Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-10-19 / 247. szám
1961. OKTŐBER 19. napló 3 Terv szerint haladnak a győri motorgyár beruházásai A Győrött telepítendő közúti Diesel motorgyár előkészítő munkálatai ütemszerűen haladnak. Ezt állapították meg az úgynevezett konzor- cdális tárgyaláson, amelynek színhelyéül ezúttal első ízben Győrt választották. A győri Diesel motorgyár alapításában közreműködő francia Renault-Seri, a nürnbergi MÁN és az esseni For- restaal cég vezetői, kereskedelmi és műszaki szakemberei eddig időközönként Párizsban, Nümbergben, Essen- ben, Budapesten gyűltek ösz- sze. A győri háromnapos tárgyaláson a konzorciumhoz tartozó francia és nyugatnémet cégek igazgatói, vezetői, szakemberei, továbbá a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Technoimpex és a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat képviselői vettek részig Milyen lesz a jövő szarvasmarha-tenyésztése? 500-800 állat egy telepen — Szakosodás, félautomaiizált istállók Szombathelyen szerelik a pécsi benzinbontó ikertestvérét“ Az országban először a Pécsi Gázműnél készült levegős benzinbontó berendezés Mivel most Szombathelyen vált szükségessé levegős ben- zinbontó létesítése, s a munkát külső vállalat csak 1968- ra vállalta volna, az Országos Kőolaj- és Gépipari Tröszt a Pécsi Gázmű kellő tapasztalatokkal rendelkező szakembereit bízta meg az 1,2 millió forint értékű berendezés elkészítésére. A négy méter magas berendezést, amely 4 bontóból, ugyanennyi hőcserélőből és elpárologtatóból, valamint két gázmosóból áll, már Szombathelyen szereli a Pécsi Gázmű gyártó-szerelő és TMK részlegének 18 dolgozója. A pécsi benzinbontó „ikertestvére” a fűtési idényben már gázt ad a szombathelyieknek. — Olasz Import helyett. A Kisipari Exportra Termeltető Iroda pécsi kirendeltségének közreműködésével olaszországi behozatal helyett egy kisiparos készítette el a komlói kórház részére szükséges hulladékégető berendezést. Az importot helyettesítő olajtüzelé- ses hulladékégetőből más kórházak is rendeltek. Mi lesz a szarvasmarha-tenyésztéssel? ... Egyre többen foglalkoznak ezzel a témával, megjegyezvén hogy a szarvas- marha üzemág fejlődése elmaradt a többi mezőgazdasági ághoz képest. Ez ugyan nem újság, mégis van egy jókora ellentmondás az ilyen kijelentésekben, hiszen — csak egy számot! — az idén már több járás megközelíti, éléri, esetleg túlhaladja a háromezer literes fejési átlagot. Nyolctíz évvel ezelőtt, az egyéni gazdálkodás korában mégcsak álmodni sem mertünk volna ilyen átlagokról. Világjelenség Ez azonban a múlt. márpedig a jelen, illetve a jövő sokkal többet követel tőlünk. A Megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának szakemberei számításokat végeztek és megcáfolhatatlan adatokkal igazolják, hogy a szarvasmarha-tenyésztés akkor lesz gazdaságosabb és jövedelmezőbb, ha egy tsz 400—500 szarvasmarha számosállatot tart. illetve — ami ezzel együtt jár — szakosodik. Az egyik szövetkezet csak tehenekkel foglalkozik, a másik csak növendékállatokkal, a harmadik viszont marhahlzla- lásra specializálja magát. Ügy, ahogy több fejlett országban csinálják. Nálunk, Baranyában — néhány nagy tsz-t kivéve — még csak nyomát sem látni az ilyen szakosodásnak. A megye 115 tsz-e közül 21 60-nál kevesebb. 32 szövetkezet 60— 100. újabb 31 tsz pedig 100— 150 tehenet tart. Mindössze 31 olyan szövetkezetünk van, ahol a tehenek létszáma meghaladja a 150-et. Tekintve, hogy a baranyai tsz-ek aránylag kicsiny területen gazdálkodnak, s legtöbbjük nem képes arra. hogy 400—500 szarvasmarha számosállatot tartson, takarmá- nyozzon a saját erejéből, csak egy megoldás kínálkozik: a tsz-ek kooperációja. Csupán néhány nagy, tízezer hold körül járó szövetkezet vállalkozhat arra, hogy egyszerre — s lehető legjövedelmezőbben — foglalkozzék a szarvasmar- ha-üzemág mind a három válfajával. A tejtermelés, a marhahiz- lalási eredmények mutatóit a tsz-ek is figyelemmel kísérik, s egyre többen jutnak arra a felismerésre, hogy az, amit a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szakemberei a szarvasmarhatenyésztés irányelveiben kidolgoztak. ésszerű és logikus. Néhány szövetkezetben — például Abaligeten — már megkezdték egy ilyen kooperáció előkészítését. illetve szervezését. Ha a tsz-ek is GAZDASÁG1 JEGYZET úgy akarják, néhány éven be lül általánossá válhatnak a: ilyen együttműködési formák Mennyit dolgozik a tehenész? A koncentráció és specializáló, tehát a 400—500 számosállattal rendelkező szarvasmarha-telepek kialakítása önmagában még nem elegendő A tartási viszonyok korszerűsítésére is szükség van. Ma még a tsz-tehénlétszám alig egyharmadánál alkalmaznak csak gépi fejést. Zsákokkal, kosarakkal hordják kj a takarmány zömét, villával tá- volítják el a trágyát. A tsz-ek kétharmadában még nincs önitató berendezés. Miközben gépesítettük az aratást, s maholnap múzeumba küldjük a kapát, a legtöbb tsz-tehenész még ma is vagy 20 tehenet fej meg. illetve 60 mázsa takarmányt és trágyát mozgat meg naponta — kézi erővel. Amióta nincs kézi aratás, a tehenész végzi a legnehezebb fizikai munkát. Egyáltalán nem meglepő, hogy nincs elég vonzóereje ennek a szakmának és kevés az utánpótlás. Valószínű, sokkal nagyobb lesz majd az érdeklődés a fiatalok körében, ha meghallják, hogy milyen hízómarhaistálló épül például Sásdon. A Kaposvári Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum már elkészítette a 160 férőhelyes, előregyártott elemekből felépítendő objektum tanulmány- tervét. Itt nem lesz kézi takarmányozás, meg viliázás. Zárt csőrendszert építenek a jászlak fölé. melyben — egy csigaszerkezet Segítségével — minden állathoz el lehet juttatni a takarmányt. A rács- padlózatos megoldás — illetve a rácspadlózat alá épített akna — segítségével gépi erővel távolítják el a trágyát. Valószínű, egy ember is el tudja majd látni a 160 hizó- marhát. s kevesebbet fog dolgozni, mint azok. akik ma 20 tehenet gondoznak, hagyományos módszerrel. Bár még nem állnak végleges számítások a rendelkezésünkre, az már most is valószínűnek látszik, hogy az új istállóban kevesebbe kerül majd egy férőhely, mint a jelenleg meglévő istállók bármelyikében. Vannak még más tervek és elképzelések is, nem a sásdi technológia lesz tehát az egyedüli módszer. Abban viszont mindegyik megegyezik, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben is tért hódít a gépesítés és a félautomatizálás. Az állam a jövőben elsősorban az ilyen istállók építéséhez nyújt majd hosszúlejáratú hitelt, illetve — a sertéskombinátok építéséhez hasonlóan — 70 százalékot is elérő ártámogatást Persze, nem minden múlik az államon, hiszen az önita- tók beszerelése, de még a gépi fej és bevezetése sem igényel olyan nagy beruházást. A középső etetőutas istállókba traktorral lehet bevinni a takarmányt. A szentlőrinci Űttörő Tsz egy trágyaszórókocsit takarmányadagolónak alakított át. Más tsz-ek is követhetnék ezt a példát. A háztáji is segíthet Az utóbbi időben nemcsak a hegyvidéken, hanem a szigetvári járás síkvidéki részein és más területeken is terjednek a tsz-háztáji szarvasmarha-tartási és hizlalási kooperációk. Ezt a törekvést még a félautomatizált istállók felépítése korában is támogatjuk. Közismert ugyanis, hogy az utóbbi években számottevően csökkent a háztáji szarvasmarha-állomány, főként azért, mert a falura is kihat az urbanizáció, s — kényelmi okokból — elég sokan lemondtak a tehénről. Az új mozgalom lassítja ezt a folyamatot. s több árut biztosít a népgazdaságnak. Ez pedig nagyon fontos, hiszen hazánk még így sem tud annyi hizó- 1 marhát előállítani, mint amennyit a hazai és külföldi piac ne venne meg. Magyar László Szabadszombat M ind több üzemben vezetik be az öt plusz egyes munkarendet. Az építőipar után a bányászok szótárába is bevonult a „szabadszombat”, s készülnek a tervek a kisebb üzemekben is, hisz a közelmúltban napvilágot látott, munkaidővel kapcsolatos határozatok, széleskörű lehetőséget biztosítanak a dolgozók által legjobbnak talált, s az üzem számára leggazdaságosabb munkarend bevezetésére A megnövekedett szabadidő új lehetőségeket teremtett a népművelés számára, s változásokat ígér az egyes emberek életében is, hisz a két egymást követő szabadnap nemcsak a testi és szellemi erő tökéletes „újratermelésének” feltételeit biztosítja, de módot ad arra is, hogy régi, dédelgetett vágyakat váltsanak valóra. Ki horgászjegyet vált, ki puskát akaszt szombatonként a vállára, mások úgy gondolják, most már lesz idő a gyümölcsösben tenni-venni, megint mások azt tervezik, hogy tanulnak valamit, mert így mégiscsak más, mint munka után, késő éjszakába nyúlva. De terveznek az üzemvezetők, a párt-, KISZ- és szb- titkárok is. Egy pesti nagyüzem munkásával beszélgettem a minap, náluk már hagyománya van az öt plusz egyes munkarendnek, s így megfelelő tapasztalatok birtokában mondhatta, hogy legjobb lenne megváltoztatni a nevet, mert minden ez a szombat, csak nem „szabad”. A gazdasági vezetés termelési tanácskozást hirdet, a KISZ-szervezet taggyűlést tart, a pártszervezet politikai oktatást, az szb-titkár a társadalmi bíróság tagjait hívja össze — elvégre szombaton mindenki ráér... Mondhatná valaki, ehhez képest Baranyában rózsás a helyzet. Igaz, de egyre több jel mutat arra, hogy itt is kezdik felismerni a szabadszombatban rejlő „lehetőségeket”. Kétségtelen, a mozgalmi munka egyik fő akadálya, hogy nehéz összehozni a több műszakban dolgozó aktivistákat és tagokat — a munkaszüneti napok felhasználása azonban semmiképpen sem lehetett a megoldás útja. Még- kevésbé jogos igénybe venni a termeléssel közvetlenül kapcsolatos rendezvények — például termelési és műszaki tanácskozások —, érdekében, A szabadszombat pihenőnap. S a különböző szerveknek, a gazdasági vezetésnek éppen azt kell elérnie, hogy a munkások — saját és üzemük érdekében — arra fordítsák ezt a napot, ami a lényege. B. S. KÖRKÉRDÉS: Mit yár Ön az új mechanizmustól? A viták, találgatások időszaka után a felkészülés lázában ép az ország. Megjelentek az új gazdasági mechanizmus alapját képező elvi határozatok, elkészültek és napvilágot láttak a legfontosabb törvények, s így az irányító szervek után a legkisebb közösségek számára is lehetővé vált a konkrét, helyi tervek elkészítése. Terveznek, számolgatnak a legkisebb közösségekben, a családokban is. öt embernek tettem fel a kérdést: mit vár ön az új mechanizmustól? A legőszintébb véleményekre voltam kíváncsi, ezért az elmondottak mellé egyetlen nevet sem jegyeztem fel. November 3-án és 4-én Pécsett A gyakorló orvosok tudományos konferenciája Korábban már hírűi adtufc Pécsett rendezik meg a gyakorló orvosok első tudományos konferenciáját. Erről tartott sajtótájékoztatót tegnap dr. Kóbor József, a Pécsi Városi Tanács Rendelő- intézetének igazgató-főorvosa. Elmondatta: a konferenciát november 3-án és 4-én rendezik meg, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából. A rendező szervek: Pécs város Tanácsának egészségügyi osztálya, a Városi Tanács Rendelőintézete és a rendelőintézet szakszervezeti bizottsága. A konferencián részt vesz dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter és dr. Babics Antal akadémikus, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke, a MOTESZ elnökségi tagja, és dr. Boros Béla, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora. Negyven előadás hangzik majd el a körzeti orvosi, rendelőintézeti és üzemi orvosi gyakorlat adta témakörökből. — A konferencia előadóinak nem a tudományos kutatás az elsőrendű feladatuk — mondotta dr. Kóbor József —. ök gyakorlati orvosok, telhát a tudományos kutatás eredményeinek alkalmazói, közvetlen kivitelezői. Ha gyógyító munkájuk közben mégis arra vállalkoznak, hogy megfigyeléseiket, tapasztalataikat előadások vagy dolgozatok formájában közreadják, az a cél vezeti őket, hogy segítsék az elméleti kutató munkát, hogy a kutatás eredményeit megerősítsék, a gyakorlat hathatós érvével igazolják. Ez több okból lehet hasznos. így azért, mert nekünk nagyobb beteganyagunk áll rendelkezésünkre, a megfigyelések céljából. Például a köves megbetegedésekben szenvedőknek nyolcvan százaléka idejön, nem a klinikára. Aztán hasznos lehet a konferencia azért is, mert az ország 22—23 ezer gyakorló orvosának eddig nem volt külön szaklapja, külön publikációs lehetősége, sőt, sokáig külön szervezeté sem. Pedig együttműködésük rendkívül fontos lenne, hiszen végülis az ország munkaviszonyban álló lakosságának tavaly átlagosan 4,7 százaléka volt táppénzes állományban. Ha ennek csak egy század százalékát sikerül csökkenteni, az évi negyvenmillió forint megtakarítást jelent az országnak. Ez pedig nem kis mértékben múlik a körzeti rendelőintézet és üzemi orvosok tudásán, munkájuk szervezettségén. Fiatal szakmunkás: — Semmiképpen sem szeretném, ha azt gondolná, hogy engem csak a pénz érdekel, de én elsősorban és mindenekelőtt sok pénzt szeretnék keresni. Huszonegy éves vagyok, most járok második gimnáziumba, az esti tagozaton. Lakatos a szakmám, s nyolc forint órabérem van. Mit mondjak? Ha azt nézem, hogy nálamnál sokkal idősebb emberek sem sokkal többet keresnek, azt mondom, jól megfizetnek, de ha arra gondolok, mennyi mindent kellene vennem? ... — Szeretem a szakmámat, s szívesen megtanulok bármit. Úgy gondolom, a jövőben sokkal több új gépet, új technológiát alkalmaznak majd, ehhez meg az kell, hogy az emberek is mindig tanuljanak. Hát én ettől nem félek. — Van néhány elgondolásom, amolyan újítás féle. Ezeket Is meg akarom csinálni. Eddig is újítottam, de valahogy úgy éreztem, a főnökök csak azt látják, ha az újító zsebre teszi a pénzt. Gondolom, jövőre már jobban tudják értékelni az olyan ötleteket, ami pénzt hoz a konyhára.. j Munkásnő, szakma nélkül: — Mit mondjak? Elég jó helyem van — a raktárban segítek —, azt szeretném, ha a helyzetem nem romlana. — Olvasta az új Munka Törvénykönyv tervezetet? — Nem olvastam. — De hallott róla? — Igen. — És? — Nem tudom. Sok mindent beszélnek az emberek ... — Például? — Azt mondják, az asz- szonyokra nem igen lesz szükség. Van férfi is elég, s azokkal legalább nincs baj. Mert az asszony, ugye, hamarabb betegszik, a gyerekek miatt is kimarad néha... — Van gyereke? — Kettő. — Beszélt már ezekről a gondokról valakivel? — A párttitkárral mindennap találkozók. — És ő mit mondott? — Azt mondta, maga csak legyen nyugodt. Építőipari techn’kus: — Engem az idegesít, hogy ml mindent újra fel akarunk találni. Mondok egy példát: apám a háború előtt egy német gyárban dolgozott. Néhány szerszám nálamaradt, speciális fogók, franciakulcsok és minden mérethez jó csavarkulcsok. Aki látta nálam, mind csodálkozott. Ez a legújabb? — A fene eszi! Harminc évvel ezelőtt csináltak a németek. .. ! — Amikor elkezdődtek a viták, hogy milyen legyen az új mechanizmus, higgye el, olyan boldog voltam, mint egy gyerek, aki valami rettenetesen nagy dicséretet kapott. Azt mondták, amit én, helyesebben, amit mi, ha munka után kicsit összeültünk panaszkodni. — Hát ezt tudom mondani. Azt várom, hogy az ésszerűség irányítsa minden lépésünket. Műszaki rajzoló: — Az első időszak nehéz lesz. — Miért gondolja? — Szerintem a főnökök — átszervezés, racionalizálás ürügye alatt —, az első percben megszabadulnak mindenkitől, aki nem tetszik nekik. — És a szakszervezet? — Hát ez az! A szakszervezet először azt se tudja majd, mihez kezdjen. Mit gondol, rá mernek vágni az asztalra, minden átmenét nélkül? — Tehát úgy gondolja, később majd „belejönnek”? — Az biztos! Egyébként az az igazság, hogy ez alatt az egy év alatt is mások lettek . ! . Szakipari művezető: — A jó szakember biztosan jól jár. — És a gyengébb? — Azt nem tudom. — Magának hány embere van? — Harminc. — Van olyan, akit elkül- dene? — A vállalattól? — Igen. — Olyan nincs. — Hót milyen van? — Hát olyan akad, akinek más munkát kellene keresni. Mondjuk műhelyben. Most kijár az épületekre, s nem nagyon megy neki. De műhelyben, erőteljes szakvezetés mellett, nagyon is jó lenne. — ön tehát úgy gondolja, hogy a tehetséges, szorgalmas, megfelelő helyen dolgozó embereknek emelkedni fog a fizetése? — Biztos vagyok benne. Békés Sándor VIKTOR R0Z0V Pécsre látogat Budapestre érkezett Viktor Rozov szovjet drámaíró. Itt- tartózkodása során részt vesz „Ketten az úton” című színművének József Attila színházbeli próbáin, premierjén, majd Pécsre utazik, ahol „Jubilál az iskola” című darabját mutatják be.
