Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

1901. NOVEMBER 21. napló 3 Emberéletben nem esett kár Sorozatos robbanások a tűzzel küzdő Zobák-aknán Másfél méteres betongátak a 600 méteres mélységben — Védelmi munkák az I. szinten A vészt jósló hírt november I 15-én. szerdán éjszaka jelen­tették először a nagykapacitá- ! sú fejtéskoncentrációból: a munkahelyen füstöt észlelünk, j valószínűleg öngyulladásos tűz ; keletkezett. A diszpécser útján ! továbbított hír nyomán azon­nal megkezdődött a védeke­zés: a tűz gócának felkutatá­sa, gátak emelése. A Mecseki Szénbányák legfiatalabb üze­mének dolgozói már többször néztek szembe az alattomosan fellobbanó bányatűzzel. ez a mostani azonban minden ed­diginél nagyobbnak bizonyult. Az iszapgátak leégtek, s a helyzetet tovább súlyosbította a Kossuth-bányáról másfél kilométeres távvezetéken ér­kező tömedékelő anyag el­akadása. A tűz útját beton­idomokból épült gátakkal igyekeztek elállni — az építés emberfeletti munkával be is fejeződött — ezt követően azonban több. váratlan me­tánrobbanás történt, amelyek lerombolták a gátakat. A munka azóta is éjjel-nap­pal folyik. Hétfőn délelőtt a következő tájékoztatást kap­tuk a több. mint száz órája tartó védelmi munkákról: a másfél méternél is vastagabb gátak megsemmisülése után hétfőn reggelre sikerült a II. szinti gátat ismét lezárni, újabb robbanás azóta nem történt. Az erőket most az I. szintre összpontosítják. * Délután 14 óra előtt né­hány perccel telefonon hívtuk a bányamentőszolgálat üzemi mentőállomását. Major Géza parancsnokhelyettes, a bánya geológiai csoportjának vezető­je, éppen leszálláshoz készült. A tűz kitörése óta ez a he­tedik műszakja. A védekezés­ben valamilyen formában az üzem dolgozóinak többsége részt vesz, a legnehezebb mun­kát azonban a bányamentők végzik. Szakonként 18—20 ember száll le. s dicséretükre legyen mondva, hogy eddig, a kölcsön kapott készülékeket leszámítva, nem kellett a köz­ponti mentőállomás segítségét igénybe venni. Rövid inter­júnk első kérdése volt: mek­kora a hőség odalent? — Ahol dolgozni kell, átla­gosan 36—40 fok. de vannak helyek, ahol eléri a hetvenet is... — És a levegő? — A II. szinti gátépítésnél légzőkészülék nélkül is létez­ni lehetett, az I. szinten azon­ban senkisem teheti le a 18 kilós oxigénbelégzőt. A levegő hőmérséklete egyébként „ré- tegeződik”. így aztán többnyi­re lehajolva dolgozunk, mert „földközelben” kicsit hidegebb van. — Baleset? — Óriási szerencse a baj­ban: eddig még egyetlen egy sem történt. Az emberek vé­delmét egyébként mindenki a legfontosabbnak tartja. A be­vetésen lévő mentők közül is n (SüBíRnaö előtt kulisszák mögött. egyszerre csak tíz dolgozik a gátnál, a többi biztonsági tar­talékban van... * A rendkívül súlyos helyzet­ben lévő bányaüzem dolgozói j a lehetőségekhez képest foly­tatják a termelést. A tűz ál­tal nem fenyegetett fejtés hét­főn is szenet adott, s bár a délig felszínre küldött 196 tonna elenyészően kevés az akna 2100 tonnás napi tervé- : hez képest, mégis mindenki-; nek örömet okozott ez a né­hány száz csille, hisz a zobá- j kiak erejének, áldozatkészsé­gének bizonyítéka. B’,f9|*zMte>? II*. orzáffos Hawaiis Amit nem lát a nagyközönség... Az AKÖV belső életét szemléltető kiállítás a Technika Házában Kevés vállalat dicsekedhet olyan széles tömegkapcsola­tokkal, mint a 12-es számú Autóközlekedési Vállalat, melynek autóbuszai naponta 170 ezer utast szállítanak. A Technika Házában vasárnap délelőtt megnyitott és novem­ber végéig nyitvatartó kiállí­tásuk azt igyekszik bemutat­ni a vállalat életéből, amit nem lát a nagyközönség. Fényképes tablók egész so­ra szemlélteti a nagyközönség által kevésbé ismert áruszállí­tási tevékenységet. Látható itt például az osztottrakfelületű gázpalack szállító teherautó, melynek segítségével 500 ezer forint megtakarítást értek el a múlt évben. Mintadarabok, modellek segítségével szemlél­teti a kiállítás a vállalat né­pes újító gárdájának kiváló eredményeit. Ez a nagyközön­ségnek is érdekes, hiszen az újítások többsége az alkat­részhiány csökkentését, a ko­csik gyors és minőségi szem­pontból is megbízható javítá­sát segíti elő. Különösen érde­kes például Zsombéki István és Aradi Tibor készüléke, mellyel megoldották a hathen­geres autóbuszmotorok főten­gely javításának problémá­ját. A billenőplatós ZIL te­herautók hidraulikus szivaty- tyúihoz nem tudták beszerezni a szükséges fogaskerékpárt. Ezt a hiányt oldotta meg Füzy Árpád „házilag” gyártott szer­kezete. A járművek rugóit ja­vító műhely ötletes rugószem- hajlító berendezését az ország valamennyi körzeti műhelye átveszi. Hulladék gumiból olyan ta­padókorongokat készítenek, melyek segítségével a viszony­latjelző táblák egyszerűen az autóbusz ablakára rögzíthe­tők. Hasznos és a kulturált utazást segíti elő, hogy régi hűtőkből fűtőtesteket készíte­nek az autóbuszok részére. A dolgozók sok jó műszaki ötle­tének megvalósításával az idén egymillió forinttal csök­ken az idegen vállalatok ré­szére kifizetett alkatrészjaví- tási költség. A dolgozók, s főként az ipa­ri tanulók technikai tudását fejleszti a modellező szakkör, melynek sokoldalú és eredmé­nyes működéséről ugyancsak képet ad a kiállítás. Látha­tunk itt miniatűr, öt köbcen­timéteres motorral felszerelt versenyautót, melynek órán­kénti sebessége 196 kilométer, rádióval irányítható motorcsó­nakot. sőt a legújabb techni­ka vívmányaként rakétát is. Igaz, hogy ez még igen kicsi, mindössze öt dekás, de ejtő­ernyője segítségével épségben tér vissza a magasból. Pécs közlekedésének múltját is feleleveníti az egyik üveg- szekrény. Látható benne egy 1913-ban készült szolgálati be­osztás — akkor indult Pécsett az első villamos. Itt van a vá­ros első autóbuszának fény­képe is. mellette kékszínű röplap: „A mecseki társasgép­kocsi feltételesen megáll min­den utcasarkon és útelágazás­nál!” — Érdekesek és von­zóak azok a képek, melyek a vállalat dolgozóinak gazdag kulturális és sportéletére nyúj­tanak bepillantást. A vállalat fotószakköre — ők készítették ; a szép felvételeket — Csík 1 Ferenc vezetésével elismerésre méltó munkát végzett. Kés Lajos átveszi a legjobb együttes diját dr. Borsos Józseftől, I Városi Tanács népművelési csoportjának vezetőjétől. Három díj Pécsnek Barka János síkcsiszold gépe, amellyel a kuplung nyomólapokat szabályozzák be. Tegnap befejeződtek a III. országos bábjátékos napok rendezvényei. A zsűri értékel­te a produkciókat, s délelőtt a Bartók Klubban átadta a díjakat A legkimagaslóbb művészi alkotás díját a Békés­csabai Napsugár együttesnek ítélték a cintata Profana elő­adásáért, a legjobb együttes díját pedig a Pécsi Bóbita kapta a Rómeó és Júlia cí­mű kézpantomimért A Bóbita Együttes díja mellett azonban még két pécsi siker született: Erdős János, a legjobb terve­zés díját kapta meg a Kádár Kata című bábjátékban nyúj­tott munkájáért Hevesi And­rás pedig ugyanezért a mű­ért a legjobb zeneszerző dí­ját. Kiosztották a legjobb fér­fialakítás, valamint a legjobb női alakítás díját is, mégpedig egy házaspárnak: Kuchár An­talnak és Kuchár Antalnének. Végül az Egri megyei Műve­lődési Otthon bábcsoportja, a Mézeskalácsélet című darab stílusos színpadraálításáért, Tóth Vincéné szombathelyi bábművész pedig a Dandin György bábuinak művészi ké­szítéséért kapott jutalmat Majd a Poznani Marcinek Bábszínház bemutatójával vé­get értek a III. országos báb­játékos napok. A bábművészet idei országos seregszemléje szélsőséges ered. ményekkel zárult. Egyes ki­ugró teljesítményeken túl az általános színvonal az élmúlt évi fesztiválhoz képest csök­kent. Ennek oka abban rej­lik, hogy nemrég alakult ki a pécsi bábjátékos napok sa­játos arculata, s ehhez n«n sikerült még megtalálni a fesztivál helyes időrendjét. Ugyanis 1963-ban még általá­nos fesztivál volt Pécsett, s csak később vált külön a ma-, gyár bábművészet két fóku­sza: Békéscsaba és Pécs, még­pedig a pécsi fesztivál a fel­nőtt darabok és stúdiójátékok, a békéscsabai pedig gyermek­bábművészet országos feszti­váljának adott otthont Így rendezték már meg a tavalyi és második pécsi bábjátékos napokat, melyre az egész or­szág „felnőtt bábosai” több­éves repertoárt hozhattak el. Az idei harmadik fesztiválig azonban mindössze egy év telt el, s kiderült: ez nem elegen­dő idő ahoz, hogy legalább az előző évihez hasonló, új s mégis színvonalas repertoárt hozzanak el Pécsre. A résztvevők többsége is a tavalyinál kevesebbet nyúj­tott Bár a műsor sokat ígért, Illyés Gyula, Lorca, Moliére, Beckett neve szerepelt a prog­ramban, azonban legtöbbjük csak ígéret maradt Eszközei­ket nem eléggé fegyelmezet­ten, meggondoltan válogatták ki, absztrakcióik öncélúak vol­tak. Figyelmen kívül hagyták a bábművészet összetett vol­tát például a Moliére darab­ból hiányzott a megfelelő ze­ne. Formalista törekvéseik mellől hiányoztak az emberi viszonylatok. Mindössze a dí­jazott művészek és együttesek kiugró teljesítményei tették emlékezetessé a III. országos bábjátékos napokat. A tanul­ság tehát nyilvánvaló: rit­kábban, két-három évente kell megrendezni a felnőtt bábosok pécsi fesztiválját F. D. A bohóc története a leg­régibb időkre nyúlik vissza. A bohóc esetlen mozdula­taiban saját esetlenségeink­re, fonákságainkra emlékez­tet a derű, a komikum nem egyszer a szatíra eszközei­vel. Nevettetése nagyon gyakran nem más, mint egy jól megfigyelt és gondosan szerkesztett tükörkép — ilyenek vagyunk. A bohóc alakja a történelem során — a fejedelmi udvarokban, a hangos vásári népség előtt, vagy gondoljunk csak az Aranyásók világhírű chaplini filmjelenetére — a kiszolgáltatott emberek igaz ságának a képviselője, gro­teszk esetlensége (vagy ép­pen e mögött megbúvó vir­tuóz ügyessége) nagyon gyakran mély, emberi, tár­sadalmi igazságok nyílt ki­mondása volt. A japán és néger misztériumjátékok ér­dekes bohócalakjai, az an­gol clown, a német Dum- mer Auguszt, az olasz pag- liaccio kultúrtörténeti ta­nulmány tárgyai. Nagyjá­ból ezt vártuk Peter Zahn filmösszeállításától is, meg­fűszerezve néhány világhírű attrakció felvillantásával. Nagyjából így is volt, a közel egy órás műsor végén a néző azonban nagyjából csalódottan állt fel a készü­léke elől. Az összeállítás széttöredezett, valószínű a szerkezet hiánya miatt. Hiá­ba volt gazdag képanyaga, a műsorból hiányzott az egységes ívelés, amely vala­honnan vezetett volna — valahova. így az egyébként jó és érdekes részletek so­kat veszítettek a hatásuk­ból és tartalmúkból is. AZ ÜRUTAS RENDET TEREMT Nem a beat és a sweet- zene „háborújáról” készült, túlságosan nagy szellemi erőfeszítést nem igénylő szombat esti filmről szeret­nék írni néhány mondatot. A rossz film sajnos nem ritka a képernyőn, és azt gondolom, hogy az itthoni „beat-nemzedék” — amely­nek kedvéért e film felte­hetően műsorra került — szombaton este a különböző ifjúsági klubokban és más szórakozóhelyeken táncolt, akik pedig esetleg mégis látták e filmet, néhány jó számtól eltekintve valószí­nűleg sokat ásítoztak. A filmre nem érdemes szót vesztegetni, annál többet arra a kérdésre, hogy mi­ért a szombat esti prog­ramban kellett műsorra tűz­ni? Köztudott, hogy ilyen­kor a tv-nézők milliója ül a képernyő előtt, s nem el­sősorban a fiatalok. Nem vi­tás: állandóan elfogadható filmeket produkálni a kép­ernyőn csaknem lehetetlen. De az elfogadhatóbb fil­mekkel való variálás csupán szerkesztői taktikázást igé­nyelne. Mert bár a szerdán este látott Dr. von Kniprod című lengyel film nem szá­mítható a kimagasló alko­tások közé. de jó indításá­val, helyenként egész ügyes fordulataival, naív hiányai ellenére is lényegesen tar­talmasabb szórakozást nyúj­tott volna, mint Az ürutaa rendet teremt. A szombat esti műsort nagyobb gond­dal, s a körülményekhez képest igényesebben kellene megszerkeszteni. A szombat este a tv-nézőnek is a szó­rakozás ideje, nem a bosz- szúságé. a gépírók. A most 38 éves amerikai drámaíró néhány éve tűnt fel két egyfelvonásosával, közöttük az egyik a gép­írók volt. A két darabot egy kis angol társulat, a British Drama Leage mu­tatta be először. A gépírok „pályafutásához” tartozik, hogy ezt követően az angol televízióban is játszották, majd az edinbourghi fesz­tivál műsorán is szerepelt, és New Yorkban 1963-ban mutatták be. Murray Schis- gal modernsége nem a for­mai és logikai trükkökben rejlik, hanem az emberi helyzetek, a lélek és a jel­lem titkainak hallatlanul egyszerű módon való meg­közelítésében. A két gép­író — Miss Sylvia Payton, a „csoportvezető” és Paul Cunningham az újonc — egész élete játszódik le az egy felvonás folyamán. Schisgal finoman és teljes sikerrel alkalmazza kettős időszerkezetét. Az egyetlen munkanap csupán jelkép nála (a szerzői instrukció szerint a két szereplő idő­ről időre tíz-húsz éveket öregszik) ő az elidegenedett társadalom tömegében élő kisemberek elszíntelenedett, mechanikus szokásokban elmúló életét ábrázolja Zárt tehetetlenségük fájdal­mas, lelkűk lázadását el­nyomja az írógépek száraz, szüntelen kopogása. Remé­nyeik egyre kisebbek lesz­nek, mind nevetségesebb színt öltenek, s azután a lelkűk az évekkel együtt elsorvad A rendezés érin­tetlenül hagyta a darabot, beleértve azt is, hogy itt— ott viszonylag szükség lett volna egy-két jelzésre, hogy a nézők széles tömege az elejétől kezdve világosan el­igazodjon a darab időszer­kezetében. A gépírók tavaly júniusban megjelent a Nagyvilág című folyóirat­ban. (T) A SZABADSÁG üt este (Erb János felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom