Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-14 / 295. szám

1WT DECEMBER K napló 5 Megszűnik a kettős alárendeltség Nagyobb önállóság a tanácsokon Megvan a lehelőség a szabadabb gazdát kodásra „önállóbb munkával sokat egyszerűsíthetnénk. eredmé­nyesebben dolgozhatnánk.” „Kötött a kezünk, nem intéz­kedhetünk.” — Sorolhatnám a véleményeket, amelyeket az elmúlt években hallottam üzemek, intézmények vezetői­től. Nos, a kötöttségek most jó­részt feloldódnak. Nemcsak a termelő üzemek gazdálkodhat­nak önállóbban, hanem a ta­nácsok is az eddigieknél job­ban érvényesíthetik elképzelé­seiket, kialakíthatják majd területük feljesztésének kon­cepcióit. Erről beszélgettem Zsifkó Ferenccel, a Siklósi já­rási Tanács vb-elnökhelyette- séveL A tanácsüléseknek, a végre­hajtó bizottságoknak is ala­posan meg kell fontolniok, mire fordítják a pénzt. Ha jól gazdálkodunk, nő a fejlesztési alapunk, és az a mi pénzünk. — A járási tanácsnak mintegy 80 fővel dolgozó épí­tőrészlege van. Sok munkát rábízhattak, olcsóbban dolgo­zik mintha vállalatok végez­nék el a munkát. Bizonyára gondoltak arra. hogy a rész­legét fejlesztik. — Igen, útépítő részleggel szeretnénk bővíteni. Ez a rész­leg a járásban lévő kisebb út­javításokat olcsóbban végezné el, mint - például az útépítő vállalat. A megtakarított ösz- szeg a járási tanácsé, más feladatok megoldására önál­lóan felhasználhatjuk. — Év vége van. Ilyenkor a karikaturisták kedvelt témá­ja volt, hogy az intézmények a költségvetésből megmaradt pénzrt siettek elkölteni, mert a következő évben már nem használhatták fel. Most mi a helyzet? — A pénzt nem veszi el tő­lünk a felsőbb szerv, mint ahogy mi sem vehetjük el a községi tanácsoktól. Nálunk marad, a jövő évben is fel­használhatjuk. így válik le­hetővé, hogy hosszabb távon alakítsuk ki elképzeléseinket, összegyűjthetünk megfelelő összeget például orvosi lakás építésére nagy más szükséges beruházásra. — Az új gazdasági mecha­nizmus a pénzügyön kívül is nyújt lehetőséget még a já­rások önálló gazdálkodásához. Megszűnik például a szak- igazgatási ágak kettős aláren­deltsége. Miben nyilvánul meg ennek előnye a járási tanácsnál? — Hadd mondjak el egy példát! A pénzügyi osztály­nak, annak vezetőjének úgy kell dolgoznia, mint ahogy a járási végrehajtó bizottság meghatározta, mert az osz­tály a v. b. alá van rendelve. Igen ám, de eddig nemcsak a járási tanács v. b. alá volt rendelve, hanem a megyei ta­nács pénzügyi osztálya alá is. A járás hozott egy határoza­tot, ezt kell tennie a pénz­ügyi osztálynak. De mi tör­tént akkor, ha a megyei szak- igazgatási szervnek más el­képzelése volt és annak vég­rehajtására adott utasítást? A jövőben a szakigazgatási águnk csak a járási tanács v. b.-nek lesz alárendelve. Ezzel megszűnik a kettősség, nyugodtabb, önállóbb munkát végezhetnek. — Az önállóság azt is je­lenti, hogy nemcsak a járás kap nagyobb hatáskört, ha­nem a járás is nagyobb ön­állósággal ruházhatja fel a községi tanácsokat. Nagy szűk ség van erre. Hadd említsek egy példát: ha valaki a járás ’ — A merevség különösen a pénzügyi gazdálkodás terüle­tén oldódik fel. Mit jelent ez az önök számára? — Hiába volt nekünk pél­dául a felújítási rovaton pén­zünk, ezt nem használhattuk fel, bármennyire is szükségét láttuk, mondjuk agy diákott­hon felépítésére. Mert ez már „beruházásként” szerepelt, beruházásra pedig vajmi ke­vés pénzt kaptunk. íróasztalából kivette az 1968. évi kötségvetési terve­zetet — Ez már szabadabb gaz­dálkodásra ad lehetőséget — folytatta. — Itt van például a bér-rovat. Régebben, ha eb­ből különböző okok miatt megtakarítottunk kisebb-na- gyobb összeget, nem kelthet­tük el másra. Az ilyen meg­kötöttségek kevésbé serken­tettek a takarékosságra. — Gondolkodni, szervezet­tebbé tenni a járási tanácsok munkáját is — ez önállóságot jelent de nagyobb felelőssé­get is. — Maradjunk a bér példá­nál! Ha körültekintőbb, szer­vezettebb munkával státust takarítunk meg, akkor ezt felhasználhatjuk a fejlesztési alap növelésére. A fejlesztési alap növelése pedig azt je­lenti, hogy több pénz áll ren­delkezésünkre s ezt az össze­get minden megkötöttség nél­kül felhasználhatjuk. A diák­otthon építését említettem, ezt is megvalósítjuk belőle. egyik községében a saját há­zához egy szobát vagy bent az épületben egy fürdőszobát akart építeni, tervrajzokkal, iratokkal felszerelkezve be­utazhatott a járási tanácshoz, ott kellett engedélyt kérnie. Nem lehet ezen változtatni? — De igen. Már szorgalmaz­zuk, — maradjunk a péndá- nál —, hogy nagyobb közsé­gekben a tanácsoknál építési szakigazgatási szervet hozzunk ( létre. Ezek a szakigazgatási szervek ott helyben intézik el a kéréseket. Garay Ferenc Takács Dezső: pécsi udvar . Honthv Hannát kísérteni hetvenöt e*lén át Jónás Bandi hegedűje — A szabadabb gazdálko­dás lehetőségével megnő a tanácsülés, a végrehajtó bi­zottságok szerepe. Ha van le­hetőség önálló döntésekre, ez a tanácstagok, a végrehajtó bizottságok tagjainak az ak­tivitását is növeli. —* Így van — folytatta. — A jövő évi költségvetésünk mintegy 70 millió forint. Eb­ből kell gazdálkodnunk. S ha rosszul csináljuk, nem marad pénzünk az év végére. Régeb­ben, ha nem volt pénzünk, vagy elköltöttük, „tartottuk a markunkaC’ a megyei tanács­nál, adjanak póthitelt. A jö­vőben erről nem lehet szó. Mielőtt valamit is előlege­zett volna élete történetéből, úgy látta jónak, hogy figyel­meztessen: — Előre megmondom, hogy életem nagyobbik felében az urak muzsikusa voltam. Gró­foké, hercegeké, a bohém ura- ságoké, akikről ma már nem igen ildomos szót is ejteni... Megnyugtattam, hogyha be­leférnek a történetbe, hát fér­jenek bele, hiszen úgysem a keret adja a kép értékét. — Ez bizony igaz lehet, mert erre példa maradt rám még az apámtól, Jónás Fe- renctől, ha ugyan hallotta hí­rét. Nagy hegedűs volt, de az igazi hírnevét mégis azzal nyerte, hogy segédprímása le hetett Radics Bélának, a ze­nész királynak, aki Erzsébet királynénak húzta a nótát, a királyné legkedvesebb nótáját, hogy azt mondja: „Lehullott a rezgő nyárfa ...” Hát ezek előrebocsátása után kezdett csak bele a ma­ga történetébe. — Az úgy volt, hogy már tíz éves koromban nagy urak kényeztettek, csodagyerekez- tek, pedig apám sem állhatott mögöttem, mert addigra rég eltemettük szegényt. Ezért eleinte a zenész testvérbátyám pártfogolt és ő oktatott ki ar­ra, hogy ne a kávéhéz, a tulaj­donosok tegyék zsebre a te­hetségemet. Ez eleinte nehe­zen ment, de lassacskán bele­jöttem, bár hozzásegített eh­hez az első háború is. Na meg a veleszületett élel­messége. — Annakidején Egerben játszottam a híres Frici Lajos mellett. Csak azt kellett meg­várnom, hogy behívják kato­nának és már az enyém ma­radt a tiz tagú zenekar. Mégis hűtlen lettem, hnmnrnunn a?. Rnpercfeen az Egyetem utcát Általános Iskola udvarán. Érti János felvitele egriekhez, pedig hogy ünne­peltek, hogy rajongtak értem'. De ugye, ha valakit már 14 évesen elkapatnak, akkor nem csoda, ha mindig többre vá­gyik. ­Még be sem töltötte 16. évét, már újabb, még rangosabb helyet vett át Miskolcon, az országos hírű Palócz Kálmán­tól és innen kezdve az útja már csak felfelé ívelt. Ver­senyeztek érte a legelőkelőbb kávéházak, mulatók tulajdo­nosai. Előbb a nagyváradi Fé­lix fürdő, majd a Fekete Sas mágnás vendégeit „unta meg vidékies hóbortjaikért”, aztán a soronkövetkező szerződések összegétől függően Budapest és Pécs mulatóit cserélgette. Olyanokat, mint a fővárosi Hotel Continental, a Metropol, a Stefánia Korzó, vagv a bu­dai Czigler Étterem, ahol Alb­recht királyi főhercegnek címe­res külön szeparéja volt, de nem tartotta „alantasabbnak” a pécsi Nádort, a Pannóniát és a Korzó Kávéházat sem, amelyekre talán a legszíve­sebben gondol vissza. De hallgassuk meg előbb, miért is „unt” rá az erdélyi mágnásokra! — Leginkább Eszterházy Pali miatt, habár a többi grófok sem voltak különbek nála. Eszterházy esténként rend­szerint lóháton lovagolt be a nagyváradi Fekete i>as étte­rembe, de az igazi „ráunás” mégsem ezért történt. A grófi barátnő, Kormos Iionka ünne­pelt primadonna miatt, aki magánál őrizte Eszterházy Pál saját aláírással szentesített házassági ígéretét. Méghozzá ama napig ... — Amikor a könnyelmű ígé­ret terminusa lejárt — emlé­kezett vissza rá Bandi bácsi. — Minden úgy kezdődött ezen a napon, ahogy máskor is. Előbb a lóhátas bevonulás, aztán kézcsók llqnka nagysád­j nak, utána helyfoglalás a kü­lön szeparéban, majd legutol­jára én következtem. Már ép­pen rí akartam kezdeni a ze­nés köszöntőre, amikor azt látom, hogy Pali gróf rettentő sápadtan, idegesen egy név­kártyát forgat a kezében. Az­tán hirtelen fölugrott és ki­járat felé sietett, de nekem még azt kiáltotta vissza: Ban­di, tudod a nótámat! — Tu- dóm, hogyne tudnám, — szól- ! tam vissza és bele is kezdtem a Hulló falevélbe ... Aztán i egy furcsa pukkanás, azt hit- I tem előbb, hogy a húrom pai- ' tant el, de az ő pisztolya volt. ; Mellbelőtte magát... Hát emiatt hagytam el Nagyvára­dot, meg a hóbortos mágná­sait. Hogy ne rontsák tovább az én renomémat... Na, de miért gondol leg­szívesebben a régi Pécsre? Talán, mert itt nem volt cí­meres szeparéjuk a gazdagok­nak? Ettől, ahogy mondta is, épp olyan pénzesek és szerte­lenek voltak az urak, mint az erdélyiek vagy a pestiek és ő maga sem adta soha ötven j pengőnél alább a taksát egy- égy Nádor vagy Korzó Kávé házbeli esti fellépésért. Más okok miatt telepedett meg véglegesen Pécsett. — Mert itt tiszteltek meg életemben először azzal, hogy I olyan közönség előtt és olyan I igazi művészekkel léphessek | pódiumra, akikre gyerekkorom óta vágyakoztam. Azért, amikor azt is hozzá­tette, hogy a Pécsi Nemzeti Színház Marica grófnőben őt szerződtette, elnevette magát. — Na, látja, itt is grófok kai és grófnővel volt dolgom, de milyenekkel? Páger An­talt, Honthy Hannát, Király Ernőt, Lábas Jucit, Kosár Em- mit kísértem a hegedűmmel 75 estén át a pécsi közönség őszinte gyönyörűségére. Hál ez az, ami itt marasztalt vég­legesen. Na és, hogy ki ne hagyjam a legfontosabbat, meg azt, hogy a feszabadulás után lengyelországi és jugosz­láviai turnéval is megtisztel tek. Hát ez az én történelem. Hat éve már, hogy nyug díjba vonult, majdnem hatvan esztendős zenészmúlt után. Hegedűjét, a régit, a híresei elő-előveszi ugyan még ma is, de ahogy mondotta, most már osan skaiazgat rajta. Na meg eijarogat nana a pécsi zenes vendéglőn be, de legtovaob a Sopiana Sörözőben idozget ei. Hogy miért? — Dörombözö Géza miatt — mondotta. —Szeretem, meri, szíve és tehetsége van a he gedűhöz, az igazi ctganyze neltez. fcs ha most azt mun dóm, hogy a fiatal pécsi ze­nészek sokat tanuinatnána,. tőle, ne vegye ezt közülük senki sem rosszneven tőlem. Fogadják inkább jószívvel ega magamfajta tapasztalt muzsi­kus jótanácsát. Pálinkás György Takács Dezső kiállítása j\ éhány napja nyílt meg 11 Takács Dezső kiállítása a Bartók klubban. Takács Dezső nevéről az elmúlt évek során többször hallottunk, pé­csi újságjaink, valamint a Jelenkor, a Rajztanitás cí­mű szaklap hozták grafikáit, hírt adtak arról, hogy külön­böző pályázatokon díjat nyert, de valójában csak most is­merhette meg a közönség, mert ez az első önnáló ki­állítása. Takács Dezső pécsi „tüke'\ A hajdani kis asztalosinas éli az inasok egyhangú életét, de valamivel különbözik társai­tól. Ahogy végez a napi mun­kával. szorgalmasan rajzol, megtakarított pénzén művé­szettörténeti könyveket vásá­rol, igyekszik autodidakta mó­don behatolni a számára ak­kor még megfoghatatlanba. Később körülményei úgy ;• hozzák, a gvalupadot felese-: réli az eladó-pulttal és keres-1, kedő lesz. Alig tizennyolc 1 esztendős korában jólkereső| üzletvezető. Ebben az időben az országnak szüksége van a szénre és a párt hívja mind azokat, akik segíteni akarnak. Takács Dezső jelentkezik, azért is, hogy a hozzá oly kö­zel álló bányászok életét még jobban megismerhesse.; Eleinte csak egy hónapról van szó. de aztán hat hónapon keresztül csillésként dolgozik. Szabadidejében járja a kóló-' lián lakó bányász barátait, és rajzolja, festi őket. Tanulni szeretne, tanár akar lenni. Az élet nem kegyes, hozzá, alighogy felvételt nyer' a pécsi főiskolára, megszűnik! a rajzoktatás. Anyagilag nem tudja vállalni az egri vagy: szegedi főiskolákon való ta­nulást. Egy lehetősége marad,! képesítés nélküli nevelőként dolgozni és levelező úton ta­nulni. Ez hatalmas áldozatot kíván. Ott kell hagyni a 2000 forintos állást és naponta órá­kat kell utazni havi 800 fo­rintért. Ezt az áldozatot is vállalja és pár év múlva ke­zébe kapja a tanári oklevelet Tanárai. Budav Lajos Kel­le Sándor és Soltra Elemér bíznak a fiatal, tehetséges ta­nárban, becsülik szinte em­berfeletti akaraterejét. sze­rénységét. Aztán a művésztelepek éle tének megismerése következik Uj világ és új emberen. Cso­portos kiállítások, pályázatok megnyerése, részvétel a rajz tanárok prágai világkongresz szusán. Mindezek élmények, amelyek művészetté érnek Életszerű élményeinek, sokré­tű témalehetőségeinek képi negíormálására törekszik és i valóságot konstruktív meg- 'ogalmazásban jeleníti meg Nem elégszik meg az egyszeri véletlen látvánnyal, hanem a ■zerkezet geometrikus formáit hangsúlyozza. Művészi hitvallása, hogv az agvszerű ember is valamiben módon és fokon belekóstoljon az alkotás ízébe és egvuttal magába szívjon egy megala­pozott esztétikai látásmódot. Dr. Takács József i

Next

/
Oldalképek
Tartalom