Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-05 / 262. szám
Világ proletárjai, egyesüljelek! Dunámon napló _____ Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja________ X XIV. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1967. NOVEMBER 5., VASARNAP Október fényénél Irta: Rapai Gyula9 a Baranya megyei Pártbizottság első titkára 945 előtt sokan voltunk — munkások, parasztok — akik bizony keveset tudtunk a világ dolgairól, álmodozásaink inkább csak a szegényes életmód és a tehetetlenségből való kijutás sugarai voltak. Éreztük, s láttuk a nagy igazságtalanságot, azt, hogy az ember megbecsülése nem az igazi értékek, hanem vagyoni alapon történt. A magunk módján háborogtunk is ez ellen, de hol volt akkor még a helyzetünkből kivezető út felismerése. Nagyon sokan éreztünk, gondolkodtunk így a fel- szabadulás előtt, s valószínűleg ez a szemlélet, ez a látásmód segített sokunkat abban, hogy a felszabadulás első percében csatlakozzunk az új világ építőihez. Nem az öntudat, nem az előrelátás volt ebben a döntő, hanem a kívülről kapott fény, mely találkozott azzal a belső igény- nyél, mely bár halványan, de ott pislákolt a dolgozó emberekben. Érzelmi motívumok késztettek bennünket a kommunista eszme befogadására, a gyűlölet azokkal szemben, akik here módjára éltek, s gőgösen élvezték a szegények, elesettek munkájának gyümölcsét. S a reménykedés, mind boldogabb bizonysággá vált, kiosztottuk a földesurak földjét, államosítottuk a gyárakat, s a városi és falusi gazdag emberek hatalma helyett megvalósult a dolgozók uralma. Csak később vált bennünk tudatossá a harc szükségszerűsége a jobb világért, akkor, amikor kezdtünk megismerkedni a marxizmus—leniniz- mussal, amikor értelmileg is rögződött bennünk mi is az a szocializmus. Nem hiszem, hogy egyedi esetről volna szó, sőt tudom, hiszen tapasztaltam, hogy egyre több dolgozó így került, 6 kerül közelebb napjainkban is korunk legforradalmibbb eszméjéhez, így válik tudatos harcosává nagy ügyünknek Az a fény, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyújtott meg, egyre erősebben világít és előbb-utóbb bejut a szívekbe, a fejekbe. Az a tény, hogy a Lenin alapította szovjet állam immár 50 éve él és fejlődik hogy ma már nemcsak osztályszerkezetében, a hatalom formájában és céljában bizonyítja, hogy új világ született, hanem a társadalmi, gazdasági, kulturális, tudományos, műszaki, katonai téren is, olyan erőt ad minden haladó gondolkodónak, amely megsokszorozza az egyén küzdeni akarását, tevékenységét. Mikor a GOELRO tervet Lenin meghirdette és megindult a megvalósítása, kigyúl- tak az első villanylámpák, a szovjet emberek ezt úgy- üdvözölték, mint Lenin lámpásait. Sokan talán nem is gondolták, hogy ez nemcsak azt eredményezi, hogy a villany fényei hozzájuk eljutnak, de ennél jóval többet, hogy a Szovjetország erősödése a világ nagy fényforrásává válik, melynek sugarai átragyognak határokon. Hazánk napjait és holnapjait is ez a fény vezeti, s ez adott és ad számunkra is mérhetetlen önbizalmat, optimizmust. Lelkesedésünk ma már tudatos tevékenységgel párosul. .Volt lehetőségünk, hogy megismerjük Marx—Engels—Lenin tanításait, s ma már bizonyos tapasztalatokkal is rendelkezünk, amelyek mind csak azt erősítik meg, hogy korunkban gyökeres változást a dolgozó emberek életében csakis a kizsákmányolás megszüntetése hozhat Ma már azt is tudjuk, hogy sok, nagyon sok akadályt kell leküzdeni, s talán több az előre nem látott nehézség, mint ahogy erre valamikor is gondoltunk. Tudjuk, nem elég hatalmon lenni, nem elég terveket készíteni, határozatokat hozni, a hatalommal jól is kell élni — nem szabad visszaélni, — nem szabad az élettől elszakadt, irreális elképzeléseket tervekké formálni, nem szabad sablonokba szorítani a sokféle formában megnyilvánuló emberi tevékenységet Nem hiszem, hogy helyes lenne, ha azt állítanánk, hogy ma már minden kérdésben helyesen döntünk, hogy tévedhetetlenek vagyunk. Lenin mindig arra tanított: nem az a hiba ha tévedünk, hanem ha nincs elég erőnk a tévedés beisme- résére, kijavítására. Sajnos elég sok példa mutatja, hogy bizony nem kevesen vannak olyanok, akik ahelyett, hogy belátnák hibáikat inkább halmozzák azokat Mennyire aktuális ma is az a lenini mondás, hogy „egy párt komolyságát a saját hibáihoz való viszony alapján állapíthatjuk meg.”Ez a lenini tanítás gyakorlatunkban nagy sikerek forrása. Országunkban — elmondhatjuk — van mivel dicsekedni, de ezt nem csökkenti az, ha bátran szembenézünk az új, megoldásra Váró gondokkal. Mindig így volt és a szocializmus körülményei között is úgy lesz, hogy minden siker magában hordja az új problémát. minden eredmény megszüli a továbbhaladás bizonyos akadályát is. amit ha idejében észreveszünk, s ha idejében megoldunk, gyorsabb lesz a fejlődés. Az állhatatosságnak ezt a szemléletét Lenintől tanultuk. Az ő élete, tanításai, hagyatéka mindig figyelmeztetnek erre. Szenvedélyesen küzdeni és következetesnek lenni nem mondanak ellent egymásnak. Nemcsak a század- forduló idején, vagy az Októberi Szocialista Forradalom utáni években volt erre nagy szükség, hanem ma is. Nem lehet elfogadni ma sem a „belenyugvást”. azt a véleményt: mindent megold az idő. Nem lehet helyeselni azt sem, hogy egyesek figyelmen kívül hagyják az emberi érzéseket, a szenvedélyeknek nagy szerepét. Fontos, sőt döntő, hogy tudatosan cselekedjünk, fontos, hogy sokoldalúan tanulmányozzuk a gyakorlatot, de nem feledhetjük el art sem, hogy az egészséges munkásösztön. a különböző nagy és kis kérdésekkel való együttérzés jól megfér, sőt szoros tartozéka a céltudatos, tárgyilagos tevékenységnek. Amikor a szovjet nép 50 éves tapasztalatait tanulmányozzuk újból — és újból igazolva látjuk ezt a felfogást. M i. akik kívülről ismerjük a Szovjetuniót, a szovjet emberek munkáját. mindig összekapcsoljuk a realista elképzeléseket és eredményeket az új világért érzett lelkesedés ezer és ezer megnyilvánulását és ez újabb erőt ad munkánkhoz. Amit az elmúlt fél évszázadban a Szovjetunió népei alkottak az valóban csodálatra méltó. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nélkül ilyen eredményeket lehetetlen lett volna elérni. Erre talán a legjobb bizonyíték, ha a Szovjetunió fejlődését összehasonlítjuk azokkal az országokkal, ahol a XX. század elején hasonló társadalmi, gazdasági körülmények voltak, ahol a termelőerők színvonala jelentősen nem tért el. Hol tartanak azok és hol a Szovjetunió! Ez természetes. mert, ahol nem változz tátják meg a hatalom lényegét. ahol nem szüntetik meg a kizsákmányolást, ott nem tudják felszabadítani az emberek alkotóerejét. Elég hivatkozni a Szovjetuniótól délre fekvő kapitalista országok helyzetére, az ott élő munkások, parasztok életkörülményeire. De ma már van másfajta bizonyíték is a szocialista eszmék életrevalóságára. Nálunk, Magyarországon a felszabadulás előtt bizony nagyfokú volt az elmaradottság. Ügy tartották nyilván országunkat, mint a 3 millió koldus országát. Ez lakosságunk 30 százalékát tette ki. S ma már büszkén hivatkozhatunk arra. hogy a Szovjetunió példája nyomán gyökeres átalakulás ment végbe nálunk is. hogy népünk magabiztosan nézhet a holnap elé. Megváltozott társadalmunk szerkezete. Amíg 1945 előtt a keresők többsége a mezőgazdaságban élt. ma számuk 30 százalék körül van. Ez mutatja: jelentős ipari fejlődés következett be, s a munkásosztály létszámban is megnőtt. A mezőgazdaság egésze a szocialista szektorhoz tartozik és a gépek, vegyszerek egyre termékenyebbé teszik az emberi munkát. A változások egyik fontos mutatója, hogy a vezető funkciók 98 százalékát olyanok töltik be, akiknek apja soha nem volt vezető. Tehát többségük munkás-paraszt családból származik Hazánkban IS alapvető változás következett be az életkörülményekben. A munkásnak nem kell féinie a munkanélküliségtől, a holnaptól. A termelőszövetkezeti parasztság életszínvonala gyorsan közeledik a munkásokéhoz. Értelmiségünk alkotása előtt szabad az út Népünk a gyakorlatban látja mit jelent számára a szocializmus. Ez az alapja — többek között — annak, hogy tömegek ismerkednek nálunk a marxizmus—leninizmussal, hogy a szovjet—magyar barátság érzése és eszméje egyre fényesebben ragyog. Tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk a Szovjetunió Kommunista Pártjára és népeire, hiszen forradalmi harcuk és áldozatvállalásuk nélkül nem élvezhetnénk mi sem a szocializmus építésének eredményeit. Tudjuk. 1917 óta nem kevés nehézséget kellett le- küzdeniök. ismerjük a történelmi tényeket, a zápor sokszor verte őket, de mindig megszáradtak, s mindez tiszteletet parancsol részünkről. Tudjuk. nemegyszer hősies helytállásra volt szükség, ' s ma is kemény, fegyelmezett, tudatos munka rejlik a gazdasági. kulturális, tudományos eredmények mögött. Sokszor halljuk szovjet veteránoktól; „nem sajnálom a fáradságot és a sok munkát, megérte. Ha ma kezdeném, ugyanezt tenném." Ez a felfogás erősödik a mai nemzedékek tagjainál is, a legfiatalabb nemzedéknél is. Mi is igyekszünk ilyen szellemben élni és dolgozni. Igen, minden küzdelem, fáradozás, harc elviselhető, s különösen jó érzés, amikor megállapíthatjuk: beérett a gyümölcs. A szocializmus építésének 50 éves tapasztalatai között talán az egyik legfontosabb az, amit a szovjet néptől megtanultunk: saját népét csak az szeretheti igazán, aki tiszteli és becsüli más népek harcát is. Igen, ebben a felfogásban egészen újat valósított meg a szocializmus. Tudjuk a történelem folyamán hányszor uszítottak egymás ellen népeket* és sajnos még ma sem mondhatjuk, hogy ez a szemlélet a múltté. De még ha a nacionalizmus időnként felfel lángol is, a jövő emberének alapvető szemlélete csakis a népek közötti barátság és megbecsülésből indulhat ki, amiben nagyszerű példát mutat a Szovjetunió és ma már több szocialista ország. Most erősödik nálunk is az a tudat, hogy a nemzeti érdek szervesen összekapcsolódik az internacionalista felfogással. S, hogy csakis az összefogást szem előtt tartó politika hozhat tartós sikert minden népnek. Mi is kezdjük megérteni, hogy felelősségünk egyformán fennáll saját munkásosztályunk. népünk előtt, de fennáll a nemzetközi munkásmozgalom előtt is. Ezért is elítélendő minden olyan szűklátókörűség, ami abban nyilvánul meg, hogy az ország érdekeit elszeparálják a szocialista országok közösségének érdekeitől, vagy, hogy megengedik a szovjetellenes nézetek terjedését. A z internacionalizmus nemcsak kiállta a próbát az elmúlt 50 év alatt, de egyre jobban átjárja a népek agyát és szívét. Ma már közel száz kommunista és munkáspárt tudatos terjesztője ennek az új világ felépítése szempontjából oly fontos szemléletnek. S nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kijelentsük, az internacionalista szemlélet, az igazi hazafiság gyorsan tért hódít és egyre több nemzet fiai teszik azt magukévá. Álmodozásaink, vágyaink egyre jobban valósággá válnak. Nem mondunk le erről a jövőt illetően sem. De most, hogy már rendelkezünk a szocializmus építésének 50 éves Szovjetunión belüli tapasztalatával, a saját tapasztalatunkkal, tudjuk, hogy céljainkat, igényeinket. elképzeléseinket csakis a tényleges helyzet alapján állíthatjuk fel, mert így válnak valósággá azok a nagyszerű eszmék, amelyeket a Nagy Október Indított útjára, így világítanak I egyre fényesebben Lenin lám- I pásai. Kádár János elvtárs beszéde (2. old.) Ho Si Minh-t Lenin-renddel tinié nék ki Moszkva: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége törvényerejű rendeletet adott ki, amelynek értelmében Lenin-renddel tüntették ki Ho Si Minh-t, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának elnökét, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökét. A kitüntetést az Októberi Forradalom 50. évfordulója alkalmából Ho Si Minh, mint kiemelkedő forradalmár és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége, a szocializmusért* a szovjet—vietnami barátság erősítéséért vívott következetes harcban szerzett érd»' meiért kapta. HAZÁMBA érkezett a szovjet komszomolisták barátságvonata Az Express Ifjúsági Utazási ‘Iroda szervezésében november 7. alkalmából szovjet komszomolisták barátságvonata érkezett hazánkba 292 részvevővel. A barátságvonat utasai szombaton debreceni üzemekben tettek látogatást, vasárnap pedig hajdúsági termelőszövetkezeteket keresnek fel, majd november 6-án érkeznek Pécsre, azt követően Dunaújvárost tekintik meg és fővárosunkkal ismerkednek. Baranyai pártmunkás- küldöttség utazott Lyovba Tegnap reggel elutazott és ma lépi át a határt megyénk pártmunkás-küldöttsége, mely a Lvov megyei Pártbizottság és Szovjet meghívásának eleget téve Lvovban tölti az 50 éves jubileum ünnepségeit. A küldöttség tagjai: Novics János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Palkó Sándor, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Tanács vb-elnöke. és Zámbó István, az MSZMP Baranya megyei Végrehajtó Bizottságának tagja. ÜNNEPI KIVILÁGÍTÁSBAN LENINGRAD
