Dunántúli Napló, 1967. október (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-10-01 / 232. szám

DR. PETROVICH EDE \ középkori ■^écsi elvetem A mikor a bennünket körülvevő nemzetek az újkorban első egye­temük alapításának megünneplésére készültek, mind arra tö­rekedtek, hogy a vonatkozó eredeti okmányokat sajtó alá ren­dezzék és így juttassák el azokat a késői utódok kezébe. Mi ma­gyarok nem tehetjük ezt, mert az összes okiratok a török hódolt­ság idején elpusztultak és ma már csak azok a szórványos adatok állnak rendelkezésünkre, melyeket a szerencsésebb sorsú külföldi levéltárak őriztek meg számunkra. Ez okmányok kiadását a Du­nántúli Tudományos Intézet vette programjába, de a közelgő ju­bileum késztet arra, hogy azokat már most bemutassuk az érdek­lődő közönségnek. Nem lehet feladatunk, hogy az eredeti szöve­geket teljes egészükben közzétegyük, sőt még azok kritikai elbí­rálásától és kiértékelésétől is tartózkodnunk kell. Célunk ezúttal csak az, hogy a vonatkozó forrásokat bő kivonatokban ismertessük és a szükséges magyarázatokkal kiegészítsük. Egyébként a most ismertetendő iratok, kódexek fényképmásolatai megtekinthetők a jubileum alkalmával rendezendő kiállításon. Az alapítás oklevelei V. Orbán pápa Viterbóban 1367. szeptember 1-én kelt bullájában megerősíti a Nagy Lajos magyar király által Pé­csett alapított egyetemet. Az okmányból az derül ki, hogy m király minden megengedett tudományszakkal rendelkező egyetemet akart alapítani és ennek fönntartását egyházi ja­vadalmakkal gondolta bizto­sítani. A pápa meghallgatva a bíbomokok véleményét, hoz­zájárult az egyetem létesíté­séhez, illetve a szokásos ki­váltságokkal ruházta fel azt. Hangsúlyozta azonban a pá­pa, hogy az egyetemen nem szervezhető hittudományi tan­szak, és hogy a tanárok fi­zetéséről a mindenkori ma­gyar király gondoskodjék. El­lenkező esetben a megerősítő oklevél érvényét veszti. Szep­tember 2-án kelt levelében a pápa szinte azonos szövegű levélben értesítette a királyt, hogy az egyetemet megerősí­tette és buzdította, hogy a maga részéről is részesítse az egyetemet a megfelelő ki­váltságokban. A bulla szövege, kivéve a helyi vonatkozású részleteket, azonos a prágai, krakkói és bécsi egyetemek megerősítő okleveleinek szövegével. így ez a kitétel is: az egyetem számára Pécs a legalkalma­sabb hely hazánkban, a pá-, pai minta-szöveg része, tehát nem szabad azt betűszerinti értelemben vennünk. Nem ta­gadhatjuk, hogy abban az idő­ben Pécs, mint falakkal kö­rülvett város, alkalmas volt egy egyetem befogadására. Lakói ugyanis nem mezőgaz­dasági életet folytattak első­sorban, hanem iparosok vol­tak, akiknek élete a földmí­vesekkel szemben magasabb fokot jelentett és így bizo­nyos szempontból az akkori értelmiséget képviselték. Azt sem vonjuk kétségbe, hogy akkor Pécs és környéke volt hazánk legnépesebb területe, melynek tanulnivágyó ttjai biztosíthatták az egyetemi hallgatók létszámát. Az is bi­zonyos, hogy a városban tar­tózkodó papság, állítólag 40 kanonok a lelkészkedő papo­kon kívül, valamint a pécsi szerzetesek, ferencesek, dö­ntések. ágostonrendi remetek, megadták a tanároknak a szükséges szellemi légkört. Mégsem tarthatjuk ezeket a szempontokat az egyetem Pécsre-jötte kizárólagos oká­nak. Mert ha ezek voltak a létfeltételek, akkor nem tud­juk megérteni, miért sorvadt el a XV. század elejen az egyetem, amikor pedig e fel­tételek éppúgy megvoltak, mint 1367-ben. Nézetünk sze­rint az egyetem Vilmos pécsi püspök (1360—74) es királyi kancellár szorgalmazasara jött Pécsre. Egyetemünk ter­hét személyhez, a bimdenkori pécsi püspökhöz kötődött Ez a körülmény előnyére vált az egyetemnek kezdetben, de hát­rányul szolgált, amikor a me­cénások (Vilmos, Alsani Ba­lint püspökök) meghaltam. Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy az egye­tem későbbi elsorvadását ki­zárólag a püspöki támogatás elmaradása okozta. Sajnos, Vilmos püspök ifjúkori életét még mindig nem sikerült bővebben földerítenünk, nem tudjuk, hol végezte tanulmá­nyait, hol ismerkedett meg az egyetem első tanáraival, hogyan került Magyarország­ra. Bizonyos, hogy Németor­szágból származott, atyja neve után ítélve Coppen- bachból. Később Bergzabern- ben plébános, majd speyeri kanonok lett. Gyűrűjét a szé­kesegyház Mária-kápolnájában volt sírjában 1780-ban talál­ták meg. A hittudományi tanszék tilalmazása nem jelentette, hogy Pécsett nem volt szabad a hittudományi előadni, ha­nem csak azt, hogy az itt működő, valószínűleg a domi­nikánusok vezetése alatt álló hittani tanfolyam nem tarto­zott az egyetemhez és ezért nem osztogathatott egyetemi fokozatokat. A tanárok fizeté­sére vonatkozó rendelkezés Vilmos püspök nagylelkű felajánlását kívánta keresztez­ni az egyházi céljavadalmak megvédése miatt Egyébként e korlátozás csak a világi ta­nárokra vonatkozott, mert az egyházi tanárok továbbra is élvezték javadalmaikat. felmentés a helybenlakás alól V. Orbán pápa Viterbóban 1367. szeptember 12-én kelt határozatával fölmenti a pécsi egyetem javadalmas egyházi tanárait és tanulóit a helyben­lakás kötelezettsége alól. Ez oklevél ugyancsak a ma­gyar király kérésére íratott, de nem volt pécsi sajátos­ság, mert ezzel a kedvez­ménnyel a legtöbb középkori egyetem rendelkezett. A tar­talma az, hogy azok a javada­lommal rendelkező egyháziak (kanonokok,, apátok, plébáno­sok, oltárigazgatók), akik a pécsi egyetemre beiratkoztak, illetve abban tanári munka­kört vállaltak, javadalmuk után járó illetményeiket ak­kor is fölvehettek, ha nem tartózkodtak javadalmuk szín­helyén. Természetesen ez eset­ben helyettesről gondoskodni tartoztak. E fölmentés öt évre szólt. A 4. okmány az előbbi ren­delkezés végrehajtási utasítá­sa. A pápa ugyanazon a na­pon értesítette a pécsi püs­pököt, a pécsváradi apátot és a pécsi éneklőkanonokot, hogy a szóbanforgó rendelke­zést kiadta. Egyben felszólí­totta őket, hogy annak a megtartásáról gondoskodjanak. Doktorrá avatás Pécsett tétes előírásai volnának. A pá­pai kegy alapján megejtett doktorrá avatás nem volt is­meretlen a középkori egyete­mek életében sem. A jelek szerint ez az avatás gyakorlati célt szolgált, hogy ti. Pál pré­post a pécsi egyetemen ta-' nári tevékenységet fejthes-; sen ki. 5 A müncheni kódex \ A bajor Állami Könyvtár­ban fekszik az a hatalmas 530 lapból álló két-két hasábra osztott kódex, melynek második része 312 lapon (624 sűrűn gé­pelt oldal) tartalmazza címé­nek: Sermones compilati stú­dió genarali Quinqueeccle- siensi in regno Ungarie (Ma­gyarországon a pécsi egyete­men szerkesztett szentbeszé­dek) tanúsága szerint a pécsi egyetem számára készített, 199 prédikációt magába foglaló gyűjteményt. A címen kívül nincs a gyűjteményben egyet­len egy olyan részlet, mely pécsi eredetre utalna, amint nincs benne egy magyar szó sem. Szerkesztője kétségkívül magyar dominikánus szerzetes volt. Magyarsága kitűnik ab­ból, hogy a négy magyar szentnek (István, Imre, László, Erzsébet) 12 beszédet szentel. Dominikánus jellegét pedig elárulja azzal, hogy csak a dömések rendjét említi, a két domonkosrendi szentnek (Szt. Domonkos és Verónai Péter) emlékét ugyancsak 12 beszéddel tiszteli meg. A be­szédek inkább értekezések, mint szentbeszédek és ezzel nyilvánvaló, hogy nem a nép, hanem rendkívül művelt kö­zönség számára íródtak. Ugyanerről tanúskodik a be­szédekben idézett 108 író, akik között ott találjuk a ne­vesebb arab szerzőket (Avi- cenna. Averrhoes, Albumazar, Algazel), a klasszikus írókat (Horatius, Lucretius stb.), sőt két középkori orvosírót is. Dioscoridest és Constantinus Africanust. Ez utóbbi, vala­mint a beszédekben közölt, laikusok előtt kevésbé ismert orvosi részletek azt a gyanúi keltik, hogy a beszédek or­vostanhallgatókat is figyelem­be vettek. A mai kódex az írásmód és a vízjegyek alapján ítélve, a XV. század közepén íródha­tott. Nézetünk szerint azon­ban az eredeti gyűjtemény megelőzte egyetemünk alapí­tását és akkor keletkezett, amikor még azt hitték, hogy egyetemünknek lesz hittudo­mányi fakultása is, ahol e be­szédeket fölhasználhatták vol­na az ún. próbaprédikációk készítésénél. (A tanulmány közlését ked­di számunkban folytatjuk) Hangverseny­sorozat Az első országos kis­plasztikái Biennálé alkal­mával hangversenysoroza­tot is rendeznek Pécsett A hangversenyek a Tudomány és Technika Házában lesz­nek a Janus Pannonius u. 11. szám alatt Ma, vasárnap délelőtt 11 órakor Bánky József, zon­goraművész ad hangver­senyt. Műsorán Liszt: Fan­tázia és fúga B. A. C. H.- témára, Sosztakovics: Há­rom fantasztikus tánc, De­bussy: Delphi táncosnők és Prokof jev: Induló című mű­ve szerepel. Október 9-én, hétfőn du. 4 órakor Balatinecz Márta, Kircsi László, Simoniai Má­ria ad műsort. Purcell: Air és Horupipe, Hándl: Jöjj és járjad, Bach: Ária a XXI. kantátából, Brahms: Dein blaues Auge, Ravel: Ha- banera és Strauss: Szere­nád című alkotását adják elő. Október 13-án, pénteken délelőtt 11 órakor kerül sor Z. Sassy Iringó és Borsay Pál hangversenyére. Műso­rukon a következő művek szerepelnek: Bruck: Kol Nidreé, Liszt: Consolations. Október 24-én, kedden délután fél 4-kor a Mecsek Fúvósötös hangversenyét rendezik meg. A fúvósötös tagjai: Paláncz Tamás kla­rinét. Szkladányi Péter fu­vola, Deák Árpád oboa, Tol­nai Gábor kürt és Várnagy Attila fagott. Mozart Di­vertimento j át, Bartók Ro­mán táncok című fúvós­ötösre átírt művét, valamint Ibert fúvósötösét adják elő. Díszvilágítás a Széchenyi téren A Várost Tanács kérésére a DEDASZ az Elektrotechnikai Egye­sület Pécsi Csoportja kézremükA désével díszvilágítást szerkesztett a Széchenyi térre a magyar felsd oktatás hatszázadik évfordulójá­nak ünnepségeire. — Felvételünk a világítás főpróbájáról készült Az ünnepségek programjából Kiállítás a pécsi egyetemek történetéből Egyetemisták konferenciája Az Országos Egyetemi és Főiskolai Tanács legutóbbi ülésén a Pécsett rendezen­dő, egyetemi és főiskolai hallgatók II. országos kon­ferenciájáról tanácskoztak. Számos érdekes javaslat hangzott el ez alkalommal. Így többen ajánlották: hív­janak meg a konferenciára néhány olyan oktatót is, aki az elmúlt tanév folya­mán önzetlenül segítette a KISZ-alapszervezet tevé­kenységét. A pécsi egyetemek tör­ténete, 1367—1967 címmel most készülő reprezentatív kiállítás, mely méltó jel­képként az új klinika fa- és márványburkolatú elő­csarnokában, a jövő egye­temének első épületében nyer elhelyezést. Igaz, őszinte lelkesedés­sel, s a magyar felsőok­tatás jubileumát ünneplő ország vendéglátóinak jo­gos büszkeségével készül­tünk e kiállítás összeállí­tására. mondanivalójának, anyagának bemutatására. Hat évszázad helytörténe­tét kell feleleveníteni, fel­sorakoztatni a dokumentu­mok százait, mértéktartóan ragaszkodva a történeti hű­séghez. Szeretnénk, ha min­denki előtt világosan állna — az egyetemtörténeti ku­tatás jelenlegi szintjén —, az első, Pécsett működő magyar egyetem története, majd a török hódoltság vi­szontagságai után a felső- oktatás helyi feléledése, kez­detei és fejlődése napjain­kig. Természetes, hogy a kiál­lításban jelentős súlyt kap a kétséget kizáróan első, középkori egyetem alapítá­sának és történetének, sőt élettartamának problémája. Nem elégedtünk meg a szak- irodalom s a vitás kérdé­sek bemutatásával, hanem közönség elé visszük a még ma is jórészt közöletlen XIV—XV. századi doku­mentumok külföldön lévő eredeti példányairól készült fotóit is, melyek együttes kiállítása páratlan értéket ad e történeti bemutató­nak. A Pécsett készült vagy pécsi vonatkozásokat tar­talmazó középkori kódexek fotómásolatai müncheni és bécsi negatívokról. teljes terjedelemben kerülnek a látogatók elé. s Petrovich Ede pécsi kutató hatalmas V. Orbán pápa 1369. április 2-án kelt levele Cato bécsi préposthoz. Pál szebeni prépost kér­vényéből arról értesült a pá­pa, hogy nevezett a kánon­jogban behatóbb tanulmányo­kat végzett, valóságos jog­szakértő és megérdemli, hogy a doktori címet és jelleget használhassa. Ezért utasította a pápa Cato bécsi préspostot, hogy vizsgáztassa meg Pál prépostot és ha valóban olyan nagy tudományú, akkor e kü­lönleges kegy alapján a szo­kásos ünnepélyes keretek kö­zött Pécsett ékesítse fel őt a doktori címmel. E rendelke­zés — mondja tovább a szö­veg — akkor is érvényes, ha az egyetemeknek, főként a pé­csi egyetemnek ezzel ellen­A családjog professzorai Pécsett A 600 éves magyar felső­oktatás jubileumi ünnepségei­nek egyik tudományos érde­kessége a nemzetközi család­jogi konferencia, melyet a Városi Tanács dísztermében dr. Csizmadia Andor egyete­mi tanár, a Pécsi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karának dékánja nyit meg. Az idei konferencia alkal­mából Magyarországon kívül hat szocialista ország össze­sen 14 tudósa érkezik Pécsre. így ide várják dr. Fekete Györgyöt, a kolozsvári egye­tem professzorát, dr. Tudor R. Popescu bukaresti, dr. Vo­jislav Bakics belgrádi és dr. Richard Halgasch NDK-beli professzort Dr. Jan Gviazdo- morsky krakkói egyetemi ta­nár személyében pedig gya­kori pécsi vendég érkezik majd a városba. Eljön á csa­ládjogi konferenciára dr. Ste­fan Luby pozsonyi akadémi­kus, valamint dr. Józef St. Piatowszky lodzi professzor, valamint Varsóból Witold Cza- larski egyetemi tanár. Azon­kívül két professzornő is sze­repel a vendégek között: a berlini dr. Anita Grandtke és a szófiai dr. Lilianna Nenova- Lalova. A konferencia vitaindító előadását dr. Pap Tibor egye­temi tanár, a Pécsi Tudo­mányegyetem Állam- és, Jog- tudományi Kara II. sz. polgá­ri jogi és családjogi tanszé­kének vezetője, a Magyar Családjog tankönyvének szer­zője tartja. munkája nyomán első íz­ben közönség elé kerülnek a kódexek több ezer olda­las latin átírásai is. A ku­tatásban legtöbb vitát oko­zó probléma, az egyetem XV—XVI. századi műkö­dése, ha nem is végleges, de megnyugtató helyzetet teremt a kiállítás doku­mentumai alapján. A köz­vetlen török által fenye­getett város kétkarú főis­kolájának létezésére, mely az I. Lajos által alapított egykori egyetem egyenes jogutódja lehetett, elégsé­ges bizonyítékot tudunk felvonultatni, melyek hű képet adnak arról a tör­ténelmi helyzetről, melyben egy főiskola puszta léte is fénypont a megtépázott magyar középkori műve­lődés legsötétebb időszaká­ban. A török medreszek (főis­kolák) kényszerű százötven éves működése után hite­les adatok bizonyítják, hogy Pécs .,karai és rendei” nem feledkeztek meg a régi egyetemről, felelősséget érez­tek a magyar felsőoktatás feltámasztásáért, a pécsi egyetemi hagyományok új­raélesztéséért. Megyej köz­gyűlési jegyzőkönyvek köte­tei mutatják majd a kiállí­tás látogatóinak azt a több évtizedes küzdelmét, amit a város a felsőoktatás visz- szaállításáért vállalt, majd 1785-ben végre sikerrel meg is vívott. A jogi és bölcsészeti aka­démia története, a Pécsi Tudományegyetem karainak két világháború közötti éle­te sok forrás és dokumen­tum lapjain keresztül vezet ahhoz a nagy történelmi át­alakuláshoz, mely 1945-ben megteremtette az egész ma­gyar felsőoktatás s a pécsi egyetemek számára is a korlátlan fejlődés és virág­zás, majd a múlt igaz meg­becsülésének minden lehe­tőségét. Az elmúlt húsz év ered­ményeire emlékezve párat­lan gazdagsággal, sok szín­nel és eredménnyel mutat­koznak be a pécsi egyete­mek s a hiányzó karokat helyettesítő Tanárképző Fő­iskola, kiállításunkban. — Egyetemeink fejlődése most a hatszázéves jubileum nap­jaiban az egész magyar fel­sőoktatást reprezentálja. Uj létesítményeink s a jövőt építő toronydaruk, melyek a kiállítás záró akkordjai, méltón köszöntik majd az ide látogató ünneplőket s azt a várost, mely elsőnek adott otthont hatszáz évvel ezelőtt magyar egyetem­nek. Dr. Bandi Gábsw

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom