Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

DCileneneit éne született c Idij (Imire |T flencvenedik születés­napját ünnepeljük Ady Endrének s immár alig több mint egy esztendő van hátra halála félévszázadra évfor­dulójáig. A magyar iroda­lomban aligha volt még köl­tő, aki olyan tudatosan tört a lírai teljességre és kötetei­ben olyan eleven erővel va­lósította meg ezt a teljes­ség-szándékot Hun, új le­genda című ars poeticáját gyakran idézzük, de ritkán valóságos és egész értelme szerint. Csak a l’art pour Vart polémia ez a költe­mény, vagy valamiféle arisz­tokratikus művész-gőg pro­gram-verse? Van benne e polémiából is valami, s ta­gadhatatlan az individuális költői büszkeség versben megnyilvánuló jelenléte. De több és konkrétabb ez az ars poetica, mint ahogy tel­jesebb és nagyobb igényű Ady lírai életművének a va­lóságos életet poetizáló egész teljesítménye is. Mire is jó a hun király, az Attila te­metésének mondáját haszno­sító jelképes csattanó? Én voltam Or, a Vers csak cifra szolga, Hülltommal hullni: ez a szolga dolga, Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel. A Nagyúrrá magasított én • a szolgává degradált vers ellentéte nem csupán az öncélú művészet elutasí­tása, s nem is a művészi arisztokratizmus formulája, hanem tudatos szembesítése a lírai egésznek és a lírai résznek. A poéta életének és az egyszeri ihletnek. A tel­jes életműnek és az egyet­len versnek kiélezett érték­rendje. Aki „mindennek jött”, annak sohasem egy- egy vers csiszoltsága a leg­fontosabb. A Minden-t nem néhány vers. de ciklusok és kötetek egésze, sorozata kö­zelítheti csak. A mai — Mindenséget ostromló — költői vállalkozások igényeit tulajdonítanánk Adynak, a mai poéta vallomását aktua­lizálnánk. aki „kozmosz- szívű”-nek nevezte a század- eleji költőt? Semmi eről­tetésre, utólagos korszerűsí­tésre nincs szükség. Maga Ady tudatosan megfogalmaz­ta ezt már: a Hun, új le­genda előtt prózában is. Ak­kor. amikor 1909-es önélet­rajzában négy új hangú kö­tete törekvéseit és tapaszta­latait öszegezte: „Mindent el akartam mondani, ami ma élő magyar emberben tá­madhat. s ami ma élő em­bert hajt, mint szíj a gép- kereket”. Adynál a „min­dent elmondás” költői igé­nye a mérték, amelyhez al­kotó tevékenysége minden részleges mozzanatát méri. A dy Endre lírai szintézise végletes élmények ál­landóan kiélezett és szinte drámaian dialektikus szem­besítéseiből született. Az egyetemes emberi történe­lem, s érzés- és gondolat- világ, a nemzeti sors. s a hazai érzések és gondolatok ütköztetéseiből vagy azono­sításaiból épült a tíz kötetes költői életmű. Milyen ma­gával ragadó például Ady csaknem egyforma otthonos­sága: szorongással a Duna-, nosztalgiával a Szajna-, fi­gyelő fantáziával a Néva- partján. S milyen fölemelő ugyanaz a lelkesült ujjon- gás. amellyel a Csák Máté földje ellen sorakozók, a Riviérára lelátogató hegy- bajtársak, s a Nikoláj pá­lyaudvarra csóvát dobó orosz baka mozdulatait kí­séri. Vagy a halál is milyen monoton következetességgel settenkedik be a költő éle­tébe. de mennyiféle helyen és1 alakban: nyárvégi lehullt levelek „züm-züm”-jében a párizsi Szent Mihály útján, sírkertet mérve a mindszenti temetőben, s a történelmi végzettel farkasszemet nézve Jean Jaurés. Kincs Gyula vagy Zuboly életére emlé- kezően. De lehetetlen észre nem venni, hogy a Páris, az én Bakonyom képében és gondolatában Ady élményei mennyire hasonlatosak vi­lágtörténelmi jelentőségű európai kortársai érzéseivel, gondiaival. Hiszen más. ne­hezebb sorsú „szegénylegé­nyek” Is bujdokolnak ekkor Európa „Bakonyai”-ban: Le­nin éppen Párizsban is — vagy Capri szigetére húzód­va Gorkij. XT óra egyetemes, világtör- ténelmi kilátópontjára emelkedve szemlélte és ér­zékelte Ady Endre az életet s a hazai társadalmat. Egye­temességének tudatosítása azonban nem a nemzeti poéta megtagadását jelenti, hanem éppen igazi rangja, értéke szerinti elismerését mindannak, ami benne ma­gyar, nemzeti. Mert Ady érezte, tudta, átélte, hogy az egyetemességet nem a nem­zeti ellen, de csak a nem­zetiben lehet felismerni, megvalósítani és elérni. Jel­legzetes magyarság motívu­maiban éppen annak a drá­mai küzdelemnek lehetünk részesei, amelyet a történe­lem alakuló-változó sodrá­ban a költő nemzete fel­nőtté érleléséért, az egyete­mes emberihez fölmagasodó öntudatáért folytatott. Mindehhez csupán egyet­len — születésnapjához is illő — példát: miként is vált meghatározó költői motí­vummá lírájában szülőföld­je, a szilágysági Érmellék és Érmindszent. Nemcsak olyankor, amikor élesen ki­rajzolódik a szülőföld képe, hanem olyankor is, amikor csak távoli indítékként vil­lan meg verseiben pátriája mindennapi és mégis külö­nös világa. A történelem szárnycsapásait érzi meg és érezteti Ady az otthoni élet apró eseményeiben. A ki­vándorlók és megtépett ha­zatérők nehéz sorsában, az elszaporodó szektákban, az öreg Kunné „közönséges” tragédiájában. magyar és román parasztok nyári neki- gyürkőzéseiben s téli „rette­géseiben”. A természet vilá­ga mindig az emberi lét te­repe Ady lírai képeiben. S ha olykor nincs is jelen sze­mélyesen az ember a táj­ban. a költői kép, az értel­mét alakító jelentés a ter­mészeti elemeket akkor is telíti népivel, nemzetivel, emberivel. Mert benépesül a táj: munkába görnyedők- kel és megalázottan töpren- gőkkel. pócsi búcsúsokkal és keserűségükben lázadók­kal. Benépesül a táj jelen­nel és múlttal, darabos pa­rasztokkal és kapáló „asz- szonycsapat”-okkal. öntudat­lan vonulókkal és tudatos sereglőkkel. Tuhutum ve­zette régi magyarokkal, s Dózsa szavára mozduló job­bágyok hadaival, mocsarak, erdők közt megbújó sze­génylegények bánatával és nekikeseredett kurucok lo- bogásával. így nő Ady köl­tészetében Érmindszent, mi­ként az egész ország, egye­temes pontjává a világnak. AT 1 ágtörténelmi sodrásban ’ él és alakít Ady fantá­ziája: nemcsak Érmindszent vált immár kitörölhetetlen pontjává a világnak, hanem Budapest „futós utcái” is a nemzeti létnek. A Hadak útja nem csupán egyetlen költemény Ady többi verse közt. de történelmi fordulat is: a „hazátlan bitangok”- nak titulált proletárokat ál­lítja a költő egy ősi monda jelképesítő erejével a ma­gyar társadalom és nemzeti lét központjába. S ezzel még egyetemesebb távlatokba tá­gítja a hazai valóságot: az a hadak útja azóta a történe­lemben a szocializmus or­szágút jává vált. Nem kisebb és nem kevésbé merész for­radalmi tett ez az 1900-as évek elején, mint amilyen Az anya Gorkijának alkotói cselekedete volt. Koczkás Sándor Intellektuális falragasz — furcsa kifejezés, de azt hiszem: igaz. Mert a falra­gasz, amit a napokban fe­deztem fel a pécsi utcán, nem figurálisán hat, nem a képzeteimet mozgósítja, ha­nem rövid töprengésre kény­szerít, rövid számolásra, hogy vajon igazat mond-e. A szövege így hangzik: LEHET, HOGY VALÓBAN NINCS EGYETLEN SZA­BAD ÓRÁJA, MÉG NAPI 30 PERCE SEM. DE EGY NEGYEDÓRÁJA BIZTO­SAN MARAD! GONDOLJA MEG: 15 PERC ALATT NAPONTA 3000 SZOT OL­VASHAT EL, EZ EGY HÓNAPBAN LEGALÁBB KÉT KÖNYVET JELENT! PRÓBÁLJA MEG! MÁTÓL KEZDVE OLVASSON NA­PONTA LEGALÁBB NE­GYEDÓRÁT! Mindez három színnyomás- - bán, váltakozó kék, fekete és piros betűkkel áll a pla­káton. Persze, nem ettől in­tellektuális. Hanem elsősor­ban azért az, mert csak bi­zonyra szellemi igényű em­bert fog meg, olyat, aki kí­vánja a könyvet, vágyako­zik az olvasás csendes áldo­zata után, de nincs rá ideje, avagy hiányzik a türelme, mindkettőt elvitte a hétköz­napi élet hajszája. Aztán át­futja a falragasz néhány so­rát és azonnal utána számol. Majd elismeri a napi rövid negyedórás elmélyülés hasz­nát, s van ahhoz türelme, akár nincs, — gondolkodott és legalább elszomorodott, amiért nem tud olvasni még ennyit sem. A plakát nézői­nek többsége viszont elisme­ri: negyed órát el lehet csíp­ni a hajszás életből is. Egy­szóval, intellektuális plakát jelent meg a falakon, — végre. Gratulálunk hozzá a Könyvkiadó és Terjesztők Tájékoztató Központjának. F. D. A Traven-rejtéiy nyitja A világhírű író 85 éves és Mexikó Cityben él A Halálhajó. az Akasztot­tak lázadása, A Sierra Mad- re kincse és sok más, össze­sen 17 világhírű regény szer­zőjéről évtizedeken át csak annyit tudtak, hogy B. Tra- ven az írói álneve, személyét azonban gondosan leplezi. Üzleti ügyeit különféle iro­dák intézték és senki sem állíthatta, hogy _ szemtől szembe ismeri a híres írót. Olyan találgatások is napvi­lágot láttak a sajtóban, hogy Traven neves politikus, aki érthető okból titkolja kilétét, sőt azt is állították róla, hogy Mexikóban köztársasá­gi elnök volt. Most már vége a találga­tásoknak. A Traven-rejtéiy megoldódott. Gerd Heyde- mann, a hamburgi Stern munkatársa kikutatta Traven titkát. Azon a nyomon indult el, hogy a kiadók ismerték Traven postafiókját: Mexico City, főposta 2701. Az újság­író megállapította, hogy Tra­ven német származású, Mexi­co Cityben a Mississippi ut­ca 61. szám alatt, szürkés­zöld színű, fallal körülkerí­tett földszintes villában la­kik. Május 3-án volt 85 éves. Élete még regényeinél is kalandosabb volt. Traven el­ső ízben 1912-ben tűnt fel Rét Marut álnéven. 1914 augusztusában az első világ­háború kitörése után Ziegel- brenner című pacifista-szo­cialista irányzatú lapot indí­tott Münchenben. Lapjában támadta a császárt, a pápát, Hindenburgot, s meggyűlt a baja a cenzúrával is. 1918 novemberében lapjában meg­jósolta, hogy rövidesen kitör a vihar, s valóban ki is tört a német forradalom. Rét Ma­rut a forradalmárok táborá­ban tevékenykedett, sőt 1919. április 7-től 13-ig a Bajor Tanácsköztársaság oktatás­ügyi helyettes népbiztosa volt. A tanácsköztársaság bukása után csodálatos mó­don sikerült Bécsbe szöknie, s itt újra kiadta a Ziegel- brennert. 1920-ban idegen Mint tudják, má­jus 35 és 40 között rendezték meg a nemzetközi krimi­fesztivált. A részvé­tel feltétele szerint a jelentkező országok nak azonos alapszi­tuációt kellett feldől gozni. Eszerint effy hölgy éjjel, egyedül ül otthon. Ekkor betört hozzá egy fér­fi... A többi a film­gyártók dolga... Az alábbiakban ismertetem néhány ország filmjének rö­vid kivonatát. AZ ANGOL FESZTÍV ALFILM: Sötét éj. Sehol egy csillag, sehol egy hold, sehol egy hek­tár. Az égen néhány szovjet szputnyik kö­rözött, de ezt egy angol Lady nem ve­szi észre, nehogy bedőljön a propagan dának. A kertben csend. Évszázados fák, évtizedes virá­gok és hónapos ret­kek. Lady Bírd ült 400 szobás kastélyá­nak 517-ik termében. A személyzet éppen az e heti bérsztrájk­ját tartotta a ma­gyar televízió számá­ra. A kert felől lép­tek zaja hallatszott. A Lady riadtan le­sett ki az ablakon. Egv alak körvonalai bontakoztak ki a sö­tétben. A Lady el­vesztette angol hi­degvérét. Sokáig ke­reste, de nem talál­ta. Ezalatt az éjsza­kai támadó behatolt a szobába. Ráfogta a kését a Lady-re, Krími-fesztivál összekötözte • ke­zét, a fehérnemüs szekrényből kivett egy zsebkendőt és ezzel betömte a szá­ját. Aztán fúrni kezdte a páncélszek­rényt, melyben a családi ékszerek zá­logcédulái és a Lady összes esküvőjének mirtuszkoszorúi vol­tak. A betörő fúrt Furton fúrt. Ekkor megszólalt a manchesteri öreg templom nagyha­rangja. — Tea-time — szűrte a szót a zseb­kendőn keresztül a Lady. — Valóban! Tea idő van — mondta a betörő és letette szerszámait. Kioldoz­ta a Lady-t, aki il­latos ceyloni theát szolgált fel. A férfi két kocka cukrot tett a teájába. Ekkor a Lady pisztolyt rántott és kiutasította a szobá­jából. Egy angol úr nem issza cukorral a teát... A FRANCIA VERSENYFILM: A Szajna csende­sen folydogált és mentében kis lak állt. A Louvre-ban Mona Lisa, a Miloi Vénusz és Belfegor De Gaulle a közös piacra ment. Mada­me Spongya csügged ten oltotta el a ma­gányos ház lámpá­ját. A lányokat most vitte el egy nagy autó, kötelező tüdő­szűrő vizsgálatra. A Madame ifjúsá­gára gondolt, elmúlt csókokra, tovatűnt szerelmekre. Ma már nem öleli senki, pe­dig most is szeretne keresni, ha nem is frankot, de néhány keltát, gallt, vagy germánt. Ekkor az ablakon belendül egy férfi és kést szegezett' az asszony mellének. Mme. Spongya tűzbe jött és a férfi hiába hívta a tűzoltókat, a vonal állandóan fog­lalt volt. A madame ügyes mozdulattal lökte félre a kést ét karja szorosan ta­padt a férfi dereká­ra. A támadó segít­ségért kiáltozott. — Nem kell segít­ség! — mondta Ma­dame Spongya és befogta a férfi szá­ját. Már a nap sugarai elérték a párizsi ház­tetőket, amikor az éjszakai támadó ki- vánszorgott a magá­nyos ház kapuján... A MAGYAR VERSENYFILM: özvegy Kartonná, született Burda Te­res fáradtan ült li- liomos, tulipános, alma és gezarol illa­tú kis szobájában. Kitekintett az akác­lombos Dob utcára és eszébe jutott fia­talsága. Ettől könny­belábadt a szeme. De lehet, hogy attól, hogy a fölötte lakó Klofákné kirázta a porrongyot. Ekkor el határozta, hogy elte­szi magát holnapra. Hátha eláll még. Ek­kor nyílt az ajtó. Fgy férfi jött. Mint komor bikáé, olyan a járása nekije. — Jézusmária- szentjózsef! Rendőr­ség! — kiáltotta Te­rűs. De a férfi csak jött. — Ez a Frankein- stein és fia — si­koltozta eszelősen, mert emlékezett a régi szép népmesék­re, a hun—magyar mondakörből. A férfi felkapta, bekötötte szemét, száját, így vitte vé­gig a gangon. A ház bői sokan nézték és azt mondták: — Nicsak, már megint filmeznek. így a férfi aka­dálytalanul dobta be Terust a ház előtt várakozó Volgába és meg sem állt vele Pusztatöhönyéig, ahol a tsz-iroda előtt ép­pen osztották a mun kát. Szerencsére még Terusnak is jutott. Terus a kukorica­földön megfiatalo­dott, mert 58 évével bakfisnak számított. Aztán kérő is akadt még és szüret előtt megtartották az esküvőt, majd a ta­nácstól egyenesen nyugdíjba mentek. A fesztivál zsűri­je az első, másodijc és harmadik díjat nem adta ki. ősz Ferenc névre szóló útlevéllel eluta­zott. és sokáig nyoma ve­szett. 1926-ban jelent meg a Ha­lálhajó, és szerzőjének, az is­meretlen B. Travennek nagy sikert eredményezett. A mű hétmilliós példányszámban látott napvilágot. Riporterek, irodalmárok, rendőrkopók nyomozni kezdtek a titokza­tos író után. Ám hiába. Jack Londontól a szlovéniai Franz Travenig sokakat véltek B. Traven írónak. A Stern szerkesztősége nemrég levelet kapott Hed- wig Mayer asszonytól, áld közölte, hogy B. Traven csak az ő első férje, August Bibe- lier lehet. Valóban, a Halál­hajó hősének és a nyomta­lanul eltűnt Bibelier-nek sor­sában sok a közös vonás. Ám sehogyan sem tudtak nyomá­ra akadni Bibelier-nek. Ek­kor jelentkezett Ernst Fallen de Doog düsseldorfi író. A spanyol polgárháborúban al­ezredesi rangban a vörösök oldalán harcolt, s emlékezett rá, hogy 1937 tavaszán Zie- gelbrenner néven egy tenge­rész került hozzá. Ismerős volt neki a név. Valaki ak­kor azt mondta neki, hogy a Ziegelbrennert kiadó Rét Marut azonos B. Travennel. Fallen de Doog alezredes 1938 szilveszterén Ziegel- brenner kíséretében Teruel közelében bejárta az előre­tolt állásokat. Lövés dördült, és Ziegelbrenner holtan ro­gyott össze. Nyomban el ia temették a havas földbe. Mégsem Traven halt meg. A kiadó, amelynél megjelent Traven első regénye, 1925- től 1948-ig rengeteg levelet kapott az írótól. Az utolsó nyomravezető szál a posta­fiók maradt. Heydemannah sikerült megtudnia, hogy a postafiókot rendszertelen idő­közökben Rosa Elena Lujan de Torsvan asszony üríti ki. Felkereste őt. Az ébenfabur­kolatú ebédlőben falhossznyi magasságban sorakoztak Tra­ven műveinek Idegen nyelvű első kiadásai. Elmondta, hogy Rét Marut Rotterdamban is­merkedett meg August Bibe- lier-vel. Együtt utaztak Mexikóba. Bibelier kalandjai szolgáltatták az alapanyagért a Halálhajó és A Sierra Madre kincse megírásához. Ütjük aztán kettévált. Isme­retségükre csak az író álne­vében szereplő „B” emlékez­tet Traven közepes termetű, ősz férfi. Óvatosan lépked. Barátságra ember. Szemüve­get hord, mégis rosszul lát „Az életem csak az enyém, a közönség csak a könyveimet tarthatja magáénak” — vall­ja az író. Lőrincze Lajos Pécsett Két évi levelezés eredmé­nyeként megszületett a dön­tés: Lőrincze Lajos az „édes anyanyelvűnk” titkait bon­colgató, tisztaságát és szépsé­gét féltő, kiváló nyelvtudós végre ellátogat városunkba. A TIT Nyelvi Szakosztályá­nak meghívására november 24-én, pénteken délután 5 órakor az MTESZ helyiségé­ben (a Tudomány- és Tech­nika Háza, Janus Pannonius u. 11. fsz.) előadást tart Nyelvművelésünk mai hely­zete és feladatai címmel. Aki szereti anyanyelvűn­ket, érdeklődik problémái iránt, jöjjön el Lőrincze La­jos érdekesnek ígérkező elő­adására. 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom