Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-07 / 263. szám

- 1967. NOVEMBER 6. 4 napló Minden tsz megkötötte az új vagyonbiztosítást Kisebb a kockázat — A tsz és népgazdasági érdek további összehangolása Mint ismert, az Állami Biz­tosító új biztosítási rendszert dolgozott ki a termelőszövet­kezetek számára. Az új tsz- vagyonbiztosítás nagy vissz­hangot váltott ki a termelő- szövetkezetek körében. Az új tsz-biztosításról nyilatkozott munkatársunknak Szániel Im­re, a Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője. Átfogóbb és jobb a réginél Szániel Imre elmondotta, hogy négy tsz-ben kért véle­ményt az új biztosításról. Mind a négy tsz-ben így vá­laszoltak: az új biztosítási rendszer drágább, mint a ré­gebbi volt. Ennek ellenére, mégis jobb, mert a térítések köre is bővült, s kevesebb lesz a kockázat, mint koráb­ban. Igen jelentős például, hogy a biztosító a jövőben megtéríti a szántóföldi növé­nyek téli fagy-, víz- és egyéb kárait, hiszen Baranya megye sok olaszbúzát termel, ennél pedig mindig fennáll a kifa­gyás veszélye. Az Állami Biztosító a jö­vőben megtéríti a szántóföldi növények viharkárait, a le­aratott pillangósok magter­mésének jégkárait, s a kerté­szetekben a fólia alatti zöld­ségtermesztés — kultúrnövé­nyeket érő — jégkárait. Ezek is új térítések, s tekintve, hogy megyénk — kedvező ter­mészeti adottságainál fogva — nagy területeken folytat fólia alatti zöldségtermesztést — igen jelentősek. Hasonló a helyzet a lucernamagtérmész- téssel is. Ami pedig a vihar­károkat illeti, ismert, hogy évről évre visszatérnek, külö­nösen a szigetvári járás terü­letén. Idő jár ás jelen tés Várható IdSJáráa hétfa estig: felhős, párás idő, az ország terü­letének nagy részén esőkkel, egy­két helyen esetleg zivatarral. Élénk, átmenetileg erős, helyen­ként viharos déli, délnyugati, majd nyugatira. északnyugatira forduló szél. Enyhe éjszaka, a nappali felmelegedés lényegesen nem változik. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet 5—10, legmagasabb nappali hőmérséklet 10—15 fok között. Régebben a tsz-eknek nem volt lehetőségük arra. hogy biztosítsák magukat a hul­lámtereken fellépő árvízká­rok, illetve a megye más te­rületein is előforduló vízká­rok ellen. Az új vagyonbiz­tosítás erre is lehetőséget ad, s tekintve, hogy megyénk leg­nagyobb kertészetei hullám­tereken — a Dráva, illetve a Duda mentén — terülnek el, nem szükséges részletezni, mi­lyen fontos ez. A termelőszövetkezeti va­gyonbiztosítás egyik leglénye­gesebb része az állatbiztosí­tás. Ez is új vonásokat tar­talmaz. Eddig a biztosító azo­nos térítést nyújtott a kény­szervágott vagy elhullott ál­latok után. a jövőben viszont megkülönböztetett elbírálás alá esik a kényszervágás. Az a tsz, amely megelőzi az ál­latelhullást. s kényszervágás útján tudja hasznosítani a sertést, vagy szarvasmarhát — anyagilag jobban jár. Kevesebb lesz a vita Ez csak egy kiragadott pél­da volt, ti. az egész új állat- biztosítás arra ösztönöz, hogy minél kevesebb legyen az ál­latelhullás. Ezt a célt szol­gálja a progresszivitás is. A biztosítási díjak összege, ará­nya aszerint változik, hogy mekkora volt az elhullás. Nem mindenki fogadta örömmel ezt az új vonást, kü­lönösen azok a tsz-ek nem, ahol eddig aránylag sok volt az elhullás. De még ők sem tudják kétségbe vonni, hogy igazságosabb így. S célsze­rűbb is, hiszen nem mindegy, hogy miért betegszik meg az állat. Ha csak azért, mert el­törött a lába, vagy pedig fel­fújódott, akkor a húsa még jó, hasznosítható. Az egész népgazdaságot kár érné, ha az ilyen állat elpusztulna, ha húsa elveszne a fogyasztás számára. Korábban sok vita szárma­zott abból, hogy a biztosító korcsoportonként bírálta el a kényszervágott vagy elhullott állatokat. A korcsoport ugyan is meglehetősen tág fogalom. A jövőben viszont az élősúly alapján fizetik ki a kártérí­tést, így minden korábbi vi­tát elkerülhetnek. A biztosító eddig a meg­betegedett állatok kórházi és szállítási költségének csak a felét térítette meg: a jövőben teljes összeget fizet. Az új biztosítási rendszer érdekeltté teszi a tsz-eket abban is, hogy kiselejtezzék a tovább- tenyésztésre, illetve tartásra alkalmatlan állatokat. Ez me­gint egy előnyös vonás. Egy hónap alatt Szániel Imre elmondotta, hogy azért van egy gyenge pontja is az új biztosítási rendszernek, mégpedig a rost­növények. Abban az esetben ugyanis, ha 30 százalékos jég­kár éri a kendert vagy a lent, a biztosító 30 százalékos kárt fizet. Felvetődik a kérdés: va­jon elég-e ez? Az ilyen fokig károsodott kendert vagy lent ugyanis a gyár már nem ve­szi át, mert nem tudja hasz­nosítani. Következésképp a tsz nyakán marad az egés2 termés. Mit csináljon vele a termelőszövetkezet? Térjen vissza a régi szokásra, tehát házilag áztassa, tilolja a ken­dert? Valószínűtlen, hogy visszatér ez a régi szokás. Reméljük, hogy az Állami Biztosító korrigálni fogja ezt a hibát, illetve megszünteti az új biztosítási rendszer — valóban egyetlen — negatív vonását. Egyébként — ezt is­mét hangsúlyoznunk kell — a tsz-ek kedvezően fogadták az új biztosítást. A pécsi tsz-eket is beleértve összesen 116 termelőszövetkezet van Baranyában, s e 116 tsz-ből egy hónap leforgása alatt 110 kötött új biztosítást. E szá­mok jól tükrözik a tsz-ek állásfoglalását. Az Állami Biztosító Bara­nya megyei Igazgatósága kö­zölte, hogy időközben továb­bi 6 tsz kötött vagyonbiztosí­tást, tehát minden baranyai, illetve pécsi termelőszövetke­zet csatlakozott az új bizto­sítási rendszerhez. Karikás Frigyes nevét vette fel az újmecsekaljai Karikás Frigyes utcai Általános Iskola úttörőcsa­pata. A tegnap délután megtar­tott ünnepségen Ormai Ferenc iskolaigazgató megnyitó szavai után Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója mon­dott ünnepi beszédet és átadta a színház dolgozói által ajándéko­zott csapatzászlót. A Patyolat Vál­lalat dolgozói nevében Persenczki Éva, KISZ-titkár a kisdobosokat ajándékozta meg szép csapat- zászlóval, majd Kárpáti Arpádné úttörő csapatvezető jutalmakat osztott ki. Az ünnepélyes csapat­gyűlés keretében színvonalas kultúrműsorral emlékeztek meg az Októberi Forradalom 50. éves jubileumáról. Iskolaátadás és névadó ünnepség Komarov nevét vette fel az újmecsekaljai gimnázium Az újmecsekaljai gimnázi-1 umban szombaton hármas ün­nepségre került sor. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának meg­ünneplésével egyidejűleg az iskolát hivatalosan is átadták, és megtartották a névadó ün­nepséget, amelynek keretében az újmecsekaljai gimnázium Komarov Gimnázium lett. Horváth Lajos, a Városi Tanács VB-elnöke mondott ünnepi beszédet, majd át­nyújtotta a működési okiratot és a névhasználati engedélyt Szentirányi Józsefnénak. az iskola igazgatójának. Ezután a gimnázium tanulói — az irodalmi színpad *és / az ének­kar — adott ünnepi műsort, amely bemutatta az 50 év fej­lődésének kimagasló eredmé­nyeit. valamint képet adott Komarov ezredesnek, az 1967. márciusában hősi halált halt űrhajósnak életéről, munká­járól. A Pécs színeit jelző, kék-sárga iskolazászlót a Szi­getvári Konzervgyár képvise­lői nyújtották át, a gyár és a gimnázium között szocialis­ta szerződés jött létre. A zászlóra szalagot kötöttek az iskola tantestületén, pártszer­vezetén kívül a konzervgyá­riak. a Mecseki Ércbányásza­ti Vállalat és a Bánki Danát úti általános iskola képvise­lői. Az ünnepség ezután KISZ-fogadalomtétellel foly­tatódott. a legjobb munkát végző elsősök közül tizenhat fiatalt vettek fel ünnepélye­sen a KISZ tagjai sorába. A megyei és városi párt-, taná­csi és KISZ-szervek képvise­lőinek. a Művelődésügyi Mi­nisztérium szakoktatási főosz­tálya munkatársainak és a többi vendégnek ezek után megmutatták a már teljesen berendezkedett, szép új isko­lát, majd fogadást adtak szá­mukra a gimnázium KISZ- klubjában. A gimnázium tegnap ünne­pi taggyűlésekkel, az Auróra cirkáló című film közös r. 30- tekintésével, este pedig avató­bállal zárta a november 7-i ünnepségsorozatát. Megemlékezések a bányaüzemekben A mecseki szénbányászok okóber 31. és november 7. között jubileumi hetet tar­tottak, melynek keretében ünnepi termelési tanácsko­zásokra, pártnapokra, film­vetítésekre és élménybeszá­molókra került sor. Több ezren kaptak ebben az idő­szakban emléklapot. A hiva­talos ünnepségek szombaton kezdődtek. A vállalati KISZ- bizottság reggel 9-kor fogad­ta a legjobban dolgozó KISZ- tagokat és ifjúsági vezetőket, délután az üzemi pártmun­kások gyűltek össze a párt- bizottságon. Vasárnap reg­gel a függetlenített párt-s szakszervezeti és KlSZ-mun- kások fogadására és megju- talmazására került sor. Az üzemekben leszállás előtt röpgyúléseket tartottak, s szinte valamennyi üzemben újabb felajánlások is elnang- zottak. Zsuzsanna, mindössze hét esztendős, itt Ujmecsekalján, az Építők útja egyik bérházá­nak negyedik emeletén lakik. Becsönget, ledobja táskáját, iskolaköpenyét, odaáll a ma­ma elé, igazítsa meg hajában a szalagot és a zöld gyermek­mintás pulóvert. Zsuzsanna. Ha nevét ket­téválasztom, már a jelentése: Zsu-zsanna. Zsanna — ez már a mama keresztneve, teljes^ gégében pedig így: Zsanna Alekszandrova Szamarecz. Vagy Bogár Istvánná. Az uránmémök Bogár Ist­ván grúz konyakot és poha­rakat tesz a dohányzóasztal­ra, bekapcsolja a két hang­szórós, tiszta hangú magne­tofont,. közben megérkezik a tíz esztendős Pityu is, a dél­utáni iskolából. így aztán tel­jes a család. — Teljes? — csapja össze a kezét a bájos orosz asszony­ka. — Mi otthon a nagyma­mánál tizenötnél kevesebbed sohasem ültünk asztalhoz! Fényképekkel borítja be az asztalt és a képek elevenítik a népes Szamarecz-családot. A nagyapa — Szamarecz Szemjon — lakatos Dnyepro- petrovszkban. A nagymama: Tatjana. Aztán jönnek a gye­rekek, Zsanna nagynénjei, nagybácsijai: Poljana — főor- vosnő, Marija gyermekorvos, Mihail — orr-fül-gégész (a II. világháború alatt német fog­ságból télen mezítláb szökött meg), Nyina — háztartásbeli, Zina — Szevasztopolban él, férje is. fia is orvosok a ten­gerészeinél, Natalia — háborús özvegy (egyedül, illetve a ro­konsága támogatásával nevel­te fel két gyermekét, lánya vegyész, fia építészmérnök) és Alex — nyugdíjas száza­dos, Zsanna, Bogár Istvánná apja 900 napon át harcolt Le- ningrád védői között, derékig, nyakig állt alakulatával a La- doga tó jeges vizében, hogy biztosítsák az utánpótlást. Hogy élve maradt — csoda. Zsanna 1957-ben távoli útra indult Dnyepropetrovszkból Magyarországra, Pécsre, Uj- mecsekaljára. — A Szovjetunióban végez­tem a műegyetemet —, mond­ja Bogár István. — Egy al­kalommal éppen román diák­társaim rendeztek táncestélyt. Meghívták a leánygimnázium hallgatóit is. Ott ismerkedtem meg Zsuzsival, Zsannával. Tíz esztendő Magyarországon Később mi. magyar diákok is rendeztünk összejövetelt, meg ígértem Zsaruiénak, hogy egy belépőt feltétlenül szerzek neki. — így kezdődött. 1 Nem egy belépővel persze. Mert Zsanna mindjárt kért vagy ötöt, barátnői számára is. \ Bogár Istvánt igazán szíve­sen fogadta a család. Bár a Szamareczekkel való ismerke­dés hosszú időt vett igénybe, hiszen egyik Moszkvában, a másik Leningrádban él, a har madik, történetesen Poljana, pedig lent délen, Feodoszija városkában. — Érdekes, felejthetetlen út volt, amikor motorkerék­párral, Zsanna fivérének, Szá­sának társaságában elindul­tunk Feodoszijába látogatóba — meséli Zsanna férje. Körülbelül ezer kilométer Oda-vissza. .. Talán az út kétharmadán. Szívás faluban, öreg parasztembertől kérnek szállást. Az öregnek feltűnik, hogy Bogár idegen kiejtéssel beszél. — Milyen nemzetiségű? — Magyar. Már ülnek a terített asztal­nál és a házigazda meséli: — A forradalom után Krim félszigetet még a fehérek tar­tották. Csak egy keskeny föld részen át vezetett az út, de erős volt az őrség. Voltak itt magyarok, néhány zászlóaljra való. Rámentek az ingová­nyos, vizes terepre egy éjjel. Másfél kilométer hosszú em­berláncot alkottak. Vállukon pallók lefektetve. Élő híd volt. amelyen a gyalogság az­után átkelt és a fehérek há­tába kerülve megnyitották az utat a Krim-félszigét felé... Szepek a régi emlékek, de kedvesek a közelmúlt emlé­kei is. — Mi volt nehéz? — A nyelv. Nagyon nehéz volt, most is nehéz. — Megy bevásárolni, a hús­boltban magyarázza: — Marhagyerekhús kell.. egy kiló. Tűnődnek a hentesek, aztán felnevetnek. Zsanna borjúhús­ra gondol, no persze... De nemcsak bájosan téves kiej­tésén nevetnek, hanem azon is, hogy borjúhúst kér. Egy kilót... De ajánlják neki a baromfihúst. Sírva fakad: — Az nem kell, inkább csirke kell, de baromfi nem... Később aztán ötletesebb módszert alkalmazott: a be­vásárló kosárban mindig vit­te magával a szótárt. — De most már kitűnően beszél. — Oh igjfen! De nehéz most is. Magyar regényeket olva­sok, abból jól lehet tanulni a nyelvet. A férje viszont orosz nyel­vű regényeket olvas, hogy ne felejtse el az orosz nyelvet. — És a gyerekek? — Mindegyik szépen beszél oroszul is, főleg a Pityu. Bogárék korábbi lakásuk­ból újba költöztek, de ugyan­csak itt kint Ujmecsekalján. A szomszédasszonyok — Zsan­na barátnői — jönnek is, saj­nálkoznak, hogy elköltöztek, mintha a világ végére indul­tak volna, pedig maradtak az utcában, csak néhány házzal odébb. Zsuzsika — így neve­zik a barátnők — kitűnő és méregerős halászlét tud főz­ni. Itt tanulta. És meg is eszi. Ezt is itt tanulta. Csak az elsőnél könnyezett. — A magyar nyelv után az erős halászlét szoktam meg legnehezebben... — mondja nevetve. Megszokta új otthonát, kör­nyezetét, hiszen lassan tíz esztendeje él már Magyaror­szágon. És ami most a leg­izgalmasabb számára: várja hajdani gimnazista-társát, leg­jobb barátnőjét, a biológus Galinát, aki decemberben érkezik Bogárékhoz és hoz magával egy darabkát a szü­lőföldből ... Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom