Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

״A művészet mindig életre szóló kockázat”

t

Beszélgetés Kiss Istvánnal, a Tinódi-szobor alkotójával

művészeti titkára, s öröm- mel beszél arról, hogy egy- re javulnak, szélesednek a külföldi kapcsolatok. Nem maga miatt, hiszen — ahogy köztudomású: — egyike az ország legfoglalkoztatottabb szobrászainak, s művei nem hiányoznak a közös kiállítá- sok anyagából, hanem a fia- talok miatt. Véleménye sze- rint sok akadály áll a fia- tál művészek előtt.

— Szinte közhely: nagyon drága a szobrok bronzba- öntése, s manapság már nem nagyon lehet kiállításra gipszet vinni. Ez persze őr- vendetes, mert az igényes- ség, a színvonal emelkedését mutatja. De az, hogy o bronzbaöntés sokba kerüli kétségkívül béklyó a mű- vész kezén. Igaz, hogy bi- zonyos korlátok mindig vol- tak a művészetben, enélkül talán nem is létezhetne a mű vészét. Az akadályok, a megkötöttségek edzik iga- zán a művészt. Hogy a bronz-példánál maradjunk: nem a többszöri próbálko- zást, az alaposabb munkát, a valódi igényességet szol- gálja valahol az is?

Az is megkötöttség, hogy a művész ma már nem ké- szítheti el minden művét maga.

— Ott van a Dózsa — mosolyog Kiss István — még ma is farigcsálnám, ha nem lennének a kőfaragók. Igaz viszont, hogy az em- bér szívesen végzi el az utolsó simításokat a saját munkáján. Én szeretek dől- gozni rajta, egészen a le- leplezésig. Az ember egészen odáig csinálja, aztán... sze- retné elölről kezdeni, hí- szén többnyire nem elégíti ki maradéktalanul egyetlen munkája sem.

A szobrászat mai prob- lémáiról beszél. Arról, hogy új feltételeket teremt a szobrász számára az építé- szét fejlődése. Üj feltétele- két — de új feladatokat is.

— A modern építészet olyan követelményeket állít velünk szembe, amelyeket nem lehetne a hagyományos módszerekkel teljesíteni. Na- gyón sok a kísérlet, a pró- bálkozás napjainkban — ép- pen ezért. Minden lehetsé- ges, mondja az egyik tá- bor. Félelmetes játék ez, dehát a művészet mindig életre szóló kockázat. Az ér- tékek és mértékek meglé- téré mindig vigyázni kell, s mindenekelőtt arra az alapelvre, hogy a művészet mindig építő alkotás.

Kiss István egyike volt azoknak, akik a hegesztésit bevezették a szobrászatban. Sokféle anyaggal dolgozik — egyik szobra, az Ember- pár (Fonyódon) például alu- míniumból készült. Rázza a fejét.

— Nem szoboranyag. Fa- zekaknak meg r epülőgé- peknek való.

A hegesztést ״elevenebb- nek” tartja sok más meg- oldásnál. S mindig neg- tartja az aranyszabályt: a szobrász munkája illesz- kedjék abba az építészeti környezetbe, ahová kerül, Vácra például egy olyan kompozóciót készített,

amelynek kerítés-funkciója van.

De itt a műteremben gyűlik már az anyag, ami a csillapíthatatlan alkotási vágyból, a megbízásokon kívüli szobrokból és kísérte- tekből született.

— Most már én is igény- lem, hogy kiállítás-méretű anyagom' gyűljön össze — mondja. — Évekig dolgoz- tam a megbízásokon, s oly- kor-olykor egy-eqy problé- mán, ami azonkívül is íz- gatott. Ne értsen félre: amit megbízásra készítek, az is az én művem, semmivel sem más, mint amit magam- nak készítek. Mégis, egy na- gyobb kiállítás terve fog- lalkoztat.

Pécsett nincs Kiss Ist- vannak szobra, mától Bara- nj'ában már igen.

Hallatna Erzsébet

Egy néger fiatalember

portréja, kétféleképp meg- oldva. Valami diadalmas, ti- tokzatos és legyőzhetetlen árad a nemes szépségű arc- ból.

Kiss István elmosolyodik.

— Majdnem megvert. Egy egyetemista fiú volt a mo- deli, azt találtam neki mon- dani, hogy olyan feje van, mint egy valódi bálvány- nak.

Pedig tényleg olyan.

Aztán itt van a híres Lenin-szobor, kicsiben. A művész tűnődve nézi.

— Számomra Lenin alakja a lángnyelv szimbólumát idézi. Így tudtam csak meg- fogni, a forma ezt a szim- bólumot közelíti.

Itt van Tinódi Lantos Se- bestyén is. Kétféle alakban.

— Ez a végleges: fiatal- ember, erőteljes, majdnem hetyke tartásban áll, kézé- ben lant, és énekel. De elő- szőr ez készült: Tinódi köny- nyedén ül a földön, úgy ját- szik. Az utóbbi kicsit kö- zelebb állt hozzám. Beláttam azonban, hogy túl ״csald- dias”, túl ״lezser” lenne ez a megoldás, hiszen végered- ményben emlékmű-jellegű szoborról van szó.

De az első Tinódi-figura nem hagyja nyugodni, elké- szíti lemezből.

Kiss Istvánnak Magyaror- szágon szinte minden na- gyobb városban van munká- ja. ötven felállított szobra van, még a diplomamun- kája is áll: a XIII. kerület- ben Budapesten, egy Anya- kompozíció. Hogy még csak néhányat említsünk: a Dó- zsa, a Budapest című dóm- bormű, Apáczai Csere Já- nos, Janus Pannonius, Ta- nácsköztársasági emlékmű, a Lovak (Debrecen, Agrár- egyetem), Munkásmozgalmi emlékmű, a két Bolyai, a Generációk stb.

Az idén Berlinben, Anka- rában, Moszkvában szere- pelt kiállításokon, de kül- földi kiállításait már nem is tudja számontartani. A Magyar Képzőművészek Szövetségének ő a képzőMa avatják fel Sziget- váron Tinódi Lantos Se- bestyén szobrát, Kiss Ist- ván Munkácsy-díjas szob- rászművész alkotását.

Egy héttel ezelőtt látó- gattuk meg a művészt, bu- dapesti műtermében, amely a Népstadion tőszomszédsá- gában, egy kertes lakóház hatalmas félemeleti helyisé- gében van. A műteremben mennyezetig érő polcon sű- rűn egymás mellett sorakoz- nak a szobrok és vázlatok, érdekes lemezformák, több változatban elkészített port- rék — letakart nagyobb mé- retű szobrok, megkezdett le- mezmunkák a műteremben szerteszét.

Pécs lakosságának kétszerese a nézőtéren

A nagy budapesti szín- házakat leszámítva Pécsett van az ország leglátoga- tottabb színháza. Legalább- is ezt bizonyítják az 1966—67-es évad statiszti- kai adatai. Ezek szerint a társulat összesen 522 elő- adást tartott. Ebből 322-t a Nemzeti Színházban, 80- at a Gyermek-, illetőleg a Kamaraszínházban, 116-ot pedig tájelőadás formája- bán tartottak meg. Előadá- saikat a Nemzeti Színház- bán 124 545 felnőtt és 23 949 az ifjú korosztályba tartozó néző tekintette meg a múlt évadban. A gyér- meknézők száma pedig 14 904 volt. A különböző helységekben rendezett tájelőadásokat összesen 42 934-en látták. így a szín- háznak a kamaraszínház- zal együtt az 1966—67-es évadban összesen 217 233 nézője volt, majdnem két- szerese Pécs lélekszámú- nak.

Szlavóniai művészek

ismeretlenek a pécsi közön- ség előtt. De sajnos a tech- nika mindenképpen esetle- ges,-־bár ugyanakkor nagyon érdekes alkalmazása, ismét- lése maradt a már ismert munkáknak, s csak a felület izgalmas megmunkálásáig engedte a művészt. Még oly kellemes hangulatot árasztó képe, mint pl. a 31-es tájkép sem tudja feledtetni ezt a játékot, s azt, hogy a fák, vizek egymást átjáró kapcso- lata és vízparti kölcsönható- suk komolyabb összefüggés a festék folyásának esetleges- ségénél.

BEDICS JÄNOS tempera- kompozíciói élénk színvilá- gukkal a világ elvonatkozta- tott jeleivel az ״E.-IV” ״E.-VAII” képeken hat a legmeggyőzőbben. Formake- zelésében s a világról felfo- gott jegyekben a nonfigura- tív mesterek hatása érezhe- tő.

ZSDANKO VLADIMIR kulturált színvilága teszi ne- vét említésre méltóvá. Ügy érezzük azonban, hogy eny- nyi sem a művész, sem a közönség számára nem lehet elegendő. A ״Tér” kompozí- cióján elindított festői prob- lémát ha nem is járja végig, felvetése biztató.

VARGA MÁRIA régi 1959- es munkái (fametszetek) csak nagyhirtelen kerültek be a kiállítandó anyag közé, s csak ezért elfogadhatók. Var- ga Mária ennél sokkal több- re képes, s nagy kár, hogy a korai munkák a kiforratlan művészt állítják elénk. Jobb szelektálás feltétlen biztosi- téka lett volna egy erőtelje- sebb anyag bemutatásának.

A szobrászokat egysze- mélyben BRLOSICZ István képviselte. Fafaragásai azon- bán most nem jelentettek nagyobb élményt. A ״Nyu- galom” kompozíciója éreztet- te igazán elmélyült alkotói tevékenységét.

B, Pilaszanovich Irén

erőteljesebb, a sűrítés éré- nye képein a technika meg- határozott keretei között csak fokozódott. Bizarrsága nem a különcök dédelgetését keresi, hanem mély tartalommal szól minden képzőművészetet tisztelő és szerető nézőhöz.

PREDRAG GÓL ״Métamorfózis” sorozatának hat lapjával ismerkedtünk meg.

Még egy éve sincs, hogy az elmúlt év őszén, a hor- vátországi festő- és szobrász művészek egyesülete bemu- tatkozott a pécsi közönség előtt. A kezdeményezés sike- rét tanúsítja a pécsiek má- jusi eszéki gx-afikai anyagá- nak kiállítása, s az immár második horvátországi anyag pécsi szereplése. A kiállítá- sok kölcsönössége az állandó

Nem hiába éreztük meg benne az elmúlt őszön fest- ményei alapján, hogy jelen- tős művésszel állunk szem- ben. A XVII—XVIII, XX-as lapok a ciklus kiragadott da- rabjaiként a legsikerültebb- nek tekinthetők. Biztos tech- nikai tudással alakított, mű- gonddal rajzolt lapjai teljes élményként nyújtják a váltó- zás, átalakulás érzékeny fór- máit.

KOPICS BOZSO folyatott- technikás képei sem voltak

Pécs—Budapest—Róma

Dőiy Dénes portréja

versenyezett, a római Ba- silica di Massenzionál, ami a mi Károlyi-kertünknek felel meg. Műsorán Mozart Esz-dur szimfóniája, R. Strauss Till Eulenspiegel című szimfonikus költemé- nye és Bartók Concertója szerepelt.

— Különösen ez utóbbi igen izgalmas feladat, mert tőlünk magyar karmeste- rektől elsősorban Bartók műveinek hiteles tolmácso- lását várják.

Dőry Dénes mindig sze- retettel gondol Pécsre, An- tál Györgyre, akinek sokat köszönhet és aki több íz- ben biztosított már szá- mára ifjúsági hangver- senyt. Búcsúzáskor elárul■ ja, hogy szeretne bemutat- kozni szülővárosa nagykő- zönségének is, mint kar- mester. Remélhetőleg egy- szer ez a vágya is meg- valósul.

— m -*

rétién partitúrát kellett, háromórás előkészület után zongorán előadni. Aki a vizsga első részében sí- kerrel szerepelt — hét kö- zül hárman annak

ugyanazt a művet kellett a zenekarnak betanítani, majd elejétől végéig elve- zényelni. Életem egyik leg- nagyobb pillanata volt, mi- kor közölték, hogy a hét jelentkező közül egyedül én feleltem meg a köve- telményeknek. A kurzus három éven át tartott, egy- egy alkalommal három hó- napig. Mindegyik szemész- tér végén vizsgát kellett tenni, melynek, követeimé- nyei hasonlóak voltak a felvételi vizsgáéhoz. Ta- valy júniusban volt a nyíl- vános diplomahangverse- nyem, melyen Dallapiccola, Gluck, Mozart és Beetho- ven egy-egy művét vezé- nyeltem. Olyan jól sikerült a záróvizsgám, hogy nem- csak a S. Cecília Akadé- mia mesterdiplomáját nyer- tem el, hanem egy 100 000 lírás díjat is.

Dőry Dénes 1965 óta az Állami Operaház korrepe- titor-karmestere. Az elmúlt szezonban már szép kar- mesteri megbízást teljesí- tett: Schubert—Berté Há- rom a kislány c. daljáté- kát vezényelte. 1961-től számos hangversenyt vezé- nyelt a Zeneakadémián, a Rádióban, valamint vidéki városokban. Augusztus 25- én ismét külföldön hangFőiskolán két főtanszakot végeztem párhuzamosan és mellette zenekarban is ját- szottam. A karmesteri ta- nulmányokat Somogyi László, majd Kórodi And- rás . irányítása alatt foly- tattam. 1957-ben fagott művész-tanári, 1961-ben karmesteri diplomát sze- reztem mindkettőt kitün- tetéssel.

— Ügy tudjuk, hogy Dő- ry Dénes előtt csakhamar megnyílt a külföld ...

— Két ízben vettem részt nyári kurzuson Velencében, M. Franco Ferrara veze- tése alatt. Ekkor hallót- tam először, hogy a ró- mai S. Cecília Akadémia mesterkurzust tart diplo- más karmesterek részére. Ez a S. Cecília Akadémia nem tanintézet a szó szó- ros értelmében, hanem kö- rülbelül a mi Tudományos Akadémiánknak felel meg, de zenei vonatkozásban. Nem is indít minden év- ben tanfolyamot, csak ha valóban tehetséges nővén- déket találnak a felvételi vizsgán. Mikor 1964-ben je- lentkeztem, értesültem, hogy utoljára négy évvel korábban volt sikeres fel- vételiző. Érthető volt tehát az izgalmam, vajon megfe- lelek-e a felvételi követel- ményeknek.

— Hányán jelentkeztek akkor?

— Heten, különböző

nemzetségűek a világ min- den tájáról. A felvételi vizsgán egy teljesen ismeJó néhány éve találkoz- tam utoljára Dőry Dénes- sei. Diák volt még, zene- művészeti szakiskolás, de már akkor kitűnt társai közül tehetségével, szorgal- mával. Jól zongorázott, hi- szén hétéves kora óta ta- nulta ezt a hangszert, majd amikor megtudta, hogy is- kólája, a Nagy Lajos Gim- názium zenekarából hiány- zik a fagottista, ennek a hangszernek a tanulását is elkezdte.

— Mi történt azóta? — kérdezem a magasranőtt, megférfiasodott és zenei hírnévre is szert tett egy- kori pécsi fiútól, aki a

nyári vakációban rövid időt itthon töltött szüleinél.

— 1950-ben Budapestre költöztem, hogy zenei ta- nulmányaimat a Zenemű- vészeti Főiskolán folytas- sam, a fagott tanszakon. Ugyanakkor próbajátékon vettem részt a budapesti MÁV Szimfonikusoknál, ahol meg is feleltem és ettől kezdve 15 éven át ját- szottam a zenekarban. Mint zenekari játékos fel- becsülhetetlen tapasztalata- kát szereztem, melyeket az- tán mint karmester hasz- nosítani tudtam.

— A karmesteri pályafu- tása mikor kezdődött?

— A karmesteri pálya iránti hivatásérzetem elég hamar jelentkezett. 1952- ben vettek fel a karmester- képzőre. Ettől kezdve a

további kapcsolat elmélyítése mellett a szakmai problé- mák megvilágítását, tisztázá- sát is eredményezi.

A szlavóniai anyag zömét most a grafika és az akva- rell, tempera munkák jelen- tik. Az olajképek háttérbe- szorítását olykor feledteti az, hogy — mint főleg PRED- RAG GÓL személyében — kitűnő grafikusokat köszönt- hetünk.

Általában megállapítható a kiállított anyagról, hogy a nagy érdeklődéssel várt mű- vek csalódást okoztak. Ez a kiállítás sokkal gyengébb művészi munkákat hozott, mint az első bemutatkozás biztató anyaga után várható volt. Az az érzésünk, hogy sem a felkészülés, sem az anyag megválogatása nem történt meg kellő körültekin- téssel, amit elvártunk volna a nagy lelkesedéssel fogadott szlavóniai művészektől. Le- hét persze az is, hogy egy év rövid leforgása kevés az új eredmények bemutatásához, s a nyári élmények mégnem kaphattak hangot ezeken az alkotásokon.

A grafikák nemcsak szám- bán, de színvonalban is a ki- állítás értékeit adják.

BABICS ANTALT linóiéum metszeteinek erőteljes karaktere. ízes egyéni hang- vétele, fanyar groteszksége már ismert, előre keresett mesterévé avatta a kiállí- tásnak. Örömmel láttuk, hogy képeinek hangja egyre

Háromfelvonásos önálló produkció

Először a balett történetében

Megszoktuk: a Pécsi Ba- lett minden évadban je- lentkezik valami újdonság- gal. Ezt a gyakorlatot az idén is folytatja. Az új szezonban háromfelvonásos önálló produkcióval lép a közönség elé. először a ba- lett történetében. Ez egy modern zenei összeállítás lesz. mégpedig különböző szerzők műveiből s lénye- gében Bartók Csodálatos mandarin című alkotását kívánják vele folytatni.