Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
Ifi napló fWT. DECEMBER 24 — Tüke, maga még megvan? — Miért, talán azt hitte engem te eladtak a nagy bundavásárban? — Nézze, ha bajnoki pontokat lehetett szerezni egy kis ügyeskedéssel . .. — Hagyja már ezeket a régi dolgokat. Karácsony van és szokásomhoz híven szeretném meglepni a sportolókat, a szurkolókat. sportvezetőket egy kis ajándékkal. — Mindig bőkezű volt, Tüke. Remélem az idén is olyan ajándékokat osztogat, amire sokáig emlékezni fognak a megajándékozottak. Sok mindent látok a fán, és a fa alatt, Tüke, de mit akar azzal az autóbusszal? — A Kinizsi és a Helyiipar labdarúgóinak szántam, szegényeknek annyit kell gyalogolni edzések, mérkőzések előtt Üjme- csekaljától a pályáig. — Tüke, egy szép kis emlékkönyvet is látok a fán. — A PVSK szurkolók ajándéka. Legyen hol megörökíteni emlékeiket, hisz a PVSK egykori nagy labdarúgócsapata csupán már csak emlék .. . — Látom, maga Dózsa szurkoló, Tüke. — Miből gondolja? — Sok ajándékot szánt a lila-ie- héreknek. — Nézze, ha már a győzelem, a jó játék olyan fehér holló volt a Dózsa labdarúgóinál, miért ne szerezzek nekik ilyenkor örömet. — De lássuk csak! — Hát legelőször is nézőkkel telt stadiont. — Igaza van. Nézők nélkül a legjobb csapat sem csapat. De azért, hogy megteljenek a lelátók, a játékosoknak is kell valamit adniok. — Hát igen. Ezért küldök tizenegy remekbeszabott szívet a Dózsa játékosoknak, hogy harcolni tudjanak kilencven percen keresztül. Ügy gondolom, a góllövő cipőknek is nagy liasznát veszik a lila-fehér csatárok. Egy karmester is elkelne a csapatnak. — A vidéki mérkőzésekre nem gondol, Tüke? Az ősszel egy pontot szerzett csak idegenben a Dózsa. — Nézze, a vasúti átjárót miniatűrben elkészített jm, vigyék magukkal a játékosok Tatabányára, Győrbe. Diósgyőrbe, Szegedre. Talán otthon érzik magukat ... i — Tüke, én azt mondom, inkább a múzeumba küldje azt a vasúti átjárót. — Valóban oda való. de mikor lesz Pécsett, aluljáró? Addig néíft akar mérkőzésre járni? — Gondolom, pécsi szurkolók is ■ elkelnének az idegen pályán. j — Uram, járt maga PVSK pályán Dózsa mérkőzés alkalmával? Csak akkor hallatszik a szurkolók hangja, amikor a Dózsa játékosokat vagy a bírót szidják. — Van benne valami, Tüke, mert nálunk valóban úgy van, a játék hozza tüzbe a szurkolókat, nem pedig a szurkolók a játékosokat. De mi az ott, csak nem szabálykönyv? — Jól látja, kettő is van belő- I le. Egyet dr. Buzánszky Bélának, az MTS Megyei Tanácsa, panasz és fegyelmi bizottsága titkára kapja, gondolom jó hasznát veszi, ha esetleg ismét előfordul egy Porcelángyár—Boly ügy. A PVSK ökölvívóknak pedig azért küldök egy szabálykönyvet, hogy megtudják, miért estek kj az NB r B-böl. — Hát ez remek. De kinek szánta azt a nagy vásári sátrat? — A Szigetvári Vörös Meteor női kosárlabdázói az NB I-be Jutottak, de még edzésre sincs termük Szigetváron. A lányoknak végszükség esetén jói jönne az ilyen sátor is . . . — Tüke, minden évben ott fityeg a fán a békepipa. — A Bányász és az Ércbányász sakkozók ajándéka. Szíjjanak belőle egészséggel és ássák el a csatabárdot. Hisz csak örülni lehet, hogy ilyen sok jó sakkozó van Pécsett. — Egy fiatal, cukorbaba-párt te látok a fán. j — A PEAC és a Tanárképző Főiskola sportvezetőinek figyelmét szeretném felhívni a főisko- : lás. és egyetemista fiúk és lányok S már rég megtalálták egymást, de • miért nem tudnak ők te együtt dolgozni. — Mond valamit, Tüke. Egy PEAC—Tanárképző fúzióval, nemcsak a megye, de a vidék egyik legnagyobb sportköre alakulhatna meg Pécsett. De az Ércbányásznak nem küld ajándékot? — Dehogynem! A lelkes újmecsekaljai szurkolók megérdemelnének egy jó csapatot. Nekik szántam azt a legyőzhetetlen tizenegyet. A lavórokat pedig az Ércbányász úszóknak. — De mit csináljanak azokkal, hisz úszni nem lehet bennük. — Talán az egyetlen pécsi fedettuszodában, a főiskola csipetnyi medencéjében lehet? Különben is, ha úszásra nem is tudják használni, mosakodásra csak azért Jó lesz nekik. Nem? — Messzelátót is látok a fán, Tüke. Csak nem a holdbéli sport- eseményeket akarja vele nézni? — A, dehogy. A mohácsiaknak hoztam, hogy észrevegyék és felfigyeljenek rá. milyen jó evezőseik vannak. . . — És mit akar azokkal az útlevelekkel? — Lovásznak, Erdősiné Tolnai Mártának és Konrádnak címeztem. Mexikóba szólnak .. . — A Bányász sportolókról csak nem feledkezett meg, Tüke? — De nem ám. A komlóiaknak egy NB 1-es csapatot küldök, olyant, amiben több örömük telik majd, mint az ideiben. A babérkoszorúk Dudásé és Homökié, a komlóiak két atlétája rászolgált erre. A Pécsi Bányász férfi és női kézilabdázóinak bajnoki éi>- meket, a bányász szurkolóknak pedig egy olyan csapatot szántam, amelyik nemcsak tavasszal, de ősszel is tud focizni. .. — Vitorlásokat, halakat is látok, Tüke. — A pécsi és az orfűi tóra szántam a vitorlásokat, annyit beszélnek már róia az illetékesek, hogy milyen vitorlázó paradicsom lesz ott. A horgászoknak pedig azt a nagy zsák halat, mert szegények arról panaszkodnak, hogy nincs kapás a Pécsi tóban. — De mit akar, Tüke, azzal a röplabda klubbal ott? — A Dózsa szélnek eresztette női röplabdázóit. Gazda nélkül maradtak a lányok. Egyetlen klub sincs Pécsett, aki örökbe fogadná őket... — Egy nagy kosár is van a fa alatt. Tüke. — Nem tudtam mindent fölakasztani a fára. — Kire gondolt még, Tüke? — Van itt égy’'új modern sporté Orvosi rendelő a régi elavult1 helyett. Szegény Szalai doktor már annyit sír miatta. A eselgáncsozóknak azt a nagy tubus csoda- gyógyszert küldöm, hogy legyen mivel rendbehozni sérült versenyzőiket. A Dózsa kézilabdázóknak sok-sok győzelmet küldök az NB I-be. A foci-intézőknek pedig lakásgyárat, hogy legyen miből kielégíteni az átigazolásoknál az igényeket... — Látok ott egy demizson villányi bort is. — Jaj, erről majdnem megfeledkeztem. Ezt azoknak a szurkolóknak küldöm, akik a villányi poharazóban sokszor hiába keresik a jó vilányi bort. — Tüke, maga mindenre gondol. — Még magamra is. — No, lám! — Hát igen. A Dunántúli Napló hétfői kiadásának azt hiszem a szurkolók is nagyon örülnének. — Hát, akkor búcsúzunk, Tüke. Viszontlátásra egy év múlva. — Ne siessen! Fog velem még előbb is találkozni. A jövőben gyakrabban zavarok. — Ne mondja, Tüke! Hát visz- szatér? Na, ez remek. Csák nem az új gazdasági mechanizmus hozta vissza? Az iskolai testnevelésről, az élsport és tömegsport kapcsolatáról, a munkahelyi tornáról... Interjú dr. Kálmánehey Zoltánnal A testnevelés, a fizikai állapot, az általános edzettség ma már szorosan vett népegészségügyi kérdéssé vált. Társadalmi | ügy. A katonai sorozások, a főiskolai, egyetemi felvételek alkalmával eszközölt vizsgálatok meghökkentően szomorú képet mutatnak a fiatalok fizikai állapotáról. Az országban negyedmillió igazolt sportoló van, a tömegek túlnyomó része azonban nem űz semmiféle testmozgást, legfeljebb eljár a sportrendezvényekre. Különösen a városi lakosság számára volna szükség az arányos és rendszeres testmozgásra, de mindenekelőtt az iskolákban kell megszervezni az általános testedzésnek, mint a szellemi és fizikai karbantartásnak az alapjait. Kérdéseinkre dr. Kálmánehey Zoltántól, a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettesétől tanszékvezető docenstől kértünk választ, aki az MTS közelmúltban megtartott kongresszusán a felszólalásában hasonló kérdésekkel foglalkozott. — A kongresszuson tett felszólalásában döntő súllyal foglalkozott az iskolai testnevelés problémáival. Véleménye szerint hogyan tagolhatók ezek a problémák, és mi a megoldás kulcsa? — A testnevelés periférikus szerepet tölt be az iskolai oktató-nevelő munkában, ennek következtében ifjúságunk elégtelen fizikai felkészültséggel hagyja el a tanintézeteket. Ez összefügg az intézkedések hiányával, az objektív feltételek hiányával, de legfőképpen azzal az uralkodó szemlélettel, hogy az iskoláknak az intellektuális nevelés, az elméleti ismeret képezi a döntő feladatát, ezen kívül minden más elhanyagolható. Az egyetemeken és főiskolákon például a reform során megfeledkeztek a testnevelés és a sport problémáiról. Vol* tak olyan, a szakminisztériumok alá tartozó szakiskolák, ahol a testnevelést kifelejtették a tanrendből. Ez a szemlélet a szülőben is serkentheti a testnevelés lebecsülését, és csupán a gyerek intellektuális nevelésére fektetnek súlyt. Az alacsony szintű iskolai testnevelés miatt a felelősség nem csupán a Művelődés- ügyi Minisztériumot terheli, de más szakminisztériumokat is, és mindenekelőtt az MTS-t. Az MTS a figyelmét túlságosan az élsportra irányította, végülis 'az iskolai testneveléssel senki se foglalkozott kellő súllyal. A megoldás részben anyagi természetű. Értem ezalatt, hogy revízió alá kell venni az iskolaépítési típustervek tomateremnormáit, és felül kellene vizsgálni azokat az iskolaépítéseket, amelyek a tornaterem-kötelezettséget előíró rendelkezés kijátszásával készültek. Sokat fog jelenteni az MTS kongresszusi határozata, amely előírja, hogy az iskolákat fenntartó minisztériumok, a KISZ és az MTS bevonásával egy éven belül ki kell alakítani az iskolai kötelező testnevelés és sporttevékenység fejlesztését szolgáló programot. De ismétlem, ez elsősorban szemléleti kérdés. A szemléleten kell. változtatni, pedagógusnak és szülőnek egyaránt. — A Pécsi Tanárképző Főiskola milyen szerepet vállal abban, hogy a falai közül kikerülő fiatal testnevelő tanárok ne csupán tanárok legyenek, hanem a sport tevékeny agitátorai is? — A tanárképző főiskolák nem régi keletű intézmények, jövőre ünnepük 20 éves fennállásukat. Ezekben az intézményekben az iskolák számára való nevelés folyik, az iskolák igényeit kell itt kielégíteni. A tanterv, a módszer és a légkör biztosítja ezt, beleértve a testnevelőtan ár-képzést is. Az évek folyamán sikerült olyan tanárokat nevelni, akik élethivatásuknak tekintik a testnevelést, az iskolai sportot. A főiskola programjában nem csak az iskolai, hanem a társadalmi feladatokra való felkészítés is szerepel. A kettő egyébként el sem választható egymástól. A főiskola nem ad ugyan magasfokú edzői képesítést általában, de a fiatal tanárok az iskolán belüli sportra teljes mértékben felkészülnek, ugyanakkor feltétlenül képesek arra, hogy jogos társadalmi igényeket is kielégítsenek. Például egy-egy falu sportéletének az irányítására gondolok. Ezen felül néhány éve bizonyos válogatás amellett a harmadik és a negye? ! dik évfolyam legjobb hallgatói számára — tornában, atlétikában, úszásban — fakultatív oktatói képzés te folyik. — A kongreszsuson beszélt a minőségi és a tömegsport kapcsolatáról is. Hogyan ítéli meg ezt a kapcsolatot? — A tesnevelés, a sport a nép- egészségügyet, az ifjúság nevelését szolgálja. Épp ezért nem lehet egyoldalúan, mindent csupán az élsport szemszögéből megítélni. Egyesek úgy értelmezik ezt, mintha a tömegsport és a minőségi sport szembeállításáról volna szó. A tömegsport túlhangsúlyozásáról, és az élsport jelentőségének a lebecsüléséről. Ez természetesen hamis értelmezés. Nem hiszem, hogy akadna olyan, a testkultúránk fejlesztését őszintén kívánó ember, aki kétségbevonná a magasfokú versenysport kiemelkedő jelentőségét, ne volna büszke a nemzeti téren elért sikerekre. De éppúgy hiba volna, ha az élsport feledtetné velünk* hogy testkultúránk alapvető értelmét a népegészségügyben, a nevelésben betöltött szerepe adja meg. Így értelmezem ezt a kapcsolatot. Minden egyoldalúság árt az élsportnak, az utánpótlásnak* de a lakosság nagy többségének is, amely leginkább rászorul a rendszeres testedzésre. « A sport, a testedzés ««« csak most kezd nálunk társadalmi kérdéssé válni. Ez egyelőre elég nehezen alakul. Véleménye szerint milyen emberitársadalmi kihatásai vannak a rendszeres testedzésnek, beleértve a munkahelyi tornát, a turisztikát, az aktív üdülést stb? — A testkultúra társadalmi kér» dés: népegészségügyi, honvédelmi* nevelési és munkatermelékenységi szempontból egyaránt. Nem te olyan régen még a fantázia körébe tartozott a munka termelékenységének és a rendszerese» adagolt testedzésnek a szoros kapcsolata. Ma már ennek a kérdésnek világviszonylatban óriási irodalma van, s ezt az össze« függést tudományosan alkalmazzák a termelés érdekében. Nálunk egyelőre nem hatolt be az emberek tudatába, hogy a fizikumról rendszeresen gondoskodni kell, a rendszeres testedzés lényegében önmagunk szellemi és testi karbantartása. Ehhez szívós meggyó* ző munkára van szükség. Vh» néhány üzemünk, ahol kísérlete képpen bevezették a munkaközi tornát, de ez nem csupán üzemi kérdés. Általános munkahelyi kérdésként kell kezelni, és á jelenleginél sokkal szélesebb propagandát igényel. Sajnos, ma még a régimódi szemlélet, a% egyoldalú szellemi nevelés urate kodik a közvéleményben, és ma még gyerekesnek tűnik a felnőtt közvéleményben, ha valaki a munkáját megszakítva néhány percig gimnasztikázik. vngy sétál a levegőn, ha erre módja van. Pedig ezeknek a rendszeres frissítő tornáknak a termelékenységben is rendkívüli szerepük van. Szívós felvilágosító munkával el kell oda jutni, hogy a szellem és a test karbantartását szolgáló rövid, napi tízperces torna éppoly természetes igény legyen, minthogy az ember kezet vagy fogat, mos — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát dr. Kál- mánchey Zoltán. Thiery Árpád Világjáró pécsi sportolók Kosárlabda Nem ismerik személyesen egymást. mégis három Mecsek aljai sportembernek ebben az alkonyata felé lépegető esztendőben, volt három tökéletesen egyforma pillanata. Most. jelen esetben a „kosztüm”, az öltözet is fontos szereplő. I. Kóréné Halasi Mária: bordó mez, fekete nadrág, a felsőn magyar címer. II, Bérezési Ferenc-, .meggypiros mez, fehér nadrág, fehér lábszárvédő — nemzetiszínű csíkozással, — a felsőn magyar címer. Ili, Rajnai György; fehér mez, — nyakon, karon, mellen — nemre tiszí nű szegéllyel, fekete nadrág, a felsőn magyar címer. Ország os iljű ’ágt y .HJuő Pécseit Belépők \jz országos ifjúsági kosárlabda yesületi kupa férfi döntőjének srkőzéseit december 27, iá és én íré esett rend ez* i-l. •> •- • elmúlt tv ben a '• * l'-'vasutas fiú kosaijuocúú.ok eo~ ti az évben is a hatos döntőbe j rekedték magukat. A PVSK illett a Kecskeméti Petőfi, a skesfehérvári Vasas, a MAFC, Csepel Autó és a Központi ortiskola csapatai vesznek részt . mérkőzéseken. A legjobb női ' úrágj kosárlabda csapatok á \koi :?ióíiíyó: jn találkozik. A tornán a Szigetvári Vö- . s Meteor női csapata képviseli ranya színeit. M1NSZR, 1967. „Délután volt vagy este. már nem emlékszem. A belorusz főváros modern sportcsarnokát megtöltötte a közönség, hiszen a nagyhírű, világbajnok magyar válogatott mellett, résztvett a nemzetköz] tornán többek között a szovjet nőj kézilabdává lógatott csapat Is. Ezen a napon a szovjet juniorok ellen készülődtünk. Amikor ebéd után Török Bodog edző kihirdette a csapatot, kis áramütést éreztem. Vártam a megbízatásra s akkor mégis megijedtem tőle. Vígasztalt, hogy a juniorok ellen nem vár rám azonnal túlzott nagy feladat, elcsüggesztett, hogy számomra szokatlan helyen — a bálázóién — kell majd játszanom. Az óráknak tűnő bemelegítés alatt csak egyetlen gondolat kiéért: nem szabad etótódác* oteote nőm. Felharsant a sípszó. Labda, mozgás, játék — győzelem. Nem tudok sokat mesélni az első válogatottságomról. Rang nélküli, de felemelően szép volt.” WEIMAR, 1967. „őszintén mondom, semmiféle vegyes érzés nem kerített hatalmába, amikor a magyar utánpótlás válogatott kifutott a történelmi város kis stadionjába. A cserepadról néztem, hogyan készülődik a jobbszélen Pusztai, a szegediek egyik üdvöskéje. Gyors, jól lövő Labdarúgó. Kemény ellenfelet, kaptunk, és a szikrázó csatatérről hamarosan Sárközi bicegett le sérülten. Az edző felém intett és én csodálkozva álltam a balösszekötő posztra, ahol még soha nem. játszottam. Emlékezetes, de nem voH. eraép az- én első válogatottságom. BÉCS, 1967. „Az In tér Tour harmadik napja. Reggel Pozsonyból indultunk, nagy kerülővel közeledtünk Bécs felé. Kétszáz után már magam is számoltam a kilómétereket, hiszen sikerült az élbolyban maradnom. Még három . . . kettő . . . egy — aztán az utolsó párszáz méterek egyikén, eltorlaszolódott előttem az országút. Kerékpárok, versenyzők, — félő érék magasságban. Nekem sem sikerült két keréken maradnom. Mire feltá- pászkodtam a bukás után, oda lett a kedvező porció, a szerenBíztató, de balszerencsés volt az én első válogatottságom.” Három villámkérdés — három rövid válásx i. — Sikeresnek tartja az idei évet? — Feltétlen. A tavalyi MNK döntő után helyet kaptam a válogatott keretben. Idén hat alkalommal húztam fel a címeres mezt. Több külföldi tornán is részt vettem. Úgy érzem, klubcsapatomban is sikerült megközelíteni azt a teljesítményt, amit edzőm, játékostársaim és a szurkolók vártak tőlem. — Mit szeretett volna még elérni idén? — A gólkirályságot! Legyen egy sportoló önmaga felé telhetetlen. A Bányász .kétszáZhúsz-körüli góljából, kilencvenhármat dobtam, de a TF-es Horváth Klán mégis néggyel megelőzött. Persze ha azt a hét büntetőt nem hagyom ki . . . — Mit vár a következő évtől? — Hogy egyszer én is olyan boldogan érkezzek haza a városba, .mint három évvel ezelőtt válogatott-társam Schmidtné. Novemberben, Moszkvában világbajnokság. Szeretnék kijutni oda és segíteni a Dorttnundban szerzett világbajnoki címet megvédeni. n. — tdef örömök? — ELső szereplés a legmagasabb osztályban, első utánpótlás válogatottság, majd a 6zezon után Zoltánka, aki ma hathetes. — Legemlékezetesebb gólja? — Fazekas nagyszerű labdával kiugratott, elhúztam Müller mellett. majd a középhátvéd Sykora keresztezett. Kicseleztem, aztán ballábbal a rövid sarokba lőttem. Mindez Nyíregyházán történt, az NDK elleni visszavágón. — Mit vár a következő évtől? — Többek között, tovább tartani jórendü átlagomat a jogi egyetemen, ahol — mint levelező hallgató — harmadéves vagyok. m. — Legfelemelőbb pillanata idén? — Egy augusztusi szombat délután „igent” mondtam a házasságkötő teremben. — Mi okozta a legnagyobb bosszúságot? — A kettes szám! A Mecsek Kupa második, napján, másodikként kanyarodtam be a Bem utcába, amikor váratlanul, műszaki hiba .következtében két fokkal visszaesett a sebességváltóm. Hiába tekertem az emelkedőn, lelassultam. Retten megelőztek. — Mit váj- a következő évtől? — Az eddigi legsikeresebb esztendőmet — az ideit — tudjam túlszárnyalni. Aztán jövőre lesz az olimpia. Még nem dőlt el kik képviselik a magyar színeket. Elsősorban most már szerencsét várok.’? Somogyvári Valéria mm «.őréné Halasi Márta Rajnai György mtűi; Bérezési Ferenc l
