Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-11 / 188. szám
1987. AUGUSZTUS 11. napló 3 Miért kevés a sertéshús? Csökkent a sertésállomány — F üstölthús-készítés engedély nélkül Ami az új gazdasági mechanizmus időszakában sem avul el Baranya tavaly még 117 zer hízót adott az államnak, íz idén viszont csak 103—105 :zer darabot ígérnek a tsz-ek s háztáji gazdaságok. Egy negye hiánya tehát 10—12 :zer. Könnyű elképzelni, mire 'ezethet ez népgazdasági mértekben. A húsboltokban még nem írezni semmit. 1964 óta álta- óban van hús Pécsett, „legelj ebb” az a panasz, hogy nagas a fagyasztott hús ará- lya. Ez azonban külön té- na ... Maradjunk az általá- íos húshiánynál, mely ismét élléphet, akárcsak 1962/63- >an, ha csak nem teszünk va- amit a felvásárlás süllyedő .endenciája ellen. Vhol nincs íizlalás Az Állatforgalmi Vállalat vezetői már hónapokkal ezelőtt „megjósolták”, hogy baj esz, mert csökkent a megye sertésállománya. Négy tsz — ábaliget, Hetvehely, Mecsek- ládasd és Bükkösd — teljesen kiürítette a sertésólakat, s további kettő — Pellérd és Pogány — tervezte, illetve tervezi, hogy megszünteti a ser- íéshizlalást. 1 Nehéz lenne elmarasztalni ízt a négy tsz-t, hiszen hegyvidéken gazdálkodnak, meredek, erózió sújtotta földjeiken rosszul fizetnek a kukoricák, s épp a megye mezőgazdasági vezetői javasolták, hogy vessenek több lucernát, erdősítsenek stb. tehát alakítsanak ri a hegyvidéki jellegnek megfelelő, a szarvasmarhatenyésztésre koncenrált gazdálkodást. Nem tudni viszont, mire hivatkozhatna Pellérd és Pogány, hiszen az ő dombos Eáldjeiken már jól megteremnek a kukoricák. A legtöbb tsz nem szánta ti ilyen drasztikus intézkedésre magát, „csupán” csökkentette a sertésállományt, illetve — így pontosabb! — kevesebb hízóra kötött szerződést, mint azelőtt. A mohácsi Űj Barázda Tsz például 1966- ban még 1748 hízót adott át a népgazdaságnak, az idén viszont csak 800-at ígér. A bak- sai Ezüstkalász csak 330 sertést szállít az 1965-ös 850-hez képest. Mágocs 1100, Véménd B00, Sellye közel 600, Drávátok 500, Kaposszekcső 400 hízóval ad kevesebbet, mint egy-két évvel korábban. S ezek csak a nagyobb tételek. Igaz, van néhány olyan tsz is, ahol több hízóra szerződtek — ilyen például Sásd, Nagy- dobsza vagy Baranyahidvég -, a csökkenés azonban olyan nagymérvű, hogy nem tudják ellensúlyozni az általános tendenciát. Súlyosbította a dolgot az a körülmény, hogy időközben egy sereg háztáji gazdaság is meggondolta magát, s a szabadpiacon kíván értékesíteni ötezer olyan sertést, amelyet korábban az Allatforgalmi Vállalatnak adott el. A háztáji gazdaságok még a régi felvásárlási árakon számoltak, ezért jutottak arra a következtetésre, hogy jobban járnak a szabadpiaccal. Most, a legutóbbi árrendezés után valószínű, sokan meghányják- vetik, hogy mit tegyenek, hiszen még arra is jogot kaptak, hogy a tsz közvetítésével értékesítsék a hízókat, következésképp még a nagyüzemi felárból is részesedhetnek. A törvények megkerülésével A tsz-ek is a korábbi, alacsony felvásárlási árakkal magyarázzák, hogy visszaesett a sertéshizlalás, bár nem mindenütt vallják be ilyen nyil- tan. Van, ahol arra hivatkoznak, hogy elavultak az ólak, s a szalmatetős, szerfás építményekben nem elég kifizetődő a hizlalás. Ez azonban gyenge érv, hiszen éppen a gomba módra szaporodó, légkondicionált, ultramodern *, csirkegyárak” bizonyítják, Az állam október 1-től kezdve 22 forintot fizet a tsz-ek- nek minden kiló sertéshúsért. Ez annyit jelent, hogy egy j közepes színvonalon hizlaló tsz nem 300—100, hanem 600 —700 forint nyereségre tesz szert minden sertés után. Aki magas kukoricaterméseket ér el, aki 4,5 kiló szemes terményből állít elő egy kiló sertéshúst, az még többet I nyerhet, aki rosszul hizlal, az | persze kevesebbet. Az állam megtette a magáét, itt van a rég várt lehetőség — a többi a tsz-eken múlik. Magyar .László S epiember 19 — 25 Ipa t i tét m él* k iá 11ítás a Technika Házában Le»ú abb «yáiImámait mulatja be tizenkét baranyai üzem hogy ha fantáziát látnak valamiben, akkor szívesen építenek. Akkor nem félnek a beruházásoktól. Egyébként szerencsénk, hogy ilyen „csirkegyárak” épültek, hiszen sohasem volt még any- nyi baromfi a piacon, mint ma van. Ezért — bár, a csirke is szemes takarmányból, illetve tápból él, mint a sertés — kár lenne szidni a baromfit. S noha a baromfipiac már a telítettséghez közelít, még mindig van némi „felfutási” lehetőség. Azt viszont egyetlen tsz sem sérelmezheti, hogy a legutóbbi árrendezések megszüntették a baromfi eddigi, kiváltságos helyzetét, s egészségesebb árarányokat alakítottak ki. így kellett tenni, hiszen nem minden a baromfi, szükség van a sertéshúsra is. Nem a baromfi, inkább a ..mellékcsatornák” miatt „tűnik el” a sertés. Az elmúlt időszakban egy sereg húsfeldolgozó üzem létesült Baranyában. Tsz-ek társulnak fogyasztási szövetkezetekkel, füstölt húst és töltött árukat adnak el, szerte a megyében. A MÉM 5/1967-es rendelete lehetőséget ad a tsz-eknek arra, hogy húsfeldolgozót létesítsenek, vendéglőjükben, csárdájukban, vagy árudáikban füstölt húst. vagy töltött árut értékesítsenek. Magától értetődik azonban, hogy az ilyesmihez hatósági engedélyre van szükség, márpedig a jelenlegi feldolgozók többsége nem rendelkezik engedéllyel. Ennél fogva egész létük, fennállásuk törvénytelen. Mikor jó az állam? A városi emberek arra számítanak, hogy a tsz-ek jó ízű, házi készítményekkel fogják majd ellátni a lakosságot. Reméljük, a jövőben így lesz, hiszen nem lehet másképp. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert az eddigi húsfeldolgozók nem, vagy csak kevésbé feleltek meg ennek a kívánalomnak. Szűk a választékuk, a többség csak olyan árukat akar készíteni, amin maximális a haszon. Drágák a készítmények, árfelhajtó jelleg figyelhető meg. Mindez felettébb elgondolkoztató, hiszen az ilyen melléküzemági tevékenység — törvénytelen jellegénél fogva! — lehetőséget nyújt még az adócsalásra is. Az egész világon, még Amerikában is természetesnek tartják, hogy mindenféle ipari tevékenységhez — még egy kicsiny cipészműhely megnyitásához is —, hatósági engedélyre van szükség. Államunkat is felruházták e joggal, s élni is fog a hatalmával. A törvények betartása mindenkire kötelező, nem tehetünk kivételt. Az ügynek egyébként nemcsak jogi oldala van, hanem erkölcsi vetülete is. A szóban- forgó tsz-ek azért társultak a fogyasztási szövetkezetekkel, mert alacsonynak tartották a régi felvásárlási árakat, s úgy vélték, hogy nagyobb haszonra tesznek szert, ha feldolgozzák a sertéseket. Bár tudták, hogy felemelik az árakat — rég bejelentették, nem volt titok — nem akarták kivárni azt a néhány hónapot. Ugyanezek a tsz-ek az államhoz fordulnak vetőmagért, ha elveri búzájukat a jég. Az államtól kérnek hitelt, sőt még takarmányt is, ha megszorulnak. Magától értetődőnek, természetesnek tartják, hogy az állapi segít. Valószínű, minden józanul gondolkodó ember belátja, hogy aligha jó ez így, hogy az ilyesmi nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi és politikai kérdés is. Az új gazdasági mechanizmus viszonyai között csak a régi, tervlebontásos, utasításokon alapuló irányítási rendszert tagadjuk, azt viszont nem állítottuk, hogy most már nem tartozunk felelősséggel a nép, az ország élelmezéséért, sorsáért. Ez a felelősségünk megvolt és megmarad a jövőben la. Idiiíők, turisták a koitégiumohban s JVÍyáron sem üresek, nem . ^ ' konganak a folyosók a \ pécsi diákotthonokban kol- < légiumokban. A szünidő! kezdete után üdülők, turis-> ták kapnak szállást például S a Fürdő utcai délszláv is-! kóla kollégiumában. a] Heim Pál utcai kollégium-/ bán. a Bányaipari Techni- í kum, a Széchenyi téri Asz- i talos János kollégiumban. £ Ez utóbbiban idén az épü- < let süllyedése miatt meg- \ lehetősen kevés vendéget > tudnak elhelyezni. A kol-s légiumi üdülő-turistaszál- < lások közül is a legnagyobb < ^ forgalmat a Geisler Eta? kollégium bonyolítja le, > ahol július 13-tól augusz-l tus 15-ig a tatarozást hét] kivételével. folyamatosan / fogadnak vendégeket. Itt i működik a Bács-Kiskun í megyei Pedagógus Szak- í szervezet családos üdülője, í de nyolcnapos turnusokra í turistákat is fogadnak. £ Kéthetes üdülőturnusokban < átlagosan 150-en pihennekí itt. Kedden zárul már azi üdülés, de az utolsó hétre! még egy NDK-csoportot is' várnak Drezdából. A né- < met fiatalok a Leöwey 4) plusz 2-es varrás szakközépiskola tanulóinak tava-i lyi drezdai látogatását vi-} szonozzák. Ha csak egy százalékot is. A Baranya megyei Építőipari Vállalat vasbetonszerelő részlegétől hat évvel ezelőtt még csak általánosságban lehetett megkövetelni az anyagtakarékosságot. Okai nyilvánvalóak voltak. Ugyanis annakidején még kis csoportokba osztva egymástól távoleső építkezésekre szórták szét őket, s ennek megfelelően az anyagkiutalás is hasonlóképpen történt. Egyetlen takarékossági mércéjük a hivatalosan megállapított 8 százalékos vashulladékengedmény volt, amit többkevesebb sikerrel be is tartottak. Ami pedig a hulladékvas felhasználását illeti, azt jobb megoldás híján a MÉH-re bízták ... 1962-ben végre központi telepet kaptak a vasbeton- szerelők, akik természetesen továbbra is az építkezések külön-külön igényei szerint dolgoztak, persze központi irányítással és ami a leglényegesebb egymás közötti kooperációval. Az utóbbi lényegében azt jelenti, hogy a betonvasszabással elkerülhetetlenül együttjáró hulladékot nem dobják félre, hanem egymás között felcserélve. méret szerint felhasználják, illetve hasznosítják. Ezzel a nagyon egyszerű megoldással is figyelemreméltó eredményeket értek el az elmúlt két év alatt. A megengedett nyolc százalékról 6 százalékra csökkentették a hulladékvas mennyiségét, ami szép eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy évente 3100 tonna betonvasat illetve acélt használnak fel. És ebben az évben újabb 1 százalékot akarnak lefaragni, ami a régebbiek hozzáadásával kereken 930 mázsa vasmegtakarítást, következésképp három darab egyenként 30 lakásos panelház betonvasi gényének kielégítését jelenti. És az elismerés? Azt mondják, hogy a vállalat munkahelyi kötelességüknek tekinti eredményüket, s ezért nem is tűzött ki külön célprémiumot a jutalmazásukra. Mindenesetre nem a legszerencsésebb módja ez az ösztönzésnek. Az ötlet kitűnő: elsőízben rendezik meg Pécsett, a Technika Házában szeptember 19—25 között a megyei és városi tanács hat-hat ipari vállalatának termékkiállítását. A rendezvény célja az, hogy a vásárló közönség, továbbá a kereskedelmi szervek közelebbről megismerkedjenek a tanácsi ipar tevékenységével. A kiállítás nemcsak egyszerű bemutató lesz: az ország több jelentős kereskedelmi szervezetét is meghívják és a kiállítás tartama alatt üzletkötésekre is sor kerülhet, ha a termékek megnyerik az érdekeltek tetszését. A kiállító tanácsi vállaltok egyben köz- ,vélemény-kutatást is végeznek majd, hogy pontosan felmérhessék, milyen termékek iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés, hogy aztán ennek megfelelően végezzék a további gyártást. A Pécsi Fémipari Vállalat raktári állványokat, 1500 kilogrammos emelőasztalt, szállító kocsit, ratamobil-tároló ládákat mutat be. A Pécsi Bútorgyár a már ismert Mecsek hálón kívül új gyártmánnyal is szerepel majd, meglepetésként, mert a termék megnevezését egyelőre titokban tartják. A Pécsi Vegyesipari Vállalat új vonalú rekamiét, fotelokat állít ki, egyébként pedig a helyszínen bárkinek kívánságára órapon- tosftást és golyóstoll töltést végeznek díjmentesen. A Pécsi Szikra Nyomda és a Pécsi Fodrászipari Vállalat tablókon mutatja be a vállalat tevékenységét, a Pécsi Ruhaipari Vállalat pedig különböző fazonban divatos férfi öltönyökkel, férfi nagykabátokkal nevezett be a kiállításra. A Megyei Tanács felügyelete alá tartozó ipari vállalatok közül a Mohácsi Vegyesipari Vállalat gyermek- és női ruhát, továbbá heverők- höz, fotelokhoz szükséges epe- da-kollekciót, acélrugós ágybetéteket, hárommezős gördülő kocsikat szállít majd a kiállítás színhelyére. A Bm. Szerelőipari Vállalat 12 négyzetméternyi területet igényelt, ahol öntött tokozású elosztót, vízszintszabályozó berendezést, lépcsőházi időkapcsolót, kábel- és hibakeresőkészüléket, vagyonvédelmi biztosító berendezést kíván bemutatni. Nagyfelületű tablókon a Bm. Talajerőgazdálkodási Vállalat ismerteti majd tevékenységét. így születik a hobby (Szinte úgy hangzik, mint egy vicc: az ember úgy juthat ki Párizsba, hogy vásárol néhány darab könyv sorsjegyet. Abszolút biztos befektetés, mert ha a sorsjegy nem nyer, az áráért lehet venni könyvet. Ha meg nyer... Egyáltalán nem vicc, nagyonis komoly, hogy Szil- vási József, a Óeodéziai és Térképészeti Vállalat mérnöke nemsokára úgy jut ki Párizsba, hogy könyvsorsjegyen nyerte. Tizenegy nap teljesen ingyen, azazhogy, legyünk pontosak: 10 forintért. Már nézi is a prospektusokat, készíti az elfényképezni való filmeket, (mert a kollégák nyilván tőle is fényképes útibeszámolót várnak majd, mind ahogy ez ott megszokott). Kicsit tűnődtek, nem mehetne-e a felesége is. de ez most lehetetlen. Talán majd másodszor már kocsival és együtt mennek Párizsba. Valószínűnek tartom, hogy olyasvalaki a nyertes, akinek ez a párizsi út kellemes meglepetés ugyan, de nem szenzáció. Ismervén a szerencse szeszélyes trükkjeit: miért nyerne utazást olyan ember, aki éppen utazni szeret? Pedig nem. Ez alkalommal a szerencse úgy dolgozott. hogy egy hobbynak segít. Szilvást József hobbyja eredetileg a vívás volt. Amikor az aktív sportolást abbahagyta, a vívószövetség elnöke lett. Aztán ettől is megvált, mert nem jutott elég ideje rá. A munkahelyén a fotogrammetriai osztály csoport- vezető mérnöke. A földmérők örök sorsa, hogy mindig vándorolniuk kell. Igaz, másfél évvel ezelőtt kaptak két ragyogó svájci' műszert, ami a légi fényképek negatívjárói szinte kész térképeket készít. Amit kb. 15 ember két évig csinált volna, azt a műszerek segítségével mintegy három hónap alatt elvégzik. A műszereket viszont csak két műszakban érdemes „dolgoztatni", így a kevesebb terepmunka mel lett sincs túlsók idő az ilyen időigényes hobbykra. — Elszakadtam a sporttól — mondja Szilvási József — viszont nekiálltam az eszperantónak. * Az eszperantó iránti szimpátiát még sportoló korából hozta. A magyar felhívás, hogy legyen az eszperantó a sportolók nyelve, megragadta őt is. Ráadásul a felesége „régi" eszperantista, többszáz levelet őriz ma is, csakhát két kicsi gyerek mellett most már nem nagyon van ideje japán és más partnerekkel levelezni. — Átvettem én a stafétabotot. llymódon egy bolognai vasúti mérnök és egy bolgár orvos írnak rendszeresen Pécsre, sok más partner között. Szilvási Józsefnek már néhány meghívása is van. Pár szomszédos országban járt már az „öreg Skodájával”, jó háromezer kilométert utaztak Lengyelországban. — Azt hiszem, rövidesen az utazás lesz a legfőbb hobbym — mondja némi bűntudattal Szilvási József. Azok közé tartozik, akiknek mindig csinálniuk kell valamit: eddig vívott, bélyeget gyűjtött, eszperantót tanult, levelezett. S persze könyveket gyűjtött. Jókai, Passuth és Ráth, Végh könyvek, a Világirodalom remekei sorozat, lexikonok és a világ képtárainak albumai — ilyesféléket. A könyvekre költött pénz tetemes summa lehet. * Pillanatnyilag helyettesit is, ezért jóformán két műszakban dolgozik, de a héten mégis időt kell szakítson arra, hogy felmenjen Pestre a nyerményért. H. & i A legtöbb árut előreláthatóan i a Komlói Helyiipari Vállalat ■ állítja ki: Wellington, Náday i és Texas férfi, leányka, fiú i nadrágokat különböző színekben, laminált lányka kabátokat, lábbeliket, illetve hátrai bukós, oldalt kárpitozott heverő t, „sarok-szoba” bérén de- i zést, társalgóasztalokat és még sok más szép kivitelű termékeket A Bm. Epítöanyngipari i Vállalat járdalapokkal, nagy- szilárdságú járdalapokkal, op■ j tikai útszegély-kövekkel, ezenkívül fényképeken rögzített nagyobb méretű üzemi termékekkel szerepel. A Bm. i Patyolat Mosoda Vállalat fali j tablókon propagálja szolgáltatásait. de ezenkívül a kiál- | lítás időtartama alatt, korsze- | rű gépi berendezésével mu- 1 taja a kárpit-tisztítást is. A kiállítás gazdag programja bizonyára felkelti majd a látogatók érdeklődését: ameny : nyiben sikerrel zárul a tanácsi ipar termékbemutatóját rendszeressé lehet tenni.
