Dunántúli Napló, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-17 / 272. szám

2 napló mn. november n ftatäg ó Johnson szerdán aláírta a 2860 millió dollár összegű külföldi segélyprogramról szó­ló törvényt, s ez alkalomból szigorúan bírálta a kongresz- szust, amiért a program ösz- szegét ötszázmillió dollárral csökkentette. * ó Kiesinger kancellár szom haton Nyugat-Berlinbe utazik és részt vesz a nyugatnémet Kereszténydemokrata Ifjúsági Szervezet: az „Ifjú unió” Né­metország napja rendezvé­nyén. A Német Demokratokus Köztársaság külügyminiszté­riumának szóvivője élesen til­takozott Kiesinger újabb ille­gális nyugat-berlini látogatása ellen. * O Csütörtökön a moszkvai Állami Esztrádszínházban megkezdődött a modern dalok második nemzetközi fesztivál­ja. A magyar színészeket Sá- rosi Katalin és Korda György képviseli. * ó A Financial Times meg­állapítja, hogy Anglia idei fizetési mérleghiányának vég­összege valószínűleg eléri a 300 millió fontsterlinget. Ez sokkal rosszabb, mint a múlt esztendő statisztikája. Harcok Ciprusban A szerdai súlyos tűzharc, amely a délutáni órákban tört ki ciprusi görögök és törökök között; estére tűzszünettel fe­jeződött be. A szerdai harcok Ajosz Theodorosz és Kofinu török­lakta városokban folytak, amelyekbe a ciprusi görög haderő a törökök minden el­lenállása ellenére bevonult. Mint az AFP jelenti Nico­siából, a ciprusi görög csapa­tok csütörtökön a kora reg­geli órákban kivonultak az általuk elfoglalt két töröklak- ta városból. A görög csapato­kat mind a szerdai támadás során, mind a kivonuláskor Grivasz tábornok, a ciprusi görög nemzeti gárda parancs­noka vezette. A görög csapa­tok kivonulása után az ENSZ rendfenntartó egységei vették át az ellenőrzést a két vá­rosban. Az ENSZ-erők jelen­tése szerint eddig húsz halot­tat találtak a romok között. Hét súlyos sebesültet a nico- siai katonai kórházba szállí­tottak. Lángoló repülőgépek az amerikai 4. gyalogoshadosztály támasz­pontjának repülőterén, amelyeket a dél-vietnami szabadság- harcosok aknavetői november 15-i támadásuk alkalmával gyújtottak fel. Dien Mien Phu kísérteié Dak To felett Az AFP hírügynökség hely­színen tartózkodó tudósítója szerint a partizánok által ost­romolt Dák To amerikai tá­maszpont védői számára a helyzet mindinkább „Dien Bien Phu kísérteiét idézi fel.” Mint azt hírügynökségek egybehangzóan jelentik, a par­tizánok — nehéztüzérsége — az amerikaiak szerint észak­vietnami tüzérség — folytatja támadását a támaszpont el­len. Szerdán gyakorlatilag egész nap tűz alatt állott az amerikai támaszpont, szám szerint négy össztüzet zúdí­tottak a 82 milliméteres ágyúk a környező dombokról a völgyben fekvő amerikai ál­lásokra. Az AFP tudósítója, arról számol be, hogy a katonák „térdig gázolnak a romokban és repeszekben”. Az újságíró szerint „nem lehet tudni hol van a partizán tü­zérség. A támadás a bam­busz-dzsungelból jön. A tá­maszponton órákon át senki sem meri kidugni a fejét a föld alatti bunkerekből. Úgy tűnik, az amerikai gyalogság lemondott arról, hogy maga űzze el a tüzérséget. Ez a feladat az amerikai tüzérségre és a szünet nélkül támadó légierőre hárul.” Az amerikai B—52-es ne­hézbombázók szerdán és csü­törtökön reggel több száz tonna bombát szórtak a tá­maszpontot körülvevő dzsun- gelekre. Az amerikai veszte­ség eddig két megsemmisített és egy megrongált repülőgép, több száz tonna megsemmi­sült lőszer. 20 halott, 22 se­besült. A támaszponttal kap­csolatban álló különleges erők táborát, teljesen lerombolta • partizántámadás, úgy hogy ki kellett üríteni. Dél-Vietnam más pontjain is támadtak a szabadsághar­cosok. Szerdán este a parti­zánok aknavető tűz alá vet­ték az amerikai 25. hadosztály egyik gyalogsági táborát Cu Chinél, Saigontól 29 kilomé­terre északnyugatra. A csata mérlege amerikai jelentés sze­rint: az amerikaiak 14 halot­tat és 13 sebesültet, a parti­zánok hat halottat vesztettek. Amerikai repülőgépek radar irányítású támadást intéztek repülőterek ellen, Hanoi kör­nyékén. Japán támogatja az USA vietnami agresszióját Japán az Egyesült Államok távol-keleti politikájának tel­jes támogatásával fizet a Bo­Kézrekerült az egykori Gestapó-főnök? Szerdán a panamai főváros­ban Hector Valdez, a panamai állambiztonsági szolgálat ve­zetője drámai sajtóértekezle­tet tartott A sajtóértekezleten néhány percre megjelent egy bilincs­be vert őszhajú, idős ember, aki gyaníthatóan Heinrich Müller, a Gestapo egykori főnöke. A nyugatnémet kor­mány kérésére tartóztatták le a panamai hatóságok, miután egy belga felismerte és le-» fényképezte. A mogorva arcú fogoly nem volt hajlandó nyilatkozni, ezért visszakísérték cellájába. Valdez elmondta, hogy a gyanúsítottat hétfőn reggel vették őrizetbe egy jól ismert étteremben, ahol kozmetikai cikkeket, nyakkendőt, fésűt, töltőtollat és bort árult a vendégeknek. Személyi iga­zolványa szerint F. Willard Keithnek hívják, kora 65 év, szülőhelye a Missouri állam­beli Webb City. Az Igazolvány azt mutatja, hogy „Keith” 1959. szeptem­ber 10-én lépett panamai te­rületre. Azóta Panamában élt. A letartóztatott a hatósá­gokkal közölte, hogy a bra­zíliai Belem városában ka­pott amerikai útlevelet, de el­vesztette. „Keith” állításai nemigen meggyőzőek. Az amerikai szü­letésű „Keith” nemcsak spa­nyolul, de még angolul is igen gyartán beszél, kiejté­sén érződik a német accen- tus. A róla készült legújabb fényképek rendkívüli módon hasonlítanak az egykori Ge- stapo-főnökre. Valdez közölte az újság- írókkel, hogy a nyugatnémet kormánynak 60 napon belül kell bizonyítékokat előterjesz­tenie és ha a letartóztatott valóban az egykori Gestapo- főnöjc, akkor a panamai igaz­ságügyminisztérium és a kor­mány dönt kiadásáról. Heinrich Müller az egyik leghirhedtebb náci háborús bűnös. Himmler SS-vezető al­tábornagya volt. Utoljára 1945-ben látták Hitler berlini bunkerében. Müller közvetlen felettese volt az 1962-ben ki­végzett Adolf Eichmannak. Az egyik nyugat-berlini te­metőben látható egy sírkő, amelyen Heinrich Müller ne­ve olvasható. A felirat sze­rint 1945. májusában a har­cokban elesett. A sírban talált csontokat azonban 1963-ban megvizsgál­ták és kiderült, hogy azok nem Müller csontjai, hanem hat különböző személyé. Azóta az egész világon keresik. A bonni Igazságügyminisz­térium csütörtökön megerősí­tette, hogy már hétfőn a pa­namai kormányhoz fordult és a letartóztatott „Willard Keith” kiadását kérte. A bon­ni kormány szerdán Müllert ábrázoló fényképeket juttatott el Panamába. nin-szigetek visszaszolgáltatá­sáért Washingtonnak. Szato miniszterelnök Johnson el­nökkel folytatott tárgyalásain konkrét ígéretet kapott a Bo- nin-szigetek visszaszolgálta­tására. A kétnapos tárgyalásokról kiadott közös közlemény sze­rint haladéktalanul japán— amerikai vegyesbizottságot hoznak létre a Bonin-szigetek visszaszolgáltatásával kapcso­latos kérdések kidolgozására. A Bonin-szigetcsoport stra­tégiailag jelentéktelen. Japán partjaitól csaknem ezer kilo­méterre fekszik. A szigeteken az Egyesült Államok csupán egy katonai időjárási állo­mást, s egy tartalék-repülő­teret tart fenn. A Ryu Kyu szigetekre vo­natkozóan Szato csak ködös ígéreteket kapott Johnsontól. Ebben a csoportban az USA egyik legjelentősebb Csendes­óceáni támaszpontja, Okina- wa és a szigeteken mintegy négymillió japán él amerikai igazgatás alatt. Amerikai rész­ről a közlemény szerint csu­pán azt ígérték meg, hogy a szigetcsoport kormányzója mellé tanácsadó-bizottságot rendelnek ki, s ebben japán is részt vesz. A jelentéktelen előrehala­dásért Japán nagy árat fizet. Mint a közlemény leszögezi, Japán támogatja az Egyesült Az örök tűz városa Cáriéin Hogyan lehet egy háromne­gyed milliós lakosú várost megismerni, áttekinteni? Hosz- szú idő kell ahhoz, sokszoro­san annyi, mint amennyi ren­delkezésemre állt. De, ha van egy makett, azon sokkal egy­szerűbb. Az „architektúrán”, a városi főmérnöknél van. — Ebben a makettban — mondta Sz. N. Kobelev elv­társ, a főmérnök — benne van a város múltja és jövője is. A múltja, amennyiben minden új a régire épült és a jövő, amennyiben ez egy 1945- ben készült terv, ami még nem valósult meg teljesen. Azt mondta, a város jelenét csak a múltjából indulva lehet megismerni. Kövessük hát a tanácsát, ismerkedjünk előbb röviden a történelemmel. A városról először Fjodor Ivanovics cár tett említést, 1589-ben, de régebbi telepü­lés lehet, mert a neve a ta­tárjárás idejéből való, tatár eredetű. Valószínűleg „Szári Szu” volt, ami sárga folyót, vagy Szara Csín, ami sárga szigetet jelent. Ebből lett a neve Cáricin és semmi köze a „cár” eredethez. Az ipari fejlődés a század­fordulón kezdődött. Elsősor­ban a faipar fejlődött. A mun­kaidő 12 óra volt naponta — hivatalosan. A valóságban en­nél is tovább dolgoztak. Szí­vesen foglalkoztattak 8—14 éves gyerekeket, mert nekik fél bért sem fizettek, azonos munkáért. 1905-ben fellázad­tak a város munkásai. Erről a „Cáricini Hírlap” számol be részletesen. A februári forradalom ha­tására a munkások megalakí­tották az Ideiglenes Bizottsá­got. A cár katonaságot kül­dött a munkások ellen, de a 141. ezred átállt a munkások mellé. Kiszabadították a po­litikai foglyokat és letartóz­tatták a cári közigazgatás ve­zetőit. A forradalom cáricini, le­gendáshírű vezetői Minyin és Jerman voltak. A p étervári összoroszországi Kongresszu­son, Minyin hallgatta Lenint, amint az Áprilisi Téziseket kifejtette. Aztán egyidöre felülkereke­dett a Kerenszkij reakció. A munkás-vezetőket — Minyint és Jermant is — letartóztat­ták. Csak az Októberi Forra­dalom szabadította ki őket. Aki az Októberi Szocialista Forradalom történetét ismeri, Cáricin főtere, az Októberi Szocialista Forradalom előtt. tudja, milyen jelentős szerepe volt abban Cáricinnak. Ez a város a Kaukázus kulcsa. Ezért akarták a fehérek meg­kaparintani, ezért támadták meg 1918-ban is. Állandó har­cok közepette szállították a kenyeret a pétervári és moszk­vai munkásoknak. 1918. júniusától Sztálin ve­zette a harcot Cáricinban a fehérek ellen. Augusztusban végleg leverték a fehéreket. A „Forradalom Katonája” cí­mű cáricini lap szeptember 12-i száma közli, hogy a hősi harcokért Vorosilov átadta a Forradalmi Bizottságnak Le­nin köszönetét és a Vörös Zászló Érdemrendet. 1920-ban Kalinyin beszélt az iparosítás jelentőségéről egy gyűlésen, 1922-ben létesült a Vörös Október Fémfeldolgozó gyár, aztán a Traktorgyár, majd egy ruhagyár. 1923-tól 28-ig új lakótelepek létesül­tek, közben 1927-ben elkészült a város távlati fejlesztési ter­ve. Színház épült és esti iskolák nyíltak. 1928-ban Gorkij járt ott. 1941-ben, a béke utolsó esz­tendejében még 211 új házat építettek és 200 000 fát ültet­tek. Kétszázezer fát. A Kom- szomol vezetésével, a fiata­lok ... Nem lehet, hogy erről ne gondoljon az ember Vanyinra. A Nappalok és éjszakák Va- nyinjára, aki a sztálingrádi harcok során megsiratta eze­ket a fákat... Mert aklcor már Sztálingrád volt Cáricin. A színházban Gorkij Ma- senykáját játszották, amikor híre jött, hogy a város alá értek a fasiszták. Csaba Imre Államok vietnami politikáját Ugyanakkor Japánnak növel­nie kell gazdasági és politi­kai hozzájárulását Washing­ton más távol-keleti elképze­léseinek megvalósításához i*. Johnson és Szato elsősor­ban Kínát teszi felelőssé a délkelet-ázsiai helyzetért Japán ugyanakkor elismer­te, hogy a japán—amerikai, úgynevezett kölcsönös együtt­működési és biztonsági szer­ződés „létfontosságú Japán biztonsága és a Távol-Kelet békéje szempontjából”. Szato kijelentette Johnsonnak, Ja­pán nem tervezi az 1970-ben lejáró szerződés módosítását, így az automatikusan tovább­ra is érvényben marad. Japán források szerint meg­állapodás jött létre arról, hogy az ország növeli a dél­vietnami rezsimnek nyújtott támogatást. Katonai támoga­tásról nem lehet szó, mert a japán alkotmány ezt tiltja. Szato azonban a washingtoni sajtóklubban elmondott be­szédében határozottan leszö­gezte, hogy Japán támogat­ja és helyesli az amerikai je­lenlétet Dél-Vietnamban és Délkelet-Azsia más országai­ban. Johnson elnök újságíróknak adott nyilatkozatában azt emelte ki, hogy „a térség va­lamennyi országa” megérti és helyesli az amerikai politikát, és úgy véli, hogy az ameri­kai kivonulás a térségből „ka­tasztrofális következmények­kel” járna. Az elnök egyébként nagy- jelentőségűnek minősítette a kétnapos tanácskozás-soroza­tot. amely szerdán másfélórás Johnson—Szato-megbeszéléssel zárult. A japán—amerikai közle­mény szerint Johnson és Szato megállapították, hogy Kína fejleszti nukleáris arze­nálját és megegyeztek abban, hogy „olyan feltételeket kell teremteni, amelyekben az ázsiai nemzeteket nem érint­hetik a kommunista Kínából származó fenyegetések”. A két vezető megyezett az űrkutatásban való szorosabb együttműködésben, különösen a tudományos kutatásra szol­gáló mesterséges holdak fel­bocsátása terén. Szato öröm­mel fogadta az Egyesült Álla­mok kormányának azt a szán­dékát, hogy növeli az urán— 235 és a plutónium szállítását Japán számára. O A Kola-félszigeten meg­kezdődött a Szovjetunió leg­nagyobb atomerőművének épí­tése. A jövendő sarkvidéki atomcentrálé mellett emelke­dő települést az építő kom- szomolista fiatalok „Jubileu­mi városnak” nevezték el. * ^ Milca Spiljak jugoszláv miniszterelnök szerdán öt na­pos hivatalos látogatásra Ro­mániába utazott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom