Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-07 / 263. szám
Könyvkiadás a Szovjetunióban A Szovjetunióban körülbelül 8000 lap, s több mint 4000 folyóirat jelenik meg. Évente több mint 1 és 1/4 milliárd példány könyvet adnak ki. A szovjet hatalom éveiben kiadott könyvek együttes példányszáma meghaladja a 31 milliárdot. Az országban 140 nyelven jelentek meg könyvek (89 belföldi és 51 külföldi nyelven). Marx és Engels műveit 1917—1966 között 83,8 millió példányban adták ki. Az ebben az időszakban kiadott Lenin-művek együttes példányszáma 330,7 millió volt. Az országban 1967 elején 124 000 népkönyvtár működött, kilencszer több, mint 1914-ben. E könyvtárak könyvállománya 117-szeresre nőtt. Jelenleg 100 főre 471 könyv és folyóirat jut, az 1914. évi hattal szemben. ♦ V. A szovjet- tudósok új városa Moszkvától délre, az Oka folyó partján, Puscsinóban kiépült a szovjet tudósok új városa. Az itt elhelyezett tudományos intézmények igazgatói tanácsának élén Gleb Frank akadémikus áll. A fehérjeintézet például a merőben tudományos problémákon kívül fehérjeanyagok kiválasztásával, valamint fehérjeszintézissel is foglalkozni fog. A mikroorganizmusok biokémiájával és fiziológiájával foglalkozó intézet egyik feladata lesz, hogy olcsó nyersanyagból olyan szerves anyagokat állítson elő, amelyekben nagy hiány mutatkozik. A biofizikai intézet az élő szervezet fizikai és fizikai-kémiai sajátosságait fogja tanulmányozni. Igen érdekes problémák állnak a fotoszintézis intézete és az agyintézet előtt. Puscsino, amelynek kiépítését alig egy évvel ezelőtt kezdték el, gyorsan fejlődik. Teljes gőzzel folyik a lakóházak, a társadalmi intézmények, a tudományos laboratóriumok építése. Szovjetunióban évente több mint tízmillió gyermek üdül az ország legszebb részein létesített nyaralókban. Közlekedés Ezeket az állami jelvényeket vitte magával a Venus 4 űrállomás, amely október 18-án szállt le a távoli bolygó felszínén. számokban A Moszkvában kiadott közlekedési statisztikai évkönyv szerint a szovjet közlekedési hálózat idei szállítási teljesítménye 3065 milliárd tonna- kilométer lesz. Ez a teljesítmény 24-szerese az 1943. évinek. Az összes közlekedési útvonalak hossza az 1919. évi 175 000 km-ről a múlt év elejéig 1 116 000 km-re, vagyis 6,4-szeresére nőtt. A vasútvonalak hossza megkétszereződött, a vízi útvonalak hosz- sza 2,2-szeresre, a szilárd burkolatú közutak hossza pedig tízszeresére nőtt. A légi járatok hossza a múlt év elején elérte a 475 000 km-t. Ezek évi utasforgalma meghaladja az 50 millió főt. Ez 30-szoro- sa az 1950. évinek. A Szovjetunió 30 000 kilométernyi ásványolaj-vezetékkel és több mint 47 000 kilométer hosszú gázvezetékkel rendelkezik. A szovjethatalom első dekrétumai: a Béke-dekrétum és a Föld-dekrétum. (A. Kitajev festménye). A Szovjetunióban a nagysz: és 1966 közöt A z Októberi Forradalom volt az első olyan történelmi jelentőségű társadalmi átalakulás, amelynél a néptömegek cselekvésének eredménye és a cselekvés célja megfelelt egymásnak. A társadalmi fejlődésnek ez az új vonása jellemzi a szocialista gazdaság megteremtését, fejlődését a Szov j etunióban. A szovjet gazdaság ötven éves fejlődésének helyes megítélése lehetetlen annak megértése nélkül, hogy e fejlődés jellegének, ütemének, arányainak meghatározásánál nemcsak a szocialista gazdaság belső természetéből következő igényeket kellett figyelembe venni, hanem a szocialista rendszer létezésének, fennmaradásának a követelményeit is, amelyek különösen azért jelentettek roppant terhet a fiatal szovjet államnak, mert a szocializmus építésére elsőnek egy gazdaságilag és kulturálisan elmaradott, ellenséges környezetben élő országban került sor. Sőt hosz- szú ideig szükségképpen ezeknek az utóbbi követelmények nek jutott a meghatározó szerep. A szocialista építőmunka objektív körülményei a Szovjetunióban erőltetett ütemet írtak elő mind a termelési viszonyok átalakításában, mind a termelő erők fejlesztésében, tekintet nélkül azokra az áldozatokra, amelyek az ilyen rendkívül feszített átalakulással szükségképpen együttjárnak. Ez a feszített ütem néhány aránytalanság tudatos vállalását is megkövetelte a gazdaság fejlesztésében. Ezek a tudatosan vállalt aránytalanságok mindenekelőtt a következőkben mutatA SZOVJET koztak meg: a nemzeti jövedelem elosztásában előnyben kellett részesíteni a felhalmozás arányának növelését a fogyasztáséval szemben; a felhalmozáson belül döntő túlsúlyt kellett biztosítani a nehézipar fejlesztésének a köny- nyűipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások fejlesztésének rovására; a rendelkezésre álló anyagi és szellemi kapacitások legjavát az ország védelmi képességének erősítésére kellett fordítani. Az adott történelmi helyzetből fakadó ellentmondást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gazdasági elmaradottság következményeit a Szovjetuniónak elsősorban a hadiiparban kellett felszámolnia, tehát egy olyan gazdasági ágban, melynek puszta létezése is ellentétes a szocializmus belső természetével. Ezeknek az áldozatoknak a történelmi szükségessége és jogosultsága teljesen beigazolódott a második világháborúban, amely a szocialista társadalmi rendszer legsúlyosabb próbatétele volt. A szocialista társadalmi rendszer ezt a próbatételt azért állhatta ki oly fényesen, mert annak anyagi bázisát a szocialista gazdaság erőltetett ütemű fejlesztésével megteremtette. És ha ma a szocialista építőmunka egy sor országban sokkal kedvezőbb körülmények között folyik, s lehetőség nyílik az országok egész sora számára, hogy az imperializmussal szembeni politikai-gazdasági függőséget felszámolva az önálló fejlődés útjára lépjenek, és ha a fejlett kapitalista országok dolgozói a korábbinál sokkal előnyösebb helyzetben harcolhatnak életviszonyaik megjavításáért, akkor a történelmi igazság követeli meg, hogy elismerjük: mindez elválaszthatatlan azoktól a rendkívüli erőfeszítésektől, amelyeket a szovjet nép vállalt magára. Torzító képet kapnánk azonban még a szocialista építőmunka első szakaszáról is, ha csupán a vele járó hatalmas erőfeszítéseket és áldozatokat említenénk. Már ebben az időszakban gyökeresen megjavultak a dolgozók életkö- 1 rülményei, a létbizonytalanságot és munkanélküliséget a szociális biztonság váltotta fel és addig sehol nem látott lendülettel bontakozott ki a kulturális forradalom. A szocialista építés ötven évének eredményeként a Szovjetunió gazdaságilag igen elmaradott országból erősen fej- j lett ipari országgá változott. 1966-ban a Szovjetunió nemzeti jövedelme 34-szeresen, ipari teljes termelése 66-szo- rosan, a mezőgazdasági teljes termelése pedig 2,7-szeresen múlta felül a cári Oroszország 1913-ban elért színvonalát. A fejlődésnek ez az üteme sokkal gyorsabb volt, mint amilyet a tőkés országok ugyanebben az időben elértek. Ennek eredményeként
