Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-11 / 240. szám
196T OKTÓBER 11. napló 5 Készül a kollektív W az Lrebánya Vállatainál Széles körű demokratizmus érvényesül —- Helyes arányok a béren kívüli juttatásoknál — Üzemszervezési problémák Egészen újszerű a kollektív szerződés kidolgozásának mechanizmusa is a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál. Huszonegy munkabizottság — az alapelveket figyelembevé- ve — elkészíti a munkaügyre, szociális juttatásodra, nyereségrészesedésre, bérgazdálkodásra, anyagi és fegyelmi felelősségre és még számos pai-agrafusra vonatkozó javaslatokat. A bizottság — amelynek tagjai szakszervezeti aktívák és területi (munkaterületi!) szakemberek — az anyagot átadják a már magasabb szintű vállalati bizottságnak. Ennek tagja az igazgató, főmérnök, főkönyvelő, pártbizottsági titkár illetve szak- szervezeti titkár. — A benyújtott javaslatokon — amennyiben szükséges — módosítanak, majd a szerkesztő bizottság összeállítja a kollektív szerződés tervezetét és ezt — az elkövetkezendő hetekben megrendezett — üzemi értekezleteken a dolgozók elé tárják. A vita során elhangzó módosító javaslatokkal együtt a tervezet végül eljut a vállalati szakszervezeti bizottság elé, amely az összes vélemények, javaslatok alapján hozza meg a végső döntést, az 1968. január 1-től bevezetett új kollektív szerződésről. A téma tehát a legszélesebb alapokon is megvitatásra kerül: a demokratizmus szelleme érvényesül, hiszen ezúttal a „fentről”, tehát különböző szintekről érkezett javaslatok nem előre regisztrált normatívák, amelyek a változtatás lehetőségét eleve kizárják. A vélemények szabad nyilvám'tása tapasztalható lesz majd nemcsak az üzemi üléseken, hanem már most is, menet közben, ahogy készül a javaslattervezet. Valuta „kitermelés“ a hulladékból 1 ültéljesíti jubileumi felajánlását a Pécsi Keményítőgyár rintos költségmegállapítás azonban változatlan, a vállalati bizottság ezt a javaslatot elfogadta. Érdekes megoldást választott a vállalat az étkezési hozzájárulás költségeinek elosztására is. Az eddigi központi étkezési keretet lebontják az üzemekre, bázisként az 1967. évet veszik és az üzemek saját hatáskörükben gazdálkodnak a rendelkezésükre álló összeggel. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a dolgozó ezután is 3,60 forintot fizet egy ebédjegyért, ehhez a hozzájárulás pedig 4,40 forint. Itt az össz-összeg változatlan, de ezen belül az üzemnek jogában áll az arányokat megváltoztatni, de csak a részesedési alap terhére! Az előzetes tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók véleménye itt körülbelül egységes, csupán a központi irodaház dolgozói körében akadt elvétve olyan vélemény, miszerint egyesek nem kívánják természetbeni juttatásként igénybevenni az étkezést, hanem a vállalati hozzájárulást készpénzben szeretnék megkapni „...ami megjár, megjár!” — alapon. Ezt a/ óhajt elenyészően kevesen képviselik, a javaslatok sorából a bizottságok nyilván mellőzik is; nemcsak azért, mert a juttatás készpénzben való kifizetése felesleges adminisztrációval járna, hanem mert a napi munkaközbeni meleg-étkezés megszűntetése a szervezetre egészségtelen is A munkabizottság bizonyos szempontból üzemszervezési funkciót is betöltött, amikor felmérést folytatott a munkásszállás vonatkozásában. A Mécséi Ércbánya Vállalat dolgozóinak jelentős hányada naponta utazik a munkahelyre, illetve vissza otthonába. A vállalat továbbra is hozzájárul a szállítási költségekhez. De ezek a költségek — bizonyos távolságon túl — már eléggé tetemes összeget jelentenek. A szomszédos megyében lévő Gikó, Bony- hád, Hidas községekből induló vállalati járatok egy-egy utasra eső vállalati költséghozzájárulás 550—600 forint havonta. A bizottság tolmácsolta a bánya vezetőségének, hogy a költséghatárt húzzák meg 320 forintnál, vagyis azokat a dolgozókat — akiknek szállítása ennél is drágább — telepítsék be a munkásszállóba. A bizottság jószándéka méltányolható, de éppen a mun' kaerőpolitikai szempontoi nem engedik: — nagyon he lyesen — a javaslat elfoga dúsát. Lehet, hogy a szállító si kiadások csökkennének — bár annyival növekedne i szálló fönntartásának költse ge — semmiképpen sem előnyös az, ha szaporodik a családtól külön és távol élő dolgozók száma. Még a hossza: napi utazási idő és a magasabb szállítási költséghozzájárulás árán is, jobb ha a dolgozó naponta hazajár és í nap hátralevő részét családja körében tölti el. A munkabizottság másik javaslatát azonban a vállalati bizottság elfogadta. Bakóca—Abaliget viszonylatában gazdaságosabb szállítási lehetőséget ígér a tervezet: a hozzájárulási költség 61 284 forintról 24 300 forintra csökkenthető. Vaskos dossziékat tesz ki az a kutatási anyag, amelyet a bizottságok tagjai nagyon gondosan összegyűjtöttek. Ez képezi tulajdonképpen a kollektív szerződés alapját, amely kellő szelektálás után — csatolva hozzá a vállalati bizottság javaslatát és a dolgozók véleményét — majd a vállalati szakszervezeti bizottság elé kerül. A cél az, hogy az eddigi juttatások továbbra is érvényben maradjanak, természetesen a gazdaságosság határain belül, ami viszont kivétel nélkül mindenkinek érdeke. Rab Ferenc Ezüstszínű, süvegalakú kettős torony az udvar közepén, bonyolult csőrendszerek, sziták, szivattyúk és centrifugák a régimódi műhelyépületekben, melyek levegőjét áthatja az áztatott kukorica orrfacsaró, savanyú szaga. — A Szeszipari Országos Vállalat pécsi keményítőgyárában járunk. Mialatt körülnézünk az üzemben Kárpáti István igazgató rövid tájékoztatást is ad két fő termékük, a keményítő és a dextrin ipari jelentőségéről. Az előbbit a textilgyárakban, valamint a papír-, a gyógyszer- és a cukoriparban használják fel, az utóbbi ragasztó alapanyag. Hatszáz vagon kukoricát dolgoznak fel egy év alatt. Idei tervük 350 vagon keményítő gyártását irányozza elő. Az igények szüntelenül növekednek, s bár három műszakban dolgoznak, nincsenek értékesítési problémáik. A múlt évben 35 vasárnapon dolgozott a pécsi keményítőgyár. Áztató kapacitásuk szűkös volta miatt kényszerültek erre, meg azért, mivel társüzemük, a demecseri keményítőgyár burgonya hiánynyal küzdött. A vasárnapi munkának — bár többet kereshettek — nem örültek a dolgozók. Keményítő viszont az idén is kell, minél nagyobb mennyiségben. Felajánlásukban, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére tettek, vállalták, hogy 50 vagonnal túlteljesítik keményítő- gyártási tervüket. Hat brigádot is alakítottak, amikor felajánlásukat megtették. A szocialista cím elnyeréséért indultak a versenyben, Kilencezer vagon cukorrépát szállít Baranya Kaposvárra Az aszály ellenére sem rossz a termés Megyénk termelőszövetkezetei 5400 holdon termesztettek cukorrépát, s a Kaposvári Cukorgyár csaknem kilencezer vagon termésre számít erről a területről. Bár a hol- dankénti átlaghozam „csak” 163 mázsa körül lesz, tehát jóval kevesebb, mint ameny- nyire az augusztus 15-i előbecslés idején számítottak, a tsz-ek, s a Kaposvári Cukorgyár vezetői nagyjából elégedettek ezzel az eredménnyel. A 163 mázsa ugyanis még nem mondható rossz termésTöbb sertést adnak az országnak Ismét emelkedik a sertéshústermelés grafikonja fogja éreztetni hatását Ezt bizonyítják a jövő évre szóló szerződések is. Eddig 12 tsz döntött úgy, hogy 1968-ban — az ideihez képest — emelni fogja sertésértékesítési tervét. Jövőre a mágocsi tsz 1000, a mozsgói 700, a sombereki, bó- lyi, nagydobszai tsz pedig egyenként 500 sertéssel ad többet, mint ebben az évben. Az idei tényhez viszonyítva összesen 4800 „plusz” sertés származik majd ebből a 12 tsz-ből. Az említett termelőszövetkezetek között több olyan tsz található, amely nemcsak eléri a korábbi évek sertéshústermelési szintjét, hanem meg is haladja azt. Ezek közé tartozik például Boly, melynél 2200 hízó volt a maximum, jövőre viszont 2500 sertést ad el az Állatforgalmi Vállalatnak. nek, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy — a Kaposvári Cukorgyár közlése szerint — az idei országos átlag talán még a 150 mázsát sem éri el. Az aszály nemcsak a terméseredményeket csökkentette, hanem — szeptember 20- ig — rendkívül megnehezítette a termés betakarítását is. Csak a két traktorral vontatott, átalakított ekék tudtak úgy-ahogy megbirkózni a betonkeménységűre száradt földdel. Sok volt a géptörés, a répa hatalmas hantokkal együtt jött ki a földből. Jellemző a tsz-ek, illetve a Kaposvári Cukorgyár kölcsönös megértésen alapuló jó kapcsolataira, hogy a — lippói, kémesi, püspöklaki, berkesdi stb. — tsz-ek még ilyen körülmények között is folytatták a betakarítást, s a gyárat — a szerződésnek megfelelően — folyamatosan ellátták cukorrépával. Az esős idők beköszöntése óta meggyorsult a betakarítás üteme. Mind a 40 cukorrépa-átvevő állomás működik, s eddig mintegy háromezer vagon termést szállítottak Kaposvárra. A jelekből ítélve november közepére befejezik ezt a munkát is. Az idén a lippói tsz volt a megye legnagyobb cukorrépatermelője, 130 holddal. A ber- kesdiek 90, a kémesiek 70, a püspöklakiak 60 holddal részesednek. Változatlanul nagy a termesztési kedv, szeptem- ben végéig a baranyai tsz-ek már csaknem akkora cukorrépaterületre szerződtek, mint amekkorán az idén folytattak termesztést. Az ország cukorgyárai között a kaposvári vezet a szerződések tekintetétében, s ebben jelentős része volt Baranyának is. A gyár évi termelésének egyharmada ugyanis megyénkből származik. Kitűnően bevált a légára mos csíraszár ító-berendezés növekvő igényeket támasztva önmagukkal szemben. Eddigi eredményeink arról tanúskodnak, hogy nem tettek könnyelmű 'ígéretet. Szocialista versenyük elevenebb, pezsgőbb életet hozott a műhelyeikbe. A három műszak: a Komarov, a Tyereskova és a Ságvári brigád tagjai nagyobb figyelemmel, igyekezettel dolgoznak, mint azelőtt és a karbantartók Dózsa brigádja is jobban segíti őket. A fizikai dolgozók és a műszakiak összefogásával saját erőből megoldották az áztató kapacitás problémáját. Átalakították az áztató berendezéseket és három napra csökkentették a tavalyi négy napról az áztatási időt. Az első háromnegyed év során nagyszerűen teljesítették a tervet és felajánlásukhoz képest már többleteredményük is van. 314 vagon keményítőt gyártottak és a múlt év azonos időszakához képest 2,4 millió forinttal magasabb termelési értéket hoztak. Bizakodással mondják, hogy most már bizonyosan meglesz az év végére ígért 3 millió forintos túlteljesítésük. Nagy dolog ez, hiszen akkor az egy munkásra jutó évi termelési érték meghaladja náluk a félmillió forintot. Ritka jó teljesítmény az élelmiszeriparban! Különös jelentőséget tulajdonítanak a keményítőgyáriak a hulladékanyagok hasznosításának. Tegyük hozzá: mások is felfigyeltek erre. Például a külkereskedelem. A kukorica csírája nem kell a keményítőhöz. Évekig a hulladékba került és az állatokkal etették fel. Az üzem 900 ezer forint beruházási keretet kapott az idén az AGRIMPEX Külkereskedelmi Vállalattól, hogy a huladék- ból kiválasszák a mintegy 50 százalékos olajtartalmú csírát. Ebből létesítették a gyár udvarán álló süvegalakú kettős tornyot, ezt a különleges alakú vaslemez építményt. Ez a légáramos csíraszárító gázolaj tüzeléssel és automatikus vezérléssel működik. Naponta 11 mázsa szárított tengericsírái készítenek a segítségével. A budapesti növény óla jgyár préJ sel ebből olajat, melyért 100 ■ literenként 25 dollárt fizetnek a külföldi vásárlók. De ez az olajgyártás olajat is fogyaszt, gázolajat a szárításkor. Eleinte sok gázolaj fogyott, amikor nagyon vizesen adták föl a nyersanyagot a szárítóba. Rájöttek, hogy el nem kifizetődő. Jobb, ha előbb a nagyja vizet kipréselik az anyagból. Az AGRO- KER-nél véletlenül ráakadta!! egy pneumatikus szőlőprésre; Kiderült, hogy ez is megfelel a célnak. Megvették és mái dolgozik is náluk a csíravo* nalban. Az előpréselés révén a szárítás meggyorsult, így egy mázsa szárítót tengericsíra előállításánál 10 kilá gázolajat tudnak megtakarítani. Az idén 200 tonna tengerW csírát vár a gyártól a» AGRIMPEX, jövőre 300 tonJ nát rendelt belőle. Mondják} hogv jövőre lesz csak igazán kifizetődő a csíra gyártása, at ezzel járó sok bajlódás, meri a jelenlegi 150 forintról 60(1 forintra emelik a másodosztályú csíra mázsánkénti árát! Az elsőosztályúért 680 forintol fizetnek. — Nem csoda, hogy már most törik a fejüket, hogyan gyárthatnának kizárólag elsőosztályú minőségű tengeri-; csírát. Biztosan ez is sikerül a lelkes keményítőgyáriaknak, hi-’ szén az eddig értékesített 131 tonna tengericsíra minőségével sem voltak számottevő problémáik. A kis gyárüzem 80 dóig«- zójának van egy „titkos” vágya. Munkájuk eredményeként az utóbbi két évben „él- üzem” csillagot tűzhettek i ■bejáratuk fölé. Szeretnék, ha ez harmadszor is így lennai D Ebben a E tudományoshónapban L technikai megjelenik a T magazin A Az úgynevezett bérenkívüli juttatás — szociális juttatás — a kollektív szerződés 9. paragrafusaként már elkészült Az alapelv itt — amelyet a szakszervezeti kongresszus is hangsúlyozott — az, hogy a juttatásokat nem szűkítik, nem csökkentik. A munkabizottság csupán arra törekedett, hogy a juttatások vállalaton belüli helyes arányait kidolgozza. Például: eddig a vállalat dolgozója napi 18 forint üdülési költséget fizetett, de felesége után — amennyiben valahol munka- viszonyban áll és tagja a szakszervezetnek — 30 forintot, ha nem tagja, akkor 35 forintot, egy gyerek után pedig 15 forintot. A munkabizottság most azt javasolta, hogy az üdülési költség összege 25+25+15 forint legyen a férj, feleség, gyerek részére. Amennyiben a feleség nem tagja a szakszervezetnek és minősítése háztartásbeli, az üdülési költség 35 forint marad. A javaslaton azonban már a „második lépcsőben,, a vállalati bizottság változtatott: férj+feleség+gyerek esetében 24+24+14 forint lenne a költség és így — ha 3 tagú családot veszünk példának — a 14 napra eső korábbi 910 forint helyett a dolgozó 868 forintot fizet a beutalóért. A vállalati bizottság ugyanis az általános alapelvvel érvelt, miszerint a juttatásokat nem szűkíti le, csupán a helyes arányokat kívánják megteremteni. Ez a megoldás tehát a családosoknak előnyös, a nőtlenek számára viszont nem, mert a korábbi egységes 18 helyett 24 forintot fizetnek. Ez még elviselhető, hiszen összeségében 14 napra 84 forint plusz költséget jelent ez csupán és ezt egy esvedülálló dolgozó köny- nyeb'oen lei is fizeti, hiszen az egy főre jutó jövedelme egyébként is magasabb. A nem szakszervezeti tag feleségekre vonatkozó 35 foMint ismert, október elsejétől kezdve felemelték a sertések felvásárlási árát. Az intézkedés ösztönzően hat a ser- téshízlalásra. Az elmúlt időszakban tíz tsz közölte a Baranya megyei Állatforgalmi Vállalattal, hogy több sertést ad ót 1967 végéig, mint ahogy eredetileg tervezte. Püspöklak 250, Üjpetre ugyancsak 250, á többi 8 tsz pedig összesen 810 hízóval emelte meg eredeti eladási tervét, összesen tehát 1310 plusz hízó származik a tíz tsz-től. Bár ez a mennyiség nem sok, annyit mégiscsak jelez, hogy a sertéshízlalás süllyedő tendenciája megállt, s a grafikon lassan emelkedni kezd. Az év végéig hátralévő két és fél hónap egyébként túlságosan rövid ahhoz, hogy! gyors javulásra lehessen számítani. Mint várható volt, az áremelés inkább 1968-ban
