Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
1967. DECEMBER 84, 6 napló A berendezések távirányítással kilométerekről működtethetők A láthatatlan óriás-háromszög egyik csúcsában a mi kocánk áll, a másik valahol a Velencei tó környékén van, a harmadik pedig..; — Hol is van a harmadik állomás, őrveaető elvtárs? — Pontosan nem tudom megmondani, az egy szovjet állomás — többszáz kilométerre tanén... A műszerfalon kilengenek a mutatók, morzejelek pattognak a hangszóróban. Az őrvezető arca elkomorul, ceruza után kap, de aztán mégsem jegyez. — Mit mondanak? — A szovjetek kérdezik, hogy hallok’ — És hogy? — QSA öt, azaz: az adás mikitűnő... Katonák — iskolapadban Horváth József és tjruber József őrnagyokkal járjuk a hatalmas, hóval borított lak- fcamyaudvaxt A zúzmarától fehérlő fák alatt súlyos busz-szerű kocsik sorakoznak: a legkülönbözőbb teljesítményű és ren deltetésű rádióadó-vevők, a korszerű haditechnika egyre nagyobb szerepet kapó eszközei. Ez az egység a Magyar Néphadsereg egyik legnagyobb híradó alakulata, ahogy a katonák nevezik a hajtókán viselt jelzések alapján; a hír- villámok fellegvára. — Ahogy fejlődtek a fegyvernemek. nőttek a hadműveleti területek, úgy került mind jobban előtérbe a hírA hírvillámok fellegvára Az első állomás: a képessegvizsgáló terem lisztek mérnöki oklevéllel — A magyar hiradasipar remekei adlás — mondja Horváth őrnagy —, s ma ott tartunk, hogy nincs a kontinensnek olyan pontja, amit percek alatt el ne érnénk — barnakor, bármilyen körülmények között. Az udvar közepén antenna magasodik, egyébként csendes és elhagyatott minden. — Ma nincs kiképzés? — A csend miatt kérdi? Embert is alig látni. — Éppen ez bizonyítja, hogy munka folyik — nevet Gruber őrnagy. — Mindenki a tanteremben van. Műveltség, rátermettség A padokon kapcsolók, csatlakozó helyek; a katonák fején fülhallgató. A foglalkotás- vezető hadnagy egy félautomata vezérlőasztal mellett ül és morzejeleket ad. — A kiképző — végzettségét nézve — felsőfokú technikus. .. — És a katonák? —- .Nyolcvan százalékuk érettségizett, a többi szakmunkás. Kopognak a morzebillenityűk, serceg a ceruza — villognak az automatika fényei. A hozzáértés, az érdeklődő szeretet árad minden mozdulatból. Ez a furcsa, huszadik századi hangulat megkapja az embert. Beülünk a padokba. Az utasítások egyszerűek, pontosak — eszembe sem jut, hogy itt áthághatatlan parancsokat osztogatnak —, s ugyanilyenek a válaszok is: komolyak, magabiztosak. De hát .kik ezek a gyerekarcú felnőttek? —'Többségük • tizennyolc éves. — És van, aki itt látott először rádiót? — Az érettségizettek között igen. A technikusok és szakmunkások azonban többnyire rokon területekről valók. — És azt hogy döntötték el, kiből mi legyen, hisz vannak távú-ászok, vezetékesek, gép- távírók, URH-sok .. ,? — A bevonulás utáni első állomás a képességvizsgáló terem. Itt pedagógus- és mérnök tisztek fogadják a fiatalokat, beszélgetnek velük és egyszerűbb gyakorlatokat mutatnak be. Nagyon sok mindenre lehet ám abból következtetni, hogy első látás után ki hogyan végzi el a rábízott feladatot. Harc az éterben Egy esetleges háborúban a győzelem alapja: a gyorsaság és az összhang. A tudatos együttműködésnek kell érvényesülnie a legkisebb egységektől a legnagyobbakig, minden seregtestben. — Képzelje el annak a katonának a szakmai és politikai felelősségét, aki az egymás oldalán harcoló hadsereg közötti üzeneteket közvetíti... Gruber őrnagy magához int egy fiatal hadnagyot. — Öt kérdezze, elvtárs, mit jelent ma tisztnek lenni? — A fegyelem még sohasem volt olyan fontos követelmény, mint ma, ez azonban nem a régi sarkosságot jelenti. Belső dolognak kell annak lennie .. . — ön mikor végzett? — Idén ősszel. — Milyen képesítést kapott? — Főtechnikus vagyok. — És milyenek az első élményei? — Nálunk rengeteget kell tanulni. Gondoltuk, szervezünk néhány szakkört, hadd pihenjenek, szórakozzanak a fiúk. Mit gondol, milyen szakkört kértek: rádióst! Ezzel azt akarom mondani, hogy hatalmas akarással készülnek feladataik végrehajtására, no és persze azt: nagyon szeretik a korszerű technikát. Első az ember! Néhány szót a technikáról. — Ezekben a szerény Külsejű kocsikban olyan .nagyteljesítményű berendezések vannak, hogy a kisugárzott energia az antenna közelében meggyújtja a villanyégőt. .. — És emberi hangot vagy morzejeleket közvetítenek? — Bármit. Sőt; glép távíróként is üzemelhet. — Harc esetén az ellenség nyílván keresné is ezeket az állomásokat . . . — Ezek a berendezések az embert is védik: távirányítással kilométerekről üzemeltethetők ... Bálint István honvéddal mun ka közben, az egy:k adókocsiban találkoztunk. A vele folytatott beszélgetés azért érdemel figyelmet, mert azt. bizonyítja, hogy a magasíoku fizikai és idegi állóképesség a legkorszerűbb technikával dolgozó katonáknál is elengedhetetlen. — Egész éjszaka a gép mellett voltam, de ez semmi ahhoz képesít, amikor a gyakorlaton négy nap alatt négy órát. aludtam ... Vannak furcsa, speciális rádiósélmények is. — Már elég régóta cs nálom, így aztán megismerem az embereket az adástechnikájukról. Persze csak azt, akit többször hallottam. — így születnek az új barátságok ... — Nem tudom, barátságnak mondhatom-e, hisz sohasem látjuk egymást, s ed sem tudom képzelni, milyen srác lehet, az ott, a másik gép mellett, de az biztos, jó érzés, amikor az ember az éterből egyszercsak ismerős jeleket hall... Katonakarácsony Körsétánk végén Paulicsek Imre alezredes invitál bennünket: nála melegedjünk. Asztalán gondosan összeállított tervezet. „Karácsonyi program”. Két sűrűn gépelt oldal. „December 24, 15 óra: fenyőfa-ünnep, ajándékozás .. Békés Sándor Csónakázótó épül Harkányban Hetvenholdas halastavat akar létesíteni a sik ósi termelőszövetkezet A Harkányi Fürdővállalat, a siklósi járási, valamint községi tanács elhatározta, hogy tíz hol das csónakázó tavat létesít Harkánytól keletre, a fürdőt övező park szomszédságában. Az új tó kiviteli terve néhány nappal ezelőtt készült el a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóságon. Az új tavat a Lanka-csatorna vízgyűjtő területéről lefolyó vizekkel akarják táplálni. A tó szélessége húsz és száz méter között váltakozik majd, átlagos mélysége pedig 1,2 méter lesz. A tó megépítéséhez mintegy 40 holdnyi vizenyős, zsombékos területet kell majd lecsapolni, illetve vízteleníteni. A tervekből ítélve a beruházási költségek elérik:- a négymillió forintot, teháit elég magasak lesznek. Ennek ellenére, kifizetődőnek látszik a vállalkozás, hiszen egy olyan területet hasznosítanak, amelyet eddig semmilyen célra nem lehetett felhasználni. Egészségügyi szempontból is kívánatos, hogy ezt a területet lecsapolják, hiszen a vizenyős rész „szúnyogtenyészete” minden évben sok bosszúságot okozott a fürdő- vendégeknek. öt méter széles sétány övezi majd a tavat, a környéket pedig víkendházakkal építik be. Szóba került az is, hogy sportüdülőt, illetve sporttábort létesítenek a tó mellett. Amint dar. Török Zsigmond. a Siklósi já>- rási Tanács titkára közölte, 1968 második felében fognak hozzá a tóépítésd munkákhoz, s 1969 tavaszán szeretnék befejezni azt. Tekintve, hogy sok lesz a földmunka, széleskörű társadalmi akciót szerveznek, s bíznak abban, hogy a KISZ- szesrvezeteket, a kesztyűgyáriakat, a siklósi sportkört, az MTS-t, s a honvédségi alakulatokat is sikerül megnyerni a* ügy számára. Kiss Béla, a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság tervezője ' közölte, hogy a harkányi csó- j nakázó tó terveivel egy időben ; elkészültek a 70,4 holdas má- j riagyűdi víztároló kiviteli ter- i vei is. Ezt a siklósi Magyar- Bolgár Testvériség Tsz rendel- I te meg. Az új halastavat a mari agyüdi vasútállomástól délre fekvő, növénytermesztési szempontból ugyancsak hasznavehetetlen, vizenyős területen akarják megépíteni. A Tenkes hegység lefolyó vizeivel feltöltött tó nyári párolgási veszteségeit bőségesen pótolják majd a tófenék, illetve tókörnyék fakadó vizei is, sót — a tó 400 ezer köbméternyi, tekintélyes vízkészletének birtokában — lehetőség nyílik az öntözésre is. Magától értetődik, hogy — a hármas hasznosítás elvének megfelelően — a tó nemcsak haltermelésre lesz alkalmas, hanem víziszárnyasok betelepítésére is. A siklósi tsz vezetősége illetve tagsága később fog dönteni arról, hogy mikor fognak hozzá a tó építéséhez. Annyi már most is b'zonyos. hogy az új víztároló nagyon kifizetődő lesz. A több mint 70 holdas halastó beruházási költsége ugyanis mmdössze 1.6 millió forint, az egy holdra eső költség tehát még a 2,3 ezer forintot sem éri el. Amint a vízügyi szakemberei; közölték, a máriagyűdi víztároló a legolcsóbbak egyike lesz az országban. j — A szigetvári Várba rátok \ Köre vezetője. Molnár Imre. I tanulmányt írt a belvárosban található emléktáblák eredeté- j rő’, megőrzéséről és áthelye- j zéséről. Az értékes rnűem.’é- j keket a templom-átalaknás j után a város különböző pont- ' jain helyezik el. ÁDÁMOK ÉS ÉVÁK TeJefanon próbálkozom, néhány Ádámra, Évára lenne szükségem; eléggé gyakori nevek, különösebb probléma nem tesz. A drót túlsó végéről ilyesmiket mondanak: „Ádám? Mi is azt keressük... — és már énekelnek bele a kagylóba: Adám-hol-vagy?...” A másik vállalatnál gyanakodnak: „Minek neked Ádám? Névnapi buli? ..A harmadik: „Milyen Évát keresel? Mond meg hogyan néz ki és már is megmondjuk, ki az!” Nem veszik komolyan. Hiába, itt-ott már ünnepi hangulatban vannak. De aztán mégis kaptok címeket, válogathatok. Nagypeterden talán két-há- rom perccel előzzük meg a körzeti orvost, dr. Balogh Add mot. a lakásán. A szomszéd községben rendelt. most ért haza, ebédel, aztán megy át Széntdénesre. A belső szobá- meleg van, ez két gyerekének bán kellemes • doktorék rezidenciája, legalábbis a polcot megtöltő játékroncsok után ítélve. — Megünneplik a névnapot? — Egybeesik a karácsonnyal, igy aztán mindegy, hogy mit ünnepiünk. Egyébként ügyeletes leszek az ünnepek alatt. — Elégedett a nevével? Elneveti magát: — Nem! Gyerekkoromban mindig csúfoltak: „Ádám hol vagy?” — mire a másik rá- kontrázott; „Elbújtam, mert fé lek tőled." — Ki adta a nevet? — Bakonyszombathelyen töltöttem a gyermekkorom. Szüleim vallásosak, gondolom ezért döntöttek igy. — Említette, hogy az ünnepiek alatt ügyeletes lesz. Ilyenkor is sok a beteg? — December első két hetében mindenki feltölti magát gyógyszerekkel, de aztán a karácsonyt megelőző három napban szinte' alig akad beteg. Nem érnek rá orvoshoz jönni, elfoglalja az embereket a készülődés. A pécsi sörgyár palackíejtőjében bemutatnak egy szép, nyúlánk, nagyszemű lányt: Marton Évát. Haját fehérpöttyös piros- kendővel szorítja le, sárga pulóvert, kék köpenyt visel. Tizenkilenc éves. — Nagyanyám ötlete volt, hogy Éva legyen a nevem, azt mondta, ilyen név egész Keszü községben nincs. — Hogyan ünnepli a névnapot? — Kétszer is! Egyszer az üzemben: tavaly, műszakváltáskor a brigádvezető Tóka Imréné ösaehívta a két műszakot és a brigád nevében felkösizöntötte az Évákat És ajándékot is kaptak: csokoládét. — Otthon is ünnepeljük. Szü leimtől, nagyszülőmtől, kis- öcsémtől kaptam tavaly is ajándékot. Az idén meghívom- néhány barátnőmet, fiúkat és otthon táncolunk magnetofonra. — Ádám—Éva nappal kapcsolatos babonákról, tud-e valamit? Csodálkozva néz iám: — Nem én! Pedig van. Például: éjféli misén a Luca-szókein állók megláthatják, ki a boszorkány. Aztán: aki karácsony estéjén diót eszik méz nélkül, annak kihullik a foga ... Aki Ádám- Éva napon foghagyma gerezdet nem eszik, torokfájás lesz. Aztán: az egész napos napsütés drágulást hoz... Pardon, ez már december 26-ra, István napra vonatkozik. Vári Éva művésznő félkettőig próbál, utána Pannóniában ebédel, félháromkor pontosan érkezik: — Szereti az almát? — Igen. De a jonatánt és nem a bibliait... — Khawáh ... Gyanúsan néz: — Mi baja? — Semmi. Mondom, hogy „Khawáh”. Így hívták annakidején az Évát héberül. Egyébként annyit jelent, hogy „élet”. Ádámot pedig Adám-nak ejtették héberül, „embert” jelent. Adamah ped'g „földeit”. összecsapja kezét; —> Az Ádámok még szerencsések ezzel a régi névvel, de képzelje el, hogyan hangzana az enyém, monjuk így: Vári Khawáh?! Még becézni sem lehet! — Ezt ne*n, de az Évát igen. Évácska, Evica, Evíci, Evicska. Evika, Évulka, Évi ke... sfcb. — Melyik tetszik? — Egyik sem. — Elégedett a nevével? — Eddig nem is gondoltam ilyesmire, de most. hogy említi . .., azt hiszem igen. Köny- nyen kiejthető együtt a vezetéknevemmel. Ritmusa van. Nem tudja még, hogy Ádám- Éva napjárt hogyan tölti el: öccse, Pécsett első éves jogászhallgató, s lehet, hogy a mama jön Nagykanizsáról, :tt lesz néhány napig. Amikor a szüleit említi, magában elmereng' — Akár „komoly’’ darabban, akár vígjátékban játszom, amikor a függönyt széthúzzák, Anyám azonnal elkezd sírni és csendesen, végigsírja az egész darabot. — Miért? — Mert örül nekem. Főleg annak, ha megtapsolnak. Akkor még jobban sír. — És a papa? — Apu? Azt szerette volna, ha vegyész leszek. Elvégeztem a vegyipari technikumot, méghozzá jelesen, és akkor azt mondta, ha egyetemre megyek, minden támogatást megad. Aztán mégis színésznő lettem és apu azt mondta, leveszi rólam a kezét. Le is vette ... — Csak nincs harag? — A, dehogy! Egyik kezét levette, a másikkal meg „du- giba” küld mindig egy kis zsebpénzt. Drága, jó szüleim vannak. Apu megígérte, hogy pénz zel segít majd, hogy hozzájussak egy szövetkezeti lakáshoz. — Ha ezt leírom, házassági ajánlatokkal ostromolják... — Nem olyan könnyű térihez menni. Alihoz az is kell, hogy megkérjék a kezemet. v Kerner Ádám elnöke a jóhírű szalántai termelőszövet- sézetnek. Tanfolyamot vezet a szövetkezei épületében a gépészeti szakmunkásoknak. Szünet van éppen, beülünk a szobájába. Pálinkát vesz elő, felköszöntjük. szíves örömmel fogadja, bár sajnálkozik, hogy az előadás miatt nem ihat. — De majd bepótolom a hét végén. Hozok egy demizson bort itt a bentieknek, egy üveg pálinkát pedig zsebrevágok, aztán kimegyek a munkaterületre. Munka után jönnek a köszöntők, aztán körbejár az üveg, így megy ez a névnapomon. — A családban van_e Ádám? — Nincs. A kisfiam Tibor. Máriakéménden születtem har mincnégy esztendeje már. Az volt a szokás, hogy az elsőszülött fiúgyerek a keresztapa nevét veszi fel. Így lettem Ádám. — Hogyan telik el a napja? Például ma. Korán kelt ’ — Nem mondhatnom. Fél hatkor. Negyedhétkc.r indultam el hazulról. Pécsett a om, Lámpásvölgyben. Van egy kis Moszkvicsom, hamar kiérek Szalántára. Átmentem Egerág* i »
