Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-24 / 251. szám

1967. OKTÓBER 84. _ _-------------------------------napló — 3 Megnyílt a Hí, magyar játékfilmszemle Pécsett A képernyő előtt Öt nyugati és hét szocialista országból érkeztek vendégek Megalakult a társadalmi zsűri János, a Megye! Pártbizottság titkára, Ambrus Jenő, a Pécsi VA- titkára. Hetes! Imre parancsnok tájékoztatóját hallgatják. Nagy sikere van Hetés György amatőr szobrászművész Agyajg- fintor című kisplasztikái karikatúra-kiállításának a Pécsi Hir:ap- olvasóban. A művész agyagban, illetve gipszben örökítette meg hazai és külföldi művészek humorral telített figuráit. A képen előtérben Pethes Sándor érdemes művész gipsz-karikatúrája. SZÜRET VILLANYBAN — 1967. A néző figyelmét mindig fokozottabban fölkeltik (s egy kicsit a szívét is meg­dobogtatják) a szűkebb pát­ria életéről készült műso­rok. S tegyük hozzá: az ilyen műsorokkal szemben a néző igénye is fokozot­tabb. Baranya és Pécs tájai elég gyakori vendégek a tv képernyőjén. Ezúttal e táj­nak lelkes és hozzáértő író­ismerőse: örsi Ferenc ve­zette el a nézőt az ország egyik leghíresebb borvidé­kére, Villányba, mely már ötezer évvel ezelőtt is la­kott vidék volt, és szőlő­kultúrája is becslés szerint több mint kétezer éves. A villányi szüretről nyújtott kellemes, szinte teljesnek ható félóra igényes bizonyí­téka volt annak, hogyan kell művészi értékű filmri­portot készíteni. Iróilag kell ismerni és szeretni a tájat, s egy fényekhez, árnyékok­hoz különösen érzékeny operatőr segítségével ren- dezőileg kiragadni a jellem­ző oldalakat, figurákat, dia­lógusokat. A hangulatot együttesen alakította ki az írói gondolatsor, a szerkesz­tés ritmusa és a táj, a munka képeinek szép sora, kezdve a csillagvölgyi lát­vány sűrű zöldsötétjétől a fehér présházak festői so­ráig, amellyel búcsúzott a riportfilm. A hangulat ki­alakításában nem utolsó sor bán szerepet játszottak a riportalanyok, természetes mozgásuk, egyszerűségük, a tájról, a borról elmondott szinte líraion szép vallo­másuk. Mint mondani szok­ták: minden egyezett, és így talán nem tűnik elfo­gult túlzásnak a megálló-. pítás, hogy a képernyő mind gyakoribb tájripórijai között a „Szüret Villány­ban — 1967” a legjobbak közül való. Ha nem a leg­jobb az utóbbi időben. DOKTOR SCHLÜTER. öt estén át szerepelt a képernyő műsorán a regé­nyes és tanulságos életű Martin Schlüter alakja, s a néző — ha nem is izgult a krimi értelmében — de mindvégig érdeklődéssel fi­gyelte a többnyire egymás­ból láncszerűen következő eseményeket. Egy közel hat órás filmregényről lévén szó, lényegében csak a leg­fontosabb észrevételekre jut hat idő. Regényszerűsége, megnyugtatóan hömpölygő és végződő cselekménye a romantikus regényekre em­lékeztetett, a két alapszínre — a feketére és a fehérre leszűkített ábrázolásmódja pedig nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a néző minél világosabban és az elcsúszások veszélye nélkül igazodjon el a tanulságok között. Tanulság. Ha úgy tetszik; a Doktor Schlüter politikai film volt, de ben- be egy általánosabb igény­nyel, mely egy tudós életé­nek harminc évén, fordula­tain, tépelődésein és elha­tározásain keresztül néhány humánus, az emberi élet és magatartás értelméről szóló gondolatra is figyelmeztet­te a nézőt. Filozófiai meg­állapításaiba nem bonyoló­dott bele, megállt a kellő határnál, tudományossága pedig (mely az adott jele­netekben túlzásnak látszott) így utólag, az egész törté­netet ismerve m.egbocsátha- íó. A Doktor Schlüter mé­reteiben is nagy munka volt (négy évig készült) és ha nem is okozott annyi izgalmat, mint a néző ezt elvárta, méltó ahhoz az igényhez, amit az NDK Televíziójának filmsoroza­taitól megszoktunk, s talán annál egy kicsivel több is. Bár nem kifejezetten a filmsorozat kritikájának a körébe tartozik, de szeret­ném megemlíteni az ötödik rész előtti televíziós inter­jút a film alkotóival, illet­ve két főszereplőjével, amelyet Poór Klári veze­tett: négy alannyal, három nyelven, hozzáértő s egy­szerű kérdésekkel, ritka magabiztossággal és bravú­rosan. MINDEN MÁSKÉPP VAN. Nem először ismerjük be elégedetten, hogy a humor nem hiánycikk már a kép­ernyő műsorában, s ezt Zá­port István szerzői estjének alkalmából is érdemes el­mondani. Hogy a néző örö­me mégsem teljes, annak nem „szerzői” oka van, hi­szen Zágon István mélyeit s líraian ismeri az emberi magatartás fonákságait, sa­játságosán halk, finom hu­mora mindig célbajut, ét művei az idők során nem koptak meg, legfeljebb idő­közben egy kevés nosztal­gia tapadt rájuk. A szerzői est problémáját — az utóbb látott humorista szerzői es­tekhez hasonlóan — most is a műsor lendítőerejét képező keretműsor ötlet- és kivitelszegénysége okozta. Az ötletes műsorindítás re­ményekkel töltötte el a né­zőt, nem sokkal később ki­derült azonban, hogy szer­zői est címén nem elég a kipróbált, sikeres műveket egyszerűen sorbafűzni, és egy szimpla (gyakran eről­tetett) keretműsorral kiegé­szíteni. így az eredeti mü­vek is veszítenek az érté­kükből. A szerzői est ön­álló műfaj, ami a harma­dik vagy negyedik humo­ristánk szerzői este után nem derül ki, hisz nyil­vánvaló a keretek séma- szerűsége. <T) Október hónapban már má­sodízben öltött zászlódíszt a város. Ezúttal a Magyar Já­tékfilmszemle világoskék lo­bogói is ott lengenek a Szé­chenyi téren. A hat szemle- film nagyméretű képei város­szerte láthatók már néhány napja, az Állami Aruház kira­kataiban is ötletes „filnaes- kellékek”, fotók jelentek meg. Tegnap reggel pedig megje­lentek már az első vendégek is a Nádor és a Pannónia Szállóban. A színészek, szí­nésznők, akiket mindenki megismert, a kritikusok, esz­téták, akiket egyelőre még nem „csíptek el” az auto­gramkérők. Az autogram­gyűjtőknek egyébként csak annyit, hogy a szemlefilmek bemutatói és az ősbemutatók alkalmával mindig megjelen­nek majd a művészek is, és készséggel adnak autogramot Öt nyugati és hét szocialista országból érkeztek meg a nap folyamán a vendégek, össze­sen mintegy negyvenen. Fran­ciaországból többek között Ro- land Desné professzor, Phi- lippe Haudiquet kritikus, Svájcból, Ausztriából, Spa­nyolországból és a Német Szö­vetségi Köztársaságból kritiku­sok. a Szovjetunióból a ta­valyról is ismert Ludmilla Pagozseva, az Iszkusztvo Kinő szerkesztője, Lev Kulidzsanov, a szovjet filmművészek szö­vetségének elnöke, rendezők és filmesztéták, Lengyelor­szágból a híres Jerzy Passen- dorfer rendező, Krystina Mi- kolajewska filmszínésznő, (akit a Fáraóból ismer a kö­zönség, és aki a Csillagosok katonák egyik főszereplője), Romániából Francisc Muntea- nu író és rendező érkeztek, és még sokan mások. * Tegnap délután 5 órakor az SZMT klubjában megalakult a társadalmi zsűri Is. Megje­lent Rapai Gyula is, az MSZ­MP Baranya megyei Bizottsá­gának első titkára. A társa­dalmi zsűri elnöke, mint a korábbi években is Darvas Jó­zsef író, a Magyar Írók Szö­vetségének elnöke, tagjai pe­dig a következők: Bogár Jó­zsef, a Szakszervezetek Bara­nya megyei Tanácsának veze­tő titkára, Eck Imre, a Pécsi Balett igazgatója, Gádor Fe­renc, a Magyar Rádió és Te­levízió elnökhelyettese, Halla­nia Erzsébet, a Dunántúli Napló kultúrrovatának veze­tője, Horváth Lajos, Pécs Vá­ros Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának elnöke, dr. Köpe- czi Béla egyetemi tanár, Mak- láry Zoltán színművész, Palkó Sándor, a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottságá­nak elnöke, Pákolitz István költő, a Jelenkor szerkesztő­je, Szervánszky Endre zene­szerző, Tárnok János, a Mű­velődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságának osztály­vezetője, Tóka Jenő, a Mecse­ki Ércbánya Vállalat igazga­tója és Vilt Tibor szobrász. A társadalmi zsűri, mint is­meretes, a társadalmi fődíjat és a közönség szavazatai alap­ján a közönségdíjat ítéli oda. A társadalmi zsűri alakuló ülésén Ranódy László film­rendező, a rendező bizottság elnöke kivánt jó munkát a zsűrinek, amely tényleges munkáját pénteken kezdi meg. Autósbál az Olimpiában A* év egyik legsikerültebb, legérdekesebb rendezvényét, az autósok szüreti bálját rendezte szombaton este az Olimpia he­lyiségeiben a Magyar Autóklub Pécsi Csoportja. A záróráig tar­tó kitűnő hangulat nemcsak az elsőrendű kiszolgálásnak, ha­nem a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek; Marczis Deme­ter, Galambos György, Mes­ter István, Cseh Mária és Men- #®Iényi Vilmos műsorának« Harci gyakorlat a hegyek között Valahol a Mecseken, egy­mástól jónéhány kilométerre diverzánsok ütöttek tanyát. A két csoport vasárnap reggel fél 9 órakor akar egyesülni. Mindez a munkásőrök tudo­mására jutott. A parancs így szól: meg kell akadályozni az egyesülést, be kell keríteni és felszámolni az ellenséget. Az akciót hajnalban hajtják vég­re. A mit sem sejtő diverzán­sok a felszólításra, hogy ad­ják meg magukat, tűzzel vá­laszolnak. majd elködösítik a terepet. De a munkásőrök — akik az akciót irányitó had­műveleti törzzsel állandó kap­csolatban vannak — meglepe­tést tartogatnak. Nem arról, amerről a felszólítás jött. egé­szen más irányból rohanják le az ellenséget. Hamarosan mindkét csoport feltartott kéz­zel hagyja el búvóhelyét. A „krimi“ szerzője Hetes! Imre, a pécsi járási­városi egység parancsnoka. | Asztalán kemény kötésben ott valamint DOrflmbőző Géza népi zenekarának és Berkics Ma­rika énekesnőnek is köszön­heti. Nagy sikere volt a KRESZ-tóténak, a tombolának és az autósbál szépségverse­nyének, amelyet Milovecz Jó­zsef né nyert. A képen: Men- delényi Vilmos, a bál bírója és Horgas István rendező át­nyújtja az autósbál szépének a hatalmas csemege- és virág- kosarat. fekszik az egész akció terve, a forgatókönyv. — Az életet akartam meg­közelíteni, és ezért választot­tam a legbonyolultabb szituá­ciót. Ilyenben még nem vet­tünk részt, de képességeinket nem haladja meg a feladat — mondja. Szombat délután van. az előző éjszaka másik egységé­vel már részt vett egy jólsi­került harci gyakorlaton. Most újabb éjszaka vár rá. Az év­záró harci gyakorlat tulajdon- donképpen vizsga, most rea­lizálódik az éves kiképzési munka. Eléggé mozgalmas évűk volt a munkásőröknek. Erre az év­re esett a tíz éves jubileum megünneplése. A kiképzési terv egyre korszerűbb, na­gyobb követelmények elé ál­lítja a munkásőröket. A pécsi járási-városi egységnél az őszi lövészet eredményének minősítése minden fegyver­nemben kiváló. Az alegységek között szocialista verseny fo­lyik, mindenki nagyon igyek­szik. A pécsi járási-városi egység pedig az egységek kö­zötti versenyben szeretné el­érni az idén a legjobbaknak járó serleget és vándorzászlót. Te is velünk jössz? ... áll elébem a szombat éjjeli gyülekezőn parancski- hirdetés után egy göndörhajú, pufajkás lány. C’est la guerre. Csak így perte. — Igen. És te ki vagy? — Gárdista. A harci gyakorlatra meg­hívták az Ifjú Gárda parancs­noki karát. A munkásőrök se­gítettek az Ifjú Gárda létre­hozásában, nem egy munkás­őr szerepel köztük parancs­noki beosztásban. Az egység működött közre nemrég a fia­talok mecseki harci túráján, a technikát biztosították és a szervezésben segédkeztek. A gárdisták úgy tekintik magu­kat, mint a munkásőrség tar­talékai, leendő tagjai. Korahajnalban suhan át dzsippünk Pécs utcáin, majd gidres-gödrös erdei utakon érünk a vadászház közelébe, hogy mint meghívott vendé­gek. tanúi legyünk az „ellen­ség” kifüstölésének. A vadász­házat már körülzárták a mun­kásőrök. szanaszét az avarban, fák, vízmosások adta fedezék­ben. vagy zöld gallyal álcázva hasalnak. Az ágak között haj­nali fények villódznak. A va­dászházból messze hallatszik a „mit sem sejtő ellenség” gondtalan fecsegése. Tőszom­szédságukban halkan dolgoz­nak a munkásőrök rádió adó­vevői. Kidőlt fán ülök és fü­lelek. de ide nem hallatszik, melyik adóról van szó, netán a „Kamatpolitikáról”, vagy a „Görbebotról”. Állandó kap­csolatot tartanak a harmadik ponton elhelyezkedő törzskar­ral. Egyszercsak belerobban a csendbe a felszólítás, rögtön utáni megszólalnak a fegyve­rek, az „ellenség” nem adja meg magát. Fojtogató a köd, fülsiketítő a fegyverek haj­nali koncertje. Aztán hamar vége a csete-paténak. Az „el­lenséget” feltartott kézzel, li­basorban elvezetik... Jól sikerült gyakorlat Vasárnap reggel a parancs­noki sátornál gyülekezünk. Novics János elvtárs. akit már nem egyszer láttam harci gya­korlaton. Ambrus Jenő elv­társ, Duga József és Patkó Gyula, a munkásőrség megyei parancsnoka és helyettese, a társ-fegyveres erők képviselői, magasrangú rendőrtisztek, vállalati gazgatók kört képezve beszéljük az éjszaka esemé­nyeit. — Hogyan oldották meg a komplikált feladatot? — kér­dezem Hetesi Imre parancs­nokot. — Jól sikerült gyakorlat volt. Miklósvári Zoltán A mágneses tárkép előtt. Novles rosi Pártbizottság első Éjszaka a Mecseken

Next

/
Oldalképek
Tartalom