Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

Ijf Sztudomású, hogy a Du­nántúl c. napilap zene­kritikusa Bartók 1923-ban Pécsett tartott hangverse­nyéről írott kritikájában Ko­dály zongoramuzsikáját döbbenetes jelenségnek, ze­nei etlennek” nevezte. Pécs, ez az erősen konzervatív szellemiségű város nagy és értékes zenei hagyományok­kal rendelkezett, de az új­nak mindig nehezen nyitott ajtót. Ennek a serei szemlélet­nek a lassú megváltoztatása csak ott kezdődhetett, ahol öreg drlárdai hagyomá­nyok egyesületi megkötöttsé­gek nem akadályozták: az iskolai, valamint az egyházi énekkarokban. Néhány lel­kes fiatal énektanár mun­kájának gyümölcseképpen 1927 óta Pécsett megrendez­ték az Éneklő Ifjúság dia­dalmas hangversenyeit. Év­ről évre megszólalt az ifjú­ság hangja, egyre bátrab­ban és egyre inkább kaput nyitva az új, az értékesebb muzsika előtt. 1942-re a ve­tés már annyira beérett, hogy Kodály születésének 60. évfordulója 1 szteletére a Mester műveiből állították össze az Éneklő Ifjúság hangversenyének műsorát. Ez a hosszú évekig tartó közvetett hatás közvetlenné változott akkor, amikor 1945 szeptemberében Kodály Zol­tán hosszabb tartózkodásra Pécsre érkezett. A nagy ma­gyar Mester jelenléte új szint, pezsgést adott a város akkor már újra nekilendülő zenei életének, a Magaslati úti villában pedig már új magyar zenei nevelést elő­készítő energiák születtek. Az 1945. év okt. 22-én megtartott Bartók hang­versenyen az emlékbeszédet Kodály Zoltán tartotta. Okt. 27-én a Mester előadást tar­tott az új magyar zenei ne­velésről, amikor is a szem­léltetést a Zenekonzervatóri­um növendékei látták ei Agócsy László vezetésével. November 19-én Kodály- hangverseny volt. amikor hangversenyteremben elő­ször szólalt meg a Missa brevis a pécsi székesegyházi énekkar előadásában Mayer Ferenc vezényletével. Ezen a hangversenyen Kodály ismét szólt az új zenei nevelés­ről. Első előadásának befeje­ző szavait idézzük: „Mária megindult Pécsett egy olyan próbálkozás, melyhez hason­ló a fővárosban nincs, és amelynek döntő fontossága lehet egész zenei nevelé­sünkre. A zeneiskola beve­zető tanfolyamát értem, amely előbb zenére akar ta­nítani, csak aztán hangszer­re. Az eredmény elé nagy várakozással tekintek és ké­rek mindenkit, akinek mód­jában áll, hogy » vállalko­zást minden erejevel támo­gassa. Ez az eljövendő ma­gyar zenei műveltség mag­vetése. A demokrácia ezen a ponton kettőt jelent, egyik a zenei művelődés eszközei­nek hozzáférhetővé tétele mindenki számára, a másik a nemzeti sajátosságok tel­jes érvényesítése. Mindket­tőt munkálja a pécsi áttö­rés.” pécsefcl indult el tehát az a nagy jelentőségű ze­nei nevelési program, me­lyet azóta a főváros, az egész ország átvett, és ma már világhírű lett. Ettől kezdve a város kap­csolata mind bensőbb, szo­rosabb. sőt melegebb lett a Mester irányában. Legna­gyobb kórusműveit: a Psal- must, a Te Deum-ot Antal György a Liszt Ferenc kó­rusra! és a szimionikus ze­nekarral nemcsak Pécsett, hanem Budapesten és több vidéki városban is ismétel­ten bemutatta. A pécsi kó­rushangversenyek műsorá­nak gerincét állandóan és ma is Kodály énekkari mű­vei adják, zenekari művei pedig a Pécsi Szimfonikus Zenekar állandó műsorszá­mai. Kodály az „Éneklő If­júsághoz” e. kórusművét 1963-ban Agócsy Lászlónak ajánlotta. IT odály Zoltán Pécsett ma is él és hatása ele­venvalóságát mi sem bizo­nyítja jobban, mint 85. szü­letésnapja alkalmából ren­dezett pécsi Ünnepi Hét. A zenei hét utolsó hangverse­nyén Kodály addigi pécsi kapcsolatainak betetőzése­képpen először hangzik tel utolsó alkotásának, a Laudes Organi e. orgona-kőrtismű- nek bemutató előadása Kis- tétényi Melinda (orgona) és a liszt Ferenc Kórus tolmá­csolásában Antal György ve­zényletével. Száz éve Pécsett járt Munkácsy Egy belvárosi ház falán márványtábla szerénykedik a vakolathullta falon, ezzel a felirattal: E házban lakott Munkácsy Mihály 1865 és 67-ben. Hosszú időkig álljon es emlék lelkesedésre gyújtva a honi szívet, fönnen hir­desse nevét! Lám, éppen száz éve an­nak, hogy világhírű fes­tőnk Pécs város falai között élt. A kiegyezés éve neve­zetes esztendő volt a nagy festő életében is. Ekkor már Munkácsy mögött volt a bé­csi tanulmányút, súlyos szemműtéte, a létért való küzdelem számos megpró­báltatása. Neve kezdett már ismertté lenni, de még mesz- sze volt a világhírnévtől. Dallos Sándor Munkácsy- ról szóló regényes életrajza nemrégiben megjelent má­sodik kiadásban, s a könyv nem tesz említést a pécsi tartózkodásról Malonyay Dezső, Munká rsy titkára sem említi a pécsi dátumot. Pe­dig Munkácsv nemcsak itt járt. hanem festett is Pécsett a róla elnevezett utca emlí­tett házában. Munkácsy Mihály anyai ro­konai, a Reök család élt Pécsett dnnak idején, náluk volt vendég Munkácsy. A Reök család férfitagja a pé­csi bíróságon magasrangú bíró. s így a családon ke­resztül az akkor még ifjú, de nagy tehetségű festőt igen sokan megismerték. A csa­ládi hagyomány azt is tud­ja, hogy a heves ifjú pár­bajt is vívott a Casino kert­jében egy szép pécsi haja- donért A rivális bátyja za­varta szét a felhevült ifja­kat ... Munkácsy megkérte a lány kezét is, de a rátarti apa kereken megtagadta a kérést, mondván: akármilyen jött-ment piktorhoz nem ad­ja a lányát. A festőt bán­totta a kudarc, de titokban, a bősz apa távollétében el­ment a Mária utcai házba és lefestette ideálját. A kis kép aztán generációról gene­rációra szállt. Mintegy jelkép gyanánt, ebben a pécsi házban asz­talosműhely van a pincé­ben — hisz tudjuk, hogy Munkácsy egy ilyen aszta­losműhelyből indult el és jutott el a világhírnévig. Ha koszorút nem is teszünk a megkopott márványtáblá­ra, legalább az emlékezés vi­rágait tegyük le a századik évfordulóra. tbc. Szabó Endréi*# Kultúrkincsek Az irodalmi krimi Edgar Allan toe-tól Georges Simenonig AM a kurta kis híradást elolvasta, valószínűleg szin­tén meghökkent. „Az Or­szágos Széchenyi Könyvtár új szerzeménye a Magyar Hírmondó, az első magyar nyelvű újság Pozsonyban az 1780—1788. években meg­jelent teljes sorozata. A kö­tetek kifogástalan állapot­ban vannak, egykorú arany- metszéses, bordás, barna bőrkötésben. A köteteket a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével a British Múzeum akarta megvásárolni, s a kiviteli engedély kérésénél figyelt fel rá a könyvtár.’’ Elgondolom, mi történik akkor, ha a könyvtárral véletlenül történik valami, s nem figyel fel a kultúr- kincsekre ... Akkor a Bri­tish Múzeum szépen meg­vásárolja a köteteket, egy­korú bordás bőrkötésük­ig d együtt, onnan a csa­tornán túlról egy nemtu- domkitől itt Magyarorszá­gon, ráadásul a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat áldásos közreműködésével. Nem tudom hol voltak a kötetek eddig, hogy szi­matolta ki a British Mú­zeum létezésüket, ki volt az, aki felajánlotta az első magyar nyelvű újság pó­tolhatatlan példányait az egyébként igen tiszteletre méltó angol intézménynek, de azt világosan látom, hogy ha nincs ez a bizton­sági szelep, hogy a Szé­chenyi Könyvtár átnézi az exportlistát, a kétszázéves magyar kultúrkincsek át­hajóznak Angliába. Múzeumokban, lexiko­nokban. könyvekben milli- szor találkozik az ember azzal a közléssel, hogy ez meg ez a magyar történel­mi ereklye, dokumentum, eredeti okmány stb., ennek meg ennek a külföldi mú­zeumnak a tulajdonában van. Vagy azzal, hogy saj­nos elpusztult. A múlton nem érdemes keseregni, de legalább azt mentsük meg, amink még van, gondolná az ember. De lám, a Magyar Hírmon­dót magunk akarjuk eladni. S talán még egyebet is. S talán más kincseinket pe­dig elfüstöljük a kémé­nyen, vagy szétvagdaljuk lámpaernyönek. Mert pár nappal a fenti közlemény után megjelent még egy rémtörténet egyik lapunkban arról, hogy érettségizett fiatalok ho­gyan lopkodták szét az Or­szágos Levéltár pótolhatat­lan kincseit, s készítettek több száz éves kutyabőrökből lámpaernyőt, pecsétnyomó­ból hajcsatot, s mit tu­dom még mit... Ügy tűnik, valami baj van itt, talán önnön kin­cseink tiszteletével is, de a kellő szigorúsággal min­denesetre. h. *, A krimi elnevezés becé­zett, kedveskedő formája bűn­ügyi témájú irodalmi, színpa­di vagy filmalkotásoknak. A latin crimen (bűn) a szó gyö­kere. Jellemző vonása a bűn­tényt követő nyomozás, amely logikus gondolkodásra kény­szeríti a nyomozókat, olvasó­kat egyaránt (végül az igaz­ság kiderül, a bűnös megbűn­hődik tettéért). E művekben általában az izgalom, a cse­lekmény fonalának érdekfe­szítő bonyolítása a fontos. Az utóbbi években főleg a mozi és a televízió tett sokat a műfaj népszerűsítéséért — és a közönség hálásnak bizo­nyult. Ma már ott tartunk, hogy igényeink megnőttek, válogatósabbak lettünk. — Végül is: amit ömlesztve kap az ember, attól el is ronthat­ja a gyomrát, és diétás koszt­ra kényszerül. Szükségesnek látjuk, hogy alaposabban szemlét tartsunk „a bűnügyi Agatha Christie, aki re­gényeiben sorra öli a sze­replőket, az életben egész másként fest, mint az ol­vasó gondolná. Kitűnő feleség, a férje: Max Mállován világhírű archeológus. Nagy ember­barát. mondják, „aranyszí­ve” van. Hat szerelmes re­gényt írt és számtalan gyermekmesét. 76 éves, 67 detektívregénye jelent meg. Köztudomású, hogy az Egérfogó című színdarabját a londoni Ambassador szín­házban 1952 óta szünet nél­kül játsszák. Ez egyedüli rekord a színjátszás törté­netében. A v darab nyolc szerepében eddig 86 színész lépett fel, köztük egy szí­nész 15 éve játssza ugyan­ezt a szerepet. — Azt a kényes kérdést intézem önhöz, .asszonyom, nem bántja a lelkiismeret, hogy annyi bűnt talált ki és oly sok embert gyilkolt meg a könyveiben és szín­darabjaiban? — Egyáltalában nem! Mü­veimben csupa képzelt vér­ontás folyik és a néző vagy olvasó hazatérve vagy a könyvet kiolvasva észreve­szi otthon, hogy az. élet egé­szen más, mint ahogy a színpadról vagy a könyv lapjairól látta. És így meg­győződik, hogy az élet nem olyan szörnyű és gyötrel- mes, mint ahogy én „gyár­tottam’’ és nem is ölöm irodalom múltjában”, mert a jelenlegi színvonalbeli prob­lémák válságra mutatnak. A bűnügyi irodalom első jellegzetes képviselőjének E. A. Poe-t szokták tekinte­ni. Legismertebb költői mű­ve „A holló” sejtelmes, pesz- szimista hangulatot tükröz. Szenvedélyes, tragikus élete bizonyára kapcsolatban állt szorongásaival, amelyek elől a képzelet világába menekült. Történeteinek egy része bűn­ügyi . témájú, s ezeket hol nyomozás, hol a bűntudat fordulása oldja meg. Több mint egy évszázada írta őket, de hatásukból ma sem vesz­tettek. Régebbi kiadásaik: Groteszk és a rabeszk, Túl életen és halálon. Népszerű­ségét mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy a magyar könyvkiadás legújabban is­mét megjelentette elbeszélé­seit, „Rejtelmes történetek” címmel. A klasszikus irodalom ked­velői közül talán egyesek ne­hezményezik, hogy a téma ke­meg minden hősömet, so­kat életben hagyok. — Melyik munkája áll önhöz legközelebb? — A „Koffer Ackroyd meggyilkolása” című köny­vem, darabjaim közül pe­dig az Egérfogó. Ez az én aranytojást tojó tyúkom. — Nem gondolt-e ön arra, hogy más területen szebben és jobban boldo­gult volna? — Szebbe» lehet, Se jobban bajosan. Mégis, ha érdekli, operaénekes sze­rettem volna lenni. De tartottam tőle, hogy nem ütöm meg a mértéket, tol­iamban viszont bíztam, i nem is csalatkoztam. — Jövő tervei? — Folytatni Írói munká­mat és lelki hangulatomtól függően írni. Lehet, hogy detektivregényt és színda­rabot írok, de lehet, hogy szerelmi történetbe bonyo­lódók, vagy gyermekmesé­hez kezdek. Éppen úgy tu­dok dolgozni az erős ide­gek, mint az ártatlan lel­kek számára. — Ha férfinak születik, vajon akkor is bűnügyi re­gényeket írt volna? — Nem. Akkor a mate­matikának szenteltem ool- na magam és a fantázia' helyett a szigorú valóság talaján állnék. (A „Magazinéból) Ford.: Hegedűs Nándor rétében Dosztojevszkijről megemlékezünk. De célunk éppen az, hogy az értekei kereső olvasók figyelmét fel­hívjuk a műfaj nagyjaira. A „Bűn és bűnhődés”-ben is szerepel gyilkosság, nyomozás, igazságszolgáltatás, stb., de as emberség és a művészet olyan fokán, amilyet zseniális író is csak keveset alkothat. Végig­kísérjük a főszereplő Rasz- kolnyikovot balítéletein, gyöt­relmein; s közben a reme­kül megformált epizódfigurák egész sorával ismerkedhetünk meg. Ha van bűnügyi törté­net, . amely érzelmileg megra­gad, fölemel, egyben pedig elriaszt a bűntől, úgy ez az. Olyan kitűnő író, akinek regényei vagy elbeszélései a bűnügyi téma mellett más mondanivalót is tartalmaznak, bőven akad. Ez a plusz több- nyire javára válik az alkotás­nak, nemhogy csökkentené értékét íme, néhány példa; minden külön kommentár nélkül: George Sand: Maup= rat, Balzac: A vörös vendégé fogadó, Jókai: Szegény gaz­dagok, Névtelen vár, Len Tolsztoj: Feltámadás, Móriczs Barbárok. A „klasszikus krimik* so­rába kívánkozk Francois Mauriac kétrészes regénye; Therese Desqueyroux és ÁM éjszaka vége (magyarul leg­utóbb egy kötetDen jeleni meg, Tékozló szív címmel). Azon szülőknek, akiknek gyermekei kedvelik a detek- tív-törtésieteket, figyelmébe ajánlom a következő regénye­ket: Dickens: Twist Olivér„ M. Twain: Tamás ürfi mini detektív, E. Kästner: Emil ér a detektívek. Angliát szokták a bűnügyi regények igazi hazájának te­kinteni. Conan Doyle-íóB, Edgár Wallace-on keresztül Leslie Charteris-ig (az An­gyal-filmek írójáig) hosszé láncban következnek a detek- tívtörténetek szerzői. Persze a láncszemek különböző mi­nőségűek. Sokszor elszórakoz­tatnak, kellemesen borzolják az olvasó idegeit, kikapcsoló­dást nyújtanak. És — itt m hit»* — nem is tűnik mindig visszataszítónak egy-egy Ötle­tes rablás, „zseniális” gaz­ember. Sajnos, nemegyszer követői is akadnak a bámu­ló; között. Az angol bűnügyi írodaSotssi művelői közül említésre érde­mes Chesterton, & századfor­duló politikus-írója, aki Browii atya, az alkalmi de­tektív alakjának megalkotá­sával módot talált hazája tár­sadalmának megbírálására iát Legújabban pedig Gráham ,/íletii is ölöm meri minden húsú met.,. Agatha Christie — önmagáról A* orvosegyetem KISZ- klubjában nagyon gazdag és változatos művészeti- ismeretterjesztő programo­kat valósítottak meg az utóbbi időben. A jólsikerült irodalmi estek, ankétok, hangversenyek, zenehallga­tások, előadások és viták mellé olykor-olykor egy- egy kiállítás is járult. A klub képzőművészeti ese­ményei között is jelentős­nek látszik az egy hete megnyílt kiállítás Swier­kiewicz Róbert fiatal pécsi grafikus műveiből. A KISZ- klub felkérésére Swlerkie- wicz Róbert Schönberg-té- mákra készült metszeteit, a Holdbéli Plerrot-soroza- tot állította ki, más, többek között Akutagawa-UIusztrá- ciókkal együtt. Az egyete­misták között igen nagy ér­deklődést kiváltó kiállítás anyaga többnyire linóleum- metszet, kisebb részben tempera. Greene művei váltak nép­szerűekké az irodalom bará­tai körében. Egyesek meghúzták a rés*- harangot a bűnügyi iroda­lom felett (Dürrer.matt: ígé­ret), mások a műfaj paródiá­ját teremtették mig (Rejtő Jenő). Mi úgy hisszük, hogy olvasó és nézőközönségünk még sokáig nem lesz haj­landó lemondani róla, legfel­jebb jobbat, művészibbet kí­ván. Erre mutat a Magyar Televíziónak az a terve, hogy lt>68 tói Georges Simenon re­gényeiből készült sorozatot indít. Ez nyilván lépcső kí­ván lenni Az irodalmi színvo­nalú krimi irányában. De addig is: állnak rendéi kezésünkre olyan márkás ne­vek és művek, amelyek min­den bizonnyal túl fóliák élni a most divatos műfaj selej­tes darabjait Swierklewle* Róbert: Holdbéli Pierrot (Linóleum-metszet) Bán Talár Kodály és Pécs

Next

/
Oldalképek
Tartalom