozdulattal kihúz egy fiókot: — Itt van, olvassa... Karácsonyi üdvözlőlap Pestről. Aláírás: Both Zoltán villamos mérnök. A pár soros üdvözlet minden szavából árad a szeretet — A kezem alatt dolgozott, most meg az ország egyik legtekintélyesebb bányavillamossági szakembere. Az új technológiák bevezetése előtt a bányahatóság is tőle kér szak- véleményt ... — És meddig volt az intézet élén? — Két évig, mert akkor egy új vállalat alakult, odaküldtek ... — S ezt követte Komló __ — Nem, még nem! Onnan Tatabányára helyeztek, a XII-es akna élére, tudja, ahol az a sújtólégrobbanásos tömegkatasztrófa volt Onnan meg Nádasladányba... — És a „hazatérés”? — Én kértem — 1954-ben. Tudja, míg én bejártam az országot, a család egyedül volt. A nagy munkák hevében ilyesmire alig gondolt az ember, de ahogy múltak az évek, egyre nehezebb volt elviselni a hiányukat. A kör bezárult Piegl János vájár, volt komlói szak- szervezeti bizalmi, üzemi elnök és területi titkár visszaérkezett oda, ahonnan indult — barátai közé, akikkel együtt kezdte, gyerekfejjel, a munkát — Először aknász voltam, aztán frontmester. Nagyon sokat dolgoztam, mert az emberek még emlékeztek rá, hogy fogtam a csákányt .kiemelésem” előtt... A magas funkciókban töltött hét év alatt nem változott, csak elmélyültebb lett, — és sokkal tapasztaltabb. — Először attól féltem, idegenként fogadnak, de nem. Nyugodtan odaléphettem a felolvasóban bármelyik vitatkozó csoporthoz, senki sem hagyta abba... — Hogy lett trösztigazgató? — Először kormánybiztos voltam, 56 novemberében, aztán 57-ben rámbízták a komlói trösztöt. — És a pécsi tröszttel való egyesülés után következett Zo- bák. — Mindig nehéz dolgom volt, így aztán akkor sem tiltakoztam. amikor azt mondták: Zobákon leszel üzemvezető. Mint tudja, akkor ennek az aknának nem a legjobb híre volt... A népszerűségről beszélgetünk. Összefér-e a szigorral? — Nagyon Is. Csak az a fontos, hogy az ember következetesen szigorú legyen, és az elmarasztalás mértéké arányban álljon a vétséggel. A vagdalkozás nem szigorúság — bűn. — És ha téved az ember? — Be kell ismerni. Sorra vesszük a legjelentősebb eseményeket. — Mi volt a legnehezebb feladat? — A háború utáni, rettenetesen nehéz, időszakban szak- szervezeti elnök voltam. Ekkoriban szinte mindennaposak voltak a vadsztrájkok. Volt olyan nap, hogy csak ketten- hárman szálltunk le. Egyszer különösen megmakacsolták magukat az emberek. Azt mondtál?, éhes hassal nem dolgoznak. Mit mondhattam? Dolgozzatok, s akkor lesz ennivaló. Két óráig álltam sokszázukkal szemben a harcot, s amikor már-már igazat adtak nekem, az egyik aknász felkapott egy mezítlábas gyereket, s bekiabált: legalább ezt az éhező gyereket néznéd! Ez volt a legnehezebb, leküzdeni magam, hogv meg ne üssem, mert azt fordította ellenem, amit minden szenvedés értelmének éreztem. — A legnagyobb öröm? — Mint a szakszervezet központi vezetőségének osztály- vezetője fiatal bányászok tucatját javasoltam különböző magas beosztásokba. Az az én legnagyobb örömöm, mikor hírt hallok egyikről-másikról, s látom, hogy nem vesztek el. — És mit csinálna ma másképp? — Erre így hirtelenében nem tudok válaszolni. — Mindent összevetve szerencsés embernek tartja magát? — Ha nem gondolok a derekamra, elég jól érzem magam, s ennyi minden után azt hiszem, ez igazán szerencse... ötvenhat éves, s negyven éve bányász. Reggel hatkor már bent van az üzemben, s késő délután van mire hazaér. Havonta 15—18 alkalommal leszáll a bányába, végigjárja a munkahelyeket, s annyi emberrel beszél, amennyivel csak lehet. Az emberek azt mondják: fáradhatatlan, az igazság azonban az, hogy egyre kevésbé elégedett magával. Beszélgetésünk előtt megkérdeztem néhány zobákit: hogy tudná egy mondatban iellepiezni az üzemvezetőt? Egy csillés azt mondta: megbízható. Egv aknász: olyan ember, aki megrágja a szót mielőtt kimondaná. Egy takarítónő: nagyon szigorú. És ketten, vele egvkorúak ezt mondták: munkásigazgató. Békés Sándor t * i Negyven év után
