Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

1967. NOVEMBER 12. napló 3 Beszélgetés a Mecseki Szénbányák vezetőivel Új fellendülés kezdődik a szénbányászatban Több mint négymillió tonna szenet várnak jövőre a Mecseki Szénbányáktól — Uétszázhatvan űj bányászra van szükség Az utóbbi év egyik közpon­ti vitatémája volt a magyar szénbányászat helyzete és jö­vője. Az új energiahordozók előtérbe kerülése, és a nem gazdaságosan termelő bánya­üzemek leállítása kapcsán olyan nézetek is elterjedtek, amelyek vitatták a szénbányá­szat jövőjét Átmenetileg csök­kentek a szénigények is, de az alaposabb felmérések már ko­rábban jelezték, hogy a szén iránti kereslet fokozódása vár­ható. A fellendülés be is kö­vetkezett. A MÁV, mint az egyik legnagyobb szénfogyasz­tó. jelentős pótrendelést adott a szénbányászatnak, és ha­marosan a baranyai brikett­gyárak termelését is fel kell futtatni, hogy a belkereske­delem igényeit maradéktalanul kielégíthessék. A széntermelés ismét fel­lendülőben van tehát. Ennek kapcsán beszélgettünk Ga­ramvölgyi Jánossal, a Mecse­ki Szénbányák igazgatójával, Stier Józseffel, a Mecseki Szénbányák Pártbizottsága titkárával és Markwart Ká­rollyal, a Szénbányák szak- szervezeti bizottságának titká­rával. *— Az dj helyzet milyen új feladatokat állít a Me- cseki Szénbányák elé? Garamvölgyi János igazgató: — Amikor a szén iránti ke­reslet csökkent, mindent meg­tettünk azért, hogy biztosít­suk a bányáinkban megter­melt szón értékesítését. Felál­lítottunk egy piackutató cso­portot. közelebbi kapcsolato­kat kerestünk a nagy fogyasz­tóinkkal, mindenekelőtt a Du­nai Vasművel, a MÁV-val. a TÜZÉF-ekkel. Arra is vál­lalkoztunk, hogy egyes fo­gyasztók kazánjait a saját költségünkön átépíttettük, hogy alkalmas legyen a me­cseki feketeszén eltüzelésére, bizonyos exportlehetőségeket is igyekeztünk felkutatni. Most merőben más felada­tokat kell megoldanunk. An­nak a lehetőségét kell feltár­ni. hogyan tudnánk eleget ten­ni a népgazdaság igényeinek, hogyan tudnánk fokozni szén- termelésünket. Az elmúlt években minden évben négymillió tonna feletti Bzénmennyiséget termeltek bá­nyáink. 1968-ban várhatóan 4,3, 4,4 millió tonna szenet kell majd kitermelnünk. En­nek a mennyiségnek a kiter­melését csak a műszaki fej­lesztés segítségével nem tud­juk megoldani. A létszámot is növeljük. Számításaink szerint 760 fővel kell 1967—68- ban megemelni a létszámun­kat, hogy a tervezett szén­mennyiséget ki tudjuk ter­melni. — Hogyan kívánják meg- oldani ezt a jelentős lét­számnövelést? Stier József PB-titkár. — A létszámgondjaink köny- nyebbek lennének, ha az el­FELHÍVJUK a lakosság, közületek és vállalatok figyelmét, hogy gépkocsi­javítást soronkívfll végez KOMLÓI és MOHÁCSI üzemünkben autójavító részlegünk Baranya megyei Szerelőipari és SzolgáltatóV. múlt években kevesebben hagyták volna itt a bányáin­kat. Sokan hét-nyolc évi bá­nyamunka után, mint képzett és gyakorlott bányászok ke­restek másutt munkát maguk­nak. — Mi volt ennek az oka? — A mecseki bányameden­cében három gazdaságtalanul termelő üzemet állítottunk le. Nagymányokot. Mázát és a hidasi bányát. Ezeknek a le­állításával egyidőben került sor a zobáki üzem fejleszté­sére. ahol mindenkit munká­ba tudtunk volna állítani. A leállított üzemek dolgozói kö­zül azonban nem mindenki vállalkozott arra. hogy Zo- bák-aknán dolgozzon. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy a kezdet-kezdetén ZobaKon sajnálatos balesetek zavarták meg a harmonikus termelést. Sokan elmentek inkább az építőiparba, a mezőgazdaság­ba és más munkaterületekre dolgozni. A zobáki nehézségek leküz­dése érdekében kénytelenek voltunk egy sor átcsoportosí­tást. áthelyezéseket végrehaj­tani. Pécsről helyeztünk át embereket Zobákra, azután fordítva, onnét pécsi üzemek­be. Kétségtelen tény, hogy emiatt is sokan leszámoltak. És érthető, hogy azok a né­zetek is hatottak a báhyász- ságra. amelyek már a bá­nyászkodás szükségtelenségét hangsúlyozták. Sokan érezték úgy. hogy a bányászok előtt már nincsenek távlatok, jobb inkább előbb. fiatalon más szakmába átmenni, mint ké­sőbb. idősebb korban. Ez is közrejátszott abban, hogy töb­ben más munkalehetőség után néztek. Béta-aknán jó kezdeménye­zés született. Felkeresték azo­kat, akik a közelmúltban szá­moltak le ilyen meggondolá­sok alapján, és beszéltek ve­lük. Elmondták, hogy szükség van rájuk, kérték őket. jöjje­nek vissza a bányába. Eddig negyvenen—ötvenen vissza is ' jöttek. Reméljük, hogy továb-t bi ilyen beszélgetések után > még sok volt munkatársunk) visszajön a bányába dolgozni.) Természetesen szívesen vár-5 juk azokat is. akik most kez-í dik majd a bányász-szakma) megismerését. A közismerten ) szép és korszerű szállásain- 5 kon kellemes otthont is tu- ) dunk biztosítani a részükre. ) Szeretném még megemlíte-) ni. hogy szükségesnek tartjuk) a vájárképzés bizonyos fokú) megreformálását is. Részben > a színvonalának az emelését.) Elképzelhető lenne például) a középiskolai oktatáshoz va-) ló közelebbvitele. Másrészt a) vájártanulók anyagi ösztönző-) se sem megoldott. Például a harmadikosok dolgozhatnának) már teljesítménybérben. És) lényegesnek tartom azt is,) hogy az ifjúsággal is értessük) meg, hogy a bányászat nem) egy kihalásra ítélt iparág. Be- ) szüljünk egy kicsit többet a) bányászat jövőjéről is. Akkor'/ nem fordul majd elő, hogy í 150 vájártanuló iskolai helyre) csak 33-an jelentkeznek. ) — Tehát várható további) fejlődés is a mecseki fe­keteszénbányászatban ? Garamvölgyi János igazgató:« — Említettem, hogy 1968- í bán meghaladja majd a négy j millió tonnát a termelésünk.' A brikett iránti kereslet is) nő, hamarosan a brikettgyá-5 raink is teljes kapacitással dolgoznak majd. Látnunk kell) azt. hogy a népgazdaságunk) egyelőre még nem nélkülöz­heti a fekete szenet. Igaz, í hogy az olaj és a földgáz, i mint fűtőanyag előretört, de í például a vaskohászat évről 5 évre több kokszot, azaz feke-> teszenet kér. De az ipar más) ágaiban is megfigyelhető a.1 hazai, azaz a mecseki fekete­szén utáni kereslet növekedé­se, ami véleményem szerint a következő években nem csök­ken. Tehát van jövője a me­cseki szénbányászatnak, nem kell attól tartani, hogy né­hány évig kell csupán a me­cseki szén a népgazdaságnak, ezért állíthatjuk, hogy érde­mes ma is bányásznak men­ni. Nemcsak azért, mert szép, bár rendkívül nehéz szakma, hanem azért is, mert jövője is van. — Ha már itt tartunk, ejt­sünk néhány szót a készülő kollektív szerződésről Is. Markwart Károly SZB-tit­kár: — 1968. januárban kötjük majd meg az új kollektív szerződést. A kidolgozása je­lenleg folyik. Szeretnénk mi­nél szélesebb körben megtár­gyalni majd a dolgozóinkkal is, mi kerüljön bele a kollek­tív szerződésbe, szeretnénk, ha valóban az egész kollektíva résztvenne a kidolgozásában, mielőtt végleges formába önt­jük. Az apró részletekről még nem is tudnék szólni, de ami legfontosabb: biztosítjuk, hogy az eddigi juttatásokat a jövő­ben is megkapják a dolgozó­ink. Tehát a jövőben is lesz hűségjutalom, nyereségrészese­dés. illetményszén. továbbra is lesz étkezési, utazási hoz­zájárulás, kapnak munkaruhát a dolgozóink, fenntartjuk a munkásszállóinkat, az éjjeli szanatóriumot stb. A juttatá­sok mértékét részletesen majd az új kollektív szerződés sza­bályozza olymódon, hogy nagy­részben a vállalat gazdálko­dásától teszi függővé azok nagyságát. Az új kollektív szerződés szelleme és alapelvei is tük­rözik majd a bányászmunka megbecsülését, és úgy gondo­lom világosan ki is fejezik majd. hogy érdemes bányász­nak lenni. Szekszárdon, a Vasipari Vállalat ez év közepén kezdte meg a H. 65-ös típusú olaj­kályhák sorozat- gyártását. A mo­dern formájú, kis­méretű, jó hatás­fokú höcsöves kályhákból az év végéig tízezerét gyártanak. Jövőre kétszeresét terme­lik az idei rneny- uy iségnek. Kísér­leteznek a válla­latnál a kályha­család újabb, mo­dernebb változatá­nak kialakításá­val is. A képen: Szántai Róbert és Balogh János cso­magolják és szál­lításra készítik az olajkályhákat. Rokon népek Kazahsztánban? Hol volt a magyarok őshazája? Magyar és szovjet tudósok kutatják a rnadiár és a madzsar törzs titkát Nemcsak a magyar, hanem a szovjet sajtó is közölte: Kazahsztánban, az Ural-hegv- ségtől keletre ismeretlen ma­gyar (rnadiár) nevű törzsre bukkant egy budapesti tudós. Természetes, hogy a hír ná­lunk általános feltűnést kel­tett A Szovjetunió területén élő rnadiár törzsről eddig semmit sem tudtunk, s az el­ső közlemény után megcsil­lant a remény: hátha az ős­magyarok keleten maradt csoportjának leszármazottai! találta meg Tóth Tibor antro­pológus. Ezer férfi és no A bejelentés érthető érdek­lődést váltott ki a Szovjet­unióban is, hiszen a jelenleg folyó kutatások feltehetően a magyar és a szovjet népek sok, még ismeretlen kapcso­latát tárják majd fel. Talán November 15-től 19-ig 20 gépjavító állomás részvételével Termékbemutató Villányban Újszerű, érdekes kiállítás­ra készülnek a Villányi Gépjavító Állomáson. A jö­vő héten itt nyílik meg négy dunántúli megye — Bara­nya, Fejér, Somogy és Tolna — gépjavító állomásainak első közös termékbemuta­tója. (Mint ismeretes: a négy megye gépjavító állomásai a közelmúltban kooperáció­ra léptek egymással a trak­torok szakosított javítására vonatkozóan.) Az új gazda­sági mechanizmus szellemé­ben fogant kiállításnak az a célja, hogy megismertessék a termelőszövetkezetek ve­zetőivel mindazokat a ter­mékeket és gyártmányokat, valamint műszaki szolgálta­tásokat, amelyekkel a gépja­vító állomások segíteni tud­ják a mezőgazdaságot. A négy megyéből húsznál több gépjavító állomás vesz részt a kiállításon. Bemutat­nak — többek között — fő­javított traktorokat, külön­féle fődarab-egységeket (komplett futómüveket, se­bességváltókat, motorokat, stb.), továbbá sokféle új gyártmáhyt: Így például kü­lönböző gumiárukat, kom- bájnalkatrészeket, villamos­vezetékeket. Az állomások több olyan cikket Is készí­tenek, amelyeket a termelő- szövetkezetek az állattenyész tésben hasznosíthatnak: ön­etetőket, önitatókat, komp­lett malacfiaztatókat, stb. továbbá a lakosság részére is dolgoznak: így például vaskerítéseket, vaskapukat, vasajtókat is gyártanak. A kiállítást megelőzően szakemberekből álló zsűri bírálja el a bemutatásra ke­rülő tárgyakat, s a legszebb, legjobb minőségű darabokat díjazza is. Három nagydíjat alapítottak: traktor-, gyárt­mány- és fődarab-nagydíjat, ezeken kívül több első, má­sodik és harmadik díjat ad­nak ki. Minden bemutatott darabon szerepel majd az árjelzés. Naponta 8—10 szak ember áll az érdeklődők rendelkezésére: magyarázat­tal szolgálnak nekik és egy­úttal megrendeléseket is felvesznek. A termelőszövet­kezeti vezetők tehát a hely­színen köthetnek üzleteket a gépjavító állomásokkal, megállapodhatnak a határ­időkben és a szállítási fel­tételekben. Egyes típusokból olyan felújítót traktorokat is kiállítanak, amelyeket cseregépekkel azonnal meg lehet vásárolni és el lehet vinni. A bemutató ünnepélyes megnyitójára november 15- én, szerdán délelőtt 9 óra­kor kerül sor, bezárása no­vember 19-én, vasárnap 16 órakor lesz. Minden nap megtekinthető 9 és 16 óra között. mindennél jellemzőbb, hogy hogy az egyik kazah tudo­mányos lapban a kusztanáji területen felfedezett madiá- rokról szóló tudósítással együtt már cikk jelent meg a magyar és a kazah nyelv közös szavairól. Az első hírt érthető óva­tosság fogadta nálunk. Több mint hétszáz éve, Julianus ba­rát utazása óta keressük a honfoglalás előtt még a ván­dorlások során elvált, vagy még előbb az őshazában ma­radt rokonokat — nem köny- nyű tehát elhinni, hogy eset­leg nyomukra bukkantak. De azóta újabb felfedezés történt: megállapították, hogy a kusz­tanáji rnadiár szálláshelytől messze délre Üzbegisztánban élnek egy madzsar nevű törzs leszármazottai. Minden jel szerint a rnadiár és a madzsar egy és ugyanaz a nép. Ezek után jogos igény, hogy a köz­vélemény már átfogó képet kapjon a kutatásokról. Mert bármilyen tudományos meg­lepetést is hoznak a követ­kező évek, bárhogyan módo­sítják a különféle feltevése­ket, az megváltoztathatatlan tény marad, hogy eddig több mint ezer férfit és nőt talál­tak Kazahsztánban és Üzbe­gisztánban, akik azt vallják, hogy a madiár-madzsar törzs­ből származnak. S az is tény, hogy a madiár-madzsarok aránylag nem messze élnek a magyar nép feltételezett uráli őshazájától. Kusztanáj és az Ural-hegység között a távol­ság alig háromszáz kilométer. \Rokon szavak Tóth Tibor utazásának nem az volt a feladata, hogy a rokonokat kutassa feL Ismert tény, hogy a magyar őstörté­net sok kérdését még homály fedi. Egyebek között a mai : napig sem döntötték el meg­győzően: hogyan keletkezett népünk, hol volt az őshaza? Tóth Tibor, aki a Természet- * tudományi Múzeum emberta- í ni tárának vezetője, kor- [ szerű antropológiai eszközök­kel •akarta elősegíteni a fel­adat megoldását. De termé­szetes az is, hogy elsősorban ' olyan népcsoportokat vizsgált ! meg, amelyek közelebbi-távo­labbi rokonságban lehetnek a magyarokkal. A Szovjetunió­ban több finn-ugor nyelvű nép él. A hantik, a manysik és más finn-ugor népek nyel­ve rokon a magyarral. De rokon lehet olyan csoport is, amely ugyan már nem finn­ugor nyelven beszél, de a j csoport, a törzs neve magyar szóból ered. Ma már elfoga- ! dott vélemény, hogy a baskír földön élő mescser csoport neve a Magyar (Megyer) törzsnévből ered. A baskír jenej tórasnév is a honfog­laló Jenő törzs nevének meg­felelője. Feltehető, hogy az újonnan felfedezett madiár- madzsar törzsnév is rokon­ságra utal. Hol élnek a madiárok? Kazahsztánban a kusztanáj terület kétszer nagyobb, mint Magyarország. A tél itt na­gyon hideg: mínusz 35 fok az átlaghőmérséklet; a nyár vi­szont forró: a hőség a 35—40 fokot is eléri. A területen több mint ötezer tó van. S ahol a Sárga-folyó a Sárga- tóba ömlik, ott van az állat- tenyésztő madiárok szállás­helye. Aki ezen a tájon jár, akárcsak másutt Szovjet- Ázsiáhan, gyakran talál is­merősen csengő folyó-, vagy helységneveket. Kartal, Túra vagy Tas nemcsak itt, hanem magyar földön is van. A ha­sonlóság oka, hogy ezek ó- török eredetű szavak. Ezért nem érzi távolinak a magyar fül a különben már kazahul beszélő madiárok nemzetiségi és telephelyének földrajzi ne­veit. Tóth Tibor a Kömsök, Szaga, Özönküzdük, Zsörök, Sopán és Zsüzbáj telepeken vizsgálta a madiárokat. Min­den férfi és nő tudta, me­lyik rnadiár nemzetségből ered. Huszonegy férfi és hat nő a megkérdezettek közül az Akbáj nemzetséghez tarto­zott. Az öregek neve: aksza- káL A szakái magyarul is: szakáll. Az ak szó jelentése: akár az említett Akbáj, nem­zetség-nevében: akár az öre­gek megjelölésében: fehér. Különben a magyar Ákos névben — eredetileg Ak-kus — megvan az ak szó. A név jelentése: Fehér Sólyom. A madiárok elmondották azt is, hogy ősidők óta a Simbolát, Zsilkajdár, Utej és Saksak törzs fiaival és lányaival há­zasodnak. A Saksak törzs egyik nemzetége: Tomaj. Mit várnak a kutatásoktól? Elsősorban is azt, hogy fel­derítik: hol és mikor váltak el a madiárok-madzsárok ősei a magyar néptől? Fel kell kutatni ma még csaknem tel­jesen ismeretlen történetüket. Ezért most a kazah és üzbég földön kibontakozott a ma­gyar és a szovjet tudósok együttműködése, hiszen csak széleskörű tudományos mun­kával oldhatják meg a ma­diár-madzsar törzs rejtélyét. Aczél Kováé li Tamási

Next

/
Oldalképek
Tartalom