Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

2 napló 1967. NOVEMBER 16. Magyar Honvédelmi Szövetséggé alakult az MHS (Tolytatás az 1. oldalról) nyék ellenére több vonatko­zásban elmarad a követelmé­nyeiktől és a reális lehetősé­gektől Ez a megállapítás Baranyá­ra is vonatkozik. A i munka egyik fő hiányossága, hogy nem érvényesül kellően a po­litikai és erkölcsi nevelés, a szocialista tudatformálás. Nem fejlődött kielégítően az ifjú­ság honvédelmi felkészítése, az előképzés és utóképzés. Döntően ez tette szükségessé a Politikai Bizottság határozat hozatalát, hogy az ifjúság hon­védelmi felkészítésének ki- szélesítésére módosítsák az MHSZ feladatait és szerveze­tét A Politikai Bizottság az el­lentmondások megszüntetése céljából úgy döntött, hogy a Magyar Honvédelmi Szövet­ség jellegét és szervezetét a feladatoknak megfelelően úgy kell átalakítani, hogy a szö­vetség munkájában az eddigi­nél jobban érvényesüljön az egyszemélyi felelősség, a fel­adatok végrehajtásáért, a technikáért és más anyagi eszközökért Ennek a köve­telménynek megfelelően az Kupamérkőzések Újpesti győzelem Újpesten hűvös, szeles Időben került sor az Újpesti Dózsa—Wie­ner SC Közép-európai Kupa mér- zésre. Végeredmény: Újpesti Dózsa—Wiener SC 6:1 (4:1). Vezette: Angonese (olasz). Gól­lövők: Bene (2). Dunai II., Sóvári Solymosi (11-esből), és Novúk (ön­gól), illetve Buzek. A Jó formáját tartó Újpesti Dó­zsa még ilyen arányban is meg­érdemelten győzött és nyugodtan utazhat a bécsi visszavágóra.- Kettős kupamérkőzés a Népstadionban. A Népstadionban kettős találko­zóra került sor. Hűvös, ködös idő fogadta az előmérkőzésen pályára lépő Vasas és a Valur Reykjavik együttesét. A Bajnokcsapatok Eu­rópa Kupája nyolcad döntőjében a találkozó a várakozásnak meg­felelően a magyar együttes nagy fölényét és biztos győzelmét hozta. Végeredmény: Vasas—Valur Reykjavik ' 6:0 (4:0). Félbeszakadt mérkőzés Sűrű ködben futott ki a pályára • Ferencváros és a Zaragoza. A mérkőzés előtt Wöhrer osztrák Já­tékvezető hosszan vizsgálgatta a pályát, tárgyalt a partjelzőkkel, s végül úgy döntött, hogy meg­próbálja levezetni a mérkőzést, ab­ban a reményben, hogy a sűrű köd felszakadozik. A Ferencváros támodótag lépett fel, de a sűrű ködben nem ala­kulhatott ki jó játék. Maguk a csapatok tagjai is csak néhány méterig láttak. Mindjárt egy-két szabálytalanság is adódott. Szűcs fellökte Canariot, a spanyolok pe­dig Vargával szemben kemény­kedtek. A 7. percben szögletet ért el a Ferencváros, de a belsők elügyetlenkeűték a középre ke­rült labdát. A 28. percben Wöhrer lefújta a mérkőzést. A bíró kijelentette: Sajnos. ne.'Yi szállt fel a köd, ilyen körülmények között nem engedhetem tovább a játékot. A két klub vezetői között nyom­ban megkezdődtek a tárgyalások a mérkőzés új időpontjával kap­csolatban. Abban nyomban meg­egyeztek, hogy csütörtökön ját­szanak. a kezdési időponttal azon­ban véleménykülönbségek adód­tak. Végülis abban egyeztek meg, hogy 12 órakor, vagy 13.30 órakor játszanak, attól függően, hogy a MALÉV másfél órával későbbi elutazást biztosít-e a spanyol csa­patnak. Dzsaics 3 gólt lőtt Tamásnak Szerdán Belgrádban 20 000 néző előtt került sor a Crvena Zvezda és a Diósgyőr közöt: az első mér- kőzsére a Közép-európai Kupa 8- as mezőnyébe jutásért. A jugo­szláv együttes 3 gól előnyt bizto­sított a november 22-i, miskolci visszavágóra. Crvena Zvezda—Diósgyőr 3:0 (l.:0). Vezette: Monti (olasz). EDZŐMÉ TtKÖZÉS: Komlói Bil’iyósT 1.—Komlói Bá­nyász II, 5:2 (3:1). KOSÁRLABDA MÉRKŐZÉS: Kecskémé!—PVSK 67:4S (37:26), NB I. férfi kosárlabdamérkőzés, PVSK-csamok. MHSZ országos elnöksége elő­terjesztésére a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány határozatot hozott. Az országos aktíva után Baranyá­ban az átszervezés gyakorlati végrehajtása a tegnapi aktíva­értekezlettel vette kezdetét, december 10-ig tartják a vá­rosi, járási aktívaértekezlete­ket, majd 1968. január 31-ig a taggyűléseket, amelyek so­rán kialakítják az új MHSZ szervezeteket és klubokat. A Politikai Bizottság a kö­vetkező fő feladatokat jelölte meg: Az MHSZ legfontosabb feladata, hogy a pártszerve­zetek irányításával, a tömeg­szervezetekkel és az állami szervekkel együttműködve fo­kozza a politikai és erkölcsi nevelést, a katonai szolgálat értelmének és szükségességé­nek megértetését. Arra kell törekedni, hogy a dolgozó tö­megekben tovább növekedjék a haza védelme iránt érzett felelősség. Ez azt is jelenti, hogy a technika iránti érdek­lődés felkeltését és megszeret­tetését már az általános Iskola felső tagozatos korosztályainál kell megkezdeni. Másodszor: emelni kell a szakelőképzés területén elsősorban az okta­tás minőségét. Harmadszor pe­dig: a honvédelmi nevelés és felkészítés egyik alapvető ele­mét képezi a lakosság, első­sorban az ifjúság fizikai fel­készítése, a rendszeres és fo­lyamatos testedzés és sporto­lás. A sport a fizikai felké­szítésen túl fejleszti az er­kölcsi, akarati tulajdonságo­kat is. — A Politikai Bizottság ha­tározatának jelentősége abban van, hogy új lehetőségeket nyitott meg, s kedvezőbb fel­tételeket teremtett a magyar ifiúság és egész népünk hon­védelmi nevelésére és felké­szítésére — mondotta beszéde végén Vértes József. A beszámolót felszólalások követték. Felszólalt többek kö­zött dr. Csendes Lajos és Réti Antal is. A megyei aktívaérte­kezlet Vértes József válasz­adásával folytatódott. Ezt kö­vetően Réti Antal kitüntetést adott át Vértes Józsefnek. Az MHS megyei titkára a Kiváló munkáért érem arany fokoza­tát kapta. Ugyanakkor közöl­ték: Vértes Józsefet, az MHSZ főtitkára, Úszta Gyula no­vember 15-i hatállyal kine­vezte az MHSZ Baranya me­gyei titkárának. Ezután felol­vasták az MHSZ megyei ta- tanácsadói testület tagjainak névsorát. Az aktívaértekezlet Kerékgyártó Béla zárszavával ért véget Megegyezés a kongói zsoldosok ügyében Kigali: Diallo Telli, az Afrikai Egységszervezet fő­titkára, aki kedden a zsol­dosok kérdéseivel foglalko­zó Aesz-küldöttség élén ér­kezett Rwanda fővárosába, Kigaliba, szerdán közölte, hogy megállapodás történt a tíz nappal ezelőtt Rwandába menekült kongói zsoldosok ügyében. A zsoldosoknak megenge­dik, hogy Rwandából Euró­pába távozhassanak, de ezt megelőzően ujjlenyomatot vesznek tőlük és valameny- nylüknek írásban kell köte­lezniük magukat, hogy nem térnek vissza többé Afriká­ba. Elszállításukat valószí­nűleg az eredeti tervetek megfelelően a Nemzetközi Vöröskereszt bonyolítja le. A zsoldosok, vezérükkel a bel­ga Schramme őrnaggyal együtt, ilymódon valószínű­leg elkerülik azt, hogy a rwandai kormány kiadja őket a kongói kormánynak. A mintegy száz zsoldossal együtt Rwandába menekült két és félezer csendőr ügyé­ben a döntés úgy szól, hogy akik hazatérnek Kongóba, tel jes amnesztiában részesülnek. Négy baranyai a kitüntetettek kozott: Magyar internacionalisták kitüntetése a Szovjetunió nagykövetségén Vörös esiIla» érdemrend kitüntetési kapott Bíboros István Sásd, Dégi János Zádor, Gombos Gyű a Szigetvár és Kolbert György pécsi lakos lí ensőséges ünnepség színhelye volt szerdán délután " a Szovjetunió budapesti nagykövetsége: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége által adományo­zott kormánykitüntetéseket adott át F. J. Tyitov nagykövet magyar internacionalistáknak. Az ünnepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára, Péter János kül­ügyminiszter. F. I. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete a ki­tüntetések átnyújtásakor be­szédet mondott, majd utána Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szólt az ünnepség résztvevőihez. Kedves Tyitov Elvtárs! Kedves Elv társak! Néhány napja, hogy a szov­jet nép Moszkvában, az egész hatalmas Szovjetunióban meg­ünnepelte a Nagy Októberi JEMENI kis lexikon A Jemeni Arab Köztársaság Délnyugat-Ázsiában, 195 000 négyzetkilométeren terül el. Lakóinak száma 5102 000 fő. Gyengén fejlett mezőgazdasá­gi ország, feudális és törzskö­zösségi termelési viszonyokkal. A megművelt terület 5,5 mil­lió ha, ahol teraszos művelés­sel durrakőlest, árpát, búzát, kukoricát, hüvelyeseket ter­mesztenek. Legfontosabb ter­mény a hegyvidéki lejtőkön a kiváló minőségű „mokka” kávé. Ásványi kincsei feltá­ratlanok, csak alabástrombá- nyászat és a tengerből só- lepárlás folyik. Mint jelentettük, 1967. no­vember 5-én a Bagdadban tar­tózkodó Szalal távollétében a hadsereg Jemenben átvette az el'enőrzést. Ahmej Rahman el Irtani kádi (a kádi mohame­dán bírói tisztség) lett Jemen új államfője. Szocialista Forradalom 50. év­fordulóját. A világ haladó emberei a szovjet néppel együtt ünnepelték e nagy év­fordulót. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom győzelméről csak úgy emlékezhetünk mél­tóképpen. ha emlékezünk mindazokra, akik felkeltek a zsarnoki világ ellen, áttörték, szétszakították az imperializ­mus láncát, győzelemre vit­ték a szocialista forradalmat és megvalósították a világ el­ső munkás-paraszt államát, a Szovjetuniót. Tisztelet, megbe­csülés és hála illeti ezért az orosz proletariátusnak azokat az öntudatos, önfeláldozó fiait, akik ötven esztendővel ezelőtt kezükbe vették a zászlót, a kardot, s megvívták a nagy csatát. Nekünk magyaroknak, s nyilván más népek fiainak is végtelenül jólesett hallani Moszkvában, az ünnepi ülé­sen, ahogyan a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa és kor­mánya megemlékezett azokról az Internacionalistákról, akik az orosz proletariátussal, a Szovjetunió népeinek élharco­saival együtt küzdöttek a szo­cialista forradalom győzelmé­ért. Bizonyára senki sem fog­ja félreérteni, sem üres di­csekvésnek tekinteni, — mert számunkra nagyon nagy do­log, — hogy mi úgy tekint­jük: a magyar munkásosz­tály internacionalizmusának megbecsülése, hogy a szovjet forradalomért küzdő külföl­diek kö2ött megemlékeztek a magyar internacionalistákról. Végtelenül jólesik nekünk, hogy a külföldi intemaciona­! listáknak adományozott szov­jet kitüntetések több mint egyharmadát magyar interna­cionalisták kapták. — Mi sokszor említjük, hogy a magyar munkásosztály és a magyar nép büszke arra, hogy a szovjet példa nyomán először Magyarországon volt tanácsköztársaság. Büszkék vagyunk arra is, hogy a nagy Oroszországban ötven évvel ezelőtt a szovjethatalomért harcolók között viszonylag nagyszámú magyar harcos volt. Mi, magyarok —, ahogy nyilván más népek is _ ter­m észetesen rendelkezünk bi­zonyos nemzéti öntudattal, de az is biztos, hogy a magyar internacionalisták nagy száma tudományos világnézetünk fé­nyénél is azt mutatja, hogy az egykori cári Oroszország el­nyomott népeinek és az el­nyomott magyar népnek a sorsa, a vágya ugyanaz volt Ezért találkoztunk, s össze­forrtunk a szocialista forrada­lom eszméiben, a marxizmus —leninizmusban. Örülök, s a vezető testüle- teinket itt képviselő elvtársak mindegyike örül és meghatott­ságot érez, hogy ma este Itt lehet. Az alkalmat megragad­va szeretném én is hivatalo­san és mégegyszer kifejezni őszinte köszönetünket a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak és kormányának azért a nagy megbecsülésért, amit e kitüntetések jelentenek, s ami­ről azt mondhatjuk arra érde­mes emberek kapták, de mi úgy tekintjük, hogy ez mun­kásosztályunk. népünk és ba­rátságunk megbecsülése és ér­tékelése is. Köszönjük, s há­lásak vagyunk érte — hang­súlyozta beszéde végén Kádár elvtárs. Az elkövetkező napokban magyar internacionalisták to­vábbi csoportjainak adnak át szovjet kitüntetéseket. Több, mint ezer személy kap ..Harci érdemekért” emlékérmet. Ez alkalommal valamennyi me­gye székhelyén rendeznek ün­nepségeket. Az örök tűz városa Emlékszik-e rám ott valaki? — Akar beszélni Osztya- penkó kapitány volt bajtár­saival? Ok szeretnének magá­val találkozni. A szerkesztőségben keresett fel Alexander Matveevics Tonkonogi és Szergej Lazarc- vics Graboj, mindketten a második ukrán front felderítő osztagának voltak tagjai. Ha én erre a találkozásra készülhettem volna otthon! Ha tudnám milyen anyaga van Osztyapenkóról a Had­történeti Múzeumnak! Hal­lok-e ahhoz képest valami újat? Mit kellene most kér­deznem? — Nem, — mondta Graboj elvtárs — Osztyapenkóról nem tudunk többet. Láttuk ami­kor útnak indult és láttuk, amikor a gépkocsivezetője egyedül visszatért. Ez min­den. Talán a gépkocsivezetője, Dolgij Jevgenyin, ő Dnyetro- petrovszkban él. 6 talán töb­bet tud. ö végig vele volt... — Köszönöm. Hát akkor.. — Hát akkor megmondjam, miért akartunk magával be­szélgetni? így került szóba a hatvan- három hős magyar. — Közülük harminckettő életben maradt, őket keressük. Ehhez kérjük a segítségét. ■— A nevük, címük? — Az nincs, de történetük van. Ha megírja, talán jelent­kezik valaki közülük. A történetet Tonkonogi elv­társ mondta el. — Már Budapest elfogla­lása után történt, pontosan 1945. február 28-án. Egysé­günk a Dunától északra, a Nyitra és a Garam között harcolt. 'Azt a feladatot kap­tam, hogy induljak el negyed- magammal a német vonalak mögé „nyelvet" fogni. A ka­tonák tudják mit jelent ez- az ellenség. egy tisztjét kedett elhoznom mindenképpen étve, hogy elmondhassa milyen egységeik vannak, mik a ter­veik. Nagy hó volt és rettenetes hideg. Méghozzá hirtelen jött hideg, úgy, hogy a patak ame­lyen át kellett kelnünk nem fagyott be. Sebes sodrású pa­tak volt, elvitte a gumicsó­nakunkat, át kelleti úszni. A ruha ránk fagyott. Mégis, nap palra hóba ástuk magunkat. Nem kezdhettünk harcot a német járőrökkel, hiszen ak­kor a feladatot semmiképpen sem hajthattuk volna végre Éjjel 11 órakor érkeztünk az erdészlakba. Az erdász a mi emberünk volt Többször kap­tunk tőle értesítést az ellenség megmozdulásairól, öt kellett először felkeresnem, hogy on­nan induljak a feladatot vég­rehajtani. Meggyőződésem, hogy magyar ember volt az erdész, bár a neve úgy hang­zott. Jan Veszelij. Talán csak lefordították nekünk, hogy értsük. (Valóban lehet. A név ma­gyarra fordítva: Vidám János, és így már egészen magyaros.) Megérkezésünkkor közölte velünk az erdész, hogy nem messze egy magyar egység táborozik, három főhadnagy, két hadnagy és ötvennyolc közkatona, összesen tehát 63 ember. Egy falut bíztak rá­juk a németek. — Többször is beszéltem ve lük — mondta az erdész, át- állnának a szovjet csapatok­hoz, de nem találnak kap­csolatot. Beszélni kellene ve­lük. Másnap elhozta az egyik fő­hadnagyot és megegyeztünk. A rádiós és még egy baj­társam az erdészlakban ma­radt. Védelmükre kértem a magyarokat én meg másod- f tagammal útnak indultam, fogy a feladatot végrehajt­sam. Az erdészlaktól körülbelül 21 kilométerre járhattunk, tja­jai ol Topolcsány közelében, am kor kocsizörgést hallot­tunk. Én az út jobb oldalán rejU ztem el, bajtársam az út bal ■!dalán. Egy bricskán két német katona közeledett fe­lénk. Egy főhadnagy és egy altiszv Nem számítottak ránk, nem i út nehéz dolgunk. Né­hány perc után megkötözve feküdtek a kocsiban és mi hajtottuk a lovakat. Az erdészlakig zavartalanul eljutottunk, de — miután a magyarok csatlakoztak hoz­zánk, az ellenség gyűrűjén már nem hatolhattunk át ész­revétlenül. Mielőtt a patak­hoz értünk (ha jól emlé’t- szem Grón pataknak hívták, van ilyen?) észrevették ben­nünket a németek. Lőttek ránk, védekeznünk kellett. A magyar egységek minden pa­rancs, vagy vezényszó nélkül gyűrűként vettek bennünket körül. Minket védtek: a szov­jet katonákat és a két fog­lyot. A lövöldözés hamarosan éles és heves tűzharccá fej­lődött. Közben vissza kellett jutnunk a folyón. Újra csak gyalog. A magyarok fedez­tek bennünket és közben igye­keztek ők is a túlpartra. 4 harc heves volt, sok veszte­séget okoztunk a németeknek, de amikor némileg biztonság­ba kerültünk, kénytelenek vol tünk megállapítani, hogy jócs­kán megapadt a mi egysé­günk létszáma is. Harminc­egy magyar vesztette életét az átkelésnél, harmincketten ma­radtak velünk. így jutottunk vissza a parancsnokságunk­hoz. Én csak jelenthettem ami ‘ történt, aztán új feladatot, kaptam. Hogy a magyarokkal mi lett, nem tudom. Pedig, de szeretnék találkozni velük! Vagy legalább közülük valakivel. Ezért akartam ma­A. M. Tonkonogi: Látja, e* voltam én akkor. Fele annyi idős voltam, mint most va­gyok, Talán megismer valaki. gával találkozni. Nézze ezt a képet, ez akkor készüli rólam. Talán ha leközölnék, megis­merné valaki é$ jelentkezne. Nagyon örülnék. Ez volt a történet. Elmond­ta. átadta a képet és elbú­csúzott. Csaba Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom