Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-24 / 278. szám

1961. NOVEMBER 24. nciplö 3 Keresett cikk az ,,ezerarcú“ farostlemez Monopolhelyzet, gondokkal Csempeutánzatú, perforált és fugázott lemezek Imporlpótlás hazai anyagokkal — Ez már a reform szelleme Még javában folyik a buda­pesti földalatti vasút építése, a mélyszinti pályaudvarokra vezető mozgólépcsők még csak a tervrajzokon léteznek, a Mohácsi Farostlemezgyárban azonban már hónapok óta dol­goznak egy különleges klima­tikus viszonyokat is jól bíró lemezfajta kialakításán. A la­minált felületű, több réteg­ből összehegesztett, hátsó ol­dalán speciális vízzáró réteg­gel ellátott farostlemez már a gazdasági reform szellemé­ben készül: megrendelés ugyanis nincs rá, de mivel az igény rövidesen jelentkezni fog. a mohácsiak „elébe men­tek” a hivatalos megkeresés­nek. Teljes kapacitással A gyár jelenlegi kapacitása alaplemezből 11 millió, felül­kezelt lemezekből pedig két­millió négyzetméter. Értékesí­tési gondok nincsenek: a bú­tor-. közlekedési és építőipar ennek többszörösét igényelné, az elmúlt években ugyanis a konyhaszekrényektől a tenger­járó hajókig az élet minden területén polgárjogot nyert az „ezerarcú” farostlemez. A Du- na-parti gyár monopolhelyzet­ben van, de ez a tény az elő­nyök mellett speciális gondo­kat is jelent. —>■ A felhasználóipar igénye egyre nagyobb — mondja Fáy Mihály igazgató —, szinte haj­szolnak bennünket, ugyanak­kor semmiképpen sem enged­hetjük. hogy elsodorjon ben­nünket a mennyiségi szemlé­let. hisz gyártmányaink alap- anyag-jellegűek. s a végter­mékek minősége sokszor ép­pen attól függ. megfelelő volt-e az általunk szállított áru? A mi rossz munkánk ve­vőink hírnevét rontaná, s ter­mészetesen kötbérek formájá­ban anyagilag is visszaütne. Az új mechanizmusra való felkészülés — a monopolhely­zet és a konjunktúra ellené­re — a Mohácsi Farostlemez- gyárban is megkövetelte a helyzet precíz elemzését, a le­hetőségek és igények pontos feltárását, s ezt követően egy energikus fejlesztési terv ösz- szeállítását. A megoldásra vá­ró feladatok három csoportba sorolhatók: 1. önköltségcsök­kentés, 2. választékbővítés, 3. termelés- és termelékenység­növelés. Hazaival is lehet A gyár gépei és az alkal­mazott technológiák külföldi eredetűek, s ennek megfele­lően jelentős az import-anyag­felhasználás is. A több, mint 130 millió forintos évi anyag- költség 35 százalékát külföldi alapanyagok és gépalkatrészek teszik ki, s ez nemcsak gazda­sági terheket jelent, de a gyár rugalmasságát is nagyban fé­kezi. A távoli országokból ér­kező anyagok — még a leg­azonban számos ország ren­delkezik korszerű, nagy haté­konyságú fahulladék-feldolgo- zó iparral. A skandináv álla­mok mellett Ausztria és Fran­ciaország számít e téren nagy­hatalomnak. de gyors ütemben fejlődik a Szovjetunió, Romá­nia. Lengyelország és Cseh­szlovákia ipara is. A magyar farostimport már most is szá­mottevő. s a közeljövőben jog­gal várható további növeke­dés, s ezt Mohácson is szem előtt tartják. Mind a minőség, mind a választék, mind az árak vonatkozásában verseny- képesek akarnak lenni. A ter­melékenység növekedését szá­mos üzemszervezés; módosí­tással, a termelését pedig a gyártó gépsorok sebességének fokozásával szeretnék elérni. Az ezzel kapcsolatos számítá­sok. kísérletek folynak. Békés Sándor Cj rendtartás a dolgozók iskoláiban A dolgozók gimnáziumának többsége korábban a nappali tagozatok mellett működött; az utóbbi időben azonban nö­vekedett a dolgozók önálló gimnáziumainak száma. Ez is szükségessé tette, hogy a je­lenleg érvényes, s a kis lét­számú tagozatokra vonatkozó rendtartást újjal cseréljék fel. A dokumentum tervezete már elkészült és — a művelő­désügyi minisztériumban ka­pott tájékoztatás szerint — 1968 elején országos jelleggel szakmai körökben vitára bo­csátják. Az új rendtartás a tervek szerint — az 1969—70- es oktatási évben lép életbe. Elkészült a tervezete a dol­gozók általános iskolái új rendtartásának is. Sajtóvá ékoztató a me oq;a?d,t8 'gi ludi»manvo8 kuia ásókról Ez év májusában a kor­mány megszüntette a Tudo­mányos és Felsőoktatási Ta­nácsot s egyúttal meghatá­rozta a tudományos élet irá­nyításának átfogó új 'rend­szerét. Az új szervezet kiala­kításakor a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériumban létrehozták az önálló tudo­mányos kutatási főosztályt, melynek vezetője dr. Tóth Mihály keddi sajtótájékozta­tóján ismertette a mezőgazda- sági, élelmiszeripari, erdészeti és faipari kutatások helyzetét és a kutató munka hatékony­ságának növelését célzó ten­nivalókat. A hazai mezőgazdasági ku­tatás a felszabadulás óta gyár san fejlődött, s hálózata nap­Otthonra vágyó öregek Kétszáz kérelem a tanácson — Önköltséges intézetek kellenének Létesítsenek befizetéses alapot! gyorsabb ügyintézés és szállí­tás esetében is —. korlátokat jelentenek az operativitásban. A devizamegtakarítás érdeké­ben tett erőfeszítések első je­lentős sikere az importlakkok hazaival való pótlása volt. Ez körülbelül 180 ezer dollár ki­adásától kíméli meg évente a népgazdaságot. Most a lami­nált lemezeknél használt, kü­lönleges dekorpapírok hazai­val való helyettesítésén dol­goznak. Ezt a fontos anyagot jelenleg az osztrákoktól vásá­rolják. A mohácsiak megkere­sésére a Diósgyőri Papírgyár­ban elkészítették a nyomdai úton mintázott, különleges pa­pír első hengereit, melyet mű­gyantával való impregnálás után égetnek majd rá a fa­rostlemezre. A kísérlet még nem zárult le. az eddigi ered­mények azonban biztatóak. A sikerek mögött egyebek mellett az a korszerű szemlé­let áll, amely el tudta söpör­ni az új gyárak műszaki dol­gozóiban óhatatlanul fellépő TT , . ,,. . « > ,• „ , . , . nézetet: nt nincs mit újítani,,Hatvaii agyas szociális ollhon az Alkotmány utcában hisz minden a legkorszerűbb j elvek alapján épült. Az újítá­sok közül csak egyet: megol­dották a drága parafin egy részének G—30-as olajjal va­ló helyettesítését — tízezreket takarítva meg. a legkisebb minőségi visszalépés nélkül. A vevők „nevelése“ Általános tapasztalat: a ke­reskedelem és a felhasználó­ipar idegenkedik az új anya­goktól, s még a legkiválóbb tulajdonságú újdonság eseté­ben is évek telnek el. míg széleskörben keresetté válnak. E felismerés jegyében készül­nek az új funkciójú farostle- mez-modellek Mohácson. Tö­meges gyártásukra jelenleg nincs ugyan '.kapacitás, de a „szoktatáshoz” szükséges mennyiség rövidesen megjele­nik a piacon. Minden bizonnyal népszerű cikk lesz előbb-utóbb a felü­letkezelt. csempeutánzatú, lak­kos farostlemez, melyhez a szükséges marógépet maguk a gyár dolgozói tervezték és épí­tették. A berendezést most szerelik fel, s még december­ben megkezdődik a próba- gyártás. (Ausztriában egyéb­ként már óriási mennyiségben használja ezt az anyagot az építőipar.) Most készül a pé­csi Villamosipari Ktsz-ben az a perforálógép is, mellyel rendkívül jó akusztikai tulaj­donságokkal rendelkező leme­zeket fognak gyártani. A csempemaró berendezés­sel készítik majd a hosszirány­ban fugázott svédfalakat is, mely szintén újdonságnak szá­mít a hazai piacon. Már fo­lyik a műanyagfóliéval felül­kezelt farostlemezek kísérleti gyártása, s ha sikerül megol­dani a ragasztás gépesítését, ezzel a cikkel is megismer­kedhet az ipar. Hazánkban csak egy farost- lemezgyár van. Európában Összpontosítják az erőket Megnőtt a kutatás szerepe Nemzetközi együttműködés Tsz-ek is adhatnak megbízatásokat Pécsett 1949-ben a lakosság 13 százaléka volt 60 éves, il­letve 60 éven felüli. Ez a százalék 1960-ban 14.3-ra, 1964-ben 16.7-re nőtt, a kö­vetkező években pedig előre­láthatóan a 17—18 százalék között lesz. A statisztika azt mutatja, hogy mind többen lesznek, akik a magasabb kort elérik, s ez örvendetes: tovább élvezik a nyugdíjat, a „nyugodt öregkor” örömeit. De van ennek a „szép sta­tisztikának” egy kevésbé ör­vendetes „oldala” is, mégpe­dig: mind. többen lesznek, akik magas életkoruk miatt nem tudnak kellően gondos­kodni magukról, ápolásra szo­rulnak. Jobbik eset az, ami­kor a mamát, vagy a papát a gyerekek megfelelően ellátják. De gyakran szinte megoldha­tatlan akadályokba ütközik az, hogy a „gyerekek” a magatehetetlen, ápolásra szo­ruló édesanyjukat vagy édes­apjukat úgy gondozzák, mint ahogy az megilletné őket. A fiatalok, a férj, a feleség is dolgozik, nincs kire otthon hagyni az öreget. De gyakori az a helyzet is, amikor a megöregedett „mamának” vagy „papának” nincs hozzá­tartozója, nincs gondviselője. Ilyen esetben segít az állam, a szociális otthon. Pécsett jelenleg három szo­ciális otthon működik, a Tü­zér utcai, a Xavér és a Timár utcai, összesen mintegy 400 férőhellyel. A Timár utcai otthonnal azonban nem ren­Rom- kert a vár­udvaron A pécsváradi vár­ban két éve kez­dődtek, meg az ásatások, melyre eddig mintegy 120 ezer forintot for­dítottak. Előrelát­hatólag a jövő év végére befeje­ződnek a feltárá­sok, utána követ­kezik majd a le­letek tudományos Jeldolgozása. delkezhet a város, mert „or­szágos” kategóriába tartozik, a minisztérium utal be gon­dozottakat Az ágylétszám az igényekhez képest kevés. Fé­rőhely bővítés pedig 1965 óta nem volt, akkor is csak egé­szen minimális, a Tüzér ut­cai szociális otthon bővült 16 férőhellyel. A helyzet a jö­vőben valamivel javul: az Alkotmány utca 77-ben 2 mil­lió 400 ezer forintos költség­gel 60 ágyas szociális otthon létesül — várhatóan 1968 nya­rán beköltözhetnek lakóik. Jövőre tehát hatvan idős ember otthont kap, megfelelő elhelyezést, gondozást Való­ban megfelelőt, mert a szo­ciális otthonokban elhelyezet­tekre egy hónapban 1200 fo­rintot költ az állam. De mi lesz azokkal, akik évek óta várnak elhelyezé­sükre, egy kis szeretetre, tö­rődésre? Pécs kerületi taná­csai alapos felmérést végez­tek az egyedül maradt öre­gekről s jelenleg a Városi Tanács szociálpolitikai cso­portjánál közel 200 kérelem fekszik, valamennyi kérelme­ző jogosult szociális otthoni elhelyezésre, illetve helyzetük alapján indokolt lenne befo­gadni őket az otthonba. De nincs hely... Megtörténik: idős ember valami ok miatt kórházba kerül, hónapok múl­va jobban lesz, de nincs hoz­zátartozója, nincs hova men­nie. A klinika, vagy kórház sürgeti: menjen el, mert az ágy újabb betegnek kellene. De hova menjen? így aztán még hosszú ideig foglalja el a költséges kórházi ágyat. A jelenlegi helyzet javítá­sáért, a várható újabb jelent­kezők elhelyezéséért szükség­szerűen gondolkodni kell a megoldás módjáról. Uj állami szociális otthonok építése — mivel az állam teherbíró ké­pessége sem végtelen — a problémának csak egy kis ré­szét oldja meg. Felmerül egy másik lehetőség: az úgyneve­zett önköltséges intézet lé­tesítése. Sok idős ember ma­rad egyedül, akik nyugdíjat élveznek, de hiába a pénz, ha magas koruk miatt nem tudják ellátni magukat. Csak javaslatként, meggondolás­ként: egy-két pécsi nagyüzem, mint például az Ércbánya Vállalat, a Mecseki Szénbá­nyák, a Bőrgyár és még egy­két vállalat, ha közösen épí­tene egyedül maradt nyugdí­jasainak részére egy épüle­tet, amelyet — a beköltözők nyugdíjának fejében — ren­delkezésükre bocsátana. Az idős, magukra maradt dolgo­zóikról való szép gondosko­dás példája lehetne. Kétség­telen, hogy — az új gazdaság- irányítási rendszer bevezeté­sével — ennek megvalósítási lehetőségeit „papíron ceruzá­val” ki kellene számolni. De ráfizetéses nem lenne, mert „önköltséges” rendszerrel mű­ködne. tehát a vállalatok ál­tal meghatározott havi ösz- szegért lehetne beköltözni. Ismerős azoknak az idős embereknek a helyzete, akik — hozzátartozó nélkül — él­degélnek kis családi házuk­ban, eltartók után keresgél­nek, az eltartás, a gondozás ellenében házukat is ráírat­nák az eltartóra. Oda adnák minden kis vagyonkájukat, csak öreg korukra nyugodt körülmények közé kerülhesse­nek. Vannak mások, akik ma még munkaképesek, de nincs gyermekük. Az öreg kor egye­düllétének „jövője” már most gondként nehezedik rájuk, Meggondolásra egy másik ja­vaslat: még munkaképes koruk­ban havonta bizonyos össze­get fizetnének egy alap ja­vára — ezt az alapot kezel­hetné az Állami Biztosító, a szakszervezet, vagy az OTP is — s a befizetések ellené­ben tudnák, hogy nyugdíjas, vagy idős korukra egy otthon­ba beköltözhetnének, ahol megfelelő ellátásban részesül­hetnének. Az egyedül lévő, kis családi házzal rendelke­zők közül is sokan vennének igénybe ilyen jellegű szolgál­tatást, eladnák házukat és az érte kapott összeget szívesen befizetnék, ha tudnák, hogy hátra lévő éveiket gond nél­kül élhetik. A mi humánus társadalmi rendszerünk egyik feladata az egyedül maradt idős emberen „nyugodt öregkorának” segí­tése. A statisztika szerint {le­dig mind több idős ember lesz. A lehetőségeket kihasz­nálva segítsünk gondoskodni róluk. (Garay) jainkig teljessé vált Ma 17 mezőgazdasági, 15 élelmiszer- ipari és két erdészeti-faipari kutató intézet működik, hét egyetem és főiskola kereken 110 tanszékén, több felsőfokú technikumban valamint 20 egyéb intézményben és válla­latnál végeztek alapkutatást és konkrét termelési felada­tokkal kapcsolatos kutató munkát. A felsorolt kutató* helyeken több, mint 1500 ku­tató (oktató) dolgozik, s a kutatásra felhasznált összeg évi 300 millió forint. A témák száma az idén kb. 1500 volt, tehát csaknem minden főre egy téma jut, s ez bizonya* elaprózottságról tanúskodik. A társadalmi szükségletek, a termelési igények jobb ki- j elégítésére a kutatási kapaci- 1 tások növelése és össz­pontosítása szükséges. Csök­kenteni kell a témák számát, kevés számú feladatot kiemel­ten kell kezelni s ezeket az anyagi és szellemi erők kon­centrálásával gyorsan megva­lósítani. Az ilyen feladatokra külön megbízást ad a minisz­térium, s a megbízott intézet szükség szerint más kollektí­vákat is bevonhat a munká­ba. Az eddig uralkodó egyéni témák rendszerét így váltja fel a kollektív kutatás rend­szere. A profilszerű felada­tokra hosszútávú megbízatást ad az állam az intézeteknek és ehhez megfelelő költség- vetést is biztosít, de ezek vég­rehajtásában, a témák meg­ítélésében az intézetek a ko­rábbinál nagyobb önállósággal döntenek. — Közvilágítás a bányavi­déken. A Déldunántúli Áram- szolgáltató Vállalat Pécssza- bolcson a Sudár utcában 546 folyóméteres légvezetéket épí­tett 98 ezer forintos költség­gel. Ugyancsak Pécsszabolcson az Árpád utcában 267 folyó­méteres vezetéket fektettek le 50 ezer forintos költséggel. Vasas I-en pedig a Pernecker és Pajtás utcákban 330 folyó­méteres légvezetéket helyez­tek el 75 ezer forintos költ­séggel, A hálózatra mindenütt a közvilágítást is felszerelték. A profilszerű valamint a ki­emelt feladatokon túl az inté­zetek, illetve kutatóhelyek szerződés alapján vállalhat­nak bármely vállalattól, a minisztérium egyes szerveitől, területi — pl. tsz szövetség — vagy egyéb szervektől ku­tatási-fejlesztési feladatokat. Ilyen tevékenység többek kö­zött a jövőben egyre nagyobb jelentőségű szaktanácsadás, melyhez a minisztérium költ­ségvetési kiegészítést is biz­tosít. Minden kutatóhely alapvető feladata, hogy szakterülete nemzetközi eredményeit figye­lemmel kísérje, megismerje és a hazai fejlesztő munká­ban azokat felhasználja. Fokozni kell a kutatási ko­operációt a baráti országok­kal. Egy-egy területen közös kutató intézetek létesítésére is van elképzelés. Ilyen együtt­működésre máris van néhány példa, az állategészségügy területén az NDK-val, a Szov­jetunióval és Csehszlovákiá­val, a mezőgazdasági gépesí­tés terén ugyanezekkel az or­szágokkal, a növényvédelem terén a felsorolt három or­szágon kívül Lengyelországgal végzünk közös kutatásokat. A jövőben lehetővé kell tenni a partner intézetek közvetlen kapcsolatát és kutatócseréjét, a hosszabb időtartamú egy- egy konkrét feladat megoldá­sára irányuló külföldi utak számát. Az érdekeltség növelésére a jövőben nem az intézményt, hanem a kutatási feladatat, illetve annak elvégzését fog­ják finanszírozni. Egyes inté­zetek a jövőben teljes vállár latszerűen — élelmiszeripari kutatók — mások pedig vál­lalati elemek felhasználásával működnek. Az anyagi érde­keltség úgy valósul meg hogy a megrendelésekből és szer­ződésekből származó bevéte­lek egy része, illetve a költ­ségmegtakarítás az intézmény- fejlesztési alapba kerül. E pénzösszeg fele a kutatók ju­talmazására fordítható, másik része pedig az intézet anyagi műszaki fejlesztését szolgál­ja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom