Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-09 / 265. szám

1967. NOVEMBER 9. napló 5 Baranyaiak a rádióban Jubileumi vetélkedő November 11-én 17 órakor — Kossuth Rádió 139-660 A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom jubileumának tiszteletére már eddig is több ve télkedó zajlott le' a megyé­ben, de azokon mindig szem- tól-szembe mérkőztek a csa­patok. Most azonban, novem­ber 11-én délután 5 órai kez­dettel a Kossuth-adó közre­működésével az éter hullámain érdekes technikai megoldással mérik össze szellemi fegyve­reiket a megye járásai illetve városát A Posta állandó, közvetlen telefonösszeköttetést létesít Budapest és Pécs valamint a járási művelődési házak és a komlói Május 1 Művelődési Ház között, ahol a járásokat, városokat képviselő verseny­zők tartózkodnak. Ök a Kos­suth-adó stúdiójából rádión keresztül, illetve a pécsi TIT klubból a rádió játékmesteré­től telefonon, hangszórón fel­erősítve kapják meg a kérdé­seket, melyeket nyomban mik­rofonba mondhatnak. Ezzel a technikai megoldással egyszer­re hét egymástól távoleső he­lyen folyik a vetélkedés ügy, hogy az abban résztvevők végig hallják, élvezhetik és izgulhatják a két órás műsort. Sőt, a jelen nem lévőknek is kijut az élményből, mert a vetélkedő egyes részleteit 11- én a Kossuth adóban délután 5 és 7 óra között figyelemmel kísérhetik. Ekkor kerül sor ugyanis a Rádió egyik kie­melt, nagy gonddal összeál­lított monstre adására, a „139—660”, avagy A Magyar Rádió automata közönségszol­gálatára. Ez az igen változa­tos non stop műsor 14 órá­tól éjfélig tart s Baranya az idézett vetélkedővel veszi ki belőle a részét. Á Magyar Rádiónak, Postá­nak és a Megyei Tanács vb Művelődésügyi Osztályának nem kis gondot jelentett a rendezés és főként a techni­kai nehézségek áthidalása. Hiszen a megyék között le­zajlott országos szintű vetél­kedők alkalmával is csupán két megyeszékhelyet kellett Budapesttel egyidőben szink­ronba hozni. Most egyszerre és egy időben 7 különböző helyről folyik majd a közve­títés. Azt a bábeli hangzavart! — gondolják a kívülállók. De szó sem lehet hangzavarról, mert a műsor összeállítása, s a két helyszínen lévő játékve­zető irányítása ezt eleve ki­zárja. Maga a műsor — egyelőre ütök! Annyi már biztos, hogy összetételében, színeiben, nem várt fordulataiban túltesz majd a nagy 6ikert aratott Dunán innen, Tiszán túl c. adásokon is. A járások és Komló város igyekszik legjobbjait csatasor­MEG JELENT a Pécsi Műsor novemberi száma. Harminckét oldalon, a színház, a mozik, a művelődési házak műsorá­val, a hónap jelentős kultu­rális eseményeinek ismerteté­sével, sztárfotókkal és szel­lemi totóval megjelent a nép­szerű tájékoztató műsorfüzet legújabb száma. Egy forintért a mozikban és minden újság­árusnál kapható. ba állítani, egyik sem akar szégyenkezni a rádió jóvoltá­ból országos nyilvánosságot kapó versengésben. A megyei művelődésügyi osztály a győz­tes járásnak tv készüléket, a másodiknak magnetofont aján dékoz, a legjobban széreplő 2 művelődési ház igazgatóját pénzjutalomban részesíti. Izgalomban, szórakozásban tehát nem lesz hiányuk azok­nak, akik szombaton délután 5 órától rádiójuk mellett, vagy a járási művelődési há­zakban és Komlón figyelik a két riporter Szepesi György és Fikár László kérdéseit és segítenek vagy szurkolnak kedvenc városuknak vagy községüknek. L. I. Almavásár Daniczon Almavásár van Daniczon. Frissen, hamvas pirosán kí­nálja magát feltomyozott lá­dákban a „kapós” Jonathán, érett sárgán az illatos Golden, az almák királya, mellyel a pécsiek most ismerkednek. Eddig exportra ment mind egy szálig, az idén azonban akkora termést adott, hogy bőven jut belőle exportra is, belföldre is. Az export minő­ségű Jonathánt ötért, a Gol- dent — bár ez a jobb alma — négy forintért adják. A három mérleg nyelve ál­landóan boszorkánytáncot jár. A tömött buszok ontják az embereket, ilyenkor du. meg a maszek autósok és motorosok rohamát is állni kell. Egy he­te tart aa vásár, s ez idő alatt 8 vagon azaz 80 ezer kiló al­mát vittek haza a pécsiek, Pécs környékiek. Mert bár a MÉK-boltok is tömve vannak almával de a Pécsi Állami Gazdaság almája termelői al­ma, exportképes alma, s e szavaknak érthetően különös vonzásuk van. Koltai Dezső bácsi, a HUN- GAROFRUCT Külkereskedel­mi Vállalat exportőre ugyan­arra vár benn az irodán, ami­re a bódékat ostromló pécsiek odakünn — almára. Csakhogy ő nagyban vesz, nem háti­zsákszám, hanem vagonszám. A szüret kezdete óta hetven vagonnal szállított el innen. Ennyire szól a szerződés, de az alma olyan szép, hogy most újabb 25 vagonos meg­rendelést adott le a gazda­ságnál. Dezső bácsi szeme csalhatatlan, hisz évek óta mást sem tesz, mint nagyban veszi és adja a gyümölcsöt. Nálánál illetékesebbhez aligha fordulhatnánk a kérdéssel: mitől olyan kelendő itthon is, külföldön is a pécsi gazda­ság almája? — Egyszerű dolog kérem. A dunántúli alma zamato­sabb, szilárdabb szövetű, tehát tovább tárolható. Márpedig téli almánál ez döntő. Bár Krizantémbemutató Pécsett A PANNÓNIA SZÁLLÓ NAGYTERMÉBEN november 11 és 12-én 10-től 19 óráig VIRÁGÁRUSÍTÁS NAGY VÁLASZTÉKBAN A HELYSZÍNEN! PÉCSI KERTÉSZETI ÉS PARKÉPÍTŐ VÁLLALAT í A (S§a)€RnyŐ €LÖTT Az újmecsekaljai Koma­rov Gimnázium vezetői az­zal a kéréssel fordultak á Városi Tanácshoz, hogy he­lyezzék át a 40-es autóbusz jelenlegi, a hétemeletes épü­leteknél lévő megállóját. A Városi Tanács, a Ba­ranya megyei Rendőrfőkapi­tányság, a 12-es AKÖV, a kerületi tanács közlekedési szakemberei megállapítot­ták, hogy a gimnázium ké­rése indokolt. A 40-es autó­busz Tüzér utcai, illetve hétemeletes épületeknél lé­vő megállóját ugyanis 900 méter választja el egymás­tól, mindkét megálló meg­lehetősen messze van az is­kolától. Több száz diák jár a Ko­marov Gimnáziumba, s ugyancsak a gimnázium kö­zelében épül fel az újme­csekaljai Rendelőintézet is. Ezt az intézményt is több száz beteg fogja naponta j látogatni. Amikór a 40-es autóbusz megállóját a hétemeletes épületeknél jelölték ki, csak néhány panelház állt még a hétemeletesektől keletre, a Tüzér utca irányában. Mint ismert, azóta egy sereg új lakóházat építettek ezen a részen, tehát a Komarov Gimnázium környékén is. A diákok, a betegek, a környékbeliek érdekeit mér­legelve a bizottság úgy dön­tött, hogy a felépítendő új­mecsekaljai Rendelőintézet elé helyezi át a 40-es autó­busz jelenlegi, a hétemele­tes épületeknél lévő meg­állóját. Az új megálló a Tüzér utcától 700, az Olim­pia Étteremtől pedig 520 méterre van. Az új megállóhoz ún. le­álló öblöket építenek ki. Ha az időjárás kedvez, még eb­ben az évben elvégzik ezt a munkát, következéskéop át­helyezik a megállót is. Szabolcsban a homok kisugár­zása miatt általában pirosabb színű a Jonathán, de az idén még ez a különbség sincs meg. Az országos aszályt a pécsi alma alig sínylette meg, szebb, darabosabb, mint a szabolcsi. Egyszóval eladha- tóbb. A nagykereskedő tehát elé­gedett, nem kevésbé Timon Béla, a gazdaság gyümölcs- termelő szakmérnöke. Rekord termést szüreteltek az idén, a Golden Deliciosusból 160—180 mázsát, a Jonathánból 100 mázsát holdanként. Az egy kiló alma önköltsége 50 fil­lérrel alacsonyabb, mint ta­valy volt, átlag két forint, ami már kitűnő eredmény. Ezért kapják most olcsóbban a pécsiek az almát, mint tavaly. Az alma minősége is jobb, okulva a korábbi évek tapasz­talatán, ezúttal mellőzték a réztartalmú permetezőszere­ket, a gyümölcs így perzselés- mentes, tehát nem párás és ez növeli eltarthatóságát. — Bő a termés, de nincs értékesítési gondunk — mond ja Timon Béla — sőt kész­leteink olyan rohamosan fogy­nak, hogy erősen gondolkod­tunk az egy hétre hirdetett almavásár meghosszabbításán Végül is a nagy érdeklődésre való tekintettel úgy döntöt­tünk, hogy egy héttel prolon­gáljuk, de tovább egy napot sem. Tárolóinkat nem volna Célszerű megbontani, hiszen télen külföldön jobb árat ad­nak az almáért, mint most. Ezzel az érvvel nem lehet vitába szállni, a termelőnek jógában áll akkor és annyit értékesíteni, amikor és ameny nyit célszerűnek lát. Ma 10 vagon a tároló kapacitásuk, jövőre József-majorban fel­építenek egy újabb 25 vago­nos tárolót. — Ez azt jelenti, hogy a mostani almavásár egyszer s mindenkor elmarad? — Szó sincs róla. Pécsi ve­vőinket sem szeretnénk elve­szíteni. Éppen ezért 1968-ban gyümölcsboltokat szándéko zunk nyitni a város több pont ján — mindenekelőtt Mesze­sen és Uránvárosban —, me­lyekben a meggytől a francia- barackon át a téli almáig mindenfajta gyümölcsöket árusítunk majd. Igaz, hogy zömmel exportra termelünk, de évi termésünk kb. 30 szá­zalékát idehaza, elsősorban Pécsett kívánjuk értékesíteni. Azért Daniczon sem szün­tetik meg a gyümölcsvásáro­kat. Mert milyen a vevő? Ha egy kicsit utazni is kell érte, jobb szeretjük a fa alatt meg­venni a gyümölcsöt. Mégis csak az az igazi. — Rné — SZÁZADUNK A gazdag dokumentum­anyagával méltán népszerű sorozat Földindulás címmel két részben mutatta be az októberi forradalom előzmé­nyeit, s magát a forradalom kezdetét jelentő történelmi mozzanatokat. A két rész nagyjából két esztendő tör­ténelmi sodrású eseményeit foglalta össze. A cári Orosz­ország hátterének homályá­ból felvillantva Rasputin és a dinasztia jövőjéért gör­csösen rendezkedő cárnő alakját, s folytatva a moszk­vai, New York-i, londoni berlini archívumok filmjei­nek segítségével a korabeli Oroszország bemutatását. A ritka érdekességű felvétele­ken láthattuk a ravaszul taktikázó Kerenszkijt, a puccsista Kornyilov tábor­nokot, és Paléologue petrog- rádi francia nagykövet nap­lója alapján rekontsruált jelenetekben megelevene­dett a hatalma után kétség- beesetten kapkodó orosz burzsoázia. Majd feledhetet­len képsorok követték egy­mást, Lenin hazatérése áp­rilisban, a bolsevikok mind inkább világosan látják a forradalmi lépés szükségét, s a dokumentumfilm a Téli Palota világtörténelmi jelen­tőségű diadalmas ostromá­val zárult. A Századunk tel­jességre törekvő sorozatának két olyan jelentős részét láthattuk a képernyőn, mely nem csupán a történelmi aktualitással, de több ol­dalról, a történész, a min­denre figyelő krónikás, a politikus szemszögéből kö­zelítette meg az eseménye­ket, és minden eddigit fe­lülmúló gazdag dokumen­tumanyaggal, képi tárgyila­gossággal ábrázolta a for­radalmat megelőző idősza­kot. EGY NAP A PARADICSOMBAN Érdekes szerkesztésű, len­dületes tv-játékban mutatta be Dobozy Imre egy mai vállalat gúnyrajzát. A Par- ptirlé —, mely az igazi vál­lalatok keresztmetszetéhez hasonlóan a gazdasági té­nyezők mellett nem utolsó sorban szubjektív kapcsola­tokra épült — tanulságos, szórakoztató karikatúrát tárt a néző elé. Ismerős isme­retlenek voltak Dobozy hő­sei, hiszen elég gyakran ta­lálkozunk velük a szomszéd vállalatnál, a szomszéd hi­vatal irodáiban. Keresztmet­szet volt a vígjáték hagyo­! mányainak megfelelő nagyf- 1 tásban — és Dobozy Imre jellegzetesen nyílt és fanyar humorú előadásában — ta­lálkozhattunk a régi kapcso­latai csúszdáján lefelé hala­dó Liptóival. Döbrec kar­társsal, a vállalat szakmai pillérével, az egyetlen józan ésszel, a szerelemből szere­lembe tangózó vénlány Jo­lánnal, a különösebb gya­korlati jelentőségű ötletei­nek élő (jelen esetben a HF 3 és a HF-4) fantaszta , feltaláló Gyömreivel és má­sokkal. az ismerősökkel. A vígjáték alaphelvzete. hogy j a Parpürlénél mindenki a másikkal van elfoglalva j (mennyire igaz!) és ebből ] az életrevaló gondolatból ! tárt elénk a szerző egy ki- ; tűnő hangulatú keresztmet­szetet. Az egyetlen kifogás talán, hogy e hangulatnak megfelelő, éles csattanó hiányzott a végéről. , A NAGY KOMBINÁTOR Abból a szerteágazó és gazdag anyagból, ami az át­író (Kaposy Miklós) rendel­kezésére állt — az egysé­ges egész illúzióját idéző ki­vonatot zsugorítani — nem csupán szerkesztői bravúrt. kíván, de egy kicsit fölme­rül már az újraalkotás igé­nye is bizonyos mértékig. Ilf és Petrov műveinek részletei a legendás szélhá­mos, Osztap Bender és a balkezesen bámész, a „szak­mában" Bender nélkül csak­nem nulla Sura Balaganov alakjában nem csak életre- keltek, de többé-kevésbé ki állták a drámai egység pró­báját is. A dramaturgiai ta­nács vitája s a népszerű szerzőpár ötletes bemutatá­sa jó expozíciónak bizo­nyult. Osztap Bender és Ba­laganov pedig —, akik a képernyőn, mint Schmidt hadnagy fiai találnak szö­vetségre — legmulatságo­sabb szélhámosságaikkal mutatkoztak be a nézőnek. Bender, a pénz szinte köl­tőien ravasz szerelmese, az érzékeny szimatú róka, a hiszékenység vizein oly biz­tosan evező, hol mint a Kard és Sas Szövetség titkos kül­dötte, hol mint sakkmester, hol mint amerikai rokon, s hol költőként bukkan fel, s szédíti ki az emberek zse­béből a pénzt. A nagy kedvvel játszó Márkus László játéka szinte magá­val lendítette az egész elő­adást, talán a befejezést le­hetett volna kissé jobban felfűszerezni. (T) Budán, este tíz óra után...“ 95 Néhány hónapja csak, hogy elfoglalták helyüket a mecse­ki Dömörkapu vendéglő kö­zönségszórakoztató dobogó­ján, de hírnevük azóta már jónéhány megyébe eljutott a városunkat látogató turisták jóvoltából. Pedig mindössze egy szál hegedűsből, egy har- monikásból és egy dobosból áll a zenekaruk, mégis, közel 400 magyarnóta és majd ugyanannyi régi táncdal sze­repel a repertoárjukban. A közönség kívánságára ezekből állítanak össze eny-egy színes csokrot, s ettől kapnak sajá­tosan családias hangulatot a dömörkapui délutánok, esték. Kicsit szabadjára engedett, s mégis disztingváltan szolid hangulatot, amelyben a ven­dég, de még az asztalok kö­zött cirkáló pincér is együtt dúdolja a dalt a trió tagjai­val: „Mondják meg a legkiseb­bik Horváth lánynak ...” Még a dalcsokrokat követő szünetek is arra valók itt, hogy egy-egy vendég átüljön a zenészek asztalához, — s csodálkozzanak el — köztük nem egy fiatal korosztálybeli is. hogy a dalfüzetből átmá­solja magának a legtetszető­sebb számokat, mert ez a pendégjog is benne van a „ze­nés felárban?. S csak amikor magam is bemutatkoztam Nikolausz Im­rének, Ulrich Antalnak, Bi- schof Jánosnak, a három nép­szerű zenésznek, akkor derült ki, hogy mi is a titka a fen­tebb említett rendkívül dús nóta- és táncdal-gyűjtemé- ny üknek. — Nemcsak adunk, hanem kapunk is, — mondotta Ni­kolausz Imre, a zenekar prí­mása. — Különösen az idő­sebb korosztály kedveskedik eredeti magyarnótákkal vagy régi táncdalszövegekkel. Mi pedig megígérjük, hogy a legközelebbi látogatásakor már azt is belefoglaljuk a műso­runkba. Példákat is mondott sze­gedi, borsodi, zalai turisták­ról, akik számontartják ezt az ígéretet és sok-sok kilométer árán újra és újra ellátogatnak a dömörkapui vendéglőbe, hogy „ellenőrzésképpen” vi­szonthallják kedvenc nótáju­kat. Ez rendben is volna, de ho­gyan sikerült magukhoz édes­getni a fiatalokat, akikről már-már általános a véle­mény, hogy Csak a „szuper- modern" számokat szeretik. Bischof Jánosnak más volt a véleménye erről. — Előttünk modern zenekar játszott a Dömörben, akiket a korosabb vendégek „fáj-fáj" gyerekeknek tituláltak, s még­sem csábítottak több fiatalt ide, mint mi. Véleményem szerint semmi titka nincs en­nek, ha csak az nem. hogy a jó muzsikus egyik szemé­nek állandóan fürkésznie kell, hogy fiatalok vagy idősebb vendégek vannak-e többség­ben. s aszerint kell igazítani a műsort. Szóval kinek-kinek kora, kedve szerint. Na, de figyelje csak? És amikor a zenekar rá­zendített a „Budán, este tíz óra után ..című cseppet sem .,szuper-modern” táncdal­ra, lássanak csodát: szinte egyszerre emelkedett fel asz­tala mellől mind a két kor­osztály, és ha volt is vala­micske felfogásbeli, stílusbeli különbség tánc és tánc kö­zött, az szemmel láthatólag egyáltalán nem zavarta a pá­rokat. És lám, mi kellett hoz­zá csupán? Egy kis figyel­messég, ami feloldotta a kor­osztálybeli ízlés-külö-ősege­ket. Bár minden zenés szórako­zóhelyen követnék a példáju­kat. »• <n Áíhelyezlk a 40-es egyik megállóját

Next

/
Oldalképek
Tartalom