Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-22 / 250. szám

JW7. OKTÖBER M. naplő Norember 6—7: Kétnapos munkaszünet Mivel ebben az évben a november 7-i munkaszüneti nap keddre esik, s egy nap választja el a megelőző vasár­naptól, a rendelkezéseknek megfelelően a november 5., vasárnapi pihenőnapot novem­ber 6-ra, hétfőre helyezik át November 4-ért, szombaton a hétfői, 5-én, vasárnap pedig a szombati munkaidőbeosztás érvényes. Az említett munkanap-át­helyezések nem érintik a fo­lyamatosan termelő és a szol­gáltató vállalatok munkaidő­beosztását. Vágányfektetés „szuperszonikus“ sebességgel Siófok állomásról pénteken délelőtt 10.47 órakor katonás rendben indultak a pályaépí­tő géplánc egységei Zamárdi állomás irányába. Imponáló látvány, amint a követési tá­volságot tartva egymás után „bevetésre” indulnak az ön­járó pályaépítő gépek és a mozdonyokkal vontatott, vagy tolt speciális berendezések. A gépek felvonulását a ma­gyar pályaépítő szakemberek mellett ezúttal az NDK-ból, Csehszlovákiából és Észak- Koreából érkezett vasutas vendégek is megtekintették. A KPVDSZ kulturális napok keretében tegnap délután kiállí­tás nyílt az Állami Biztosító Pécs, Kossuth Lajos utcai helyi­ségeiben. A biztosító dolgozói a szabad idejükben készített tárgyakat, többek között bélyeg- és képeslap-gyűjteményeiket, fotókat, festményeket, könyveket, hanglemezeket mutatnak be és külön tablón képekkel illusztrálják a gyermeknevelés módszereit. A képen: Perlaki Károlyné festménye és Vasváry Edit szőlőgyökérból készült akt-torzója. Casnián rossz szellemei Társadalmi munkások és tolvajok K őmüves Kelemen érezhette azt Déva várának éjsza­káról éjszakára leomló falainál, amit a Széchenyi- aknai társadalmi munkások vezetője érez, hosszú hetek óta a Cassiánban tevékenykedő titokzatos erők fárad­hatatlansága és saját tehetetlensége láttán. Igaz, pécsbányai társadalmi munkások nem építenek, hanem bontanak, mun­kájuk eredménye azonban éppen úgy, napról napra nyomta­lanul elvész, ahogy a balladai hősökkel történt, annakidején. Ha leszáll az est, eltűnnek a gondosan letisztított, prizmába rakott téglák, s bár már több, mint 2000 órát dolgoztak, ter­veik megvalósulásához alig jutottak közelebb. Pedig Borbála-telep nem az égig érő erdélyi hegyek kö­zött van, s feltehetően szellemek sem élnek az öreg kolónia házai között. Amikor a Széchenyi-aknai szocialista brigád­tagok elkezdték a munkát, minden egyszerűnek tűnt. „Itt van­nak ezek az elhagyott, düledező, kiselejtezett, bányakáros épületek, szétszedjük őket, megtisztítjuk az anyagot, s aztán elszállítjuk, hogy ennyivel is olcsóbbak legyenek a fiatal há­zasok számára építendő KISZ-házak..Akik a lakásra vár­nak, egyszerű bányászok, s akik vállalták, hogy a nehéz föld­alatti munka után újabb műszakot dolgoznak — ingyen! —, ugyancsak azok. A társadalmi akció szervezője azt mondja, senkinek sem kellett kétszer szólni, jöttek azonnal. Valameny- nyi szocialista brigád kint volt már a telepen, pontosan, fe­gyelmezetten és jószíwel végezve a munkát — melyből köz­vetlenül egyiküknek sincs haszna. Az első napok eredménye láttán csak fokozódott a munkakedv — nőttek a téglarakások, gyűltek a cserepek, szaporodott a faanyag. S aztán egyszer- csak akcióba kezdtek a „szellemek”. Amit nappal megtisztí­tottak — éjszaka eltűnt így megy azóta is. Fogy a cserép, fogy a tégla — s ezzel együtt a lelkesedés is elfogy. Kőműves Kelemen balladájában — ha hatalmas áldozat árán is —, de az építők győztek, Borbálán azonban a jelek szerint nincs remény. Az ellopott tégla értéke ugyan nem túl nagy, de az éjszaka leple alatt valami mást, a téglá­nál, cserépnél sokkal értékesebbet is ellopkodnak az isme­retlen tolvajok. A lelkesedést, az önzetlen segíteni akarást az áldozatkészséget És talán még így sem érné meg a Borbála telepi „szellemek” esete a szót, ha nem találkozna az ember hasonló jelenségekkel annyiszor. Igaz, másutt nem tégláról, nem napszítta cserepekről van szó, s az esetek többségében nem is egyszerű széthordásról. Az emberek önzetlenségével, áldozatvállalásával, hűségével és szocialista öntudatával'élnek vissza nap, nap után olyan egyének, akikből hiányzik mindez. Ki ne ismerné a viccelődve mondott, de sajnos sokak által halálos komolyan vallott jelszót: fogjuk meg és vigyétek? És ki ne látná, milyen sokan vannak még azok, akik a mások által élesztett tűz felett sütögetik szalonnájukat...? Cassiánban a szocialista brigádok most arra készülnek, tetten érik a „szellemeket”. Megteszik, — mintahogy vala­mennyi hasonló „szellem” palackba zárását is mielőbb meg taell tennünk ... „. . Békés Sándor Elsőnek a „Csaba” nevet vi­selő hatalmas ágyazatrostáló­gép indult munkahelyére, a nyílt vonalra. Nagyszerű se­gítőtársa ez a gép a pálya­építő munkásoknak. Az öt­órás vágányzár alatt 360 mé­tert halad előre munka köz­ben. A régi kőágyazatot fel­szedi a talpfák alól, kirostál­ja, majd a még használható kőanyagot visszatölti a helyére. Az ágyazatrostát egy önjá­ró aláverőgép követte, majd a „szuperszonikus bontósze­relvény következett. Miért „szuperszónikus”? Nagy Sán­dor, a mun «álatokat végző Dombóvári Építési Főnökség diszpécsere így indokolta ezt az elnevezést: „A szétkap­csolt sínmezőket a három egységből összeállított portál­daruval a daruvezető egyedül rakja fel a szállítókocsikra. Olyan gyorsan végzi ezt, hogy a pályaépítésben bízvást ne­vezhetjük szuperszónikus se­bességűnek ...” A felszedett sínmező helyén tömöríteni kell az ágyazatot. Erre a cél­ra vagonon érkezett a hely­színre egy SZ 100-as traktor, melyet vibrótőmörítő beren­dezéssel szereltek fel. Szállí­tókocsija végéből pillanatok alatt leeresztette lejáró híd- ját és lánctalpaival lassan le­mászott az ágyazatra. Percen­ként háromezres fordulattal működő vibrációs készüléket vontatva maga után nyomban megkezdte a zúzottkő ágyazat tömörítését. Ugyancsak „szuperszónikus” telejsítményű a fektető sze­relvény, amely a traktort kö­vette. Portáldaruja játszi könnyedséggel rakta a helyük­re a vasbetonaljakból előre­gyártott 24 méter hosszú sín­mezőket. önürítős kőszállító szerelvény végezte ezután a zúzottkő ágyazat feltöltését, majd ez követte a vágány­fektetési bemutató két „ven­dégszereplője”. Mindkettőt a svájci Matisa cég hozta el érre a nemzet­közi bemutatkozásra. Az ágya­zati eke olyan munkafolya­matot gépesít, amit eddig nálunk csak kézi erővel tud­tak elvégezni. Követ tölt a vasbetonaljak közé és kiala­kítja a kőágyazat előírássze­rű profilját Miután elvégez­te munkáját, ki Is takarítja a vágányközt tisztára seper­ve a vasbetonaljak tetejét Gyors és rendkívül ügyes gép — 1 óra alatt elvégzi leg­alább 30 ember egynapi mun­káját. Feltűnést keltett a bemu­tatón a Matisa cég új aláve­rő gépe is. A hazai gyártású aláverő gépeknél sokkal töb­bet „tud” ez a sárgára fes­tett műszerkomplexum. Nem­csak aláver, hanem szintezi is a pályát, s ami a legfőbb újdonság, a vágány beszabá­— A Montreali Világkiállí­tás műszaki újdonságairól számol be Faragó György mérnök, október 26-án dél­után 18 órakor Pécsett, a Technika Házában. lyozását az aláveréssel egy- időben elvégzi. Ráadásul távirányítással dolgozik. A szintező technikus a gép előtt 30 méterrel foglalt helyet a pályán. Műszerrel mérte a sínkorona magasságát és köz­ben a kezében tartott távirá­nyító készülék gombjait nyo­mogatva szabályozta, hogy az aljazaton mennyit emeljen a gép, s oldalirányban meny­nyit mozdítson a síneken, hogy egyenes legyen a pálya. A gépben C3ak egy kezelő tartózkodott, aki az aláverő szerkezetet működtette. E kor­szerű gépezet haladási sebes­sége munka közben óránként 450—550 méter, utazósebessé­ge óránként 60 kilométer. Reméljük, a két újdonság rövidesen nemcsak „vendég­szereplő” lesz a hazai pálya­építő gépsorokban. A balatoni vonal re- konstruciójánál a géplánc révén 240 ember dolgozik, s annyit teljesít, amennyit ko­rábban csak 600 pályamun­kás tudott elvégezni kemény munkával. A két svájci gép folyamatos alkalmazása to­vábbi 120 fővel csökkenthet­né a munkálatok létszámigé­nyét Lepsénynél kezdték az idén a Balaton déli partján húzó­dó vasútvonal felújítását. Bár a nyári üdülőszezonban szüneteltetni kellett a mun­kálatokat, már túljutottak Siófokon és az év végére Szántód—Kőröshegy állomás­ig zökkenőmentes, hézagnél­küli pályán futhatnak a vo­natok. A nagy teherbírású síneken óránként 125 kilomé­teres sebességgel haladó vo­natok is teljes biztonsággal közlekedhetnek. A bemutató nézői láthat­ták, hogy a pályaépítés hatal­mas erővel, kitűnő technikai felkészültséggel folyik. A felújított vonalrész napon­ként 360 méterrel növekszik, amit a pályaépítésben — eb­ben a rendkívül anyagigényes és költséges munkában — valóban „szuperszónikus” tel­jesítmény, Lőrinca János Exportra készítenek stílbútorokat a Pécsi Faipari Ktsz siklósi 7. számú részlegében. Két- és háromfiókos komódokat gyár­tanak jelenleg, összesen 180 darabos szérián dolgoznak, mely a szövetkezet egyéb stílbútor-rendelcséyel kerülnek érté­kesítésre. Másfélmillió példányban 98 új kötet a téli könyvvásáron Mozgalmas heteket élnek a könyvterjesztők, a kiadók. Alighogy lezajlott a műszaki könyvhét, kezdetét vette a megyei könyvhetek december végéig tartó eseménysorozata, november elején megkezdőd­nek a Kossuth Kiadó szerve­zésében a falusi politikai könyvnapok, s mindezzel pár­huzamosan már hozzákezd te« az országos téli könyvvásár előkészítéséhez. Erről kapott tájékoztatást az MTI munka­társa, Párezer Ferenc igazga­tóhelyettestől a könyvkiadók és terjesztők központjában. Mindegyik őszi—téli könyv­akcióban szerepel az olvasni valók között az a 24 féle ün­nepi kiadvány, amelyet együttesen 200 000 példányban jelentetett meg az 50. évfor­dulóra a Kossuth, a Szépiro­dalmi, a Corvina, az Euró­pa, a Gondolat, a Móra, a Panoráma és a Zrínyi Kiadó. A téli könyvvásár idején másfél millió példányban kí­nálják a december középért megjelenő 98 féle szépirodal­mi tudományos, művészeti új könyvet. Sokrétű lesz a vá­laszték, kiadják Dürrenmatt drámáit, Michelangelo élet­regényét, Bajor Gizi levele­zését, Darvas Szilárd váloga­tott műveit, tanulmányt az angol esszé-irodalomról. Meg­jelenik Selye János tollából az „Álomtól a felfedezésig”. Magyarország története két kötetben, Pálffy József úti­könyve Franciaországról. A fiatalok megvásárolhatják a fiúk, illetve a lányok 1968-as évkönyvét, a Kozmosz-sorozat három új kötetét. A Szépiro­dalmi Kiadónál mai próza- írók és költők munkáival együtt két írásmű lát napvi­lágot Kemény Zsigmondtól, Gyulai Pálról szól az egyik, a másik az „özvegy és leánya” regény. A szerzők névsorában szerepel még Ily- lyés Gyula, Goda Gábor, Hi­das Antal, Fekete Gyula, Szil­vás! Lajos, Tamási Áron. Öregek a napköziben Talán Tarján Miklősné szociális főelőadó a legbüsz­kébb a mohácsi öregek nap­közijére. Ragyog az arca, amint kitárja előttünk az íz­léses ebédlő ajtaját, majd visszaint a teraszra, — ide tavasszal napernyős asztalo­kat teszünk, — mondja. Október 2-án nyílt ez a napközi Mohácson, a Sallai utcában, ahol meghitt otthon­ra talált a város ötven öreg­je. özvegy Csányi Józsefné és Rapp Erzsébet minden nap az elsők között érkeznek, Csányi nénivel már az is elő­fordult, hogy a kapu előtt kellett várakoznia, mert még nem volt tíz óra. És olyan­kor nagyon lassan telik az idő. A napköziben épp ellen­kezőleg. Néhány öltés a ro­kokó-babán, egy kis terefere, és már itt is az ebéd ideje. — Tegnap zöldségleves volt, meg sülthús krumpli­val és savanyúval, meg bukta — mondja Erzsiké néni. — Mi nem fizetünk az ellátásért, mert 400 forint alatt van a jövedelmünk. A napközisek 50 százaléka nem fizet. Négy- és hatszáz forintos jövedelem között a nyersanyag-költség ötven szá­zalékát, hatszáz forinton fe­lüli jövedelem esetén a tel­jes nyersanyag-költséget kell megtéríteni. Hamar alkalmazkodom a helyi viszonyokhoz, Özvegy Katona Istvánnétól már első­ként a jövedelme után ér­deklődöm. — Négyszázon alul — mondja, és alig észrevehetően csippent a szemével. Értjük egymást. — Mit szólnak ehhez a mo­dern berendezéshez? Világos színű, könnyű bútorok, élénk kárpit... — Nekünk nem ilyen volt otthon, de azért meg lehet szokni. Es nem kell egyedül lenni a négy fal között. Mert a napközisek között ritka az olyan, mint Kovács Lajos bácsi, aki a feleségével együtt jár ide. — Mindjárt jön az asszony — szabadkozik —, még akadt egy kis dolga. — Mivel tölti itt a napját, Lajos bácsi? — Olvasok, fiam. Újságot, könyvet, ahogy jön. — A Dunántúli Naplót is7 — kérdezem reménykedve, elvégre közvéleménykutatás van. — Szoktam. — És milyen témájú cik­kek tetszenek a legjobban? — Az olyan háborúsak. Értetlenül nézek rá, nem tudom, hová tegyem ezt a választ. Észreveszi tanácstalanságo­mat, kisegít: — Külpolitika. A hírügy­nökségek jelentései. (Kéri) — Szovjet gépipari szak­emberek részére klubestet ren­dez a Gépipari Tudományos Egyesület október 26-án 16 órakor Pécsett, a Technika Házában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom