Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-10 / 266. szám

2 napló 1967. NOVEMBER 1«. Ámi a szülőkön múlik (Folytatás az 1. oldalról.) oktatási szakemberrel, aki úgy elvileg ne ismerné el a tananyag-csökkentés, összevo­nás szükségességét, — kivé­ve azt a szaktárgyat, ame­lyet ő tanít vagy képvisel. Az élet olyan nagy köve­telményeket állít az iskolá­ból kikerülő fiatalok elé minden szinten, hogy ha két­szer annyit tanulnának, sem lenne elég. A tudomány tényleg a rakéták gyorsasá­gával fejlődik, a gyakorlat igényei talán még nagyobb ütemben. Nincs más megol­dás, mint a követelmények növelése, mert elmaradni nem lehet. Iskoláink, peda­gógusaink becsületére legyen mondva, — mindent elkö­vetnek az oktató-nevelő mun ka eredményességének, haté­konyságának fokozása érde­kében. Mind korszerűbb módszereket, segédeszközö­ket használnak, mind maga­sabbra emelik a nevelőmun­ka szakmai színvonalát, de a túlterheltség tényén ez saj­nos édes keveset változtat. A gondon csak a szülők segíthetnek illetve enyhíthet­nek, gondosan mérlegelve, hogy saját gyerekük mire képes, mennyi terhelést bír el az összeroppanás veszélye nélkül. A szülők nagyrésze sajnos túlzottan magas kö­vetelményeket állít gyereke elé. Meg kellene végre érte­nünk, hogy nem követelhe­tünk minden diáktól kitűnő osztályzatot. Nem lehet min­den kisgyerek egyszemély- ben élsportoló, hangverseny­virtuóz, nyelvzseni és kiváló szervező egyéniség. Tudomá­sul kell vennünk, hogy van­nak szerényebb képességű vagy egyoldalúan tehetséges gyere­kek, hogy nem kell és nem mehet minden diák közép­iskolába, vagy méginkább egyetemre. A legjobb tanu­lónak is lehet rossz napja, a legokosabb gyereket is el­kaphatja a drukk felelés közben. A pillanatnyi rövid­zárlat eredményeképpen egy- szer-egyszer bárki is kaphat kettest vagy éppen elégte­lent. Biológiai tény, hogy ma már tizenkét-tizennégy éves korban elkezdődik a kamasz­kor. Ez megintcsák nehezíti a kisdiák helyzetét, nyugta­lanná, bizonytalanná vagy éppen nyeglévé, pózolóvá teszi. Több szabadidő, több já­téklehetőség, több megértés — ez az a minimum, ami szükséges ahhoz, hogy leg­alább elviselhető legyen, a tantervek alapján minden­képpen meglévő túlterhelt­ség. Ha a gyerek elé állított követelmények irreálisak, előbb-utóbb úgyis engedni kell belőlük. A valós célok alapján elért sikerek viszont többre, jobb munkára ser­kentik a gyereket, örömmel tölti el a szülőket is. V. F. Kádár János elvtárs nyilatkozata Változás Dél-Arábiában A hatalmas arab félsziget déli részén bekövetkezett a régen érlelődő politikai fordu­lat: a Jemeni Köztársaság el­nökét. Szálait megfosztották összes tisztségeitől (elnök, mi­niszterelnök, külügyminiszter, a Jemeni Népi Forradalmi -Jlnió főtitkára) és új kormány vette kezébe a hatalmat. Az arab félsziget délnyugati sarkán lévő, stratégiailag kulcs fontoságú Jemen néhány év­vel ezelőttig a világ legelma­radottabb feudális-rabszolga- tartó monarchiája volt. Az 1962-es köztársasági forrada­lom kirobbanása után elhú­zódó polgárháború bontakozott ki a köztársaság erői és a ki­rálypárti jemeni törzsek kö­zött. Ebben polgárháborúban az Egyesült Arab Köztársaság erőteljesen támogatta a köz- társasági erőket, mig Szaud- Arábia a királypárti törzsek­nek nyújtott fegyveres segít­séget. Már a polgárháború ko­rábbi szakaszaiban megmutat­kozott, hogy a köztársaság­párti erők nem egységesek. Egyes frakciók szükségesnek tartották a vérontás beszün­tetését és nemzeti egységkor­mány létrehozását. Szalal ezt ellenezte. A Szalal-ellenes köz­társaságpárti csoportok veze­tői az EAK fővárosába, Kai­róba menekültek. Az egyipto­mi kormány ezeket a politiku sokat Szalal többszöri kérésé­re sem adta ki a jemeni köz- társasági kormánynak. így az a különleges helyzet alakult ki. hogy az EAK fegyveresen támogatta a Szalal-vezette köztársasági rezsimet — s ugyanakkor menedéket nyúj­tott az úgynevezett „mérsé­kelt republikánus szárny” em­bereinek, Szalal személyes el­lenfeleinek. A helyzet új vonásai akkor kezdtek kibontakozni, amikor a közel-keleti izraeli agresszió után tartott khartoumi arab csúcsértekezleten az EAK és Szaud-Arábia között megálla­podás jött létre a jemeni pol­gárháború megszüntetése ér­dekében, az egyiptomi erők visszavonásáról, valamint a szaud-arábiai fegyveres inter­venció megszüntetéséről. Ez a megegyezés eleve szükségsze­rűvé tette, hogy valamiféle kompromisszum szülessék a jemeni polgárháború két front­ja között. Khartoum éppen ez­zel meggyengítette Szalal hely ■étét aki a leghatározottab­ban elutasította az arab csúcs döntéseit. Ugyanakkor meg­erősödött Szalal mérsékelt köz- társasági ellenzéke. Ennek az ellenzéknek a vezetője, Iriani több társával együtt elhagyta Kairót és visszatért Jemenbe. A visszatérés célja az volt, hogy Szálait a khartoumi ha­tározatokkal szemben elfog­lalt merev álláspontjának fel­adására bírják. Az egységtár­gyalások azonban kudarccal végződtek. Szalal makacsul ki­tartott. Ellenfelei megvárták, mig elindul közel-keleti kőr­útjára — s a hadsereg támo­gatásával végrehajtották az államcsínyt! A hatalomátvé­tel nem ütközött ellenállásba. Mint az egyiptomi A1 Ahram 72 órával később közölte: Nasszer elnök és az ideigle­nes jemeni államfővé válasz­tott Iriani között üzenetváltás zajlott le. Ennek során Nasz- szer sikert kívánt az új je­meni vezetőknek a köztársa­ság szolgálatában. Röviddel később bejelentették, hogy az új jemeni köztársasági rezsim de­legációt küld Kairóba — s ezzel egyidőben megkezdi kompromisszumos egységtár­gyalásait a királyhű törzsek vezetőivel. Szalal bukása kétségkívül megkönnyíti a khartoumi arab csúcsértekezlet Jemenre vo­natkozó határozatainak végre­hajtását. Azt még nem lehet megmondani: végülis milyen jellegű jemeni állam emelkedik majd ki a kompromisszumos tárgyalásokból. Ez a király­párti törzsek és a hatalmon lévő mérsékelt köztársasági erők közötti erőviszonyok alakulásától függ! Szalal me­nesztése ezenkívül befolyásol­hatja Aden és a dél-arab ál­lamszövetség belső helyzetét is. (Folytatás az 1. oldalról) ünnepélyes aktusokon és he­lyi rendezvényeken. Láttunk számos lenyűgöző szovjet al­kotást, melyet a szovjet dol­gozók a jubileumi évfordulóra — sokszor határidő előtt — létrehoztak. Találkoztunk a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a szovjet kormány ve­zetőivel és üzemj munkások­kal, dolgozókkal is. Ott vol­tunk a kongresszusi palotá­ban az emlékezetes ünnepsé­geken, a Lenin-mauzóleum mellvédjéről nézhettük végig a szovjet hadsereg káprázatos díszszemléjét, a moszkvai dol­gozók millióinak felvonulását. Megismerkedtünk az épülő új Moszkvával is. — Bárhol jártunk, minde­nütt ugyanazt láttuk: a szov­jet nép büszkén mutatja meg ötven év eredményeit. S va­lóban van mire büszkének lennie. Építő munkájának eredményei népünk előtt is­mertek. Ezért erről most nem szólok. Inkább megemlíteném a november 7-i nagyszerű de­monstrációt, amely küldöttsé­günk számára mindennél vilá­gosabban kifejezésre juttatta a szovjet nép lelkes ragaszko­dását a nagy október eszméi­hez és mély proletár inter­nacionalizmusát. Feltétlenül szólni kívánok a Vörös téren bemutatott katonai díszszemle küldöttségünkre gyakorolt ha­tásáról. Jómagam tíz évvel ezelőtt is részt vehettem az akkori parádén. Megállapít­hattam, hogy viharos fejlődé­sen és átalakuláson ment át a szovjet fegyveres erő. Biz­tonságot ad látni és tudni, hogy a békének, a szocializ­Óriásrakétát lőttek fel az USA-ban Csütörtökön délben a Cape Kennedy kísérleti támasz­pontról „Szaturnusz—5.” típu­sú óriás-rakétával űrhaját in­dítottak Föld körüli útra. Az Apolló nevű, személyzet nél­küli űrhajó a start után 11 perccel a rakéta utolsó foko­zatával együtt mintegy 180 kilométeres magasságban rá­tért. Föld körüli pályájára. Az űrhajó a harmadik fokozattal együtt mintegy két óra hosz- szat kering a Föld körül. Ezt követően a tervek szerint mű­ködésbe lép a rakéta utolsó fokozata és a hasznos terhet ellipszis alakú pályára indítja. E pálya Földtől való legna­gyobb távolsága 18 340 kilo­méter. Az Apolló űrhajó egy­szeri keringés után a Csendes­óceán térségében ereszkedik le a Föld felszínére. Az Egyesült Államokban nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a mostani kísérletnek. Azt tervezik ugyanis, hogy az Apolló program keretében ugyancsak Szaturnusz—5 tí­pusú rakétával az 1970-as években embert juttatnak el a Hold felszínére. A mostani kísérletnek az a célja, hogy kipróbálják a Szaturnusz—5 hajtóművét és az Apolló űrhajó hőállóké­pességét. mus ügyének nemcsak igazsá­ga, hanem ereje is van. — Vannak híreink azokról a bensőséges hangulatú ren­dezvényekről, amelyek kereté­ben a magyar nép hazánkban megemlékezett a szovjet nép forradalmi győzelmének ötve­nedik évfordulójáról, az egész haladó emberiség közös ünne­péről. Itt Moszkvában mi ma­gyar társadalmi szervezetek számos küldöttségével talál­koztunk. Hazánk népét a moszkvai ünnepségeken a párt- és kormányküldöttség mellett széleskörűen képvisel­ték a szakszervezetek, a ma­gyar nők, a Kommunista Ifjú­sági Szövetség, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság és más társadalmi szervezetek küldöttségei. Mind a párt- és kormányküldöttség, mind a magyar társadalmi szervezetek küldöttségei a szovjet vezetők­kel és egyszerű dolgozókkal való minden találkozójukon egyaránt a legszívélyesebb fo­gadtatásban részesültek. Mond­hatjuk, hogy a jubileumi ün­nepségek tovább erősítették a magyar—szovjet barátságot. — Küldöttségünk véleménye szerint a moszkvai jubileumi ünnepségek, a világ minden részéből ideérkezett küldöttsé­gek találkozója és eszmecseréi újabb hozzájárulással szolgál­ták az imperialistaellenes, a háborúellenes frontot: a nagy október szelleméhez híven to­vább mélyítették a proletár internacionalizmus eszméjét, a haladó népek, a haladás erői­nek összefogását. — Most, amikor visszaindu­lunk hazánkba, szeretném megismételni: a Moszkvában töltött hetünk ez alkalommal még inkább, mint bármikor, újabb erőt adott nekünk, ma­gyar kommunistáknak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak, a szocializmust építő ma­gyar népnek a harchoz, a kö­zös ügyünk javára végzett munkához. Á chilei elnök fogadta a magyar delegációt Eduardo Frei Montálva chi­lei köztársasági elnök novem- i bér 8-án fogadta a Szurdi Ist­ván vezette magyar kormány- delegációt és szívélyes hangú beszélgetést folytatott vele a két ország kapcsolatairól. Fernando Luengo, a chilei szenátus elnökének első helyet tese. a szenátus pártjai kép­viselőinek jelenlétében talál­kozott a delegációval és a sze­nátus épületében ebédet adott tiszteletére. Az ebéden részt vett Gábriel Valdes Suberca- seaux külügyminiszter is. A magyar küldöttség szívé­lyes tárgyalásokat folytatott Alejando Hales chilei bánya­ügyi miniszterrel és Sergio Saldivia közlekedésügyi állam­titkárral a két ország gazda­sági kapcsolatainak fejleszté­séről. Az Amerikai Kommunista Párt a négerlázadásokról Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja a Johnson- kormányzatot és a fajüldöző­ket teszi felelőssé a véres né­gerlázadásokért. A párt a né­ger lakosság és a haladó fe­hér erők összefogását sürgeti, szervezett tömegakciókra hív­ja fel a négereket az egyenlő jogok és lehetőségek kivívá­sa, a néger nyomor felszámo­lása érdekében. Az amerikai kommunisták elismerik és he­lyeslik a négerek jogát az ön­védelemre, de ugyanakkor el­ítélik a felelőtlen és a néger­mozgalom jövőjét veszélyez­tető egyéni terrort. A kommunista párt állás- foglalását Henry Winston, a párt országos elnöke fejtette ki a hét elején megtartott or­szágos konferencián. Winston, a párt országos elnöke, maga is néger, mint ismeretes, az amerikai hatóságok hat éven át börtönbe zárták, s a ke­gyetlen bánásmód következté­ben elvesztette szeme világát. A konferencián Winston le­szögezte: a több, mint száz amerikai városban lezajlott négerlázadások egyik legfon­tosabb tanulsága, hogy az amerikai négereknek egysé­ges, harcos mozgalmat kell létrehozniok, s meg kell sze­rezniük a demokratikus és va­lóban haladó fehér erők tá­mogatást. A párt a többi között sürgeti, hogy a haladó erők szervezzenek tömegtün­tetéseket, polgári engedetlen­ségi akciókat és más meg­mozdulásokat „A 22 millió amerikai néger súlyos válság­hoz érkezett el” — állapítja meg Winston nyilatkozata. A kérdés négerek és fehérek számára egyaránt az, hogyan lehet kivívni a feketebőrű la­kosság teljes egyenjogúságát A Kommunista Párt állás- foglalása ugyanakkor elítéli azokat a jelszavakat amelyek „azonnali fegyveres felkelés­re” szólítják fel a gettók la­kosságát. Winston beszédében kijelentette, a jelenlegi körül­mények eleve kudarcra kár­hoztatják az ilyen akciókat. A Kommunista Párt állás- foglalása kijelenti: az ameri­kai népnek ki kell vívnia az igazságtalan és jogtalan viet­nami háború haladéktalan be­fejezését, s az ország erőfor­rásait a nyomor felszámolásá­nak szolgálatába kell állíta­nia. Kongó panasza a Biztonsági Tanács előtt Tertvrítéleíek Görögországban A szerdai hivatalos lap kö­zölte a görög katonai kor­mány legutóbbi rendkívüli rendeletét, amely a csendőr­ség vezetőinek tisztogatásával kapcsolatos. A rendelet sze­rint egy különleges bizottság vizsgálja felül öt csendőr­tábornok helyzetét. Az AP szerint a tisztogatás egyik következménye annak, hogy Malukasz tábornokot nevez­ték ki nemrégiben a csendőr­ség főparancsnokának. Emlékeztet a hírügynökség arra, hogy az államcsíny óta a magosrangú tisztek százait zárták ki a hadseregből és a csendőrségből különféle okok­ra hivatkozva, mindenekelőtt azonban annak az alapján, hogy kétséges a rendszer irán­ti hűségük. Az AFP jelentése szerint Szalonikiban a katonai bíró­ság négyévi fogházra ítélt egy kereskedőt, mert Tneodora- kisz egyik hanglemezét áru­sította. Az athéni bíróság másfél évre ítélt egy mun­kást, a kormány tagjainak megsértése miatt. A Biztonsági Tanács szer­dán este megvitatta Kongó Portugália ellen emelt pana- I szát. Jean Umba Di Lutette kongói külügyminisz-helyettes felkérte a tanácsot: ítélje el a zsoldostoborzást és a zsoldo­sok kongói tevékenységét. Éle­sen támadta Portugáliát, mert szemet hunyt afelett, hogy a Kongóval szomszédos Angolá­ban felkészült zsoldosok be­törhettek kongói területre. Fedorenko, a Szovjetunió ENSZ-képviselője egyebek kö­zött rámutatott: nem ez az el­ső eset, hogy a Biztonsági Ta­nács kénytelen foglalkozni a gyarmatosító erők kongói be­avatkozásával. A kongói vá­dak ékesszólóan bizonyítják Lisszabon bűnös szerepét. A Biztonsági Tanács nem marad hat közömbös Kongó kérése iránt, kötelessége cselekedni. Hozzáfűzte: a gyarmatosító erők szünet nélkül felhasznál­ják Portugália afrikai terüle­teit a Kongó-ellenes zsoldos­akció ugródeszkájaként. A gyarmatosítás és az imperia­lizmus erői bebizonyították, hogy nem akarnak lemondani Kongóról, és szemmelátható- lag kihasználják az Egyesült Államok vietnami és az izraeli közel-keleti agressziója által keletkezett feszültséget. A Kongó ellen irányuló pro­vokációkért Portugália nem egyedül felelős — mondotta Fedorenko —: a portugál ko- lonializmus az őt katonailag támogató NATO-ból merít erőt, NATO-fegyverekkel har­col Afrika népei ellen. Az Egyesült Államok, Anglia, Bel­gium és Portugália azonos szerepet vállalt magára abból a célból, hogy zsoldosok se­gítségével fenntartsa a nyugati imperializmus pozícióit. Fedo­renko felszólította a Biztonsá­gi Tanácsot, hogy hatékony eszközökkel védelmezze meg Kongót a gyarmatosítás és az imperializmus erőinek provo­kációival szemben. Sürgette Portugália elítélését és a^t, hogy a Biztonsági Tanács aka­dályozza meg a zsoldostobor­zást, s követelje, hogy Portu­gália NATO-szövetségesei is hagyjanak fel a kongói be­avatkozással. Bonifacio De Miranda, Por­tugália ENSZ-küldötte, a kon­gói vádra válaszolva, azt állí­totta, hogy a zsoldosok nem angolai területről hatoltak be Kongóba. Felajánlotta, hogy Portugália független vizsgáló- bizottságot enged afrikai gyar­mata területére, majd a maga részéről amiatt támadta a kon­gói kormányt, hogy az segít­séget nyújt az angolai ható­ságok ellen küzdő nacionalis­ta mozgalmaknak. A Portugáliát elítélő fran­cia és etiópiai felszólalás után Lord Caradon brit és William Buffum amerikai küldött be­szélt. Mindketten kénytelenek voltak Kongó védelmére kel­ni. Sürgették, hogy Portugália tegyen éleget a Kongóval kap­csolatos korábbi biztonsági tanácsi határozatoknak. A kongói panasz vitáját ez­után, magyar idő szerint pén­teken 16.30 óráig elnapolták. Lehetséges, hogy ekkorra már a tanács elé kerül egy most készülő határozati javaslat. A javaslat felszólítaná a Bizton­sági Tanácsot: rendelje el kö­telező erővel, hogy az ENSZ- tagállamok szakítsák meg ke­reskedelmi és diplomáciai kapcsolataikat Portugáliával, ítélje el Portugáliát a függet­len afrikai országok — kivált Kongó — ellen kifejtett ag­resszív tevékenységéért: szó­lítsa fel a NATO-tagállamo- kat, hogy ne adjanak el fegy­vert a gyarmattartó Portugá­liának. Részletek a dél-olaszorszá«ji vasúti szerencsétlenségről Csütörtökön Dél-Olaszor- szágban, San Nicola Varconál kettős kisiklás történt. A sze­rencsétlenséget a viharos idő­től megvadult és a legelőről szétfutó bivalycsorda idézte elő. Az állatok eltorlaszolták a vasúti síneket, amelyen haj­nali öt óra előtt haladt át a Palermóból Rómába tartó gyors. A mozdonyvezető már nem tudta elhárítani a bajt, a vonat teljes erővel belero­hant az állatok közé. A moz­dony és vele a szerelvény több kocsija kisiklott és a szomszé­dos sínpárra borult. Néhány másodperccel később futott át a „Dél nyila”-express. amely Milánót köti össze Palermó- val. A két szerelvény 31 ko­csija közül 15-öt rántott ma­gával a két kisikló mozdony. A pánik óriási volt, ame­lyet csak tetézett a szeren­I csétlenség során megsebesült ' állatok bőgése. Eddig tizenhárom holttestet húztak ki a romok alól, a se­besültek száma eléri a hetve­net. Nem egészen két hét alatt ez volt a harmadik va­súti szerencsétlenség Olaszor­szágban. ♦ A FAO Rómában folyó értekezletének csütörtöki ülé­sén felszólalt dr. Diményj Im­re magyar mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki hangsúlyozta, hogy az emberi­ség számára elegendő élelmet csupán a nemzetek gyümöl­csöző együttműködése bizto­síthat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom