Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-09 / 291. szám

1957. DECEMBER S. 2 napiö izovjet kormánynyilatkozat az NSZK kormányához M o s « k v a. V. Sí. SzemJonoT szovjet külfigymlniszterhelyettes pénteken a Német Szövetségi Köztársaság ideiglenes moszkvai ügyvivőjének átnyújtotta az NSZK kormányához cím­zett szovjet kormánynyilatkozatot. Az okmány a nyugat-németországi militarista és új- náet erők aktivizálódásával foglalkozik. „A szovjet kormány — hangsúlyozza a nyilatkozat — annak tudatában, hogy felelős a Hitler-ellenes koalíció álla­mai által a történelmi jelen­tőségű potsdami egyezmény­ben kitűzött célok megvalósí­tásáért, szükségesnek tartja felhívni az NSZK kormányá­nak figyelmét a Német Szö­vetségi Köztársaság jelenlegi politikai fejlődésének veszé­lyes mozzanataira. Kénytelen megállapítani, hogy a revan- sizmus és a militarizmus egy­re szélesebb területeket fog át az NSZK társadalmi-poli­tikai életében, s így összeha­sonlításra ad alkalmat Né­metország nem is olyan távo­li múltjával, a hitlerizmus növekedésének és megerősö­désének történetével.” A nyilatkozat ezután emlé­keztet arra, hogy a szovjet kormány ez év január 28-án már nyilatkozatban figyel­meztette az NSZK kormányát a neonáci és militarista erők aktivizálódásának veszélyeire. Azóta a világ tanúja volt a német fasizmus követői ar­cátlan demonstrációjának az úgynevezett Nemzeti Demok­rata Párt (NPD) hannoveri kongresszusán. E kongresszus­ra az ország legkülönbözőbb vidékeiről sereglettek össze újfasiszták. A szovjet kor­mánynyilatkozat megállapítja, hogy „az egykori Münchenhez hasonlóan Hannover az újfa­siszták hatalomrajutásának szimbólumává válhat”. Az NPD nyíltan követeli az európai határok megváltozta­tását. sőt az újfasiszta párt vezetői a hannoveri kongresz- szuson azt is hangoztatták, hogy a határok megváltozta­tását illetően „nem kötik ma­gukat meghatározott keretek­hez”. Kifejezésre juttatták nemtetszésüket az osztrák nemzet létezésével kapcsolat­ban. s fenik a fogukat Olasz­ország északi részére (Dél-Ti- rol) Is. A kormánynyilatkozat ez­után emlékeztet a hitlerista párt történetére, majd meg­állapítja. hogy „csak azok az emberek becsülhetik le a múlt tanulságait, akik tudatosan állították maguk elé azt a bűnös célt: újra beoltják az NSZK lakosságát a soviniz­mus és militarizmus mételyé­vel. Az újnácik tüntetőén semmibeveszik a postdami egyezményt. Közvetlenül bi­zonyítják ezt az NPD prog­ramjának katonapolitikai megállapításai. amelyeknek kidolgozásában a Bundeswehr tisztjei is tevékeny részt vet­tek”. Ismeretes, hogy a potsdami egyezmény Németország tel­jes lefegyverzését és demilita- rizálását, mindenfajta fegyver és hadviselési eszköz gyártá­sának megtiltását irányozza elő. Az NPD említett prog­ramjának szerzőit nem elégíti kj még az a nagyméretű ka­tonai készülődés sem, amely jelenleg az országban folyik. Követelik, hogy nyiltaa állít­sák vissza a „német vezér­kart”. hogy az NSZK gazda­sági életét erőteljesebben ál­lítsák át háborús vágányokra, s hogy erős hadiipart teremt­senek meg. Az NPD az ország hat szövetségi tartományának parlamentjében negyvennyolc képviselői helyet szerzett, több, mint egymillió nyugat­német választó szavazatát nyerve el. Ennek láttán az új- nácik már előre is ünnepük, hogy a következő választáso­kon megnyílik előttük a szö­vetségi parlament, a Bundes­tag ajtaja. A nyugatnémet hatóságok részéről ezzel kap­csolatban válaszként egyrészt az hangzik el, hogy az újnáci párt csupán néhány „javítha­tatlan demagóg” kis csoportja, »mely nem játszik komoly szerepét az ország életében, másrészt azonban akadnak olyan ismert vezetők, akik szívesen felhasználnák az új­náci erők növekedését az NSZK ugyancsak revansista célokat szolgáló kormánya po­litikájának erősítésére, s ezen az alapon más államok meg- zsarolására. A legreakciósabb soviniszta erők tombolása az NSZK-ban — folytatja a nyilatkozat — nem valamiféle váratlan, vagy spontán jelenség. Közvetlen terméke ez az NSZK hivata­los politikájának, amelynek alapja hosszú évek óta a meg­lévő európai határok el nem ismerése, a nukleáris fegyve­rek követelése, valamint az az igény, hogy az „összes néme­tek nevében” lépjen fel. Az NSZK kalandorkísérleteket tesz Nyugat-BerUn kisajátítá­sára. jóllehet ez a város nem tartozik és nem Is fog az NSZK-hoz tartozni, „Az NSZK hivatalos képvi­selői azt állítják, hogy bizo­nyos idő óta az országban ,új irányvonal' valósul meg, meghirdették az ,új keleti po­litikát’, amely majdhogynem gyógyír akar lenni Nyugat- Németország valamennyi je­lenlegi betegsége ellen. Való­jában kísérlet történik arra, hogy új külsőbe öltöztessék a valóságos európai helyzet elis­merésének megtagadását; megkísérlik új tálalásban ad­ni a militarizmus és revansiz- fflus régi politikáját, néhány területen pedig még túl­szárnyalni e politika alapítóit Is. Az a tény, hogy éppen az ,új’ keleti politika időszaká­ban, a nemzetközi békére és kölcsönös megértésre való tö­rekvésről szóló beszédek leple alatt az NSZK bizonyos kö­rei helyénvalónak találták az újnácik konszolidálását, mór önmagában ítélet t politika fölött” „Jellemző, hogy az NSZK kormánya különböző ürügyek­re hivatkozva nem hajlandó a Német Demokratikus Köztár­sasággal más szocialista or­szágokkal egyenlő alapon nyilatkozatot cserélni, megfe­lelő nemzetközi-jogi formában arról, hogy kölcsönösen le­mondanak az erőszak alkal­mazásáról. Ez újra megmutat­ja az NSZK politikájának ag­resszív jellegét, azt, hogy ez a politika a szocialista Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok ellen irányul.” A szovjet kormánynyilatko­zat emlékeztet rá, hogy az NDK-t testvéri szövetségesl kapcsolatok fűzik a Szovjet­unióhoz és más szocialista or­szágokhoz. Az NDK a Varsói Szerződés szervezetének tag­ja, s így „az NDK szuvereni­tása és függetlensége ellen irányuló bármilyen merénylet az összes szocialista országok biztonsága elleni merénylettel volna egyértelmű és termé­szetesen megsemmisítő meg­torlást vonna maga után”. „Ha a Német Szövetségi Köztársaságnak valóban szán­dékában áll, hogy rendezze kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országok­kal, köztük a Német Demok­ratikus Köztársasággal, és nyi­latkozatot szándékozik cserél­ni velük, amelyben kölcsö­nösen lemondanak az erőszak alkalmazásáról, akkor ehhez nem vezet más út, mint az, hogy a bonni kormány elis­meri az Európában kialakult határokat, lemond a vala­mennyi német képviseletére támasztott bonni igényről, be­szünteti a nukleáris fegyverek megszerzésére irányuló erőfe­szítéseit, a Nyugat-BerUn el­leni provokációkat, egyértel­műen eleve érvénytelennek Ismeri el a müncheni szerző­dést.” „A felelős nyugatnémet po­litikusoknak nem szabad fi­gyelmen kívül hagyniok a?t a vitathatatlan tényt — mu­tat rá továbbiakban a nyilat­kozat —, hogy a hitleri biro­dalom szétzúzása és feltétel nélkül} fegyverletétele után a népek, amelyek óriási áldoza­tokat hoztak a német fasizmus legyőzéséért, szilárdan és ün­nepélyesen kijelentették, hogy a német militarizmus és ná­cizmus gyökeres kiirtását el­engedhetetlennek tartják és nem hajlandók eltűrni a né­met militarizmus és nácizmus feltámadását. A népeknek ez az eltökéltsége kifejezésre ju­tott a potsdami értekezlet ha­tározataiban, a nürnbergi tör­vényszék ítéleteiben, a szövet­ségesek számos közös rendel­kezésében. E történelmi jelentőségű határozatok meghozatalakor a Hitler-ellenes koalíció államai abból indultak ki, hogy a ná­cizmus egyértelmű a hábo­rúval, a véres terrorral és tö­meges gaztettekkel, a náciz­musnak nincs és nem lehet helye a földön.” Nyugat-Németországban már a háborút követő első évek­ben nyíltan szabotálták a szö­vetségeseknek a nácitlanításra és a demokratizálásra vonat­kozó rendelkezéseit Ezt kö­vette, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság hatóságai hatálytalanították azt a tör­vényt, amely betiltotta a Nemzeti Szocialista Pártot. Ugyanakkor egyre fokozottab- bá vált a haladó, antifasiszta szervezetek és mindazon sze­mélyek üldözése, akik fellép­tek a militaristák és revan- sisták egyre növekvő szerepe ellen, a nyugatnémet politikai élet demokratikus megújhodá­sáért. E politika szégyenletes betetőzése volt a Német Kom­munista Párt betiltása, azé a párté, amely az élvonalban harcolt a reakció és a fasiz­mus ellen, a Német Szövetsé­gi Köztársaság békés és de­mokratikus fejlődéséért.” A szovjet kormánynyilatko­zat elmondja a továbbiakban, hogy a demokraták, a béke­harcosok üldözése és a neo­náci erőkkel szemben tanúsí­tott elnézés tapasztalható ma is Nyugat-Németországban. A bonni kormány ezzel súlyos felelősséget vállal saját or­szágának népe, más európai államok népei, az egész em­beriség előtt. A szovjet kormány szeretné hinni, — hangsúlyozza a nyi­latkozat —, hogy a Német Szövetségi Köztársaság népe, politikai erői, amelyek fele­lősek az ország jövőjéért, tu­datára ébrednek annak, mi­lyen veszélyes útra igyekez­nek terelni a Német Szövet­ségi Köztársaságot a miüta- rista és neonáci körök, és nem hagyják elragadtatni ma gukat a revans és az új há­borús kalandok őrült eszméi­től. * A moszkvai nyugatnémet ideiglenes ügyvivő kijelen­tette, hogy haladéktalanul el­juttatja kormányához a szov­jet kormány fenti nyilatkoza­tát. Elhelyezték clr. Miinai eh Ferenc hamvait A úr. Münnlch Ferenc hamvait tartalmaié urnát pénteken délután a családtagok jelenlétében helyezték el a Kerepesi temetőben, a munkásmozgalom nagy ha­lottainak emlékét megörökítő panteonban lévő mauzó­leum földszinti termében. Az ünnepélyes szertartáson a családtagokon kívül részt vett Fehér Lajos, az MSZMP politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettes, Pullal Árpád, az MSZMP KB titkára, Tömpe István, a* MSZMP KB tagja, a Rádió és Televízió elnöke, Tóth Mátyás, a KB osztályvezetője, Benkei András, az MSZ­MP KB tagja, belügyminiszter, Pesti Endre vezérőrnagy, a Budapesti Helyőrség parancsnoka, Szerényi Sándor, a Pártíőiskola nyugdíjas igazgatója, Gábor István, a Ma­gyar Partizánszövetség főtitkára és Sós György rendőr- vezérőrnagy, a Budapesti Rendörfőkapitányság vezetője. Befejezte munkáját a román pártkonferencia „Megfelelő embert a megfelelő Fazekas János felszólalása a lenini nemzetiségi politika helyes alkalmazásáról Bukarestben csütörtökön dél után befejezte munkáját a Román Kommunista Párt or­szágos konferenciája. A záró­ülésen egyhangúlag megsza­vazott határozattal jóváhagy­ták a népgazdaság vezetésének és tervezésénekjavításáról szó­ló irányelveket, valamint az ország közigazgatási területi átszervezésének alapelveit. Módosították a párt szervezeti szabályzatát, kihagyva belőle azt a pontot, amely kizárta az állandó elfoglaltságot igénylő párt- és állami funk­ciók párhuzamos betöltését. Ezt — mint ismeretes — az tette szükségessé, hogy Ceau. sescut, a párt főtitkárát az Államtanács elnökévé jelölték. Végül elhatározta a konferen­cia, hogy a közigazgatási át­szervezés folytán a párt szer­vezeti felépítésében szükséges változásoknak megfelelően to­vábbi módosításokat dolgoz­nak ki a párt alapokmányá­ban, s ezeket a legközelebbi kongresszus elé terjesztik. A konferencia Ceausescu főtitkár zárszavával ért véget. A háromnapos pártkonfe­rencián számos érdekes, a fő­titkári referátumot kiegészítő felszólalás, javaslat hangzott el. Maurer, a Minisztertanács elnöke az állami szervek mun kájánák megjavításával fog­lalkozva különös nyomatékkai Kő kövön nem marad Tokióban Újabb földrengés fenyegeti a világ lejnagvobb városát hangsúlyozta a „megfelelő em­bert megfelelő helyre" elvet. A párt- és államvezetés tö­kéletesítésével kapcsolatban, amely igen jelentős helyet kapott Ceausescu referátumá­ban és a konferencia vitái­ban is — Maurer kijelentette: „a cél a feladatkörök olyan elhatárolása, amely biztosítja, hogy minden egyes párt- és állami szerv csak egyik vagy másik tevékenységi területért tartozzék közvetlen felelősség gél, s bizonyos területtel — mind pártvonalon, mind pedig állami vonalon — csak egyet­len egy vezetőségi elvtárs fog­lalkozzék”. Stefan Voitee, a Nagy Nem­zetgyűlés elnöke bejelentette, hogy a parlament a jövőben az eddigieknél nagyobb ellen­őrzést gyakorol az állami in­tézmények felett. Vasile Patiünet. a Központi Bizottság titkára az új bünte­tő törvénykönyv kidolgozásá­ról szólva leszögezte: egyet­len állampolgárt sem lehet kellő ok nélkül letartóztatni, s minden esetben az elköve­tett bűncselekmény súlyának megfelelő büntetést kell ki­szabni. Sok felszólaló foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel. Kü­lön kiemelkedett Fazekas Já­nos beszéde, amely 10 pont­ban mintegy programszerűen sorolta fel a helyes, lenini nemzetiségi politika alapel­veit. * Fazekas János miniszterel­nök-helyettes, a Végrehajtó Bizottság újonnan beválasz­tott tagja emlékeztetett a fő­titkári beszámoló azon kité­telére, hogy a Románia új közigazgatási beosztásánál fi­gyelemmel lesznek a lakosság nemzetiségi összetételére is. Elmondotta, hogy az átszer­vezés alapelvei jelenleg vita alatt állnak, a javaslatokat később összegezik és egy bi­gyehatárokat kijelölő térképei, amely majd a parlament elé kerül. Máris nagyon sok ja­vaslat hangzik el — folytatta Fazekas. „Az egyik azt indít­ványozza, hogy Székelyudvar, Gyergyószentmiklós, Csíksze­reda. Kézdivásárhely és Sep- siszentgyörgy körzeteiből al­kossanak egy nagy megyét, amely széleskörű ipari fej­lesztési lehetőségekkel rendel­kezne. Ez lényegében tizet foglalna magában a hajdani tizenhárom székely szék kö­zül, amely századokon keresz­tül a székelyek közigazgatási szervezete volt” Emlékeztetett Fazekas Já­nos arra is, hogy Ceausescu a magyar autonóm tartomány­ban tett látogatásai alkalmá­val több jelentős ipari üzem építését jelentette be a tont említett körzetekben. Belső ellenfelek Izraelben Belgrádi Izraelben ellenállás jelent­kezik a katonai megszállást hirdető szárnnyal szemben, állapítja meg a közel-keleti helyzetet elemezve a belgrá­di Borba. A jugoszláv lap az Izraelen belül mutatkozó új fejlemé­nyeket fontos okok sorozatá­val magyarázza. Ezek között az első helyen áll, az hogy Izrael helyzete a világ köz­véleményének szemében je­lentősen meggyengült Iz­raelben zavart okozott az is, hogy a Biztonsági Tanács egyhangú határozatot hozott a közelkeleti válságról, holott a tanácsban Izrael fő védel­mezője, az Egyesült Államok is képviselteti magát Eköz­ben a Szovjetunió nem csök­kenti az arabok iránti konk­rét szolidaritását Megtalál téli Ben Barka holttestét? politikus genfi lakásán is ta­láltak barátai ilyen sérvkö­tőt. Végül a csontváz fogaza­tában levő arany hidak szán­tén valószínűvé teszik, hogy Ben Barkáról van szó. Mint ismeretes Barka-per­ben ez év június 5-én hirde­tett ítéletet a bíróság. AZ el­lenzéki politikus elrablói kö­zül két személyt S és 8 évi börtönre, Oufkir marokkói belügyminisztert és négy re*- vottmúltú francia bűnözőt pe­dig — távollétükben — élet­fogytiglani fegyházxa ítélte^ „A tokiói öböl óriási nafta­tartályai sorozatos robbanás­sal a levegőbe repülnek. A hidak tartópillérei gyufászai­ként roppannak össze. A föld alatti vasút folyosói sötétbe i borulnak, s kitör a pánik. Az emberelő-e szörnyű halál vár.” A borzasztó jóslatot nem botcsinálta jövendőmondó mondta, hanem tudósok, szeiz- inológusok számították ki. Mert Tokió, a világ legna­gyobb városa, egy földrengés középpontjában épült. A szakértők úgy számítják, í hogy az 1933. szeptember 1-i katasztrófa előbb megismétlő­dik, mint gondolták. A 44 év­vel ezelőtti katasztrofális föld­rengésben százezer ember veszítette életét, négyszázez­ren nyom nélkül eltűntek, ; 1600 atombombának megíe- : lelő erő rombolta a várost. Egy tudós elmélete szerint Tokiót minden haivankllenc | évben földrengés fenyegeti. A | következőnek ezek szerint j 1992-ben kellene bekővetkez- ■ nie. A földrengéskutatók azonban úgy vélik, hogy az ! 1933-ban történt földrengés j alkalmával nem szabadult fel ' teljes egészében a romboló j erő, s a katasztrófa sokkal előbb fenyegeti a várost. Az óriási vízfogyasztás következ­tében veszélyesen csökkent a | föld alatti vízmennyiség Is, s a legyengült, támaszát vesz­tett földkérek még kevésbé tnd a földrengésnek ellenáll­ni. A tokiói szenátus albizott­sága máris megkezdte a men­tés tervének kidolgozását Messze a várostól parkos, er­dős vidékeken már kijelöltek 42 helyet, ahová az embereket telepítik. A drága gépeket, gyárakat, lakóépületeket azon­ban nem tadják megmen­teni. t A Párizstól mintegy 60 kilo- i méternyire fekvő Melun kö- -' zelében egy erdőben férfi- i csontvázra bukkantak, amely­• j ről azt gyanítják, hogy Ben j Barkáé, az 1965. október 28­-: án elrabolt marokkói ellem* ■ i zéki politikusé. A feltevést . ; látszik igazolni az a körül­■ mény, hogy a csontváz egy ; Ben Barkával azonos magas- 1 ságú, körülbelül 160 centimé- , teres férfié lehetett Közelé­• , ben egy sérvkötőt is találtak ■ | és ez 3 jel is a rendőrség sej- 1 tését támasztja alá. Aa eltűnt

Next

/
Oldalképek
Tartalom