Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

1967. AUGUSZTUS 13. napló 3 Nyugodtan alkatnak a mohácsiak Befejezték a várost övező gátak építését — Nyolcezer embert, 800 millió forint értéket véd az új töltés —> Véderdősáv, árvízvédelmi repülőtér Gépkocsink felkapaszkodik a mohácsi töltés tetejére. Fel­tűnik a Duna, elhagyjuk a mélyben lapuló, apró házakat, s megindulunk az országhatár felé. A gátépítők útként használ­ják a töltés tetejét. A sok jármű kereke beton kemény­ségűre döngölte a földet; óriási porfelhőt hagyunk ma­gunk mögött. Ezt nem törheti át A gépkocsiban ül Tóth László, a Déldunántúli Víz­ügyi Igazgatóság árvízvédelmi és folyamszabályozási cso­portjának vezetője is. A szak­ember rövid tájékoztatót tart a munkákról. Az emlékezetes, 1965-ös dunai árvíz elvonulá­sa után e töltés magassága 10,10 méter, alapszélessége 33, koronaszélessége pedig 5 mé­ter volt. Ez a töltés, amin já­runk, 11,14 méter magas, 60 méter alap- és 6 méter koro­naszélességgel. Tekintve, hogy a száz napos árvíz idején a vízmagasság „csak” 984 cen­timétert ért el, az 1,30 méte­res plusz magasság tökéletes biztonságot nyújt. Még egy balatoni hullámverés sem tudna átcsapni a gáton. Ami pedig a gát alap- és korona- szélességét illeti, az olyan vastag már, hogy még egy újabb száz napos árvíz sem tudná átáztatni a töltést, leg­alábbis nem olyan mértékben, hogy gátszakadástól kelljen félni. Először mondhatjuk ki: nyugodtan alhatnak a mohá­csiak, városukba nem tud többé betörni a víz. Egy gon­dunk persze még maradt: az átszivárgás. Emlékezetes, hogy az árvíz idején, a beton mell­véd mögött feltört a víz, s lassan, de biztosan elborította a Dunát övező ház- és utca­sorokat. Több mint kétszáz lakás dőlt össze emiatt. A VlZITERV szakemberei meg­vizsgálták az átszivárgás okát, s megállapították, hogy vízát­eresztő rétegek helyezkednek el a Duna mentén, 20—30 mé­teres mélységben. A többit már megmagyarázza a közle­kedő edények törvénye. Harminc-harmincöt, esetleg negyven méter mélységig kel­lene leásni, odáig kellene ki­építeni a betonfalat. Csillagá­szati összegekbe kerülne ez a munka, s gyakorlatilag kivi­hetetlen. Az építkezés miatt ugyanis le kellene rombolni a duna-parti házsorokat, gyá­rakat. Elhibázott dolog volt a Du- na-partra építkezni, dehát a római idők emberét (már ak­kor lakott volt Mohács) nem tehetjük felelőssé azért, hogy nem ismerték a vízáteresztő rétegeket, illetve a közlekedő edények törvényét. Nincs más választásunk: meg kell tilta­KORSZERÜ, PRAKTIKUS A Zúzmara hűtő- és jégszekrény­tisztító A mélyhűtő rekesz külső felületén a jegesedést lassítja, s ezzel a hűtőhatást nagy mértékben NÖVELI Tisztítja, fertőtleníti az apparátus belső és külső felületét, védi a korróziótól, megakadályozza a jégkocka tartós lefagyását. ni, hogy újabb épületeket emeljenek a Duna mellé. Hetven ember, negyven gép De térjünk vissza a gát­hoz! A töltés hossza Mohács­tól az országhatárig 18,5 kilo­méter, s ebből a Mohács és Kölked közé eső csaknem 5 kilométeres szakasz készült el. Az 1965-ös árvíz óta 8—10 földnyesőgép, 3 kotrógép, 4 földtológép és több más gép, 16—20 teherautó és 70 ember dolgozott ezen az öt kilomé­teres szakaszon. Kétszázezer köbméter földet mozgattak meg, 36 házat kellett lerom­bolni, 45 Duna-parti családot kellett kitelepíteni, hogy he­lyet tudjanak csinálni ennek a végtelennek tetsző, óriási töltésnek. A szanálási költségekkel együtt majdnem 14 millió fo­rintot emésztett fel ez a mun­ka. Hogy mit kaptunk cseré­be? A Vízügyi Igazgatóság szakemberei egy alkalommal kiszámították, hogy mit fo­gunk megvédeni, ha megerő­sítjük mind a 18 és fél kilo­méteres töltést. Megállapítot­ták, hogy Mohácson 8 ezer, Kölked községben 1800, a kör­nyező tanyavilágban pedig 700 ember él az árvízveszélyeztet­te területeken. Az itt találha­tó házak, gyárak, utak stb-k értéke 883 millió, egy esetle­ges árvíz által elpusztított me­zőgazdasági termés értéke pe­dig mintegy 357 millió forint­ra rúgna, összesen több mint 1,2 milliárd forint értéket te­hetne tönkre az árvíz. Igaz, a 18,5 kilométeres töl­tésből egyelőre „csak” öt ki­lométert véd, csakhogy ez az öt kilométer egy sűrűn tele­pült városnak nyújt védelmet. Nyolcezer ember, s legalább 800 millió forint található ezen a kicsiny területen. Az ilyen adatokról tájékoz­tatott Tóth László. Gépkocsink időközben Kölked fölé ért, s a látvány (három földtológép, féltucat teherautó, egy kotró­gép, stb. dolgozott ott seré­nyen) egy újabb tájékozta­tás alapját vetette meg. Esze­rint: ez már új munkahely, ez már nem az öt kilométeres szakasz. A gát ugyanis to­vább épül, s ebben az évben még, Mohács felől haladva meg akarják toldani 3 kilo­méterrel. Ezzel egyidőben, az országhatártól kiindulva is megkezdik a munkákat. A Mohács és az országhatár közé eső 18 és fél kilométeres szakaszból majdnem 10 és fél kilométert akarnak elvégezni, illetve befejezni még ebben az évben. A jégtörők pihenője Gépkocsink tovább indult a bédai halásztanya felé. Az út további kérdéseket kínált, hi­szen aligha lehetett véletlen, hogy a töltés mindkét oldala fűvel volt bevetve, illetve: a Duna felőli oldalon „söprűfe­jű” fűzfák sávja övezte a gátat. A fűzfák törzse felett ugyanis levágták az ágakat, s az új vesszők, hajtások való­ban olyan külsőt kölcsönöz­tek a gátnak, mintha „söprű­fejük” lenne. Tóth László elmondotta, hogy valóban: égjük sem vé­letlen. A gátépítés, a tölté­sek megerősítése az árvíz- védelem döntő eleme ugyan, de nem az egésze. Meg kell védeni a töltéseket a hullám­veréstől, a szél és eső pusz­tításától, s erre való a füve­sítés. A Duna felőli oldalon víztörő, az elentétes rézsün pedig szárazságot bíró füve­ket vetettek. A fűzfák véderdő­sávot képeznek a Duna mel­lett, s a „söprűfej” (árvíz ide­jén ellepi a Duna) arra való, hogy lefékezze a hullámve­rést. Sok apró mozzanata van még az árvízvédelemnek. Ide tartozik például a külön re­pülőtér, melyet Mohács és Kölked határában építenek ki, hogy árvíz esetén leszálló- hely legyen. A repülőteret (talán jövőre megépítik) ter­mészetesen az országos mentő- szolgálat és a mezőgazdasági növénj'védelem is hasznosít­hatja ... Ugyancsak az árvíz- védelem célját szolgálja az is, hogy téli kikötőt építenek a külső, bédai holtágban, an­nak a hét jégtörő hajónak, mely minden télen itt cirkál és töri a jeget Mohács köze­lében, illetve a jugoszláv te­rületen. Már ezen a télen is használni fogják, tehát a je­ges árvíz veszélye sem fenye­gethet. Ha békét akarsz, készülj a háborúra — mondták a ró­maiak. Mi is háborúra ké­szülünk — a Duna ellen. Bár most jócskán leapadt, nem hiszünk neki, mert sokszor rászedett már bennünket. Nem ismétlődhet meg ami történt, nem lesz újabb 1965. Magyar László Készfii a halászlé a rejti tsz halásztany áj án. A város alkalmas otthont nyújt Zenei tábor Pécsett Főleg a kórusirodalom és az énekoktatás iránt érdeklődnek a külföldiek Kis zeneiskolások szolmlzálását figyelik a metodika-foglalkozáson a tábor résztvevői. A kapunál francia rendszá­mú kocsi, az ebédlő ajtajában kolozsvári magyar kislány áll­dogál, többen németül vitat­koznak, s a százablakos kol­légium valamely ablakszámya mögött valaki Chopint zon­gorázik. A szabadidő nemso­kára lejár, nyolc órakor hang­versenyt adnak a lengyelek. Mondják, ezentúl minden más nap lesz ilyen rögtönzött kon­cert. S itt rögtönözni is nagy igénnyel lehet csak, mert a közönség szakértő. Százhuszonötén jöttek el Pécsre a Nyári Nemzetközi Ifjúsági Zenei Táborba. Átlag- életkoruk huszonnégy év kö­rül lehet, de van közöttük vagy tíz karmester, több ko­moly zenepedagógus, s az át­lag is minimum valamelyik zeneművészeti főiskolának a hallgatója. A nemzetiségi meg­oszlás szerint legtöbben ter­mészetesen a magyarok van­nak, mégpedig ötvenhármán, közöttük hat pécsi. A Szov­jetunióból tizenegyen, a Né­met Szövetségi Köztársaság­ból nyolcán jöttek. A többi tizennyolc ország egy-két-hat fiatallal képviselteti magát. A nemzetiség persze ezúttal nem sokat számít. A muzsika nemzetközi nyelvén valóban jól összetalálkoztak a tábor résztvevői. Az augusztusi hő­ségben délelőtt és délután négy-öt órát gyakorolnak, ép­pen csak kis szüneteket tart­va. Egyébként a tervezett négyféle csoport helyett vé- gülis összesen hat csoportban tevékenykednek. így szimfo­nikus zenekar, fúvós- és vo­nós kamarazenekar, továbbá vokálegyüttes, énekkar, végül metodikai csoport működik. Antal György Liszt-díjas tan­székvezető főiskolai tanár rendkívül elégedett az eddigi munkával: —Az első napok igen meg­nyugtató tapasztalatokkal mú­lottak el. A fiatal muzsikus vendégek, bár különböző or­szágok különböző zenei ha­gyományain nevelkedtek, gyor san és jól összeforrtak a munkában. Sőt, szinte sür­getik az iramot, s nagy tudás szomjjal minél többet akar­nak magukba szívni a ma­gyar ének- és zenekultúrá­ból. A pécsi zenei tábor egyéb­ként a világ nyolcadik ilyen jellegű nyári rendezvénye, Európában pedig a hetedik. Ez meglehetősen előkelő he­lyezést ad Pécsnek, s úgy lát­szik, hogy a várt százötven résztvevőt minden nyáron biz­tosítani lehet majd. S ami a legfontosabb: komoly értéket kapnak itt az ifjú muzsiku­sok. Nemcsak a magyar ének­és zenei kultúrából, hanem a tábor hivatalos programján kívül egymástól is, vélemény- csere, vita, barátságok köté­sének formájában. A magyar tudnivalók közül egyébként különösen a kórusirodalom és a kóruséneklés után érdek­lődnek rendkívüli módon, s ez elég természetes is, hiszen kórusművészetünk világhírű, és sajátos művészet. Egy-egy ilyen kóruspróba után a kül­földi vendégek szinte meg­rohanják a kotta- és könjrv- árust, s viszik haza barátaik­nak az itt tanult dallamokat. A metodikai csoport pedig a Kodály szisztéma iránt mutat nagyfokú érdeklődést, s igyek­szik kihasználni a magyar ze­nei miliőt a kodályi ének­pedagógia közvetlen megis­merésére. Felmerül még egy kérdés: ha Pécs állandó otthont akar adni a nemzetközi ifjúsági zenei tábornak, vajon gazda­ságilag, anyagilag, s a sze­mélyi ellátás szempontjából megvan-e erre minden lehe­tősége. Bocsárdi Albert, a Bányaipari Technikum kollé­giumának igazgatója, aki részt vesz a tábor szervezésében és irányításában, így vélekedik erről: — Az ellátás jó, napi negy­ven forintért négyszeri étke­zést kapnak a résztvevők. Az elhelyezés szerintem olyan ideális, hogy Pécsett ennél jobbat nem lehetne találni. A személyi ellátottság ugyan­csak jó, például még torna­tanáruk is van, aki a jelent­kezőket reggelente tornáztat­ja. Az eddigi tapasztalatok szerint tehát az évente vissza­térő tábor nem okoz majd gondot Pécsnek. A tábor résztvevőinek prog­ramjában néhány kirándulás is szerepel. Pénteken Siklós­sal és Harkánnyal ismerked­tek meg a fiatalok, a jövő hé­ten a Balatonhoz látogatnak el. A napirend egyébként a következőképpen alakul: dél­előtt a kamarazene és szol­fézs-oktatás tölti ki idejüket, délután zenekari és kórus próbák vannak. Szombaton este 8 órakor házihangver­senyt tartottak a Tanárképző Főiskolán, ma este ugyancsak 8 órakor rendeznek hasonló koncertet. A nagyközönség számára augusztus 19-én és 20-án a Liszt-teremben adnak repre­zentatív hangversenyt a zenei táborban részt vevő zenészek. toló tervrajzait, s már csak a kivitelezésre vár a megva­lósítása. A kizárólag csak megyénk nemesborait bemu­tató illetve kimérő „borhgra- pót” a Séta téri Rózsakért alatti régi pincerendszerből alakítják ki egymillió 600 ezer forintos költséggel. Csak néhányat az új léte­sítmény érdekességeiből. A Sétatér sarkán lévő jelen • légi korszerűtlen borkóstoló megszüntetésével a Káptalan utca felőli oldalra helyezik az új bejáratot kovácsoltvas aj­tóval és előfogadóval, ahol a vendég kényelmes fotelok­ban, várhatja sorát a belső helyfoglalásra. Közvetlenül ebből a haliból nyílnak a ruhatárak, a mosdó- és mel­lékhelyiségek is. Innen nyílik lépcsőlejárat a tulajdonkép­peni borozó pincékbe, melyek már a méreteikkel is impo­nálóak. Egyik ugyanis 30, a másik 40 méter hosszúságú lesz és hatszemélyes részekre osztják. Érdekességük, s egy­ben szépségük is, hogy fej­magasságtól felfelé művészi kidolgozású vasrácsokkal lesz­nek elválasztva egymástól és a két pincében zártkörű ren­dezvények céljaira is biztosí­tanak egy-egy tizennégy sze­mélyt befogadó étkező, illet­ve poharazó helyiséget. A berendezéséről csak any- nyit, hogy a bútorok és a világítótestek egyedi tervezés­ben, kivitelezésben készülnek a legkorszerűbb követelmé­nyek figyelembevételével. S még egy-két érdekesség. A leendő vendéglátók elgondo­lása az, hogy az eddigi ha­gyományos kiszolgálást mel­lőzve nem decis poharakban teszik a vendég elé a bort, hanem kancsókban és min­denki tetszése, illetve „erszé­nye” szerint fogyaszthat be­lőle. És ami szintén új, min­den asztalon megrendelés nél­kül is ott lesz nagy válasz­tékban az úgynevezett „bor­korcsolya” is különböző sós sütemények formájában. Ter­mészetesen hideg, meleg éte­leket is felszolgálnak, s ezek, valamint a borok mellé ci­gányzenét is biztosítanak az egyszerre 140 vendéget befo­gadó pincékben. S végezetül még egy érdekesség. A pin­céket mélységük és hűvössé­gük miatt nyáridőben is fű­teni kell, ami szintén egye­dülálló jellegzetessége lesz városunk e legújabb (jövő évben elkészülő) borkóstoló­jának. Graef Matild zenetanárai vezetésével gyakorol két nyugatnémet, dán és egy magyar fiatalból álló vonósnégyes. Borharapő épül a Rózsakért alatt Két 30 és 40 méteres pince A lesiobb baranyai borok, kitűnő ételek Jövőre elkészül Az ősi pincelabirintjairól híres Pécsnek mindezideig nem volt e jellegzetességéhez igazán méltó borpincéje, ahol másik hírességét, a baranyai borokat egyhelyben mérték volna ki a helybeli vendégek­nek és a városba érkező tu­ristáknak Jobbhíján csak „ál­cázott” pincékban, poharazók- ban szolgálták és szolgálják fel ma is nemcsak a megye, hanem az ország tájjellegű nemesborait, talán az István pince kivételével, amelyben viszont csak villányi borokat kaphat a vendég. Nos, a Baranya megyei Ta­nács és a Megyei Vendéglátó Vállalat kezdeményezésére ez a probléma is megoldódik. A Pécsi Tervező Vállalat elké­szítette már az új, és minden eddiginél korszerűbb borkós-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom