Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-10 / 266. szám
2 napló 1967. NOVEMBER 1«. Ámi a szülőkön múlik (Folytatás az 1. oldalról.) oktatási szakemberrel, aki úgy elvileg ne ismerné el a tananyag-csökkentés, összevonás szükségességét, — kivéve azt a szaktárgyat, amelyet ő tanít vagy képvisel. Az élet olyan nagy követelményeket állít az iskolából kikerülő fiatalok elé minden szinten, hogy ha kétszer annyit tanulnának, sem lenne elég. A tudomány tényleg a rakéták gyorsaságával fejlődik, a gyakorlat igényei talán még nagyobb ütemben. Nincs más megoldás, mint a követelmények növelése, mert elmaradni nem lehet. Iskoláink, pedagógusaink becsületére legyen mondva, — mindent elkövetnek az oktató-nevelő mun ka eredményességének, hatékonyságának fokozása érdekében. Mind korszerűbb módszereket, segédeszközöket használnak, mind magasabbra emelik a nevelőmunka szakmai színvonalát, de a túlterheltség tényén ez sajnos édes keveset változtat. A gondon csak a szülők segíthetnek illetve enyhíthetnek, gondosan mérlegelve, hogy saját gyerekük mire képes, mennyi terhelést bír el az összeroppanás veszélye nélkül. A szülők nagyrésze sajnos túlzottan magas követelményeket állít gyereke elé. Meg kellene végre értenünk, hogy nem követelhetünk minden diáktól kitűnő osztályzatot. Nem lehet minden kisgyerek egyszemély- ben élsportoló, hangversenyvirtuóz, nyelvzseni és kiváló szervező egyéniség. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak szerényebb képességű vagy egyoldalúan tehetséges gyerekek, hogy nem kell és nem mehet minden diák középiskolába, vagy méginkább egyetemre. A legjobb tanulónak is lehet rossz napja, a legokosabb gyereket is elkaphatja a drukk felelés közben. A pillanatnyi rövidzárlat eredményeképpen egy- szer-egyszer bárki is kaphat kettest vagy éppen elégtelent. Biológiai tény, hogy ma már tizenkét-tizennégy éves korban elkezdődik a kamaszkor. Ez megintcsák nehezíti a kisdiák helyzetét, nyugtalanná, bizonytalanná vagy éppen nyeglévé, pózolóvá teszi. Több szabadidő, több játéklehetőség, több megértés — ez az a minimum, ami szükséges ahhoz, hogy legalább elviselhető legyen, a tantervek alapján mindenképpen meglévő túlterheltség. Ha a gyerek elé állított követelmények irreálisak, előbb-utóbb úgyis engedni kell belőlük. A valós célok alapján elért sikerek viszont többre, jobb munkára serkentik a gyereket, örömmel tölti el a szülőket is. V. F. Kádár János elvtárs nyilatkozata Változás Dél-Arábiában A hatalmas arab félsziget déli részén bekövetkezett a régen érlelődő politikai fordulat: a Jemeni Köztársaság elnökét. Szálait megfosztották összes tisztségeitől (elnök, miniszterelnök, külügyminiszter, a Jemeni Népi Forradalmi -Jlnió főtitkára) és új kormány vette kezébe a hatalmat. Az arab félsziget délnyugati sarkán lévő, stratégiailag kulcs fontoságú Jemen néhány évvel ezelőttig a világ legelmaradottabb feudális-rabszolga- tartó monarchiája volt. Az 1962-es köztársasági forradalom kirobbanása után elhúzódó polgárháború bontakozott ki a köztársaság erői és a királypárti jemeni törzsek között. Ebben polgárháborúban az Egyesült Arab Köztársaság erőteljesen támogatta a köz- társasági erőket, mig Szaud- Arábia a királypárti törzseknek nyújtott fegyveres segítséget. Már a polgárháború korábbi szakaszaiban megmutatkozott, hogy a köztársaságpárti erők nem egységesek. Egyes frakciók szükségesnek tartották a vérontás beszüntetését és nemzeti egységkormány létrehozását. Szalal ezt ellenezte. A Szalal-ellenes köztársaságpárti csoportok vezetői az EAK fővárosába, Kairóba menekültek. Az egyiptomi kormány ezeket a politiku sokat Szalal többszöri kérésére sem adta ki a jemeni köz- társasági kormánynak. így az a különleges helyzet alakult ki. hogy az EAK fegyveresen támogatta a Szalal-vezette köztársasági rezsimet — s ugyanakkor menedéket nyújtott az úgynevezett „mérsékelt republikánus szárny” embereinek, Szalal személyes ellenfeleinek. A helyzet új vonásai akkor kezdtek kibontakozni, amikor a közel-keleti izraeli agresszió után tartott khartoumi arab csúcsértekezleten az EAK és Szaud-Arábia között megállapodás jött létre a jemeni polgárháború megszüntetése érdekében, az egyiptomi erők visszavonásáról, valamint a szaud-arábiai fegyveres intervenció megszüntetéséről. Ez a megegyezés eleve szükségszerűvé tette, hogy valamiféle kompromisszum szülessék a jemeni polgárháború két frontja között. Khartoum éppen ezzel meggyengítette Szalal hely ■étét aki a leghatározottabban elutasította az arab csúcs döntéseit. Ugyanakkor megerősödött Szalal mérsékelt köz- társasági ellenzéke. Ennek az ellenzéknek a vezetője, Iriani több társával együtt elhagyta Kairót és visszatért Jemenbe. A visszatérés célja az volt, hogy Szálait a khartoumi határozatokkal szemben elfoglalt merev álláspontjának feladására bírják. Az egységtárgyalások azonban kudarccal végződtek. Szalal makacsul kitartott. Ellenfelei megvárták, mig elindul közel-keleti kőrútjára — s a hadsereg támogatásával végrehajtották az államcsínyt! A hatalomátvétel nem ütközött ellenállásba. Mint az egyiptomi A1 Ahram 72 órával később közölte: Nasszer elnök és az ideiglenes jemeni államfővé választott Iriani között üzenetváltás zajlott le. Ennek során Nasz- szer sikert kívánt az új jemeni vezetőknek a köztársaság szolgálatában. Röviddel később bejelentették, hogy az új jemeni köztársasági rezsim delegációt küld Kairóba — s ezzel egyidőben megkezdi kompromisszumos egységtárgyalásait a királyhű törzsek vezetőivel. Szalal bukása kétségkívül megkönnyíti a khartoumi arab csúcsértekezlet Jemenre vonatkozó határozatainak végrehajtását. Azt még nem lehet megmondani: végülis milyen jellegű jemeni állam emelkedik majd ki a kompromisszumos tárgyalásokból. Ez a királypárti törzsek és a hatalmon lévő mérsékelt köztársasági erők közötti erőviszonyok alakulásától függ! Szalal menesztése ezenkívül befolyásolhatja Aden és a dél-arab államszövetség belső helyzetét is. (Folytatás az 1. oldalról) ünnepélyes aktusokon és helyi rendezvényeken. Láttunk számos lenyűgöző szovjet alkotást, melyet a szovjet dolgozók a jubileumi évfordulóra — sokszor határidő előtt — létrehoztak. Találkoztunk a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetőivel és üzemj munkásokkal, dolgozókkal is. Ott voltunk a kongresszusi palotában az emlékezetes ünnepségeken, a Lenin-mauzóleum mellvédjéről nézhettük végig a szovjet hadsereg káprázatos díszszemléjét, a moszkvai dolgozók millióinak felvonulását. Megismerkedtünk az épülő új Moszkvával is. — Bárhol jártunk, mindenütt ugyanazt láttuk: a szovjet nép büszkén mutatja meg ötven év eredményeit. S valóban van mire büszkének lennie. Építő munkájának eredményei népünk előtt ismertek. Ezért erről most nem szólok. Inkább megemlíteném a november 7-i nagyszerű demonstrációt, amely küldöttségünk számára mindennél világosabban kifejezésre juttatta a szovjet nép lelkes ragaszkodását a nagy október eszméihez és mély proletár internacionalizmusát. Feltétlenül szólni kívánok a Vörös téren bemutatott katonai díszszemle küldöttségünkre gyakorolt hatásáról. Jómagam tíz évvel ezelőtt is részt vehettem az akkori parádén. Megállapíthattam, hogy viharos fejlődésen és átalakuláson ment át a szovjet fegyveres erő. Biztonságot ad látni és tudni, hogy a békének, a szocializÓriásrakétát lőttek fel az USA-ban Csütörtökön délben a Cape Kennedy kísérleti támaszpontról „Szaturnusz—5.” típusú óriás-rakétával űrhaját indítottak Föld körüli útra. Az Apolló nevű, személyzet nélküli űrhajó a start után 11 perccel a rakéta utolsó fokozatával együtt mintegy 180 kilométeres magasságban rátért. Föld körüli pályájára. Az űrhajó a harmadik fokozattal együtt mintegy két óra hosz- szat kering a Föld körül. Ezt követően a tervek szerint működésbe lép a rakéta utolsó fokozata és a hasznos terhet ellipszis alakú pályára indítja. E pálya Földtől való legnagyobb távolsága 18 340 kilométer. Az Apolló űrhajó egyszeri keringés után a Csendesóceán térségében ereszkedik le a Föld felszínére. Az Egyesült Államokban nagy jelentőséget tulajdonítanak a mostani kísérletnek. Azt tervezik ugyanis, hogy az Apolló program keretében ugyancsak Szaturnusz—5 típusú rakétával az 1970-as években embert juttatnak el a Hold felszínére. A mostani kísérletnek az a célja, hogy kipróbálják a Szaturnusz—5 hajtóművét és az Apolló űrhajó hőállóképességét. mus ügyének nemcsak igazsága, hanem ereje is van. — Vannak híreink azokról a bensőséges hangulatú rendezvényekről, amelyek keretében a magyar nép hazánkban megemlékezett a szovjet nép forradalmi győzelmének ötvenedik évfordulójáról, az egész haladó emberiség közös ünnepéről. Itt Moszkvában mi magyar társadalmi szervezetek számos küldöttségével találkoztunk. Hazánk népét a moszkvai ünnepségeken a párt- és kormányküldöttség mellett széleskörűen képviselték a szakszervezetek, a magyar nők, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság és más társadalmi szervezetek küldöttségei. Mind a párt- és kormányküldöttség, mind a magyar társadalmi szervezetek küldöttségei a szovjet vezetőkkel és egyszerű dolgozókkal való minden találkozójukon egyaránt a legszívélyesebb fogadtatásban részesültek. Mondhatjuk, hogy a jubileumi ünnepségek tovább erősítették a magyar—szovjet barátságot. — Küldöttségünk véleménye szerint a moszkvai jubileumi ünnepségek, a világ minden részéből ideérkezett küldöttségek találkozója és eszmecseréi újabb hozzájárulással szolgálták az imperialistaellenes, a háborúellenes frontot: a nagy október szelleméhez híven tovább mélyítették a proletár internacionalizmus eszméjét, a haladó népek, a haladás erőinek összefogását. — Most, amikor visszaindulunk hazánkba, szeretném megismételni: a Moszkvában töltött hetünk ez alkalommal még inkább, mint bármikor, újabb erőt adott nekünk, magyar kommunistáknak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a szocializmust építő magyar népnek a harchoz, a közös ügyünk javára végzett munkához. Á chilei elnök fogadta a magyar delegációt Eduardo Frei Montálva chilei köztársasági elnök novem- i bér 8-án fogadta a Szurdi István vezette magyar kormány- delegációt és szívélyes hangú beszélgetést folytatott vele a két ország kapcsolatairól. Fernando Luengo, a chilei szenátus elnökének első helyet tese. a szenátus pártjai képviselőinek jelenlétében találkozott a delegációval és a szenátus épületében ebédet adott tiszteletére. Az ebéden részt vett Gábriel Valdes Suberca- seaux külügyminiszter is. A magyar küldöttség szívélyes tárgyalásokat folytatott Alejando Hales chilei bányaügyi miniszterrel és Sergio Saldivia közlekedésügyi államtitkárral a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről. Az Amerikai Kommunista Párt a négerlázadásokról Az Egyesült Államok Kommunista Pártja a Johnson- kormányzatot és a fajüldözőket teszi felelőssé a véres négerlázadásokért. A párt a néger lakosság és a haladó fehér erők összefogását sürgeti, szervezett tömegakciókra hívja fel a négereket az egyenlő jogok és lehetőségek kivívása, a néger nyomor felszámolása érdekében. Az amerikai kommunisták elismerik és helyeslik a négerek jogát az önvédelemre, de ugyanakkor elítélik a felelőtlen és a négermozgalom jövőjét veszélyeztető egyéni terrort. A kommunista párt állás- foglalását Henry Winston, a párt országos elnöke fejtette ki a hét elején megtartott országos konferencián. Winston, a párt országos elnöke, maga is néger, mint ismeretes, az amerikai hatóságok hat éven át börtönbe zárták, s a kegyetlen bánásmód következtében elvesztette szeme világát. A konferencián Winston leszögezte: a több, mint száz amerikai városban lezajlott négerlázadások egyik legfontosabb tanulsága, hogy az amerikai négereknek egységes, harcos mozgalmat kell létrehozniok, s meg kell szerezniük a demokratikus és valóban haladó fehér erők támogatást. A párt a többi között sürgeti, hogy a haladó erők szervezzenek tömegtüntetéseket, polgári engedetlenségi akciókat és más megmozdulásokat „A 22 millió amerikai néger súlyos válsághoz érkezett el” — állapítja meg Winston nyilatkozata. A kérdés négerek és fehérek számára egyaránt az, hogyan lehet kivívni a feketebőrű lakosság teljes egyenjogúságát A Kommunista Párt állás- foglalása ugyanakkor elítéli azokat a jelszavakat amelyek „azonnali fegyveres felkelésre” szólítják fel a gettók lakosságát. Winston beszédében kijelentette, a jelenlegi körülmények eleve kudarcra kárhoztatják az ilyen akciókat. A Kommunista Párt állás- foglalása kijelenti: az amerikai népnek ki kell vívnia az igazságtalan és jogtalan vietnami háború haladéktalan befejezését, s az ország erőforrásait a nyomor felszámolásának szolgálatába kell állítania. Kongó panasza a Biztonsági Tanács előtt Tertvrítéleíek Görögországban A szerdai hivatalos lap közölte a görög katonai kormány legutóbbi rendkívüli rendeletét, amely a csendőrség vezetőinek tisztogatásával kapcsolatos. A rendelet szerint egy különleges bizottság vizsgálja felül öt csendőrtábornok helyzetét. Az AP szerint a tisztogatás egyik következménye annak, hogy Malukasz tábornokot nevezték ki nemrégiben a csendőrség főparancsnokának. Emlékeztet a hírügynökség arra, hogy az államcsíny óta a magosrangú tisztek százait zárták ki a hadseregből és a csendőrségből különféle okokra hivatkozva, mindenekelőtt azonban annak az alapján, hogy kétséges a rendszer iránti hűségük. Az AFP jelentése szerint Szalonikiban a katonai bíróság négyévi fogházra ítélt egy kereskedőt, mert Tneodora- kisz egyik hanglemezét árusította. Az athéni bíróság másfél évre ítélt egy munkást, a kormány tagjainak megsértése miatt. A Biztonsági Tanács szerdán este megvitatta Kongó Portugália ellen emelt pana- I szát. Jean Umba Di Lutette kongói külügyminisz-helyettes felkérte a tanácsot: ítélje el a zsoldostoborzást és a zsoldosok kongói tevékenységét. Élesen támadta Portugáliát, mert szemet hunyt afelett, hogy a Kongóval szomszédos Angolában felkészült zsoldosok betörhettek kongói területre. Fedorenko, a Szovjetunió ENSZ-képviselője egyebek között rámutatott: nem ez az első eset, hogy a Biztonsági Tanács kénytelen foglalkozni a gyarmatosító erők kongói beavatkozásával. A kongói vádak ékesszólóan bizonyítják Lisszabon bűnös szerepét. A Biztonsági Tanács nem marad hat közömbös Kongó kérése iránt, kötelessége cselekedni. Hozzáfűzte: a gyarmatosító erők szünet nélkül felhasználják Portugália afrikai területeit a Kongó-ellenes zsoldosakció ugródeszkájaként. A gyarmatosítás és az imperializmus erői bebizonyították, hogy nem akarnak lemondani Kongóról, és szemmelátható- lag kihasználják az Egyesült Államok vietnami és az izraeli közel-keleti agressziója által keletkezett feszültséget. A Kongó ellen irányuló provokációkért Portugália nem egyedül felelős — mondotta Fedorenko —: a portugál ko- lonializmus az őt katonailag támogató NATO-ból merít erőt, NATO-fegyverekkel harcol Afrika népei ellen. Az Egyesült Államok, Anglia, Belgium és Portugália azonos szerepet vállalt magára abból a célból, hogy zsoldosok segítségével fenntartsa a nyugati imperializmus pozícióit. Fedorenko felszólította a Biztonsági Tanácsot, hogy hatékony eszközökkel védelmezze meg Kongót a gyarmatosítás és az imperializmus erőinek provokációival szemben. Sürgette Portugália elítélését és a^t, hogy a Biztonsági Tanács akadályozza meg a zsoldostoborzást, s követelje, hogy Portugália NATO-szövetségesei is hagyjanak fel a kongói beavatkozással. Bonifacio De Miranda, Portugália ENSZ-küldötte, a kongói vádra válaszolva, azt állította, hogy a zsoldosok nem angolai területről hatoltak be Kongóba. Felajánlotta, hogy Portugália független vizsgáló- bizottságot enged afrikai gyarmata területére, majd a maga részéről amiatt támadta a kongói kormányt, hogy az segítséget nyújt az angolai hatóságok ellen küzdő nacionalista mozgalmaknak. A Portugáliát elítélő francia és etiópiai felszólalás után Lord Caradon brit és William Buffum amerikai küldött beszélt. Mindketten kénytelenek voltak Kongó védelmére kelni. Sürgették, hogy Portugália tegyen éleget a Kongóval kapcsolatos korábbi biztonsági tanácsi határozatoknak. A kongói panasz vitáját ezután, magyar idő szerint pénteken 16.30 óráig elnapolták. Lehetséges, hogy ekkorra már a tanács elé kerül egy most készülő határozati javaslat. A javaslat felszólítaná a Biztonsági Tanácsot: rendelje el kötelező erővel, hogy az ENSZ- tagállamok szakítsák meg kereskedelmi és diplomáciai kapcsolataikat Portugáliával, ítélje el Portugáliát a független afrikai országok — kivált Kongó — ellen kifejtett agresszív tevékenységéért: szólítsa fel a NATO-tagállamo- kat, hogy ne adjanak el fegyvert a gyarmattartó Portugáliának. Részletek a dél-olaszorszá«ji vasúti szerencsétlenségről Csütörtökön Dél-Olaszor- szágban, San Nicola Varconál kettős kisiklás történt. A szerencsétlenséget a viharos időtől megvadult és a legelőről szétfutó bivalycsorda idézte elő. Az állatok eltorlaszolták a vasúti síneket, amelyen hajnali öt óra előtt haladt át a Palermóból Rómába tartó gyors. A mozdonyvezető már nem tudta elhárítani a bajt, a vonat teljes erővel belerohant az állatok közé. A mozdony és vele a szerelvény több kocsija kisiklott és a szomszédos sínpárra borult. Néhány másodperccel később futott át a „Dél nyila”-express. amely Milánót köti össze Palermó- val. A két szerelvény 31 kocsija közül 15-öt rántott magával a két kisikló mozdony. A pánik óriási volt, amelyet csak tetézett a szerenI csétlenség során megsebesült ' állatok bőgése. Eddig tizenhárom holttestet húztak ki a romok alól, a sebesültek száma eléri a hetvenet. Nem egészen két hét alatt ez volt a harmadik vasúti szerencsétlenség Olaszországban. ♦ A FAO Rómában folyó értekezletének csütörtöki ülésén felszólalt dr. Diményj Imre magyar mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki hangsúlyozta, hogy az emberiség számára elegendő élelmet csupán a nemzetek gyümölcsöző együttműködése biztosíthat.
