Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
IMI. SZEPTEMBER 17. napló 4 Elavult középarányosok Testnevelés mindennap Ötvenezer tanuló adatai sürgetik a heti négyórás testnevelést egészséges szülő gyermekei között sokkal nagyobb arány- bán találunk kifogástalan te•- ti felépítésüeket, mint a nem sportoló szülők gyermekei között. A jó testi felépítésű egyén pedig az élet minden- irányú terheit jobban bírja, betegségekkel szemben ellen- állóbb. Mi, sportorvosok, több mint évtizede minden ülésen, an- kétan, kongresszuson szorgal- máztuk, hogy az iskolákban a heti négy órás testnevelést vezessék be. Négy éven ke- resztül gyűjtöttük adatainkat azon kísérleti osztályokról amelyeknek engedélyezték a heti négy óra testnevelést és összehasonlítottuk a két órás testnevelésben részesülők ada taival. Több mint ötvenezer tanuló vizsgálata azt a ma- gától értetődő eredményt hoz- ta, hogy a négyórások fejlő- dése sokkal nagyobb arányú volt a kétórásokénál. Ezen túlmenően, javasoltuk a mindennapos testnevelést? Ahogy minden nap étkezünk, mosakszunk, analóg módon minden nap rendszeres test- nevelésben kellene részesül- nünk. Ennek a testnevelésnek csak egyik célja lenne, hogy ott magán az órán eddzük tes- tünket, a másik fontos célja az lenne, hogy óvodáskortól kezdve megszoktassuk, fel- keltsük a rendszeres testmoz- gás iránti igényt, amit a ta- nuló — későbbi felnőtt — megőriz egész életében. So- kan közülünk — akik vala- mikor sportoltunk és mun- kahelyi, családi vagy más gátló körülmények hatására kénytelenek voltunk a rend- szeres sportolásról lemondani — el tudnánk mondani, mi- lyen kényelmetlen érzés test- edzés nélkül élni és milyen nagyszerű, ha néha-néha hoz- zájut az ember. A testedzés utáni vágyódást bizonyítják az ״öregfiúk” szaporodó csoportjai, a kispályás láb- darúgás páratlan népszerű- sége. Ennek az igénynek ki kell elégülnie és ezt a hivatalos szerveknek támogatniok kell az iskoláskorban a testneve- lési órák még gyakoribbá té- telével (nem pedig csökken- tésével), felnőtt korban pedig oly létesítmények biztosító- sával, ahol mindenki szaba- dón gyakorolhatná azt a ked- véne sportját, amit ifjú ko- rában megszokott, megszere- tett. Dr. Szalai István sport-főorvos milliók révén, hogy ellene hadakozni, létjogosultságát kétségbevonni, kiváló hatását el nem ismerni a maradiság- gal, sőt műveletlenséggel egyenlő. Szórványosan hangzanak el- lenvetések a mozgalommal szemben, magasképzettségű egyének szájából, akik .z egyetemes testkultúrára való törekvést felszínesen ismerik és negatív megjegyzéseik tár- gyát a versenysporttal kap- csolatos, általunk is megkri- tizált jelenségekből meri- tik. Mi sem tartjuk helyes- nek a túlzásokat, testileg I- kalmatlan, felkészületlen egyé nek egészségre ártalmas ver- senyzését, elítéljük a minden- áron győzelemre való törek- vés érdekében igénybevett káros módszerek alkalmazó- sót, a tisztességtelen, erkölcs- télén, anyagi érdek által be- folyásolt vetélkedést. Nagy hibát követnénk el azonban, ha behunynánk sze- műnket azon óriási fejlődés előtt, amely az emberiség testi fejlődésében, betegségek- kel szembeni ellenállásában az utóbbi egy-kót évtizedben végbement, össze sem hason- lítható a nevelés pozitív ha- tása a mellette előforduló és minden mozgalomnál tapasz- talható túlzások, csökevónyek jelentéktelen voltával. Ha összehasonlítjuk az emberek testméreteit a 20—30 évvel ezelőttivel, szembeszökő a ki- lókban és centiméterekben való fejlődés. Húsz évvel ez- előtt a nők 36-os, 37-es cipőt viseltek, ma már a közép- iskolák felsőbb osztályaiban 38—39-es cipő az átlag, pedig ebben a korban a növekedés még nem fejeződött be. A tíz évvel ezelőtti antropometriás statisztikák alapján készült középarányosok, melyek cse- csemőkre, óvodáskorúnkra vo- natkoztak, ma már elavultak. Az ifjabb generáció tehát ma- gasabb, súlyosabb, erősebb mint mi voltunk. Ennek a fejlődésnek egyik elősegítője a korszerű terhes- gondozás, a védőoltások, me- lyek számos fejlődéstgátló be- tegségtől mentik meg a gyér- mekeket, de 1 letagadhatatlan az a tény, hogy ma már mondhatnám óvodáskortól kezdve rendszeres testneve- lésben részesülhetnek. Bébi- zonyítható, hogy jól fejlett gyermek szülei rendszeresen sportoltak. Senki előtt sem lehet vitás, hogy kisportolt A testi nevelés fontosságát kétségbevonni manapság any- nyit jelent, mintha valaki a rendszeres étkezés, mosako- dás, alvás, pihenés szüksé- gességét vitatná. Ma már a testnevelés fogalma annyira bevonult a köztudatba a rendszeres testedzést folytató Alapozzák az SZTK irodaházát w Épül az új városközpont További létesítmények tervei — Építési határidő 1971 Helyszínrajz: 1. Ügyészség. í. Bíróság. J. SZTK irodaépület. 4. Állami Biztosító. 5. KÖJÁL. 6. Megyei Tanács. 7. Vendéglátó kombinát. 8. Bírás ági tárgyalótermek. A két éve még merész el- képzelésnek tűnő új városköz- pont terve jó ütemben halad a megvalósulás felé. 1971-ben befejezik az I/a ütem építését, de már jóval előbb elkezdő- dik a következő — Jókai és Bajcsy-Zs. út közötti — tömb építése is. M. F. A cím fölét(: Utcakép északról. Jobbról a Megyei Tanács, közé- pen a vendéglátó kombinát, balra a bíróság épülete. Lottótá j ékoztató A Sportfogadási és Lottó Igaz• gatóság közlése szerint a 37. játék héten öt tálálatos szelvény nem volt. Négy találatot 53 fogadó ért el, nyereményük egyenként 65 548 forint. Három találata 5720 fogadónak volt, nyereményük egyenként 304 forint. A két talá- latos szelvények száma 141 525, ezekre egyenként 15 forintot fi- zetnek. A közölt adatok tájékoz- tató jellegűek. A nyereményössze- gek a nyereményilleték levonása után értendők. logos forgalom útvezetése ez- zel szemben kétirányban is átmetszi a tömböt és itt cső- mópontot alkot. Az új 6-os útról a későb- biekben a tömb funkcionálisan le fog szakadni, és az észak- ról határoló Rákóczi úthoz fog kapcsolódni úgy, hogy a jelen- légi, többé-kevésbé elavult házsor lebontásával, ezek he- lyén kialakuló gépkocsiparkoló az új városközpont forgalmi előterét fogja alkotni. nyában a KÖJÁL-t foglalja magában. A tömb nyugati oldalán, a Szabadság úttal párhuzamosan fogják felépíteni a Megyei Tanács tízszintes épületét, ugyancsak előregyártott ele- mekből UNIVÁZ szerkezettel és előregyártott mázas kerá- miaburkolatú homlokzati ele- mekkel. Ebben az épületben lesz majd a Beruházási Bank. KPM Tanintézet és a Föld- hivatal is. A bíróság és a Megyei Ta- nács között helyezkedik el a vendéglátó kombinát alacsony tömege, és ehhez csatlakozik a bírósági tárgyalótermet ma- gábanfoglaló épületrész. A vendéglátó kombinát felett a Megyei Tanács gyűléstermét alakítják ki, amely összeköt- tetésben áll a székház első emeletével. A vendéglátó rész- leg épülete a tanácstermi eme- létén kívül 2 szintes. Itt egy háromezer adagos konyha fog működni, amelyhez egy 300 fős. nappal önkiszolgáló, este hagyományos rendszerben mű- ködő étterem és egy 100 fős különterem kapcsolódik. A kombinátot egy 200 fős esz- presszó teszi teljessé. A ma- gas és alacsony épületrészt teraszok, járható burkolt tte- tők kapcsolják össze és teszik a feljáró lépcsőkkel és hi- dakkal együtt a városközpont- bán sétálók számára az egész létesítményt sokoldalúan hasz- nálhatóvá. A járműforgalmi utak a tömb mellett haladnak el és a közlekedést csupán egy he- lyi szerviz-út kapcsolja a fór- galom vérkeringésébe. A gyaA pécsi városközpont új közigazgatási negyedében ja- vában folynak a munkák. Az ügyészségi irodaház szerkeze- ti elemeinek beemelését meg- kezdte a hatalmas daru; az épületet körvonalazó közel négy méteres betonpillérek szomszédságában pedig már elkezdték az SZTK irodaház alapozását. A Majláth utca szinte tel jes egészében eltűnt. A déli oldalt a 27-es sz. ház kivéte- lével lebontották. Az északi oldal házainak bontását ta vasszal folytatják, hogy helyet biztosítsanak az I/a ütemben készülő létesítményeknek. En- nek tervein dolgoznak most a Pécsi Tervező Vállalat mér- nőkéi. A beépítési tervet már 1966-ban elkészítették Gerő Balázs, Tillai Ernő és Köves Emil építészek. Most újabb két épület kiviteli terv szin- ten. három pedig beruházási program szinten áll tervezés alatt. Köves Emil építész je- lenleg a Megyei Tanács új székházának tervein dolgozik. Az I/a ütemben jórészt iro- daházak épülnek. A Jókai út- tál párhuzamosan az ügyész- ség és bíróság egy tömeget al- kötő, azonos kialakítású 5 emeletes épülete helyezkedik el. Az épület előregyártott UNIVÁZ szerkezetű kiegészít- ve a helyi panelüzemben elő- regyártott mozaik burkolatú homlokzati elemekkel. Ugyanilyen szerkezetű az új 6-os úttal párhuzamos déli, öt- emeletes épülettömb is. mely az SZTK irodaházat, az Álla- mi Biztosítót és több kisebb intézményt és nyugati szár־ m. _a-s K eleti homlokzat. A Megyei Tan ács kHeneemeletes épülete az elé térben a vendéglátó kombinát metszete, balról az SZTK irodaház véghomlokzata. Nagy idők tanúja tisztjét töltötte be két éven keresztül. — Csak azért nem tovább, mert egy tüntetéskor engem is letartóztattak. A párizsi kommünárdok falához vonul- tunk fel éppen, amikor a rendőrök szétvertek bennün- két, és utána már könnyű dolguk volt a franciák közül kiválogatni a külföldieket. En- gém Belgiumba toloncoltak volna, de a vonaton megszök- tem a detektívektől és visz- szautaztam Párizsba. Ezután egy ideig még mun- kát vállalt a kommunista párt egyik külvárosi kerületi taná- csában, akik lakást és ideig- lenes munkahelyet is biztosi- tottak a számára, de ezúttal — ő mondta így — a saját ügyetlenségének lett az áldó- zata. — Egy alkalommal értesltést vittem ki huszonöt kom- munista bányásznak, akiket kongresszusra hívott meg a párt, és én úgy gondoltam, hogy ezt a meghívást plakát- ragasztással is összekötöm. Éppen az utolsót ragasztottam fel, amikor a csoda tudja honnan, ott termett egy !bicik- lis rendőr és igazoltatni akart. De csak akart, mert én teljes erőmből belerúgtam a bicikli küllőjébe, hogy ne tudjon fel- szállni rá, és elmenekültem. Ezekután persze nem marad- hattaln tovább pártmegbUmí fizetését. Ezután léptünk ki- lene hetes sztrájkba, amit saj- nos megbuktattak. Nyakra- főre toborozták vidékről a sztrájktörőket, de köztünk is volt áruló, aki elhitette a munkásokkal, hogy amíg vesz- tegelnek, a sztrájktörők elve- szik előlük a kenyeret. En az utcára kerültem, és már sehol nem lehetett maradásom ... Tizennyolcszor tartóztatták le, s a végállomás előbb egy belgrádi, majd a becskereki börtön volt. Az utóbbiban is- merkedett meg egy politikai fogollyal, akit ő szöktetett meg, s juttatott át a határon. — Sajnos, a nevét elfelej- tettem, de ő az enyémet úgy látszik nem, mert amikor ne- kém is szöknöm kellett, az 6 keze láthatatlanul is a segít- ségemre volt. Amikor Pestre érve összeköttetést találtam Haraszti Sándor újságíróval és Gergely Sándorral, a Ko- runk az időbeli szerkesztőié- vei, — ők szereztek útlevelet és pénzt a számomra, hogy átszökhessek Ausztriába — azt mondták, hogy tudnak mindent rólam, mert a hírem előbb érkezett meg hozzájuk mint én, de a hírvivő nevét ők is ״elfelejtették”. Bécsből. a Vörös Segély ré- vén került Svájcba, majd on- nan Párizsba, ahol a Kommu- nista Párt magyar szekciója- bán a Vasas szervezet elnöki Esztergomig. Később, amikor már onnan is visszarendeltek bennünket egészen Pestszent- lőrincig, akkor már más sző- veget kaptunk. Azt mondták, az Antant is szocializmust ígér, de kommunisták nélkül, amely hasonló lesz a franciá- kéhoz. Aki akar, maradhat az új szocializmus egyenruhás védelmezője, aki meg nem, annak le is út, fel ts út... Tonka László nem várta meg a fehér terror korszakát, s nem gyávaságból. Túlsógo- san is jól ismerték már a nevét ahhoz, hogy prédának dobja oda magát a reá is va- dászó terroristáknak. — Ugyanazon az úton, s azokon az ösvényeken szöktem vissza Pécsre és onnan újra Csúzára, amelyen az egykori ismeretlen bányász utat muta- tott a Vörös Hadsereghez. 1920-ban Csúzán majd Eszé- ken dolgozott, később Szabad- kán helyezkedett el, ahol 1924- ben néhány elvtársával meg- alakították az illegális kom- munista pártot, amelynek éve- ken át vezetőségi tagja volt. — A Feróm gyárban laka- toskodtam, s így bőséges al- kalmam volt a szervező mun- kára is. Előbb egy háromhe- tes bérsztrájkot szerveztem, igaz, csak fél sikerrel, mert a gyárigazgató csak hat hétig tartotta az ígéretét, s utána megtagadta a felemelt bér kimegalakítottuk a földműnkésok szakszervezetét, akkor ér- kezeit meg hozzánk is a hír: Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Attól a naptól egy percig sem volt nyugtom. Helyettest hagytam Csúzán és ötödmagammal ne- kivágtam a visszaütnek, de végül is csak Borsos Károly barátommal értünk célhoz. Egy közülünk megbetegedett, ketten pedig megijedtek a szerb határőröktől és feleút- ról visszafordultak. Pécsett egy komlói bányász vállal- kozott arra, hogy a Mecseken keresztül elvezet bennünket Dombóvárig, ahonnan már ki- sérő nélkül is eljuthatunk Ka- posvárra. Ott az idő szerint az első pécsi vörös zászlóalj állomásozott. Hajdú Gyula volt a komiszárunk. Abban, hogy ״komiszárunk”, már benne volt, hogy őket is bevették a zászlóaljba. — Előbb Esztergomtól, majd onnan át a Dunán Érsekúj- várig nyomtuk vissza az in- tervenciósokat. Aztán egy nyá- ri estén furcsa parancsot kap- tunk. Egy tiszt hozta, a nevét már elfelejtettem, de a pa- jancs szövegét soha, amíg élek. Arról szólt a paraúcs, hogy az Antanttal megegyezést kötőt- tünk, semmi szükség a véron- fásra, anélkül is egyenesbe jönnek a dolgaink. Téhát vo- nuljunk csak rendben ristza ha némafilmet vetítettek vol- na a falra, amihez a históriát Tonka Ferenc szolgáltatta. — Nem töltöttem még be a 25 esztendőt, amikor kitört az első, az őszirózsás fórra- dalom. Az október 29-i nagy pesti sztrájkokkal kezdte, amelyek- hez a Láng-Gépgyár is csatla- kozott minden szervezett dől- gozójával. És ő? Eleinte ille- galitásban, a forradalom nap- jaiban pedig nyílt szervezője, hirdetője volt a demokratikus szabadságjogoknak. Egy hó- nappal később, 1918. no vem- bér 24-én pedig, amikor meg- alakult a KMP, az elsők kö- zött lépett be soraiba. — Rabinovics József és Ka- rikás Frigyes volt a két ajánlóm. A Vili. kerületi Va- sas székházban ismerkedtem meg velük, ott győztek meg arról, hogy nem a szoedem- ben, hanem a kommunisták között van a helyem. Friss párttagsági könyvvel a zsebében szervező útra küld- ték Csúzára, ahol a lázadozó földmunkások mozgalmát kel- lett helyes útra terelnie. — Amikor többedmagam- mai hosszú hónapok árán már Tonka László nem megyénk szülötte, mindössze másfélévé jelentette be magát ivándár- dai lakosnak. Vecsési illető- ségű, ott él a családja, ott a baráti köre is, néhányan még a kevesek közül, akik végig- járták azt az utat, amit ő 50 esztendős, harcos munkásmoz- galmi tevékenysége során. — Hogy mi hozott el ilyen messze és ilyen hosszú időre tőlük? — tette fel a kérdést önmagának. — A beteg ízüle- teim és a harkányi víz kö- zelsége. Harmadiknak meg a 74 esztendőm, bár akár első- nek is mondhattam volna, mert mostanában ez a leg- főbb parancsolóm. Aztán ajtót nyitott és be- tessékelt különbejáratú szó- bájába. Közben dicsérte só- gorát, unokanővérét, akik ilyen kényelmet, szívességet adtak neki a gyógykúra ide- jére: — Olyan jók hozzám, hogy az ő fedelük alatt is otthon érzem magam. És ott, a kis szobában, a leeresztett zsalugáter néhány órára elfedte előlünk a mát és a résein beszüremlő napsu- gár különös játékba kezdett a képzelettel. Fénypásztái mintA i
