Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-25 / 279. szám

2 napló 1067. NOVEMBER 85. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről Komócsin holtán Londonibe« utazott (Folytatás az 1. oldalról) form kellő következetességgel érvényesüljön és így mielőbb érjük el a kitűzött célokat. A következő években biz­tosítani kell a harmadik öt­éves terv és a gazdasági me­chanizmus reformjának egy­idejű megvalósítását. El kell érni, hogy a gazdasági növe­kedéssel együtt a népgazda­sági arányok is javuljanak és m gazdasági fejlődés kiegyen­súlyozottabb legyen. Szüksé­ges, hogy az államapparátus • cél érdekében következete­A szakszervezetek és a szö­vetkezetek fokozzák tagjaik között a rendszeres felvilágo­sító és nevelő munkát, segít­sék a reform megértését, sa­ját lehetőségeik, a társadalmi célok és érdekek felismeréséi A vezetők a reform megvaló­sítása során minden fórumon képviseljék tagságuk érdekeit, vigyázva arra, hogy ne lépjék túl a realitások határai! A helyi érdeknek a népgazda­sági érdek fölé helyezés vég­ső fokon az egész társadalom­nak árt és így a szűkebb kollektíváknak sem érdeke. A Központi Bizottság tudo­másul veszi, hogy a harmadik ötéves tervvel és a gazdasági mechanizmus reformjával összhangban elkészült az 1968. évi népgazdasági terv. He­lyesli a jövő évi társadalmi­gazdasági fejlődés ütemét és fő célki tű zésieit Alkalmasnak ítéli a tervet arra, hogy a kö­vetkező esztendő gazdasági programja legyen. Az 1968-as évben a legfon­tosabb gazdaságpolitikai cél a tervezett gazdasági fejlődés megvalósítása és e közben a gazdaság zavartalan átállítá­sa az új mechanizmus viszo­nyai közé, továbbá a reform minél teljesebb körű kibon- Jakoztatása, szem előtt tartva gazdasági fejlődés és az egyensúly követelményeit. Ezért a gazdasági irányítás­nak elsősorban arra kell töre­kednie, hogy mérsékelt üte­mű és kiegyensúlyozott gaz­dasági fejlődés, nyugodt és stabil fogyasztási piac alakul­jon ki A Központi Bizottság jóvá- hagyalólag tudomásul vette irányelvként az 1968. évre vonatkozó fő tervmutatókat, melyek a nemzeti jövedelem 5—6 százalékos, az ipari ter­melés 6—7 százalékos, a me­zőgazdasági termelés 3—1 szá­zalékos növekedését irányoz­zák elő, és a kiskereskedelem terén mintegy 7 százalékos sen az új mechanizmusnak megfelelően dolgozzék és to­vább javuljon az államigaz­gatás. A Központi Bizottság szá­mít arra, hogy párttagságunk, dolgozó népünk segíti a re­form bevezetését, a társadal­mi és helyi érdekek össze­hangolt érvényesülését A pártszervezetek nyújtsanak se­gítséget az állami, gazdasági vezetőknek feladataik meg­oldásához és egyidejűleg biz­tosítsák a gazdasági és poli­tikai törekvés összhangját. növekvő áruforgalommal szá­molnak. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja a beruházások finanszírozására felhasználha­tó források és a beruházási anyagi eszközök minél jobb összhangjának megteremtését és fenntartását. A vállalati döntési körbe kerülő beruhá­zások arányának növelése mellett korlátozni kell a köz­ponti forrásból megvalósuló beruházások összegét. Köz­ponti forrásból, az állami költségvetésből elsősorban a folyamatban levő beruházá­sok folytatását kell biztosíta­ni és csak kevés számú új nagy beruházás kezdhető el. A szocialista országokkal az árucsereforgalom hatékonysá­gának növelését kell elősegí­teni. A belső piac egyensúlyát szem előtt tartva erőteljesen ösztönözni kell a tőkés ex­port értékének növelését. Az állami és a vállalati vezetés körében több és hatékonyabb A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy a kor­mányzati szervek az árszínvo­nal alakulásával folyamatos ellenőrzésen túlmenően, előz­zék meg az indokolatlan ár­emelkedéseket, s a szükséges pénzügyi eszközökkel és jogi szankciók igénybevételével sújtsák a társadalmi érdeket sértő cselekményeket. A Központi Bizottság ismé­telten felhívja a figyelmet ar­ra, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja nagyhord­erejű társadalmi-politikai fel­adat, a szocializmus megvaló­sításához vezető forradalmi utunk egyik döntő állomása. A reform a népgazdaság és a termelés fejlesztése útján kezdeményezés szükséges a tőkés külkereskedelmi egyen­leg javítása, mindenekelőtt a jövedelmezőbb export érde­kében. A Központi Bizottság elfo­gadta az 1968. évre tervezett életszínvonal emelkedésről és a fogyasztói árreformról szóló előterjesztést. Megállapítja, hogy a tervezett ár-, bér-, és jövedelempolitikai intézkedé­sek megfelelnek a korábbi párthatározatoknak és a nép­gazdaság adott lehetőségeinek. Jóváhagyólag tudomásul ve­szi, hogy az 1968-as népgaz­dasági tervben az életszínvo­nalra vonatkozó előirányzatok értelmében a lakosság egy fő­re jutó reáljövedelme 3—4 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 1,5—2 százalék­kal emelkedik és a lakosság fogyasztása 5—6 százalékkal nő. A gazdaságirányítás re­formjával életbe lépő szabad árformák körében várható ár­emelkedések és a hatósági árak körében foganatosítandó árcsökkentések együttes ha­tására a lakosság által vásá­rolt fogyasztási cikkek és egyes szolgáltatások árszínvo­nala 1—2 százalékkal emel­kedhet olymódon, hogy a reál- jövedelem tervezett 3—4 szá­zalékos emelkedése megvaló­suljon. Az alapvető szolgálta­tások árait az árrendezés nem érinti. Az életszínvonal rendszeres emelése és a gazdaságirányí­tási rendszer sikeres beveze­tésének érdekében jó áruellá­tásról kell gondoskodni. Ez­zel is lehetővé kell tenni a jövedelmek célszerű felhasz­nálását, a fizetőképes kereslet lehetőség szerinti kielégítését. tovább erősíti társadalmunk szocialista jellegét és célja a dolgozók életszínvonalának, életkörülményeinek és munka- feltételeinek rendszeres ja­vítása. A politikai felvilágosító munka a termelési és gazda­sági feladatok megoldására irányítsa a közvélemény fi­gyelmét Meg kell magyaráz­ni, hogy a népgazdasági terv biztosítja a lehetséges össz­hangot a termelés és a szük­ségletek között Ennek megvalósítása azon­ban az új körülmények kö­zött is a munka mennyiségén és minőségén, a dolgozók szo­cialista öntudatán, felelős ma­gatartásán múlik. Meg kell Vigyázzunk a realitásokra Előzzük meg az indokolatlan áremelkedéseket Az örök tűz városa A kőszimfónia A város legmagasabb pont­ja a Mamajev-Kurgán. Tete­jéről át lehet tekinteni az egész várost, át lehet látni a Volga túlsó partjára is. Ta­lán éppen ezért volt ez hadá- szatilag is fontos hely. A név tulajdonképpen csak a helyet jelöli és — állítólag — ez is, mint a város neve, a tatár­járás idejéből származik. Most mégis, a második világháború győzelmének szimbóluma lett a hegy. Gigantikus szoborcso­portok népesítik be az egy­kori nagy csaták helyét. A szobrok már készek, de a környezetüket most rende­zik, parkosítják, útjait most építik. Nem volt könnyű — éppen eső után — megköze­líteni, de egy életre szóló él­ménytől fosztottam volna meg magam, ha minden részletét meg nem nézem. Itt folyt a legelkeseredet- tebb harc a városért, a Vol­gára jutásért. Dalok, képek, könyvek, legendák örökítik meg a harc egy-eay részletét. Százharmincöt napig harcoltak itt a 62. szovjet hadsereg ka­tonái. Óriási német túlerővel szemben. A németeknek itt, minden józan katonai számí­tás szerint, elsöprő győzelmet kellett volna aratniuk. Ugyan- ügy, mint ahogy a három ol­dalról körülfogott Pavlov há­zat is el kellett volna foglal­niuk. Hogy erre mégis kép­telenek voltak, annak csak egy magyarázata lehet: az, amit egy életben maradt ka­tona mondott a Mama jev- Kurgánon vívott harcról. „Sok szovjet és sok német katonát láttam itt meghalni — mond­ta. — A szovjet katonák kö­zül nagyon sokan, a győze­lemre buzdítással ajkukon hal­tak meg, utolsó sóhajtásukkal a szovjet hazát éltették, de egy német sem adta ki a lelkét Heil Hitlerrel.” Szóval: a harc igazságának tudata. A vég­sőkig került hazaszeretet. Ez a magyarázat. Az itt harcoló katonák hő­siessége legendák forrásává vált. Ki nem hallotta még Zajcev Medvegyev Avzatov nevét? Zajcev egy harci kiál­tása: „A Volgán túl számunk­ra nincs föld", jelszóvá vált. A Kurgán kőfalába is bele- ; vésték. A hegy többszőr is gazdát cserélt, végülis január 26-án, i 1943-ban döntő győzelmet arattak a szovjet csapatok, s minthogy akkorra a város más részeiből is kiverték a fasisz­tákat, a 21. hadsereg is előre­tört, s két hadsereg, a 62-es és a 21-es, a hegy észak-nyu­gati oldalán találkozott és be­kerítette az ellenséget. Az el­ső tank, amely a győzelem színhelyére ért, ma is ott áll, egy kőtalapzaton. Ennek a harcnak, ennek a győzelemnek az emlékére épí­tették — a szoborcsoportokat. Építették? Nem, nem illik er­re ez a kifejezés. Inkább köl­tötték, vagy komponálták. Hi­szen költemény ez. Vagy ze­ne. És ha zene: szimfónia. Egy hatalmas, kőrengetegbe vésett szimfónia. A Lenin Sugárút végén, mintegy a szoborcsoport so­rozat nyitányaként, az utókor hódolatát kifejező kőtömbbe vésett dombormű álL Kifejezi a kort is, amelyben készült. A koszorúval felvonuló embe­rek nemcsak a hősökre emlé­keznek, de bennük gyermekü­ket, férjüket, vagy apjukat gyászolják is. A tömb mögött a Volga, kétoldalt erdő. Csodálatosan szép a felvezető lépcsőn kétoldalt a sziklafalba vésett képsorozat, amely a vá­ros védelmének egy-egy jele­netét eleveníti meg. Egy kép­csoport a várost védő nők emlékének adózik. Ezer nő harcolt Sztálingrádban. érteni, hogy a vállalat fejlesz­tését, a dolgozók jövedelmé­nek növelését helyes és in­dokolt a termelőmunka ered­ményeihez kötni. A gazdaság­irányítási reform életbelépte­tésével a rendelkezésre álló eszközök helyes felhasználásá­val lehetőség nyílik a jó mun­ka fokozottabb anyagi elis­merésére, a szocialista elosz­tás elvének következetesebb alkalmazására. A Központi Bizottság hang­súlyozza, hogy a gazdaság- irányítási reform bevezetésé­ben, sikeres érvényesülésében, kibontakoztatásában, gazdasá­gi feladatainak eredményes végrehajtásában nagyfontossá­gú a dolgozók, a munkások, a parasztok. értelmiségiek, tudósok, a mérnökök és tech­nikusok, az alkalmazottak, a gazdasági vezetők, a párt, ál­lami és tömegszervezeti ve­zetők aktív közreműködése, a dolgozók kezdeményezéseinek felkarolása, az üzemi demok­rácia továbbfejlesztése. A Központi Bizottság fel­hívja a pártszervezeteket, 'a kommunistákat, hogy a tár­sadalmi erőkre támaszkodva, dolgozók széles tömegeit mozgósítva folytassák tovább lendületesen felelősségteljes munkájukat az időszerű bel­es külpolitikai, valamint gaz­daságpolitikai feladatok ered­ményes megoldásáért Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken elutazott Londonba» Nagy-Britannia Kommunista Pártja 30. kongresszusára. A« el­utazásnál a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, a külügyi osztály vezetője. Lángoló határ Légicsata Haiphong felett Saigon: Amerikai vadász­bombázók pénteken újabb tá­madásokat hajtottak végre Hanoi és Haiphong környéki célpontok ellen, s mint Sai­gonban közölték: mindkét tér­ségben heves légicsata alakult ki az amerikai és az észak­vietnami gépek között. A sai- goni főhadiszállás szerint a légierő és a haditengerészet gépei megtámadták a Hanoi­tól északra fekvő Hon Gia-i raktári létesítményeket. Más gépek a VDK déli területei felett jártak bevetésen. A közép-vietnami fennsíkon fekvő Dák To és a kambod­zsai határ közötti területeket — saigoni bejelentés szerint — pénteken hajnalban B—52- es „repülőerődök” szőnyegbom­bázása érte. A csapás fő ere­jét a 875-ös magaslat kömyé­Kémiaóra — külföldieknek A Dicsőséges Háború Ter­mének falaiba ezer hősi ha­lált halt katona nevét vésték. E mögött van a temető, aho­vá az itt elesettek maradvá­nyait helyezték. A sok-sok szobor közül ta­lán a fiát sirató anyaszobor a legmeghatóbb. És mindezek — és az egész város fölé magasodik a hegy tetején álló főalak, a Haza­anya. Az egyik kezében kar­dót tartó, a másikkal narcoa szólító nőalak, ötvenkét méter magas és a város minden pontjáról jól látható. Csodálatos, méltó emlékmű ez. Igen, egy kőrengetegbe vé­sett szimfónia, amely most, a kettős évforduló idején fel­zeng és amelynek dallamai most végig hullámzónak az egész világon. Vége. Csaba Imre A Hát sirató anya Éhségsztrájk Chicago. Dick Gregory, élvonalbeli amerikai néger színész, csü­törtökön 38 napos éhség­sztrájkot kezdett az Egyesült Államok vietnami agresszió­ja elleni tiltakozásul. Gregory ez alatt az idő alatt csak for­ralt vizet vesz magához, de fellép koncerteken és politi­kai előadásokat is tori 4# nemzet diákjai tanulnak Mag yarország egyetemein éa föisko- Iáin. Számukra Budapesten külön „előkészítő intézetet” szervez­tek, ahol egy év alatt megtanulják a magyar nyelvet és bizonyos előképzésben részesülnek a választott szakma egyetemi tananya­gából is. Képünkön: dahomeyi, jomeni és szíriai diákok a kémia­ór án. kére fordították. A magaslatot — mint ismeretes — öt napig tartó, öldöklő harc után, ha­talmas veszteségek árán csü­törtökön elfoglalták az ameri­kai ejtőernyősök. Amerikai részről akkor nem tettek em­lítést a csúcsot védelmezi partizánok sorsáról, a B—83- es gépek bevetéséről szóié közleményből azonban kitű­nik. hogy a szabadságharco­soknak sikerült visszavonul- niok a dzsungel be, s a sző­nyegbombázással útjukat akas ják elvágni. A harci cselek­mények ezzel közelebb kerül­tek a kambodzsai határhoz. Hanoi: Péntek reggeli adá­sában a Hanoi rádió idézte a kambodzsai kormány közlemé­nyét. Pohnom Penh figyel­meztette Washingtont: Kam­bodzsa az Egyesült Államokéi teszi felelőssé, ha akár ame­rikai, akár dél-vietnami kato­naság betör az országba. „A határsértők megkapják a kel­lő választ” — hangzik a nyilatkozatban. A Pravda Phnom Penh-i tu­dósítója a lap pénteki szá­mában megjelent cikkéber „lángoló határnak” nevezi i Kambodzsát és Dél-Vietnamoí elválasztó határvonalat. A szovjet laptudósító emlékezte* rá: független külpolitikája megmentette Kambodzsát at­tól, hogy bevonják az agresz- szív katonai tömbökbe, Wa shington azonban „vörösnek’ „kommunistának” nevezi a hatmilliós kicsiny királyságéi és állandóan Kambodzsa „mej büntetéséről” kiabál. A Pravda-tudósító elmond­ja: az amerikai propaganda szerint a Kambodzsa ellen támadások olyan DNFF-har- cosok ellen irányulnak, akii kambodzsai területen létesí­tett különleges táborokba! húzzák meg magukat. A tudósító ezekkel az állí­tásokkal kapcsolatban kérdési intézett Svyrieng kambodzsai tartomány kormányzójához aki válaszul térképet tett elé­je: „a tartománynak kétszá; kilométeres határa van Dél- Vietnammal Mutasson rí bármely pontra, és odaviszem Ezt már többször az ameri­kaiaknak is javasoltam. Ki ií mentünk, de sohasem ta­láltunk senkit. Véleményen szerint a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítás! Front ha­tárainkat valóban tiszteletbe! tartja.” A Pravda-tudósító ezutár felkeresett egy dél-vietnam: menekülttábort, ahol rongyos kimerült asszonyokat, gyerme­keket, öreg parasztokat talált A dél-vietnamiak a harci cse­lekmények elől menekültek a szomszédos országba. „Ezek hát a szovjet rakétákkal, el­látott. észak-vietnami hadosz­tályok, amelyek körül az ame­rikai propaganda oly sok zaji csap?” — teszi fel a kérdést a szovjet újságíró.

Next

/
Oldalképek
Tartalom