Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

IDtn. DECEMBER t. 8 napló Bemutatjuk a Pécsi Dózsa új edzőjét Újsághír. Kovács Imrét as MTK volt válogatott játékosát, később edzőjét, aki a legutóbbi két évben az EAK-zan műkö­dött, a Pécsi Dózsa december 1-től két évre labdarúgó edző­jéül szerződtette. A fiatalabbak talán már nem le emlékeznek ró, hiszen lassan 10 éve, hogy utoljára járt Pé-; esett, labdarúgóként. A klasszikus labdarúgás egyik képviselője volt hazánkban, támadó fedezetjátékát a maga idejében oktatni lehetett volna. Egyenes tartású, ruganyos járású, mozgása ma is fiatalos, komolysága szintén ugyanolyan, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt vo^t. Legfeliebb vonásai lettek markán­sabbak .. . . — Igen, kicsit elszaladt az idő, éppen most, november 26-án lép- tem 47. évembe — válaszolja las­san, niegfóntoltan —• De foglal­Elsősorban a csatársort kell erődítenünk A sport szerelmese ügy is címezhettük volna, hogy tír. Buzánszky Béla. a kézilabda- sport szerelmese, hiszen sport- pályafutásának nagyobbik felét ennek szentelte. Mégsem általáno­sítottunk ok nélkül. Ugyanis gim­nazista korában még az atlétika elsőbbségére esküdött, azt helyez­te minden sportág elé és különös­mód mégis a birkózókhoz pártolt át, pedig már válogató tja volt az iskola 4x100-as váltójának. Talán, mert gyorsabb karriert remélt ebben a sportágban? Alig­ha ilyen szándékkal, hiszen a birkózást is akkor hagyta abba, amikor súlycsoportjában országos ifjúsági bajnokságot nyert. Még az is ellentmondásos, hogy ó sze­rinte a nyughatatlan természete hajtotta a sportágak változtatásá­ra. mert még egészen fiatalon megállapodott az annakidején , meglehetősen bizonytalan jövő elé néző kézilabda sportnál. . Az érettségi előtti évében kez­dett úgy-ahogy éledezni Pécsett ez a sportág mégis amikor ki­írták az első teremkézilabda baj­nokságot. máris ott volt a jelent­kezők között. A Pécsi Dózsa má­sodik csapatában szerepelt egy­előre s noha csak az 5 nelyre futotta a tudásukból, ő úgy érez­te. hogy végre megtalálta, amit oly régóta keresett: végre ott len­ni és helytállni egy születő sport­ág útnak indításában, fellendítésé­ben Jó alkalom volt erre a jogi ((Bgvetemre való beirtukozás. ahol már az első évben megyebajnok­ságot nyert a csapata. De nemcsak a bajnokságokon Jeleskedett Buzánszkv Béla. ha­nem a sportág egcsz megyére szóló szervező munkájában is, amelyben komoly segítőkre irá­nyítókra talált az akkori kézilabda szövetség két vezetője. Dobay Jó­zsef és dr. Takács József szemé­lyében. — Elsősorban nekik köszönhető hogy a megyében tömegméretűvé nőtt a kézilabda sport és viszony­lag rövid idő alatt messze meg­előztünk más megyéket ebben a sportágban — emlékezett vissza e ,.hőskorra” Buzánszky Béla. Ami őt illeti, leginkább arra büszke, hogy nemcsak Pécsett, hanem Szigetváron Sellyén, Kom­lón és más nagyobb járási szék­helyeken illetve községekben is egyre inkább a minőség jellemez­te e sportág fejlődését. Es hogy ma már három NB 1-es és öt NB Il-es csapata van a megye- - nek erről a következő a véle­ménye : — Nagymértékben hozzájárultak ehhez a csapatok edzői. akik mindenféle klubsovinizmust 'félre­téve, szinte szövetségbe léptek egymással is a jobb szereplés érdekében. Amiben versengtek egymással, az legfeljebb az edzői önképzés tökéletesítésében nyilvá­nult meg, mert különben még az edzési módszereket is megbeszél­ték, megosztották és ma is meg­osztják egymás között. O maga 1958-ig szerepelt aktí­van a csapatában, pedig már egy évvel előbb megválasztották az MTS Kézilabda Szövetsége megyei elnökéül, és azóta is eredménye­sen betölti e nagy felelősséggel járó funkcióját. Hogy mi ebben a felelősség? — Mindenekelőtt az, hogy ne csak megőrizzük a kézilabda spor­tunk országosan is jó hírnevét, hárem az is. hogy gondoskodjunk az utánpótlás biztosításáról — mondotta. — Ennek érdekében elsősorban iskolai mégpedig az egész megyét átfogó általános- iskolai szinten szeretnénk tömeg­méretűvé fejleszteni a sport Igát, mert enélkül beszélni sem lehet a színvonal hosszú évekre szóló megőrzéséről, továbbfejlesztéséről. S hogy nem eredménytelen a fáradozásuk, arra is vannak pél­dák. Jelenleg 3000 kézilabda spor­tolójuk van, amelyből a megyei szövetség 100, a járási pedig 50 csapatot tart nyilván, illetve irá­nyít aktíváinak és nagyszerűen kvalifikált edzőinek segítségével. Nem véletlen hát. hogy dr Bu- zánszky Béla már l95R-ban meg­kapta a „Sport- és Testnevelés Kiváló Dolgozója” oklevelet és legújabban ez év november 7-én pedig kormánykitüntetésként a „Sportérdemérem” bronz fokoza­tát. —s—gy— Vasárnap: ifjúsági labdarúgódon to A megye 1967. évi labdarúgó fi­náléja vasárnap 10 órakor a bőr- gyári pályán lesz. A PBTC és PVSK csoportbajnokságot nyert ifjúsági csapatai döntik el egymás közötti egyetlen mérkőzésen, hogy melyik együttes kapja a megye ifjúsági bajnokcsapatának járó aranyérmeket. A szövetségi hatá­rozat szerint ugyanígy a P. Érc­bányász—Pécsszabolcs küzdenek vasárnap a 3. helyért. Bajnokság 139:13-as gólaránnyal Megyénk ifjúsági labdarúgóinak bajnokságát ez évben három cso­portban bonyolították le. A 9 csapatos „Serédi” csoportban in­kább NB-s együttesek ifjúsági labdarúgói játszottak. A „Végh” csoport — egy 14-es és egy 13-as létszámból álló — keleti- és nyu- | gáti bajnoki mezőnyt foglalt ma- j gában. Itt a megyei sportkörök j fiatal labdarúgói küzdöttek, ki- I egészítve az NB Il-es PVSK, il- ‘ letve az NB III-as PBTC ifi gár­dájával. Ahogy már az őszi sze­zon indulásakor megjósoltuk, a csoportbrnnokságokat a P. Bá­nyász, a PVSK és a PBTC fiatal­jai nyerték. Különösen a bányász fiatalok és a bőrgyáriak 11-ének csoportbainoksága vol* imponá­lóan biz+os és vitathatatlan. A me­zőnyből külön is kiem-'lkedík a PBTC nem mindennapi g^laránya. A kitűnő együttes 24 mérkőzésén 139 gólt rúgott és csupán 13-at \ kapott (!). A jól összekerült tech-) nikás csatársorból Hajós egymaga t hetvenkettőször zörgette meg az ellenfél hálóját. De a P. Bányász erőteljes, magabiztos játéka Is fi-< gyelemre méltó. A szövetség véleménye Gálos! Ferenc főtitkár Így fog- í lalta össze: < — Nem tudtunk most már mást< csinálni. Két érme garnitúrát tér- ‘ veztünk; egyet az NB-s csoport-( nak, egyet a megyeieknek. Vélet-) lenül itt is két NB-s sportkör í fiataljai végeztek az élen. Sorso- ( lássál döntöttünk, hogy a döntő- *• mérkőzés melyik csapat pályáján ) legyen. Jövőre másképpen szer-) vezzük az ifjúsági bajnokságokat, j Lesz egy kizárólag NB-s és egy > csak megyei csoport. Ha marad még ezen felül csapat, azok ré­szére egy tartalék ifi-bajnokságot ; hozunk létre. A bajnokság szín-1 vonalával közel sem vagyunk 1 elégedettek. 10—15 olyan ifi játé- . kosunk van csak akik jó váloga­tással méltóan képviselhetik a | megye színeit. E kiemelkedő tu­dású fiatalok nem egy-két egye­sületben, hanem szétszórva jelent- ] keznek különféle együttesekben. Dr. hozásom olyan, hogy a 46 év sú­lyát egyáltalán, vagy csak alig érzem ... Nagyszerű labdarúgó volt, 34 éve „dolgozik” a szakmában, ne­gyedszázadon át mint játékos öregbítette a magyar labdarúgás, illetve csapatai hírnevét. S a kö­zel 3 és fél évtizedből 25 évet játszott. Egyedülálló teljesítmény. És ha azt is megírjuk, hogy mindezt mindössze két klubban, máris kitűnik: nem „vándorma­dár-típus” . . . De talán beszéljen életéről ő maga. u- ‘A labdarúgás elemi iskoláját a 'BJSZKRT-bah (mai Bp. Előre) jártam ki. A kölyök II.-ben, I.- b ifi III.-ban, U.-ben, 1.-ben, j&.'sioitam az első éveket, aztán átugorva a tartalék csapatot, az Ifi I.-ből a nagy I.-be kerültem... Kitűnő gárda volt ekko-r együtt, a 40-es években a fővárosi vil­lamos vasútiaknál, a Sport utcá­ban, de még híresebb volt az ut­ca másik oldalán levő egyesület­ben. És Kovács Imre már itt, a ..másik oldalon” érte meg a fel- szabadulást. Bukóvi Márton csa­patához került. A híres szakem­ber keze alatt ekkor formálódott a nagymúítű MTK harmadik aranycsapata, a Gellér — Kovács II., Börzsei, Lantos — Kovács 1 Zakariás — Sándor, Hidegkúti, Palotás. Szolnok (Kárász), Hege­dűs (Szimcsák 1.) összállítású együttes, amelynek kilenc tagja játszott ebben az időben a válo­gatottban is. Ez a 11 hosszú időn át egyedüli ellenfele volt a világ akkori egyik legjobb (ha nem a legjobb) csapatának, a Bp. Hon- védnak, sőt, éppen vele szemben nyerte el agyízben a Középeuró­pai Kupát. Sikert sikerre halmozott ekkor a kék-fehér együttes, amelynek egyik vezéregyénisége éppen Ko­vács Imre volt. Hogy mi volt a csapat sikereinek a titka ? Buko- vi egyénisége, s a nagyszerű csapatszellem. Az MTK-ban ekkor szinte mindig érvényesült az „egv az. .egészért, az egész az egyért” jelmondat igazsága. Balszerencsé­jére Bozsik József is jobbfedezet volt, s bár Kovács Imre kima­gasló tudását hosszú éveken át mindenki elismerte, mégis csak nyolcszor tudott bekerülni a nagy­válogatottba. Bozsik nem szere­tett balfedezetet játszani, Kovács Imre sem. Végül Kovács I. nyolc­szor játszott jobbfedezetet akkor, amikor Bozsik balfedezet volt. . . Hogy B-válogatott — a fenti kö­rülmények miatt — hányszor volt, arra pontosan nem is emlékszik. Sokszor, nagyon sokszor! Számos alkalommal jelölték az A-váloga- tött tartalékaként, így került ki az 1952-es Helsinki-i olimpiára, a Románia elleni győztes csapatban játszott is (erre a mérkőzésre emlékszik vissza a legszíveseb­ben), tartaléka volt az Anglia el­len 6:3-as diadalt aratott együt­tesnek, s az 1954-es svájci VB-n 2. helyezést elért magyar csapat­nak. — Ha jól emlékszem, 364-szer játszottam az MTK-ban. Úgy tu­dom, ezen a téren eddig csak Sándor előzött meg. Amikor, 1958-ban abbahagytam, először az MTK tartalékok, majd az 1. csa­pat edzője lettem. Az elválás? Húsz év után, két perc alatt, egy edzésen, búcsúztatott el az elnök . . . Közei két évig a Köz­ponti Sportiskola labdarúgó sza­kán oktattam. Már, amikor az MTK-val az EAK-ban porty áz­tunk, akkor is hívtak, de először a szakoktatói minősítést akartam megszerezni. Sikerült. Kairóban egy évig a Zamalek csapatánál tevékenykedtem, 2. helyen végez­tünk a magyar NB 1.-nek meg­felelő ligában. Tavaly (őszi—tava­szi bajnokság van Egyiptomban) a csatornatársaság első ligából ki­esett csapatához, a Suez Kanál­hoz szerződtem Izmailiába. Cso­portunkban az 1. helyen kötöttünk ki. Ezután a négy csoport két— A PTTE túramotorosai év záróval egybekötött díjkiosztó ünnepélyüket a dömörkapui turistaházban tartották. Bíró Ferenc szakosztályvezető szá­molt be a szakosztály túrák­ban, élményekben igen gazdag és balesetmentes idényéről. Az 1967. évben tervezett 94 túrából 21 túrát teljesítettek, mely körülbelül 7050 kilomé­tert tett ki. A túrákat részben csillag-túra, KRESZ jelvény­túra formájában tartották. Ott voltak a nógrádverőcei moto­ros találkozón, melyen a har­madik helyezést érték el. Részt vettek egy észak-ma­gyarországi és egy jugoszlá­viai nagy túrán is. A szakosztály tagjai elindul­tak a Motoros összetett hon­védelmi versenyen, városi és megyei szinten, 250, 35o köb­centis kategóriában, ahol Ba­logh László, Bíró Ferenc és Komáromi Péter igen értékes helyezést szerzett. Az értekezleten Komáromi Péter, az Ifjúsági Bizottság vezetője átadta az 1967 év leg­eredményesebb túramotorosai­nak a tiszteletdíjakat, könyv- jutalmakat, és okleveleket. A legeredményesebb túramotoro­sok: Hantos János, Erős La­jos, Bíró Ferenc, Kóré Já­nos. Tóth Miklós, Komáromi Péter, Bertram János, Kapi- nya János és Horváth István. két csapata játszott osztályozót. Itt is az első lett az izmailiai együttes, * visszakerült a l. 11“ gába. Megkötöttük az új szerző­dést, az ismert rendelkezések miatt azonban az ott működő többi magyar edzővel, Kapocsi Sándorral, Rákóczi Lászlóval és öcsémmel, Kovács II. Józseffel együtt haza kellett jönnünk. Pár héttel ezelőtt kétéves szerződést inam alá a Pécsi Dózsának . . . S ezzel már el is Jutottunk a „mához”. Vajon hogyan ismeri a Pécsi Dózsa új edzője jelenlegi állomáshelyét, illetve csapatát? — Sokat játszottam régen a Pé­csi Dózsa ellen, de az egészen más volt. Megérkeztünk, ebédel­tünk, játszottunk, s máris indul­tunk hazafelé. Ismereteim a va­rosról eddig eléggé felszínesek voltak. Most hetek óta, egyelőre csak könyvekből, leírásokból, la­pokból ismergetem Baranya fővá­rosát. Persze, ez nagyon kévés. Úgy szeretném megismerni Pé­cset, mint ahogy ismerem Pestet. Es még valamit szeretnék monda­ni, de nem szeretném, ha félre­értenének. Pécs kulturális és ipa­ri szempontból egyaránt magas színvonalú város. Nagyon kívána­tos lenne. ha labdarúgósportja is igyekezne lépést tartani azzal a hallatlan fejlődéssel, ami ezt a gyönyörű fekvésű magyar városi jellemzi. Példaként a Dunántúl egy másik központját, Győrt em­líteném meg. amelynek futball­csapata is rangot vívott már ki magának pár év alatt, nemcsak hazánkban, hanem a nemzetközi sportéletben is. Valahogy úgy fe­jezném én ezt ki megközelítő pontossággal: a mainál többet kell, vagy kellene, hogy jelentsen a csapat a város életében. Közös munkával el kellene érni, hogy a Pécsi Dózsa a megyének és a me­gyeszékhelynek egyaránt nagyobb értéke legyen. Kovács Imre az utóbbi hetek­ben már járt Pécsett. Ismergette a vezetőket, csapatát, egyelőre — természetesen — csak futólag. — Szeretnék jó kapcsolatot ki­építeni közvetlen munkatársaim­mal, hiszen a .siker egyik titka csak ez lehet. Az idősebb játéko­sokat ismerem, a fiatalokat na­pokon belül megismerem. Egy dolgot szeretnék megemlíteni: erő­sítenünk kell, ezt sok minden in­dokolja. A Pécsi Dózsa rúgta az NB I-ben a legkevesebb gólti így természetesen elsősorban a csa­társor erősítésére gondolok. A szerződésem kétéves. Az első év­ben csak szerényebb igényeket lehet a csapattal szemben támasz­tani, a másodikban azonban már többet szeretnénk produkálni. Nem.csak a bajnokságban, hanem a Magyar Népköztársasági Kupá­ban is. Az idei ii. hely ugyanis nem hű kifejezője a Pécsi Dózsa játékerejének, tehát mindenkép­pen előbbre kell lépnünk. Decem­ber 4-én veszem át a csapatot, 20-ig tartunk edzéseket, utána 1968. január 3-ig szabadságon lesznek a játékosok. Remélem, a következő hetekben sok mindent megismerek. Egy edzőváltozás ál­talában kavarodást szokott elő­idézni. Nagyon jó lenne, ha most semmiféle kavargás nem volna, már csak azért sem, mert ami jó volt eddig, annak továbbra is meg kell maradnia, ami pedig rossz volt, azon úgyis változtatni kellett volna. Függetlenül az edző személyétől. Bízom abban, hogy együttes munkával, mindnyájunk nagy örömére, előbbre tudunk lépni. Elmúlt az Idő .. . Reggeli után kezdtük a beszélgetést és már ebédre terítenek az Oktogonon, az Abbáziában! Felállunk, búcsú­zunk. — Jó munkát a Pécsi Dózsá­ban! — Köszönöm, igyekezni fogok, a viszontlátásra! Nagy József Epilógus a „taktikai” bajnoksághoz E gy hét® ért véget a nem­zeti labdarúgó bajnokság első és második osztályában a küzdelem. Az utolsó fordulók mérkőzéseinek „elöregyártott” eredményei még ma is beszéd tárgyát képezik a labdarúgás híveinek a táborában. S hogy ezek a furcsa, a labdarúgás, a sport eszméivel össze nem egyeztethető eredmények nem csupán az első osztályban for­dultak elő — nem szükséges a magyarázat — legfeljebb emlé­keztetőül érdemes fölidézni a megyei konferencián közelmúlt­ban elhangzott beszámol«? né­hány sorát: „A több helyről érkezett féjelentések alapján he­lyes, ha itt, a megye legfel­sőbb szervénél vetjük fel, hogy a bajnokságok végén a bent- maradáséit erkölcstelen, meg­engedhetetlen eszközöket kísé­reltek felhasználni, illetve meg­adni az egyes sportvezetők .. .** Sajnos, nem volt nehéz meg­jósolni az utolsó bajnoki for­duló jónéhány eredményét — ez csaknem kivétel nélkül vala­mennyi osztályra vonatkozik — de ha jobban visszagondolunk, ez a nyílt taktikázás már hosz- szú hetek óta folyt, hiszen a különböző csapatok mind ke­vesebb gondot fordítottak, még a látszatra is. Az MLSZ intel­me a Csepel—Honvéd mérkőzés után — tulajdonképpen már egy folyamatban lévő sorozatnak próbálta útját állni. Tegyük hozzá, hogy a legkevesebb si­kerrel. A beígért ellenőrök egy csöppet se hozták zavarba a csapatokat, és most, a taktikai bajnokság befejezése után a szurkolók még most is dühösen emlékeznek vissza az utolsó fordulókra, s fogadkoznak. hogy jövőre a pálya közelébe se fog­nak menni; az újságok méltat­lankodva cikkeznek, sürgetve valamiféle megoldást. ellen­szert; a sporthatóságofe pedig szomorúan meditálnak, hiszen annyi a példa, mely szemet szúrt, hogy átvizsgálásuk nem jelentene kisebb feladatot, mint úszva nekivágni egy közepes nagyságú tengernek, és egyet­len vigaszuk, hogy a csapatok taktikázása és a sors szeszélye folytán minden osztályban azért nagyjából a reális sorrend ala­kult ki. és többé-kevésbé azok a csapatok estek ki, am elvek erre játéktudásuk és küzdőké­pességük alapján rászolgáltak. A korábbi bajnokságokat nyil­ván nem kell túlértékelni, hi­szen a magyar labdarúgás tör­ténetében időnként előfordult egy-egy váratlan, taktikai jelle­gű vereség, vagy egy-egy csa­pat szívesen kiegyezett az oda- vissza döntetlennel, s az is előfordult már. hogy egyik, je­lenleg is NB I-es vidéki csa­patunk jó tizenkét évvel ez­előtt „csodával határos” mó­don, az utolsó három forduló­ban három élvonalbeli pesti nagycsapatot (köztük a Bp. Hon­védet) legyőzve kapaszkodott meg az első osztályban —de az idei bajnokságban a gyanús eredmények már-már tömegesen fordultak elő. Egy-egy forduló előtt a szurkolók beszéltek a várható eredményekről, öt-hat mérkőzésnek előre biztosnak látszott az eredménye, s az is lett. Emberemlékezet óta nem vált ennyire közömbössé — és tegyük hozzá: komolytalanná Is — a labdarúgó bajnokság, mint az idén. Nem vitás, hogy a Ferencváros gyorsan nagy előnyre tett szert, és ez sok te­kintetben eldöntötte az erősebb csapatok érdekeltségét, de egye» csapatok túl érdektelenül fog­tak föl bizonyos mérkőzéseket. Sajnos, minden osztályban elé*» fordult ez. és ami még ennél ia meghökkentőbb: más sportágaké bán is kezd divatba jönni. A szurkolók bizalma jogosan megrendült. Az utolsó fordulója bán megtörtént, hogy a méltat­lankodó közönség egy-egy pá­lyán a mérkőzés befejezése előtt már 20—25 perccel elkez­dett kórusban kiabálni a játék­vezetőnek: Fújd le! Fújd le! A szurkoló nem érdemli meg az ilyen mérkőzéseket, mert nem csupán biztatja kedvenc csapa­tát, de a pénzét is befizeti az egyesület ’pénztárába a be­lépőjegyért. Anyagilag is támo­gatja a csapatot, tehát ezért jogosan várja az „ellenértékét** — vagyis a játékot, a küzdeni­akarást. a sportot. Nem csak a buzdításáért, hanem a forint­jaiért is. Az új gazdasági mechaniz­musban — ezt a sportkörök tudjak a legjobban —- a szur­kolóra. a közönségre különösen nagy szükség van, a mérkőzé­sek látogatottsága fontos szere­pet fog játszani az egyesület anyagi helyzetében. Márpedig a szurkolók egy érdektelen baj­nokság eseményeiről elég, ha a rádióból, vagy az újságokból értesülnek. Az is elgondolkoz­tató tény, hogy a labdarúg«S- pályák közönsége feltűnően „öregszik”. Mind kevesebb a labdarúgást szerető, a pályát rendszeresen látogató és © sportágnak lelkesen szurkoló fiatal, hiányoznak már azok ax ifjú tömegek, amelyek tizenöt­húsz évvel ezelőtt megtöltötték a lelálókat, és bizonyos érte­lemben hozzájárultak a magyar labdarúgás fejlődéséhez. Már­pedig olyan bajnoksággal, mint az Idei volt, a fiatalokat aligha lehet megnyerni a labdarúgás­nak, annál is ’nkább, mart be­lőlük hiányoznak azok az emlé­kek, amelyek az idősebb gene­rációkat még most Is jóérzéssel és lelkesedéssel töltik eL C ürgős cselekvésre vmn szükség, valamennyi ősz* tályban! Tanácskozásokra van szükség az illetékes sporthat«!*» ságok és az egyesületek kö­zött! Esetenként az is elkép­zelhető, hogy fegyelmi határo­zatokra is szükség lesz. De a bajnokság tisztasága — minden sportágban! — mindenek előtt sporterkölcsi kérdés. Minden szurkoló szereti a klubját, és a bajnoki címért, a Jó helyezé­sért vagy a kiesés elkerüléséért biztatja a csapatot, de nagyon kevés az olyan szurkoló, aki az eredményekért hajlandó lemon­dani az alapvető sportszerűség­ről. S ha ezt egy csapat, meg­teszi, ne várja el, hogy jóérzé­sű közönsége tapssal köszönti a kétes értékű szereplést. És azt se várja, hogy az érdektelen bajnoki mérkőzésekhez a néző anyagi értelemben is asszisztál­ni fog! THIEBY ARP AD MAI SPORTMŰSOR Labdarúgás: Ifjúsági mérkőzé­sek: Pécsi BTC—PVSK, a megyei ifjúsági bajnokság 1—2. helyéért, BTC-pálya, 10.00. Pécsi Ércbá­nyász—Pécsszabolcs! Bányász a megyei ifjúsági bajnokság 3—4. helyéért, Kovácstelepi pálya, 9.00. Asztalitenisz: Országos II. és IH. osztályú felnőtt női és férfi egyéni bajnokság a pécsi ver­senyzők részvételével, Budapest, 9. Birkózás: Országos ifjúsági sza­badfogású csapatbajnokság, a Pé­csi Kinizsi együttese részvételé­vel, Budapest, 10.00, országos út­törő bajnokság, a PVSK verseny­zők részvételével, Jászberény, 10.00, Cselgáncs: Országos vidéki Ju­nior-bajnokság a Pécsi Dózsa versenyzői részvételével. Tata 9.00. Kosárlabda: NB I. mérkőzés: PVSK—MA FC, férfiak, PVSK- csamok, 10.00 Ökölvívás: NB II. csto. mérkő­zés: Steinmetz SE—Nagykanizsai Bányász, PVSK Jci s-s port csarnok, 10.00. Vívás; Pannónia Kupa nemzet­közi vívóverseny, kardvívás* 1 PEAC-csarnok, 9.00. Motoros túraszakosztály hírei A bensőséges ünnepségen részt vettek a Bm. Természet- barát Szövetség képviselői is. Felelevenítették az elmúlt tú­raidény érdekesebb eseménye­it, és elhatározták, hogy az 1968-as évben tovább fejlesz­tik a túramotoros mozgalmat, mely igen hasznos és egészsé­ges sportnak, kikapcsolódás­nak bizonyult. A motoros szakosztály sike­res idényt zárt és már a kö­vetkező év eseményeire gon­dolnak, melyben sok szép tú­raterv, többek között Sopron, Szeged, Jugoszlávia, Cseh­szlovákia, Lengyelország és Svédország meglátogatása sze­repel. Camplnghfrek Beszámoltunk arról, hogy a Bm Természetbarát Szövetsé­gen belül megalakult a Cam­ping Bizottság. Legfontosabb téli feladatának tekinti e bél­és külföldi campingezések ta­pasztalatainak Összegyűjtését, értékelését és az 1968-as évi túrák előkészítését. A Camping Bizottság élmény beszámolóinak sorankövetkező programja: December 12-én: Dia film vetítés és élménybe­számoló Svájcról, és a Bécs mellett megrendezett nemzet­közi campingtalálkozóról. (Es­te fél 7 órakor, Pécs, Megye ti. 21.) Az élménybeszámolókra min den tagot, vendéget és érdek­lődőt szívesen vár a szövetség. Tnrtstalexlkon Egy-egy legfontosabb, a fw- risztikával kapcsolatos tárgyat, fogalmat egyekszünk bemutat­ni, ismertetni. TÉRKÉPOLVASÁS. A természetjárás: alapvető ismeretanyaga A túra előké­szítés és lebonyolítás nélkü­lözhetetlen eszköze. Lényege, hogy a túra vezetője egyrészt már otthon a térkép egyez­ményes jelei, valamint a dom­borzati jelek alapján szinte leolvassa a térképről a túra minden lényeges tereptárgyát, domborzati alakulatát, távolsá­gát, szintkülönbségét. menet­idejét, a legfontosabb látni­valókat. kijelölje a pihenő- heliieket. Másrészt a túrán minden helyzetben azonosítani tudja a tájoló segítségévei a térképen jelzett terentárnyn- kat a valósággal, meghatároz­hassa álláspontját, hogy ez­által elkerülje az eltévedést ét biztosíthassa a tervezett út­vonalon való haladást. TÁJOLÓ A turista tájoló olyan 300 fok, vagy 6000, illetve 6400 vo­nás beosztású iránytű, amely az égtájakat álláspontunktól kiindulva számokkal megha­tározza. Az iránytű a rezgés- csillapítás cédából olajjal töl­tött szelencében van elhelyez­ve. Célja, hogy a térképen kijelölt útvonai, vanv két vont közötti irány a terepen me.g- áilanítható, illetve azonosít­ható leaven Ismeretlen tere­pen vayó tiLrá~nsnál nélkü­lözhetetlen eszköz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom