Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-13 / 216. szám
n u napló 1967. SZEPTEMBER IS. Az illetékesek válaszolok ״Ez is postamunka” Megérdemlik az elismerést Nem tudom elmulasztani, hogy megírjam egyetértése- met azokkal az elismerő so- rokkal, amelyek a Napló augusztus 30-i számában a Pécs 4. sz. Postahivatalról megjelentek. A cikkben mon- dottakhoz hozzátenném, hogy a hivatal dolgozói gyorsak, pontosak, biztosak a munká- jukban és előzékenyek• meg- érdemlik az elismerést. Eb- ben a kis postahivatalban még soha sem volt okom a bosszankodásra Több. mint egy éve én is rendszeresen ide járok — az újmecsekaljai helyett. Dr. Buvári András. ״Ez js postamunka” ״Fodrászüzlet a pályaudvaron?” Nincs helyisé״ A felvételi épületben nem áll rendelkezésünkre olyan helyiség, amit fodrászüzlet rendelkezésére bocsáthatnánk. Egyébként közvetlenül az ál- lomás mellett, az igazgatósági épülettel szemben, jelenleg is ' üzemel egy fodrászüzlet. A javaslat további részé- vei kapcsolatban közlöm, I hogy a MÁV Utasellátó Vál- lalat önálló vállalat. Üzemel- tetősével kapcsolatos észrevé- telét edaküldtem. dr. Szabó Tibor, az igazgatóság vezetője ! ״Ne higgyek a szememnek?” Kicserélik az ir< pultokat Megállapítottam, hogy a Pécs 1. számú főpostára vo- natkozó észrevételek helytálló- ak és teljesen jogosak, a fel- vételi csarnok ugyanis bérén- dezésével együtt már elavult. Mivel az új épület építése a közeljövőben megkezdődik, így a jelenlegi felvételi terem felújításával már nem foglal- kozom. Ennek ellenére azonnali hatállyal elrendeltem, hogy a nagycsarnokban levő volt ״Becsület pénztárt” a postát igénybevevő közönség gyor- sabb kiszolgálása érdekében díjtalan nyomtatványok táró- lására helyezzék vissza és a táviratfelvételnél hasonló díj- mentes nyomtatványok tárolá- sára alkalmas kisebb méretű tárolóhely elkészítésére és felszerelésére is utasítást ad- tam. A nagycsarnokban levő már elavult írópultoknak új üveg- lappal borított íróasztal elír# való kicserélése iránt is a szükséges intézkedést megtet- tem. Az íróasztalok elhelyezé- se a közeljövőben — a búto- rok beérkezése után — meg- történik a megfelelő ülőhe- lyek biztosításával együtt. Egyben közlöm, hogy a Pécs 1. számú postahivatal nagy- csarnokának tetőzetén a fel- újítási munkálatok folynak, amelyeket biztonsági okokból kénytelen vagyok elvégeztet- ni. E munkák még hosszabb ideig tartanak és a terem tisztántartását, megvilágítását erősen zavarják. Sűrűbb idő- közökben való takarításra a hivatalt utasítottam. GaramvöTgyI Miklós ig. vezető. A képeslapot kivontuk a forgalomból A cikk megjelenését köve- tőén intézkedtünk, hogy azon egységeinkből, ahol a tárgy- beli képeslapokat forgalomba- hozták, az árusítást beszün- tessék, majd ezt követően az egységekből elszállítottuk. Megköszönjük a cikk írójá- nak, hogy erre a hiányosság- ra figyelmünket felhívta, melynek alapján a szükséges intézkedést meg tudtuk tenni. Dr. Bácskai Frigyes, a Baranya megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat igazgatója. Vasárnap pénztár nincs Jegy forintért kapható B. lapjuk augusztus 23-i számában dr. Kiss Attila ״Vasárnap pénztár nincs” címmel megjelent észrevételé- re közöljük, hogy mohácsi fő- nökségünk nem számottevő vasárnapi utasforgalma nem teszi indokolttá az elővételi pénztár nyitvatartását. Dr. Kiss Attila közlése, hogy a nemzetközi járatot végző ju- goszláv autóbuszon a menet- jegyet valutáért szolgáltatják ki, bizonyára félreértésen alapul, mert a nemzetközi járatokon magyar területen váltott menetjegyeket kizáró- lag csak forintért szabad áru- sítani. Pécsi 12. számú Autóközlekedési V. Laki Pál szakosztályvezető. Szovjet pilóta bravúrja A bombázógép alig vált el a kifutópályától, amikor hirtelen — a pilóta akarata ellenére — majdnem függő- legesen a levegőbe tört. Ez- után hatalmas bukfenc kö- vetkezett és a gép merede- ken zuhanni kezdett a föld felé. Ez többször megismét- lődött, majd a zuhanás vég érvényessé vált és úgy lát- szott, hogy tíz másodperc múlva a földbe fúródik. Tvan Kornyijec kapitány, a gép parancsnoka azonban nem vesztette el lélekjelen- létét. Hirtelen kikapcsolta az automatikus kormányzó berendezést és a kézikor- mányhoz kapott. A hatál- más erőfeszítéstől kézfején megrepedt a bőr, de végül sikerült a kézikormányt a megfelelő állásba mozdíta- ni. A gép zuhanása meg- szűnt. A repülőgép ezután még másfél óráig keringett a levegőben, amíg legénysége meggyőződött arról, hogy nincs akadálya a biztos leszállásnak. Polgári védelmi nap Pécsett Útját állni a rombolásnak! A Polgári V delem Országos Parancsnokságának vezetője tartott előadást — Iskolákban tanítják majd a honvédelmi alap ismereteket — Kiállítás a tEK-ben reformra már jövőre sor ke-; rül, amikoris az iskolákban ׳ bevezetik a honvédelmi alap- < ismeret elnevezésű tantárgyat, melynek a polgári védelem! is szerves része. Ezeket az őrá- kát nem a tanidőn túl, ha-; nem azon belül, teljes értékű ! tantárgyként tanulják majd ' a tanulók. A polgári védelmi nap ke- i rétében az előadás után film- ' vetítésre került sor. A részt- vevők megtekintették a Min- denkiért című filmet, mely gyakorlatokon készült, s a va- lóságosnak a lehető legjobban megfelelő viszonyok között | végrehajtott mentő és mente- sítő akciókat mutatott be. A jövőben egyébként a lakosság részére szervezett polgári vé- ' delmi oktatás keretében is többször használják fel a film ; adta lehetőségeket — a cél az, hogy az előadások ne csak hasznosak, de érdekesek is legyenek. A polgári védelmi nap al- kalmából kiállítás nyílt a Fegyveres Erők Klubjában, mely a légoltalmi és polgári ; védelmi eszközök, felszereié-; sek fejlődését mutatja be. B. S. 1 kölcsi rombolásuk ellenére —, mégsem voltak sorsdöntőek. A fasiszta Németországot és szövetségeseit a frontokon győzték le. A jövő háborújá- bán az ellenség arra fog tőre- kedni, hogy mukleáris eszkö- zeinek tömeges bevetésével megsemmisítse a hadseregek utánpótlását biztosító ipart és mezőgazdaságot, elvágja a közlekedési utakat, szétzúzza a közigazgatási csomóponto- kát, hogy ezzel az útjában álló országok állami életét és létét semmisítse meg. Az ered- ményes védekezés érdekében folytatott felkészülésnek tehát abból kell kiindulnia, hogy nincsenek többé biztonságos helyek és veszélytelen posztok. A Polgári Védelem Orszá- gos Parancsnokságának veze- tője elmondotta: a szocialista országok kormányai mindezek alapján a legfontosabb dolgok egyikének tartják a lakosság és a népgazdaság védelmét. Polgári védelmi szerveink és rendszereink minden tekintet- ben megfelelnek a kor kö- vetelményeinek — a lakosság aktív, megértő és lelkes köz- reműködése nélkül mégsem lehet a sikert garantálni. Kü- lönösen a járások és közsé- gek szerepe nőtt meg a nuk- leáris fegyverek árnyékában. Az ellenség elve: csapást mér- ni a fő ipari és igazgatási gócokra; ennek megfelelően a védekezés elve nem lehet más, mint a járások szerepét és felelősségét növelni, hisz itt maradnak meg azok az erők, melyek végrehajtják a mentés és mentesítés felada- tait. Az előadás után dr. Sajno- vics János ezredes kérdések- re válaszolt. Lapunk katonai tudósítója az iskolákban fo- lyó polgári védelmi oktatás tapasztalatai felől érdeklődött. Az országos parancsnokság vezetője válaszában elmon- dotta: az általános, közép- és felsőfokú iskolákban be- indított légoltalmi rendszerű oktatás jelentős eredmény volt annak idején, a jelenlegi vi- szonyok között azonban már nem felel meg a követeimé- nyéknek. Az általános tudni- valók mellett minden iskolá- bán azt kell tanítani, ami az iskola jellegének megfeleL Például a műszaki középisko- Iákban és egyetemeken a mű- szaki mentés és mentesítés tudnivalóit. Az illetékes szer- vek intézkedése értelmében a A nagy kérdés: lehet-e vé- dekezni? — most már végleg eldőlt. Kísérletek és gyakor- latok ezrei igazolják, hogy szervezett és hozzáértő erők útját állhatják az atomrob- bánások okozta szörnyű pusz- tulásnak. A védekezés azon- bán ebben az esetben egyet jelent a felkészüléssel, ami beosztásra és végzettségre va- ló tekintet nélkül az ország valamennyi polgárának köte- lessége. Az elmúlt időszakban hazánk számos városában tar- tottak polgári védelmi gyakor- latokat, s több megyében a legmagasabb szinten is meg- tárgyalták a polgári védelem időszerű feladatait. Tegnap a Megyei Pártbizott- ság és a Polgári Védelem me- gyei Parancsnokságának közös rendezésében Baranyában is sor került a párt-, állami és tömegszervezeti vezetők tájé- koztatása céljából szervezett polgári védelmi napra, amely- nek keretében dr. Sajnovics János ezredes, a Polgári Vé- delem Országos Parancsnoksá- gának vezetője tartott elő- adást. Az elnökségben helyet foglalt Rapai Gyula, a Me- gyei Pártbizottság első titká- ra, Palkó Sándor a Megyei Tanács végrehajtó bizottságá- nak elnöke, Nyéki Károly, a Megyei Pártbizottság osztály- vezetője és Skrobák Ferenc al- ezredes a Polgári Védelem me gyei törzsparancsnoka. Dr. Sajnovics János ezredes előadásának első részében a hátország és a polgári lakos- ság megnövekedett szerepét elemezte a nukleáris fegyve- rekkel megvívott esetleges háború viszonyai között. A hátország ma hadászati Jelentőséggel bír, szilárdsága a győzelem egyik feltétele, s ennek megfelelően az ellen- ség csapásainak legfontosabb célpontja. Az I. világháború- bán még élesen különvált a front és a hátország. A vesz- teségeknek mindössze 5 szá- zalékát adták ki a civil ha- lottak. A nagyszabású légi hadviselés következtében a II. világháborúban már 48 szá- zalékra emelkedett ez a szám, a ״hátul” elszenvedett csapá- sok — óriási anyagi és er— Áramszünet lesz t. hő 18-án • Nagyárpád, Nagyárpád falu és a nagy árpád! tsz területén. 14-én t—1« óráig a Remény puszta te- rül étén 15-én 7—16 óráig a Má- lom község és a Megyeri szóló területén. 00 Bátor emberek? Orsósnéra, mert ״van pofája azt állítani, hogy megver- ték”. Sem ő, sem Kovács Lajos nem volt jelen, amikor az ügy történt, de ez egyiküket sem akadályozza abban, hogy durván szidalmazzák a ci- gúnyokat Az édesanya ott, mindenki előtt nyomdafesté- két nem tűrő szavakkal illeti Orsósnét, mert bemártotta a fiát. ״Ne higgyenek a cigányok- nak” — avatkozik be egy harmadik asszony. — ״Ti mindig részegek vagytok” — kontrázik egy idősebb férfi. Orsós valóban gyakran iszik többet a kelleténél, de rendesen dolgozik, és kötöz- ködni még senki sem látta. Most családjával vádló pil- lantások kereszttüzében in- dúl hazafelé. — Nem lesz itt nyugtunk többé — sóhajt. — Ne féljetek, nem enged- jük, hogy bárki is bántson benneteket — vigasztal Si- mon Kálmán. Majd hozzánk intézi szavait: — Ehhez azon- bán az kell, hogy ennek az ügynek a szereplői kapják meg méltó büntetésüket. Lát- nia kell a falunak, hogy az ököljog uralma a cigányokkal szemben is lejárt. Mi is ezen a nézeten va- gyünk. Kéri Tamás — Akkor ezért vágta pofon Orsós Józsefet, hogy igya már gyorsabban a kevertjét? — Ea nem felel meg a va- lóságnak. — De az csak megfelel, hogy Orsósnét megütötték? Nézze meg a szemét! — Az nem akkor történt — igazít helyre. — Egy hét- tel később a kocsmában hoz- závágtam a dinnyehéjat, an- nak a helye látszik. — Máskor is megdobálta már a vendégeket? Vagy Orsósnét nem tartja vendég- nek? Az Orsós familia mindent megtett azért, hogy ne hara- gudjanak rájuk a faluban. Eszük ágában sem volt fel- jelenteni az esetet, mindig csak azt a ״kikapást” ismer- ték el, amire már amúgy is fény derült. De úgy látszik, egyesek szemében ez sem ele- gendő. Az italboltban Kovács Lajos, Véber István apósa hangos szóval átkozza Orsóst, kár volt rábízni az állatok gondozását, el tudja azt lát- ni magyar ember is. — El kell pusztulnotok a faluból, nem lesz itt mara- dósotok, ne féljetek! — üvöl- ti, és Orsós Józsefnek ront, megragadja a nyakát. Dr. Weidinger Péternek kell közbelépnie. Az italbolt előtt Povolni József anyja azért támad verték és összerugdosták a tizenhat éves Orsós Máriát is. Véber éppen Pécsett tar- tózkodik a tsz gépkocsijával, vele nem sikerült találkozni, a másik három ״bátor em- bér”, akivel Orsósék és a tanácselnök jelenlétében be- szélgetünk, most nagyon szerény. Kása Kálmán alig ivott valamit, mert tudta, hogy reggel még Zetorra ül. A gyerekeket átkarolta, úgy támogatta az ajtóhoz, lehet, lehet, hogy utána elestek — teszi hozzá —, mert nem léptek mindegyik lépcsőfok- ra. Én nem vettem részt a verekedésben, nézzen rám, vézna és gyenge gyerek va- gyök... Tinusz János hozzá se ért a cigánygyerekekhez, csak rá- juk szólt, hogy ne lökdös- sék. Természetesen ő sem vett részt a verekedésben, nem volt rá szükség. — Hát akkor ki verte meg a cigányokat? — Mindenki tudja, Véber Pista. — Egyedül? Hallgatás a válasz. Povolni József végképp semmiről sem tud, neki ugye a vendégekkel kellett foglal- koznia. — Nagy volt a forgalom? — Meglehetősen. ok nélkül felkeltette és egymás után rakta ki a helyi- 6égből az asztal mellett szundikáló cigánygyerekeket, de olyan határozottsággal, hogy egyik-másikuk nem is tudott talpra állni, mert túl gyorsan vette az italbolt be- járatánál lévő négy lépcső- fokot... Amikor pedig a szomszéd községből jött tánczenekar tagjai és a szintén nem hely- béli muzsikus cigányok tá- vozni készültek, Kósa Kál- mán zetoros kijelentette, hogy a cigányokat nem viszi el a vontatóval, mert be van- nak rúgva... Az utazni szán- dékozók között volt Orsós Mária tizenhat éves cigány- lány, Orsós József első há- zasságából származó lánya is, aki Horváthertelendre igye- kezett vissza az anyjához. Véber István felkapaszkodott a vontatóra, lerakta Orsós Máriát a kocsiról, aztán né- hány cigányt magával rántva ő is leugrott. E művelet köz- ben egyik nadrágszára elsza- kadt és ez ״jogos” haragra gerjesztette rajta kívül Ti- nusz Jánost, Kosa Kálmánt, sőt Povolni József kocsmá- rost is. Aki cigányt csak a közelben találtak, nekiugrot- tak és ütlegelni kezdték. A férje védelmében szót emelő Orsós Józsefnél Véber egy ökölcsapással le terítette, megtud semmi konkrétumot, persze beszélnek ezt is, azt is az emberek, dehát ki tud- hatja, mennyi az igazság ab- ból. Aztán Simon Kálmán kéri: azt az esetet mondja el, amit saját szemével látott. — Ja, hát reggel volt egy pofon itt a tsz-iroda előtt, azt látták vagy húszán. Még vérzett is a cigány Jóska. — Ki verte meg Orsós Jó- zsefet? — Hát a Véber Pista. Mondtam is neki, hogy ezt azért nem lett volna sza- bad, megverni a csordásun- kát. Azon az éjszakán történ- tekről egy hozzánk intézett levélből szereztünk tudó- mást. A bejelentő maga is részt vett a táncmulatságon, s bár nemigen mert szólni, komolyan megdöbbentette né- hány ״erős és bátor” ember garázdálkodása, szégyelli ma- gát a többiek nevében is. Az eseményeket a levél és a falusiak elmondása szerint így rekonstruáljuk: két fiatalember. Tinusz János, az erdőgazdaság dolgozója és Kósa Kálmán — talán jobb szórakozás híján — minden ״A szadista embertelenség- nek, garázdaságnak, embe- rek részvétlen közömbösségé- nek, mely szinte már a cin- kossággal határos voltam tanúja akor éjjel.” (A bejelentő leveléből) Simon Kálmán, a községi tanács elnöke tud, hogyne tudna a táncmulatságról. De hogy cigányokat vertek volna meg?!... Pedig felháborító esemé- nyék játszódtak le augusztus 27-én Vásárosbécen a tánc- mulatság alatt és után. A ta- nácselnök becsületére legyen mondva, a telefonbeszélgetést követő napon, amikor dr. Weidinger Péterrel, a Me- gyei Tanács vb, titkársági főelőadójával és egy rendőr- főtörzsőrmesterrel személye- sen mentünk k! Vásárosbécre, már emlékezett. — Igen, volt itt az Orsós Jóska a bál után lila szem- mel, felrepedt szájjal, panasz- kodott, hogy nagyon kikaptak az éjjel, adtunk is neki pénzt, hogy menjen orvoshoz. De aztán meggondolhatta magát, mert azt mondta, őt nem verte meg senki, egyéb- ként is, ez a magánügye. Tóth János, a Hazafias Népfront községi elnöke sem
