Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

Egy flóbertiuska története TAKATS GTDU t) REGÉNYÉRŐL IFJÚSÁGI regényt — A könyvet a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette meg, az a kiadó, amely főleg fiatalok­nak szóló olvasmányokat ad közre. A borítón azt olva­som; Tíz éven felülieknek. De hát a harmincévesek és a hatvanévesek is a tíz fö­lött vannak! Az író nem is adott más alcímet könyvé­nek, csak azt: Regény. Hogy egy könyv fiatalokról Szól, hogy főként gyerekhősei van­nak? Attól még ugyanúgy le­het komoly, felnőtt olvas­mány, mint ahogy közkedvelt ifjúsági regénnyé vált a Gul­liver utazása vagy a Robin­son Crusoe. Pedig ezek iga­zán felnőttekről szólnak és nagyon komoly felnőttek is Írták! Ezúttal sem történt más, mint hogy az író életének kútja fölé hajolt, s annak legmélyéről fölhozta gyer­mekkora emlékeit Egészen pontosan; egy apáról fiúra szállt, réges-régi flóbertpuska köré fonódó történetet Megkerült tehát a költő puskája! AMIKOR néhány esztendő­vel ezelőtt Takáts Gyula be­töltötte ötvenedik életévét, Simon István a Kortárs­ban köszöntőt írt és arcképet rajzolt a költőről. Erről a bu­dapesti bejelentőlappal sosem rendelkező, életét vidéken töltő s munkásságával a so­mogyi tájhoz kötőHő, a fő­városba csak nagynéha fői­ruccanó íróról mondta: „az embernek az az érzése, ami­kor behúzza maga után a kávéház ajtaját, s kirajzoló­dik pirospozsgás arca, deres bajusza a félhomályban, hogy dupla csövű vadászpuskáját bizonyára nekitámasztotta kí­vül a Dohány utcai bejárat ajtófélfájának, mint falun az erdészek szokták, s éppen csak a borzlest hagyta kicsit abba, hogy néhány órai tere­iére után folytassa a becehe- gyi szőlők között...” Persze nem erről a puská­ról, a legendabeli dupla csö­vű vadászpuskáról van szó a regényben, hanem egy öreg flóbertről. De ez sem valósá­gosabb, mint a másik, a le­gendabeli. Arra jó csak, hogy az író rá emlékezve, róla szólva, föl­idézze szűkebb hazáját, a so- mogysági tájat s az élmé­nyeknek azt a világát, me­lyet gyermekként megismert. Jelkép tehát itt a puska, az emlékeknek azt a kovászát jelenti, amely egy íészekalj- nyi gyereket, tíz-tizennégy éves fiúkat és lányokat egy­máshoz köt. Nem a fegyver, a könnyen veszélyessé váló lövés tehát a fontos, nem a golyó talál a célba, hanem a gondolat ALKALOM, ürügy csak a fegyver, hogy az író legsze­mélyesebb emlékeiről valljon, egy letűnt korról, a két há­ború közti vidéki életről, egy se város, se falu helységről, a dunántúli élet jellegzetes figuráiról, mesteremberekről, vásározó iparosokról, kisvá­rosi tanárokról, egy kvietált tengerészkapitányról, magá­nos farkasként hegyközségbe szorult sorsokról. Emlékeik­ből, szavaikból pedig egy még régebbi múlt la megelevene­dik, amikor betyárok lesték az utast az erdőn, vagy haj­tották el a jószágot a mező­ről. Sőt a föld mélye is föl­tárja titkait: a regénybeli gyerekcsapat egy ásatás kö­rül segédkezik, antik kövek­re bukkannak, római arany­pénzt szitálnak ki a homok­ból ... És körben megelevenedik a természet is, a Balaton-közeli táj, ahonnét a vizek már bel­ső Somogy tájai felé futnak, de a dombokról, a fák között, a nagy tó tükre is megcsil­lan. Virágok, fák állnak őrt az ember életében, rókák, sa­sok, szarvasok kísérik útján. Természet és ember kapcso­latának, egymásrautaltságá­nak olyan harmóniája eleve­nedik meg a regény lapjain, amit már csak sóhajtva em­leget a városi ember. DE HA MÉGIS gyerekek veszik kezükbe a könyvet? Megtalálják-e benne a nekik valót? Hisz ők nem nosztal­giát, emlékeket keresnek benne, hanem kalandot, ér­dekes történetet. Megtalálják ezt Is, s valami mást is. Az okos és komoly szót, ahogy apa beszél a fiához Hogy nem a puska, a technika a rossz. A' döntő az, hogy mire használja az ember. S hogy két „hazája” van mindenki­nek: a nagyvilág és a szülő­föld. S hogy ez a másik sem kevéssé fontos és szép. Mert horgony nélkül a tág és messzi óceánokon sem lehet hajózni... Tüskés Tibor MELYIKET SZERESSEM? Kérdőjelek bénítanak, ami­kor fel kéne sóhajtanom, oly kitűnő csemegékkel csábíta­nak a karácsonyváró kiraka­tok. Szépirodalmi könyvkiadá­sunk egyenletesen emelkedő színvonala, mondhatni, nem újság. A legújabb termés in­kább bizonyít, mint felfedez­teti magát. Már-már a leg­természetesebb ösztön jelzése nyomán kezdjük faggatni pénztárcánkat, ha egymás mellett sorakozni látjuk a Dürrenmatt Drámák-at, a Klasszikus spanyol drámák páros-szép kötetét, az Ady „összes”-t, Illyés Gyula „Po­haraim” címmel több mint 700 oldalon összegyűjtött ver­seit. avagy a , .Mesterek po­cájáét, melyben Sinka Ist­ván lírai-elbeszélő erővel bi­zonyítja, hogy végül is egyik legmodernebb költőnk. Szép, szép a szépirodalom™ dúdolhatnám, sőt a szorosan vett szakkönyvek is gyorsan megtalálják „szakemberüket” újabb köntösükben. Ma még­is a literatúra „átjáróházain” óhajtok közlekedni. Ha jól érzékelem ugyanis, az úgy­nevezett átmeneti műfajok­ban mozdul a legegészsége­sebben a kiadói fantázia. A szó legjobb értelmében vett ötlet „feldobja” nemcsak a címet, de az ismeretterjesztő­siker tartalmi részesévé vá­lik, még olyan hagyományo­san „tudós” témakörökben Is, mint például a jogtörténet (Lásd Diósdl György könyvét: A bekötött szemű istennőt!) TOUSEPRU Eszperantó klnb Mohácson „Halálozás végett eladóm Mindig különös élvezettel olvasgatom az újságok apró- hirdetéseit. Nemcsak a házas­sági rovat érdekes, a többi­ben is akad nyelvészeti szem­pontból félreérthető, kifogá­solható szöveg. Gyűjtésünk­ből most a névutós szerkeze­tek közül ragadunk ki né­hány hibásan használt alko­tást. Nem tudjuk pl., eladta-e használt személygépkocsiját az a tulajdonos, aki az újság­ban a következő apróhirde­tést tette közzé: „Príma álla­potban levő 900-as Wartburg 1000-es motorral, halálozás végett sürgősen eladó." Újságban, üzletek ajtajába kitéve gyakran olvashatjuk: „Az üzlet leltározás végett zárva." Nemrégiben feltűnést keltett nemcsak nagysága, ha­nem szövege miatt is ez a hirdetés: „Tipizálás végett el­adó 1 DT—54 erőgép stb." Mi is ezekben a hiba? Csak az. hogy a végett cél­határozást kifejező névutó he­lyett a miatt okhatározói név­utót kellett volna használniuk a hirdetőknek. Téves tehát a címbeli hirdetés, mert aki ha­lálozás végett akar eladni Wartburgot, annak a szándéka nem lehet más. mint az, hogy vevője mielőbb meghaljon. Éppen ezért nem tartjuk va­lószínűnek, hogy a kérdéses személygépkocsi eladása sike­rült. A második példában pe­dig az üzlet zárt voltának az oka és nem a célja a leltá­rozás. Bizonyára a tipizálás sem cél, hanem csak ok az eladásra — a harmadik hir­detésben. Jegyezzük meg te­hát: a végett névutóval cél-, a miatt névutóval pedig ok­határozói viszonyt fejezünk ki! Újabban egyre inkább ter­jed a végett névutó helyett az érdekében alak névutósze- rű használata. Pl. A Mikes Kelemen utca kinyitása érde­kében sokan fáradoznak. He­lyesebb volna: kinyitása vé­gett. Felesleges szószaporítás az is, ha az azért helyett az annak érdekében kifejezést használjuk. Pl. A tanács min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy Pécs utcái tiszták legyenek. (... azért, hogy ...) Értéktárgyakat megőrzés cél­jából nem veszünk át. (He­lyesebben : megőrzésre ...) Nemcsak az apróhirdetések­ben. másutt is sok baj van a névutók helyes használatával. Nap nap után hallunk, olva­sunk ilyeneket: Közöljük az elvtársak felé, • kérelmet tolmácsolni fogjuk az illeté­kesek felé. Sokkal helyesebb és egyszerűbb ekként: Kö­zöljük az elvtársakkal, a ké­relmet az illetékeseknek tol­mácsolni fogjuk. A felé névutó ilyen haszná­lata határozatlanná teszi a vi­lágos mondanivalót, könnyen zavart okozhat beszédünkben, írásunkban egyaránt Megfigyeltük azt a rádió­ban és televízióban Igen gyak­ran észlelt hibát is, amikor beszéd közben ez miatt, az miatt névutós szerkezetet használnak. Miért helytelen ez? Azért, mert mássalhang­zóval kezdődő névutóknál a mutató névmásnak z nél­küli alakját kell használni, pl.: emiatt, amiatt, emellett, ahelyett, eszerint, anélkül stb. Gyakori nyelvhelyességi hi­ba az is, hogy határozóragos névszó helyett névutós szer­kezetet használunk. Pl.: A szocializmus győzedelmeske­dett a régi rend fölött. (He­lyesen: ...a régi renden.) Sajnálkozását fejezte ki a történtek fölött. (Helyesen: Sajnálkozott a történteken.) Az árukészletek fölött a mi­nisztérium diszponál, (Helye­sen: Az árukészletekkel a mi­nisztérium rendelkezik.) Ilye­nek még: bírálatot mond va­laki fölött (helyesen: megbírál valakit), tűnődik valami fö­lött (helyesen: valamin), cso­dálkozik, kételkedik valami fölött (valamin) stb. Üzleteink feliratai szerint Pécsett mérték után lehet ci­pőt, ruhát készíttetni. Helye­sebb volna így mondani: mér­tékre, mérték szerint készít­tetjük ruhánkat, cipőnket. Érdekes, hogy nyelvünk bizo­nyos esetekben megtűri az után névutó ilyen esetekben való használatát. Nem hely­teleníthetjük pl. ezt a régi dalbetétet: Vágyom egy nő után ... Vannak persze, akik az előbb elmondottak alap­ján a „Vágyom egy nőre” alakra esküsznek. Hát csak esküdjenek... Mohácson 1064-ben né­hány lelkes taggal alakult meg az eszperantó kör, s eredményei máris megye- szert« ismertek. A megyei klubversenyben előkelő he­lyezést értek el s tevékeny­ségük nyomán Mohácsot már „eszperantó város”-ként emlegetik. S ez nem vélet­len. hiszen a városban va­lóságos nyelvtanulási láz ütötte fel a fejét. Kevés város mondhatja el azt, amit Mohács, hogy gim­náziumában eszperantó sza­kot indítottak, s általános iskoláiban eszperantó rajok­ban közel 50 gyermek fog­lalkozik a nyelvvel. Maga az eszperantó klub a művelődési házban prog­ramszerű klubéletet él. Mű­ködésük első és legfonto­sabb feltétele a nyelv elsa­játítása gyakorlása, ezért év végén a tagok vizsgát is tesznek. De nem egyszerű nyelv- tanfolyamról van szó. A részletes téma terv alapján folyó tanulást változatos klubprogrammal oldják feL MA ESTE: Takáts Gyula szerzői estje A Magyar írók Szövetsé­ge Dél-dunántúli Csoportja, a Jelenkor szerkesztőbizott­sága és a TIT Irodalmi Szakosztálya rendezésében ma este 7 órakor a TIT Bartók Klubjában kerül sor Takáts Gyula Baumgarten- és József Attila-díjas költő szerzői estjére. Az est bevezetőjét Rónay György Baumgartem- és Jó­zsef Attila-díjas költő tart­ja. Takáts Gyula verseit a Pécsi Nemzeti Színház mű­vészei tolmácsolják, Bánffy György Jászai-díjas, Bálint András, Ronyec Mária és Győry Emil. Fellép az irodalmi esten a Pécsi Vonósnégyes is, vala­mint a Radnóti Miklós Szakközépiskola leánykara, Ivasivka Mátyás vezényleté­vel. Az est végén Takáts Gyu­la legújabb verseiből olvas fel. Szórakoztató társasjátékok, irodalmi vetélkedők, eszpe­rantó nyelvű dalok és egyé­ni versmondás lehetőségei közül válogathat ki-ki ked­ve és hajlama szerint Kü­lön kamarakórusuk is van, zenés teadélutánokat szer­veznek. foglalkozásaikon vendégül látták például a honismereti szakkör tagjait ■ Mohács történelmi kérdé­seit vitatták meg velük. Szinte nincs olyan rendez­vénye a művelődési háznak, amelyből tevékenyen ki ne vennék a részüket A világ minden tájára ki­terjedő széleskörű levele­zést folytatnak. S ugyan­akkor egy komoly és tisz­teletre méltó irodalmi vál­lalkozásba fogtak: eszperan­tóra fordítják Madách: Az ember tragédiáját A nyelv gyakorlásához természetesen hozzátartozik az olvasás is. Háromfajta eszperantó újságot járatnak s két év során egész kis eszperantó könyvtárat ren­deztek be maguknak. Még ma is emlegetik Mo­hácson az 1966 májusában rendezett — a nyelvet nép­szerűsítő — tárgygazdag ki­állításukat Közel 3000 ér­deklődő tekintette meg ak­kor a különböző eszperantó kiadványokból, kottákból, kisgrafikákból, a mozgalom fejlődését bemutató tablók­ból álló látványos anyagot Eredményes munkájukat demonstrálja, hogy az 1967 áprilisában Dunakeszin ren­dezett első országos eszpe­rantó fesztiválon prózamon­dásban első, versmondásban második és harmadik, a ka­marakórusok versenyében pedig második helyezést ér­tek el. Ezt megelőzően a klub egyik tagja 1966-ban már második helyezést ért el az országos középiskolai eszperantó tanulmányi ver­senyen. Több éves működésük szép példa arra, miként le­het az azonos érdeklődésű embereket lelkes és aktív közösséggé kovácsolni s te­vékenységüket a klubéleten keresztül a művelődés szol­gálatába állítani. U l A legújabb Stúdium-kötet „magyar” címe „A konkrét dialektikája” először provo­kál, aztán rejtvényfejtésre szólít, végül — észre sem vesszük — együtt fárado­zunk a szerzővel az „álkonk­rétság” lerombolásán a „konkrét totalitásért”. A sza­vak értelme megvilágosodik, s kénytelenek vagyunk elis­merni, hogy Karéi Kosik rendkívül érdekes filozófiai esszét írt az ember és világ problematikájáról. Akinek nem ízlik ez a gyü­mölcs, forduljon a lengyel S. A, Pieniazekhez, aki Afrika és Dél-Amerika kivételével úgyszólván a világ gyümöl­csöskertjében cserkészett Megfigyelt, elemzett, s min­dent végigkóstolt, nem rit­kán behunyt szemmel és til­takozó gyomorral. Elemzései­ben persze túllépett a puszta érzékelésen, s könyve, aa „Utazás a világ gyümölcsö­seiben” (Mezőgazd. Kiadót nem csupán kuriózumok, ha­nem okos ismeretek gyűjt» ménye. Elődi Pál foglalkozására nézve biokémikus. Szerény Kzabadkozás közepette közre­adott műve, a Levelek Ten- nessee-ből, nyomán azonban szépíródnk testületé legalább­is levelező taggá fogja nyil­vánítani. Egy esztendőn át dolgozott a nashville-i egye­temen, s közben igen szépen megírt és tartalmas leveleket küldözgetett haza, kezdetben csupán családja okulására. Részletmegfigyeléseivel jól il­leszkedik Amerika felfedezé­sének soha le • nem zárható folyamatába. SZERENCSÉS VÁROS a Szovjetunió fővárosa, Moszkva Történetesen azért, mert Leningrád és Róma után csak most vállalkozhat­tak ilyen terjedelmű bemu­tatására a .Regélő városok” szerkesztői. (Magyar Heli­kon.) A bemutatás igen szé­pen sikerült Közreműködtek ebben nem utolsósorban a legifjabb szovjet városépítők, s többek közt Gink Károly, aki bravúrosan s lélekkel közvetíti a maga vizuális él­ményét a legkorszerűbb fo­tóművészet nyelvén. Tagja Gink Károly azon művés Ári ónak is, melynek élén Lampedusa áll Lighea- jával. A kiváló magyar mű­vész, Borsos Miklós a sellő­iegenda szepségeszménnyé varázsolt változatát átkölti a maga képére és hasonlatos­ságára. S hogy bezáruljon a kör: a szinte időtlenül termé­szetes környezetbe helyezett plasztikákat fényképezte ér­zékletesen Gink Károly. Emlékezetes kiadvány s Magyar Helikon Ferenczy Béni albuma is. A bevezetés írója, Illyés Gyula, a legoko­sabban cselekszik, amikor szinte kizárólagosan egyetlen felismerését hangsúlyozza napjaink művészetismereté­nek kánonaként: „Imádom a formabontást... Unom a for­mabontást ... Mert csak azo­kért a formabontókért hévü­lök, akik össze is tudják ál­lítani a formát. Bizonyára ez utóbbiak közé tartozik Picas­so is, akiről legújabban Gas- ton Diehl művészettörténész professzor (és jóbarát) írt igen céltudatosan fogalmazott értekezést. Mindenekelőtt a Picasso-életműről kialakult, a a különböző személyes „kor­szakok” terminusain széttö­redező képet igyekszik ismé­telten összeállítani. Törekvé­sét vizuálisan is nagyszerűen támogatják a kiadvány szer­kesztői a Zrínyi Nyomda, s a képeket szállító milánói Villardi. Tartalmával s kiállításával egyaránt felkelti az érdeklő­dést Erdőss Pál oki. gépész­mérnök és iparművész „ön­magával kooperáló” műve az Ipari formatervezés. (Műszaki K.) A követendő és elrettentő példák mélyebb összevetése nélkül is egyetértünk a szer­zővel: nincsen borzasztóbb, mint egy gőzgép, amely sír­emléknek akar látszani. Boda Miklós Nicamar Zabaleta igazi vi­lágjáró művész, a nagy vir­tuózok ritka fajtájából. Szü­lőhazája Spanyolhon, tanul­mányait Párizsban végezte, művészképző tanfolyamait az itáliai Sienáhan tartja, hang­versenyez Európa és Ameri­ka nagyvárosaiban, pihenni otthonába. San Sebastianba tér meg. Hozzánk a sfcamdi-, náv államokból érkezett és magyarországi vendégszerep­lése után Svájcba készüL Pécsi hangversenyét kivé­teles érdeklődés előzte meg. Ez egyrészt az oly ritkán hallható, csodálatosan szép csengésű hangszernek, a hár­fának szólt, mely a kamara­estek zongora- és hegedű­áradatában nem mindennapi élvezetet ígért. De az érdek­lődés természetesen szólt a művész személyének. Nicanor Zabaletanak is, akit ma a hárfa egyik legkiválóbb mű­vészének tartanak. Művész­nek, aki nemcsak hallatlanul magas színvonalú virtuozi­tásával, technikai felkészült­ségével ejti bámulatba a hall­gatót hanem elmélyült ízlé­sének, zenei felfogásának őszinteségével is. Zabaleta fö­lényes tudással birtokolja mindazt, fcmi ezen a hang­szeren elsajátítható. Remek Obermayer hárfáján játszi könnyedséggel, szinte a hú­rokhoz alig érve mozogjak ujjai, nem ismerve technikai nehézséget, megoldásbeü problémát Mindez műsorá­nak első perceiben nyilván­valóvá vált és a későbbiek során egyre erősödött Műsorát rendkívül válto­zatosan állította össze, így egy pillanatra sem vált fá­rasztóvá vagy unalmassá egész estén át egyedül őt hallgatni. A régi pengető« irodalomban való jártassága, C. Fh. és J. S. Bach művei­nek hárfán való tolmácsolása azonnal magával ragadta a közönségei.. Dussek hangula­tos szonátája után már vaa- taps köszöntötte a művészt A variációs forma gyöngy­szemeként Beethoven svájci népdalra írt változatait él­vezhettük. Bochsa három etűdjének előadásában pedig különösen a művész balkéz­technikáját csodáltuk. A kon­cert második felében XX. századi mesterek hárfaművei szólaltak meg: Hindemith modern hangvételű Szonátá­ja 1939-ből. Prokofjev rövid, de rendkívül hangulatos Pre- lüdje, Fauré érzelmi gazdag­ságot tükröző dala Verlaine versére, valamint a híres francia hárfaművésznek és zeneszerzőnek Carlos Salze- dónak brilliáns virtuozitású szerzeménye, a Dal az éjsza­kában. A közönség tomboló tapsát a kiváló művész két Albeniz-mű eljátszásával kö­szönte meg. — at — L I Hangversenykrónika NICANOR ZABALETA hárfaestie

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom