Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-26 / 280. szám
4 napló 1967. NOVEMBER ML Mikor lesz vége? Milntw Lajosnak, a IH Nyelvi Szakosztálya november 24-én tartott ülésén elhangzott nagysikerű előadásából közlünk egy részletet. \/T an-e valami látható * eredménye annak a munkának, amelyet immár sok esztendő óta a nyelv ápolása, pallérozása körül végzünk? — kérdezik egyre többen. Nyilván nem jogtalan ez á kérdés, hiszen minden tevékenységnek az eredmény, a jó befejezés adja meg értelmét és jutalmát. Amikor — talán így gondolkodnak az érdeklődők — szépen sorjában kipipálhatjuk a ki- sebb-nagyobb nyelvi hiákat: ez sincs többé, az sincs többé; megállapíthatjuk, hogy mintaszerű már újságjaink fogalmazása, magyar nyelve stb., stb., eljön hát lassan az ideje, hogy letegyük a lantot és a kalapácsot, s a költővel együtt „Mondhatjuk, térvén őseink porához: ... Ez jó mulatság, férfi munka volt!” De nem ilyen egyszerű a dolog! Az anyanyehr tudásának a skálája igen széles, szinte felmérhetetlen, nincs ember, aki azt mondhatná, hogy már eljutott a legmagasabb fokra, már nincs többi tanulni valója. Csak csodálkozni lehet azon, amikor egy-egy vállalat, intézmény vezetője azzal a reménnyel, sőt igénnyel indít meg munkatársai számára egy néhány órás nyelvhelyességi, stilisztikai sorozatot, hogy a tanfolyam befejezése után már nem lesz gondja a tőlük kikerülő iratokkal, nem lesz ' többé nyelvi hiba, rossz fo- '■ galmazás, magyartalanság, hiszen mindent megtudhattak a munkatársak, amire csak szükségük volt. S meglepődik, amikor azt tapasztalja. hogy akitől eddig gyatra, színtelen, zavaros fogalmazást kapott, az még 38r<*nindig nem ír szépen, szí- $§e«esen, világosan. Nem, mert ahhoz, hogy jelentős, igazán észrevehető változás mutatkozzék valakinek a stílusán, nyelvi kifejező- készségén, évek kitartó mun kája, tapasztalata, gyakorlata, beidegzése szükséges. Hát akkor ne tartsunk ilyen előadásokat? De igen! Vannak részletkérdések, amelyeket akár egy óra alatt is tisztázni lehet, meg lehet oldani, s az is jó segítség, ha egy-egy vitás kérdésben eligazítást adunk, hogy az ne zavarja többé a fogalmazót, ne kösse meg a kezét. Meg ’ lehet beszélni egy-egy általánosabb, elvibb jellegű kérdést is. De ami a legfontosabb, felkelthetjük az érdeklődést anyanyelvűnk iránt, megmutathatjuk, milyen lehetőségek rejlenek a nyelv helyes használatában, s ezáltal felébreszthetjük, fokozhatjuk az igényességet 1 a jobb, szebb nyelvhasználat iránt, ösztönzést adhatunk, hogy tanulmányozzák a nyelvet, tovább fejlesszék nyelvi ismereteiket, tudásukat. Ha így nézzük, vitathatatlanul ért el eredményeket a különböző szinteken végzett, sokágú nyelvművelő munka. Okvetlenül megnőtt az érdeklődés országszerte anyanyelvűnk kérdései iránt. Ezt nem kell bizonyítanunk, nálunk tárgyilagosabb és a kérdésben pártatlanabb meg figyelők megállapították már nem is egyszer. Aki ma anyanyelvűnk dolgában szót emel, az nem néhány ezer kiválasztottnak beszél, hanem sok százezer vagy talán még több lelkes érdeklődő figyel fel rá. Vitathatatlanul megnőtt az igény a nyelv jobb tudása, a szebb, jobb kifejezési lehetőségek elsajátítása iránt. Alig van nap, hogy például a sajtóban, rádióban ne találkoznánk egy- egy erre utaló, ezt bizonyító megjegyzéssel. A Nyelvtudományi Intézet nagyszerű kiadványa, az Értelmező Szótár szinte mindennapos olvasmánya lett minden írással foglalkozónak. De akinek nem kenyere az írás, az is többet akar tudni a nyelvről, meg akarja ismerni bonyolult mivoltát, gazdagságát, szépségét. S amit ugyancsak nem szabad elfelejtenünk: alapjában megváltozott a nyelv, a nyelv- helyesség, nyelvvédelem szemlélete is. Kihullott belőle a sovinizmus salakja; anyanyelvűnk szeretetét, ápolását ma már alig-alig köti össze valaki is más nyelvek lenézésével, megvetésével. De talán az általánosságoknál egy kissé tovább is mehetnénk. Meg tudnánk jelölni több olyan jelenséget, nemrég még viruló nyelvhelyességi, nyelvhasználati hibát, amely — úgy gondoljuk — ma már visszaszorulóban van. De a harcot ezek ellen sem lehet megszüntetni, hiszen újraéledésük lehetőségével mindig számolnunk kell. S azzal is, hogy az eltűnő régi hibákat a nyelv és ízlés változásai során esetleg újak válthatják fel. Vagy tizenöt évvel ezelőtt egy tárgyaláson vettem részt, ahol az egyes kutatási témák kezdetét, befejezését, pénzügyi vonatkozásait beszéltük meg. Volt egy ilyen tétel, hogy: nyelvművelés. Mikor fejeződik be? — kérdezte a gazdasági szakember. Mit válaszolhattam? — Majd, ha meghalunk. Meghökkenve nézett rám, azt hitte, tréfálok. Pedig nem tréfáltam, csak nem voltam egészen pontos. Mert akkor sem fejeződik be, legfeljebb számunkra. A „téma” továbbra is időszerű marad. Lőrtneze Lajos Megszűnik a kisvasút Ezer kétszáz vason kukorica a Gabongfelvasárló raktáraiban Növelik a szárítás lehetőségeit A termelőszövetkeztektől elsősorban a részükre kiadandó takarmány tápok fedezeteként veszi át a kukoricát a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. Az év végéig tervezett 2350 vagonos átvételi előirányzatból eddig 1700 vagon kukorica került be á vállalat telepeire. Az idén már nagy mennyiségben — eddig -700 vagonnal — vettek át kombájnnal betakarított, úgynevezett „adapteras” kukoricát. Rendkívül előnyös ez a módszer, hiszen az egyébként nagyon munkaigényes kukorica betakarításában a gépesítés előretörését jelzi. Az „adapteres” kukorica betárolása azonban nem biztosítható mesterséges szárítás nélkül. A vállalat jól felkészült erre a feladatra, megduplázta szárító kapacitását. Mohácsi és pécsváradi telepükön nemrég helyeztek üzem Kövesűt vezet Kiskassára? A lakossás 150000, a tsz százezer forinttal járni hozzá Számítanak a KPM, a Megyei Tanács és az állami gazdaság segítségére is KLskassát a megye vérkeringésébe a kisvasút Villány felé és a 4,5 kilométer hosz- szú földút Üjpetre, illetve Pécs felé köti be. A kiskas- saikat most a Villány és Kis- kassa között lévő gazdasági vasút esetleges megszüntetése foglalkoztatja. A legutóbbi tanácsülésnek is ez volt a legfőbb napirendje. A bekötőút- tal nem rendelkező községet súlyosan érintené a gazdasági vasút megszüntetése, ami télen. ha a földút az időjárási viszonytagságok miatt járhatatlan, egyedül köti össze a külvilággal. A tanács kérte megyei tanácstagját is, szorgalmazná a bekötőút építését. A kisv&sutat az ötvenes évek elején építették. Gazdája. a Kaposvári Gazdasági Vasutak később átadta a MÁV-nak. A szőlőtermesztésre épült, jobbanmondva oltványokat szállítottak a környékről. Akkor volt forgalom, a Villányi Állami Gazdaság is sokat fuvaroztatott, kifizetődött aZ üzemeltetés. Ma már azonban nem. A minimálisra csökken a forgalom, naponta 25—30-an utaznak rajta, az állami gazdaság pedig ma már egyáltalán nem veszi igénybe. Nem kifizetődő, el is hiszem, hogy csak púp a MÁV hátán. (Felkínálták ők mindenkinek a kisvasutat. de nem kellett senkinek.) Járművek nélkül 4 millió 300 ezer forintos érték fekszik a kisvasút bán, Az értékcsökkenési leírás évi 370 ezer forint, ehBányásztalak Gyirváros fftlöti. Krb János felvétele hez tegyük hozzá az évi kiadást, a 250 ezer forintot — összesen 020 ezer forint. Ezzel szemben tavaly a bevétel 88 ezer forint volt. ami az idén alaposan lezuhant, eddig mindössze 8—9 ezer forintot forgalmaztak. Kiskassát, mint említettem, 4,5 kilométer hosszú földút, s mellette a gyalogút köti össze Üjpetrével. illetve Pécs- csel. A fénykép tanúsága szerint gyalog indultam neki, mert a gépkocsivezető nem vállalhatta a behajtást. Pedig, ha az időjárás jó, akkor még hagyján. De máskor, október közepétől áprilisig sártenger van itt A tejet, takarmányt, állatot, mindent ezen az úton szállítanak Újpetrére, a felvásárlóhoz. És viszont Az élelmiszer Újpetréről jön az fmsz-boltba. Télen akadozik az ellátás. Van úgy. hogy a postás hozza be Kiskassára az élesztőt. A piacozók télen- nyáron Villány felé kerülnek, ha Pécsre akarnak baromfit, tojást, egyebet hozni. A mentő egyáltalán nem jöhet be Kiskassára vagy Pécsdevecser- re. Klskassáről sokan járnak be Pécsre a bányába, üzemekbe, még többen dolgoznak Űjpet- rén a tsz-ben. Nyáron kerékpárral, vagy motorkerékpárral. aídnek nincs, gyalog, de télen mindenki gyalog jár, kivéve, ha hófúvás van, mert akkor se ki. se be. És képzeljük el, milyen problémát jelent annak a munkásembernek összeegyeztetni idejét a buszindulással, aki három műszakban dolgozik. — Boldogan adjuk a kisvasutat egy bekötőútért, meg a buszért — mondja Rózsa Ferenc, a kiskassaj tanács vb. elnökhelyettese. — A bekötőút építéséhez mi családonként ezer forint készpénzzel és a felnőtt lakosok egyheti társadalmi munkával járulnának hozzá. Ez 100—150 ezer forint lenne, plusz a társadalmi munka. Ezt ajánljuk fel. De Pécsdevecser is beszállna ... A tsz-nek is kidobott pénzeket jelent a mostani földút. Magyarvári Tibor az újpetrei tsz főkönyvelője számolgat. —. Télen két UTOS-t is elindítunk az abrakkal Kiskassára. Útközben elakadnak, az egyik UTOS visszajön a lánctalpasért Két évenként kellene cserélni, de ml évenként cserélhetjük az SZ—100-asunk lánctalpát. 100 ezer forint. A rossz időben lerohadt gépeink pedig tavasszal kiesnek a szántásból, mert éppen a rossz út miatt kell javítanunk őket. A kiesés, ha összeszámolom, 20—30 ezer forint, mert Idegen gépet kell fogadni, vagy két műszakban dolgoztatni gépjeinket. — Mivel Járulnának hozzá az útépítéshez? — A földhordást » dózerolást társadalmi munkába« elvállaljuk. Gondolom, ex kitenne 100 ezer forintot Hajlandóság tehát vám, most már erélyes és gyors tárgyalásokat kell folytatni. Megnyugtató a hír: amíg a bekötőút el nem készül, a MÁV üzemelteti a kisvasutat. Sőt! Mivel az út és a vasút egy tárca, tárcaérdek is. hogy a közútra tereljék a forgalmat hiszen a kisvasút évenkénti deficitje szorít, csak kidobott pénz. A kidobott pénzből pedig megépülhet a bekötőút. A KPM két főosztálya, a közúti és a vasúti a napokban tárgyalt a Megyei Tanácson az érdekeltekkel és amint hírlik, bár a Megyei Tanácsnak nincs kerete, de tárgyalni fogja az ügyet. A két főosztály most szétnéz háza táján, milyen összegekkel tudnának hozzájárulni az útépítéshez. Az Állami Gazdaságok Igazgatósága viszont még nem nyilatkozott, mennyivel szállnának be. A kisvasút megszüntetésével ugyanis a Villányi Állami Gazdaságnak egy, a kisvasutat keresztező beruházása lenne olcsóbb. Reméljük, hamarosan hírt adhatunk, megkezdték a kiskacsai bekötőút építését. (M. K.) be két szovjet gyártmány^ nagyteljesítményű szárítógépet. Egy ilyen olajtüzelésűi fúvott gumikerekei révén helyváltoztatásra is atValm— szárítógéppel óránként 35 mázsa kukoricánál érhető el ■ 13—14 százalékos nedvesség- tartalom, amely mellett a termény már alkalmas a betárolásra. A mohácsi körzeti üzemben most tovább bővítik a szárító kapacitást. A Gabona tröszt Kutató Intézetének segítségével korszerűsítenek két elöregedett, koksztüzelésű „Farmer” szárítógépet A két géphez egy mobil léghevítő berendezést szerelnek, s így le« he tővé válik az olajtüzelésre való átállás. A szárítási teljesítményt napi három vagonról hat vagonra növelt Tovább növeli a szárítási lehetőségeket az a jugoszláv gyárt minyú Heyd szárító berett- dezés w, melyet most szerelnek fel a vállalat szigetvára telepén. Tizenegy tsz a pécsi piacokon Tizenegy terinelőszflveOoLaei kapott árusítást engedélyt 1967-ben a IL kerületi Tanácstól a piacokon elhelyeaett állandó jellegű pavilonokban, A termelőszövetkezetek némelyike nagy ráfordítással! korszerű árusítóhelyeket épített Vannak tsz-ek, «melyek kevesebbet áldoztak azért hogy áruikat a városban értékesíthessék, az azonban kivétel nélkül, valamennyire jellemző, hogy bőséges felhozatalt biztosítanak és jóminőségű termékeket szállítanak. A Dráva-merrti Egyetértés zöldséget, gyümölcsöt, terményt, a drávasztárai Dráva- gyöngye zöldséget gyümölcsöt# terményt, baromfit, a mohács- szigeti Dun agyon gye terményt sülthalat, a borotai tsz zöldségféléket, tojást, tejtermékeket, burgonyát szállít a pécsi piacokra. A borotai tsz értékesítési tevékenysége különösen figyelemreméltó: reprezentatív jellegű pavilonjukat hivatalosan december 1-én nyitják meg a Felsőmalom utcai piacon, de aa áruellátás folyamatosságának biztosítása érdekében márts több vagon jóminőségű burgonyát és almát tárolnak a pavilon melletti raktárukban a pécsi vásárlók számára. Róka helyett erdész „Vasa» határába indáit vadászni csütörtökön délután Kőszegi István ét Szalai József, két pécsi vadász.. .** Balázs József keriüetve- zető erdész idézi fel, ki tudja hányadszor a szomorú vadászkalandot. — Csütörtökön háromnegyed hat körül értem haza. A 147-es részben az előző nap kivágtak egy fát, de megzavartam őket Szerettem volna megfogni az illetőket Ezért megvacsoráztam, majd visszamentem és beültem az erdőbe, majd csak jelentkezik valaki a fáért Tudtam a két vadászról, autójukat a házamnál hagyták, s tudtam azt is, hogy merrefelé mentek, mert a fiamnak megmondták. Szarvasbőgésen voltak kint. A leshelyről később előjöttem és a hármas útkereszteződés közelében, a lucernás sarkában leültem, ahonnan minden járókelőt láthattam. Süíött a holdvilág. háromnegyed hét lehetett A lucerna-táblában láttam egy nyúl fülét La Kutyám a lábamnál füléit csendesen. Egy negyed órát ülhettem, amikor a Szöktető! út közepén egy elem- lámpa villant feL Nem tudtam, hogy kicsoda, ezért, hogy é&zrevegyen, felkattintottám elem lámpámat és köhécseltem. Kasza Ferenc, a Mecseki Állami Erdőgazdaság igazgatója: — Bálám József Igen tapasztalt, megbízható erdész, A város környéki legveszélyeztetettebb terület, a Rüe- ker-akna körüli erdő tartozik kerületébe. Itt a falopások. a jogtalan fakivágások száma ma is a legnagyobb, ez tőle fokozott éberséget és nehezebb védelmi szolgálatot kíván. „Az eredménytelen tea után sötétedéskor mindkét« ten hazaindultak...” i
